Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-05 / 235. szám
1978. október 5., csütörtök o Béres-csepp, Széles-balzsam, Bálinger szemüveg, Bánfi-hajnövesztő Érdemes-e feltalálni? A sikertelen, de nagy port kavaró, a kálváriát járó találmányok valahogy mindig is nagyobb hatást keltettek és keltenek a közvéleményben, mint az igazán sikeresek. A hazai eredetű görgős eke, új típusú liít vagy a hajnövesztő sorsáról mindenki többet tud, mint például a nehéz járműveken alkalmazható légrugóról, amelyet a TAURUS-ban fejlesztettek ki, de keveset hallunk azokról a nemzetközi sikerekről is, amelyet magyar kutatók a vérnyomást csökkentő szerek kikísérletezésével értek el. A MÉM ismételt vizsgálata az állattelepeken Túlságosan sok abraktakarmányt használnak fel a gazdaságok egy kilogramm- nyi hús előállítására, számos telepen nagy a pazarlás, máshol a műszaki felszerelés elavultsága okozza a túlete- tést — ezt állapította meg a MÉM idén tavasszal végzett vizsgálata, amelynek nyomán azóta egész sor intézkedést tették a hizlalás gazdaságosságának fokozására. Az intézkedések első eredményeit, s a tapasztalatokat most ismét elemezték. A vizsgálat nyomán újabb intézkedések várhatók, tekintettel arra, hogy néhány területen egyáltalán nem, vagy csak részben sikerült előbbre lépni. A takarmányok nyilvántartási fegyelmét az üzemékben a jövőben megszigorítják, s èbbe a munkába bevonják majd a területi tsz-szövetségek revizori csoportjait. Találtak ölyan baromfinevelő telepet, ahol kezdetleges felszereléseket alkalmaznak ; bebizonyosodott, ezekben az üzemekben a legnagyobb szakmai hozzáértéssel sem lehet szavatolni a gazdaságos hizlalást, ezért fontolóra veszik, nem lenne-e érdemes ezeket a baromfitelepeket felszámolni, s helyettük új, modem létesítményeket építeni. A minisztérium intézkedett: a cukorgyári melaszt a takarmányozásban az eddiginél jobban hasznosítsák. Tudományos kutatók rövidesen kidolgozzák majd a melasz értékesítésének, felhasználásának különféle lehetőségeit. Megvizsgálják továbbá a műszaki és technikai lehetőségeket a nagy energiatartalmú zsírok és növényolajipari anyagok takarmányozási felhasználására. A hazai iparjogvédelem és ezzel összefüggő találmányi helyzet vizsgálata során kitűnik, hogy az utóbbi tíz évben a hasznosított találmányok száma az előző időszakhoz képest 3 és félszeresére nőtt, és 1976—77 között elérte a megadott szabadalmak 55—65 százalékát. A negyedik ötéves terv idején a vállalatok 2453 találmányt hasznosítottak, ami mérhetően 6 milliárd forint hasznot hozott. A találmányok haszna öt esztendő alatt megkétszereződött. Közhit és valéság Az ismertetett számok ellenére is azt kell mondanunk, hogy elégedettek koránt sem lehetünk, hiszen a kutató munkával foglalkozók számához, a kutatásra-fej- lesztésre fordított összegekhez képest az elért eredmények nem megnyugtatóak. Legfőbb gond, hogy a tudományos kutató munka hovatovább végképp elszakad attól a közegtől, amelyre legnagyobb hatást kellene gyakorolnia, s amelytől a legtöbb ösztönzést kellene kapnia — azaz a termeléstől. Holott a találmányi helyzet, a műszaki újdonságok gyors elterjedése, hasznosítása nagyon is nagy mértékben függ a gazdasági érdekeltség adott rendszerétől. Amíg ez a rendszer nem teszi kézzelfoghatóan világossá, hogy kutatónak, feltalálónak, termelőnek és értékesítőnek egyaránt érdeke a gyors és gazdaságos fejlesztés, addig nem véletlenül alakul ki a közvéleményben nem kívánatos mellékíze a „feltaláló” szónak. Nem véletlenül áll a közhangulat kétes értékű újdonságok, szenzációnak kikiáltott „találmányok” mellé, amelyekről később kiderül, hogy alkotójuk legfőbb erénye a jó szándék, a menedzselők pedig legfeljebb az emberi hiszékenységre építhetnek. Az iparjogvédelem hiányosságai, a szabadalmi munka feltételeinek elégtelensége, a szabadalmaztatási eljárás viszonylagos bonyolultsága, lassúsága, az ezeken elbukó hasznos ötletek nem éppen kedvező hatására joggal vonják kétségbe az emberek az olyan találmányok kritikáját, mint amilyen az ezreket lázba hozó rák elleni szérum, az égéssebeket gyógyító kenőcs vagy a hajnövesztő és a csodaszemüveg. De mi is a helyzet ezekkel tulajdonképpen ? Nincsenek csodák A Béres-féle rák elleni cseppekről először 1963-ban röppent föl hír, de a cseppek magük, csak 1977-ben jutottak el vizsgálatra a Chino- inba, ahol kétséget kizáróan megállapították, hogy a szernek semmiféle ártalmas hatása nincsen. Időközben az onkológiai intézet is bekapcsolódott a vizsgálatokba, és kiderült, hogy a cseppek nemcsak, hogy nem ártanak, de különösebben nem is használnak. Ennek ellenére — éppen a közvélemény nyomására — az Egészségügyi Minisztérium hozzájárult a cseppek forgalomba hozatalához, s mihelyst nyomdát talál a Herbária a megfelelő címkegyártáshoz, a Béresféle cseppek megjelennek a szaküzletekben. Attól azonban mindenkit óva intenek, hogy a cseppek alkalmazásával egy időben fölhagyjanak az orvos által előírt terápiákkal, mert ennek már eddig is nem egy tragikus következményét tartják számon. Más a helyzet a Széles-féle balzsammal. Ennek hatóanyaga eddig ismeretlen, a feltaláló tudniillik egy forgalomban levő szert adott át kenőcse helyett vizsgálatra, hogy úgymond, „próbára tegye” az ellenőrző szerveket. Egy külföldi cég mindenesetre már megvásárolta a balzsamot, hazai gyártását és forgalomba hozatalát azonban mindaddig nem engedélyezhetik, amíg tüzetes vizsgálat alá nem vették. Már csak azért is, mert egyre- másra jelentkeznek a balzsammal kezeltek azzal, hogy sebük gennyesedik. A kenőcs tulajdonképpeni hatóanyaga mindmáig ismeretlen, mert összeállítója nem hajlandó kiadni attól való félelmében, hogy a feltaláló jogát eltulajdonítják tőle. Szólhatnánk itt még az ismert sorsú Békés megyei hajnövesztőről, vagy a már kapható csodaszemüvegről is, amely egyáltalán nem csoda, csupán a gyógyászatban már ismert segédeszközök, a csőlátást biztosító fémszemüvegnek egy javított változata. Az elveszett látást ugyanakkor nem adja vissza, utcai forgatagban nem hordható, az operált szem pihentetéséhez — hasonlóan elődjéhez — nagyszerűen alkalmazható. És ez a perdöntő, nem pedig az — ahogy a közhit véli —, hogy orvos vagy nem orvos a feltaláló. Lényeg: az eredmény Tekintettel visszhangjukra, mindenképpen megértek ekkora kitérőt ezek a csodaszerek, amelyéknek története, ha másra nem, arra mindenképpen rávilágít, hogy a hazai iparjogvédelem, a találmányok kidolgozásának és hasznosításának rendszere, módszere, a kutatóintézetek munkája fejlesztésre, a szabadalmi jogszabályok módosításra, a találmányokkal kapcsolatos jogvédelem és ösztönzés fokozásra, az újdonság gyors meghonosításának feltételei — benne a célratörőbb szakképzés — kialakításra várnak. Ezt a várakozási időt i azonban a lehető legkisebbre kell csökkenteni, és már a hatodik ötéves tervben meg kell valósítani a belföldi li- cencforgalmat elősegítő, a találmányok, újítások hasznosítását előmozdító gazdasági ösztönzési rendszert. Ebbe beletartozik egyfelől az is, hogy a kutató, a feltaláló, az újdonság bevezetéséből származó eredményben legyen érdekelt. Másfelől a találmányok hasznosítóit erre a tevékenységükre nem dotációkkal, hanem hitel jellegű, intézményesített támogatással kell ösztökélni. Mindezekkel foglalkozik a Tudománypolitikai Bizottság ide vonatkozó legutóbbi határozata, sürgetve azokat a legfontosabb teendőket műszaki ég tudományos életünkben, amelyeknek véghezvitele nélkül a magyar népgazdaság képtelen a gazdasági egyensúly javulásához vezető szerkezetátalakításra. K. E. P, Hasznos együttműködés Szegeden kitalálták — Orosházán fejlesztik Sorozatban gyártják a müanyagcső- hegesztö berendezéseket Lapunkban már többször beszámoltunk arról a nagy jelentőségű kísérletsorozatról, melyet a szegedi DÉGÁZ folytatott éveken keresztül a kemény polietilénből készült műanyag gázcsövekkel. A műanyag csőnek számos előnye van az acélcsőhöz képest. Lényegesen olcsóbb, nem kell külföldről behozni, és ami nagyon fontos, nem támadják meg a talajban levő agresszív vizek és kóboráramok. Fektetése is egyszerű, jobban gépesíthető, a vékonyabb csöveket például folyamatos munkával beszánthatják a talajba. Többek között a polietilén cső egyre nagyobb mérvű alkalmazásának köszönhető, hogy a tervezettnél lényegesen több gázvezetéket fektethetett le a DÉGÁZ az elmúlt években. A folyamatos munkavégzéshez elengedhetetlenül szükséges szerszámokat, gépeket is kidolgozta a vállalat műszaki kollektívája, és a karbantartó részleg le is gyártott ezekből néhányat. Ezek segítségével végezték a kísérleteket, melyek rendkívül kedvező eredményeket hoztak. Teljesen megszűnt a korrózió okozta gázszivárgás, a hajlékony és rugalmas műanyag jól elviseli a talaj rezgéseit, és ha valamelyik földmunkagép kisebb mértékben megnyomja, akkor sem keletkezik rajta repedés. A műanyag cső szerelése is egyszerűbb, mint a hagyományos acél cső. A nagy szakértelmet igénylő ívhegesztés helyett, betanított munkások is összeilleszthetik a csővégeket. Ehhez azonban olyan készülék kell, mely a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböli a hibás illesztéseket, és az esetleges technológiai tévedéseket. Ilyen berendezés prototípusát a DÉGÁZ szakemberei fejlesztették ki, majd a berendezést továbbfejlesztésre és sorozatgyártásra átadták az orosházi Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyárnak. A gyár műszaki kollektívája azonnal hozzálátott a fejlesztéshez, mert az idő is sürgette őket. Az ország többi gázszolgáltató vállalata is át akar térni a műanyag cső fektetéséhez, de ehhez berendezések kellenek. Az orosházi gyártmány, melynek prototípusai nemrég készültek el, már lényegesen korszerűbb az elődjénél. Súlya 80 kilogrammról a felére csökkent, és a fizikai munka kiküszöbölésére több hidraulikus elemet építettek be. A tervezésnél a modulrendszer előnyeit tartották szem előtt, úgy alakították ki a gyártmányt, hogy a különböző átmérőjű műanyag csövek hegesztésére alkalmas berendezések a lehető legtöbb közös alkatrészt tartalmazzák. így sikerült elérniük, hogy egy készlet — mely a néhány centiméteres átmérőtől a csaknem félméteresig alkalmazható — ára mintegy százezer forint lesz. Ez különösen akkor tűnik kedvezőnek, h,a összehasonlítjuk az importból beszerezhető, az orosházinál korszerűtlenebb készülék félmillió forintos vételárával. A hazai piacra 1979-ben 200 darab készüléket ad az orosházi gyár, mintegy 20 millió forint értékben. Egyelőre úgy becsülik, hogy mintegy ezer hegesztőberendezésre lenne szüksége a hazai vállalatoknak. Ezenkívül felmerült az export lehetősége is. A szocialista országokban most vizsgálják a műanyag cső bevezetésének lehetőségeit, és máris érdeklődnek a DÉGÁZ tapasztalatai és az orosháziak hegesztőkészülékei iránt. A DÉGÁZ és az AKG példaszerűnek mondható együttműködésével egy olyan berendezés született tehát, mely nemcsak a hazai felhasználók igényeit elégíti ki, hanem minden piacon jó haszonnal értékesíthető. Érdemes tehát ennek az együttműködésnek a tanulságait a konkrét eseten túlmenően másoknak is hasznosítani. Lóayai László Munkásőrök « gyakorlaton Szerdán éjjel gyakorlatot tartott a munkásőrség gyulai egységének egyik alegysége. A feltételezés szerint egy sűrű erdő átfésülésével diverzánsokat kellett felkutatni, elfogni. Az erdő szélén a géppuskás minden gyanús neszre figyel Az erdőben tűzharcra került sor. A menekülők — bár ködgyertyát is használtak —, mtgsem tudtak kicsúszni a gyűrű1»01 Fotó: Béla Ottó Túlteljesíti tervét az IBUSZ gyulai fiókja Már szeptember végére 107 százalékra teljesítette ez évi tervét az IBUSZ gyulai fiókja. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ez évre előirányzott 42 millió forintos bevételét három hónappal az év vége előtt 45 millióra teljesítette és a jelekből, illetve a forgalom alakulásából várható, hogy év végére eredeti tervét 10 millió forinttal szárnyalja túl. Amint azt a fiók vezetője, Petrovszki Pál elmondotta, ez a rendkívüli eredmény annak köszönhető, hogy egyre inkább meghosszabbodik a nyaralási szezon. Mostanában az a jellemző, hogy mind többen mennek üdülni elő- és utószezonban, mivel ilyenkor még alacsonyabbak az árak, és nincs az a nagy zsúfoltság sem, ami a főszezonra jellemző. A jelentős túlteljesítés annak is köszönhető, hogy egyre nagyobb számban keresik fel Gyulát az ország minden részéből. Csak az IBUSZ-on keresztül például szeptember hónapban, az ország különböző részeiből több százan töltöttek egy hetet a fürdővárosban. Persze nemcsak belföldi utakat biztosított az IBUSZ. Sokan utaztak a szomszédos. országokba, Csehszlovákiába, Lengyelországba, az NDK-ba, de változatlanul az első helyen áll a Szovjetunió, ahová a legtöbben utaztak Gyuláról, illetve a járásból. Különösen a szocsi repülőút iránt nagy az érdeklődés. Azonban ez kölcsönös, hiszen az utóbbi években nagyon sok szovjet turistacsoport keresi fel a várost. Például ebben az évben hatvan turistacsoportot fogadnak a városban, s az idén főleg szakmai programot biztosítanak számukra. Megvan már a jövő évi terv is, amely szerint 1979-ben 179 szovjet turistacsoportot fogadnak megyénkben. A szocialista országokon kívül az új nyugati utak is rendkívül népszerűek lettek. Különösen az isztambuli, valamint a török, görög körút. Hagyomány már, hogy az IBUSZ szervezésében a jugoszláv turisták Gyulán töltik a szilvesztert. A számukra biztosított helyen, a Park étteremben már minden helyet előre lefoglaltak.
