Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

1978. november 24., péntek o Csalódtunk a rizsben A Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárában ebben az évben kilencvenezer négy- jetméter, nagy fesztávolságú feszített födémpanelt gyártanak. Az amerikai licenc alapján készülő építőelemeket nem kell vakolni, elsősorban ipari létesítmények építéséhez használ­ják. A képen: a födémpanelek kiemelése a sablonból (MTI-fotó: — Cser István felvétele — KS) Jubileumra Tótkomlisi kabátexport készülnek a VÍZGÉP-esek Nemrégiben rendezték meg Gyulán, a vízgépészeti vál­lalat 2-es számú gyáregység­nél az ifjúsági parlamentet, ahol a gazdasági vezetők sok értékes javaslatot, tanácsot kaptak a munka hatékonysá­gának növelésére, a jobb eredmények elérésére. A fia­talok előtt számot adtak ar­ról is, hogy jó ütemben ha­lad a gyáregységnél folyó beruházás, amely az idén év végén fejeződik be, és az új üzem jövőre már teljes ka­pacitással termel. Nagy szük­ség is van rá, hiszen az 1980-as évben termelési ér­téküknek a tervezett szerint el kell érni a 182 millió fo­rintot. Ez az összeg az idén várhatóan 137 millió forint lesz. A vállalatnál negyedéven­ként jelenik meg a VÍZGÉP Híradó. A legutóbbi számban több gyulai vonatkozású hírt olvashattunk. A vállalat va­lamennyi dolgozójához szól az a felhívás, amit a párt, a gazdasági, a szákszerveze­ti és a KISZ vezetői írtak alá, ugyanis jövőre ünnepük a vállalat megalakulásának 20. évfordulóját. Jogelődjük a kunhegyesi és a gyulai ön­tözővállalat már egy évti­zeddel korábban megalakult, így ez a két gyáregység jö­vőre fennállásának 30. évfor­dulóját ünnepli. A vállalat kifejlesztett berendezéseit, víztisztítás-technológiai gyártmányait és szerkezeteit már nemcsak belföldre szál­lítja, hanem a környező ál­lamoktól kezdve Közel-Ke­letre, Ázsiába, Afrikába több mint 10 országba. A munka­sikerekre való felhívásban szerepel, hogy a „Vízgépé­szeti vállalat kulturális és sportnapokat” jövőre Gyu­lán, a jubiláló 2-es számú gyáregységnél rendezik meg. A híradóban Boldog Imre ,,KISZ-iskolán voltam” cím­mel ír beszámolót a békés­csabai KISZ-vezetőképző is­kolán eltöltött hathetes tan­folyam tapasztalatairól. A gyulai gyáregységnél folyó szakmunkásképzésről, mun­kásképzésről, közművelődés­ről Szikes Márton számol be. Szögi Antal, a gyáregység vezetője „Az ötéves terv fél­idejében” írásában méltatja a gyáregység eddig elért eredményeit, amellyel nincs mit szégyenkezni. Közli a lap a gyulai Gagarin és Nóg­rádi Sándor Szocialista Bri­gád vállalását az idei tervek sikeres befejezésére, vala­mint a vállalatnál dolgozó szocialista brigádok csatlako­zását kérik a jubileumi év méltó ünneplésére. A Mun­kácsy Mihály Szocialista Bri­gád írása pedig egy jól si­került ünnepségről tudósít, ahol a főszereplők a gyere­kek voltak. B. O. Négyprofilú szövetkezet­ként ismert a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet. A lakatosipari munkán kívül foglalkoznak bőrfeldolgozás­sal, s ugyanakkor építőipari tevékenységük is elfogadott már a nagyközségben. Ne­gyedik üzemük a textilruhá­zati üzem, amely az utóbbi években a legnagyobb meny- nyiségű termelést produkál­ja. Elsősorban felsőruházati termékeket, gyermek- és fel­nőtt, női- és férfikabátokat, időnként dzsekiket gyárta­nak, illetve varrnak bér­munkában. A hazai piac mel­lett a Szovjetunió vásárolja a tetszetős, mintás gyermek- kabátokat. Két év óta — ugyancsak gyermekkabátokat — varr­nak bérmunkában Hollan­diának, illetve az idei esz­Kállai Éva a brigád neve és Széli Erzsébet a vezetője, immár tizenkét év óta. A Békéscsabai Baromfifeldol­gozó Vállalat orosházi gyá­rának termelési osztályán azt mondták: ha szocialista brigádról akar írni, azt ja­vasoljuk, róluk írjon első­sorban. A „miértre” már a brigádtagok és Baranyai La- josné művezető adják meg a feleletet. Természetesen maga a brigádvezető is. — Talán azért esett ránk a választás, mert az 1962- es megalakulásunk óta fo­lyamatosan „frissülünk”, s létszámunk állandóan ti­zennyolc ... Látszólag nem eléggé meggyőző ez a magyarázat. Különösen, ha hozzátesz- szük, hogy a Kállai brigád fennállása első évétől mos­tanáig (és reméljük a jö­vőben is) soha sem teljesí­tette a tervét 100 szá­zalékon alul, hanem jóval felül. Ezért is kapták meg háromszor a kiváló, négy­szer pedig az Aranykoszorús jelvényt. Ebben az elisme­résben természetesen benne van a tanulás, közművelő­lés frontján szerzett érde­mük, s nem utolsósorban a társadalmi munkában elért kiváló eredményük is. (Je­lenleg hárman járnak a szegedi élelmiszeripari szakközépiskolába és ketten a helyi Táncsics-gimnázium tanulói, munkájuk ellátá­sa mellett. Ebben az évben a vállalt 320 óra helyett már a 380 órát is ledolgozták az üveggyári iskola építésében, a sportpálya rendben tar­tásában, s az üzemben — tehát társadalmi munkában.) Egyszóval, a Kállai Szo­cialista Brigád nem érdem­telenül kapott annyi elis­tendő óta -Franciaországnak is. Tavaly 18 ezer kabátot adtak át a megrendelőnek, s az idén várhatóan ugyan­ennyi kerül le a szalagokról. Már a jövő évre is gon­dolnak, s előzetes tárgyalá­sok folynak e két régi part­nerükkel. Az előzetes számí­tások szerint mintegy 35 ez­ret szeretnének a hollandok és a franciák megvarratni a vegyesipari szövetkezetben dolgozó asszonyokkal és leá­nyokkal. Talán érthető is ez a nagy tételű megrendelés, hiszen mind ez eddig egyik cég sem küldött vissza az általuk termelt áruból. Sőt, a MEO és a MERT is az el­múlt évek során minőségi javulást állapított meg a tót- komlósiak textilfeldolgozó üzemében. mérést. S talán éppen az a legfőbb érdemük, hogy a brigád életében bekövetke­zett megannyi változás elle­nére is tudták tartani vál­lalásaik szintjét, sőt fokoz­ni azt az újabb és újabb követelményeknek megfe­lelően. Hogyan? — A tizennyolc alapító tagból már csak. négyen va­gyunk — mondja Széli Er­zsébet. — 1979 január else­jével én is, és két másik alapító tag szintén nyugdíj­ba megyünk. Utána már csak Sós Ferencné ma­rad, aki jelenleg a helyette­sem. Reméljük, őt választ­ják meg a brigád vezetőjé­nek is ... Tizenhat év alatt tehát szinte teljesen kicse­rélődött a brigád. Mertük vállalni, hogy mielőtt nyug­díjba mennek a kiöregedők, magunk mellé vegyünk fia­talokat, megismertessük őket a brigádélettel, a bri­gád által kitűzött követel­ményekkel, feladatokkal, hogy fokozatosan átvegyék azt a szellemet, ami erőssé tette a mi kollektívánkat. Ez sokszor nem volt köny- nyű feladat, hiszen az ifjak inkább discóra mentek, mint munka után is bent maradjanak, ha lemaradt a termelés. De ha akadt is el­vétve ilyen eset, akkor sem rontottak nekik a brigád idő­sebb tagjai: Miért olyan fontos az a disco?! Mit ta­nultok ott? stb. Ehelyett in­kább megértőleg érdeklőd­tek: mi volt? Jól szórakoz­tatok? Akadt-e jó partner? stb ___ Magyarán : az idő­s ebbek is fiatalosan gondol­kodtak és türelmesen be­vezették az ifjakat a brigád­élet követelményeibe. Persze az sem volt megve­tendő agitációs érv, hogy a Immár a harmadik esz­tendeje annak, hogy rizs dolgában nincs szerencsé­jük a növénnyel foglalkozó gazdaságoknak. Tavaly és tavalyelőtt a szeptembervégi, korán jött fagyok vitték el a termés tetemes részét, 1978-ra pedig — miként köztudomású — a kevés napfény, a növények érésé­nek elhúzódása volt a jel­lemző, persze nem pusztán a rizs esetében. — Azért nem ilyen egy­szerű a képlet — magyaráz­za Hecsey Jenő, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium osztályvezető- helyettese, aki e témakör szaktekintélyének számít mind a tárcán belül, mind országosan. — Gondolja meg, hogy vannak olyan rizstelepeink, amelyek még az ötvenes években kubikos munkával készültek, — ho­gyan menjen rá ezekre a rizskombájn? Nem szólván arról, hogy rossz műszaki állapotuk ^ miatt nehezen vezethető le róluk a víz, s ezért késik a vetés. Az ideá­lis az lenne, ha ez a munka május 10-ig befejeződne, ám az idén is előfordult né­hol, hogy még júniusban is vetettek, vagyis legalább 20 nap volt a késedelem. Ugyanakkor azon vitatko­zunk, hogy rövid tenyész­idejű, vagy középkorai faj­tákat vessünk-e, jóllehet érésük között mindössze 5— 6 nap a különbség. — Milyen fajták most az uralkodók? — A Kátai—203-as, a Szarvasi—70-es, a Szarvasi Karcsú, aztán szerencsére terjedőben van a Tápiósze- lén kinemesített — dr. Si­mon József és Sajó Zoltán munkája ez — bőtermő és korai érésű fajta, a Nuc- leoryza, amelynek elterjesz­tését szorgalmazzuk. A faj­tát 1976-ban ismerték el, de az idén már a terület 30 szá zalékát uralta, s jövőre 40 jó teljesítmények után meg­volt a pénz is. Míg a gyár feldolgozó brigádjainak, a termelés különböző szaka­szán helytálló munkások­nak nagyjából 2800 forint az átlaguk, a tervet rend­szerint rendszeresen túltel­jesítő Kállai Éva brigád át­laga elérte a 3000 forintot is. Ehhez hozzá kell tennünk azonban, hogy a brigád zö­me szakmunkás és ez ugyancsak a célkitűzések megvalósításának érdeme, hiszen vállalásukban sze­repel a szakmai képzésben való részvétel is. Dicsére­tükre legyen mondva: a fia­talok hamar beilleszkedtek a brigádéletbe. — A feldolgozás szinte mindegyik szakaszán a vá­gástól a csomagolásig dol­goznak a Kállai brigád tag­jai. Ez nehezebbé teszi ugyan a brigád összetartá­sát, de ennek ellenére, ha adódik valami, egy szóra együtt van a brigád. — Ezt Baranyai Lajosné, a mű­vezető mondja, aki egyben patronálója is a brigádnak. Még hozzá teszi: — Szin­te észrevétlenül vált majd- hogy ifjúsági brigáddá Széli Erzsi kollektívája ... Ahogy múltak az évek, úgy fiata­lodott, amellett, hogy a követelményeket sohasem adta lejjebb. — Ez az élet sora — só­hajt Széli Erzsébet, aki nyugdíjba vonulása ellenére is termelőmunkát vállal majd a gyárban és termé­szetesen szeretné tovább se­gíteni a Kállai brigádot, s általában a gyár fiataljait. — Nem csoda, hogy a mos­tani termelési folyamatba hamar be tudnak illeszkedni a fiatalok, akiknek bizony százalékos arányban foglal­ja el a rizsföldeket. — Tudom, hogy végleges adatokról még nemigen le­het szó, de a pillanatnyi jel­zések milyen átlaghozamokat mutatnak? — A lehető legrosszabba- kat. A tavalyi 12,4 mázsás, szintén rossz országos átlag­termés sem lesz még: 9—10 mázsa, esetleg. Ami annyit jelent egyszersmind, hogy növelni kell a rizsimportot. — Mennyi a szükséglet, s mennyi a kiadás? — Ha nyers rizst veszek figyelembe, úgy az idén 60 ezer tonnára van szükség, de 1985-ben már 90 ezer ton­nára. A 60 ezerből Magyar- ország hozzávetőleg 22 ezer tonnányit képes előteremte­ni. Persze nem nyers rizst, hanem hántolt rizst impor­tálunk. Az igény ebből 40 ezer tonna, de a gazdaságok legföljebb 18 ezer tonnát tudnak produkálni, a többit importálnunk kell. Ami pe­dig a költségvetés idevágó kiadásait illeti, azok megle­hetősen magasak: az egyéb­ként szokásos, az üzleti kap­csolatokhoz természetszerűen kötődő, évi 2—3 millió dol­lár értékű rizsbehozatallal szemben az idén 6—7 millió dollárra rúg ez a kiadás. — Mennyi most a felvá­sárlási ár? — Mázsánként 1020,— fo­rint. — S mennyi a fogyasztá­sunk, magyarán mennyit eszünk rizsből? — Szerencsére nem va­gyunk túlságosan kedvelői a rizsnek, átlagosan, állampol­gáronként évente négy kiló körüli mennyiséget eszünk meg. Ennél jóval nagyobb a fogyasztás például Francia- országban, az NSZK-ban, ahol 7—10 kiló ez az arány. Mindenesetre most ajánlato­sabb, ha több krumpli ke­rül az asztalunkra, ebből ugyanis van elegendő. Az úgynevezett nagyfogyasztók­nál ezt el is rendelték már. több az erejük, jobb az ide­gük, mint a miénk ... Elmondja, milyen óriási a különbség a régi termelés és a mostani között. Ö 1940- ben kapott munkakönyvét a gyárban. Akkor is kopasztó (tépő) volt. Kézzel csináltak mindent, darabbéres alapon, fillérekért. A felszabadulás után vezették be a gépi ko- pasztást. Kezdetben egyéni bér volt, s egy óra normája nyolcszáz csirke megkopasz- tása volt. Aztán, ahogyan érkeztek a modern gé­pek, úgy változott a norma is. Előbb, 1200, majd 1600 stb lett. A félautomata gép­soron folyó kopasztás sza­lagszerűvé tette ezt a mun­kát is. Ma az órateljesít­mény normája 6000 darab és csoportbérezés van. És még ezt a magas számot is túlteljesítik a brigád tagjai. Tudják, hogy milyen fon­tos a szakszerű, jó minősé­gű munkájuk. Igaz, járnak a discóra is, meg máshová szórakozni, ahogy a fiatalok teszik. De, ha a munkáról, a gyár érdekéről van szó, ami egyben saját érdekük, meg­teszik amit elvárnak tőlük! Felsorolni is nehéz mi mindent tartalmaz a Kál­lai brigád lelkiismeretesen vezetett naplója, mit vállal­tak évről évre és miként teljesítették vállalásaikat. Talán a sok tett mellett is kitűnik egy 1970 óta tartó kötelezettségvállalás. Ekkor értesültek ugyanis a Képes Üjságból egy jászkiséri csa­lád tragikus sorsáról, ahol a szülők (ma már csak az édesanya él) keserves körül­mények között nevelték pa- ralízises gyermekeiket. Ak­kor fogadta meg a brigád, hogy havonta rendszeres pénzküldeménnyel (200 Ft) segíti őket és időnként élel­miszercsomagokat, ruhafé­léket juttat nekik. Ezentúl rendszeresen meg is láto­gatják a családot. E nemes, a szocialista brigád humá­numát méltán példázó cse­lekedet azóta sem szűnt meg' Varga Dezső ... Tehát valahol a mély­ponton vagyunk, pedig volt idő, amikor exportőrök vol­tunk rizsből, bármennyire hihetetlenül hangzik ez ma­napság. 1961. óta nincs rizs­kivitelünk, az előzményekről azonban tudni kell, hogy a felszabadulás után nagy ál­lami beruházások kezdődtek, ez volt az úgynevezett „aranyásó” korszak. Nem túlzás, azokat az éveket ma is így emlegeti sok szakem­ber. A magyarázatot az ad­ja, hogy miközben a befek­tetések az államot terhelték, nemcsak tisztességes felvá­sárlási árat, de hántolt for­mában a termény 20 százalé­kát is visszakapták a ter­mesztők, amit el is adtak! Kettős volt tehát a haszon. Ha méginkább visszame­gyünk az időben, s rövid történeti összegezésre vállal­kozunk, akkor az utóbbi évekhez hasonló és ugyan­így meglepő kanyarulatokra bukkanunk. Az első nyomok a XVIII. század elejére ve­zetnek, amikor is olasz te­lepesek a Bánátban kezdtek rizst termeszteni. 1880-ban már a Földművelésügyi Mi­nisztérium vágott bele kísér­letekbe. A század elején pe­dig Békéscsabán, Mindszen­ten, Szentesen, Sarkadon termesztették a növényt, de. a mostanihoz hasonlatosan aláhanyatlott hozamok miatt, 1930-ban megszűntek a tele­pek. A már említett, felszaba­dulás utáni beruházások azt eredményezték, hogy 1955- ben 50 ezer hektár volt a rizsföld, ám 1965-ben már csak mintegy 18 ezer hektár. — És az idén? — kérdem Hecsey Jenőtől. — Annál valamivel több, 24 ezer hektár a rizsterület. Néhány gazdaságban, mint például a karcagi Magyar— Bolgár Barátság Termelő- szövetkezetben, igen komoly-gondokat okoz immár har­madik esztendeje, hogy vi­szonylag nagy területükön veszteséges ez a növény. Ez a szövetkezet tavaly még 3400 hektáron termesztett rizst, hatmázsás átlaghozam­mal mindössze, az idén csök­kentette a területet, de még így is 2600 hektárja maradt, amin alig 4,5 mázsa lett az átlag, jóllehet 24 mázsát ter­vezett be a szövetkezet. Leg­alább 60—70 millió forintos bevételkiesés keletkezett ily módon. Tavaly 180 millió, 1976-ban 200 millió forint költségvetési támogatást kel­lett adni a rizstermesztő gazdaságoknak. — Mi a teendő? — Tovább kell növelni a korai fajták arányát, a föl­szereltséget, folytatni kell a szakmai továbbképzést, egy­szóval végre kell hajtani a már meghirdetett rekonst­rukciós programot. Keresztényi Nándor Fejlesztik a záhonyi határátkelő- állomást Befejezéshez közeledik a záhonyi közúti határátkelő­állomás rekonstrukciója. A szabolcsi tervezők elképzelé­sei alapján a Kelet-Magyar­országi Közmű- és Mélyépítő Vállalat kivitelezésében ké­szülő határállomás átalakí­tása az utóbbi esztendőkben megnövekedett forgalom mi­att vált szükségessé. A mun­kálatok eredményéként bő­vül a határ áteresztő képes­sége, meggyorsul a vám- és útlevélkezelés üteme és job­bak lesznek a határon szol­gálatot teljesítők munkakö­rülményei. Űj útszakasz építésével megvalósítják a kilépő és a beérkező utasforgalom ketté­választását, az új nyomvona­lon már két irányban közle­kedhetnek a gépjárművek. Hét új IBUSZ-irodát alakí­tottak ki, s a korábbinál tet­szetősebb, korszerűbb utas­ellátó pavilont létesítettek. Háromszoros kiváló brigád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents