Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
1978. november 6., hétfő o Ital, disco meg valami más... Hol és hogyan szórakozzon Dévaványán az ifjúság? Nemrég szerkesztőségünkbe érkezett, 160 névaláírással egy levél, amelyet a dévavá- nyai fiatalok egy része fogalmazott meg és írt alá. Amiért tollat ragadtak, nem speciálisan dévaványai probléma; más községben, nagyközségben is nehézkesen Utunk első állomása a dé- vaványai Nagyközségi Tanács, ahol felkerestük Molnár István tanácselnököt. — Nem tudom, mi bajuk a fiataloknak! Még az ifjúsági klubot sem használják ki. A szép, felújított könyvtárunkba is éppen a 18—30 év közötti fiatalok járnak a legkevésbé. Miattuk a könyvtár zenei részlegének felszerelése se nagyon kopott. De ott a Vidám presszó! Oda jóformán csak fiatalok járnák, míg a művelődési házba csak ritkán néznek be. Tudja mit? Nem a lehetőséggel van baj. Nem azt az időszakot éljük, amikor szórakozni akarnak az emberek, hanem azt, amikor gyorsan akarnak meggazdagodni ... Takács László, tanácstitkár: — Dévaványán körülbelül 1500 fiatal dolgozik a tsz-ben. Nekik ott a háztáji, hétvégeken azzal foglalkoznak. De van közel ezer fiatalunk, akik más településekre járnak dolgozni, és csak szombatvasárnap vannak itthon. Nekik magasabbak az igényeik. A klubról pedig csak annyit: régebben az volt a szokás, hogy az ifjúság villanyoltás mellett táncolt. A többit elképzelheti ... — De ismerik-e a fiatalok a község gondjait? Takács László: — Akit érdekel, az ismerheti is. Idén 6 részfalugyűlést tartottunk. És most folynak az ifjúsági parlamentek is. A jogos igényeket igyekszünk kielégíteni, de csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. És különben is, elsősorban új iskola kellene. De nagyon! megy a fiatalok szórakozási igényének tartalmas kielégítése. De mindig kettőn áll a vásár... Hiszen nemcsak a szűkös lehetőségeken, de az érdekeltek, a fiatalok igényén, hozzáállásán is sok minden múlik. Íme a levél: Dévaványán az 1-es számú iskola tantestületében sok fiatal pedagógus dolgozik. A levél tartalma őket is érinti. Szerencsénkre éppen az iskolában találtuk a nagyközségi KISZ-bizottság titkárát, Nagy Katalint is. Beszélgetésünk során egészen más jellegű gondok kerültek felszínre. Nagy Katalin: — Ä nagyközségben 190 KISZ-tag van mindössze. Ebből 30 pedagógus, a két termelőszövetkezetben pedig közel 80 KISZ- fiatal van. Az utóbbiak helyzete lényegesen jobb. Művelődési programjaik megvalósításában a termelőszövetkezet sokat segít. Tudjuk mi, hogy gyakran ismétlődik az ifjúsági klub programja. De a változatossághoz nincs elgendő pénzünk. A KISZ-szervezet is, ha előadókat hív, csak igen szerény ajándékkal köszönheti meg vendégei fáradozását. S tudjuk, ez sokaknak nem vonzó ... — És hol szórakoznak a fiatal pedagógusok? Kovács Erzsébet, a pedagógus KISZ- a lapszervezet titkára: — Többnyire a Vidám presszóban. De alapszervezetünk sok egyébbel is próbálkozik. Szívesen látogatjuk a könyvtár rendezvényeit, sőt, egy- egy jobb író-olvasó találkozóra (legutóbb a Moldova Györgyére) távolabbi községekbe, városokba is elmegyünk. Sokan várták tőlünk, hogy majd mi lendíteni fogunk az ifjúság meglehetősen pangó kulturális életén. Igyekszünk is segíteni más alapszervezeteknek, de mi is gyakran estig dolgozunk, rajvezetők vagyunk, esti levelező tagozaton is tanítunk, no és készülni kell a másnapi órákra. Kónya Ilona: — Próbáltunk mi egy jó irodalmi színpadot is alakítani. Aztán a műsorunkra mindössze 20-an 'jöttek el! Barabás Józsefné: — A tény az, hogy még mi magunk sem tudjuk, mi hozna változást. Egyre csak reménykedünk ... A nagyközség könyvtárában találkoztunk Adamik Lajossal, az ifjúsági klub vezetőjével. Éppen a közelgő technikusi minősítő vizsgájára készült. — Nemrég végeztem összehasonlítást. Jó néhány évvel ezelőtt a hétvégeken egyszerre három helyen is volt bál. Most pedig van a disco, s az is ritkán. A fiatalok egy részének viselkedése elítélendő, a klubban is ösz- szetörtek néhány széket. A munkát az is nehezíti, hogy feltűnően kevés nálunk a KISZ-tag. Megközelítően 30 állandó klubtagunk van, s a tagság gerincét a fiatal pedagógusok alkotják. Ez a törzsgárda minden programban részt vesz. De ha disco van, nem lehet beférni... Most játszott itt a Jókai Színház együttese. Szándékosan az előadás kezdete után indítottuk a disco programot. De már akkor többen álltak a klub előtt, mint ahányan benn ültéit az előadáson. Körömi Ilona, a művelődési ház előadója: — Tényleg kevés nálunk a kimondottan ifjúsághoz szóló program. De nem megy más itt, csak a disco és a bál. Erre a célra pedig nagyon kevés pénzünk var). Ugyanis az erre fordítható pénzösszegünk azonos kulcsszámon van a ház dolgozóinak munkabérével. Jó, neves zenekart ezért nem hívhatunk. öreg a kultúrház is, három kis, vizes termünk van, így a kiscsoportos formákat nem fejleszthetjük túlzottan. Most nótaest lesz nálunk, de alig hiszem, hogy erre fiatalok is jönnének. Igényesebb színházi előadást, irodalmi műsort nemcsak a pénzszűke miatt nem hozhatunk. A jobb együttesek képviselői csak megnézik a színpadot, s már búcsúznak is. De minden bajunk, problémánk mellett nem ez az ok, amiért nem járnak ide a fiatalok. A bálon, discon kívül más nem érdekli őket... * * * Nos, így végződött a kőrútunk, amelyre a 160 aláírá- sos levél nyomán indultunk. A felvetett gondolatok nem igényelnek különösebb kommentárt. Világosan kiderül belőlük, hogy valóban kevés, feltűnően kevés a dévaványai Nagyközségi Tanács közművelődésre fordítható pénze, de a szemlélettel is baj van ... S talán még nagyobb baj — néhány fiatal próbálkozásait leszámítva — az ifjúság igényeivel. Mert alig hisszük, hogy egy saját zenekar megalakítása, a több beat-koncert, és még több bál óhajának teljesítése oldaná meg — s most hadd idézzünk a levélből — „több ezer fiatal letérítését a rossz útról". B. Sajti Emese Fotó: Gál Edit „Tisztelt Szerkesztőség! ... A helyzet a következő: legjobb tudomásunk szerint nagyközségünk lélekszáma — a legutóbbi népszámlálás alapján — 13 ezer. (A levélírók itt tévedtek, csak 9727! A szerző.) Ez a 13 ezer ember havi négymilliót költ szeszes italra, melynek elfogyasztásához nagy mértékben hozzájárul a fiatalság. De megvan az oka is, hogy miért. Kulturális lehetőségünk: havi egy színházi előadás, egy disco műsor a művelődési házban, és minden szombaton szintén disco az ifjúsági klubban. Ez utóbbi színvonala annyira alacsony, hogy a táncolni vágyók igényeit nem elégíti ki, ugyanis ha bemegy 20—30 ember, akkor tánc helyett csak tapossák egymást. Megint csak mi marad? A presszó és a kocsmák látogatása. A művelődési ház helyzetéről;• Az ifjabb korosztály nagyon szereti az élőzenét, melyben egy év alatt talán kétszer van része. Ennek■ megoldását egy saját zenekar létrehozásában látjuk. Ennek viszont van egy nagy akadálya. A kultúrház 15 (!) éve nem vásárolt zenekari felszerelést, mondván „nincs rá keret”. A környező falvakban volt 50—-60, sőt százezer forint erre a célra? Abban is biztosak vagyunk, hogy a befektetett összeg egy féléven belül megtérülne, és az azt követő bevétel további kulturális lehetőségek egész sorát adná. Befejezésül azt szeretnénk kérni, ne kerüljön levelünk a szemétkosárba, mert a fenti tények kivizsgálásával, orvoslásával talán több ezer fiatal térne le a rossz útról...” A motor és a salak Mindössze egy esztendeje versenyez motorjával a salakon a 21 éves Rusz István, a Békési Volán salakmotoro- zója, a 8-as sz. Volán gyulai főnökségének rakodógépszerelője, s máris szép eredményeket mondhat magáénak. — Mi szükséges ahhoz, hogy valaki salakmotor-versenyző legyen? — Elsősorban szeretni kell a motorokat, de szükség van bátorságra és vakmerőségre is. — S te hogyan jutottál el a salakig? — Gyerekkorom óta motorozok. Először II évesen apám Pannónia gépét nyúztam, s elhasználtam rengeteg kis 50 köbcentis motort. Bátyám is versenyző volt, így kaptam kedvet én is a salakmotorozáshoz. — Milyen előfeltétele volt, hogy versenyző lehessél? — Tavaly ősszel egy versenyszerű edzés után Debrecenbe küldtek minősítő vizsgára, ahol esésmentesen, szintidőre kellett teljesíteni négy kört. Kilencven másodperc után megkaptam a versenyengedélyt. — Ezek szerint az idén már több versenyen részt vettél. — Igen, szám szerint tizenötön. Ebből tizenkettő az országos junior bajnokság fordulója volt, de jártam a csehszlovákiai Brezolupyban is, a hét nemzet Druzsba Kupáján, ahol a miskolci Be- recz Péterrel páros versenyben 3. helyet értünk el. Ez eddig a legjobb eredményem. — Szüleid támogatják sportolásodat? — Mindig le akartak beszélni róla, különösen azután, amikor először kint jártak a pályán, megnézték a versenyt, amelyen buktam. A nemzetközi harmadik hely óta most már nemcsak féltenek, de örülnek is a sikernek. — Ki szereli a gépedet? — Autó-, motorszerelő vagyok, így jobbára saját magam szerelek. Részben azért is, mert kevés a szerelő, de különben jobb szeretem magam tudni, hogy mit rontottam, ha bukfenc van a pályán. Hiszen az 500 köbcentis Jawa ESSO gépemmel a versenyeken 110—120 kilométeres sebességeket érek el, de a kanyarban is 80 kilométerrel száguldók. S a motoron nincs fék. — Munkahelyed miben segíti sportolásodat? — Edzésekre, versenyekre, táborokba elengednek. — Célod? — Addig akarom űzni e sportot, amíg jól megy. Eredményeim alapján jövőre szeretnék a magyar B válogatott tagja lenni. — jávor — Úttörők írják Hatvan'éve lesz 1978. november 24-én, hogy megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Mi, a medgyesegyházi Petőfi Sándor Úttörőcsapat kisdobosai és úttörői úgy készülünk erre az évfordulóra, megismerkedünk a párt múltjával, jelenével, tagjainak életével, cselekedeteivel. Az évfordulót köszöntő akcióban részt vevő őrsök megbízottai október 2-án átadták ,a jelentkezőlapot az összekötőnek. Ebben a következő szöveg állt: „A feladatok níegoldá- sára jelentkezünk.” Még öt hasonló feladatot kapunk november 24-ig, s minderről jelentést készítünk „A párttal, a néppel egy az utunk” jelmondattal a pártnak. Szelezsán Zsuzsanna Mi, kamuti úttörők is részt veszünk ,a „Teremtsünk értéket” akcióban. Ezért az ősszel a 7. és 8. osztályos pajtások 10 napig paradicsomot szedtek a kamuti Béke Tsz- ben. Legtöbbet a 8.-osok szedtek, s a munkadíjuk 19 ezer 435 forint. Kiemelkedően dolgozott Kovács Lajos és Szatmári István, a 7.-esek közül Újvári Angéla és Föl- desi János. Zsiga Andrea 6. osztályos tanuló Gratulálunk! A KISZ megyei bizottsága az idén is meghirdette a búzabetakarítási versenyt, melyet megyei szinten a közelmúltban értékeltek. E szerint az E 512-es típusú kombájnok versenykategóriájában a mezőkovácsházi Os- váth József lett az első. A Claas Dominátor géptípusok csoportjában Roszik Mihály (Szarvas, Táncsics Tsz), a John Deere kombájnnal dolgozók közül Bukea István (Endrőd, Lenin Tsz), ' a Bizzon-Gigant kategóriában Nyima Rudolf (Mezőkovács- háza) s végül az SZK-kom- bájnnal dolgozó fiatalok közül Székely Pál (Orosházi Állami Gazdaság) lett az első. „A discoklubból épp elég!” Fotó: Orbán Károly Meglehet, sok discokedvelő olvasónknak most tágra nyílnak a szemei és a következő pillanatban talán dühösen lecsapja az újságot. A címben olvasott óhaj azonban ezúttal Török Ádárn óhaját fejezi ki, aki az elmúlt hét békéscsabai köny- nyűzenei eseményén, a Mini együttes koncertjén énekelt eképpen. A Mini együttes első nagylemezén szereplő Fekete gép című szám szövegéből kölcsönzött mondat ■hallatán mindenesetre senki sem tiltakozott a hallgatóságból, sőt, inkább viharos tetszésüknek (!) adtak kifejezést. Török Ádámók képesek egy ellentmondás feloldására, nevezetesen, hogy a discokluboktól meglehetősen távol eső zenéjükkel is „meg tudják fogni” a közönségüket, nagyon sokakat azok közül, akik másnap este csak a funkyzenét tartják az egyetlen elfogadhatónak valamely klub vagy kultúrház, zenés presszó félhomályos táncparkettjén. A Mini együttes — Török Ádám, Németh Károly, Németh Alajos, Balogh Jenő — másfél órás koncertje (képünkön) bővelkedett a csak élőzene nyújtotta élményekben : amikor részesei lehetünk a zene születésének, a hangok és jelek pillanatnyi, soha meg nem ismétlődő hevületének. A befejező, Játék-rock című szám elsöprő lendülete után sokan azzal léptek az utcára: milyen kár, hogy a Mini hosszú évekig elkerülte Békéscsabát. Akik viszont a koncerten sem lehettek ott, némileg kárpótolhatják magukat a Mini „Vissza a városba” című első, nagyszerűen sikerült nagylemezével. (F.)
