Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
1978. november 26., vasárnap o A híd halála Helyére kerül a robbanóanyag A műszer megmutatja: rendben van-e minden? Nyolcvan évig szolgálta becsülettel az embert, de most eljött utolsó órája. Macskaügyességű fiatalemberek kúsznak az ívelt vas- szerkezetre és felerősítik a robbanóanyagot. Az útpálya vascsontváza már lemeztelenítve áll, jól látszik minden része. — Jól megcsinált kis híd ez — jegyzi meg az egyik robbantó —, ma már nem készítenek ilyet. Sok vas és sok kézi munka kell hozzá, így inkább a betonhíd épül manapság. Elérkezett a perc, egy gombnyomás, hatalmas dörrenés, füstfelhő. Amikor ismét látni lehet, a köröstar- csai régi vashíd középső része már a folyóban pihen. Meghalt a híd, de rövidesen a kohók torkában újjászületik, hogy vastestének anyagával tovább szolgálja az embert. Utolsó séta a hídon Összekötik a vezetéket Egy gombnyomás... ...és vízbe hull a híd Lányai László képriportja fl törvény szelleme és betűje Legfőhh érték a jogszabály? Vihar a békéscsabai defibrillátor körül Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, országos visszhangot váltott ki az ez év október 15-én közölt cikkünk, mely a békéscsabai kórház intenzív osztályán alkalmazott életmentő készülék, a defibrillátor hasznosságáról és további várható sorsáról számolt be. Írásunk megjelenése után foglalkozott az üggyel a rádió és a televízió, hírt adtak a műszerről az országos lapok. A nagy visszhang azonban váratlan eredménnyel járt; levél érkezett az Egészségügyi Minisztériumból, mely elrendelte a készülék kikapcsolását és a kísérlet azonnali leállítását. flz előzmények Mielőtt azonban az ügy újabb fejleményével foglalkoznánk, talán nem lesz érdektelen, ha néhány sorban ismét ismertetjük, mi is tulajdonképpen ez a defibrillátor. Nos, ezt a készüléket általában az infarktusos betegek gyógykezelésénél használják. Ebben a betegségben az esetek tekintélyes hányadában fellép a szív remegése, szaknyelven fibrillációja. Fibrillációs állapotban a szív alig képes vért továbbítani, így ha ezt valamilyen módon nem szüntetik meg, akkor előbb-utóbb beáll a halál. Statisztikai adatok szerint az infarktusos betegek mintegy 10 százaléka emiatt veszti életét. A fibrilláció megszüntetésére léteznek nyugati készülékek, meglehetősen drágák. Az ilyen célra használatos nyugatnémet készülék például csaknem egymillió forint — tőkés devizában. Mivel belátható időn belül a békéscsabai kórház egészség- ügyi hálózata ilyen készülékhez nem jutna hozzá, a Békés megyei Tanács V. B. Számítástechnikai Intézetének munkatársai készítettek egy úgynevezett szinkrono- zott defibrillátort és impul- zátort, mely mindazt tudja, amit az import készülék, csak éppen az ár tizedré- széért. A készüléket a békéscsabai kórház intenzív osztályán helyezték üzembe és már sók esetben mentett életet. Ezek után állította le a kísérleteket az Egészség- ügyi Minisztérium levele. Kikapcsolva a készülék Ez a levél a következőt tartalmazta: az Egészségügyi Törvény 44. paragrafus 1. bekezdés és a 63. paragrafus 2. bekezdés alapján elrendelték a készülék kikapcsolását, és a kísérletek beszüntetését, mert a készüléket az illetékes szerv, az Orvosi Műszerügyi Intézet még nem vizsgálta meg és nem hagyta jóvá. A megye egészségügyének vezetői nem kételkedtek abban, hogy ezek a praragra- fusok valóban kötelezővé teszik a jóváhagyást és így — bár nem értettek vele egyet — végrehajtották az utasítást, lepecsételték a készülék működtetéséhez szükséges kulcsokat. Az intézkedéssel mi sem értettünk egyet, de mi is elhittük, hogy a jogszabályt a minisztériumban tudják jól. Ezért felhívtuk a levél aláíróját, dr. Najzer Alajos főosztályvezetőt. A telefonbeszélgetés így zajlott le: — A Békés megyei Népújság munkatársa vagyok, szeretnék önnel a békéscsabai defibrillátorról beszélni. — Azon nincs sok beszél- nivaló, a készüléket leállítottuk. — Pont erről kellene beszélnünk. — Nézze, az Egészségügyi Törvény nem teszi lehetővé ellenőrizetlen készülékek embereken való alkalmazását. Ki vállalja a felelősséget, ha ebből baleset származik ? — A készülék alkotói és alkalmazói. — Ök nem vállalhatják. — De a készülék kikapcsolásával nem az alkotókat, hanem a betegeket sújtják. Véleményünk szerint a dolog úgy néz ki, hogy a minisztériumnak fontosabb a jogszabály tisztelete, mint a betegek érdeke. — No, ez azért nem így van, és nem szeretnénk, ha ez így jelenne meg az újságban. Inkább beszéljük meg a dolgot, várom hétfőn reggel a minisztériumban. Hiányzik • a direktiró November 20., hétfő, 9.00 óra. Színhely az Egészség- ügyi Minisztérium, beszélgetőpartnerem ismét dr. Najzer Alajos főosztályvezető — ezúttal személyesen. — Tisztelem az ön lelkesedését, de rossz ügyet véd. Az Egészségügyi Törvény nem teszi lehetővé a műszer alkalmazását, és a törvényt nemhogy én, de még a miniszter sem szegheti meg. — Itt nem a törvény megszegéséről, hanem szellemének alkalmazásáról van szó szerintem. Nem ismerem a tételes jogszabályt, de nyilvánvaló, hogy az a betegek érdekében és nem az ellen született. Márpedig Békéscsabán ezenkívül nincs működőképes defibrillátor, ezt pedig Önök nem engedik alkalmazni. — Nem mi nem engedjük, hanem a törvény. Személy szerint én nagyon szívesen engedélyezném, de higyje el, a jogszabály nem teszi lehetővé. A célravezető megoldás az lenne, hogy a vizsgálatok lefolytatásáig a békéscsabaiak kölcsönkérnének egyet Szegedről. Mi pedig a magunk részéről megígérhetjük, hogy minden lehetséges eszközzel gyorsítani fogjuk a készülék vizsgálatát. Sőt, amennyiben az előzetes vizsgálatok azt igazolják, hogy a készülék nem árthat a betegnek, akkor adunk egy ideiglenes működési engedélyt, és a békéscsabai kórházat bízzuk meg a defibrillátor működés közbeni kipróbálásával. Minél előtt fel kellene tehát küldeni a vizsgálati példányt az ORMI-nak és akkor heteken belül kiadhatnánk az ideiglenes működési engedélyt. — És addig a már bevált és több életet megmentő készüléket kikapcsolva kell tar. tani? — Igen, addig tilos az alkalmazása. No, de miért nem kapta meg mindeddig az Orvosi Műszerügyi Intézet , a defibrillátor egyik példányát? Erre dr. Hőőss Károly, a készüléket alkotó kollektíva vezetője a legilletékesebb válaszolni : — A vizsgálatra beküldött készülékhez részletes műszaki dokumentációt, használati rajzokat kell mellékelni. Nem küldhetjük fel, azokat a munkapéldányokat, melyekből eddig dolgoztunk, hiszen azokat kézzel rajzoltuk és többször átjavítottuk. Gondot okozott a megfelelő, többszörös biztonságú transzformátor beszerzése is. De a legfőbb nehézséget az jelenti még ma is, hogy nem tudjuk beszerezni a készülék működését dokumentáló, úgynevezett EKG direkt- írót. Ez akkor lép működésbe, ha a készülékünk életmentő beavatkozást végez és papírszalagra írja a szív állapotát mutató jeleket defi- brillálás előtt és után. Az intenzív osztályon levő készülékre is kívülről csatlakoztattunk rá egy regisztrálót. Tudomásunkra jutott, hogy a gyulai hórházban van egy használaton kívüli EKG, melynek írószerkezetét alkalmazni tudnánk. Meg is akartuk venni, de rendkívül magas árat kértek érte, így nem jött létre az üzlet. — A megyei egészségügyi osztály segítséget ígért a szerkezet megszerzésére. Ebben az esetben mikor készülhet el a vizsgálati példány? — Egy héten belül szállítani tudjuk az ORMI-nak ... fl SICONTPCT már jelentkezett Bár a kísérleti példány körüli huzavona még javában tart, azért nem feledkezhetünk meg a készülék jövőjéről sem. Nos, ez a jövő tulajdonképpen biztatónak látszik. Az Egészségügyi Minisztérium már említett főosztályvezetője például azt mondta, hogy a minisztérium rendkívül nagy fantáziát lát a készülékben. Ha a vizsgálatok pozitív eredménnyel zárulnak, akkor megkezdik az elterjesztését és minden kórházat felszerelnek vele. Sőt, mivel KGST-országok- han ilyet senki sem gyárt, rendkívüli exportlehetőség is rejlik a defibrillátorban. Segítséget ígértek a gyártás megindításához is oly módon, hogy az illetékes szaktárcával felveszik a kapcsolatot és megkérik a Kohó- és Gépipari Minisztériumot, hogy tegyenek meg mindent a gyártás mielőbbi megkezdéséért. Hazai gyárak, szövetkezetek ugyanig még nem érdeklődtek a készülék iránt, jelentkezett viszont a SIEMENS és az Intercooperati- on Rt. közös vállalata, a Sí- CONTACT KFT. Ez a cég azért alakult, hogy előkészítse a kooperációs munkákat, licencszerződéseket a magyar vállalatok, intézmények és a SIEMENS között. Cser- venka Ferenc, a SICON- TACT képviselője is ezért utazott Békéscsabára. — A SIEMENS az idén dobott piacra három új de- fibrillátor-típust, melyeket a világ több mint száz országába exportálnak. Ezek a defibrillátorok szinkronozot- tak ugyan, de hiányzik belőlük az az automatika, mely megvan a békéscsabai készülékben. Mi tehát felajánljuk a SIEMENS-nek, hogy vizsgálja meg ennek az automatikának ,a beépíthetőségét a SIEMENS-készülé- kekbe. Ha ez megoldható, akkor azt hiszem olyan üzlet jöhet létre, mely mindkét félnek rendkívül előnyös lesz. Mit mond a jogszabály? A remélhetően szép jövő után most befejezésül térjünk vissza a kissé bizonytalan jelenre. Annál is inkább, mert végre illő magyarázatot adni arra, hogy miért írtuk mindenhol kissé kétkedve azt, hogy a minisztériumban biztosan jól ismerik a jogszabályt. Kétkedésünk ugyanis indokolt. A megyei tanács egészségügyi osztályán éppen a direktiró beszerzéséről beszélgettünk dr. Samyai Ferenc megyei főorvossal, amikor ismét szóba került a készülék leállítása. Ekkor vetődött fel : nézzük meg, mit is tartalmaz ez a sokszor emlegetett jogszabály. Elővettük az Egészségügyi Törvényt, dr. Kiss Endre, a megyei főorvos helyettese fellapozta a kötetet a 44., majd a 63. paragrafusnál és a fejéhez kapott. — De hiszen ez nem is erre az esetre vonatkozik! Megnézve a törvényhez fűzött indoklást is, egyértelművé vált, hogy a leállítás nemcsak felesleges, hanem jogszabályellenes is volt. A 44-es paragrafus szerint ugyanis nem alkalmazható olyan vizsgálati eljárás, gyógyító eszköz, mely az orvostudománynak nem felel meg, amelynek kockázata nagyobb az eljárás elmaradásával járó kockázatnál, amelynek elvégzésére megfelelő képzettsége, vagy gyakorlati készsége nincs, vagy amelyek elvégzésére hiányoznak a tárgyi feltételek, kivéve ha közvetlen életveszély áll fent, és az más módon nem hárítható el, vagy amelyet jogszabály tilt, illeve amelyet jogszabályba ütköző cselekményhez kívánnak igénybevenni, A defibrillátor esetében a fentiek egyike sem állt fenn. A 63-as paragrafus 2. bekezdése pedig azt tartalmazza, hogy forgalomba hozni csak az orvosi tudományok mindenkori állásának, valamint a meghatározott minőségi követelményeknek megfelelő orvosi műszereket és gyógyászati segédeszközöket szabad. De itt forgalomba- hozásról szó sem volt, a kísérletre pedig ez a paragrafus nem vonatkozik. Az Egészségügyi Törvény indoklása viszont kimondja, hogy a gyógymódok meghatározásában és a gyógyítóeszközök alkalmazásában az orvos részére szabad mérlegelési jogot biztosít. Egyúttal természetesen a felelősséget is ráhárítja az alkalmazott eszközök tekintetében. Szerepel az is az indoklásban, — és úgy hisszük, ez döntő érv a kísérleti készülék működésének azonnali engedélyezése mellett, hogy: „Az orvostudomány fejlődése szükségessé, illetőleg indokolttá teszi, hogy a gyakorlatban olyan, az orvostudomány által alátámasztott újabb vizsgálatot, gyógyító eljárásokat is alkalmazzanak, amelyeket a gyakorlatban kellően még nem próbáltak ki.” Nem követtek tehát semmilyen jogszabályba ütköző cselekményt a készülék alkalmazói, sőt nemcsak az Egészségügyi Törvény szellemének, hanem szövegének is megfelelően cselekedtek. Nem bírálat, hanem dicséret illeti őket ezért! Reméljük, az Egészségügyi Minisztérium ezek után nem ragaszkodik minden áron a mundér becsületéhez, hanem belátják a tévedést, melyet bizonyára jóhiszeműen követtek el. Ezzel a tettükkel nemcsak a tiszteletet fokoznák az intézmény iránt, hanem bebizonyítanák azt is, hogy nemcsak jelszó a sokszor hangoztatott kifejezés: legfőbb érték az ember! Lónyai László
