Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-03 / 260. szám

I zugijaim 1978. november 3., péntek Rekord a Sarkadi Cukorgyárban Versenyben a világpiacon A HESSTON-sztori Az elmúlt hetekben is teljes kapacitással dolgozott a Sarkadi Cukorgyár. A ■szezon kezdete óta összesen több mint 20 ezer vagon répát vettek át. A cukorré­pa minősége, cukortartal­ma jónak mondható. A gyártási átlag megközelíti a 15 százalékot. A gyár igaz­gatója, Mátyási János el­mondotta azt is, hogy ed­dig az összes répa 62 száza­lékát vették át és 65 száza­lékát takarították be. Ezek egy részét szántóföldi priz­mákban tárolják. Úgy ter­vezik, hogy megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy no­vember 20-ig átvegyék va­lamennyi megtermelt ré­pát. Ezúton is kérik a ter­melőket, hogy fokozottan tartsák be az előre megál­A Körösök és a Berettyó gátrendszerét, védelmi fel- készültségét egy héten ke­resztül vizsgálták a Körös­vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei. Céljuk az volt, hogy a sűrűn előforduló nagy árhullámok ellen meg­előző intézkedéseket tegye­nek, s lehetőleg ne szorul­jon megyénk az árvizek miatt már többször megis­métlődött lakás és gazdasági épületek kiürítésére. Az úgynevezett „bejárást” kármegelőző intézkedések végett szervezte az igazga­tóság, melynek tapasztalatai alapján elhatározták, hogy Ki gondolná, hogy a por­szívók elterjedése ellenére még mindig keresett cikk a seprű és az alapanyagául szolgáló cirokszakáll? Pedig az. Nemcsak itthon, hanem külföldön, olyan országokban is, ahol kemény valutával fizetnek érte. Azt már töb­ben tudják, hogy megyénk üzemei adják az ország sep­rűcirok termésének majd­nem egészét, s ezzel jelen­tős dollárbevételhez juttatják a népgazdaságot. Már a harmincas években jelentős ciroktermelő volt Békés megye, különösen a déli rész, amelynek száraz, meleg éghajlata kiválóan al­kalmas a seprűcirok ter­mesztésére. A kor jellegének megfelelően területileg szór­tan, kisüzemi módszerekkel állították elő a seprűnek va­lót. A kisüzemi jellegből adódóan nem volt egységes termesztési technológia, szer­vezetlen volt az értékesítés is. A nagyüzemi termelés el­terjedése kedvezően hatott ennek a növénynek a ter­mesztésére is. Az évek so­rán kialakult a nagyüzemi technológia, s a szegedi ne- mesítőknek a fajtakérdést is sikerült megoldani a Szege­di törpe előállításával. A ko­rábbi értékesítési gondok megszüntetésére 33 üzem létrehozta a Dél-Békés me­gyei Seprűcirok Termeltető és Értékesítő Közös Vállal­kozást, röviden a CITÉV-et. A tíz év előtti létszám az­óta 23-ra csökkent a tsz- egyesülések miatt, és mert egyes üzemek felhagytak a termesztéssel. A CITÉV be­bizonyította létjogosultságát az azóta eltelt évek alatt, biztonságossá tette az érté­kesítést a nagyüzemek és a háztájiban termelők számá­ra. Jelentős szerepet vállal a levágott cirok tisztításában, osztályozásában és csomago­lásában —■ ezt jelenleg öt te­lephelyén végzi. Nagy gondot okoz azonban az azóta két­ezer hektárra nőtt termőte­rület mintegy 500 vagonos szakálltermése. Nem tudják hová tenni szállításig ezt a lapított szállítási ütemet. A múlt évhez viszonyítva — és ez is örvendetes — a hektáronkénti átlagtermés 45 mázsával, a cukortarta­lom egy százalékkal maga­sabb. A gyár nyolcezer va­gon répát tárol, ebből 2200 vagonnal a gyárban, és ez­zel a mennyiséggel biztosí­tani tudják a folyamatos termelést. Kiemelkedő ered­mények is születtek már ebben a szezonban. A gyár 10 napos átlagban 300 vagon helyett 305 vagon répát dol­gozott fel, a rekord október 19-e volt, amikor 320 vagon, répát dolgoztak fel és 47 vagon cukrot gyártottak. Ilyen kiemelkedő eredmény még nem volt a gyár fenn­állásának történetében. a védekezéshez feltétlenül szükséges a Kettős-Körös bal oldali árvízvédelmi töl­tés megerősítése a dobozi és a mezőberényi híd között. Ezenkívül a sarkadi ártéri védővonal megerősítésével is számolni kell. A már évek óta folyó megelőző munka eredmé­nye, hogy a fővédővonalak és tartozékaik megfelelőek, a védekező személyzet fel- készültsége kielégítő. Ezért az említett két híd közötti szakaszon kívüli árterek védőgátjainak felújítását csak a hatodik ötéves terv­ben szándékoznak megvaló­sítani. hatalmas tömeget, kevés a tárolótér, s nem ritkaság hogy a termés 5—10 száza­léké tönkremegy az időjárás viszontagságai miatt. Pedig nagy értékről van szó, à Bé- 1 kés megyei cirokszakáll évente 5—-6 millió dollárt hoz az államkasszába. Nem beszélve az árpánál kedve­zőbb összetételű cirokmagról, amely „mellékesen” 34—35 mázsát is terem egy hektá­ron. Jelenleg behozatalra szorulunk árpából, és kivisz- szük a cirokmagot. Ha a GMV igényelné, a termelők szívesen adnák hazai értéke­sítésre a magot, hogy meg­szűnjön az árpabehozatal. W Sokat beszélünk mezőgaz­daságunk gépesítéséről, de mégsem annyit, hogy ne le­gyenek gondok egyes — kü­lönösen kis területen termő — növények gépellátásában. A seprűciroknál is erről van szó. Kétezer hektár az or­szág 5 millió hektárnyi szántójához képest nem nagy Az V. ötéves tervben cé­lul kitűzött termékszerkezet­átalakítás egyik legfontosabb követelménye az volt, hogy gyáraink, üzemeink olyan gyártmányokat állítsanak elő, melyek minden piacon jól, gazdaságosan értékesít­hetők. Idegen, de ma már közkeletű szóval ezeket kon­vertálható árualapoknak ne­veztük el. Ma már világosan látszik, hogy az V. ötéves terv minden célkitűzését nem tudjuk teljesíteni, és ennek egyik oka, hogy a termékszerkezet-váltás nem úgy zajlott le, ahogy elkép­zeltük. A magyar gyártmá­nyok iránt nem fokozódott — sőt néha csökkent — a kereslet a tőkés piacokon és ez bizony hátrányosan érinti a népgazdaságot. A vállalatok gyakran és szíve­sen hivatkoznak a világpia­ci értékesítés nehézségeire, a gátló körülményekre, ami­kor mindez szóba kerül. Van is ebben igazság. De mind­ezek ellenére mégis sok ma­gyar vállalat fel tudja venni a versenyt tőkés világcégek­kel is. Ez azt bizonyítja, hogy elsősorban határain­kon belül kell keresni a megoldás módját. A módszer tulajdonképpen egyszerű: olyan termékekkel kell jelentkezni . külföldön, melyek teljesítőképességben, megbízhatóságban, műszaki színvonalban és árban egyenrangúak a versenytár­sak hasonló produktumaival terület. Termésének betaka­rítását 50—60 gép meg tudná oldani. Csak tudná, mert je­lenleg nincs erre megfelelő berendezés. Nagy szériával dolgozó gépgyáraink nem látnak perspektívát ennyi gép legyártásában, sőt meg­tervezésében sem. Nem gaz­daságos ilyen kis mennyiség előállítása egy nagyüzem számára sem. Az üzem szempontjából ez érthető, a termesztők szempontjából nem. Már 1972—73-ban meg­próbálkoztak a hiányt egy olasz maglehúzó géppel ki­küszöbölni, ez azonban csak a mag eltávolítását végezte, a már levágott szakállról. A hektáronkénti 220—230 ezer tőről továbbra is csak kézi erővel lehetett levágni a fel­ső, szakáll részt. Nagy segít­séget jelentett a szovjet ke i- dervágó gép, azonban ez is csak egy részfolyamatot old meg és csak a kendert is termelő gazdaságok rendel­keznek vele. Próbálkoznak az üzemek még egy olasz géppel, azonban ez sem ol- dotta meg a teljes betakarí­tás gondját. Az említett be­és szállítási határidőkben, valamint azok pontos be­tartásával is állni kell velük a versenyt. Végső soron a békéscsabai MEZŐGÉP Vál­lalat sem tett mást, mint ezt az elvet alkalmazta a HESSTON adapterek hazai gyártásának megkezdésekor, és a várt siker nem is ma­radt el. Egyenrangú minőség Az utóbbi évek során a Békéscsabai MEZŐGÉP Vál­lalat már elég nagy gyakor­latra tett szert a tőkés koo­perációban. Az NSZK-beli Class cégnek gyártott cső­törő adapterek külföldön is elismerést arattak és a kü­lönféle kombájnokra sze­relhető 4- és 6-soros kuko­ricabetakarító adapterekből nemcsak a magyar, hanem a KGST-országok mezőgazda­ságát is ellátja a békéscsabai gyár. A kukoricabetakarításnak van azonban egy másik terü­lete is, amelynél többé-ke- vésbé megoldatlan volt hosz- szú ideig a gépellását. A silókukoricához készültek ugyan különböző szocialista gyártmányú gépek, de ezek ‘ nem váltak be igazán. Ezért aratott nagy sikert a ma­gyar mezőgazdaságban az amerikai HESSTON három­soros önjáró silókukorica­betakarító gépe. Ennek csak rendezések nagyon drágák, dollárért szerezhetők csak be, nagyon fontos lenne itt­hon előállítani jó és forintért kapható gépeket. A betakarítás megoldatlan­sága jiíttatta arra az elhatá­rozásra a legnagyobb, 400 hektáron cirkot termelő kun- ágotai Bercsényi Tsz vezető­ségét, hogy cirokterületüket kiadják háztáji termeltetés­re. Az ötlet bevált, és talál­kozott az ország mezőgazda­ságát irányító szakemberek azon törekvésével, hogy ne kukoricát termeljen a ház­táji, hanem olyan növényt, amelynek termesztését a nagyüzem csak nehezen, vagy nem tudja megoldani. A kunágotaiak ez évben fel­váltották a kukoricát a ci­rokkal. Mindenki jól járt ve­le. Jó és követendő a kunágo- tai példa, azonban gondolni kell a csökkenő munkaerőre, amely mind több gondot okoz mezőgazdaságunk szá­mára. Nem jelenthet végle­ges megoldást a háztáji ter­melés, a gépesítésnek min­denképpen a nagyüzemi elő­állítás lehetőségét kell meg­teremtenie. Ezt kívánja a termesztők és az egész nép­gazdaság érdeke. egy hibája volt — az ára. Sokba került és dollárba, így született meg az ötlet, hogy az eddigi kooperációs és termelési tapasztalatokra alapozva vegyék fel a békés­csabaiak a kapcsolatot a HESSTON-nal silókukorica­betakarító adapter gyártása ügyében. Ha hűek akarunk lenni az igazsághoz, meg kell monda­nunk, hogy az amerikaiak első hallásra nem rajongtak az ötletért. Őszintén meg­mondták félelmük okát is: nem bíznak abban, hogy a békéscsabaiak olyan minő­ségben tudják előállítani majd az adaptert, mely egyenrangú saját gyártmá­nyukéval. Márpedig az egyenrangúság elengedhetet­len, mert a gépek túlnyomó többsége tőkés exportra ke­rül, ahol azt a HESSTON saját gyártmányaként hozza forgalomba. Végül — talán éppen a Claas-kooperáció során szerzett jó tapasztala­tok révén — a kölcsönös elő­nyök alapján mégis létrejött a megegyezés, s ekkor jött egv újabb probléma — az idő. Hz idő kevés A kooperációs szerződést a HESSTON-nal 1976 novem­berében írták alá és az első szállítmány dátumaként 1977 áprilisa szerepelt. A hazai „normális” gyakorlat szerint egy ilyen jellegű gyártás meghonosítása, g prototípus, majd a nullszéria legyártása, az elengedhetetlenül szüksé­ges módosítások végrehajtá­sa legalább 2-3 évet igényel. Eszerint tehát a MEZŐGÉP- re váró munkát a vállalt ha­táridő alatt nem lehet telje­síteni ! Ebben az esetben azonban a „lehet” kérdése fel sem merült, mindenki tisztában volt vele, hogy ennyi idő alatt kell megcsinálni az el­ső széria adaptert. A piaci verseny kegyetlen dolog, aki világcégekkel akar partner lenni, annak vállalnia kell az ezzel járó feladatokat is. És a mezőgépesek vállalták, teljesítették. Pedig rengeteg, gyakran előre nem látható nehézsé­gekkel kellett megküzdeniük. Először is át kellett tervez­ni az egész adaptert coll mértékrendszerből metrikus­ra. Azután az amerikai szab­ványnak megfelelő anyagok helyett megfelelő hazaiakat keresni, és ami itthon nem kapható, annak megtalálni a beszerzési forrását. További gondokat jelentett az euró­pai gyakorlatban szinte is­meretlen, úgynevezett sza­bad áthajtások kialakítása. Ennél a berendezésnél ugyanis nincs önálló hajtó­mű, hanem az egyes részek a váz különböző pontjaira vannak felszerelve. Ezáltal könnyebb lett a szerkezet, Békés megyében ebben az évben mintegy 120 ezer hektárról kell betakarítani legfontosabb takarmánynö­vényünket, a kukoricát. Az üzemek többségében a tava­lyinál jobb, vagy azt meg­közelítő mennyiségű termés­re számítanak. Az őszi be­takarítás időszakában is nagy figyelmet kell fordí­tani a beérett magvak meg­óvására, növényegészség­ügyi állapotára. A kukorica nagyüzemi termesztése kedvez a kór­okozók elszaporodásának. A kukorica egyik legveszé­lyesebb gombás eredetű be­tegsége a fuzáriumos tő­száradás és csőpenészedés. A fertőzés általában a cső hegyén kezdődik és előbb pókhálószerű, majd egyre sűrűsödő halvány rózsaszí­nű gombaszövevény vonja be a cső felületét a csuhé- levelek alatt. A kórokozók, amennyiben elegendő idő de nehezebb a gyártás, mert az eddig még megengedhető néhány milliméteres pontos­ság itt tized-, századmillimé­teresre készült. És amikor mindezeket megoldották, jöttek a váratlan problémák. Kiderült, hogy a hazai ipar nem gyárt megfelelő minő­ségű festéket, kötőelemeket, láncokat, ékszíjakat, műsza­ki gumiárukat. Filléres al­katrészeket kellett emiatt tő­kés importból beszerezni. A MEZŐGÉP bizonyított Mint a fentiekből is ki­derült, a kért határidőre el­készült az első sorozat. Az amerikai cég képviselői elő­ször Békéscsabán, majd több külföldi városban vetették rendkívül alapos vizsgálat alá a MEZŐGÉP termékeit. Ezek a vizsgálatok, majd az üzemi próbák azt bizonyítot­ták, hogy a Békéscsabán ké­szült silókukorica-adapterek m'ndenben egyenrangúak az eredeti gártmánnyal, sőt annyira megnyerte a part­ner tetszését, hogy az eredeti rendelésállományt megemel­te, és ebben az évben már 500 adaptert vásárol Ma­gyarországról. Ezeknek az adaptereknek az értéke a pótalkatrészekkel együjt 40 millió forint. Az eladáskor 31 forint 90 filléres dollár- kihozatalt sikerült elérni az idei évben, és ez jobb az országos átlagnál, de nem elégedettek vele a gyáriak. A hosszú évek óta folyó Claas-kooperációnál ugyanis már elérték a 26 forintos szintet és a cél ennél az új munkáknál is legalább ez. És ennek elérésére minden reményünk megvan. Az együttműködés ugyanis hosz- szú távúnak ígérkezik, egy­re nagyobb mennyiségeket rendelnek, * sőt előrehaladott tárgyalások folynak a koope­ráció továbbfejlesztéséről is. A nagyobb teljesítményű gé­pek részére kifejlesztettek Békéscsabán egy négysoros adaptert, melynek teljesítmé­nye 30 százalékkal nagyobb a jelenleg gyártotténál. Ilyen adapter nem szerepel a HESSTON gyártási program­jában, így ha létrejön a megegyezés, a teljes meny- nyiséget Békéscsabáról vá­sárolják majd. Már folynak a kísérletek egy olyan cső­törőadapterrel is, mely a HESSTON-adapterre szerel­ve szemes zúzalékot készít. És eközben a tervezők rajz­asztalán már alakulnak azoknak az új adaptereknek a körvonalai is, melyeket — érthetően — ma még üzemi titokként kezelnek. A kooperáció tehát bevált, és így a jövőben folytatódik a HESSTON-sztori. A ta­nulságokat azonban már rpost érdemes levonni. El­sősorban nem a mezőgépe­seknek, ők ezt már menet közben sokszor megtették, inkább azoknak, akik ha le­maradnak a versenyben, sze­retnek mindig külső okokra hivatkozni. Mert — mint a példa mutatja —, lehet olyan módon is dolgozni, mint ahogy a Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalatnál te­szik. Sőt, csak úgy érdemes! Lónyai László áll rendelkezésre, átjárják a csutkát és a szénieket is. A környezeti tényezők közül elsősorban nedvesség és a meleg segíti elő a fertőzés elhatalmasodását. Az előbb említett kóroko­zók igen nagy kárt okozhat­nak. A fertőzött mag ugyanis rosszul csírázik, s a tárolás során elrohadhat. Ennél is fontosabb azonban, hogy a beteg csövekből származó anyagok takar­mányozásra nem alkalma­sak, mivel a gomba toxikus anyagokat termel, a fertő­zött kukoricából előállított takarmány mérgező. A károk megelőzése érde­kében gyors ütemű betaka­rítása kell törekedni. Cél­szerű a fertőzött csövek gondos kiválogatása, majd a termény szárítása. A kö­vetkező évi termesztés biz­tonsága, a fertőzött növényi részek elpusztítását teszi szükségessé. M. Szabó Zsuzsa A kunágotai Bercsényi Tsz telephelyén nagy munkát jelent most a szakáll magtalanítása, tisztítása Fotó: Veress Erzsi Megelőzik az árvízpusztítást Keresett cikk a cirok n kukorica fuzáriumos betegségeiről

Next

/
Thumbnails
Contents