Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
NÉPÚJSÁG 1978. november 21., kedd Kismamáknak - nagymamáknak Lakás—otthon Humor Terhek gyermekvállakon A minap iskolába indulás előtt lemértem fiaim felszerelését. Az ötödikes gyerek táskája öt és fél kilogrammot nyomott. A tornafelszerelése másfél kiló volt. A másodikos négy és fél kilós táskával indult az iskolába. Igaz, ő iskolaotthonos, csak egyszer hozza-viszi hetente ezt a súlyt. A kutatók szerint a gyerek testsúlyának tizedrésze lehet az iskolatáska megengedett súlya. A fiaim — és kortársaik — ennek kétszeresét cipelik. Orvosaink évek óta figyelmeztetnek bennünket a jelenség egészségügyi kihatásaira: enyhe gerincferdülésre, a fejlődő szervezet mértéken felüli megterhelése folytán korai reumatikus és ortopédpanaszokra. A táskát a tanulóra kell méretezni, terhelni mindenképpen, hiszen nincs minden családban áldozatkész nagymama, aki cipelje a diák felszerelését — ez az önállóság és önkiszolgálás alapvető elveinek is ellentmondana. A hiba már a táskában van. A hátitáskát valahogy nem a tanulókhoz tervezik. Üresen is súlyosak. Másodikos fiamnak a második táskát vásároltam az elmúlt ősszel. Az elsőnek madzagszerű vékony szíja volt, bevágta a vállát. A mostani meg egy-egy tenyérrel kiáll a válla mellett, olyan széles. Talán nem ártana praktikusabb típust is kikísérletezni. Vagy három esztendeje elhangzott a Köznevelés hasábjain egy életrevaló javaslat: szedjük be év végén a tankönyveket, tároljuk a megfelelő osztály tantermében egy szekrényben, s a diákoknak nem kellene elhozni a könyveiket. Az iskolában a beszedettből tanulnának (minden óra elején kiosztaná a hetes), otthon pedig a sajátjukból. Nem okozna tanári többletmunkát, az iskolatáska súlya a normálisra csökkenne. Hivatalos pedagógiai fórumon hangzott el ez a javaslat, tudomásom szerint egyetlen iskolában sem tettek kísérletet a megvalósítására. A három év alatt feledésbe is ment. Nemcsak a tankönyv másodpéldányának, de a tornafelszerelés nagyobb részének elhelyezésére is mód lenne az iskolában. A tornacipőt, a melegítőt nem kell minden óra után kimosni, elég ha a trikót, nadrágot hordja magával a gyerek, a többi osztályonként egy-két szekrényben elfér, amely nemegyszer kihasználatlanul, üresen áll a folyosón. Mint a legutóbbi Élet és Irodalom-beli vitából kiderült, minden évben új tankönyvet kapnak a gyerekek. Nem kell több évre tartalékolni, értékesíteni a használtakat, ezért talán szükségtelen az egyre gyakoribb keménytáblás kötés. Ez megdrágítja a könyvet, és megnehezíti a táskát. A sokfajta munkafüzetet sem kellene minden órára elvinni, hisz legtöbbször az iskolában használják, talán ezeket is lehetne bent tárolni. Szükség esetén még az is megoldás lenne, hogy két részbe fűzzék a tankönyveket, így is majdnem fele súlyt cipelne a tanuló. Határozottabban fel kellene lépni a helyi kívánságok ellen. Emlékszem, korábban a Szülőföldünk, Budapest című kiadványt cipelte be a fiam minden kömyezetisme- reti órára. De hordta az ABC-hegyet is, majd az Ablak—Zsiráf lexikont. Ezek a súlyos könyvek még inkább megnehezítették a táskákat. Írásunkban csak a problémát vetettük fel, s néhány ötletet adtunk a megoldásra. De a tényleges megoldást csak helyileg, az iskolában lehet megtalálni. Táplálkozás — háztartás Dédanyáink receptjei Régi iratokat rendezgetve néhol már elmosódott, nehezen böngészhető kézírású füzetre találtam: ómama receptgyűjteményére. A rendcsinálás aznap elmaradt, mivel órák teltek el észrevétlenül az olvasgatással. Ezekből a véletlenül szerzett ismeretekből idézek fel egypár különlegességet. AKÁC- VAGY BODZA VIRÁG KIRÁNTVA Tégy mély tálba fél liter finomlisztet, önts hozzá folytonos keverés mellett fél liter fehér bort és egy kanálnyi forró meleg olajat és keverd egy késhegynyi sóval sima tésztává. Ha ez megtörtént, négy tojásfehérjének a havát könnyedén belekeverjük; mártsd az akácvirá- got néhányszor hideg vízbe és tedd az abroszra, hogy a víz leszikkadhasson, ezután a virágot szárukig a tésztába mártjuk és forró zsírban kirántjuk; ha világosbarna színt kaptak, a habszedő kanállal kiszedjük és magasan egy tálra rakjuk, majd cukorral bőven behintjük. Ugyanígy rántjuk ki a bodzavirágot is. SZÁRCSALEVES A szárcsa bőrét le kell húzni, s húsát vízzel a tűzhöz tenni és éppen úgy megfőzni mindenféle zöldséggel, mint a marhahúslevest szoktuk. Egy szárcsát lehet fél kilogramm hús helyett számítani. Ha a szárcsa puhára főtt, készíts kevés világos rántást vajjal és petrezselyemzöldjével, ereszd fel a szárcsa levével és adj hozzá kirántott burgonyagombócot és a szárcsával együtt tálald föl. GOMBÁS RÉTES Válogass ki szép gombákat, tisztítsd meg, vágd le csumáját és áztasd ki jól. Ekkor szeld föl vékonyra, párold meg zsírban finomra vágott vöröshagymával és petrezselyemzöldjével. Ha már jó, keverj hozzá három kanál zsemlemorzsát, négy tojás sárgáját, a fehérjének habját; tedd a kinyújtott rétestésztára, kend el rajta, locsold meg olvasztott zsírral, hengerítsd össze és süsd meg. Tessék kipróbálni! Cs. L. J. Ismerjük meg a tükörcsempét! Színesebbé, érdekesebbé tehetjük a konyhai és a fürdőszobai falfelületet, ha egyes részeit tükörcsempével borítjuk. Azok számára, akik kevés időt töltenek a tükör előtt, előszobába is ajánlható a tükörcsempe, mert nem igényli a felerősítésnél a szokásos előkészítést. Elegendő ragasztóanyag bármelyik univerzális tubusos ragasztó, pl. a technokol rapid. A csempe matt oldalának négy sarkába, valamint a közepére egy-egy csöpp ragasztót engedünk, majd a falon kijelölt helyre nyomjuk a csempét és 1—1,5 percig tartjuk. Miután a ragasztó megkötött, a csempét elengedhetjük, éppúgy a helyén marad, mint cementbe ágyazva. Ez a módszer csak az üveg alapú tükörcsempénél alkalmazható, mivel ennek az önsúlya kicsi. Először a legalsó vízszintes sort érdemes fölerősíteni, a továbbiakat is vízszintesen rakva erősítsük föl! A tükörcsempe-burkolat a szobában is helyet kaphat, pl. az élősarok mögötti derékszögben. A tükröző felületnek köszönhetően a növények száma megsokszorozódik, az élősarok látványa elevenebb lesz. Itt már a csempézett felület oldalainak körülhatárolása is fontos, ez történhet szegőlécek alkalmazásával, vagy műanyag díszléniával. A látvány akkor lesz hatásos, ha a tükrös felület túlér a növények elfoglalta területen legalább egy sorral. Régi bútorok kopottas ajtóbelsőit is felfrissíti a csempe. Üvegipari ktsz- eknél vásárolható a tükörcsempe, többféle méretben és színben. Legszebb talán, a 15x15 cm-es rézszínezetű változat. A vörösréz színvilágát idéző tükröződő felület igen barátságos, meleg színvilága révén a konyhába és ajtók felületére ajánlható, de pl. világoskék kádak mellett jól mutat a fürdőszobában is. Az ezüstös színű, a tükör hagyományos foncso- rozásának megfelelő csempe 15x15 cm-es, 12x12 cm- es, valamint 7x7 cm-es méretben kapható. A fürdőszobában fölerősíteni szándékozott csempéket érdemes a hagyományos munkaigényesebb módon fölrakni, mert így biztosan nem éri gőz a csempék hátsó felületét, a tükör nem fog elhomályosodni. (Csáky) l ■ Barkácsolással a lakás rendjéért A lakás tisztaságát csak akkor őrizhetjük meg, ha rend is uralkodik otthonunkban. Minden felszerelési tárgynak legyen meg az állandó pontos helye. Néhány ilyen mutatós felszerelési tárgy elkészítéséhez adunk ötletet. Az itt bemutatott eszközök egyszerűek, sima vonalúak, elkészítésük nem igényel különösebb szakértelmet vagy túlzott kiadást. a) Fürdőszobába való szárító, illetve törülközőtartó, amely készülhet 10 mm-es fenyődeszkából, 12—15 mm átmérőjű hengerlécekből. b) Üvegpolc fém tartóval kombinálva toalettszereknek, fogápolási eszközöknek. c) Falra akasztható, fából készült kefe- és fésűtartó. d) színesre festett fedőtartó a konyhában. e) Tűzifa tároló és szállító. A talpazat és a tartólécek keményfából, az oldala 10— 12 mm-es fenyődeszkából. fi Falifogas a takarítóeszközöknek, amelyet éléskamra, WC falára is felszerelhetünk. A partvis, söprű stb. nyelének végébe képakasztó karikát erősítünk. g) Asztal, fekvőhely fölé helyezhető kisebb fali könyvespolc, 1 cm-es fenyő- vagy hárslemezből, pácolva, fényezve. h) A bot- és esemyőtartó — kívül tapétával bevont — furnírlemezből készül, célszerű belül olajfestékkel lekenni, így Vízálló. Az aljába odaillő kerek tálcát szabunk horganybádogból. — BK — A háziasszony megkérdi egy ismerős elmeorvostól, miként állapítja meg azt, hogy normális-e az előtte levő ember. — Ennél mi sem egyszerűbb, kedves asszonyom. Csupán olyan kérdést kell feltenni, amelyre a normális ember könnyűszerrel válaszol. Például Cook kapitány, mint ismeretes, három világ körüli hajóutat tett. Egyik útja közben pedig meghalt. Vajon melyik útja volt az? A háziasszony egy ideig töpreng, azután ideges nevetéssel így kiált fel: — Nem tudna valamilyen más példát idézni, doktor úr? Be kell vallanom, a történelem nem túlságosan erős oldalam ! * * * — Hogyan képzeli el az ideális titkárnőt? — Húszéves legyen és harmincévi gyakorlattal rendelkezzék! * * * Párbeszéd az autóbuszon. A kalauz: — Hány éves vagy, fiacskám? A kisfiú: — Csak hét... A kalauz: — Hm... Idősebbnek látszol a korodnál. A kisfiú: — Mit tegyek, signor, a sok gond öregít... * * * — Te szoktál álmodban beszélni? — Nem. Es te? — En igen. Másként sehogy sem bírnám. — Miért nem? — Mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy valamit mondhassak a saját házamban! * * * Antoine belép a bisztróba, egy pohár bort rendel, megissza és egy pénzdarabot dob a pultra. — Bocsánat, monsieur — mondja a csapos —, még ötven centime jár öntől. — Hogyhogy, egy pohár bor ötven centime-mel drágább lett? — Sajnos, igen. — De hiszen az újságokban az állt, hogy a bor ára nem emelkedik. — Ez igaz, monsieur; csakhogy mind nehezebben lehet vízhez jutni. * * * — Valamikor régen, amikor én rosszalkodtam és nem akartam lefeküdni, apám értette a módját, hogy elaltasson. — Ugyan mit csinált? — Hát a karjára vett és jó magasra feldobált. — Ennyi az egész? — Tudja, nálunk nagyon alacsonyak voltak a szobák! * * * A házaspár a konyhában beszélget: — Ha a vendégek éjfélig sem mennek el, akkor becsavarom a hajamat és hálóköntöst veszek fel. Mit gondolsz, megértik majd a célzást? — Ne izgulj, drágám. Ha nem értik meg, akkor én töviről hegyire elmesélem a nagynénink súlyos gyomor- műtétjét! * * * — Helyesen tette, uram, hogy a mi városunkat választotta — mondja a szálloda tulajdonosa a szabadságra érkező párizsi vendégnek. — Nálunk olyan remek az éghajlat, hogy itt egyáltalán senki sem hal meg. — Hát ez meg micsoda? — kérdi a párizsi vendég és az utcán elhaladó gyászmenetre mutat. — A temetkezési iroda tulajdonosát temetik. Es tudja, miben halt meg? — Ugyan miben? — Tiszta sor: éhen halt, monsieur! * * * — Anya, felborítottam az ebédlőszekrényt! — Szörnyű! Mindjárt szólok a papádnak. — Ne fáradj, ő már tudja. .. — Hogyhogy? — Hát mert az ebédlőszekrény éppen őrá borult...
