Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
1978. november 12., vasárnap NÉPÚJSÁG Szeressétek a főzeléket is Sóflan-e a gyermek- és diákétkeztetés megyénkben? A tágas ebédlő egyik asztalánál hárman ülnek. A dévaványai leánynevelő otthon hetedikesei. K. Ella előtt a porcelán tányérban főtt burgonya. — Hová lett a hús, már megetted? — kérdezzük. — Dehogy — villan ránk fekete szeme — utálom a disznóhúst, azért nem kértem. — Mi a mai ebéd? — Meggyleves, körömpörkölt krumplival és savanyúság — válaszolja T. Katalin. — A levest ki se hoztam, mert nem kedvelem, a pörkölttel viszont jóllaktam. Jaj, csak a főzeléket ne emlegessék. Otthon sem ettem meg... — Érdeklődnek-e, hogy mit főzzenek? — Igen. Nem bánnám, ha sűrűbben lenne bableves, paprikáskrumpli, mákos tészta. I llmi elavult: a norma Az utóbbi években sok állásfoglalás látott napvilágot a gyermek- és diákétkeztetéssel kapcsolatban. A párt- és a kormányhatározatok egyértelműen leszögezik : az étkezést a tanulás előfeltételeként kell kezdeni. Hogyan valósulnak meg ezek az elképzelések, milyen nehézségek akadályozzák a kibontakozást? Ezt vizsgálja megyénkben az SZMT nő- -és ifjúsági bizottsága, a társadalmi ellenőrök, a kereskedelmi felügyelőség, a KÖJÁL szakemberei. Bezzegh László főelőadót és Bártfai Zoltánná közegészségügyi ellenőrt elkísértük kőrútjukon. — Jellemző a gyerekek kívánsága — mondja Czudor Józsefné, a nevelőotthon gazdasági vezetője. — Ezek a fiatalok mind faluról kerültek hozzánk, ami érződik étkezési szokásaikon is. Szinte fáj az ember szíve, amikor a finom töltött húst is ki kell dobni. Inkább megeszik a zsíros kenyeret. Pedig mindent elkövettünk a változatos étrend kialakításáért. Mintegy 20 alsó- és 40 felsőtagozatos gyereknek főzünk. Saját hizlaldánk, gyümölcsösünk van, csirkét, pulykát nevelünk. Zöldséget a magántermelőktől, a tsz-től veszünk. Mélyhűtött árut is beszerzünk. A helyi ÁFÉSZ és a gyomai halászati szövetkezet bőségesen ellát bennünket ilyen termékekkel. Tejet mindennap, teát hetente kétszer kapnak a gyerekek. — S hogyan fér be mindez a normába? — A napi nyersanyagnormánk 19 forint. Ezért négyszeri étkezést kell biztosítanunk. A Pénzügyminisztérium 1976-os rendelete szerint reggelire 2,90, tízóraira 1,90, ebédre 7,60 és vacsorára 6,60 forintnak szabad jutnia. Némi eltérések persze vannak, de lényegében mindez ellenkezik a korszerű táplálkozással, hiszen vacsorára kénytelenek vagyunk majdnem háromszor annyi ételt adni, mint reggelire. I Omi felületes: I a szállítás No, de egy példa nem példa. Nézzük meg: mi a helyzet a Dévaványa és Vidéke ÁFÉSZ Vadkacsa éttermében, ahol az 1200 étkezőből 68u a gyermek. Ignácz Tibi ötödik osztályos — a 2-es számú iskolából — kitartóan kavargatja a zöldbablevest. — Talán forró? — A csudát. Olyan édeskés, anyu másképpen csinálja. — És a rántott szelet ízlik? — Az igen, meg a rántott csirke is. Oláh Jóska a másik asztalnál sűrűn felénk pillog. — A tegnapi karalábéfőzeléket megetted? — Nem — húzza el a száját — összeöntöttük egy tányérba az egészet, hogy a tanár bácsi ne vegye észre... — Sajnos, ez általános — tárja szét a karját Zeller Károly üzletvezető. — Kitesszük a lelkünket is, hogy eleget tegyünk a kívánalmaknak, sokszor hiába. Lebontották az elavult napközis konyhát, az újat most alapozzák. A mi nyakunkba szakadt a gyermekélelmezés gondja, minden ellentmondásával együtt. — Mire gondol? — Többek között arra, hogy a 350 óvodásnak tízóraira, vagy uzsonnára mindennap adunk folyadékot, az iskolásoknak pedig hetente kétszer. Négy asszony kerékpárral járja az öt óvodai és a tizenegy iskolai csoportot, ho^v idejében eljuttassa az elemózsiát. Ilyen körülmények között nem vállalják az iskolatej rendszeres kihordását. Szállítóeszközre viszont nincs pénze a tanácsnak. Aztán itt van az árubeszerzés kálváriája. Tizenegy szállítóval állunk kapcsolatban. Ügy-ahogy teljesítik a megrendelést. A FÜSZÉRT karcagi fiókja rendre nem küld nagykiszerelésű lecsót, paradicsompürét, savanyúságot. Arra hivatkozik: ezeket csak a „kiemelt” ABC-üzletek kaphatják meg. Ugyanakkor nekünk a norma szempontjából sem mindegy, hogy nagykereskedelmi vagy fogyasztói áron vesszük-e meg a nyersanyagot. I nmi hiányzik: a feltétel A vizsgálati szempontok között szerepel : megfelelő-e az étrend összeállítása? Részlet a megyei KÖJÁL jelentéséből: „A konyhák nagy része több, különböző korosztályt lát el, ugyanazzal a konyhai technológiával.” — Ez miránk is érvényes — helyesel Engelhardt Józsefné, az eleki napközis konyha élelmezésvezetője. — Jelenleg 180 óvodás, 320 általános iskolás, 48 diákotthonos, 33 gimnazista és 100 felnőtt étkezik nálunk. Olyan hangok is vannak, hogy jövőre a bölcsődének és az öregek napközi otthonának is mi főzünk. Minden korcsoportnak más-más a nyersanyagnormája. Ennek megfelelően kellene az ebédet is elkészíteni, de mondanom sem kell, hogy erre a konyhánk nem alkalmas, így mindenki ugyanazt az ételt kapja 6 évestől a nyugdíjas korúig. — Mégis mit próbálnak tenni az egészségesebb táplálkozás kialakításáért? — Rosszak a feltételeink. A konyha fejlesztésére nincs annyi pénz, amennyi kellene, a helyi bolttól nem mindig kapjuk meg a szükséges húsmennyiséget. Joghurtot, kefirt általában adunk, de az ízesítettet és a tejszínes sajtot hiába rendelem, nem szállítanak. Az igaz, hogy mindent zsírral főzünk, viszont alig lehet kapni étolajat, margarint. Egy sten- cilezett könyvünk van, amelynek receptjeire a szakácsnőnk azt mondta: egye meg, aki írta. És a gyerekeknek sem mondhatom, hogy szeressétek a főzeléket is. ha már otthon így szoktatták őket. | ümi kérdéses : a jövő Megannyi kérdés, amelyre válaszolni kellene. Gondoljunk csak a nyersanyagnormára, amelyet 1973-ban és 1976-ban módosítottak, de máris szűkös és korszerűtlen. Unalomig hangoztatjuk: a gyerekek általában nem jutnak hozzá a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen fehérjékhez, vitaminokhoz. Ezzel szemben — különösen vidéken — beszerzési nehézségek miatt képtelenek megfelelő étlapot összeállítani. Mit tehetnek a konyhák dolgozói? Főznek sebtiben összeállított nyersanyagokból. Így természetes, hogy a kalória elegendő ugvan az ételekben, de ennek forrása gyakorta a szénhidrát. Azzal sem lehet egyetérteni: míg arra hivatkozik nagyon sók tanácsi vezető, hogy szűkös a konyhák kapacitása, közben mind több felnőtt étkezik az apróságok rovására. Ugyanakkor sók gyereket elutasítanák hely hiányában. Ilyen körülmények között lehet-e csodálkozni azon, hogy az ételkínálatot akarva-akaratlanul nem a gyerekek életkora, hanem a felnőtték ízlése alakítja. A rossz étlaptervezés olykor megbosszulja magát Gyulán, a 3-as számú általános iskolában ottjártunk- kor a gulyásleves mellé paradicsomos káposztát, főtt tojást és mákos1 patkót adtak. Az eredmény: 50 adag hússal teletűzdelt levest és ugyanannyi főzeléket kellett a moslékoshordóba önteni. A gyerekek egyszerűen nem tudtak megbirkózni a bőséges ebéddel. Nehezíti a helyzetet, hogy a megyében nincs olyan intézmény, amely összefogná, irányítaná a gyerekek étkezését, a gazdálkodást. A konyhákon különböző képzettségű, felkészültségű élelmezésvezetők, alkalmazottak dolgoznak. Nincs megfelelő szakirodalom, de ami van, azt sem alkalmazzák szívesen. A vendéglátóipari vállalatok, az ÁFÉSZ-ek besegítenek az ékeztetésbe, holott erejüket ez jócskán meghaladja. Nem beszélve arról, hogy sókkal magasabb haszonkulccsal dolgoznak, mint a napközis vagy üzemi konyhák, ami nagyban megdrágítja az étel előállítását. Éppen ezért kívánatos lenne, hogy az Alföldi Vendéglátó Vállalat nagyobb részt vállaljon szűkebb hazánkban is — legalább a városokban és a nagyközségekben — a gyermekétkeztetés gondjaiból. A vizsgálat anyága nemsokára az SZMT elnökségének az asztalára kerül. Kérdés : változatosabb, korszerűbb lesz-e a jövőben a gyermek- és diákétkeztetés megyénkben? Seres Sándor Ötven éve párttag Vállalva minden kockázatot Varga József 83 évvel ezelőtt cselédsorban született Pusztaföldváron. Tizennyolc évesen behívták katonának és az orosz frontra küldték. Hamarosan fogságba esett. Ott érte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A táborba érkeztek agitátorok, akiknek a szavaiból megértette, hogy mi megy végbe Oroszországban. Belépett a Vörös Hadseregbe és részt vett az ellenforradalmárok elleni harcokban. 1918-ban hazajött. Az őszirózsás forradalom már itthon érte. A Magyar Tanácsköztársaság idején mint vöröskatona védte az első munkáshatalmat. Kaposváron és Makón vett részt a harcokban. A Tanácsköztársaság leverése után Mezőko- vácsházán az ellenforradalmárok elfogták, és úgy megverték, hogy nyolc hónapig volt kórházban. Mint kommunista gyanúst 1920-ban egy időre letartóztatták, később rendszeresen rendőri felügyelet alatt állt. öt azonban nem tudták ^megfélemlíteni. Agitált, röplapokat terjesztett és 1928- ban Pusztaföldváron belépett a szociáldemokrata pártba. Mozgalmi tevékenysége miatt munkát csak ritkán kapott. Éhezett a családjával együtt. A harcot azonban nem adta fel. Amikor pedig 1938-ban már sehol sem dolgozhatott, kiment Németországba, hol kilenc hónapot töltött. Ott is szervezkedett, háborúellenes tevékenységet folytatott. Hazatérve Pusztaföldvárra, 1940-ben néhány hónapra behívták katonának. Később, 1944-ben újra behívták, de betegség miatt leszerelték. Az ország március 19-i német megszállása kórházban érte. Abban az időben a szociáldemokrata párt működését is megszüntették. Kikerülve a kórházból azonban tovább folytatta a harcot pusztaföldvári elvtársaival együtt, vállalva minden kockázatot. Akkor főként a háborúellenes felvilágosító munka került előtérbe. Tájékoztatták az embereket a szovjet hadsereg győztes harcairól és a fasizmus egyre fokozódó embertelenségéről. Orosházára, a munkásotthonba jártak át, ott kaptak híreket arról, hogy mi történik a világon. A szovjet hadsereg október 6-án szabadította fel a községet. Varga József orosz nyelvtudását ismét tudta kamatoztatni : tolmács lett a szovjet parancsnok mellett. Néhány nap múlva tizenketten — köztük ő is — megalakították a kommunista párt helyi szervezetét. Éveken keresztül mint vezetőségi tag és egy ideig titkárként tevékenykedett. Néhány más tisztségbe került még. A nemzeti bizottmány alelnöke, majd elnöke, a földosztó bizottság alelnöke, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke volt. Közreműködött a földművesszövetkezet megalakításában. Nyugdíjba 1955- ben — mint tsz-tag — került. Az emberi haladásért folytatott áldozatos tevékenységéért megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, a Szocialista Munkáért Érdemrendet, a Tanácsköztársasági Emlékérmet, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet és a szovjet Harci Érdemekért Érdemérmet. Pásztor Béla Társadalmi felajánlás szociális otthonokra Bár ritkábban, azért továbbra is érkeznek felajánlások a békési szocialista brigádok felhívása alapján az idős emberek megsegítésére, illetve szociális otthon építésére. A békési ÁFÉSZ, a Nagyszénási Szőrmeipari Szövetkezet, a Hidasháti Állami Gazdaság, az orosházi Űj Élet Termelőszövetkezet, az Alföldi Kőolaj- és Gépipari Vállalat orosházi üzeme jelentette be csatlakozását, s összesen 9 brigád ajánlotta fel egynapi keresetét szociális otthonra. Befizetések érkeznek. Az elmúlt két hónapban a legtöbbet a Gyulai Harisnyagyár küldte, összesen 17 ezer 465 forintot. Ezenkívül Tótkomlósról, Békéscsabáról, Békésről, a Vizesfási Állami Gazdaságból, az orosházi Üj Élet Tsz-ből, Mezőberényből, Nagyszénásról érkeztek befizetések a megyei tanácshoz. Eddig 205 364 forintot fizettek be a szocialista brigádok e nemes célra. Franciák és magyarok o Kelták Maurice Blaizeau, a Francia—Magyar Baráti Társaság titkára. Ez az egyesülés kis bajtársi asztaltársaságból fejlődött egész országot behálózó szervezetté. A második világháború idején szökött francia hadifoglyok éltek Magyarországon, a szövetséges hatalmak felé tekintgető Kállay-kormány titkos támogatásával. A háború után az egykor bújtatott franciák Lyonban találkoztak, s elhatározták egy szervezet alakítását, amely a két nép közötti kapcsolatokat ápolja. Az ötvenes évek politikai légköre nem kedvezett ennek a törekvésnek, de a hatvanas évek elejétől már fejlődni, izmosodni kezdett a társaság. Pedig a körülmények, amelyek között dolgoznak, korántsem eszményiek. A franciák ugyanis elég rosszul ismerik a földrajzot. A mai francia polgárban homályos kép él Magyarországról, s ha Bécsben jár, döbbenten csodálkozik: Ilyen közel van Budapest? A baráti társaság éppen e gondolatokban, érzelmekben meglevő mérföldek ritkításán fáradozik. Blaizeau úr szerint a földrajzi távolságon kívül más is akadályozza ezt a munkát. Egy német állampolgár — nyiván a történelmi hagyományok miatt — otthonosabban érzi magát nálunk, mint a francia. Csak ilyen — jellemző — kicsiségét említsünk, mint az étlap: a német vendég a legtöbb étteremben, csárdában saját nyelvén is megtalálja az ételek felsorolását. S az országban jóval többen beszélnek németül, mint franciául. A két nép közeledését az idegenforgalmi szokások is nehezítik: a franciák szívesebben mennek a szomszédos Spanyolországba. Le Havre lakosságának például 80 százaléka ruccant át az idén egy-két napra, vagy egy hétre a Pireneusokon túlra. Gátat szab a nagyobb forgalomnak a magyar vendégfogadó kapacitás szűkössége is. A társaság régóta szervezett Magyar- országra egy baráti találkozót. Az utolsó pillanatban érkezett meg az értesítés Budapestről : sajnos nem tudnak szállodát biztosítani, minden hely foglalt... Mit tud a francia állampolgár Magyarországról? A Balatonról hallott már, s a cigányzenét is szereti. A műveltebbek, érdeklődőbbek ismerik Liszt, Bartók, Kodály zenéjét, s a műértők keresik és tisztelik a magyar filmeket, Jancsó Miklós, Mészáros Márta alkotásait. Maurice Blaizeau úgy véli, az érdeklődés ma örvendetesen javul, egyre több kapcsolat létesül magyar és francia városok között. Ezt igyekszik elősegíteni a Francia—Magyar Társaság is, amely ma már — ellentétben az 1946-os bajtársi egyesülettel — széles körű szervezet. Díszelnöke Victor Vasarely, a világhírű művész. A díszelnökségben neves alkotók, művészek, tudósok, közéleti férfiak tevékenykednek. A társaság munkáját igazgatóság irányítja, tagjai az ország minden területét képviselik. A vezetőségi tagok mellett vannak speciális szervezete,- ik: film- és zeneértők köre, filatéliai klub és létezik egy utazási bázisszerv is. Ez szervezi a magyarországi víkendeket, tanulmányi utakat, s a magyarországi autósklubbal együttműködve túrákat, sőt lovastalálkozókat hazánk tájain. A társaság eleinte csak valósághű képet akart adni
