Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-18 / 272. szám
0 1978. november 18., szombat Tej és hús Telekgerendásról A telekgerendási Vörös Csillag Tsz a jó hírű Békéscsabai Állami Gazdaság szomszédságában gazdálkodik. A szövetkezet az utóbbi években elsősorban vetőmagtermesztéséről vált ismertté. A tsz idei árbevételét is erre alapozta, a 90 millió forintos terv 60 százalékát növénytermesztés, 40 százalékát pedig az állat- tenyésztés adja. Az idén az elmúlt évekhez viszonyítva is szép eredményeket értek el az állattenyésztésben: a tervezetthez képest több tejet és húst adtak a fogyasztóknak, és a feldolgozóiparnak. A tsz kettős hasznosítású szarvasmarha-állományából 190 a tejelő egyed. A tejtermelés növekedett, s az eddigi eredményék arra utalnak, hogy az év végére jóval túlszárnyalják a tehenen- kénti 2800 literes hozamokat, ami mintegy 300 literrel lesz több a tavalyinál. A szövetkezet tehenészetében az idén tovább javult az állategészségügyi ellátás, csökkentek a szaporodásbiológiai problémák. A tejtermelésen túl a szarvasmarha-hizlalás is jövedelmező: az idén mintegy 400 hízómarhát értékesítettek, melynek 90 százalékát tőkés exportra szállították. A hizlaláshoz a saját szaporulaton túl évente még mintegy 320—340 bikaborjút vásárolnak. A sertéshizlalás a hagyományos technológiájú sertéstelepen folyik. A 235 kocalétszámú telep évente mintegy 3500 vágósertést ad a fogyasztóknak, és a feldolgozóiparnak. Száraz takarmányozással, a tsz-ben abrakból és koncentrátumból kevert takarmányból 3,9 kilogrammot használtak fel 1 kilogramm sertéshús előállításához. Több olaj Őszi szállítás.., A kőolajbányászatban világszerte arra törekszenek, hogy a tárolórétegek készleteiből az eddigi 25—27 százaléknál nagyobb arányban hozzák felszínre az értékes energiahordozót. Sokféle módszerrel kísérleteznek, hogy a szivacsos kőzetekben megtapadt többi olajat is elővarázsolják. A szeged— algyői szénhidrogén-medencében is kísérletsorozatba kezdtek, hogy a gyakorlatban kipróbálják hazai tudományos intézményeknek a másodlagos olajtermelésre kidolgozott új eljárásait. A szegedi kísérletek során ötös kútcsoportokat alakítanak ki: négy kútba besajtolják a kísérleti anyagot, a középen levő ötödik pedig a termelőkút, amelynek hozamméréseiből állapítják meg az eredményt. A várakozás szerint így mintegy 10 százalékkal növelhető, tehát körülbelül harminchét százalékra is fokozható a kitermelt szénhidrogének afánya. A Békés megyei Tégla- és Csefépipari Vállalat békéscsabai 3-as számú cserépgyárában az egységrakományokat gépekkel pakolják vagonokba és egyéb szállító járművekre Körkép és körkép Elektromos reléken érkezik az informáclé Hz ENCI battonyai üzemében A diszpécser áll a vezérlőpult mögött. Megnyom egy gombot, amelyre az egyik rekeszből megindul az alapanyag-utánpótlás. Piros lámpák gyulladnak, jelezvén a további teendőket. Az operátor ért a berendezés nyelvén. Elektromos reléken érkezik az információ, a szalag mellett dolgozó lá- nyokat-asszonyokat ennek alapján szolgálja ki a félautomata. — Május előtt havonta tizenkétezer cipőfelsőrészt készítettünk — mondja Hevesi János, az Endrődi Cipész Szövetkezet battonyai üzemének vezetője — jelenleg a tizennyolcezer pár sem ritka. Nem távlati elképzelés a húszezer pár sem, remélhetően már a közeljövőben valósággá válik. A három esztendeje alapított üzem januárban költözött új helyre. A másik fontos dátum az üzem életében a május volt. Ekkor kapták meg a varionszala- got, amely a cipőiparban jelenleg legkorszerűbb berendezés. A félautomata üzembe helyezése után nemcsak a munkatermelékenység nőtt jelentős ütemben, a munkakörülmények is lépést tartottak a fejlődéssel. A korábbi „kötött” szalag mellett ugyanis a dolgozók hordták-vitték az anyagot, ők szolgálták ki a gépet. Most minden fordítva történik, a szalag a felsőrészkészítők helyébe viszi az alapanyagot, majd az elkészült félkészterméket menetrendszerűen elszállítja. Manapság délután elcsendesül az üzem. Két hónapja tértek át az egyműszakos termelésre. Az üzemvezető azt mondja, energiatakarékossági okokból, mivel tetemes volt a rezsiköltség. Továbbá : munkáskézből sincs elég. Bár nyolcvan fölé emelkedett a létszám, a szalag befogadóképessége pedig nem éri el az ötvenet, mégsem jutna elég ember a délutáni műszakra. Legalább harminc új lábbelikészítőre lenne szükség az üzemben ahhoz, hogy visz- szatérjenek a délutáni műszakra. Hiába segít a tanácsi munkaerőközvetítő iroda, egyelőre kevés a jelentkező, Hasonlóan gondot okoz a betanítás, a magas fluktuáció miatt állandó föladatot ró az üzem vezetésére. — Dolgozóink többsége — folytatja az üzemvezető — harminc éven aluli. Jobbára helybeliek, bejáró - alig-alig akad. A munkafázisok (ösz- szeállítás, béléselőkészítés, dísz- és körültűzés, kézi és gépi bukkolás) szakmunkát igényelnek, de mit tegyünk, ha kevés a szakmunkásunk. A betanítás pedig három hónapig is eltart, de korántsem biztos a siker. Sokan lemorzsolódnak... Ezemégyszáz forinttal tudjuk fölvenni a nyolc általánossal hozzánk érkező lányokat, s a későbbiekben teljesítménytől függően keresnek. À legügyesebbek négyezret is hazavisznek, a gyakorlatlanabbaknak kétezer körül kerül a borítékba. Az ENCI battonyai üzemében készülő egyszerűbb cipőfelsőrészek tizennyolc, a munkaigényesebb modellek negyven kézen mennek keresztül, mire elnyerik végső formájukat. Ha meggondoljuk, hogy az ENCI- nél 700—800 modell fut, akkor nem nehéz következtetni, milyen változatos a cipőfelsőrész-készítők munkája. Néhány szezononként vissza-visszatérő fazonon kívül évente megújul a kollekció, a keresletnek, a divatnak és a lehetőségeknek megfelelően. Egyidejűleg több követelmény merül fel: lépést tartani a divattal, csökkenteni az önköltséget, javítani a minőséget, szélesebb választékot biztosítani a „piacnak”. A divat nyomon követése a piackutatók asztala, a választék bővítése nem kis mértékben technológiai kérdés, az önköltségcsökkentésnek jórészt az alapanyag- árak állítanak korlátot. A minőség viszont elsősorban a battonyai lányok-asszo- nyok kezemunkáján múlik. — Selejtszázalékról nálunk nem beszélhetünk — teszi hozzá Hevesi János —, mivel előre szabott idomokból dolgozunk. Viszont sokat tehetünk azért, hogy félkész termékeinket nagyobb arányban minősítsék első osztályúnak. Erre sarkall bennünket az ENCI cipők utáni növekvő érdeklődés is. Termékeink kilencven százalékát külföldön értékesítjük. — Hová jut el az ENCI- cipő? — A föld számos országába. Legnagyobb tételben az NSZK-ba és Svédországba adunk el, a szocialista országok között a legtöbbet a Szovjetunió és Lengyel- ország vásárol tőlünk. Itthon is kelendő áru az EN- Cl-cipő, nemcsak a megyében, a fővárosban is kapható. Ahogyan a kulcsot a zárba illesztik, legalább ilyen precízen varrják, ragasztják a cipőfelsőrészt a talphoz. A cipőipar a kézműipar egyik klasszikus iparágának számított a század derekáig. Nem is oly régen még a fiatal battonyai üzem is egy manufaktúrára emlékeztetett. Ám az új, korszerű technika, a modern varia félautomata, a munka- körülmények roppant javulása ékesen bizonyítják : a battonyai üzem életében új korszak kezdődött. Búcsúzunk a cipőfelsőrészkészítőktől, de Battonya utcáin viszontlátjuk a szép női lábbeliket. Az ENCI- cipőt ugyanis már csak nőiben gyártják. A cipőbolt kirakata előtt egy férfi áll tétován, tanácstalanul. Magában talán azt mormolja: ránk miért nem gondol az ENCI? Az őszi szállítás minden esztendőben próbára teszi a fuvarozókat, a megrendelőket egyaránt. Ebben az időszakban a mezőgazdasági termények betakarítása, az ipar késztermékeinek kiszállítása, valamint az ipar nyersanyaggal való ellátása, az exportküldemények útba indítása az elsődleges feladat. E roppant mennyiségű nyers- és készáru többsége- vasúton, illetve közúton jut el a rendeltetési helyére. — A MÁV Szegedi Igazgatóságának területén, úgy tűnik, ezekben a napokban oldódnak a feszültségek — kezdi Rácz Kálmán kereskedelmi osztályfőnök. — Az idén az őszi szállítás a korábbi évekhez képest később, de szervezettebben kezdődött. Exporttervünket időarányosan mind igazgatósági, mind megyei szinten túlteljesítettük. Mindezekkel együtt az elmúlt hónapokban megrendelőink igényeit nem tudtuk kielégíteni. A kereskedelmi osztályfőnök elmondta: mindezek ellenére a zöldség-, gyümölcs- szállítást csaknem befejezték, a cukorrépa fuvarozása ütemes. A cukorgyáraknak — Mezőhegyesre, Sarkadra és Szolnokra — 40 ezer tonnával több nyersanyagot fuvaroztak, mint tavaly a hasonló időszakban. Vasúton az elszállításra váró 800 ezer tonna répa 60 százalékát már a rendeltetési helyére szállították. * * * A békéscsabai vasúti csomóponton mozgalmas kép fogadja az idegent. Rakott teherautók imbolyognak, a híddaru méltóságteljesen emeli ki a vagonokból a hatalmas konténereket. Jó- zsa Istvánnal, a kereskedelmi főnökkel együtt járjuk a teherpályaudvart. Gondolkodás nélkül sorolja, hogy hol melyik cégnek, mit raknak: — Ezt a vagont érdemes megnézni — int a szállítmányhoz. A négytengelyes kocsiban a rakomány közepén a zsákok tucatja szakadt, a rakodók bokáig járnak a kiömlött cementben. A gyárból már így indították útnak a küldeményt. Közben megtudom, hogy Békés megyében októberben a MÁV több mint 215 ezer tonna különféle árut fogadott, az idén pedig csaknem 49 ezer vagont fogadott, illetve indított útnak a vasúti csomópont. Losonczi Zoltán rakodótiszttel a tenyérnyi melegedőhelyiségben beszélgetünk. — Megyénk vasúti szállításának mintegy 60 százalékát Békéscsaba adja. Sajnos a szombat-vasárnapi és ünnepnapi rakodás nincs megoldva. A tsz-ek, egy-két kivétellel, hétvégeken nem fogadják küldeményeiket, így nem ritka, hogy vagonok két-három napot vesztegelnek a pályaudvaron. Aztán a másik dolog : kevés a rakodógép, a nagy súlyú küldemények gyakran napokat töltenek vagonban. Vannak jő, és úgymond rossz rakodópartner vállalataink. Az előbbiekhez tartozik a konzervgyár és a cserépgyár, az utóbbiakhoz soroljuk a Ví- diát és az ÁFOR-t. A Békéscsabai Konzervgyár októberben 590 vagont kezelt, s összesen 89 órával lépte túl a rakodási alapidőt. Jó példaként említhető a cserépgyár is: az elmúlt hónapban 318 vagont raktak meg, összesen 12 órára fizettek kocsiálláspénzt. A Vídia az elmúlt hónapban 103 vasúti kocsit fpgadott, egyhar- madát késve rakta ki, ezért mintegy 40 ezer forint kocsiállásdíjat fizetett büntetésként. Kukorica az út mentén. A csoda az, ha a termésből maradt valamennyi a szállítójárművön. .. Az ÁFOR békéscsabai telepén a szállítójárművek szinte egymást érik. — Naponta 600 tonna gázolajat igényelnek megrendelőink. Az ősz nálunk is ezekben a napokban csúcsosodik: a mezőgazdaság még soha ennyi fűtőolajat nem használt, mint az idén. A gépek százai dolgoznak a földeken, a szárítók is szinte éjjelnappal üzemelnek. A 12 tankautónk mellett a szövetkezetek saját járműveikkel is szállítják az olajat, de ez is kevés — sorolja Gyarmati László kirendeltségvezető. — Milyen készletekkel rendelkeznek? — Egriig a kiszállításban lemaradásunk nincs, a telepen több napos készletet tárolunk. Üj vonás: a tsz-ek pihenőnapokon és éjszaka is fogadják az olajat. Ez idáig üzemanyag hiánya miatt a mezőgazdasági munkák nem lassultak és nem is lassulhatnak. — A vasúti kocsik lefejtése milyen ütemben halad? — A megfelelő tárolótér hiánya gond, ezért van az, hogy a kocsik fekbéresek. Célunk a zavartalan ellátás — válaszolja a kirendeltségvezető. • • • A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 3-as számú cserépgyárának udvarán katonásan sorakoznak a szállításra váró cserepek. Az iparvágányokon műszakonként 12—13 vagont raknak meg — géppel. De raknának többet is, ha lenne vasúti kocsi. — Az élet kényszert tett a fokozott gépesítésre — sorolja Berki László igazgató. — Az Országos Szállítási Tanácstól az elmúlt években a rakodás gépesítésére a benyújtott pályázatunkra két és fél millió forintot kaptunk. Ezt az összeget néhány millió forinttal mi is megtoldottak. Ma már ott tartunk, hogy egy-egy vagonba 8500 cserepet alig 30 perc alatt rakunk be. — A szállítási gondjainkon magunk is igyekszünk segíteni — folytatja az igazgató. — A közelmúltban önerőből 7 kamiont vásároltunk, s ezek egyenként 8450 cserepet szállítanak az ország TÜZÉP-telepeire. Tervünk, hogy a jövőben tovább bővítjük saját szállítókapacitásunkat * * * A mezőgazdasági termékek közül az egyik legnagyobb mennyiséget a cukorrépa szállítása jelenti. A Sarkadi Cukorgyár szabadkí- gyósi átvevőkörzetébe három mezőgazdasági üzem szállítja termékét. — Naponta 10—12 vagon répát szállítunk a gyárnak, s mintegy 40—50 vagon termést veszünk át. Sajnos nálunk is kevés a vagon, a ré' pahegyek pedig egyre csak nőnek — mondja Klemm Istvánné átvevő. A hajáratnál közben egymást érik a pótkocsis teherautók. Rövid idő alatt szabadulnak meg terhűktől, majd robognak újabb rakományukért. .. • * • Az őszi szállítás félidejéhez érkezett. Két dolog viszont az idén is szembetűnő. Az egyik történetesen az, hogy néhány vállalat, szövetkezet hétvégeken továbbra sem fogadja küldeményeit, nem rakodik. Ezért gyakran napokat vesztegelnek a vagonok a vasútállomásokon. Márpedig ezekre a vagonokra másutt égetően nagy szükség van. A másik, a szállítási veszteség. Nem elég a növényeknek előkészíteni a talajt, azokat féltő gonddal óvni, ápolni és betakarítani. A nemtörődömség miatt gyakorta igen nagy a szállítási veszteség. összességében ezek az elhullajtott, szétszórt termékek értéke néhány száz forint. De ezek a száz forintok gazdasági szinten ezer forintokra rúgnak, megyei szinten százezrekké, népgazdasági szinten milliókká nőnek. Szekeres András Bán Károly Készülnek a cipőfelsőrészek Fotó: Sebestyén Jenő
