Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

1978. november 26., vasarnap £ ti Beszéljünk a slalomrél ■ •**•*«>, J’ ■------< 1 ■ ^ *=>-«1- : — iß m * in &. MS * Penzáhan jártunk KISZ-esek és komszomolisták barátsága A kutatómunka nemcsak az idősebbek privilégiuma Tudományos diákkörök tapasztalatai Szarvason A KISZ Békés megyei bizottságának és a Penza megyei Komszomol bizott­ságának baráti kapcsolata közel 10 éves. A kapcsolatok rendszerében fontos he­lyet foglal el a politikai de­legációk, és az ifjúsági uta­zási irodákon keresztül szervezett ifjúsági csoportok látogatása. Évenként 1 kö­zépiskolás KISZ-vezetői cso­port és egy ifjúmunkás­csoport utazik Penzába. A látogatások célja: a szovjet—magyar barátság erősítése, egymás munká­jának, életének megismeré­se, a tapasztalatok kicse­rélése. E célok érdekében november 5—13. között me­gyénkből 30-tagú, ifjúmun­kásokból, mezőgazdasági fiatalokból és fiatal műsza­kiakból álló csoport, ment Penza megyébe. A csoport kellemes repülőút után ér­kezett Moszkvába, majd vo­nattal továbbutazott Pen­zába. A penzai fogadtatás már érzékeltette, hogy a szovjet emberek, a fiatalok felkészültek a NOSZF 61. évfordulójának méltó meg­ünneplésére. Számunkra is különös élmény volt az első pillanattól kezdve an­nak a lehetősége, hogy részt vehetünk a szovjet nép legnagyobb nemzeti ünne­pén. Mint az első találkozások­nál szokás, az ismerkedés órái következtek a várossal, néhány múzeummal, és az ifjúsági parkkal. Az ifjúsági parkban tett látogatásunk­kor kellett bebizonyítani, hogy van bátorsága fiatal­jainknak. Felajánlották a parkban megtalálható óriás­kerék és egyéb ötletes szerkezetek kipróbálását, amely önmagában még nem nagy dolog, de ha például az 50 méter magas óriáske­rékhez hozzáadunk 80 ton­es —10 fokos széljárást, ak­kor már igen! Mindez azon­ban csak kikapcsolódás volt, mert a fő politikai prog­ram, amelyen csoportunk is részt vett, a november 7-i felvonulás és az esti dísz­ünnepség volt. A felvonulá­son az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a dísztri­bünről nézhettük végig a penzai dolgozók, fiatalok — közel 2 órás — színpompás felvonulását. Az ünnepségeket követő napok programja ismét a megyével való ismerkedés volt. Megnéztük a Penza III. fűtőházat, és ellátogat­tunk Lermontov községbe, ahol a község névadójával, a falu szülöttének, költőjé­nek életével és tragikus sor­sával ismerkedtünk meg. Ezt követően ismét olyan program következett, amely minden kiutazó csoportnak nagy megtiszteltetés: fo­gadás a Penza megyei Kom- szomol-bizottságon. Itt rö­vid tájékoztatást kaptunk a megyéről, a 225 000 komszo- molista életéről, munká­járól. Beszámoltak a megye Komszomol-vezetői arról, hogyan készültek a fiatalok, munkások, mezőgazdasági dolgozók, tanulók a Kom­szomol 60. évfordulójának megünneplésére és a NOSZF 61. évfordulójának köszön­tésére. Kérdéseink között szere­peltek többek között a kö­vetkezők: a fiatalok hogyan veszik ki részüket a gazda­sági építőmunkából; van-e ifjúsági törvény a Szovjet­unióban, rendeznek-e if­júsági parlamenteket, mi­lyen a Komszomol-szerve- zetek érdekképviselete és érdekvédelme. A válaszokból kiderült, hogy a megye ifjúsági veze­tői igen jól ismerik a KISZ tevékenységét. Elmondták, hogy az ifjúsági törvény kérdésében most folynak az előkészületi munkálatok. Más vonatkozásban pedig megfogalmazták, hogy a komszomolisták élenjárnak a munkában és a tanulásban egyaránt, érdekképviseletü­ket és érdekvédelmüket a Komszomol 60 év alatt kiví­vott tekintélye is bizonyítja. Ugyanakkor a Komszomol is részt vesz a különböző demokratikus formák és módszerek gyakorlásában, amely a mi viszonyainkhoz hasonlóan a dolgozók és a fiatalok beleszólását bizto­sítja a vállalati tevékenység egészébe. A néhány napos penzai tartózkodásunk csak villa­násnyi betekintést engedett a város és a fiatalok életébe. De ez is elég volt ahhoz, hogy közös céljaink és fel­adataink alapján igen ha­mar kialakuljon és a hagyo­mányok alapján tovább erő­södjön a barátságunk. Nem véletlenül hangzott el a pá­lyaudvari búcsúztatáskor: a viszontlátásra — do-szvidá- nyie! A Penza megyei prog­ramot 2 napos moszkvai tar­tózkodás egészítette ki, ahol a Puskin-múzeum, vá­rosnézés és a Lenin-mauzó­leum megtekintése volt a program. Varga Imre Az év 365 napjának csak­nem mindegyikére jut vala­milyen, kisebb-nagyobb tu­dományos felfedezés a vilá­gon. — A tudomány terme­lőerővé válik — mondjuk: A jövőben ez méginkább így lesz. Ezért rendkívül fontos, hogy a leendő szakembere­ket az oktatási intézmények szakterületük elmélyült meg­ismerésére, kutatómunkára ösztönözzék. Ennek régi, jól bevált gyakorlata a tudomá­nyos diákkörök tevékenysé­ge. Mi készteti a fiatalokat arra, hogy a tanulás mellett sok lemondással vállalják ezt a pluszmunkát? Szarva­son, megyénk két felső fokú oktatási intézményében pró­báltunk választ keresni a kérdésre. 1 A Debreceni Agrártudomá­nyi Egyetem Öntözéses-Me­liorációs Főiskolai Karán hivatalosan mindössze né­hány éve működnek a tudo­mányos diákkörök, hiszen az intézmény 1970-ben kapott főiskolai rangot. Ekkor már hagyománya volt nálunk a kutatómunká­nak. A felső fokú techni­kumban igen eredményesen működő szakkörök irányítot­ták a hallgatók tudományos tevékenységét — mondta Bertók László igazgatóhe­lyettes. — 1970 óta termé­szetesen mindez szervezet­tebb. A diákköröket tudomá­nyos tanács irányítja, mely­ben oktatók és hallgatók egyaránt részt vesznek. El­nöke, dr. Debreczeni István így elemezte az eltelt né­hány év tapasztalatait: —A tudományban, az agrártudo­mányokban különösképpen megfigyelhető a gyakorlat­hoz való szoros kapcsolódás. Ezért igyekszünk minél több gyakorlati feladatot, mérést elvégeztetni a hallgatóval. Szerencsés helyzetben va­gyunk, hiszen városunkban két mezőgazdasági kutatóin­tézet is működik. Sok segít­séget nyújtanak, témát, ötle­tet adnak diákjainknak. A héten benyújtott 17 dol­gozat elbírálására december 6-án kerül sor. Az országos diákköri konferenciára a legjobb három dolgozattal pályázik a főiskola. Csillag Irén másodéves hallgatót ez évben választót­FAMILY Még a legjobb családdal is megesik, hogy néha „át­alakul”, hát még beatcsoport- tal, még akkor is, ha törté­netesen a Family nevet vá­lasztotta annak idején. A bé­késcsabai együttes is több­ször átalakult már, az ősfa­míliából csak ketten tartot­tak ki: Salamon Ferenc basszusgitáros, egyben a szervező és Csapó Lajos éne­kes. Mellettük Jónás János szólógitáros, Kiss László or­gonista Varga László dobos és Szász Pál énekes alkotja az együttest. Ha egy zenekarról szó esik, az első fontos kérdés csak ez lehet: milyen stílust kö­vet? Salamonék erről azt mondják, hogy slágerzenét játszanak, és ezt úgy értik, nemcsak disco-muzsikát. A Boney M.-től a Super Max együttes számokig tart re­pertoárjuk. A legutóbbi pró­bán a D. D. Jackson együt­tes Meteor ember című da­lát „fordították le” Family- nyelvre. Nagyon jól. ták meg a tudományos diák­köri tanács titkárává. Első éves kora óta írja dolgozatát. — Valóban sok pluszmunkát jelent ez minden diáknak — mondja. — Aki bekerül a főiskolára, maga döntheti el, hogyan tölti az elkövetkező három évet. Jól-rosszul le­teszi a vizsgákat, és azontúl semmit sem csinál, vagy pe­dig igyekszik ismereteket szerezni a szakmájáról. Aki hivatástudattal él, érdekes­nek találja a kutatásokat, méréseket, a szakirodalmi böngészést. A tudományos munka sze­repel a KISZ egyéni válla­lásokban is — szól közbe Simon Mária, aki ugyancsak most készült el dolgozatával. — A KISZ egyébként szoro­san együttműködik a diák­köri tanáccsal. — Sok energiát fordítunk a három év alatt egy-egy dolgozat megírására — sum­mázza Báldos Éva a többség véleményét — de ez valahol visszatérül. Egy-egy szakte­rületen olyan széles körű is­meretanyagra teszünk szert, amelyet a gyakorlatban jól fel tudunk majd használni. 2 Gazdag hagyománya van a szakkollégiumoknak, tudo­mányos diákköri munkának a Szarvasi Felsőfokú Óvó­nőképző Intézetben, ahol a hallgatók 40 százaléka be­kapcsolódik e tevékenységbe. Az országos tudományos diákköri konferenciáról még egyszer sem tértek haza üres kézzel a szarvasi lányok; volt év, amikor heten kap­tak díjat. — A képzési idő alatt nem lehet mindenre megtanítani a jövő szakembereit — mondja Bencsik Endre, az in­tézet igazgatója. — Különö­sen érvényesül a pedagógus- képzésben, hogy a ma kép­zett óvónő holnap már olyan gyermekeket nevel, akik már a XXI. században lesz­nek teljes alkotóképességük birtokában! Mi tehát már a holnaputánnak nevelünk. Ar­ra törekszünk, hogy fogé­konnyá tegyük a hallgatókat a mindenkori új befogadásá­ra, továbbá arra, hogy ne csak végrehajtói, hanem ak­tív művelői is legyenek a pedagógiai gyakorlatnak és a pedagógiai tudománynak egyaránt. E célból hoztuk Az úttörő- és ifjúsági ház égisze alatt működnek, ami azt jelenti, hogy a felszere­lés tetemes része a házé, ha pedig a patronusnak élő ze­nére van szüksége, akkor rendelkezésükre állnak. Szí­vesen játszanak úttörődél­utánon ugyanúgy, mint a ti­nédzsereknek, de ezzel kap­csolatban Salamon &zt mond­ja: szeretnék, ha a huszon­éves közönséget is vissza tudnák hódítani. A zene még színvonalasabb műve­létre a különböző szakkol­légiumokat és tudományos diákköröket is. Korábban évente, most már kétévenként redezik meg a tudományos diákkörök or­szágos konferenciáját, ahol a legjobb pályamunkákkal sze­repelnek a fiatalok. Az óvó­nőképző hallgatói közül je­lenleg négyen készítenek pá­lyaművet. Közöttük Papp Éva és Nemes Magdolna. „Irodalmi alkotások a vá­rosi óvodák ütemterveiben” — ez az én dolgozatom cfr- me — magyarázza Papp Éva, aki Mezőtúrra való. — A hipotézisem a következő: a tervekben szereplő irodalmi alkotások nem felelnek meg az illető korosztálynak. Pe­dig nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek már óvodás korban színvonalas meséket, verseket hallgassanak. — Nem nehéz a tanulás, különböző elfoglaltságok mel­lett még tudományos dolgo­zattal is foglalkozni? — Nem mondhatnám, hogy könnyű, de érdekel a téma, ezért vágtam neki tavaly év elején. Irma néni Dankó Er­vinné tanárnő nagyon sokat segít, néki is szívügye e té­ma. — A motiváció néhány kér­déséről írt dolgozatot Nemes Magdolna, aki békési. Annak idején, tavaly ősszel egy ta­nulótársa előadásához jól sikerült bírálatot mondott. Meg is kérdezte tőle a szak­tanár, nem volna-e kedve a témáról egy diákköri dolgo­zatot készíteni. Munkához lá­tott. — Főleg az érdekel, hogy az óvodai kiscsoportban ho­gyan motiválhatók a gyere­kek — magyarázza komolyan Magdi —, még két vizsgálat van hátra, aztán készen va­gyok. — Nem bántad meg, hogy vállalkoztál erre? — Nem. Nagyon sokat ta­nulhat, tapasztalhat így az ember, és ha jól sikerül a pályamunka, szakdolgozat­ként is elfogadják. Az intézet igazgatója mondta: minden elismerést megérdemelnek ezek a fia­talok, akik kitartóan, lelke­sedéssel törekednek új meg új megismerésére, készülnek hivatásukra. Azt pedig a hallgatók mondják: minden segítséget, ösztönzést és biz­tatást megkapnak az intézet vezetőitől, tanáraitól. Mind­ez együtt: a sikerek titka. Gubucz — Tóth léséhez nem ártana felújíta­ni a nikát — állítják egyöntetűen —, de ha baj van, szerencsére ott van Nagy Gabi, az ezerkezű tech­nikus, aki nem ismert lehe­tetlent ... A Family megyejáró ze­nekar, szívesen játszanak mindenütt. Legközelebb de­cember 2-án lépnek fel, ezen a szombati koraestén ismét törzshelyükön, az ifi­házban szórakoztatják a slágerkedvelőket. — Mo. dja, mit jelent az, hogy slalom? — Véleményem szerinti legjobb fordítása : cikk-cak- kos pályán ügyeskedni sível, vagy autóval. Nekem a szenvedélyt jelenti. — Bemutatkozna? — Igen, és néhány kérdé­sét meg is előzöm. Matusik András vagyok, 25 éves le­szek, a foglalkozásom kör­nyezetvédelmi előadó, mun­kaadóm a Volán 8. sz. Vál­lalat. — Nem gondolja, hogy a foglalkozása és a szenvedély bizonyos tekintetben taszít­ják egymást? Az autók neTn is kis mértékben szennye­zik a levegőt! — Sokat lehet. segíteni a karburátor jó beállításával. Az ipari levegőszennyezés­hez képest ez azért nem is olyan nagyon jelentős. — Beszéljünk a slalom- ról! — Egy évvel ezelőtt meg­hívásos versenyt hirdettek Szolnokon, ahol a 600 köb­centis kategóriában, 20 in­duló közül a 9. helyet sze­reztem meg. Ugyancsak a múlt évben, Salgótarjánban már a 7. helyen végeztem. — Ezután hadd pergessem az eseményeket címszavak­ban. 1978. tavaszán Szolnok: elhoztam a Pelikán Kupát, az abszolút kategóriában is én lettem a győztes, sőt megkaptam a város különdí- ját is. — Kecskemét: az Arány­homok Kupa második he­lyezése az enyém. Jászbe­rény: kéttized másodperc hátránnyal ismét a második helyre szorultam, így a Le­hel Kupa másé lett. — Ismét Kecskemét: ka­tegóriámban nyertem. Büsz­ke mégis arra vagyok, hogy az abszolút kategória máso­dik helyezettje lettem, a tíz­szeres magyar slalombajnok, Zima János mögött. — Edzései? — A versenyek előtt kö­rülbelül 3 estén át 22—23-ig és hajnal 3—4-ig edzünk, legtöbbször az ATI-pályán. — Melyik sportklub szí­neiben indul? — A Békési Volán SC tag­ja vagyok. A közelmúltban Gyulán mi rendeztük azt a háromfordulós slalomver- senyt, amit Trabantommal megnyertem, sőt abszolút összesítettben is a dobogó legfelső fokára állhattam. — A munkahelyén mit szólnak a versenyekhez? — Jó, hogy ezt megkérdez­te. A korábbi munkahelyem­től eltérően, nemcsak elen­gednek a versenyekre, ha­nem a lehetőség reményét is felvetették, hogy a jövőben nem saját kocsival, talán vállalati kocsival versenyez­hetek majd. — Tervei? — Szeretnék részvevője lenni a Főtaxi jövő évi ver­senyének, amit tavasszal és ősszel rendeznek 6 forduló keretében. Talán a jövő évi terveimbe beleillik egy túra­bajnokságon való részvétel is. Kép, szöveg: Béla Vali

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents