Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-09 / 264. szám

IgNiWkfiM----­I I Sopianae űrügyén 1978. november 9„ csütörtök c Cigarettagyártásunk helyzetéről Csőtörő, silóadapter, kisgép léi zárta a III. negyedévet a Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat Nem kis bosszúságot okoz a dohányos embernek, ha nem azt a cigarettát kapja, amit megszokott. Megpróbál egy másikat, de az valahogy nem az igazi... Hónapok óta sokan próbálkoznak másfaj­ta cigarettát szívni, nem kap­ni Sopianaet, füstszűrös Symphoniát, s Fecske is csak papírfilteres van. Ellátási gondokkal küszköd me­gyénk, de mint megtudtuk, országosan sem rózsásabb a helyzet. Kevés a filter Magyarországon 1961 óta gyártanak füstszűrös ciga­rettát. A kezdettől napjain­kig szédületes iramban, évente 8-9 százalékkal emel­kedett a filteres cigaretták fogyasztása. Négy dohány­gyárunk (Debrecen, Pécs, Éger Sátoraljaújhely) jelen­leg 25 milliárd cigarettát ál­lít elő, ebből 20 milliárd füstszűrös. Az utóbbi évek­ben cigarettafogyasztásunk már csak évi 1-1,5 százalék­kal emelkedik, de ezen be­lül tovább nő a filteres gyártmányok iránti igény. Érdekes megvizsgálni, mi­lyen filtereket használ a dohányipar, s honnan szer­zi be ezeket. Magyarországon három füstszűrő-alapanyag van for­galomban. Egyik a kreppelt papír. Szakemberek szerint ennek a legjobb a szűrőké­pessége, a legtöbb nikotint és kátrányt köti meg. A fo­gyasztók mégsem rajonga­nak az ilyen cigarettáért. Oka ennek, hogy kissé meg­változtatja a cigaretta ízét, kevésbé élvezetes azt szívni. Nagy előnye a jó szűrőké­pességen kívül: itthon is olcsón előállítható. Másik tí­pus a viszkózfilter, amely­nek cellulóz az alapanyaga, ám mint az köztudott: cel­lulóznak sincs bővében az ország. Legelterjedtebb, leg­kedveltebb a cellulózacetát alapanyagú filterrel „fölsze­relt” cigaretta, ilyenek az összetett, multifilteres ter­mékek, például a Sopianae és a Metropol. A cellulóz­acetát minősége jó, egy nagy hibája van, csak dolláért sze­rezhető be az alapanyag és a kész szűrő egyaránt. A mul­tifilteres gyártmányok iránti igény akkora, hogy az alap­anyag mellett szükség van már kész filterek behozata­lára is. Kevés a gyártóbe­rendezés, s a kapacitás nö­velésének határt szab a do­hányipar fejlesztési alapja, mert a füstszűrőgvártó gép­sor is csak dollárért szerez­hető be — évente egy meg­vásárlására van lehetőség. Mi okozta a hiányt? Mint minden iparág, a do­hánygyártás is figyelemmel kíséri az egyes időszakok fo­gyasztásának alakulását, eh­hez igazítja a gyártás üte­mét. Egyik ilyen összehason­lítási alap a féléves fo­gyasztás. Így 1978 első fél­évének a fogyasztását is az A kétévenként megrende­zésre kerülő nagy tömeg lá- togatottságú vásáron Ma­gyarország részvétele rend­szeres. Az idén a kiállítást november 3. és 12. között rendezik meg. A Hungexpo szervezésében 9 külkereske­delmi vállalat vesz részt a kereskedelmi árubemutatón. A Chemoimpex írószere­ket, kozmetikumokat, kem­pingcikkeket, a Ferunion ke­rámiaipari termékeket, alu­mínium edényeket, a Hun- garocoop sportcipőket, a Hungarofruct konzervipari elmúlt év első feléhez ha­sonlították. Meglepődve ta­pasztalták a szakemberek, hogy nem nőtt, hanem mint­egy 2 százalékkal csökkent a cigarettavásárlás a múlt év­hez képest. Ennek megfele­lően csökkentették a terme­lést. Ekkor hirtelen megug­rott a fogyasztás, a tavalyi­hoz képest csaknem 4 szá­zalékkal, összesen az előző hónapokhoz képest 6 száza­lékkal. Közrejátszott ebben valószínűleg az a szokás is, hogy ha valamilyen termék­ből időlegesen hiány lép fel, mi fogyasztók megijedünk, s hatalmas készletek felvásár­lásával igyekszünk bebiztosí­tani magunkat. Ez tovább fo­kozza a helyenként fellépő hiányokat. A dohányipar erejéhez mérten igyekezett az ugrás­szerű igénynövekedést ter­melésével utolérni, úgy néz ki, ez az utóbbi hetekben si­került. De mire a termelés utolérte az igényeket, meg­kezdődött az őszi szállítási csúcs, amelyben a mezőgaz­dasági termékek kapnak el­sőbbséget, a dohányipari ter­mékek rovására. Röviden, ez a két legjelentősebb ténye­ző, amely a hónapok óta tartó ellátási gondokat elő­idézte. amelyeket hamaro­san sikerül leküzdeni. Mi várható ? A füstszűrös termékek te­hát rohamosan hódítanak. Érdekes megvizsgálni az egyes, legnépszerűbb gyárt­mányok helyzetét, a fejlesz­tés irányát. A Sopianaet négy éve is­merik a fogyasztók, gyártá­sa, vásárlása azóta évente megduplázódott. Jelenleg 1,9 milliárdat készítenek belőle — Pécsett. Ez az a termék, amelynek füstszűrőjéhez nemcsak az alapanyagot, ha­nem a kész filtert is impor­táljuk. Ez utóbbi miatt nem nyereséges az előállítása, a gyártók azonban mindent megtesznek, hogy a fogyasz­tók igényét kielégítsék. Jel­lemző a termelés ütemére, hogy a Pécsi Dohánygyár dolgozói hónapok óta le­mondtak a szabad szombat­ról, gépeik megállás nélkül dolgoznak. Jövőre új filter- gyártó gépsor kezdi meg a munkát Pécsett, megszűnik a filterhiány, a termelés eléri a hárommilliárdot — ez vár­hatóan fedezi az igényeket. Nagyon keresett a Helikon cigaretta, ez az egyetlen gyártmány, amelyet az állam ártámogatásban részesít. Elő­állítási költsége ugyanis jó­val meghaladja a tízforintos fogyasztói árat, a kiváló mi­nőségű, niikotinszegény alap­anyag miatt. A dotáció csak bizonyos mennyiségre szól, a hiányok ellenére ennél jó­val több kerül forgalomba. A felmerülő többletköltséget a dohányipar fedezi. Fecsikéből ez évben 6,7 milliárd készül. Korábban mindhárom — már ismerte­tett — füstszűrőtípussal for­galomba került, ez megfelelt a szabvány előírásainak. A három gyár terméke nem volt egyforma élvezeti érté­kű. A Fecske-gyártás egysé­gesítését szolgálják az idén kezdődött termelésszerkezet­termékeket, a Hungarotex textilipari termékeket, kon­fekciót; a Konsumex a Fabu. lon-termékcsaládot ; a Kul­túra könyveket, hanglemeze­ket, folyóiratokat; a Monim- pex mézet, paprikát, édessé­get; a Terimpex húsipari ter­mékeket, konzerveket, sajto­kat állít ki. A bemutatót hazánkat nép­szerűsítő multivíziós prog­ram vetítése egészíti ki. Az Intertourist egy finn szövetkezeti vállalattal közö­sen magyar termékeket áru­sít a kiállításon. átcsoportosítások, melynek egyik lépése, hogy Debrecen leállt a gyártással. Pécs és Eger továbbra is készíti a Fecskét, azonban már csak kétféle szűrőbetéttel, papír­ral és viszkózzal. Várhatóan állandóbb, egységesebb lesz ezentúl a minősége. Na, és a Délibáb? A Sopianaehoz hasonlóan hatalmas ütemben emelke­dik a füstszűrös Symphonia fogyasztása. Ez évben még 400 millióval kevesebb fogy belőle, mint a Fecskéből, de becslések szerint jövőre már jelentősen megelőzi. Emelke­dő népszerűsége talán a leg­nagyobb meglepetés volt a szakemberek számára. Je­lenleg Debrecen gyártja, de éppen a megnövekedett fo­gyasztás miatt a korábban csak filter nélküli cigarettát gyártó Sátoraljaújhelyi Do­hánygyárban is üzembe he­lyeztek egy gépsort, amelyen filteres Symphonia készül. Újdonságot jelentenek az úgynevezett klímazónás ci­garetták. Fedőpapírjuk a szűrő közelében ki vannak lyuggatva. Szíváskor nem­csak a parázson, hanem eze­ken a nyílásokon át is be- áramlik a levegő. Ennek haszna, hogy a szénmonoxid felhígul, eltávozik, tehát ke­vesebb káros anyag jut a szervezetbe. A jelenleg for­galmazott Milde Sorte és a Délibáb cigarettáknál a szénmonoxid 15—20 százalé­kát hígítják fel ily módon, de elérhető 40—50 százalé­kos hatás is. Egy-két év múlva ilyen intenzíven szű­rő gyártmányok előállítására is sor kerül majd. Évente egy füstszűrő- és füstszűrőscigaretta-gyártó be­rendezéssel tudja növelni kapacitását a dohányipar. Nem sok, de az iparban dol­gozók mindent megtesznek termelésük, választékuk fo­kozására. Valószínűleg si­kerrel, hiszen munkájuk cél­ja: a fogyasztók igényeinek minél jobb kielégítése. Kétórás repülőút — 1800 kilométer — után ér Pá­rizsba a magyar utas. A francia és a magyar főváros között fél kontinens: Közép- Európa. Mégsem volt ez so­ha legyűrhetetlen távolság, s különösen nem az ma, az expresszek, sugárhajtásos gé­pek idejében. S az emberi gondolat, a népek, nemzetek együttélésének évezredes hétköznapjai finom szálak­kal át, meg átszőtték egymás kultúráját, gazdasági életét. Jámbor saint gilles-i szer­zetesek telepedtek le már a XI. században a dunántúli Somogyváron, s követték -őket vallon mesterek, ötvö­sök, gyertyaöntők, szőlőmű­velők. Három évszázados je­lenlétük kisugárzó, erjesztő hatását csak sejthetjük. A XVIII. század végén Batsányi és társai vetették „vigyázó szemüket” Párizs­ra, hagyományt kezdve és teremtve az egy nemzedék­kel későbbi reformkori ge­nerációnak. A múlt század harmincas-negyvenes éveitől már vízválasztónak számított a magyar politikai-szellemi életben a francia eszmé­nyekhez, a francia kultúrá­hoz való viszony. Petőfi, Vasvári és a plebejus de­mokraták a jakobinusok for­radalmi eszméin nevelked- ték, s amikor a szabadság- harc bukása után leszűkül­tek a politikai cselekvés le­hetőségei, írók, festők, szob­rászok sokasága mérte ön­nön művészetét, korszerű Megyénk egyik legdinami­kusabban fejlődő nagyüzeme a Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat, melynek gyárai és gyáregységei az egyre élese­dő piaci versenyben is nem­csak tartani, hanem növelni tudták exportjukat. A válla­lat három fő gyártási terüle­te a csőtörő adapter, a siló­adapterek és a mezőgazdasá­gi kisgépek készítése, me­lyek közül az első kettő ad­ja a termelés zömét. Ez a termelés az év első kilenc hónapjában 737 millió forint értékű volt, csaknem 5 szá­zalékkal magasabb a terv időarányos részénél. A gyárt­mányok szezonális jellege miatt ennél nagyobb arányú a vállalat árbevételi teljesíté­se. Termékeiket 777 millió világlátását, szellemi maga­tartását az Európában leg-, haladóbbnak számító fran­ciához. E francia hatás nél­kül ma szegényebb volna egy színnel, fejezettel a ma­gyar művészet-, gondolko­dás- és irodalomtörténet. Az első világháború tragi­kus eseményei és az azt kö­vető évek lehűtötték ezt az évszázadok óta termékeny kapcsolatot, s a második vi­lágégés után, a hideghábo­rús évek pedig mélyen a fagypont alatt tartósították azokat. Az olvadás, a köl­csönös közeledés csak a hat­vanas évek derekán kezdő­dött. Magyar részről a bé­kés egymás mellett élés fon­tosságának, lehetőségének gyakorlati — politikai síkon való — megvalósítása volta közeledés alapja. A francia politikát pedig De Gaulle tábornok nyitottabb, rugal­masabb koncepciója vezette. Péter János külügyminisz­ter 1965-ben járt Párizsban, s rá egy évre kollégája, Couve de Murville Buda­pesten. Ez és az aláírt há­rom megállapodás volt a szélesebb körű francia—ma­gyar kapcsolatok legújabb kori nyitánya. Követték ezt a szakminiszterek látogatá­sai. Legutóbb 1976-ban Lá­zár György miniszterelnö­künk járt a párizsi Ma- tignon-palotában, s tavaly Barre professzor, francia kormányfő tárgyalt Buda­pesten, az Országházban. Üj fejezetet írunk több forintért adták el 9 hónap alatt, és ezzel a terv 83 szá­zalékát teljesítették szeptem­ber végéig. Még jobb a nye­reségterv teljesítése. Az év végére várt 120,5 millió fo­rintból háromnegyed év alatt 106- millió forintot realizál­tak, és ez 13 százalékkal több az időarányos követelmény­nél. Mindezek az eredmények alapvetően a dinamikusan fejlődő exporttevékenység­nek köszönhetők. Az idei év­re a szocialista exportot 354 millió forintra növelték úgy, hogy 26 forint 40 fillérért termeltek ki egy rubelt. Rendkívül nagy arányban fo­kozták tőkés exporttevé­kenységüket. Kilenc hónap alatt 22 millió forintért szál­mint egy évtizede a két nép évezredes kapcsolatának tör­ténetében. Nem közömbös, milyen gyorsan telnek a „lapok”, s főleg milyen tar­talommal... Hol tartatnak ma e kapcsolatok, melyek azok a területek, ahol kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről tárgyalhatunk, ahol mindkét félnek előnyös üzletek köthetők, s ahol ter­mékenyen meríthetünk egy­más kultúrájából, művésze­téből ? Párizs... A tízmilliós fran­cia metropoliszban keres­tünk választ a kérdésekre. Itt, ahol a kormányhivata­lok, a vállalatok munkáját összefogó központok, a nagy lapok szerkesztőségei, kultu­rális létesítmények vannak. Ahol a párizsiak kétharma­da alkalmazotti minőségben, hivatali, oktatói, egészség- ügyi foglalkoztatottként dol­gozik. A különbségek észlelésén túl meghökkentő, hogy a tízmilliós francia főváros sok tekintetben hasonló cipőben jár, mint Budapest vagy né­hány vidéki — méreteiben természetesen jóval szeré­nyebb — városunk. A múlt század vége óta emlékeze­tünkben, s irodalmi művek­ben, útibeszámolókban, fest­ményeken élő Párizs-kép mintha szakadozna. A bel­város most is nyüzsgő, ele­gáns, a fények ragyogóak, a boulvard-ok az esti órákban is tömöttek, s vidám társa­sággal tele a csaknem tíz­lítottak adaptereket a tőkés partnereknek, az országban átlagos 37 forintos dollárki­hozatali mutató helyett 29 forint 60 fillérért előállítva egy dollárt. A tőkés export egyébként az előző év ha­sonló időszakához képest 45 százalékkal emelkedett, ami különösen a megváltozott piaci helyzetet figyelembe véve szép eredmény. Termé­szetes, hogy ilyen, átlagot meghaLadó termelési ered­mények mellett a dolgozók jövedelme is az átlagot meg­haladva nő. A tervezett 6 százalék helyett 8 százalék­kal növelték a béreket, és a vállalat bérszínvonala elérte a 38 ezer forintot. A sikeres háromnegyed év egyben bizakodó hangulatot teremtett a vállalatnál, az éves tervteljesítést illetően is. Az előrejelzések szerint a tervezett 937 millió forintos árbevétel helyett 970 milliót teljesítenek, nyereségük pe­dig mintegy 5 millió forinttal haladja meg a tervezett 120,5 milliót. Mindezt kizáró­lag a termelékenység fokozá­sával érik el, mert a dolgo­zók létszáma évközben mintegy 40-nel csökkent. Ez­zel párhuzamosan nőtt az egy dolgozóra jutó termelés értéke 357 ezer forintra úgy, hogy közben az anyagmen­tes termelési érték 140 ezer forintra emelkedett. Ezeket az eredményeket természetesen nem lehetett kizárólag munkaszervezési intézkedésekkel elérni. Kel­lettek ehhez új gépek és be­rendezések is, melyekre ed­dig 54 millió forintot költött az idén a vállalat. Ebből a pénzből elsősorban festő- és kiszolgáló berendezéseket, valamint termelékeny gépe­ket vásároltak. Bár az év végéig még két hónap van hátra. máris lát­szik, hogy a MEZÖGÉP-vál- lalat a tavalyinál is jobb eredményeket ér el, pedig az 1977-es esztendő volt a vál­lalat történetének eddigi legsikeresebb éve. így ért­hető a bizakodás, hogy ha tavaly elnyerték a Tröszt Kiváló Vállalata címet, ak­kor annál az idén sem adják alább. ezer kisvendéglő. De ez a belváros, 2 millió ember ott­hona. A többi párizsi — a városi lakosság négyötöde — külvárosokban él. Párizs lé- lekszáma a második világ­háború után kezdett nőni ug­rásszerűen. 1964-ben már 8,4 millió ember élt e régióban. S a gondok — az emberi lét­feltételek megteremtése, közművesítés, lakás stb. — úgy látszik azonosak min­denütt, a Szajnától a Du­náig, s a gyors megvalósí­tás is ugyanolyan gyermek- betegségekkel jár. 1954-ben indítottak el egy nagyszabá­sú építkezési tervet a város­atyák — ma már látszik, hogy megfelelő előkészítés és elképzelés nélkül. Ez volt a nagy lakótömbök korszaka, a jellegtelen, egyforma be­tonóriások születésének tör­ténete. Ugyanakkor épült sok kisebb lakóház is, meg­lehetősen ellenőrizhetetlenül, és építészeti-városrendezési koncepció híján. Nagyobb jelentőségűek azok a változások, amelyek a város ilyen gyors és mohó kiterjedéséből következtek. A városközpontban már-már elviselhetetlen a túltelített­ség, a peremkerületekben pe­dig az álmos alvó városok, az álló nap élet nélküli ház­tömbrengeteg. Kétségkívül szegényedik a Párizsra oly­annyira jellemző társadalmi elvegyülés sokrétű gazdagsá­ga és a mindenfajta ember és tevékenység színes szom­szédsága. Alvó városok, hi­vatalnokutcák, üzletközpon­tok, éjszakai mulatók, mo­zik, szex-shop-ok negyede — az elkülönülés ma is tart, sőt mindennapi realitás. Csupor Tibor Következik: Tokaji és li­bamáj Hazánk részvétele a helsinki fogyasztási cikkek vásárán M. Szabó Zsuzsa Naponta mintegy 60 ezer liter tejet dolgoznak fel a Sárréti Tej Közös Vállalkozás szeghalmi üzemében. A tej nagy részé­ből ízletes sajt készül Fotó: Jávor Péter L. L. Franciák és magyarok o Kérdések — Párizsban

Next

/
Thumbnails
Contents