Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-09 / 264. szám
1978. november 9- csütörtök o Ünnepelt megyénk lakossága Megyeszerte ünnepelt a lakosság, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulójáról emlékeztek meg a városokban, községekben, munkahelyeken. Ez alkalomból sok helyen rendeztek díszelőadást, ünnepi gyűlést, kiállítást, s kitüntetések átadása is szerepelt a programban. A megyeszékhelyen, Békéscsabán — mint megírtuk —, november 5-én a Jókai Színházban tartottak díszelőadást, melyen Fekete János- né, Békéscsaba városi Tanácsának elnökhelyettese mondott ünnepi köszöntőt. Sok helyen kiváló dolgozókat jutalmaztak meg, így a KISZ- nél, a munkásőrségen, a Hazafias Népfrontnál, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsánál, a Vöröskeresztnél, a népi ellenőrzési bizottságon. Mindezeken a helyeken elsősorban a nagy odaadással végzett társadalmi munkát értékelték. Többek között az SZMT-nél kitüntetéseket kaptak azok a társadalmi aktívák, akik a szakszervezeti munkában mutattak példát. A Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnál 12 népi ellenőr kapta meg a Hazafias Népfront által adományozott „Kiváló Társadalmi Munkáért”, nyolc népi ellenőr pedig az „Érdemes Társadalmi Munkáért” kitüntetést. öt népi ellenőr a KNEB emlékplakettjét kapta meg, ezenkívül 79-en részesültek egyéb jutalomban. A járási Az 1960-as évek elején az orosházi határőrkerületből indult el a határőrközség- mozgalom, amely az eltelt időszak alatt országossá terebélyesedett. Néhány községünkben az Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján ünnepelték a megtisztelő cím elnyerésének 10. évfordulóját. Mezőhegyesen a zsúfolásig megtelt művelődési házban Miskucza Péter, a helyi állami gazdaság pártbizottságának titkára emlékezett meg az évfordulóról. Beszédében méltatta az elmúlt tíz év jelentőségét, azt a nagyszerű kapcsolatot, amely a határőrség és a lakosság között kialakult. Ennek egyik eredménye, hogy az egy évtized alatt a határsértők 80 százalékának elfogásában a község lakossága is közreműködött. Szép eredményeket érnek el az államhatár rendjének megtartásában, ennek egyik bizonyítéka, hogy az állami gazdaságot 1976-ban „Kiváló Határőrgazdaság” jelvénnyel tüntették ki. Az ünnepi beszéd után dr. Berta Sándor határőr alezredes kitüntetéseket adott át. „Kiváló Határőr-jelvényt kapott Ilyés és városi ünnepségeken ösz- szesen 180 ellenőr kapott jutalmat. A Békés megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál első ízben adtak át „Kiváló Munkáért” kitüntetést, amelyet Fábián Ferenc és Schnábel Lajos kapott. Tizenketten kaptak még ezenkívül „Kiváló Dolgozó” jelvényt, jutalmazták a törzsgárdatagokat is. A MÁV-nál „Kiváló Vasutas” kitüntetést kapott Kegyes Lajos mozdonyvezető, ezenkívül többen részesültek miniszteri, illetve vezérigazgatói dicséretben. November 7-e alkalmából több kiállítás is nyílt Békéscsabán. így többek között a Kulich Gyula-premfotókiál- lítás, Fodor József festőművész alkotásainak bemutatója, a KlOSZ-nál jubileumi kiállítás, és így tovább. Lapunkban ezekről külön beszámoltunk. Gyulán az évforduló alkalmából november 7-én délelőtt a Lenin-szobomál emlékeztek meg, amikor koszo- rúzási ünnepséget tartottak. Az ünnepségen szovjet vendégek is részt vettek. Kiállítás nyílt a várban, ahol az Októberi Forradalom grafikái címmel mutattak be alkotásokat. Szarvason, a Vas- és Fémipari Szövetkezetben tartották a városi díszünnepséget, és megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét. Az óvónőképzőben külön ünnepséget tartottak, melyen László, Galgóczi András és Kozma János. Elismerő oklevelet és pénzjutalmat heten kaptak. A Kevermesen megrendezett ünnepségen Engelhardt László, a párt mezőkovácsházi járási bizottságának munkatársa köszöntötte a lakosságot. Itt Sólyom Lajos alezredes „Kiváló Határőr” jelvényt adott át a határőrség munkáját legjobban támogatóknak. Ezt a kitüntető jelvényt kapta Balogh Ferenc, Tomonicska Zoltán, Domsik Jánosné, Kocsor Sándor és Szarvasi Péter. A geszti kastélyban levő kultúrteremben szép számmal gyűltek össze a község lakosságának képviselői. A párt megyei bizottságának osztályvezető-helyettese, Fazekas Imre mondott ünnepi beszédet és méltatta a „Ki-* váló Határőrközség” címmel kitüntetett geszti lakók és önkéntes határőrök egy évtizedes áldozatos tevékenységét. Munkájuk elismeréseként Balosh Lajos, Sújtó István, Kincses Gergely. Brandt János és Tari Imre kapott „Kiváló Határőr” kitüntető jelvényt. Rajtuk kívül hárman vették át az elismerő oklevelet. Jubiláló határőrközségek Geszten Fazekas Imre osztályvezető-helyettes emlékezett meg a határőrközség-mozgalom évtizedéről Kép, szöveg: Béla Ottó Koszorúzást ünnepség Gyulán, „Nagy Október fénye vörösük előttünk” címmel irodalmi, zenei összeállítást mutattak be az irodalmi kör tagjai. Fellépett az intézet kórusa és tánckara. Orosházán nagygyűlést rendeztek, és a 4. számú általános iskola Martos Flóra Üttörőcsapata névadó ünnepséget tartott. Békésen szovjet kulturális napot tartottak, melyen szovjet vendégek is részt vettek. Ezenkívül koszorúzás volt a központi emlékműnél. Gyomán most ünnepelte fennállásának 25. évfordulóa Lenin-szobörnál Fotó: Béla Ottó ját a sütőipari vállalat, s ez alkalomból Demcsák Mihály igazgató mondott ünnepi köszöntőt. Jutalmat kaptak a legjobb dolgozók, nyugdíjasok és törzsgárdatagok. A különböző ünnepségeken szovjet vendégek is részt vettek, többek között Nyiko- Laj Zabelkin, a Szovjetunió hőse, az APN budapesti tudósítója, valamint a szovjet filmek fesztiválja alkalmából több neves, ismert színművész is vendége volt megyénknek. K. J. Cukrászati kiállítás Békéscsabán Már hagyomány a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalatnál, hogy a Csaba étterem, a 40-es számú büfé, valamint a vállalat cukrász- műhelye minden évben közös bemutatót tart hideg- konyhai készítményekből és cukrászipari termékekből. Az idén november 5-én nyílt meg a kiállítás, amely három napig tartott a Csaba étterem télikertjében. Ez idő alatt a legkülönfélébb cukrászipari és idegkonyhai termékekkel ismerkedhettek meg a vásárlók és érdeklődők. A dolgozók között minden évben versenyt szerveznek, s a legszebb termékeket díjazzák. Kolvalcsik András, a Csaba étterem vezetője elmondotta, hogy az idén 54-féle édességből válogathattak a vásárlók, s 24- féle hidegkonyhai ételt mutattak be. Ez alkalommal el- 6Ő ízben ezzel egy időben borkóstolót is tartottak. Az érdeklődésre vall, hogy cukrászipari termékekből 12—13 ezret adtak el, hideg- konyhai készítményekből pedig 550 adagot. A három nap alatt összesen 43 ezer forintot forgalmaztak. Nagy az érdeklődés Fotó: Veress Erzsi Régi és mai iskolák S ok visszaemlékezést olvasok manapság régi híres iskolákról, kiváló tanárokról, tanítókról. A legendás alma materek legfőbb erényeként majd mindig azt említik: sajátságos szellemi légkört tudtak teremteni, amelyben kivirágozhattak a képességek, kibontakozhatott a tehetség. A szeretettel, megbecsüléssel emlegetett tanárok, tanítók pedig nemcsak szaktudásukkal jeleskedtek, hanem varázslatos, lebilincselő, emberi példaképül választható egyéniségek is voltak: becsületesek, igazságosak, sziklaszilárd jelleműek, meleg- szívűek, akik lángoló hivatástudattal végezték munkájukat. Fölmerülhet a kérdés: nem időszerűtlen-e éppen ma, amikor döntő szakaszába lép az iskolareform, ilyen sokat beszélni a régi iskolákról, régi tanárokról. Ügy vélem, nagyonis időszerű. Igaz, hogy az új tantervek, az új módszerék lényege éppen az újítás: elvetik mindazt, ami elavult a tananyagban, s beépítik az évtizedek óta fölhalmozódott sok új ismeretet. S a reform véglegesen szakít a régi, besúlykoló módszerrel, amely meghatározott mennyiségű tananyag bebifláztatásából és visszakérdezéséből állt. Miért emlegetjük akkor mégis a régieket? Mert az iskolaügyre is érvényes tudatos haladásunk legfőbb szabálya : a megszüntetve megőrzés. Megszüntetjük, ami elavult, rossz, régi, a haladás féke-gátja az iskolában. De megőrizzük mindazt, ami érték, ami előremutató, ami haladó volt, a múlt legjobb hagyományaira, eredményeire alapozva építjük az újat. Ebben van nagy segítségünkre a múltidézés; a föl- használásra, követésre méltó iskolai hagyományok, a ma is példaképül szolgálható nagy nevelők, tanító- és tanáregyéniségek fölidézése. Az iskolareformmal mást és másként akarunk tanítani, mint eddig, de legalább ilyen fontos, hogy nemcsak új ismereteket akarunk az eddigieknél eredményesebb módszerekkel és eszközökkel tanítani, hanem azt is célul tűztük ki, hogy a megreformált tantervű iskola jobban teljesítse másik nagy föladatát, a nevelést, az emberformálást is. Éppen ehhez nyújthat segítséget mindaz, ami a múltban, iskoláink és nevelőink múltbeli tevékenységében követésre, folytatásra méltó. Az új tantervvel, új tananyaggal, új módszerrel megbirkózni — lelkiismeretes, kötelességtudó nevelőknek — aránylag nem nehéz, ha nem is könnyű feladat. Jóval nehezebb azonban a nevelésben, az emberformálásban előrelépni, mert egy csomó régi és újabb keletű beidegződéssel kell szakítani. Hogy csak egyet említsek: nem lesz könnyű szakítani — az egyébként nemcsak a nevelésben jelentkező — eredményhajszolással. A tanár, az igazgató, az iskola munkáját hajlamosak voltunk szinte kizárólag az átlag- eredménnyel mérni: követelmény volt, hogy legyen minél kevesebb a bukás, érjen el minden diák minél jobb osztályzatot. És eközben könnyen korrigálódtak az átlagok, csökkentek a követelmények, hogy szebb legyen az eredmény. Az új tanterv a régi értékelési, osztályozási módszerek nagy részével is szakít, de valószínűleg hosszú idő fog még eltelni, amíg a lélektelenül ledarált jeles feleleteknél többet nyom majd a latban, s magasabbra értékelődik a kiváló képesség, a különleges rátermettség egy-egy szakterületen, s nem lesz mellékes az osztályzat szempontjából, hogy a diák szerény-e vagy stréber, szorgalmas-e vagy törtető, be- csületes-e vagy érdekhaj- hász ügyeskedő. Az új tanterv, az új értékelési mód nagy lehetőséget ad például a becsületesség kinevelésére, hiszen szinte lehetetlenné, teszi a puskázást, az idegen toliakkal való ékeskedést, a szomszéd házi feladatának lemásolását vagy éppen megvásárlását. Ez azonban csak lehetőség, élni vele a nevelők dolga lesz, szaktárgyuktól függetlenül. Eredményesebb, könnyebb lesz a tanítás az új tantervvel, de nem lesz könnyebb a nevelés: minden szaktanártól fokozott ' mértékben követeli meg, hogy ne csupán tananyagot adjon át, de minden órán, minden percben a teljes embert tartsa szem előtt, akivé növendékét formálnia kell. Ezt akkor végezheti jól, ha az iskola olyan szellemi műhely lesz, mint a híres régi alma materek, és a pedagógus igyekszik olyanná válni, mint a manapság fölemlegetett régi nagy nevelők: egész emberi magatartásával, viselkedésével, jellemével, egyéniségével is nevelni tud, példaképpé tud válni. Mindez még kevésbé valósítható meg a szülők, a család, az egész társadalom cselekvő közreműködése nélkül, mint eddig. A legjobb tanár is hiába neveli egyenességre, őszinteségre a gyereket, ha odahaza „kétféle nyelven” beszélnek: ha arra okítják a gyereket, hogy az előmenetel, az érettségi, a sima egyetemi fölvétel érdekében „okosnak” kell lennie, vigyáznia kell arra, mit mond és kinek mondja. Ha a gyerek odahaza azt hallja: az első én vagyok, a legfontosabb az én érdekem, minden más mellékes, akkor az iskola hiába próbál önzetlen, áldozatkész, közösségi embereket nevelni. És hiába akar egyenességre, igazmondásra nevelni a tanár, ha a szülő aláírásával hitelesítve igazolja a csemete lógását, lustaságát, kötelességmulasztását, betegségre s egyébre hivatkozva. régi iskolák, a régi tanárok jó példája sokat segíthet az iskolare- megvalósításában. A sikernek azonban nemcsak anyagi és szellemi, technikai és személyi, hanem társadalmi előfeltételei is vannak. Csak össztársadalmi erőfeszítéssel léphetünk előre ezen a téren is, mint a szocialista építés bármely más területén. Hiba volna, ha erről megfeledkeznénk, s az iskolareformot csak a pedagógusok próbájaként fognánk föl. Az iskolareform nem öncél.: a tanítás jobb minőségével a nagyobb célt: a nevelés jobb minőségét kívánja elérni. És az iskola csak napi négy-öt órában nevelhet. Homoródi József lunn Bátor életmentés Biharugrán A közelmúltban súlyos baleset történt Biharugrán, a halgazdaság területén. A tavakat vízzel ellátó csatorna gátján elakadt egy tenyész- hallal megrakott teherautó. Szitkó József zetorvezető járművével a bajba jutott teherkocsit igyekezett kivontatni, de közben a zetor megcsúszott és a csatornába borult. A jármű vezetőfülkéje nyomban víz alá került. Olyan gyorsan történt mindez, hogy a zetor vezetője sem a traktor ajtaját kinyitni, sem az ablaküveget kitömi nem tudta. A közelben tartózkodó Vass János — Biharugra, Jókai u. 3. sz. alatti lakos — ebben a reménytelen helyzetben, amikor a víz már teljesen ellepte a vezetőfülkét, a mély és hideg vízbe ugrott, s a zetor ajtaját kinyitotta. Lélekjelenlétével, bátor tettével megmentette munkatársa életét.
