Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-18 / 272. szám

1978. november 18., szombat KHílUMte Új hagyományok teremtése az 1979-esEDÜ-n Tanácsadó testület alakult Békéscsabán A jövő évi Erkel-diákün- nepek korábbiaknál is sike­resebb megvalósításáért — a diákünnepek történetében először — megszervezték az EDÜ-tanácsadó testületet. A 9-tagú testület elnöke Nagy Jenő, az MSZMP Békés me­gyei bizottságának titkára, a tanácsadó testület titkári te­endőit pedig Kibédi-Varga Lajos, a KISZ Békés megyei bizottságának titkára látja el. A november 15-i alakuló ülésen Kibédi-Varga Lajos tájékoztatta a testület tagja­it az 1979-es EDÜ főbb cél­kitűzéseiről, feladatairól. A célkitűzések között első helyen szerepel, hogy a jövő évi diákünnepeket a KMP-, a kommunista ifjúsági moz­galom megalakulása és a Ta­nácsköztársaság 60. évfordu­lója jegyében rendezik meg. Ugyanakkor a részt vevő cso­portok, műsorválasztásukkal a gyerekek nemzetközi évét is köszöntik. A jövő évi kul­turális fesztiválnak emellett a középfokú oktatási intéz­ményekben folyó kulturális tevékenység javítását is szol­gálnia kell, és tükröznie a KISZ-szervezetekben végzett kulturális nevelő munka eredményeit. Az EDÜ egy­ben méltó alkalom lesz arra is, hogy a figyelem közép­pontjába kerüljenek azok a pedagógusok, akik kitartó, áldozatos munkával segítik a diákok kulturális, művészeti nevelését. A tanácskozáson szó volt az EDÜ-t megelőző iskolai, területi diákünnepek rend­jéről is. Az iskolai diákna­pokra országszerte 1978. no­vember—decemberében kerül sor. A szakmunkástanuló­intézetek diákjai viszont elő­ször a területi diáknapon vesznek részt jövő év janu- ár-^februárjában, s az ott si­kerrel szereplő művészeti csoportok nyerhetnek csak - részvételi jogot a megyei diáknapokra. Békés megye, a korábbi évek hagyomá­nyainak megfelelően, a for­radalmi ifjúsági napok ke­retében rendezi meg 1979. március 21-én, ezúttal Oros­házán a megyei diáknapo­kat. Az Erkel-diákünnepe- ket az országos diáknapok részeként 1979. április 29-től május 2-ig rendezik meg. A legutóbbi EDÜ-n már csak 9 kategóriában bizo­nyíthatták felkészültségüket a fesztivál résztvevői. Ez a gyakorlat jövőre tovább folytatódik. A pályázatokat — 5 kategóriában — az or­szág különböző városaiban értékelik majd. A tanácskozáson meghatá­rozták a továbblépés útját is. Tavaly már új vonása volt az EDÜ-nek, hogy a fesztivál fiataljai Gyula vá­ros lakóival együtt ünnepel­ték május 1-ét. Üj, hagyo­mányteremtő céllal született meg a KISZ Békés megyei bizottságának javaslata a jö­vő évi EDÜ-re vonatkozóan, hogy a fesztiválon részt ve­vő három megye, három vá­ros ifjúsága erősítse kapcso­latát a munkásokkal. Ezért Békéscsaba, Gyula, Békés városok hat nagy üzemébe a rendezők gyárlátogatásokat szerveznek, amelyeken a fesztivál ifjúsága találkozhat a gyárak, üzemek munkás­kollektíváival. A vendéglá­tást az EDÜ résztvevői az­zal viszonozhatják, hogy az üzemek május 1-i ünnepsé­gén színvonalas műsorban mutatják be tudásukat. Üjdonság lesz — a több éves hagyománytól eltérően — az is, hogy jövőre folya­matosan szerkesztett műsor­ban lépnek fel mind a 9 művészeti kategória résztve­vői. A műsor így egyetlen színhelyen, a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ és Ifjúsági Ház színpadán zajlik majd. A fesztiválmű­sor rendezésével Nagy And­rás Lászlót, a békéscsabai Jókai Színház főrendezőjét bízták meg. Az EDÜ ideje alatt két tanácskozásra kerül sor. Az egyiken a szakmunkásképző intézetekben folyó kulturá­lis nevelő munkát vitatják meg, a másikon pedig a kö­zépiskolák tömegsport-tevé­kenysége lesz a fő téma. A vitát a KISZ KB illetékes osztályainak vezetői irányít­ják, de a konzultációk bizto­sításához meghívást kapnak valamennyi megyéből az adott témákkal foglalkozó szakemberek is. Gazdagodik a „Sportol az EDÜ” programja is. Három város — Békéscsaba, Gyula, Békés — fiataljaival sportol majd együtt az EDÜ ifjúsá­ga Pósteleken. A tanácsadó testület első ülése elfogadta a tervezetet és hozzászólásaikban konk­rét feladatvállalásokkal egé­szítették ki a titkár tájékoz­tatóját. B. S. E. SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény 99. Az aranyhímzésű templo­mi zászlók, a szentek ké­pével, a feje fölött imbo- lyogtak. S az ének elsöpörte hangját. Irgalmazz, irgalmazz, irgalmazz, Uram, a Te népednek! Engedd, betöltsük a Te szent törvényed. Jézus, az igazságosság napja, irgalmazz minékünk! És Zsabka, aki elől fu­tott, vad gyönyörűséggel dobott. Villogva pergett, suhant a kék ragyogásban a kés, mintha zsinórt húzna a lég­ben. A katona arcra bukott. Nem mozdult többé. Csak az ébennyél remegett kissé még a vékony, kékes acél végén, mely csaknem tövig fúródott az ember hátába; körülötte rövid buggyaná­sokkal tört fel a sűrű, sö­tét vér. Anyicska odaért, és látta, és arcát felemelte a fűből. Az arc bozontja csatákban úszott. De a szem, a szem... az ég ahogy visszatükröző­dött benne! A gyermeki cso­dálkozás ahogy odaüvegese- dett! Ó, szörnyű! Ráborult halottjára a lány. Sírva terítette be nap­sugárszín hajával a drága főt, kinek végzetét, melytől annyira reszketett, szabadí- tás helyett ő maga hozta el, ó, szörnyű ! — Mit tettetek, szerencsét­lenek?! — zokogta. — Mit tettetek?! De nemigen hallották meg kiáltását. Zsabkát ünnepel­ték, dobálták a levegőbe. S az asszonyok átcsaptak a feltámadás hozsannájába: Ale-e-luja! Hála légyen az ls-te-ennek! Egy belsőtervező hétköznapjai MOZI Fapados szerelem Vendégségben Honti Antalnál Honti Antal könyvei között, sem Gyoma, Vorosilov utca 19. Már a ház külső képén lát­szik, igényes lakói lehetnek. Szökellő gazellákat, múzsát idéző kecses leányalakokat domborított a falra a gon­dos gazda keze. A költői ké­pek a kapun belül is folyta­tódnak, szinte vezetik, ka­lauzolják a nézőt Honti An- talék otthonában. A belépő vendég igencsak kapkodhatja a fejét, hová, merre nézzen, hiszen ezúttal a lakberende­ző-fantázia egészen különös, egyszerű, s mégis olyany- nyira dekoratív ötleteit látja. — Pénzem nincs sok, de elképzelésekben gazdag va­gyok — mutat körül egyéni ízléssel formált otthonában Honti Antal. Ezek a szobák tervezőik sokarcúságát dicsérik. Leírá­sukkal próbálkozhat a króni­kás, de igazi élményt az ad, ha kézzel tapintjuk meg a S mialatt zúgtak a haran­gok, egy gyilkosság magasz­tosult hősi tetté, az aranyo­zott rúdjaikon ingó templo­mi zászlóktól áldottan; egy olyan nagyon régen tökélet­lenre sikerült mészárlás utó­lagos korrekciója. Kosznovszki Feró érintette meg aztán a lány vállát. Míg kavargóit körülöttük a dia­dalmámor vakságverte, vad tánca. Gyöngéden megérin­tette. Mert ő figyelte a lányt kezdettől. Figyelte ezt az egészet. S mint­ha máris értene valamit, szemét könnyű nedvesség fá­tyolozta. Könnyű nedvesség, de mélységes szomorúság, mely sejt valami jóvátehetet­lent. És mégis, az a köny- nyű nedvesség, mint a fel­száradó harmat. Hátha mégis új kezdődik a felszáradó vértócsa helyén. Sötétség és vadság, e konok bűnszövetség-beitta véráldo­zat helyén. Hátha mégis. Bár voltak később, akik könnyen napirendre tértek, és azt mondták: — Itt maradt a háború­ból, akár egy döglött akna. Végül is felrobbant. Még jó, hogy nem csapott agyon sen­kit. Ezek nem látták semmi új­nak kezdetét. (Vége) ,Nincs nyugtom egy pillanatra Fotó: Gál Edit kandallót, amelyben szikrát pattogtatva hasábfák lobog­nak, s jelen vagyunk a szo­bában, ahol szorosan rakott könyvespolc körös-körül a falakon, a népi művészet cserép remekeivel díszítve és dúsan virágzó télikert vonz­za tekintetünket. Legjobban tetszik a hálószoba; kék-fe­hér virágos nagy mintás ta­péta, szilvakék szőnyegpad­ló, s mindenütt e két szín harmóniája. Mégis a közép­ső szobában telepszünk le, hiszen egy tárgyalás kellős közepén csöppentünk a ven­dégmarasztaló házba. A me­zőtúri gépészeti főiskola kép­viselői bemutatótermük ter­veit, kivitelezését vitatják meg éppen a belső tér ter­vezés mesterével, házigaz­dánkkal. Honti Antalt gyakran mondják „ötletgyárosnak” a gyomaiak, őslakos a község­ben, s ahol bármiféle művé­szettel kapcsolatos esemény "■ zajlott, vagy elképzelés szü- S letett, az ő nevét is a pár- ; tolók, szervezők, kitalálók ■ közé sorolták. Sok minden • megvalósult, néhány gondo- : lat pedig hamvába holt. Ar­■ ra mindig más hivatott, hogy ■ eldöntse, melyik ötlet a meg- : valósítható, vagy melyik ; hasznos a községnek? Ami­■ kor egy-egy új elképzelés ! életképes, még akkor sem bi- ; zonyos, hogy kerül-e forint • valahonnan a kivitelezéshez? ■ „Művészet az iskolában” ; kiállítássorozat a gimnázi­• umban, képpresszó Gyomán, j de a legdédelgetettebb terv a : gyomai patrióták köre, ; amelyhez házigazdánk gon­■ dolatai a legszívesebben • visszatérnek. — öten alakí- ; tottuk meg ezt a baráti tár­■ saságot. Mindenkit szeret­• tünk volna magunkhoz csá- : bítani, akinek Gyoma a ■ szívügye — emlékezik a kö- ! zelmúltra. — Rengeteg el- : képzelésünk volt Gyoma tör­■ ténelmi emlékeinek, régi • épületeinek, nemes hagyo- S Hiányainak megmentésére. ; Sajnos néhányan elköltöztek ; a kör tagjai közül, felbom- S lőtt a társaság, de a javas- ! latainkat még most is figye- ; lemmel kísérik a községben. • Ugye nem lenne rossz pél- : dául, ha a könyvesboltunk [ Kner Imre nevét viselné? A » nagy nyomdász és tipográfus ■ emlékét érdemes lenne így S is őrizni. Nem tudok még ! most sem úgy élni, hogy ne törjem állandóan hasonló dolgokon a fejem. A múlt megőrzése és a jelen fejlő­dése közötti ellentmondások persze gyakran vitát kavar­nak köztem és mások között. A kritikát elfogadom, ha nem a visszahozhatatlan ér­tékű házak, tárgyak látják kárát a változásoknak. Míg Tóni bácsival szűkí­teni próbáljuk csapongó be­szélgetésünk témáinak gaz­dag körét, szívdobogtató fe­kete, illatos sütemény, szőlő kerül az asztalunkra. Csen­desen mosolygó felesége gon­doskodik rólunk. Kevés sza­vú, kedves asszony. — Leg­alábbis a férjemtől keveset jutok szóhoz — mondja. (Nevetünk, de nem lehetett könnyű feladat két lány és egv fiúlurkó zabolázása mel­lett még a családban zajló változatos események sodrá­ban is helytállni.) — Tulajdonképpen már elmélkedhetnénk nyugodtan, nyugalomban — gondolkozik az „örök tervező”. — Meg­tettük a magunkét, a gyere­keink felnőttek, szellemi örökséget is vittek maguk­kal. öt rajztanár van a csa­ládunkban. A tervei, a keze munkája sok helyütt található à me­gyében, de azonkívül is. Aki a Gyomai Híradót, a helyi tájékoztatót a kezébe veszi, címlapján az ő terve áll. Az orosházi Kristály presszó, a békési bútorbolt, az endrődi Dombszög étterem, a mező­túri Béke .étterem, a Kon- takta gyár ebédlője, a gyo­mai Körös étterem Gyoma terme mind-mind az ő ter­vei alapján készültek. Réz­domborításai számtalan áru­ház, étterem, iskolai csarnok falát díszítik. A gyomai fia­talok nemsokára az általa tervezett házasságkötő-te­remben mondják ki majd a boldogító igent... Gyakran bosszankodik azon, mint mondja, hogy a terveit csak félig valósítják meg. Márpedig, ha nincs összhang egy-egy üzlet vagy presszó bútorai, faldíszítése között, a külön-külön jó elképzelések csak rontják egymás hatását. Arról is be­szélgettünk, hogy micsoda el­lentmondás van ma még a hivatásos képzőművészet és az emberek hétköznapi kör­nyezete között! Vasárnapon­ként gyakran ellátogatnak a családok a múzeumokba, ahol művészi, vagy éppen modemkedő alkotásokkal ta­lálkoznak. A tárlatlátogatás után viszont, ha beülnek va­lahová süteményt enni, ká­vézni, sok helyen nem tud­nak hová nézni az elhanya­golt, vagy giccses berende­zés miatt, pedig ez is ízlés­nevelés! Honti Anttal papírra ve­tett terveinek születését ala­pos tájékozódó munka, hosz- szas vívódások előzik meg. Amikor például az AGRO- MASEXPO kiállításán kellett egy gabona- és répaszedő gépsort bemutatni, két hétig tanulmányozta a mezőgazda- sági munkák folyamatát a vetéstől a betakarításig. Csak így lehetett a valóságnak megfelelő berendezést meg­tervezni. Más feladatot is csak úgy vállal el, ha tudja, hová, milyen környezetbe és mi céllal kerül egy-egy el­képzelése, terve. A megrendelők gyakran felkeresik otthonában. Hírét- nevét munkái népszerűsítik. Kevés ráérő idejében képe­ket fest. Szereti a csendet és nyugalmat, de csak azért, mert hétköznapokon zajlik körülötte az élet. Bede Zsóka Bármilyen furcsán hang­zik, minden régi film új­donságot jelent. Üj élményt, amelyben az akkorit keres­sük, de ha a hatás olyan mély is, mint régen — mégis más. Akár egy re­gény második, harmadik ol­vasásra. A régi film szem­besítés is saját magunkkal, akkori és mai gondolkozá­sunkkal. Hogyan láttuk, néz­tük abban az időben, s most mit találunk meg ezekből. Vagy az elmúlt ti­zenöt-húsz esztendő művé­szi fejlődése annyira hatott, úgy átformálta ízlésünket, hogy teljesen más mércével mérünk? Csakhogy azt is tudjuk jól, az igazi nagy műveknek nem árt meg az idő, még az illékony film műfajában sem. Elég a ma­gyar filmgyártásból a Talp­alatnyi földre, a Körhintá­ra, a Tizedesre, vagy a Húsz óra fájdalmas igazsá­gára, s szépségére gondol­ni. Igaz, ezek már klasszi­kussá váltak. A Fapados szerelem a maga korában — 1959-ben — sem tartozott a nagy fil­mek közé, de a gyengékhez sem. Olyan jó középen volt a helye. A Máriássy házas­pár — sok sikeres film írója és rendezőjének — egyik korai alkotása, tele a szocialista rendszer irán­ti pártossággal, az egyszerű emberek szeretetével. Mot­tója lehetne: hűséggel a néphez. A darab sűrítése pedig két szóban elfér: Bu­da és Angyalföld. E kettő ellentéte feszül a filmben, a két nagy különbség vív harcot ebben a szolíd-sze- líd, kriminek is nevezhető történetben. Egy budai „úrilány”, Ve­ronika, akiben az otthoni nevelést legyőzte a társa­dalomé, komolyan veszi pe­dagógusi hivatását, még a fiatalos szórakozásokra sem hagy magának időt. Régi vágású anyja hirdetéssel szeretné férjhez adni. Vera közben megismerkedik az egyik angyalföldi tanítvá­nya bátyjával, Kostái Imré­vel, s megtetszenek egymás­nak. Ezzel esik egybe a „megfelelő” vőlegény és az iskolai bajok megjelenése. Egyik növendéke — a na­gyon könnyelmű nőnek ígér­kező kamaszlány — öngyilkos lesz, s őt, az osztályfőnököt vádolják haláláért. Imre magánnyomozása fényt de­rít az esetre, és happy end- del végződik a film. A történet — ha nem ter­helné számtalan olyan mo­tívum, amely csak a régi és új emberek aprólékos jel­lemzését szolgálja — mély mondanivalót hordozhatna, s igazi dráma lehetne. így viszont a főcselekményekre kevés az idő, gyorsan bon­takozik ki és hasonló siet­séggel oldódik meg. S nagy feladatok elé nem állítja a színészeket egysíkú szere­pükben, hiszen egyetlen ki­vétellel — a Fónai Márta alakította mellékfigura — mindenki az marad a film végeztével, aki az elején volt. Épp olyan jó, vagy rossz. Változás, fejlődés a történet során egyikkel sem történt. Krencsey Mariann a me­reven komoly és nehezen oldódó tanítónő; Zenthe Ferenc, az öntudatos, har­cos és szerelmes fiatal mun­kás; Somogyi Erzsi a szin­te rögeszmésen múltban élő anya; Kállai Ferenc pedig a sután-bután még mindig reakciós vőlegényjelölt. Jól esik játékukat és húsz év­vel fiatalabb magukat lát­ni, akárcsak Váradi Hédit, Pethes Istvánt, Márkus Lászlót és Tordi Gézát ki­sebb; s Dajbukát Ilonát és Rozsos Istvánt villanásnyi szerepükben. Vass Márta /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents