Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-25 / 278. szám

1978. november 25., szombat o 4\ci A Kner Nyomda grafikusainak — Bezzegh Lászlóné, Gécs Béla, Sárga Antal, if j. Svecz András és Zahorán Mária — munkáiból rendeztek kiállítást Békéscsabán, a Kner Nyomda kultúrtermében. A december 1-ig nyitva tartó kiállítást Balogh Miklós műszaki igazgató nyitotta meg tegnap dél­előtt 11 órai kezdettel Fotó: Gál Edit Napirenden a gyermekélelmezés SZMT-elnökségi ülés Tanács vb-ülésekről jelentjük Munkánk biztos mércéje (Folytatás az 1. oldalról) dúlni, hogy bekapcsolják. Többen javasolták, hogy azokban a konyhákban, ahol nincsenek ételmelegítők, ezt sürgősen be kellene szerez­ni, hiszen lehetetlen állapot, hogy a gyermekek hideg ételt kapnak. A KÖJÁL-vizsgálat is rámutatott ennek szüksé­gességére, mivel az étel ér­téke emiatt romlott. Szó volt az iskolatej-ellá­tásról is, ami a tapasztalatok szerint bizonyos mértékig szemlélet kérdése, hiszen vannak iskolák, ahol nagyon jól megszervezték. Meg kel­lene vizsgálni annak lehető­ségét is. hogy a felnőttek étkeztetését ne a napközisek rovására biztosítsák, hanem a vendéglátóiparhoz irányít­sák. Steigerwadd György többek között elmondotta: a szak- képesítést illetően a konyha­vezetőknek tanfolyamot szer­veznek, hogy a gyerekek ét­rendjét változatosabbá te­gyék. Ezen túlmenően össze­hívják az érdekelt kereske­delmi szervek vezetőit és megbeszélik, hol, mivel, mi­ben lehetne javítani az ellá­tást. I SZEMÉLYGÉPKOCSIK Átvételi sorszáma 1978. november 20-án Trabant Hycomat Lim (Bp.) 7529 Trabant Lim. (Győr) 6828 Trabant Lim. (Bp.) 15 050 Trabant Lim. Spec. (Bp.) 22 518 Trabant Lim. Spec. (Győr) 14 824 Trabant Kombi (Bp.) 3 666 Trabant Kombi (Győr) 1063 Wartburg de Luxe (Bp.) 12 555 Wartburg Lim. (Bp.) 11235 Wartburg de Luxe tolótetős (Bp.) 4 021 Wartburg Lim. tolótetős (Bp.) 2 546 Wartburg Tourist (Bp.) 3 839 Skoda 105 S (Bp.) 1 265 Skoda 105 S (Győr) 291 Skoda 105 S (Debrecen) 140 Skoda 120 L (Bp.) 4 095 Skoda 120 L (Debrecen) 1593 Skoda 120 L (Győr) 1735 Lada 1200 (Debrecen) 48 583 Lada 120Q. (Bp.) 96 966 Lada 1300 (Bp.) 11 005 Lada 1300 (Debrecen) 6 253 Lada 1500 (Bp.) 18 885 Lada Combi (Bp.) 12 800 Polski Fiat 126 (Bp.) 13 248 Dacia (Budapest) 10 803 Polski Fiat 1500 (Győr) 13 768 Zaporozsec (Bp.) 27 263 Moszkvics 2140 (Bp.) 3 5Q0 Bocskai Mihályné SZMT- titkár javasolta, hogy az el­nökség a következőkben te­gye meg észrevételeit a me­gyei tanácshoz, illetve a SZOT-hoz: módosítsák a rendeleteket. A VI. ötéves, terv készítésekor a fejleszté­seknél vegyék figyelembe a napközis konyhák építését. Ami pedig különösebb be­ruházás nélkül megoldható: ételmelegítés, szakképzés, vitamindús ételek összeállí­tása, iskolatej, ebben az il­letékes szervek tegyék meg a szükséges intézkedést. A beszámolót a hozzászó­lásokkal és javaslatokkal ki­egészítve az elnökség elfo­gadta. Ezután a környezetvé­delem helyzetéről és a szak- szervezeti tisztségviselők ok­tatásáról szóló beszámolókat, valamint az SZMT 1979. évi költségvetését vitatta meg. November 23-án délelőtt 9 órakor csaknem 40 hetedikes és nyolcadikos kisdiák gyűlt össze Békéscsabán, a Körös Szállóban. Itt rendezte meg a Békés megyei Vendég­látóipari Vállalat, a Bé­kés megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Iskola azt a pálya­bemutatót, amelynek célja volt megismertetni a külön­böző vendéglátóipari szak­mák jellemzőit, szépségeit. A gyerekeket, akik kedvet éreznek a szakács-, a fel­szolgáló-, illetve a cukrász­szakmákhoz Bőke Gyula, a PTI igazgatóhelyettese kö­szöntötte. A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat munkájáról Futaki László személyzeti vezető beszélt. A rendezvény programját Apró Tibor, a PTI munkatársa is­mertette. Ezt követően kezdődött a bemutató: a szálló négy helyszínén, négy csapat for- gószínpadszerűen töltött fél­fél órát. Ezután izgalmas percek következetek. Az ál­lomásokon megfigyelt tudni­valókból vetélkedőt rendez­tek a csapatok között, s a Orosháza Községportai telep, szente- tornyai telep. Az Orosházán élő cigánycsaládok jelentős hányada lakik ezeken a fel­számolásra ítélt telepeken. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága 1976 májusában vizsgálta a cigánylakosság helyzetét, s körülményeik javítása, változtatása érdeké­ben öt évre meghatározta a feladatokat, egyebek között azt, hogy ebben az ötéves tervben gondoskodni kell a községportai telep teljes fel­számolásáról. Most, két és fél év elteltével tájékoztatást kért a testület arról, hogyan hajtják végre az illetékes szervek a határozatokat. Többek között e témát tűz­te napirendre az orosházi Városi Tanács V. B. novem­ber 24-i, tegnap délutáni ülé­se. A tájékoztató jelentés sze­rint a községportai telep fel­számolására megtette az in­tézkedéseket az igazgatási és a műszaki osztály. Míg 1976- ban 9, jelenleg hat épület van az említett telepen, melyekben 15-en élnek: A szentetornyai telep felszámo­lása hosszabb időbe telik, arra várhatóan csak a kö­vetkező ötéves tervben ke­rülhet sor. örvendetes, hogy a munkaképes korú cigány­lakosság zöme dolgozik; a mintegy 350 lakosból 12 fér­fi és 34 nő nem helyezke­dett el. Megkülönböztetett fi­gyelmet fordít határozatában a vb a cigánycsaládok gyer­mekeinek nevelésére, egész­ségügyi ellátására. Mind több kisgyermek jár óvodá­ba — bár sokan rendszerte­lenül viszik a kicsiket —, s hasonló a gond az általános iskolákban is: a cigánygyer­mekek sokat hiányoznak igazolatlanul. A városban összesen 90 a cigánycsalád­ba való tanköteles gyermek, s közülük 40-en napközi ott­honi ellátásban részesülnek. Endrőd Endrődön a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága a szakigazgatási szervek te­vékenységéről és a törvé­nyesség helyzetéről tárgyalt. A testület megállapította, hogy a szakigazgatási szer­vek dolgozóinak felkészültsé­ge megfelelő. Nagy gondot fordítanak a jogszabályok betartására. Ebben az évben a korábbi évhez képest az ügyek száma emelkedett Több volt a fellebbezés is. Jelentős a tanács gyámügyi zsűri által pontozott csapa­tok, tudásuk szerint kaptak jutalmat. A pályabemutató és a ve­télkedő ideje alatt éhen sem tevékenysége. Jelenleg 94 veszélyeztetett kiskorút tar­tanak nyilván. Ebben az év­ben segélyezésükre mintegy 20 ezer forintot költöttek. Az ügyek számát számottevően növelte a műszaki ügyinté­zés. Az egyedi határozatok­kal elbírált ügyek számának 73 százalékát teszik ki. Ez év tavaszán a belvíz 37 la­kóépületet rongált meg. Va­lamennyit újjáépítették, illet­ve helyreállították. Negyven­öt építési engedélyt adtak ki eddig. 1977 óta több új hatáskör került át a helyi tanácsok­hoz, s így első fokon a la­kosság ügyeinek mintegy 90 százalékát itt végzik. Mind­ez fölveti az ügyintézés egy­szerűsítését. A korszerűsí­tésben eddig elismerésre méltó eredményeket értek el. Vésztő Ugyancsak tegnap tartotta ülését a vésztői Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga, melyen három fontos na­pirendi pont megtárgyalásá­ra került sor. Elsőként Ko­máromi Gábor tanácselnök, a bizottság elnöke számolt be a cigányügyi koordinációs bi­zottság munkájáról. Elmon­dotta, hogy a bizottság ed­dig 18 határozatot hozott, melyek végrehajtásáról fo­lyamatosan gondoskodik. Legfontosabb feladat a ci­gánylakosság lakáskörülmé­nyeinek megoldása és mun­kába állítása volt. Ezen a téren jelentős eredmények születtek. Az eltelt két és fél évben 54 lakást vásárolt a tanács, ötöt épített és két családot tanácsi bérlakásban helyezett el. A férfi cigány­lakosság nagy része munká­ba állt, a nőknek azonban csak kis hányada dolgozik. A gyermekek rendszeresen jár­nak iskolába, a többség óvo­dába is. Második napirendi pont­ként a művelődés- és egész­ségügyi bizottság munkájá­ról számolt be Szabó János elnök. A bizottság tárgyalt az anya- és csecsemővédelem helyzetéről, foglalkozott az idősek problémáival, a mun­kahelyek egészségügyi hely­zetével, figyelemmel kísérte a veszélyeztetett családokat és az alkoholistákat. Több javaslatot terjesztett a vb elé. Az ülés utolsó napirendi pontja a tanács 1979. évi munkatervének ismertetése volt. Végezetül hozzászólá­sok, bejelentések hangzottak el. maradtak a gyerekek, erről a Körös Szálló dolgozói gon­doskodtak, akik mindent a csapatok asztalára tettek, mi szem-szájnak ingere... gyik ismerősöm — 1945 óta párttag — panaszolja, hogy ta­valy az 50. születésnapján a munkahelyén még azt sem mondták neki, hogy álljon arrébb. Pedig ő 18 éves fej­jel jegyezte el magát a kommunista párttal. Vi­szont a napokban kapott miniszteri elismerést egyik fiatal, pártonkívüli mun­katársa — majd így foly­tatta: „Ez a koma még a világon sem volt, amikor én már a vállalatnál élmun­kás voltam, s ha a helyzet úgy hozta, rávertünk isten­igazából”. Ilyen alapon azonban nem lehet különbséget tenni em­ber és ember, munkás és munkás között. Sajnos a munkahelyi vezetők hibát követtek el, mert elismerés és tisztelet jár a szorgal­mas, eredményes munkás­évekért. A fél évszázadot megért embereknek pedig egy figyelmes köszöntő, egy baráti kézfogás és őszinte jókívánság sokszor többet ér mindennél. Viszont, ha a fiatal, kitüntetésre méltót alkot, akkor azt is el kell ismerni, még akkor is, ha rövidebb ideje dolgozik a vállalatnál. Ezzel eljutottunk egy fontos tényezőhöz, amiről egyes elvtársak néha mint­ha megfeledkeznének: a felszabadulás óta kommu­nisták és pártonkívüliek együttesen közös erőfeszí­téssel építették a szocializ­must. Sőt, még azok is hoz­zájárultak ehhez munkájuk­kal, akik esetleg néhány do­logban nem értettek egyet a párt polititkájával. Hogy a kommunisták többet tettek a szocializmusért, ez termé­szetes, ezt diktálta a köte­lesség. Ezért is tisztelik a pártonkívüliek a kommunis­tákat. Többletmunkánk eredménye benne foglalta­tik abban, hogy ma jobban élünk, mint tegnap. Mun­kánk eredményét pedig együtt élvezi az egész dolgo­zó nép. S a kommunista, azért, mert többet dolgozott, nem vetheti senkinek a sze­mére: „az én fáradtságos, küzdelmekkel teli munkám eredményét élvezed”. Bízvást mondhatjuk, hogy ezeket az elvtársakat aligha kell kioktatni a kommunis­ta helytállásról, áldozatos­ságról, hiszen egész életük­kel ezt példázzák. Nyugod­tan mondhatjuk, hogy ma is önként vállalják a kom­munisták többletkötele­zettségeit, éppúgy munkára készek, mint voltak 33 év alatt, vagy még korábban is. Mi tehát az oka annak, hogy egyesek a pártonkívü- liekről mint „gondtalan, hi­vatásukban könnyen érvé­nyesülő” emberekről be­szélnek néha? Az így vé­lekedő elvtársak bizonyára nem értékelik kellőképpen azokat a változásokat, ame­lyeknek — éppen a párt munkája nyomán — a fel- szabadulás óta naponta ta­núi lehetünk. Szem elől té­vesztik, hogy a több mint három évtizedes szocialista építőmunka után már nem abban kell különbséget ten­ni ember és ember között, ott volt-e a barrikádokon az első évek hősies, kemény harcokai tűzdelt napjaiban, vagy sem. Nemcsak azért, mert e több mint három év­tized alatt felnőtt egy gene­ráció, amely már csak köny­vekből és nagyapáik, apáik elbeszéléseiből ismerheti ezeket az időket, hanem mert senki sem hibáztatható azért, hogy a régi rendszer neveltetése után a felszaba­duláskor nem vált mindjárt kommunistává. Igazságta­lanság is lenne háttérbe szorítani olyan pártonkívü- lieket, akik passzívak, kö­zömbösek voltak ugyan 10, vagy 15 esztendőn át, de ma már becsülettel helyt­állnak a többletfeladataik­ban is. Inkább örülnünk kell, hiszen olykor véget nem érő vitáink, érvelő, a jövőbe vetett hitet erősítő szavaink, az ezek nyomán változó tudat és tevékeny­ség, a megvalósulás ténye vezette ezeket az embere­ket a szocialista útra. „Hol voltak ők, amikor mi már áldozatot hoztunk ...?” Kommunisták így sohasem tehetik fel a kérdést, mert amit vállaltak, azt öntuda­tosan, önként vállalták, és nem önmagukért, hanem osztályukért, az egész né­pért, amelyet felemelni, boldoggá tenni legszentebb kötelességüknek tartották és tartják ma is. Akik a korábban idézettek szerint vélekednek, legjobb szán­dékuk ellenére is mások az­zal illethetik őket: pusztán régi érdemekből akarnak megélni, amelyek bár tisz­teletre méltóak, de ha nem párosulnak a ma oly szüksé­ges magas fokú szakmai tudással, új iránti érzékkel és az emberek iránti odaadó türelemmel, nem nyújthat­nak előnyöket egyetlen párt­tagnak sem. Persze nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül azt sem, hogy az idős kommunisták egy részében valóban él és nem is indokolatlanul a mellő­zöttség érzése. Joggal hi­vatkozhat némelyik igaz­ságtalanságra, méltányta­lanságra, tapintatlanságra. Előfordul — nem is ritkán — hogy méltatlanul mellő­zik a kommunistákat, néha szándékosan, néha figyel­metlenségből. Idézett elv­társunk példája sem egye­düli eset. De ez legalább annyira a pártszervezetek, mint a gazdasági vezetők hibája. Sokszor például nem könnyítenek a pártmunkával jócskán megrakott elvtár- sak helyzetén, emiatt ösz- szeroppannak, elfáradnak a terhek súlya alatt, nem tud­nak tanulni, sőt néha anya­gilag is hátrányos helyzetbe kerülnek. Az is előfordul, hogy a szakmai hozzáértés fontosságát egyoldalúan hangsúlyozzák, és a politikai rátermettséget figyelmen kí­vül hagyják. Arra is jócs­kán akad példa, hogy hely­telenül értelmezve a kom­munistaszerénységet, a jó gazdasági munkáért a kommunista vezetők — no­ha felemelő érzés — csupán erkölcsi elismerést kapnak. De mégis mennyire igazság­talan dolog lenne azt mon­dani: mindez a párt mai politikájának egyenes kö­vetkezménye. Az áldozatos, harcokban kemény próbát kiállt pártta­gokat megbecsülni minden kommunista kötelessége. Tisztelettel, elismeréssel, gondoskodással tartozunk nekik. Nemcsak szavakban, tettekben is. Hogyan is be­csülheti meg a szocialista rendszert az, aki nem becsü­li meg azokat, akik a leg­több áldozatot hozták érte. A pártszervezeteknek nem­csak joguk, hanem köteles­ségük fellépni minden olyan esetben, amikor mellőzni akarnak kommunistákat, méltatlanul kisebbíteni akarják érdemeiket, vagy puszta figyelmetlenségből megfeledkeznek róluk. Ez utóbbi sajnos még „magunk között”, a kommunisták kö­zösségében is előfordul. Pe­dig a kommunisták megbe­csülése jó részt attól is függ, mennyire becsüljük önma­gunkat, a régi kipróbált, ma már idős harcosok munká­ját. P ersze, számunkra mindemellett mégis az a legfontosabb, mennyire becsülik a pártot, a párt egyes tagjait a pár­tonkívüliek. Mert az ő elis­merésük, elégedettségük munkánk legbiztosabb mér­céje. Ha ők jól élnek, előre­lépnek, érvényesülnek, elégedettek, teli vannak al­kotókedvvel, jutalmat és ki­tüntetést kapnak, ennek csak örülhetnek a régi, idős kommunisták. örülhetnek joggal, hiszen az ő nevelé­sük, az ő áldozatkészségük, az ő munkájuk gyümölcse így érik be. Deák Gyula Kasnyik Judit Pályabemutató és vetélkedő a Körös Szállóban A gyerekek a szakácsszakma titkaiból — majd a munka eredményéből — kapnak ízelítőt Fotó. G4J Mlt

Next

/
Thumbnails
Contents