Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

1918. december 17., vasárnap

SZÜLŐFÖLDÜNK

11 kanyargós geszti utakon

Fotó: Szekeres András

Nagycenk,

Széchenyi-emlékmúzeum

Halkan orgonái a pusztai szél. A kanyargós utak- mentén kesíkeny erdősávok. A piciny ér didergő vizén megtelepedett a csend. A félig kész ház előtt lovas kocsi áll, a férfi kezében malac sivalkodik.

Megyünk a főutcán. Az egyik portán olyan édes- anyámforma öregasszony baktat, vödörrel a kezében. A pártirodán a duruzsoló olajkályha mellett Gonda Jánossal beszélgetünk.

— Mióta él a faluban?

— Qkányból jöttem Gesztre 1957-ben, s nyolc évvel ezelőtt lettem a termelőszövetkezet és a község párttitkára — kezdi a fekete hajú fiatalember. — Főállattenyésztőként dolgoztam a tsz-ben, a feleségem pedagógus, alsó tagozatban tanít.

Kemény fedelű könyvet vesz elő, lapozgatja, majd újra megszólal:

— A faluról már 1213-ban említést tesznek a történetírók. A környező földterület az 1401-es esztendőben lett nemesi birtok. Dózsának, 1514-ben kilenc katonája volt a faluban. Később I. Rákóczi György címert adományozott a településnek, ami sajnos, elveszett.

— A Tiszák mikor vetették meg lábukat Geszten?

— Tisza László 1761-ben

lett földesúr a környéken. Ekkoriban építették a kastélyt és a parkot. Aztán Tisza Kálmán következett, aki 1875-től 1890-ig belügy-,

majd miniszterelnök volt. Fia, Tisza István 1886-ban képviselő, s 1903-ban kormányt alakít. Nagybátyjától, Tisza Lajostól grófi rangot, gőgös, erőszakos jellemet örökölt.

Érdekes, és izgalmas a falu története. Az 1840-es években a parasztság zöme munkanélkülivé vált. Már 1848—49-ben föld osztó törekvések színhelye a település. A Tanácsköztársaság idején 12-en fogtak fegyvert, hogy megvédjék a nép hatalmát. Közülük már csak a 79 éves Pethő Károly . él. Berettyóújfaluban látta meg a napvilágot, 13 évesen már szolgálni küldték. Húsz évig volt lovász, csikósgazda a Tisza- birtokon, s több mint tíz esztendeig a tsz-ben dolgozott.

— Tizenkilenc évesen még nem gondol az ember a halálra. Hívtak a Vörös Hadseregbe, s elmentem. Miért? Mert rossz volt az életünk, gondoltam, ennél csak jobb következhet. Püspökladányba vonultam be, majd Szolnoknál bedobtak a „mélyvízbe”. Elkeseredett harcok árán visszavettük a várost a fehérektől. Sokáig kellett várni a jobb világra.

Gonda János: Okányból jöttem Gesztre 1957-ben

A kastély

Pedig a jobb világ eljövetele sem ment olyan köny- nyen. Amikor 1944. szeptember 26—27-én a falu elöljárósága átadta a községházát a szovjet csapatokat támogató román partizánoknak, még nehéz napok következtek. A Nagygyanténál lefolyt véres csatában a magyar katonákat segítő német repülőgépek közreműködésével visszafoglalják a falut.

A nagy szovjet offenzívá- nak azonban nem tudnak ellenállni: 1944. október 5-én este végleg felszabadult a falu. Megalakul a Kommunista Párt, a földosztó bizottság.

— Kidobolták a községben,, hogy aki földet akar, jelentkezzen — emlékezik Biró László, az egykori földosztók egyik elnöke. — Március eleje volt, 1945-ben. A Vadkert uradalmi részét kezdtük parcellázni. Először a gazdasági cselédek, a nincstelenek, a sokgyermekesek részesültek az ősi jussból.

— Laci bácsi mennyi földet kapott?

Kezét kék kötényébe ejti, a hangja fátyolos kissé, nem csoda, hiszen a 78. évét tapossa.

— Nékem öt hold jutott. Annyira szerettem a földet, hogy nagyon nehezen váltam meg tőle. A gyerekeim már nem így gondolkoznak. Az egyik fiam mérnök, a másik az építőknél brigádvezető. A lányok is tanultak: az idősebb tanárnő, a fiatalabb pedig a BKV beruházási osztályán dolgozik.

Észrevétlenül, de mégiscsak elérkeztünk a mához. Az 1250 lelket számláló falu életéhez, öröméhez, gondjaihoz. A község tanácstitkára dr. Oltványi Lászlóné. Egy évvel ezelőtt költöztek ide Ásotthalomról, férje megpályázta a két esztendeig betöltetlen orvosi állást.

— Máris megszoktuk Gesztet. Évi költségvetésünk 3 millió forint, a fejlesztésre csupán 120 ezer forint áll

Biró László: Kidobolták, aki földet akar, jelentkezzen

rendelkezésünkre. Az a jó, hogy az alapvető ellátás biztosítva van. Megépült a vízmű, az orvosi lakás. Elkészült a járási úttörőtáborhoz az út, amelyhez a megyei tanács 240 ezer forinttal járult hozzá.

— Terveik vannak ... ?

— Természetesen, öregek napközi otthonát szeretnénk létrehozni, felújítási hitelből. Nagyon kellene ez az intézmény, mert elöregedett a falu. Próbálkozunk a fiatal szekemberek, pedagógusok visszacsalogatásával, öten már hajtották a szóra, s úgy látszik, nem bánták meg. Egyébként mintegy 70 —80-an járnak el dolgozni a megyeszékhelyre, Gyulára, Sarkadra és Biharugrára. A legtöbben a termelőszövetkezetből élnek.

— Manapság is a föld adja az ittenieknek a megélhetést — mondja Balogh Lajos, az Egyetértés Tsz elnöke, aki fiatalember, öt éve áll a 2430 hékitáros, 380 tagot számláló közös gazdaság élén. Jól ismeri a települést, az embereket, geszti születésű.

— Mielőtt tsz-elnöknek megválasztották, hét évig a községi tanács vb-titkára voltam — sorolja, miközben forró feketével- kínál. Tenyerei között szorongatja a poharat, s nem titkolja, hogy ujjait melengeti. — A hideg kicsit átjárt, kint voltam a területen.

Az egykori Tisza-kastély ma a gyerekek birodalma. Ide járnak a felső tagozatosok, itt van az úttörőotthon. A parkban húzódik meg Arany János valamikori nyári lakja, benne emléktárgyak, értékes dokumentumok. A költő 1831-ben járt itt először. Szülőfaluja, Nagyszalonta alig 8 kilométerre van Geszttől. Tisza Domonkos tőle tanulta a magyar nyelvet és irodalmat 1851-ben. Az eredeti ház elpusztult a II. világháborúban, amelyet a Hazafias Népfront kezdeményezésére

Dr. Oltványi Lászlóné: Az alapvető ellátás biztosított

1969-ben újjáépítették. Szerb József, az általános iskola igazgatója éppen a nevelő- testületi ülésről jön.

— Ilyen aktív gyűlés régen volt nálunk — összegzi délelőtti tapasztalatait, majd folytatja. — Jelenleg 85 óvodás és 140 iskolás korú gyerek él a faluban. Az óvodát most bővítettük a középcsoporttal. Annak is örülünk, hogy a fiatalok mindegyike továbbtanul. Gyulán, Sarkadon a gimnáziumban, a gyulai és a békéscsabai szakmunkásképzőben.

A hajdani uradalmi cselédház ma a tsz irodája, a parádés és hátaslovak istállójában a gazdaság állatállományának jelentős része gyarapszik. Czirják Mihály két lovat csutakol:

— Szeretem a jószágokat, különösen a lovakat. Egész délelőtt sárban jártak, lemosom, megtisztítom őket, úgy kerülnek az istállóba — magyarázza a vékony don- gájú férfi, miközben keze sebesen jár. — A grófi időben a lónak nagyobb becsülete volt, mint az embernek.

Indulunk az állattenyésztési telepre. A magtár előtt fogatok állnak, ahol két asz- szony — Juhász Sándorné és Balogh Jánosné — árpával töltögeti a zsákokat.

— A növénytermesztésben dolgozunk. Már vége a mezei munkáknak, télen mindig ott vagyunk, ahol szükség van ránk — mondja Ju- hászné úgy, hogy oldalra sem pillant.

— Faluhelyen nem válogathatunk nagyon a munka- alkalomban. Az iparba naponta el kellene járnunk, ez pedig nem való a családos anyáknak — folytatja Ba- loghné. — Helyben dolgozunk, s a ház körül is foglalatoskodunk jószágokkal.

A távolból krétarajzként tűnik elő a nyáj. Fiatal fiú tereli, segítőtársát, a pulit pórázon vezeti.

— Szeret szaladgálni, fiatal még — magyarázza Meggyes: Feri, aki hetedik osztályos. Az iskolában tanítási szünet van, így besegít az édesapjának. — Kedvelem az állatokat — mondja, majd a pályaválasztásról beszélgetünk. — Nem maradok a faluban, hentes szeretnék lenni — dörzsöli ösz- sze a tenyerét. — A város, az mégis csak más, no meg aztán itthon nem is tudnék a szakmában dolgozni.

A kastély körül minden fehér. A hirtelen jött hó kristálytisztán csillog a fák ágbogain. Előttünk egy Rába Steiger hatfejes ekével iparkodik. Utat tör magának az új.

Seres Sándor

— Szekeres András

Balogh Lajos: A belvíz áthúzta számításainkat

A nagycenki kastély — ma Széchenyi-emlékmúzeum — a XVII. században került a Széchenyiek birtokába. Akkor még majorsági épület volt, később Ringer József soproni építész tervei alapján a kor egyik legszebb kastélyává változtatták. Itt őrizte híres könyvtárát, kéziratgyűjteményét és érem- gyűjteményét Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum megalapítója, itt élt és nevezetes európai utazásai után ide tért vissza Széchenyi István, „a legnagyobb magyar”, aki a magyar gazdasági élet és a közlekedés fejlesztésével igazi európai országgá igyekezett emelni hazánkat.

A kastély ma emlékmúzeum. öt éve nyitották, ekkorra készült el az épület felújítása, melynek második világháborús kára igen nagymértékű volt.. A szobákban a család története képekben, írásos dokumentumokban. A korabeli bútorok az elmúlt századot idézik ízlésben, életfelfogásban, az előcsarnok színes mozaikpadlója az 1790-es első átépítés emlékét őrzi. Innen szobáról szobára haladva és feljutva az emeletre, elénk tárul — kitűnő összeállításban — Széchenyi István teljes életútja, politikai pályafutása a Döblingben eldördülő pisztolylövésig. Az egyik tárolóban levele a forradalomról, 1848. március 17-én: „Az én politikám biztos volt, de lassú. Kossuth egy kártyára tett mindent, és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám tán húsz év alatt sem bírhatott volna előállítani...” Agrár- politikájának sarkalatos pontja: a mezőgazdaság fejlesztése az ország jövője. Modern gépeket vásárol, hogy bebizonyítsa : korszerű gazdálkodás nélkül nincs éredmény. Megalapozza a gőzhajózást, vasutat épít, és nem szűnik meg ostorozni a maradiakat : „Van-e még nemzet, ~ mely kocsin jár annyi időtől fogva, mint a magyar?" Az emeleti termekben gőzhajók, gőzloko- motívok modelljei, térképek, iratok eredetiben.

Egy nagy élet állomásai,' szüntelen tevékenysége. Nem messze a kastélytól, a cenkí temetőben a kápolna éli, ahol a Széchenyiek, közöttük* István és felesége, örök ‘álmukat alusszák. A kápolna parányi orgonáján, 1829-ben a fiatal Liszt Ferenc is játszott, ideutaztában a közeli Doborjánból. A lejáratnál pedig a híres felirat: „Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi, por és hamu.”

S. E.

A Széchenyiek mauzóleuma a cenki temetőben