Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-02 / 284. szám
1978. december 2., szombat o Naponta mintegy 60—70 ezer liter tejet dolgoznak íel a szeghalmi tejüzemben. Az ebből készült vajat, sajtot, tejfölt túrót nemcsak a megyénkben fogyasztják, hiszen naponta két teherautónyi rakomány Debrecenbe is szállít sárréti tejterméket Fotó: Jávor Péter nnwwwunvnxvyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyywyyyyyyy Keresett a Szirén-ing H HEB vizsgálta Terményboltok Szeghalmon A közelmúltban a szeghalmi járási Népi Ellenőrzési Bizottság a község öt terményboltjában vizsgálatot tartott. A népi ellenőrök elsősorban arra keresték választ, hogy a boltokban milyen takarmányt lehet kapni, s megfelelő-e az áru választéka és minősége. Jóllehet az áruellátás az utóbbi két évben’szinte megkétszereződött, esetenként az alapvető tápokból mégsem tudnak minden igényt kielégíteni. Különösen kedvezőtlenül érinti a kisgazdaságokat, hogy csökkent a szarvasmarha, a bárány és a baromfitáp mennyisége. A boltok előzetes igényfölmérést sem mennyiségre, sem minőségre, sem a választékra nem végeztek. A tápok és szemes termények megrendelésénél a boltvezetők az előző év hasonló időszakát, valamint a napi forgalom növekedését vagy csökkenését vették alapul. Hiba az is, állapították meg a népi ellenőrök, hogy a napi megrendelés csak telefonon történik. Előfordult, hogy a szállító vállalathoz a napi megrendelt mennyiségért érkező ÁFÉSZ-teher- gépkocsinak üresen kellett visszatérnie. A gabonafelvásárló és -feldolgozó vállalat szeghalmi kirendeltsége ugyanis csak a saját terményboltjainak ellátására tudta biztosítani a szükséges árumennyiséget. A tápok minőségével kapcsolatban is több kifogás érkezett. A NEB-vizsgálat nyomán a gabonafelvásárló és -feldolgozó vállalat szeghalmi ki- rendeltsége és az ÁFÉSZ intézkedett a terményboltok folyamatos áruellátásáról, és a minőség javításáról. Évente mintegy másfél millió inget gyártanak a Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet dolgozói. Ezek nagyobb hányada — csaknem egymillió ing — a hazai piacon kel el. Közkedvelt, keresett termékük a színes, mintás, több fazonban készülő ing, amelyet a szövetkezet több mint 1500 dolgozója készít. Emellett természetesen jut a külföldi érdeklődőknek, megrendelőknek is termékeikből. Az idén csupán a Szovjetunió százezret vásárol belőlük, ugyanakkor tőkés bérmunkában — küldött anyagból — is gyártanak ingeket. Az elmúlt évben és az idén most már hazai alapanyagból készült ingeikkel is betörtek a nyugati piacra. Az esztendő első háromnegyed éve során 115 ezret küldtek a megrendelőknek, s várhatóan december utolsó napjáig további 35 ezer inget adnak át a partnernek. Lovak, csacsik a kórházban Hogyan gyógyítják az állatokat? Az ember fájdalmát, panaszát tudja közölni orvosával. De mit tehet az állat? Nem állhat a gondozója vagy orvosa elé: fáj a fogam, rossz a közérzetem, baj van az emésztésemmel, meg milliónyi más állatbetegség, amik ugyanúgy kínozzák, mint az embert. Erről beszélgettünk dr. Gálik Mihállyal, a békéscsabai állatkórház vezető állatorvosával. — Sokan nem tudják, hogy — ellentétben az emberi gyógyítás szűkös kórházi ágyszámával — a békéscsabai állatkórház „ágyszámot” tekintve hazánkban az első helyen áll — mondja a főorvos. — Huszonnyolc beteg nagyállatot és húsz kisállatot tud elhelyezni és gyógyítani egy időben. De visszatérve a beteg állat panaszainak „közlésére”, azt hiszem, az állatorvosnak jobb pszichiáternek kell lennie, mint a humán orvosnak. Ki kell szednie az állatból a panaszát, anélkül, hogy szót tudna váltani a beteggel. A nagyállatok kategóriájában, ahova a lovakat, szarvasmarhákat, szamarakat, öszvéreket, bivalyokat sorolják, leggyakoribb a sérülés, ami külső tünetnek számít. Ide tartozik a sérvmegbetegedés, valamint a császármet- széses elletés is. Ezeket a betegségeket általában kívülről felismerhetik az állatorvosok. Nehezebb megtalálni belgyógyászati esetben az állat panaszát. — De mit „mond” az állat, ha például fáj a foga? — A lovak például ilyenkor „bagóznak” — mondja az orvos. — így szokták nevezni. A fájós foggal nem rágja meg a takarmányt, s az érintetlenül a szájában marad, majd kiköpi. Ez a bagózás. De a nagyállatoknál gyakori más belgyógyászati diagnózis is: bendőmegterhe- lés, szülészeti, vagyis szaporodási bajok, valamint tőgymegbetegedések. Ezeket az állat elsősorban kondícióromlással és „szomorúsággal” közli. Ilyenkor kutatni kell és meg kell találni az okokat. Magyarán: ki kell kérdezni az állatot, ami természetesen nehezebb, mint az embernél. Az állatbetegségeknek sok esetben a takarmányozási hiányosságok az okozói. Ha többet kap, akkor az bendő- túlterheléssel jár, ami aztán más belső megbetegedések hordozója is. Ha kevesebbet tesznek elé, akkor lefogy. Ilyenkor az etetés szabályozására adunk receptet. De gyógyszeres kezelést — hasonlóan az embergyógyításhoz — is alkalmazunk. Sokan nem tudják — még a gazdák sem —, hogy a lovak hideg idő esetén és hosszabb pihenés után ugyanúgy legyengülnek, kondíciót veszítenek, mint az emberek. S ha hirtelen befogják és a megszokotthoz hasonló megterhelés alá vetik, beteggé, szomorúvá lesz az állat. Természetesen ez esetben vitaminozni kell az igás jószágot. — A kisállatoknál mik a leggyakoribb panaszok? — A behozott sertéseknél legtöbbször sérvműtétet és császármetszést végzünk az ellés elősegítésére. A beteg állomány általában a háztájiból kerül ide, ugyanis a szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak van állatorvosuk, akik helyben gyógyítanak, s gondot fordítanak a betegségmegelőzésre is. És itt vannak az úgynevezett szobaállatok. Kutyák, macskák, sőt időnként még kanárimadarak is. Az előbbieknél a bőrbetegségek (rühesség) fordulnak elő leginkább. Ez külső rálátással is érzékelhető. Belső bajukat viszont a nagyállatokhoz hasonlóan szomorúsággal és étvágytalansággal jelzik. A megismerés kedvéért végül néhány adat a megyeszékhelyünkön optimális körülmények között működő állatkórházról : ebben az évben összesen majdnem 2200 állatot gyógyított, illetve vizsgált meg a három orvos, a 'két felcser és az öt gondozó. Becsüljük meg hozzáértésüket, állatszeretetüket ! Varga Tibor Hárman — háromfelé A terménytároló szín alá jobboldalt teherautó fáról, a másik oldalra lovas kocsi áll. „Hogy viszik, hogy hordják! Aki nem vesz, ne babrálja...” Csakhogy itt — Sarkadon, a Lenin Tsz telepén — jogosan vesz mindenki. Ketten-ketten zsákokat cipelnek, nyolcat-kilencet raknak belőle a mérlegre. Gyöngyösi Imre magtáros nyalja a tintaceruzáját, állítja, lesi a mérleget, vési be az adatókat. Most osztják a kukoricarészt — az esetek többségében kilenc és fél mázsát fejenként — azoknak, akik eleve a közös gondjára bízták háztáji földjüket. Erre megy a tagság — Miért csak most? — fordulok egy piros arcú, kalapos emberhez. — Menjenek már arrább! — nyögnek ránk a zsákolok, mert éppen útban állunk, s ezzel a juhász el is keveredik mellőlem. — Azért csak most — válaszol helyette egy tehenész —, mert az idén nem termett a kukorica. Ezt nemrég vette a téesz, így csak most tudják kiosztani. — Mitől gömbölyűdnek akkor a malacok? — Most már csak januárra gömbölyödnek ! Egyébiránt — vált témát - a tehenész — nem tudom, miért vannak a veszteségek. Brigádértekezleten elmondják, általában meg is értjük, de konkrétan nem tudnám megmondani, mennyi volt a búza, a tengeri, csak azt, hogy nem volt jó se ez, se a napra... — Parlagon maradt sok föld, a tagság hiába mondja, nincs a tagságra bízva semmi se — mondja egy munkaruhás asszony. — Jobban kéne gazdálkodni, akkor több jutna nekünk is. Ha mindenki így dolgozna, mint mi, itt a szárítóban, akkor lenne. Látjuk gyakran, hogy itt is, ott is cselleng egy ember. De ha mi megállunk, azt észreveszik. Sajnos, tavasszal álltak a gépek, amikor jó idő volt. De akkor nem tudták csinálni, amikor esett... Ne írja meg a nevem, bajom származna belőle. Bereczki Károly traktoros, meg az édesanyja már végeztek a rakodással. — Látja, az ilyenek miatt is van veszteség — mutat az előbbi a tengernyi tengerire. — Ézt kétszer kellett szárítani, mert egyszer nem volt jó... — Egybe fognak egy nagy tábla földet akkor is, ha az tízféle. A gazdálkodást nem elég csak iskolában megtanulni. Jó, hogy sok a fiatal, de nem elég gyakorlatiasak. Az idősebbek nem vezetik rá őket a dolgokra. — Négy tsz gazdálkodott itt, de ez a négy még nem forrt össze — mondja ki a dolgok velejét a fiatal traktoros. — A munkaerővel nem lenne baj, most már annyi a fiatal. Technika is van, ez sem lehet akadály.- Brigádgyűlésen elmondjuk, felvetjük a gondokat, vannak bi- zalmik, van küldöttgyűlés, a küldött a vezetőség elé viszi. De új javaslat, elképzelés a tagok részéről nemigen érkezik. A küldöttgyűléssel is úgy vagyunk, hogy nincs értelme. Az emberekben is akad hiba, megalkusznak, nem állnak ki amellett, amit látnak. Nosza, elmondom mindezt a közvetlen vezetőnek. A válasz: — Az időjárásra nem lehet fogni a bajokat. Megvan az egyéni véleményem, de én e tekintetben nem nyilatkozom... Erre a középvezető A lucernaüzem behemót barakkjaiban egyiptomi sötétség. Az édeskés lisztszag mindent betölt. Az „alagút” végén porfelhőt világít meg két árva lámpa; autó fordul a rakodótérre, folyik a rakodás. Egy tölt, egy méri, egy köti, egy rakja. Bizony, itt nem a legjobbak a munka- körülmények, s csak jövőre várható komolyabb változás. Az irodában, felmelegedő kézzel, a munkahelyi tanácskozás naplóját forgatom. Nem szolgál nagy örömömre. „... az üzemvezető ismerteti a szocialista brigádok múlt évi fogyatékosságait és utat mutatott ez évi sokkal jobb közösségi életre...” Aztán: „Tóth Imre kéri a raktári rend érdekében a fegyelmezett, jó munkát. Az üzemvezető a felvetett kérdésekkel egyetért, kéri az össz-dolgozókat a jobb, fegyelmezett munkára.” Sehol egy valódi probléma, sehol egy életszerű felvetés. Túlontúl „egyirányú” jegyzőkönyv ez: a vezetőség kér, a dolgozók pedig ígérnek. Az elnök mindig elA Körösiadányi Metakemia Szövetkezet vegyi tizemének dolgozói évente több millió fürdőtablettát gyártanak. Képünkön a tablettagyártó gép működés közben, mely óránként több száz illatos kozmetikai cikket présel Fotó: Jávor Péter kéri a jegyzőkönyv első példányát — vajon mit tud meg belőle... ? Hogy ez nem valami bejáratott dolog még, azzal a rövidesen betoppanó üzemvezető, Erdélyi Károly is egyetért. Ö egyébként, két közvetlen munkatársával együtt, a következőkben látja a b »k gyökerét: — zkat meditálunk ezen... Ügy gondoljuk, ha már ez a kilenc és fél ezer hektáros terület összejött, nem ilyen szervezésben kellett volna tovább haladni. Huszonöt kilométer hosszan nyúlik el a területünk, sok benne a mozgás, sok az improduktív munka, de a teljesítmény kevés. Négy kerületet kellett volna csinálni, azt át lehet látni, s talán a versenyszellem is jobban kialakul. Ezen a mostoha talajon nagyon oda kell figyelni mindenre. A szervezé’ tehát nem jó. Mert üzemszi ’ezés nem egy van, hanem 5-féle. A másik baj, hogy területünk a ta- lajegyengetés és vízrendezés szempontjából nincs rendben. A harmadik, hogy mindent a növénytermes? lésre tettünk, pedig már a múltban is beigazolódott, hogy aki állatot tartott, az jól megélt, akinek viszont nem volt, az szegényparaszt maradt. A múlt rendszerben cseléd voltam a Magyar Föld Részvénytársaságnál : az ország egyik leggazdagabb gazdasága volt; a hízott disznótól és a -marhától nem lehetett férni. Nem vitás, hogy a növénytermesztés kevesebb beruházást kíván, de szerintünk ez csak átmeneti probléma lehet. Az állattartás egyik évről a másikra is meghonorálná a befektetést. — Miért nem vetik föl mindezt a tanácskozásokon, gyűléseken? — ötvennyolc óta vagyok téesztag. Amióta az állam garantálja a béreket, kialakult egy bizonyos közömbösség. A bér így is, úgy is megvan; ne szólj szám, nem fáj fejem... Erre meg a vezető Persze, van ehhez hozzá- tennivalója dr. Lőrincz Ferencnek, a téesz elnökének is. — Tessék csak elgondolkozni azon — szólít fel —, hogyan alakul a hatékonyság, ha a négykerületes szervezés mellett maradunk. Négy helyen, négy gépüzem — hogyan? Márpedig a gépesítés meghatározó ! Vegyük a szállítást. Húsz IFÁ-nk van, ez hatékony. De ha négy helyen van? Feldolgozás egy helyett négy szérűn...?? Azt is tudja a téeszvezető- ség, hogy nagyon kell a melioráció, az állattenyésztés fejlesztéséről pedig az a véleményük — és ez sem légből kapott —, hogy részeit egyelőre csak a többi ágazat rovására tudnák fejleszteni. Fejlett növénytermesztés nélkül ez egyébként' is elképzelhetetlen. — Ha mindez ilyen tiszta, világos, biztos — szögezem az elnök mellének a kérdést egy jó félórás vita után —, miért nem tudja mindezt a tagság? Miért vannak más véleményen a középvezetők? — Beismerem — mondja az elnök némi tűnődés után — azért, mert a döntéseinket megalapozó és magyarázó információk nem jutnak el a szövetkezet tagjaihoz. Sajnos, éppen annak a tudatosítása megy rendkívül lassan, ami mellett elvitathatatlan érvek szólnak. Hibásak vagyunk ebben mi is, meg a középvezetők is. Átalakult egy gazdaság. Egy nagyobb lett négy kisebből. Négy éve már ennek. Az előbbrejutásnak megvannak az anyagi, tárgyi, szervezeti feltételei — de a szellemi egységet is meg kell teremteni. Varga János
