Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-10 / 265. szám
1>78. november 10., péntek o IfljdUKTlld Kezdődik a csibekeltetés A napokban a békési ÁFÉSZ találkozót rendezett gyesen levő dolgozóinak. Dr. Varga Imre, a szövetkezet elnöke ismertette a kismamákkal az eltelt időszak eredményeit, a további feladatokat, majd sor került a béremelésről szóló értesítések átadására. Végül a békési zeneiskola növendékei és a mezőberényi Csobán együttes tagjai műsorral szórakoztatták a jelenlevő anyukákat és gyermekeiket A BAGE tanácsülése a szakosodás fontosságáról A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés programjában a megalakulástól kezdődően szerepel a szakosodásra való törekvés. A szakosodás megvalósításának egyik állomása volt az a csütörtöki BAGE-tanács- ülés, amelyen többek közt a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséről esett szó. A kérdés, hol és hogyan valósuljanak meg az ágazat fejlesztésével kapcsolatos beruházások. Ma az egyesülésnek mind a 16, földet művelő taggazdaságában foglalkoznak szarvasmarhatartással. Az üzemek azonban mindössze II szálasés tömegtakarmány-termesztés tartalékai A szálas- és tömegtakarmány-termesztés jelenleg nem elégíti ki az állattenyésztés igényeit; bár a silótakarmá- nvok, szénák stb. minősége Hurrá, gyerekek! Végre — sóhajtottak föl a csemetéjükkel állandó fürdőszobai csatározásba sokszor megfáradt szülők. S még azok is megkönnyebbültek, akik esküdt ellenségei minden újnak, mert ki ne hagyná magát lebeszélni a korai fogmosásra szoktatásról. Márpedig most ez történt. A rádió adta tudtul a nagy szenzációt, naponta többször: senki ne gyötörje gyerekét — háromévestől felfelé — a fogkefével, ráér azt kis kamasz korában elővenni. Addig vissza a természethez, a helyes táplálkozás majd elintéz mindent. Ropogtatni és rágni kell, ha mást nem, hát kenyérhéjat. De az alma mellett a répa, karalábé és mindenadta zöld és nyers főzelék megteszi, még a krumpli is. Míg a részletes étlapot megtudjuk, addig jusson eszünkbe anyáknak, nagymamáknak, hogy nebulóink ' mindig is minden zöldségpucolás- kor ott kotnyeleskednek körülöttünk, lesve, várva egy-egy falatot ebből- abból. S milyen örömmel kapkodnak ki a tálból, s harapdálnak, ropogtatnak válogatás nélkül mindent — ha hagyjuk —, azt is, amit később főtt állapotban nehezen tudunk beléjük diktálni. Még a most ' hivatalosan ajánlott burgonyát is, kis kecskegida módjára. Hát nem fantasztikus ez a megérzés? s V. M. az utóbbi időben javult, és a hozamok is nőttek, a termesztés technológiai színvonala továbbra is jelentősen elmarad az egyéb* növényi kultúrákétól — állapította meg a MÉM átfogó elemzésé, amely egyúttal meghatározta a kibontakozás, a további műszaki fejlesztés útját is. A takarmánytermesztés fejlesztését az nehezíti meg, hogy miután több szakaszból álló technológiai folyamatról van szó, a termelés egy-egy hiányzó láncszeme visszavetheti a gazdálkodás egészét. Az üzemek egy részében gyatrán megy a betakarítás, másutt a tartósításra nem fordítanak kellő gondot, és gyakran a takarmányok fel- használása sem eléggé szakszerű. Mindez oda vezet, hogy az olcsóbb tömegtakarmányok helyett a szarvas- marha- és a juhtenyésztők is viszonylag nagy mennyiségű abraktakarmányt használnak fel, holott erre nem lenne szükség, ha kellő minőségű és mennyiségű silótakarmánnyal tudnák ellátni az állományt. Általános gond, hogy a szálas- és tömegtakarmány- termelés, valamint felhasználás műszaki-technikai színvonala viszonylag alacsony, kevés a korszerű nagyüzemi művelő- és betakarítógép, és a melléktermékeket betakarító gépekből sincs elég. Ezért arra van szükség, hogy a takarmány- betakarító komplex gépsorok gyártását, illetve beszerzését az eddiginél jobban felkarolják. Ugyanakkor a tárolási veszteségek csökkentésére az eddiginél több szilárd burkolatú takarmány- .,raktárt” kell építeni. Kedvező jel, hogy számos megyében javult a szénák és a kukoricaszilázsok minősége, táplálóanyag-tartalma. Főleg Tolna, Szolnok, Pest és Csongrád megyében értek el ezen a téren jó eredményeket a gazdaságok. A gyepek fűhozamát Győr-Sop- ron, Szolnok és Csongrád megyében sikerült az átlagosnál jobban növelni. 5 szakosított teleppel rendelkeznek, s ezek is korszerűtlenek. A 16 gazdaságban az állományt 82 telepen helyezték el. A szétaprózottság akadályozza a gazdaságos termelést, nehezíti az irányítást. Mi több, a korszerűtlen istállókban mostoha körülmények között dolgoznak a gondozók. Mindez a változtatás szükségességére figyelmeztetett. Az agráripari egyesülés tervei szerint tejtermelésre szakosodó gazdaságokban az egy tehénre eső tejtermelés ezer literrel haladja meg a többi üzemben elért eredményeket. Az elkövetkező években tejtermelésre szakosodik a Békéscsabai Állami Gazdaság, a Hidasháti Állami Gazdaság, a gyulai Munkácsy, az újkígyósi Aranykalász, a kondorosi Egyesült és a békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezet. Néhány gazdaságban már elkezdődtek a beruházások. így a Hidasháti Állami Gazdaságban és a kondorosi Egyesült Tsz-ben egy-egy 1340, a Békéscsabai Állami Gazdaságban pedig 1250 férőhelyes tehenészeti telep épül. A szakosodás fontosságára utal az is, hogy az ágazat egyre nagyobb munkaerőgondokkal küzd. A tehenészeti dolgozók között kevés a szakképzett. A 16 gazdaságban 770-en végeznek ilyen jellegű munkát, s közülük mindössze 143-nak van szakmunkás-bizonyítványa. A munka termelékenységében, szervezésében is nagyok az eltérések. Addig, amíg az egy tehenészeti dolgozóra az egyik üzemben 7, a másikban 20 tehén jut. I " ; r '* A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban keltetőgépekbe rakták azokat a tojásokat, amelyekből a kikelő naposcsibéket a Szovjetunióba szállítják majd. A kombinát első ízben adott el tiszta vonalú törzsállatokat. A Prodintorg külkereskedelmi vállalattal ez év nyarán kötött megállapodás alapján novemberben 10 ezer tetra B fajtájú naposcsibét szállítanak ki. Ez olyan bázist jelent, amelynek negyedik generációja három és fél év alatt mintegy 440 millió pecsenyecsibét ad majd. 15—20 órás korukban indítják útnak a pelyhes jószágokat a Ferihegyi repülőtérre, ahonnan különgépekkel szállítják őket a Szovjetunióba. Lakásépítés Gyulán Az elmúlt és az idei évre Gyulán összesen 102 tanácsi bérlakás és 377 tanácsi elosztású OTP telepszerű többszintes társasházi lakás felépítésével számoltak. Az építőipari kapacitás átcsoportosítása miatt azonban mindössze 60 tanácsi bérlakás épült meg. Az OTP-be- ruházásban épült lakások száma is jelentősen elmaradt a tervezettől, az elmúlt két évben mindössze 92 lakás készült el. Ügy tűnik — ha minden sikerül —, az év hátralevő részében még elkészül 28 OTP-lakás, s ezzel együtt két év alatt 122 OTP- lakást vehettek át a gyulaiak. A városban a lakásügyi társadalmi bizottság bevonásával osztották el az elkészült lakásokat. A 83 tanácsi elosztású OTP-lakásból kilencet használtak fel közérdekű célra. Hatvankilencet kaptak az igényjogosultak, ötöt pedig pedagóguskölcsönt igénybevevők. Az is érdekes, hogy a lakások 70 százalékát anyagi támogatásban részesülők vásárolták meg. Legtöbbjük — 63 százalékuk — munkás, 27 százaléka általános lakásvásárlási támogatásban, míg 10 százaléka pedagóguskölcsönben részesült. Az elosztott OTP-laká- sok vásárlóinak 65 százaléka fizikai dolgozó, de ugyanilyen arányt képviseltek a fiatal házasok is. A városban évről évre nő a lakásigénylők száma. Ezt igazolja a következő adat is. Négy évvel ezelőtt mindösz- sze 199 tanácsi bérlakás- és 807 OTP-lakásigénylőt tartottak nyilván. A legutóbbi felmérés szerint jelenleg 264 tanácsi és csaknem 1400 OTP-lakásigénylő szerepel a nyilvántartásban. Közülük 80-an kerültek az első, 1300-an második, 250-en pedig harmadik kategóriába. A balatonfüredi Tagore-sétányra is beszökött az ősz (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS) Emberi tényezők D ostanában nemegyszer esik szó a szubjektív tényezők megnöveke- deti szerepéről. Alapvető népgazdasági kérdéseket tárgyaló párthatározatok hangsúlyozzák, hogy a termelés legfontosabb tényezője: a dolgozó ember. Mértékadó megnyilatkozások emelik ki a tudati, akarati, szemléleti tényezők fontosságát a fejlődés előremozdításában, gondjaink leküzdésében. S habár elméleti megközelítésben az említett fogalmak tartalmukban nem teljesen azonosak, az összefüggések láncolatát tekintve lényegében ugyanarról a problémakörről, ugyanarról a felismerésről van szó. Ez a felismerés igen nagy fontosságú a pártpolitikai munka mindennapi gyakorlata szempontjából. Hiszen a pártmunkának lényege, lelke az emberrel való foglal- ■ kozás. A politikai munka középpontjában az ember áll: körülményei, törekvései, szemlélete, cselekvése, mindezek alakítása, formálása. Az emberi tényezők megnövekedett fontossága ezért közvetlenül és erőteljesen érinti a pártmunka tartalmát, módszereit. S ezt nem utolsósorban azért érdemes és szükséges hangsúlyozni, mert olykor mintha ennek nem lennének eléggé tudatában. „Némelyik pártszervezet cselekvési programjaiban, munkaterveiben, határozataiban képletesen szólva minden szög a helyén van, de az emberről jóformán egyetlen szó sem esik, órákon át vitatkoznak pártfórumokon anyagról, beszerzésről, technikáról, de alig-alig az emberről, aki mindezekkel dolgozik” — summázta az alapszervezeti munkát vizsgáló felmérés tapasztalatait egyik megyénk felelős pártmunkása. De hasonló következményekre vezet az a gyakorlat is, amiről egy közlekedési területen működő pártbizottság titkárától hallottam: „Olykor úgy próbálják a pártszervezetekben magas elvi szintre emelni egy téma megtárgyalását, hogy eközben az egyes ember eltűnik a látószögükből. Oly annyira általános módon közelítik meg a témákat, hogy abból már nem érződnek ki magának a cselekvő embernek az erőfeszítései, törekvései.” S hadd tegyem hozzá, más területeken dolgozó pártmunkások éppúgy tapasztalnak, tapasztalhatnak ilyen és hasonló jelenségeket. Furcsa kettősségről tanúskodnak ezek a jelenségek. Miközben egyik oldalról növekszik az emberi tényezők, az ember akaratának, szemléletének, tettrekészségének szerepe, a másik oldalon azt tapasztaljuk, hogy helyenként mintha a pártmunka „elszemélytelenedése” következne be. Semmiképpen sem egészséges jelenség ez, s megérdemli, hogy kellő figyelmet szenteljünk neki. Természetesen a legkevésbé sem arról van szó, mintha fel kellene adni a pártmunkában a szakszerűségre való törekvést, vagy vissza kellene fejleszteni az átfogó tendenciák, a sokszálú ösz- összefüggések elemzésének készségét és képességét. Olyan vívmányai ezek az utóbbi időszaknak, amelyek tartós, megőrzendő értékei a pártmunka stílusában végbement fejlődésnek. Nem arról van szó, hogy a pártszervezet a lényegi összefüggések helyett figyeljen jobban az egyedi jelenségekre. S nem is arról, hogy ne törekedjen precíz pontossággal, hozzáértően felmérni az elvégzendő feladatokat. Hanem arról, hogy a szakszerű és elemző számbavétel soha ne hagyja figyelmen kívül az emberrel közvetlenül összefüggő tényezőket. S amikor az általános tendenciákat keresi, ezeket ne a személyes erőfeszítésektől elvonatkoztatva, hanem azok eredőjeként fogja fel. A pártmunka mindennapos gyakorlatában az emberi tényezők, a tudati, akarati, szemléleti összetevők figyelembevétele sohasem önmagában jelenik meg. Hanem úgy mint kádermunka, a vezetők és utánpótlásuk nevelése, felkészítése ; mint párttaggá nevelő tevékenység; mint személyes agitáció, mint a pártmegbízatások kiadása, teljesítésük segítése és ellenőrzése; mint a munkahelyi vezetés és a tömegszervezetek orientálása a dolgozók élet- és munka- körülményeinek fejlesztésére; mint a gondos ügyintézés szorgalmazása, és még sorolhatnánk tovább. Látható: a pártmunka mindennapos, alapvető feladatairól van ez esetben szó. Ilyen értelemben nyugodtan mondhatjuk, hogy a pártmunkában tulajdonképpen nem is lehet figyelmen kívül hagyni az emberi tényezőket. Ám mégsem mindegy, hogy számbavételük és a rájuk történő hatás mennyire tudatos. Mert — mint az előbbiekben felsorakoztatott tapasztalatok is jelzik — ezeket a feladatokat lehet így is. de úgy is végezni. szubjektív tényezők megnövekedett szerepe tovább növeli a politikai munka súlyát, s ezzel együtt felelősségét is. A legkevésbé sem jelenti persze az objektív feltételek és meghatározók lebecsülését, hiszen ezek nyilvánvaló meghatározói tevékenységünk tartalmának, önkényes megsértésük, figyelmen kívül hagyásuk megengedhetetlen vakság lenne. Am, hogy miképpen tudunk élni az általuk nyújtott lehetőségekkel, hasznosítani, valósággá változtatni ezeket, az jórészt rajtunk múlik. Rajtunk, vagyis az egyes kollektívák, az egyes emberek magatartásán cselekvésén, s ezen belül a párt szervezeteinek, tagjainak céltudatos, a valóságos ösz- szefüggéseket jól felismerő és hasznosító politikai tevékenységén. Gyenes László Megjelentek az 1979. évi naptárak Megjelentek az 1979. évi naptárak. 1979-re 67-féle művészi naptárt adtak ki, 90 ezer példányban — közölte Páczer Ferenc, a Képzőművészeti Alap Kiadó- vállalatának igazgatóhelyettese csütörtökön a zeneművészek klubjában tartott sajtótájékoztatón. Magyarországon, az ötvenes évek közepén kezdődött meg a művészi naptárkiadás. 1957 és 1958 évre még csupán egy-egy típus készült, 8—10 ezer példányban. Az utóbbi húsz esztendőben csaknem ezerféle naptár jelent meg, mintegy 10 millió példányban. Az új naptárak — a Kossuth, a Révai, a Glóbus, az Ofszet és a Szekszárdi Nyomda, valamint a Papírárukészítő Ipari Szövetkezet gyors munkájának eredményeként — kevés kivétellel már forgalomban vannak. Ugyancsak elkészültek a vállalatok megrendelésére készült, a magyar árukat, művészeti értékeket népszerűsítő és nem utolsósorban a magyar nyomdaipar színvonalát hirdető reklámnaptárak is.
