Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

NÉPÚJSÁG 1978. november 21., kedd Kismamáknak - nagymamáknak Lakás—otthon Humor Terhek gyermekvállakon A minap iskolába indulás előtt lemértem fiaim felsze­relését. Az ötödikes gyerek táskája öt és fél kilogram­mot nyomott. A tornafelsze­relése másfél kiló volt. A másodikos négy és fél kilós táskával indult az iskolába. Igaz, ő iskolaotthonos, csak egyszer hozza-viszi hetente ezt a súlyt. A kutatók szerint a gye­rek testsúlyának tizedrésze lehet az iskolatáska megen­gedett súlya. A fiaim — és kortársaik — ennek kétsze­resét cipelik. Orvosaink évek óta figyelmeztetnek bennün­ket a jelenség egészségügyi kihatásaira: enyhe gerinc­ferdülésre, a fejlődő szerve­zet mértéken felüli megter­helése folytán korai reuma­tikus és ortopédpanaszokra. A táskát a tanulóra kell méretezni, terhelni minden­képpen, hiszen nincs min­den családban áldozatkész nagymama, aki cipelje a di­ák felszerelését — ez az ön­állóság és önkiszolgálás alapvető elveinek is ellent­mondana. A hiba már a táskában van. A hátitáskát valahogy nem a tanulókhoz tervezik. Üresen is súlyosak. Másodi­kos fiamnak a második tás­kát vásároltam az elmúlt ősszel. Az elsőnek madzag­szerű vékony szíja volt, be­vágta a vállát. A mostani meg egy-egy tenyérrel kiáll a válla mellett, olyan szé­les. Talán nem ártana prak­tikusabb típust is kikísérle­tezni. Vagy három esztendeje el­hangzott a Köznevelés ha­sábjain egy életrevaló ja­vaslat: szedjük be év végén a tankönyveket, tároljuk a megfelelő osztály tantermé­ben egy szekrényben, s a diákoknak nem kellene el­hozni a könyveiket. Az is­kolában a beszedettből ta­nulnának (minden óra ele­jén kiosztaná a hetes), ott­hon pedig a sajátjukból. Nem okozna tanári többlet­munkát, az iskolatáska súlya a normálisra csökkenne. Hi­vatalos pedagógiai fórumon hangzott el ez a javaslat, tu­domásom szerint egyetlen is­kolában sem tettek kísérle­tet a megvalósítására. A há­rom év alatt feledésbe is ment. Nemcsak a tankönyv má­sodpéldányának, de a torna­felszerelés nagyobb részének elhelyezésére is mód lenne az iskolában. A tornacipőt, a melegítőt nem kell minden óra után kimosni, elég ha a trikót, nadrágot hordja magával a gyerek, a többi osztályonként egy-két szek­rényben elfér, amely nem­egyszer kihasználatlanul, üresen áll a folyosón. Mint a legutóbbi Élet és Irodalom-beli vitából kide­rült, minden évben új tan­könyvet kapnak a gyerekek. Nem kell több évre tartalé­kolni, értékesíteni a hasz­náltakat, ezért talán szük­ségtelen az egyre gyakoribb keménytáblás kötés. Ez meg­drágítja a könyvet, és meg­nehezíti a táskát. A sokfajta munkafüzetet sem kellene minden órára elvinni, hisz legtöbbször az iskolában használják, talán ezeket is lehetne bent tárolni. Szükség esetén még az is megoldás lenne, hogy két részbe fűzzék a tankönyve­ket, így is majdnem fele súlyt cipelne a tanuló. Határozottabban fel kelle­ne lépni a helyi kívánságok ellen. Emlékszem, korábban a Szülőföldünk, Budapest cí­mű kiadványt cipelte be a fiam minden kömyezetisme- reti órára. De hordta az ABC-hegyet is, majd az Ab­lak—Zsiráf lexikont. Ezek a súlyos könyvek még inkább megnehezítették a táskákat. Írásunkban csak a problé­mát vetettük fel, s néhány ötletet adtunk a megoldás­ra. De a tényleges megoldást csak helyileg, az iskolában lehet megtalálni. Táplálkozás — háztartás Dédanyáink receptjei Régi iratokat rendezgetve néhol már elmosódott, nehe­zen böngészhető kézírású füzetre találtam: ómama re­ceptgyűjteményére. A rend­csinálás aznap elmaradt, mi­vel órák teltek el észrevétle­nül az olvasgatással. Ezekből a véletlenül szerzett ismere­tekből idézek fel egypár kü­lönlegességet. AKÁC- VAGY BODZA VIRÁG KIRÁNTVA Tégy mély tálba fél liter finomlisztet, önts hozzá foly­tonos keverés mellett fél li­ter fehér bort és egy kanál­nyi forró meleg olajat és keverd egy késhegynyi sóval sima tésztává. Ha ez meg­történt, négy tojásfehérjének a havát könnyedén beleke­verjük; mártsd az akácvirá- got néhányszor hideg vízbe és tedd az abroszra, hogy a víz leszikkadhasson, ezután a virágot szárukig a tésztába mártjuk és forró zsírban ki­rántjuk; ha világosbarna színt kaptak, a habszedő ka­nállal kiszedjük és magasan egy tálra rakjuk, majd cu­korral bőven behintjük. Ugyanígy rántjuk ki a bod­zavirágot is. SZÁRCSALEVES A szárcsa bőrét le kell húzni, s húsát vízzel a tűz­höz tenni és éppen úgy meg­főzni mindenféle zöldséggel, mint a marhahúslevest szok­tuk. Egy szárcsát lehet fél kilogramm hús helyett szá­mítani. Ha a szárcsa puhára főtt, készíts kevés világos rántást vajjal és petrezse­lyemzöldjével, ereszd fel a szárcsa levével és adj hozzá kirántott burgonyagombócot és a szárcsával együtt tá­lald föl. GOMBÁS RÉTES Válogass ki szép gombá­kat, tisztítsd meg, vágd le csumáját és áztasd ki jól. Ekkor szeld föl vékonyra, párold meg zsírban finomra vágott vöröshagymával és petrezselyemzöldjével. Ha már jó, keverj hozzá három kanál zsemlemorzsát, négy tojás sárgáját, a fehérjének habját; tedd a kinyújtott ré­testésztára, kend el rajta, lo­csold meg olvasztott zsírral, hengerítsd össze és süsd meg. Tessék kipróbálni! Cs. L. J. Ismerjük meg a tükörcsempét! Színesebbé, érdekesebbé tehetjük a konyhai és a fürdőszobai falfelületet, ha egyes részeit tükörcsempé­vel borítjuk. Azok számára, akik ke­vés időt töltenek a tükör előtt, előszobába is ajánlha­tó a tükörcsempe, mert nem igényli a felerősítésnél a szokásos előkészítést. Ele­gendő ragasztóanyag bár­melyik univerzális tubusos ragasztó, pl. a technokol ra­pid. A csempe matt oldalá­nak négy sarkába, vala­mint a közepére egy-egy csöpp ragasztót engedünk, majd a falon kijelölt helyre nyomjuk a csempét és 1—1,5 percig tartjuk. Miután a ragasztó megkötött, a csem­pét elengedhetjük, éppúgy a helyén marad, mint ce­mentbe ágyazva. Ez a mód­szer csak az üveg alapú tü­körcsempénél alkalmazható, mivel ennek az önsúlya ki­csi. Először a legalsó víz­szintes sort érdemes föl­erősíteni, a továbbiakat is vízszintesen rakva erősít­sük föl! A tükörcsempe-burkolat a szobában is helyet kaphat, pl. az élősarok mögötti de­rékszögben. A tükröző fe­lületnek köszönhetően a növények száma megsokszo­rozódik, az élősarok látvá­nya elevenebb lesz. Itt már a csempézett felület oldalai­nak körülhatárolása is fon­tos, ez történhet szegőlécek alkalmazásával, vagy mű­anyag díszléniával. A lát­vány akkor lesz hatásos, ha a tükrös felület túlér a nö­vények elfoglalta területen legalább egy sorral. Régi bútorok kopottas ajtóbelsőit is felfrissíti a csempe. Üvegipari ktsz- eknél vásárolható a tü­körcsempe, többféle méret­ben és színben. Legszebb talán, a 15x15 cm-es réz­színezetű változat. A vörös­réz színvilágát idéző tük­röződő felület igen barátsá­gos, meleg színvilága ré­vén a konyhába és ajtók felületére ajánlható, de pl. világoskék kádak mellett jól mutat a fürdőszobában is. Az ezüstös színű, a tü­kör hagyományos foncso- rozásának megfelelő csem­pe 15x15 cm-es, 12x12 cm- es, valamint 7x7 cm-es mé­retben kapható. A fürdőszobában fölerő­síteni szándékozott csem­péket érdemes a hagyomá­nyos munkaigényesebb módon fölrakni, mert így biztosan nem éri gőz a csempék hátsó felületét, a tükör nem fog elhomályo­sodni. (Csáky) l ■ Barkácsolással a lakás rendjéért A lakás tisztaságát csak akkor őrizhetjük meg, ha rend is uralkodik otthonunk­ban. Minden felszerelési tárgynak legyen meg az ál­landó pontos helye. Néhány ilyen mutatós felszerelési tárgy elkészítéséhez adunk ötletet. Az itt bemutatott eszközök egyszerűek, sima vonalúak, elkészítésük nem igényel kü­lönösebb szakértelmet vagy túlzott kiadást. a) Fürdőszobába való szá­rító, illetve törülközőtartó, amely készülhet 10 mm-es fenyődeszkából, 12—15 mm átmérőjű hengerlécekből. b) Üvegpolc fém tartóval kombinálva toalettszereknek, fogápolási eszközöknek. c) Falra akasztható, fá­ból készült kefe- és fésű­tartó. d) színesre festett fedőtar­tó a konyhában. e) Tűzifa tároló és szállító. A talpazat és a tartólécek keményfából, az oldala 10— 12 mm-es fenyődeszkából. fi Falifogas a takarítóesz­közöknek, amelyet éléskam­ra, WC falára is felszerelhe­tünk. A partvis, söprű stb. nyelének végébe képakasztó karikát erősítünk. g) Asztal, fekvőhely fölé helyezhető kisebb fali köny­vespolc, 1 cm-es fenyő- vagy hárslemezből, pácolva, fé­nyezve. h) A bot- és esemyőtartó — kívül tapétával bevont — furnírlemezből készül, cél­szerű belül olajfestékkel le­kenni, így Vízálló. Az aljába odaillő kerek tálcát szabunk horganybádogból. — BK — A háziasszony megkérdi egy ismerős elmeorvostól, mi­ként állapítja meg azt, hogy normális-e az előtte levő em­ber. — Ennél mi sem egysze­rűbb, kedves asszonyom. Csupán olyan kérdést kell feltenni, amelyre a normá­lis ember könnyűszerrel vá­laszol. Például Cook kapi­tány, mint ismeretes, három világ körüli hajóutat tett. Egyik útja közben pedig meghalt. Vajon melyik útja volt az? A háziasszony egy ideig töpreng, azután ideges neve­téssel így kiált fel: — Nem tudna valamilyen más példát idézni, doktor úr? Be kell vallanom, a történe­lem nem túlságosan erős ol­dalam ! * * * — Hogyan képzeli el az ideális titkárnőt? — Húszéves legyen és harmincévi gyakorlattal ren­delkezzék! * * * Párbeszéd az autóbuszon. A kalauz: — Hány éves vagy, fiacs­kám? A kisfiú: — Csak hét... A kalauz: — Hm... Idősebbnek lát­szol a korodnál. A kisfiú: — Mit tegyek, signor, a sok gond öregít... * * * — Te szoktál álmodban beszélni? — Nem. Es te? — En igen. Másként se­hogy sem bírnám. — Miért nem? — Mert ez az egyetlen le­hetőség arra, hogy valamit mondhassak a saját házam­ban! * * * Antoine belép a bisztróba, egy pohár bort rendel, meg­issza és egy pénzdarabot dob a pultra. — Bocsánat, monsieur — mondja a csapos —, még öt­ven centime jár öntől. — Hogyhogy, egy pohár bor ötven centime-mel drá­gább lett? — Sajnos, igen. — De hiszen az újságok­ban az állt, hogy a bor ára nem emelkedik. — Ez igaz, monsieur; csak­hogy mind nehezebben lehet vízhez jutni. * * * — Valamikor régen, ami­kor én rosszalkodtam és nem akartam lefeküdni, apám értette a módját, hogy elaltasson. — Ugyan mit csinált? — Hát a karjára vett és jó magasra feldobált. — Ennyi az egész? — Tudja, nálunk nagyon alacsonyak voltak a szobák! * * * A házaspár a konyhában beszélget: — Ha a vendégek éjfélig sem mennek el, akkor be­csavarom a hajamat és há­lóköntöst veszek fel. Mit gondolsz, megértik majd a célzást? — Ne izgulj, drágám. Ha nem értik meg, akkor én töviről hegyire elmesélem a nagynénink súlyos gyomor- műtétjét! * * * — Helyesen tette, uram, hogy a mi városunkat vá­lasztotta — mondja a szállo­da tulajdonosa a szabadság­ra érkező párizsi vendégnek. — Nálunk olyan remek az éghajlat, hogy itt egyáltalán senki sem hal meg. — Hát ez meg micsoda? — kérdi a párizsi vendég és az utcán elhaladó gyászme­netre mutat. — A temetkezési iroda tu­lajdonosát temetik. Es tud­ja, miben halt meg? — Ugyan miben? — Tiszta sor: éhen halt, monsieur! * * * — Anya, felborítottam az ebédlőszekrényt! — Szörnyű! Mindjárt szó­lok a papádnak. — Ne fáradj, ő már tud­ja. .. — Hogyhogy? — Hát mert az ebédlő­szekrény éppen őrá borult...

Next

/
Thumbnails
Contents