Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-13 / 242. szám

1978. október 13., péntek o Pályázat külföldi ösztöndíjra Újra kezdődik a jelentkezés az európai szocialista or­szágok egyetemeire, főiskoláira. Az Oktatási Minisztéri­um tájékoztatója szerint pályázhatnak azok a nőtlen, il­letve hajadon magyar állampolgárságú fiatalok az ösz­töndíjakra, akik az idén fejezik be a középiskola IV. osztályát, vagy előfelvételi nyertek a jövő tanévre va­lamely magyar felsőoktatási intézménybe, illetve első­évesként tanulnak az egyetemeken és a főiskolákon. Ezenkívül azok az érettségizett dolgozó fiatalok is jelent­kezhetnek, akik az év végéig nem töltik be 25. életévü­ket. A pályázati kiírással egyidejűleg megjelent a „Pályá­zati felhívás külföldi ösztöndíjra az 1979/80-as, és az 1980,81-es tanévre” című füzet, amely a választható sza­kokat, a pályázat módját, a felvételi vizsgák időpontját, témaköreit, s a külföldi ösztöndíj elnyerésének feltéte­leit is tartalmazza. A füzetet Budapesten a Múzeum kör­úti Pedagógus Könyvesboltban és a Deák Ferenc utcai Móricz Zsigmond Könyvesboltban, vidéken pedig a ki­jelölt könyvesboltokban árusítják. A boltok címéről a középiskolák igazgatói adnak tájékoztatást. A jelentkezési lapot az érdeklődők a középiskolákban és a Nemzetközi Előkészítő Intézet külföldi diákok osz­tályán — Budapest XI., Zsombolyai út 3. — szerezhetik be. Jelentkezési határidő: 1978. december 4. (MTI) Minden negyedik középiskolás — ingázó Minden negyedik középis­kolás ingázó, erről tanúskod­nak a statisztikák. A bejáró gimnáziumi és szakközépis­kolai tanulók száma — amely meghaladja a 48 ez­ret — az utóbbi tíz évben nem változott lényegesen ugyan a demográfiai hul­lámzás, s ezzel összefüggés­ben a középiskolások szá­mának némi csökkenése miatt azonban arányuk nö­vekedett. Sok közöttük a fi­zikai dolgozók gyermeke. Az Oktatási Minisztérium 104 középfokú tanintézményben vizsgálta meg helyzetüket, utazási körülményeiket, ott­honi és iskolai tanulási le­hetőségeiket. A többi között 39 gimnáziumban, 19 szak- középiskolában és 27 szak­munkásképző intézményben tájékozódott és mintegy 1800 középiskolástól kérdőíven is választ kért. A felmérés is igazolta: a naponkénti utazás az iskola és a lakóhely között jelentő­sen igénybe veszi a tanuló­kat. A megkérdezettek túl­nyomó ^öbbsége 30 kilomé­ternél róvidebb távolságról utazik, csaknem 10 százaié­Október 18: Összeül a bor­es szőrmeipari kongresszus A nemzetközi és hazai ta­pasztalatok egybevetésére október 18-án Budapesten összeül a bőr-, a szőrme-, a bőrdíszmű-, a műbőr-, és a műanyagipar főbb fejleszté­si irányaival foglalkozó szak­emberek VI. kongresszusa. A rendezők csütörtöki saj­tótájékoztatóján elmondták, hogy a korábbi bőripari kongresszusoktól eltérően most valamennyi érintett szakmát átfogó jelleggel tanácskoznak majd. A plená­ris és szekcióülések fő té­mája, hogy hogyan lehet még jobban meggyorsítani a minden tekintetben jobb ki­vitelű cipők előállítását, kor­szerűbb gyártmányszerkezet kialakítását. A bőrgyártástól a feldol­gozóiparon át a tudományos kutatásig minden érintett te­rület szakmai képviselői je­len lesznek a tanácskozáson. A kongresszuson 135 kül­földi és 37 magyar előadás hangzik el. A külföldi szakemberek megtekintik a legmodernebb hazai termelőhelyeket, láto­gatást tesznek a Pécsi Bőr­gyárban, a Szigetvári Cipő­gyárban és a Pannónia Vál­lalat kunszentmártoni szőr­megyárában is. kuk viszo'nt ennél messzebb lakik. A legtöbb bejáró na­ponta másfél-két órát utazik. A tanulók egy része már fáradtan ér be reggel az is­kolába, s ez főleg az első óra teljesítményén érzékel­hető. Általában kevesebb idejük jut az ingázóknak az olva­sásra, a művelődésre, és a tanulásra is. Gyakran elő­fordul ezért, hogy tanulmá­nyi eredményük gyengébb. Az iskolák egy részében igyekeznek az ingázó diák­nak sajátos helyzetét figye­lembe venni. Biztosítják számukra a menzát, a tanu­lószobát, nem egyszer külön is segítik a tanulásukat. Kü­lön termet bocsátanak a vá­rakozók rendelkezésére, menetrendjeikhez igazítják a kirándulások indulási idő­pontját, a tanórán kívüli programokat. Felkarolásuk leghatéko­nyabb eszköze a kollégiumi elhelyezés lenne. A megkér­dezettek többsége azonban akkor sem venné igénybe a kollégiumi elhelyezést, ha arra lehetőség nyílna. Felte­hetőleg az is hozzájárul ah­hoz, hogy egyik-másik kol­légiumban akad betöltetlen hely. Elutasító válaszukban minden bizonnyal szerepet játszik, hogy nem kívánják vállalni a kollégiummal együttjáró kötöttséget, szer­vezettséget, valamint a csa­lád távolléiét. Bizonyosnak látszik azonban az is, h a pedagógusoknak a jövőben nagyobb gondot kell fordí­taniuk a kollégiumi életfor­ma vonzóbbá tételére. (Mi H KGST-országok belkereskedelmi miniszterei Kecskeméten Bács-Kiskun megye kis­kereskedelmét, üzlethálóza­tát tanulmányozták csütör­tökön a KGST-tagországok belkereskedelmi miniszteri tanácskozásának részvevői. A vendégeket Kecskeméten a megyei pártbizottság szék­házában Erdélyi Ignác, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának ''titkára tájé­koztatta a szétszórt települé­sű agrármegye kereskedel­mi tevékenységéről. A ta- tanácskozás résztvevői ez­után a helyszínen ismerked­tek a megyeszékhely több- csatornás áruellátásával. Az állami és szövetkezeti keres­kedelem egymást kiegészítő tevékenységével felkeresték a Bács-Kiskun megyei szö­vetkezetek Alföld Áruházát, s a Domus Lakberendezési Áruházat, a „hírős város” új piaccsarnokában megtekin­tették a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek, va­lamint a kistermelők árusító­helyeit. Családpolitikai fórum Békéscsabán Meddig maradnak gyesen a kismamák, gyermekfelügyelet vagy óvoda A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága, a megyei ta­nács vb családpolitikai fó­ruma, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa rendezésé­ben október 12-én, tegnap délután Békéscsabán az if­júsági és úttörőházban nagy­szabású fórumot tartottak. Részt vettek ezen vállalati igazgatók, szövetkezeti el­nökök, társadalmi szervek vezetői és mindazok, akik szociálpolitikával, családvé­delemmel foglalkoznak. A tanácskozáson ott volt Irházi Lajosné SZMT-titkár, s megnyitót dr. Molnár Margit, a megyei tanács munkaügyi osztályának ve­zetője mondott. Az idősze­rű szociális családpolitikai feladatokról dr. Rózsa Jó­zsef, a Munkaügyi Minisz­térium szociálpolitikai fő­osztályának vezetője tar­tott igen érdekes tájékozta­tót a mintegy 150 résztve­vőnek. Beszédének bevezető ré­szében a családpolitikáról, annak jelentőségéről be­szélt. Milyen összefüggés­ben van ez a munkaerő­gazdálkodással? „A családi élet kihat a termelésre — mondotta többek között — és nem mindegy, hogy a dolgozó milyen légkörből megy be a munkahelyére, ezért fontos téma napjaink­ban a családpolitika.” Elő­adása első részében a csa­ládokat érintő intézkedések­ről, az MSZMP KB áprili­si határozatáról, a gyes­rendszerről szólt. Elmondot­ta, hogy országosan csak­nem 300 ezer kismama van jelenleg gyesen és ez bizo­nyos mértékig gond a ter­melést illetően. Szükség van erre a munkaerőre is, bár a tapasztalat az, hogy a nők egyharmada már egy év után visszamegy munka­helyére. Ennek ellenére sok azoknak a száma, akik a gyesen eltöltött idejük alatt is szívesen dolgoznának, akár bedolgozóként, akár részfoglalkoztatásban. Ennek jogi rendezése most van fo­lyamatban. Beszélt a gyermekápolási rendszer továbbfejlesztésé­nek szükségességéről, el­sősorban úgy, hogy ne csak az anya, hanem a szülő — tehát az apa is— jogot kap­jon erre, amennyiben a helyzet úgy kívánja. A csa­ládi pótlékkal kapcsolatos intézkedési tervekről is tá­jékoztatót adott, valamint arról, hogy módot kellene találni a gyermeküket pél­dásan nevelő szülők erköl­csi és anyagi megbecsülésé­re. Beszédének második ré­szében a munkahelyi szociális ellátás szerepéről, módjai­ról, formáiról szólt. Felve­tődött a kérdés a gyermek- intézményekkel kapcsolat­ban, hogy a jelenlegi gon­dok enyhítésére hogyan le­hetne úgynevezett gyer­mekfelügyeletet megszer­vezni azok számára, akik nem nyertek elhelyezést óvodába vagy bölcsődébe. Az előadás után sok kérdés hangzott el, így többek kö­zött: „Mi az akadálya a gyesen levők részmunka- időben való foglalkoztatásá­nak?” „Hogyan lehetne a családi pótlékot úgy kiutal­ni. hogy meg legyen a biz­tosíték a rendeltetésszerű felhasználásra?” —■’ és ígv tovább. Az előadó részletes választ adott az elhangzott kérdésekre. K. J. Az elmúlt napok időjárása nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az őszi szállításnak is ked­vezett. A hét első napjaiban a korábbi hetekhez képest több áru érkezett megyénk vasút­állomásaira. A vállalatok, valamint a Volán rakodómunkásai és rakodógépei ürítették a va­gonokat. Képünk a gyulai vasútállomáson készült, ahol a Köröstáj Termelőszövetkezetnek mű­trágyát, a TÜZÉP-nek cementet, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnak pedig pane­leket raknak ki Fotó: Szekeres András Kisajátítás O i örül annak, ha esz­tendők, évtizedek alatt megszokott lakásából, környezetéből elmozdítják? A válasz egyértelmű: senki. Különösen a formálódó vá­rosokban okoz ez gondot, ahol több száz, ezer ember ingatlanát sajátítják ki éven­te. A fiatalabbak hamarabb megbarátkoznak a költözkö­dés gondolatával hiszen sok­szor korszerűbb, esetleg tá­gasabb lakáshoz jutnak. Az idősek azonban ragaszkod­nak a kertes házhoz, ahol tenni-venni lehet, nem kell lépcsőkön mászkálni megfá­radt lábaikkal. A városiasodás, a fejlődés üteme ugyanakkor azt kí­vánja, hogy a rendezési ter­veknek megfelelően alakul­jon a település arculata. Nos, az utóbbi években szemtanúi lehetünk a megyeszékhely, Békéscsaba változásának. A régebbi beruházások után, amikor felépült a konzerv­gyár, a Kner Nyomda, a Körös Szálloda, az ifjúsági ház, elkezdődött a Tanács- köztársaság útjának megúj­hodása. Szinte teljesen el­tűntek a földszintes házak és helyükön 6—8 szintes épüle­tek magasodnak. Áll az Uni- verzál Áruház, az új posta- hivatal, és alapozzák a mű­szaki postapalotát, ahol a legmodernebb távközlési esz­közök állnak majd az ügy­felek rendelkezésére. És ak­kor nem szóltunk a József Attila-lakótelepről, amely el­lentmondásaival együtt is, a város egyik büszkesége. Érdemes újra hangsúlyozni: az 1960-as évek elején nem létezett közműhálózat a vá­rosban. Azóta legalább egy- milliárd forintot költöttek erre a célra, s ma már a lakások 90 százalékába cső­vezetéken jut el az ivóvíz. A felújított belvárosi utakon pedig villognak a közlekedési lámpák. A jövő még inkább próbá­ra teszi a tervezőket, kivite­lezőket, a tanácsi szakembe­reket. Az ország húsz ipari központja közül a tizenhar­madik helyet elfoglaló Bé­késcsabán 1960-ban még csak 52 ezren laktak, jelenleg 66 ezer a lakosok száma. Vilá­gos, hogy legfontosabb a la­kásépítés, a kereskedelem, a szolgáltatások színvonalának az emelése. Az V. ötéves tervben négyezer lakást hoz­nak létre, ebből 1238 a ta­nácsi, kétezer az OTP-társas, a többi családi ház. De még így is a 4,5 ezer jogos lakás­igénylő egy részének csak 1980 után tudnak megfelelő otthont biztosítani. Mindezek­ről azért beszélünk részlete­sen, hogy érzékeltessük : ami­kor egy-egy lakás szanálásá­ra kerül sor, mindenképpen a köz érdekéről, az utánunk jövő nemzedék kulturált éle­tének megteremtéséről van szó. Gondoljuk el: mennyi fejtörést jelent a város ve­zetőinek, munkatársainak a sok rossz állapotban levő ház lebontása. Aligha vitat­ható az a döntés, miszerint nincs értelme a város terü­letét növelni, hiszen ez még inkább emelné az építési költségeket. Így viszont eb­ben a tervidőszakban ‘ 800 lakás megszüntetését kell vállalni. Az is igaz: a kisajátítások­kal sok baj volt az utóbbi években. Ezért lépett életbe tavaly januárban az új ki­sajátítási jogszabály. Ez egy­szerűbbé, érthetőbbé tette az eljárást, előtérbe került az érdekek összhangja. A kár­talanítás alapja a forgalmi érték lett, amelyet szakértők állapítanak meg. Lényeges az is, hogy meg lehet vizsgálni: indokolt-e azt a lakótömböt, vagy közintézményt éppen azon a helyen felépíteni. Fontos kérdések ezek, annál is inkább, mivel 1977. janu­ár 1 óta több mint ezer tu- lájdonost érintenek és jelen­leg 120 család ingatlana van kisajátítás alatt a városban. Persze, nem könnyű a szak­emberek dolga. Mivel a kö­tött irányárrendszer meg­szűnt a forgalmi érték meg­állapítása vitára adhat okot. A tulajdonosok általában olyan összeget kémek, ame­lyen a kiszemelt házat, la­kást meg tudják venni. így a reális ellenérték fogalma elsikkad. Ugyancsak nagy di­lemmát okoz a több ember résztulajdonában álló, vala­mint a lakás és a nem la­kás céljára szolgáló ingatla­nok egyidejű kisajátítása. Az előbbinél az értékcsökkentő tények elismerése, mértéke, az utóbbinál a megfelelő cserehelyiségek biztosítása a gonii. Ugyanis i vegyes rendeltetésű ingatlan tulaj­donosa, vagy a jogszerű használó pénzkártalanítást nem fogad el, üzletet, illetve raktárát kell részére kiutal­ni valahol, ami gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Ez idő szerint az a cél, hogy ne sajátítsanak ki olyan lakásokat, amelyekből csak évek múlva költöznek ki a lakók. Ennek egyrészt gaz­dasági háttere van, hiszen nem mindegy az, hogy az állam pénze mennyi ideig fekszik haszontalanul. Más­részt gondoskodni kellene ar­ról, hogy ezeket a családo­kat minél hamarabb megfe­lelő lakásba költöztessék. Ez­zel szemben mi a helyzet? Ha valaki tanácsi értékesíté- sű, szövetkezeti, OTP-lakás- ra tart igényt, a cserelakás ára és a kártalanítás összege közötti különbözetet 15 évig törlesztheti a 3 százalékos kamattal együtt. Ennek meg­valósításához az szükséges, hogy a kisajátítás időpontjá­ban üres lakások álljanak rendelkezésre. Ismerni kell ugyanis a szobaszámot, a la­kás árát. Mivel a lakások csak jóval később épülnek meg, az eljárás nehézkes, az ügyek elhúzódnak. Látni kell azonban azt is: a területelő­készítés olykor vontatottan halad, a célcsoportos beru­házások mennyiségét sem is­merik előre. A koordinációs alapon tervezett létesítmé­nyek sokszor nem valósulnak meg. Elmarad például ebben a tervidőszakban a mentő- állomás és a fogtechnikai műhely felépítése. Kétségtelen, az új jogsza­bály nagyobb lehetőségeket teremtett a kisajátítási ké­relmek elbírálásához. 1975- ben 70 ilyen ügyet tárgyalt a bíróság, az idén mindössze 24-et. És itt van a tanácsi ügyintézők nagy felelőssége. El kell felejteni azt az időt, amikor a kisajátítási ügy nem volt több egyszerű ha­tósági intézkedésnél. Helyes az a törekvés, hogy ezután szanálási tervet készít a mű­szaki osztály és külön-külön elbeszélgetnek az érintett ál­lampolgárokkal. Érvelnek, magyaráznak, meggyőznek, jó szóval, vitatkoznak, ha kell : miért is van szükség a szanálásokra. Ismertetik a városrendezési terveket, a jövő elképzeléseit. □ indezekből az követke­zik : jól felkészült igazgatási szakembe­rekre, szakértőkre van szük­ség. Ugyanakkor elengedhe­tetlen az egységes gyakorlat kialakítása a bírósággal. Ma még nem mindig van össz­hang a tanács igazgatási és tervosztálya, a beruházási vállalat, illetve a lebonyolító iroda között. Éppen ezért a jövőben javítani kell a ha­tározatok meggyőző erejét, szorosabbá tenni az osztályok és a szakértők kapcsolatát, csökkenteni az ügyek elin­tézési idejét. Akkor még ke­vesebb bosszúság, csalódás éri a kényszerű ügyfeleket. Seres Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents