Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
1978. november 24., péntek o IJHiWKTlW A KMP Békés megyei tevékenységére vonatkozó kutatások eredményei és további feladatai Az 1937-ben letartóztatott orosházi kommunistáktól „őrizetbe vett” könyvek GYES A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig Hatvan • évvel ezelőtt, 1918. november 24-én alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja, s mintegy 25 éven keresztül, 1944 végéig használta ezt az elnevezést a mozgalom. Vajon a Viharsarok, amely a századfordulón, az agrárszocialista mozgalmak idején oly sokszor hívta fel magára az ország közvéleményének figyelmét, hogyan reagált az új, forradalmi párt megalakulására? És később, a Tanácsköztársaság leverése után voltak-e folyamatos kapcsolatai az illegalitásban működő párttal, s hány helységre terjedtek ki ezek? Végezetül pedig: mit tudott mindebből fölmutatni ez ideig helytörténeti kutatásunk? Ezek és ehhez hasonló kérdések a felszabadulás óta foglalkoztatták a vidék múltja iránt érdeklődőket, az első említésre méltó eredmények azonban — a helytörténeti kutatások általános fellendülésével párhuzamosan — csak az 1960-as évek elején születtek meg. A kezdeti eredmények után néhány évvel (1964) Virágh Ferenc máris összefoglaló munka publikálására vállalkozott „A Békés megyei szegényparasztság és munkásság helyzete és küzdelmei az ellenforradalmi korszakban 1919—1933” címmel. Ebben a munkában még nem tükröződhetett a korszak munkás- mozgalma a maga teljességében és sokrétűségében. Sok esetben összemosódtak1 a mozgalom különböző szintjei és formái. A bíráló észrevételek további sorolása helyett azonban ma már inkább a71 kell hangsúlyozni, hogy azóta sem akadt senki, aki hasonló nagy vállalkozásba kezdett volna, s a Virágh Ferenc által feldolgozott nagy mennyiségű forrást (visszaemlékezések, megyei levéltári iratanyagok, s a Párttörténeti Intézet Archívumának anyagai) újraértékelte volna, illetve további forrásokkal szembesítette volna. Így az ő munkája mindmáig alapvető és nélkülözhetetlen. míg egy új öszszegzés és értékelés megszületik. A következő jelentősebb tanulmányok az 1960-as évek végén születtek: a történészek közötti munkamegosztás eredményeként főleg Molnár Pálné foglalkozott szű- kebb értelemben vett párttörténeti kérdésekkel, s az 1918—19-es évek munkás- mozgalmára, valamint a Békepárt 1943—44. évi tevékenységére vonatkozó kutatásait részben a Békési Életben, részben „A Tanácsköztársaság Békés megyében 1919” című kötetben tette közzé. Publikációi zömmel visszaemlékezéseken alapulnak, s csak kisebb részben korabeli forrásokon. (Ezt az eltolódást a téma sajátos kutatási problémái csak részben indokolják.) Az 1970-es évek elején egy budapesti kutató, Gecsényi Lajos két tanulmánya jelentett előrelépést, főleg azzal, hogy a budapesti Párttörténeti Intézet Archívumának gazdag forrásanyaga alapján tárt fel sok érdekes és új részletet az 1920-as évek, illetve a II. világháború éveinek illegális mozgalmáról. (Mindkét publikáció a Békési Életben jelent meg.) Viszonylag kevés újat hoztak témánk szempontjából az 1970-es években megjelent községtörténeti monográfiák és tanulmánykötetek (Vésztő, Mezőberény, Gyoma). Talán csak Molnár Pálné és Szekeres Béla közös tanulmánya jelent kivételt,, mely a békéscsabai munkásmozgalom, s ezen belül a kommunista mozgalom történetét dolgozta fel (a Tanulmányok Békéscsaba történetéből c. kötetben). Sok érdekes és fontos eredményt tartalmaznak viszont az endrődi csendőr- sortüz évfordulóján Endrő- dön 1975-ben, illetve az 1937. évi nagy alföldi letartóztatások évfordulóján Orosházán 1977-ben rendezett emlékülések előadásai. (Előbbiek önálló kiadványban, utóbbiak a Békési Élet 1978. évi 1. számában jelentek meg.) Végül nem hagyhatjuk említés nélkül — bár szorosan véve nem helytörténeti feldolgozás — Hunya István Emelt fővel című visszaemlékezés kötetét és a Békési Életben közölt írásait, melyek az illegális mozgalom, de egyben a falusi szegényparaszti élet mindennapjait olyan gazdagsággal és érzékletesen mutatják be, amire kevés példa van. Természetesen még sokáig lehetne folytatni a kisebb- naevobb jelentőségű cikkek felsorolását. Ehelyett azonban próbáljuk röviden ösz- szefoglalni, hogy milyen képet vázolt fel az eddigi kutatás a kommunista mozgalom Békés megyei történetéről! 1918 novemberétől 1919 márciusáig négy Békés megyei községben alakult meg a KMP helyi szervezete: Békéscsabán, Szarvason, Dobozon és Endrödön. Ismerjük azokat a budapesti szervezőket, akik segítették az itteni pártszervezetek megalakulását, s többé-kevésbé ismerjük a helyi vezetőket is. E pártszervezetek tevé- kenységénék körét azonban csak nagyon vázlatosan ismerjük még. A kutatás elsődleges feladata tehát nem az 1919 márciusa előtt megalakult KMP-szervezetek számának a „szaporítása”, hanem a jelenleg ismert szervezetek tevékenységének részletesebb feltárása, illetve néhány tévedés korrigálása. (Az 1969-es publikációk például Czibor Istvánt még úgy tüntették fel, mint a csabai kommunista szervezet egvik vezetőjét. A kutatás azóta kétséget kizáróan megállapította, hogy Czibor István szociáldemokrata volt, s őt az SZDP titkársága éppen azért küldte Békéscsabára 1919 elején, hogy az itteni balratolódásnak útját állja.) A kutatók véleménye egységes a tekintetben, hogy az 1920-as években Endrőd volt vidékünkön az illegális kommunista mozgalom központja. Előbb a szociáldemokrata baloldallal, majd a KMP legális fedő szervével, a Magyarországi Szocialista Munkáspárttal teremtettek kapcsolatot, s a vidék földmunkássága körében széles körű agitációt fejtettek ki. 1925- ben a KMP I. kongresszusán is endrődi földmunkás, Szabó Péter képviselte a vidék agrárproletáriátusát. Endrőd mellett kommunista vagy kommunista jellegű csoportok tevékenykedtek még Békéscsabán, Békésen, Szarvason, Gyomán, Szeghalmon, Dévaványán, Békéssámson- ban és Tótkomlóson. Az endrődi kommunista központot az 1930-as évek elejére — a sorozatos letartóztatások, valamint az állandó megfélemlítés és zaklatások révén — a hatóságoknak sikerült fokozatosan visszaszorítani, illetve szétverni. Ugyanakkor azonban megerősödött a kommunista mozgalom néhány más helységben : Orosházán, Szarvason, Békéscsabán, Gyulaváriban, Nagykamaráson, Gádoroson stb. Ezek részben rendelkeztek felső kapcsolatokkal, részben nem, s a csoportok többnyire éveken keresztül egymástól is függetlenül dolgoztak: terjesztették a párt legális és illegális kiadványait, végezték a párttagok eszmei-politikai nevelését, és tájékoztatását, s igyekeztek minél szélesebb körben népszerűsíteni a párt programját. 1936 folyamán vetődött fel erőteljesebben a kommunista csoportok között az integrálódás, a kapcsolatteremtés igénye. Ezt használta ki az orosházi mozgalomba beépült rendőrségi besúgó, amikor a széles körű kapcsolatfelvételt megvárva 120 kommunistát juttatott a nyomzó hatóságok kezére. Ez a 120 ember természetesen nem volt mind ténylegesen is a párt tagja. Egy részük csak szimpatizánsnak tekinthető. Ha azonban figyelembe vesszük az illegális munka körülményeit és lehetőségeit, akkor érzékeljük ennek a 120-as létszámnak a jelentőségét, a mozgalom kiterjedtségét és hatását. Az 1937. évi lebukás visz- szavetette a viharsarki kommunista szervezkedést, de nem törte meg. A II. világháború időszakában — többnyire felső kapcsolatok nélkül — több kommunista sejt működött a megyében. Ezek tevékenységét éppen a legutóbbi években sikerült viszonylag megbízhatóan konkretizálni, miután a visszaemlékezéseket szembesítettük a korabeli csendőrségi jelentésekkel. Az eddigi kutatásoknak e rövid áttekintésében vázolt eredményei mellett komoly hiányosásgai is vannak: nem történt meg az egyes csoportok tevékenységének részletes feltárása, a munkásmozgalom legális és illegális szervezeteinek és tevékenységi formáinak megbízható elkülönítése stb. Ezeket a hiányosságokat természetesen nem a kutatók egyéni mulasztása, hanem nagyon is jól körülhatárolható objektív okok eredményezték. Ez utóbbiak közül néhányról szólni már csak azért sem árt mert részben a jövőben is gátolhatják nagyobb szabású kutatási eredmények megszületését. Gátolta a KMP tevékenységének eredményesebb feltárását az a körülmény, hogy megyénkben a Horthy- korszak kutatása minden vonatkozásban elmaradt a többi XX. századi témakör kutatásától. Bizonyos problémáknak a párttörténeti irodalomban való egységes értelmezése, eszmei tisztázása is elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy a helyi kutatás előbbre léphessen. Például : milyen kritériumok alapján tekinthetünk egy baloldali csoportot kommunista jellegűnek, s még tovább menve, mikor tekinthetjük őket az illegális KMP tagjainak. Vagy pl. zavart okozott annak megítélése is, hogy a viharsarki kommunista csoportok néhány esetben a kommunista mozgalmon belül tevékenykedő különböző frakciós csoportokhoz kapcsolódtak. Ma már e frakciós csoportok tevékenységének értékelése is reálisabbá vált, másrészt pedig csaknem bizonyos, hogy amikor az itteni kommunista csoportok ki akartak tömi elzártságukból, az illegális KMP vezető szerveivel keresték a kapcsolatot, s mindenképpen a kommunista mozgalom áramába, egységes vérkeringésébe szerettek volna bekapcsolódni, s talán nem is tudtak a különböző frakciók létezéséről. Az eredmények és gondok áttekintéséből szinte önként adódik a feladatok megfogalmazása is: az 1918—19-es kutatási eredmények pontosításán túl mindenekelőtt a Horthy-konszak illegális mozgalmának az intenzívebb kutatását kell szorgalmazni. Fel kell derítenünk valamennyi egykor működött kommunista csoportot, értékelnünk kell a mozgalom egészében betöltött szerepüket stb. Az illegális mozgalmat a munkásmozgalom elszakíthatatlan, szerves részeként kell ábrázolni, tehát vele párhuzamosan a legális munkásmozgalom különböző szervezeteire és formáira is nacvobb figyelmet kell fordítani. Anélkül azonban, hogy a mozgalom különböző szintjeit és formáit összemosnánk. Két nagyszabású, a megyében élő kutatók többségét, illetve több megyén kívüli kutatót is érintő kiadvány előkészületeiéi folynak ma megyénkben, melyektől az illegális mozgalom feltárása terén is jelentős eredményeket várhatunk. Az egyik Békés megye munkás- mozgalmának kiemelkedő egyéniségeit fogja bemutatni, s a jövő év folyamán jelenik meg. A másik kiadvány Békés megye két világháború közötti történetét: a gazda-1 sági-társadalmi viszonyok problematikájától a politikai és szellemi élet különböző kérdéseiig. E munka keretében várhatóan megszületik majd a KMP Békés megyei tevékenységét bemutató feldolgozás is, mely nemcsak az eddigi kutatások eredményeit foglalja össze, hanem alapos forrásfeltárás nyomán minőségileg is új eredményeket produkál. G. Vass István Kimutatás az okányi baloldali személyekről (1922) Internált Békés megyei munkásmozgalmi vezetők Kiesén, 1944-ben A békéscsabai volt Nádor Szálloda, ahol 1919. január 6-án megalakult a KMP békéscsabai szervezete
