Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-10 / 239. szám
O 1978. október 10., kedd Könyvek között Nem a legkellemesebb foglalatosságok közé tartozik a házikönyvtár-rendezés. Nehezen is szánja rá magát az Anber, s egy ilyen esős délután kell hozzá, hogy végre nekiveselkedjék a már tovább nem halogathatónak, behozza a szobába a porszívót, rongyot és toliseprőt ragadjon, s miután minden szükséges eszköz együtt van,' nagyot sóhajtva hozzálásson a polcok lerámolásának. A több mázsányi könyv megmozgatása közben már képtelenség ellenállni a csábításnak: megállók egy pillanatra, szemem megakad egy koszlott kis köteten; istenem, hiszen ez Horatius! Hány éve is annak, hogy kezembe vettem! Kinyitom, olvasom a lap tetején levő sort. Hevenyészett, és prózai magyar fordításban így hangzik: „A múzsa megadta a görögöknek a kerekszájú beszéd kiváltságát.” Hm... Tehát a kerekség maga volna a szépség, a tökéletesség? Ügy rémlik, hogy Platón is mondott valami ilyesmit, de ki fog most a könyvtomyok aljába túrni a Platón-kötetért? Biztos, hogy mondott ilyet, és annak idején a skolasztikusokról is tanultuk anekdotaként, a gimnáziumban, két magyarázó mondat között; de jót is röhögtünk rajta: a kör tökéletes, térbeli megfelelője, a gömb tehát a legtökéletesebb test; következésképpen • a feltámadás után az üdvözöltek egytől-egyig gömb alakúak lesznek. Nem valami csábító perspektíva, ha jól meggondolom, de az ötlet elismerésre méltóan frappáns. És a mi kollektív magyar emlékezetünk, a mi nyelvünk nem tud-e valami ilyesmiről ? Dehogyisnem ! „Teg” — régi erdélyi íróknál annyit jelent, mint koponya. Lássuk csak, mit tud erről Kemény János. Kontrollként előkotort önéletírása rá a tanú, hogy ő is így használta. Egyébként pedig mai nyelvünkben is él ez a szó: teke, tök, tegnap (azaz befejezett, tökéletes, „tökéletes” nap). No de szőjük csak tovább a játék fonalát. Csak a nyelv dicséri-e a gömböt, a tökéletesség netovábbját? Vajon 66. A falu reszketett és imádkozott. És nem mert semmit se tenni. A kocsma is hamar kiürült, mert nincs okosabb, mint a házakba elbújni, és kivárni, míg csillapul az Ő nagy haragja. Csendben lenni és várni. Mert nevének szájravételével is megbánthatják öt. Míg így reménykedhetnek a kiengesz- telődésében. Hátha megelégszik most már. A vén Hermin e nagy szerencsétlenségben mégiscsak felkereste Terézát, hogy mellette legyen, megnyugvásra és türelemre intse, meggondolatlanságoktól távol tartsa, és vigaszszavakat mondjon neki. — Mért is elengedtem... mért is elengedtem...? — nyöszörgött Teréza. Míg Matej az ágyon feküdt, s a plafont nézte. Babicska a sötét sarokban morzsolgatta olvasóját szüntelen zümmögéssel. A vén Hermin, a mindenféle dolgok tudósasszonya Teréza mellől pillanatra se mit tud erről az alkalmazott geometria? Miért gömb alakú a hidroglóbusz? Nyilván azért, mert a legkisebb anyagfelhasználással a legnagyobb térfogatot képviseli. Elmélyedhetnénk most a szélsőérték-számítás szépségeiben, s aránylag egyszerű algebrai függvények differenciálásával ki is számíthatnák, hogy adott felületből hogyan lehet maximális térfogatú tartályt készíteni. A gömb tehát csakugyan tökéletesebb, mint mondjuk a forgási ellipszoid... De hát biztos ez? Ellenzéki érzékem máris berzenkedik. Nem szeretem, ha valamit ellentmondást nem túróén bebizonyítanak. Lássuk csak, egyelőre még mindig a matematikánál maradva. Püthagorasz szent száma a négy volt, mert az első négy természetes számnak összegé — 1 + 2 + 3 + 4 — pontosan tízet ad. De az ókor társadalmi embere sem a kereket, a kör alakút, a gömb alakút érezte szépnek embertársában, hanem — nocsak: megint előjön a négyes szám — a négyszegletest. Szinonidész, a költő azt írja, hogy a tökéletes ember négyszegletű, a tárgyilagos történetíró pedig. Suetonius Tranquillus dicséri Vespa- sianus császárt, akinek „sta- tura fuit quadrata” — test- állása négyszegletű volt. S ha már ismét' a nyelvnél, a szóhasználatnál tartunk, mi magyarok hogyan vélekedünk erről? A kerek-e az ideális (a „teg” ezt látszott bizonyítani), vagy pedig a szegletes? „Derék ember”, mondjuk. De mit jelent az, hogy „derék”? Ady szűkebb pátriájában, a Szilágyságban azt a házat, amely nem fél ház, s nem domboldalba mélyesz- tett kunyhó, így nevezik: „Derékra épített ház”, azaz olyan, amelynek megvan mind a négy fala. S ez a négy fal „derékszögében találkozik egymással. A derékszög pedig a teljes szögnek éppen negyedrésze, tehát... Hagyjuk. Hátha nem is igaz. Hátha csak én gondolom így. Hátha csak játék ez, egy esős délután megvi- dámítására... Hagyjuk. Rakjuk- inkább rendbe a könyveket. (kemény) tágítván, mindegyre csak duruzsolt a fülébe, zsongító balzsamszavakat. Mindenekelőtt Krisztus urunk édes szenvedéséről, ki érettünk a keresztet hordozta, békességgel, zokszó nélkül. És boldog az, aki az ő keresztjét magára veheti. És ami meg van írva, az ellen úgyis hiába zúgolódunk. És hiába lett volna, ha Teréza „házból ki sem is engedi” kislányát. Tudott erre Hermin egy szent történetet, amikor egy apának megjövendölték, hogy leányát tizenhárom éves ' korában villámcsapás által elragadja az Űr, hogy magához vegye az égbe, s az apa az Űr szent akaratában meg nem nyugodott, hanem házat épített a lánynak vastag kőfalakból, nyílást se hagyott rajta, hogy a villám be ne hatolhasson. Ám a villám megtalálta az egyetlen nyílást, a kulcslyukat, s az Űr, mint azt megjövendölték, magához vette a lányt. Hiába volt az erős kőház. Alázatos szívvel viseljük hát, mi ránk SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény Országos munkásszínjátszó-ta Iái kozó Békéscsabán Tájkép csata előtt A nívódíjas Manzárd együttes Fotó: Kovács Erzsébet Helyszín: az Építők Munkácsy Mihály Művelődési Háza. Idő: szombat reggel 9 óra. — Izgulnak? — Mint minden fellépés előtt — válaszol Székelyhídi Ferenc, a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat színpadának tagja. — És joggal, hiszen alig másfél éve alakultunk. — De azért bíznak a sikerben? — Hogyne. A darab saját kreációnk, a színpadvezető Gerendái Péter követte ‘ el, Gogol Revizora után szabadon a vállalati visszásságokra fordítva. 1— Azért itt is megértik majd? — Feltétlenül. Az építőipar itt is — építőipar. — Nem fognak megsértődni ? — Magunk közt vagyunk. Mástól félünk. Itt van a legrégebbi csoport is. * • • Valóban, a Salgótarjáni Öblösüveggyár munkásszínpada majd egy idős — 70 éves — a pályázatot meghirdető — 75 esztendős — építők szakszervezetével. — Igazán van mitől félni a többieknek? méretett, s akkor a sötétség kapui is megindulhatnak, akárcsak a világosságé, és ö (kinek nevét nem lehet kimondani) megengesztelődik velünk. S míg Hermin duruzsolt, Teréza sírdogált ; mind csendesebben álomba ringatózván. — Megládd, még haza is ö engedheti... Kérjük Panna Mária közbenjárását. És gyertyákat gyújtottak Szűz Máriának, s könyörgéseket suttogtak hozzá. Mintha bizony nemcsak az égi trónnál, de a pokolbélinél is szava lenne. Oltalmazó-sza- badító bűverejében, mint valami mágikus métafában, mindenesetre vakon hittek. Imádkoztak hát Panna Máriához, mert őhozzá, ki a Fekete Országot uralta, nem imádkozhattak, az égi Mindenhatót káromolván. Matej házától a fiúk Zsabkához mentek. Dombaj Gyurka és Kis Pista nem titkolták tovább, amit tudtak. — Mért csak most mondjátok? — vetették a szemükre. S azok nem tudtak mit felelni. Mert be kellett volna vallaniuk, hogy bűnsegé- di minőségben maguk is ludasak, s ez zavarta őket. A bakancsok zajosan ropogtak, a vizek gyalulta út kifehéredett, legömbölyödött kövein. Ezek után alapos okuk volt, hogy Zsabkára •gyanakodjanak. Megtorolta a búcsúnapi pofont a féreg! — Sosem lehet tudni. A legrégebbi csoport is folyton változik, frissül, újak jönnek. Ebben a darabban is — Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? — tizenöt és negyvenöt éves is játszik közülünk — mondja Molnár Ernő, a salgótarjáni Temp- ress együttes vezetője. — A hagyományos színjátszáson kívül miben követik még az elődöket? — Valamikor régen igen nagy esemény volt egy „műkedvelő” előadás, s az jelentette a siker csúcsát, ha meg kellett ismételni. Ma ez másképp megy, de mégis hasonlóan. Sok a vidéki dolgozónk és sokfelé laknak és mi otthon keressük föl őket, hogy a családjukkal együtt szórakozhassanak. Ezzel a darabbal Nóg- rád megye 18 községében lépünk majd föl, ennyire van már szerződésünk. * * * Az építők békéscsabai Manzárd színpada kizárólag a fiataloké. Három éve alakultak, s tavaly az országos minősítésen bronzérmesek lettek. Vezetőjük Farkas László. — Mivel készültek a jubileumi pályázatra? KosznovsZki Feró diktálta az iramot, egy lóhosszal a többi előtt járt. ö lökte be a kiskaput, s a többi utánalódult. Észrevétlen átvett valamiféle megüresedett ve- zérséget. S ez ebben a pillanatban nyilvánvaló lett. Az udvar homályában öregasszony matatott az ólak körül. Jöttükre felegyenesedett óvatos, nehezen forgó derékkal. S csak nézett, nézett. Életszántotta arcában tört fényű szemekkel. — Hol a fia? Az anya nézett: mi lelte a fia barátját? Aztán az ajtóra mutatott: bent van. Betódultak. Janó ott ült a sötét konyhában. hisz a világgal takarékoskodni kell. A tűz piros fénye mellett ült, azt táplál- gatta erdőn gyűjtött gally fával. A fiúkra nézett, és nem is csodálkozott. Nem szóltak egy köszöntést se. KosznovsZki Feró azt kérdezte a foga közül: — Mit tettél a lánnyal? — Semmit — 'mondta Zsabka. Vigyorgott. A tűz élesen lobogott az arcán. S végigsuhintott a falon, a plafontól a konyhakőig. — Mondd meg, mit tettél! Zsabka képén ellobbant a vigyor. Pillanatra, mert újra visszatért. — Mondom, hogy semmit. — Azt csak tudod, hogy hol van? — Gúny sercegett Feró foga között. — Honnan tudjam? (Folytatjuk) — Azt a címet adtuk műsorunknak, hogy „Mindenki másképp csinálja”. Ezt többféleképpen lehet érteni. Minijelenetekben játsszuk el, hogy megy a munka, vagy inkább hogy nem megy egyes helyeken. S ha valaki magára ismer — más szakmából, vagy a hivatali élet területéről — arról nem mi tehetünk. — Vannak-e hálás, nagy szerepek a darabban? — Mind az, bár nincs mellék-, vagy főszerep, mert az egész csoportjelenetekből áll, hiszen az építők brigádokban dolgoznak, meg termelési értekezleteken, vagy az énekkarban is tömegesen vesznek részt az emberek. * * * Egy kisfiú — Kiss Péter, a budapesti 18. sz. szakmunkásképző intézet első éves tanulója — áll a büfé sarkában, körülötte nagyobbak, de mintha nem is hallaná őket. Aztán otthagyja a csoportot, s arra megy, ahol nincs senki. — Hagyja — szól dr. Halasi Andorné tanár —, egyedül akar maradni. ö játssza a kisfiút Brechj. Aki igent mond és aki nemet című rövid jelenetében. — Nem tartja nehéznek Brechtet a gyerekek számára? — Nem először csináljuk a színpad fennállása óta, és mindig sikere volt, tehát megértették. Még a próbák előtt elolvassák alaposan, aztán megbeszéljük. Ebben a korban már — jobban mint a felnőttek gondolnák — felfogják a fiatalok, mit jelent a brechti megfogalmazás, az, hogy „az új helyzetekben újból vegyünk fontolóra mindent”. Azaz a régi szokást el kell vetni, ha újra van szükség. • * • A műsort nézve különleges látnivalót ígér a debreceni Unió munkásszínpad produkciója. — Pantomimmai lépünk föl — mondja Tóth Dénes újságíró, a csoport vezetője. — Persze nemcsak ezzel a műfajjal foglalkozunk, hanem mindazt csináljuk mi is, amit a többi hét együttes. De a pantomim változatosságot jelent a közönségnek és nekünk egyaránt. És nagyon segíti a könnyed, természetes színpadi mozgást. Tehát így is hasznát vesszük. * * * Idő: szombat este hét óra. A zsűri eredményt hirdet. Első a debreceni Unió, második a salgótarjáni Temp- ress, a harmadik a Pest megyei színpad. A nívódíjat a békéscsabai Manzárd kapta meg. öt egyéni különdíjat adott ki a zsűri, ebből az egyiket Kiss Péter kapta a kisfiú alakításáért. Vass Márta KÉPERNYŐ Hol volt Tibor? Aki húsz évig jól őrizte boldogtalan nejét, csak a kritikus órán nem állt a vártán, a múzeumnak berendezett, elegáns negyedbeli házában, ahova akkor tér meg az asszony — intézetbe adott durcásan bánatos leánya sikertelen látogatásáról —, amikor rég nem látott barátnője betoppan. S meghitt, bár zaklatott beszélgetés kezdődik. A téma: elrontott életek, de nem úgy általában, hanem enyém, tied és minden hozzátartozóé. A magáéval kezdi. A romlott férjétől kapott betegséggel, aminek híre annak idején futótűzként terjedt szét a városban, s ő földönfutó lett. Lebbenő függöny úszik a képbe, s az asszony nézi riadtan a kerítés mögött álló régi szerelmét, Miklóst. Rossz jel 1978-ban. így igaz, mert a barátnő újabb látogatása lavinát indít el. Előbb megtudja, hogy lányát a férje uszította ellene, ez van a nagy makacsság és gyűlölet mögött. Majd azt, hogy a házuk előtt újból kitartóan ácsorgó Miklós nem is akart disszidálni, csak Tibor rendezte úgy a dolgokat, hogy néhány évre lakat alá, s egy egész életre tönkretehesse. Két drága okmányt is rábízott, hogy még tolvajlással is vádolhassa, aztán ő nyugodtan feleségül vehesse, mint megmentője. Küldetése végén — mert mi más lenne — a barátnő közli, hogy az ő férje viszont valóban disszidált; saját testvérét katasztrófa érte, s két gyereke miatt a havi kétezer mellé : öltözik-vetkezik. Távozása után már csak a nagyjelenet következik, de előbb az asszony rájön, hogy Tibor távollétében — mintha érezte volna, hogy kell — az öreg házvezetőnő a börtönőr. Kulcsait magához ragadván, beengedi Miklóst, aki csak erre várt, de azért az ajtóban félénken megkérdi, bejöhet-e? Igent int neki, majd — mi mást is tenne húsz év után? — hozza az italt, és imigyen beszélgetnek. — Négy napja menekülök előled. Azt szeretem benned legjobban, hogy melletted sohasem unatkozom, de hogy az áruláshoz is ilyen tehetséged van? — mondja egy szuszra a vendég. Felelet: Te hagytál itt engem. Válasz; Légy őszinte hozzám. Ahhoz mentél feleségül, aki engem feladott. Mért mentél hozzá? Mentegetőzés; Ha azt hiszed, hogy akkor, abban a pillanatban tudtam ... Most megtudja. Mert Miklós elmondja, amit a barátnőtől már hallott, hogy az aljas Tibor stb. stb. Mire az asszony: Akkor mért nem jöttél már előbb hozzám? Választ se várva az ágy következik és : Tudtam, hogy ez törvényszerűen így lesz ... sokat kínlódtam, kínlódtál... veled megyek fiúka ... innen csak a kocsit viszem el... De Miklós utólag megvallja bűnét. ■Felesége és két gyereke van. És könyvtáros. Hát akkor mért jött? Mert súlyos szívrohama után még egyszer látni akarta, őrültség volt. Az asszony nem bánja. Miklós: Soha ennyire még nem csodáltalak. Két könnyes szempár és halk, érzelmes zene. Aztán a nő az ablakból — távoli férjének szánva a tőrdöfést — utána- kíállt, hogy jöhet holnap is. És már csak a gépkocsis öngyilkosság marad hátra. És az a kérdés, hogy hol volt Tibor, és miért ment el? Csak nem azért, hogy míg távol van, mindez lejátszódhassák? Egyetlen Nyitott könyv — Raffai Sarolta: Jöhetsz holnap is — negyven perce alatt. (V).
