Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-04 / 234. szám

1978. október 4., szerda i:i^< jetiid Színházi élet Orosházán A szakemberek azt állít­ják, hogy igen szép szám a város lakosságához viszo­nyítva a több mint ezer színházi bérlet. Bizonyára így van, s hogy az igénye­ket korántsem sikerült ki­elégíteni, bizonyítja az, hogy az idei évadban az orosházi Petőfi Művelődési Központban már nem há­rom, hanem hat bérlettípus között válogathatnak a szín­házkedvelők. így aztán lesz hova menni, lehet kedv és ízlés szerint válogatni az előadások, illetve a bérlettí­pusok között. Tény az is, hogy a sokféle igényt még most sem lehet kielégíteni, ezért a bérletes előadások mellett több „belépőjegyes” előadást is tartanak az idén. Az igényeknél érdemes még egy kissé időzni. Az el­múlt évadban is jellemző volt, hogy egyre több szo­cialista brigád vásárolt bérletet. Nem a vállalatok, intézmények kulturális költségvetéséből, hanem brigádpénzből vagy egyéni­leg vették meg. De nem a vásárláson van a hangsúly. Az előadások látogatottságá­val van a népművelőknek, közönségszervezőknek gond­ja. Hallani a színházban és a moziban is, hogy „telthá­zas akciót” szerveznek, de gyakori eset, hogy a néző­téren ilyenkor is kevesen vannak. Ezt szeretnék el­kerülni az orosházi műve­lődési központ irányítói. A szocialista brigádok maguk választanak az előadások között, és így valóban si­kere lehet a teltházas ak­ciónak. A kínálat, a választék ter­mészetesen jelentős vonzó­erő. Az elmúlt évben a szín­házi előadásokat több mint nyolcezer néző tekintette meg Orosházán. Ez azt is jelenti, hogy a város minden negyedik lakója legalább egyszer volt színházban. Az idei bérletes előadások vá­lasztékának bővítése, a kö­zönségrétegek cserélődése következtében lassan sike­rül mindenkit elcsalogatni egy-egy előadásra. És ez je­lentős eredmény. Különö­sen akkor, ha az előadás va­lódi élményt nyújt. Ebben a színhzi évadban már hét művészeti együttessel, szín­házzal, szervező irodával áll kapcsolatban a művelő­dési központ. Persze, ez nem kis gondot jelent a szerve­zésben, egyeztetésben, mert a színházi este nem egyszer ütközik az intézményben működő filmszínház műso­rával is. Csak a rugalmas szervezőpolitika szolgálja megfelelően a város közmű­velődési érdekeit. Kik tartanak előadásokat az idén? A Békés megyei Jókai Színház művészei rendszeres vendégei a mű­velődési központnak, de elő­adásokat tart majd a buda­pesti Népszínház, a KISZ Központi Művészegyüttes, a szegedi Nemzeti Színház, a szolnoki Szigligeti Szín­ház, az Állami Bábszínház és természetesen sor kerül az eddigi gyakorlatnak meg­felelően több ORI-rendez- vényre is. A felsoroltak műsorából történt a váloga­tás az egyes bérletsorozatok­hoz, amelyek általában hat előadásból állnak. Különfé­le érdeklődésű nézőket elé­gít majd ki a Csortos- és Déryné-bérlet, újszerű a Rátkai- és a Táncsics-bér- let, ez utóbbi pedig főként a fiatalok „háza” lesz. Kí­sérleti jellegű a Koncert­bérlet, amellyel színházi előadást és hangversenyt egyaránt látogathatnak a nézők, a Pódiumbérlet elő­adásai pedig az ifjúsági klu­bok részére biztosítanak színvonalas és érdekes mű­sort. Válogathatnak ebben az esztendőben az orosháziak. Érdekesnek is ígérkezik az idei évad: huszonhét bemu­tató, harminckilenc elő­adás színhelye lesz a mű­velődési központ. S hogy a felsorolás teljes legyen, a komolyzene-kedvelőkről se feledkezzünk meg, ők négy koncerten vehetnek részt filharmóniai bérlettel. A műsorban szerepel a Sze­gedi szimfonikus zenekar Vaszy Viktor vezényleté­vel, az Orosházi kamaraze­nekar Pechan Zoltán ve­zényletével, s a budapesti MÁV szimfonikusok Ober­frank Géza irányításával lépnek fel, valamint sor kerül az NDK-beli Hermann Hähnel hegedűestjére is. —fb— SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény 61. Aztán csak a kő zengett. De ennek a zengésnek se volt kitartása. Minden tü­relmetlen volt. Az élettelen világ is. A hőség reszketett a kövön. — Még mindig nem jön. — Igen hamar megálltak a munkával. Tele has, rövid szufla. — Most ment el. — Húsz perce. — Csak tíz. — Még csak annyi lenne? — Tizenöt. Újra zengett egy sort a kő, egy álmos sort. Ebéd utáni ímmel-ámmal. Dombaj Gyurka felegye­nesedett. Gyöngyöző hom­lokát csaknem fehér üstö­ké alatt letörölte. — Most már azért jönni kéne neki. — Keresi biztos. — Minek kellett engedni? — szólott Feró. — Mentünk volna mindnyájan. — Hisz jókor mondod! — Még mehetünk. De nem mentek. Megint a kőhöz fogtak. De még any- nyit se verték, mint az előbb. Feltekintettek az erdőre. Megint és megint. Az erdő a bánya fölött, hallgatott. Fekete fala, úgy tetszett, mindig nőtt egy sort, és már csaknem az égig ért. Mert délután volt, és az árnyék gyorsabban halad ilyenkor. A meddőhá­nyón látni lehetett, hogy lo­pakodik lejjebb és lejjebb. — Csak nem ment el a forrásig? Kosznovszki Feró eldobta a lapátot. — Szégyen, hogy egy lány­nak kellett... Röhej. Buda tanító nem szállt be a diskurzusba. Sétálgatott, s noha nagyon is lassú léptek­kel méregette a rakodót föl- alá, kétség nem fért, hogy a nyugtalanság húzza lépteit sósúllyal. Sűrű pillantásai az órájára is, mutatták. Laco gyereket a maga közelében tartotta, s néha fejére tette kezét, mintha a gyerek atyás­kodó véleményre szorulna, önfegyelmének volt erre szüksége. Nem a gyereket, magát nyugtatta vele. — Tényleg láttál valamit? — kérdezte a gyerektől. Az bólintott. — Embert? Bólintás. — Sa kanna? Elvette?... A gyerek nemet intett a fejével. Majd meg is szólalt, szégyenkezve, beismerőn : — Nem tudom... Nem em­lékszem... Most Buda tanító bólintott. Elképzelte a gyereket, ahogy magához tér ijedtségéből, s észvesztve rohanni kezd ár- kon-bokron át, ide, hozzá­juk. Miután kiskora óta rémtörténetekkel tömték a fejét. Múzeumi hónap Békésen Megyeszerte gazdag prog­rammal várják a múzeumlá­togatókat a múzeumi és mű­emléki hónap eseményei. Bé­késen, a Jantyik Mátyás Mú­zeumban érdekes kezdemé­nyezésnek lehetünk tanúi : Könyv és múzeum címmel bemutatót és vásárt rendez­nek. összefogott három köz- művelődési intézmény ; a múzeum, a könyvtár és a könyvesbolt, hogy október 3-án a nézők és vásárlók előtt megnyissák a vásárt. A városi könyvtár anyagából olyan könyveket válogattak össze a bemutatásra, amely a művészetekhez, a régészeti kutatásokhoz nyújt ismere­teket. Ilyen témájú könyve­ket vásárolhatnak is az ér­deklődők a helyszínen. A múzeumi hónap idején Takács Győző keramikus- művész kiállítása látható Békésen, és a múzeum mun­katársai találkozókat is ter­Takács Győző: Stációk cí­mű kompozícióját nézik a lá­togatók veznek úttörőkkel, KISZ-es fiatalokkal és szocialista brigádokkal. A múzeum munkatársai segítenek a könyvek kiválasztásá­nál is Fotó: Gál Edit A fejét, mely most jól jön Buda tanító tenyerének, hogy ráhelyezze. S az árnyék ezalatt me­gint lejjebb csúszott a med­dőhányón. Holub Ciprián is rég elszekerezett. Buda tanító az árnyékra nézett, aztán az órájára. Fe­jét csóválta. — Hagyjátok abba — szólt oda a fiúknak. — Men­jünk utána. — Már rég kellett volna — morgott Kosznovszki Fe­ró. A fiúk oly gyorsan ott ter­mettek Buda tanító körül, mintha már régen készen ál­lottak volna erre, csak a jel­adást várták. Ki-ki hozta a szerszámát: csákányt, maciit, spicvasat. Szemmel intettek egymás­nak: „Jó, ha a szerszám kéz­nél van.” Aztán valami hiányzott, mert keresték a szemükkel. — Ez kökényt evett? — Homyák Marci tekergette a nyakát. Most látták, hogy a vezér is elfelejtett visszajönni. — Zsabkaaaáá! — kiáltot­ták kórusban a bokrok felé, melyek köztudottan függö­nyül szolgáltak. Maguk se tudták, miért kiáltanak a bokroknak, mi­kor úgyse vártak onnan fe­leletet. Órája már, hogy a vezér eltávozott. És hogy Anyicska is eltávozott. És ez most szöget ütött a fejükbe, noha úgy tettek, mintha eszükbe se jutott volna. De többekben meg­könnyebbülést okozott. Ezek úgy gondolkoztak: előkerül­nek maguktól is. És a fan­csali szemük árulkodott a gondolatukról. Csak ketten topogtak nyug­talanul, a sietős indulással lábukban. Kis Pista volt az egyik és Dombaj Gyurka a másik. Semmi kedvük se volt pajkos gondolatókhoz, ök tudták, amit tudtak, és semmi jót nem reméltek. — Gyerünk már! — sür­getett Kis Pista. — „Ha ugyan meg tudjuk még aka­dályozni” — gondolta, de nem mondta. Semmi kétség, hogy most számol le Zsabka a lánnyal a múltkoriért. Ketten voltak ott Dombaj Gyurkával, mikor a vezér megszégyeníttetett. De nem tett erről egyikük sem említést. És a szemük­ből se lehetett kiolvasni semmit, mert nem is mutat­ták a szemüket. Elsőnek vágtak fel a med­dőhányón, miután Gyurka a lapátját csákányra cserélte. A csákány nyele nedves lett a tenyerétől. El volt szánva. Azt mondta magában: „Elég volt belőled!” Feltolult a szívében a sók megalázta­tás és sértés, amit Zsabká- tól viseltek sűrű hencegései során. — Ne szaladjatok úgy! — kiáltott Buda tanító. Alig tudta őket követni. Fújtatott és lihegett, s bokorról bokor­ra kapaszkodott. A nap eltűnt, az erdő hű­vös lehellete megcsapta őket. Dobogó szívvel nyomultak a sűrű szálfák közé. Mint maroknyi csapat utat vág az ellenséges hadrend sűrű fa­lában. Keréknyomok vittek ere­detileg a forráshoz. De a keréknyomokat fű nőtte be. Madársóska és kék harangvi­rág, és a sarjnövényzet mind több helyt összeborult fölöt­tük. Üjra meg újra bokrok alá bújtak a nyomok, s ha előbukkantak, lélegzetet ven­ni, máris elöntötte őket a sáfrány, beszőtték a ragadós kúszók. S a harangvirág lámpásai kék derengést vi­lágítottak. (Folytatjuk) Művelődés, szórakozás, közösség — Hallotta, hogy a szol­gáltatóházban tárlat van? Mini. Micsoda képek! Jól megnéztem, míg várakoztam. — Sokszor elhangzik hason­ló röptájékoztatás mostaná­ban Békéscsabán. Egyik em­ber mondja a másiknak, s ha mindketten látták, véle­ményt cserélnek. Beszédté­ma lett. 5 hónap — 36 rendezvény A Békés megyei Szolgál­tató Szövetkezetben tavasz óta mozgalmas a kulturális élet. Programok követik egy­mást, és nemcsak a megszo­kottak. Az első nagyszabású gyermeknapot még mindig emlegetik szülők és gyere­kek egyaránt. Amikor dél­előtt, délután az egész szol­gáltatóház az ő birodalmuk volt: folyt a rajz- és szavaló­verseny, ügyességi labdajá­tékok, filmvetítés, játszado­zás. És mindenkinek jutott valami a békéscsabai szo­cialista brigádok készítette csinos fakanálbabákból, s még torták, léggömbök és más ötletes ajándékok is fokozták a gyerekek hangu­latát. Nyolcvanan voltak, s náluk tán csak a szülők él­vezték jobban a mulatságot, no meg a rendezőség. És a pesti út, meg a szanazugi kétnapos táborozás? Hogy egy párat soroljunk csak a gyerekek öröméből. — Magunk sem hinnénk, ha nem lenne nyoma — mondja Kraszkó Endre, a szövetkezeti bizottság elnöke —, mennyi mindent csinál­tunk. Ez év április 15-től augusztus 31-ig 36 rendezvé­nyünk volt, ha a városiakat, a Gyopár Klubbal közösen szervezetteket is beleszámol­juk. És 1397 résztvevő. Mert a második negyedévet már függetlenített közművelődési előadóval kezdtük, akkor jött hozzánk Bálint Tibor. A szö­vetkezet vezetősége látta, hogy csupán társadalmi munkában már nem lehet el­látni ezt a nagy feladatot. Az eredmények is ezt igazolják. Megnőtt az érdeklődés. Évek óta 30 színházi bérletünk volt, most 65 van; a gyulai Várszínházban a megszokott ! 20—30 helyett, több mint 80- î an voltak, és kétszer annyi ; a sportbérlet is, mint más- j kor. Hasonló a helyzet a ■ hangverseny-látogatásnál is. ; A kis tárlatok sikeréről nem • is beszélve. ■ ■ í Gondosan, j pontosan Bálint Tibor arirbícióval és T lelkesedéssel teli fiatalem- ; bér. Szereti, szívesen végzi • ezt a munkát, szinte passzió- ; val. Igyekezett minél gyor- ■ sabban megismerni a dolgo- ! zókat, tájékozódni kívánsá- 5 gaik felől. Meglátogatta az ; üzleteket, fölvette a kapcso- ! latot a telepvezetőkkel. Î — Nem is lehet másképp, « csak ha a központi elképze- S léseket összehangoljuk az Ï igényekkel. Ez nem egyszeri, f hanem folyamatos feladat, • ezután is figyelembe vesszük. ; Nehéz ugyan, mert sokan, ; sokfelé és sokfélék vagyunk. S Ezerötszáz ember, 322 üzlet, ] s húsznál több szakma. S : mindez a megyében szét­• .szórtan, az egészen kis tele­I Mai tévéajánlatunk: m 1 Szent Lukács m m ; Izgalmas szovjet bűnügyi ■ filmet láthatnak ma este a ! televíziónézők. Az elmúlt év­• tizedekben egész Európában ■ elterjedt a nagy értékű mú­• zeumi kincsek lopása, első­■ sorban a nagy neveket fém­■ jelző képzőművészeti alkotá- ! sok elrablása. Nem véletle­■ nül igyekeznek védekezni a ! múzeumok, gyakran még a S kisebbek is, a modem tech­• nika legfejlettebb eszközei­püléseken is. Most még kép telenek vagyunk mindenkit elérni, de több programot úgy alakítottunk ki — a szegedi szabadtéri játékok, a debreceni virágkarnevál stb. —, hogy a kisközségekben lakók is csatlakozni tudja­nak helyből, ne kelljen fá­radtságosán Csabára bejönni és innen külön hazamenni. — Harminchat rendez­vény nem egészen öt hónap alatt rengeteg, hogy sikerült mégis? — Abból indultam ki, hogy a legfontosabb a gondos elő­készítés: tudjanak róla min­denütt, mikorra mi készül, és milyenek részvételi lehe­tőségek. De nekünk is pon­tosan ismernünk kell, még­hozzá idejében, melyik prog­ramra honnan, hányán akar­nak jönni, hogy időben biz­tosíthassunk járművet, szál­lást, ebédet, vacsorát, ter­met, pályát, jegyeket, vagyis mindazt, ami épp ahhoz a rendezvényhez szükséges. Lényeges még a pontosság, hogy az előre meghirdetett feltételek szerint, zökkenő- mentesen menjen minden. Ezek elemi, de alapvető dol­gok, a bizalmat csak így szerzi és tartja meg az em­ber. így van a szavának hi­tele. Jó az ötlet a háznál — Gyerekprogramok, elő­adások, szakmai versenyek, kirándulások, irodalmi es­tek, vetélkedők, sport és ké­zimunka. Legnagyobb vissz­hangja mégis a kamaratár­latnak van. Kié volt ez az ötlet? — A szövetkezeti bizott­sággal együtt gondoltuk ki, s május közepén már, némi átalakítás után a békéscsa­bai szolgáltatóház férfifod­rászatában megnyílt az el­ső,- Bagi Klára budapesti fo­tóművész képeivel, ezt kö­vette két orosházi amatőr festőművész — Feldman Ti­bor és F. Varga Mária —, majd a chilei Patrició Guz­man kiállítása. Utána meg Gaburek Károly képeiben gyönyörködhettek a látoga­tók. És tovább folytatjuk másokkal, sőt jövőre egy- egy tárlati anyagot tovább szeretnénk vinni a gyulai és orosházi szolgáltatóházba. — A nagyon összetett, sok szálon futó közművelődési tevékenységben a színház-és koncertszervezés mindig fő helyet foglalt el, mégis egy helyben topogott. Hogyan tudták a bérletesek számát most így megnövelni? — Nagyobb propagandá­val : több ember ismerte meg, és alaposabban az új évad­ban műsorra kerülő művek listáját. Személyes beszélge­téssel. De egyéb is közreját­szott, és ez nemcsak itt ho­zott pozitív változást. Közös elhatározással megszüntet­tük az ingyen jegyeket, bér­leteket, utakat. Mindent a dolgozók hozzájárulásával szervezünk. Ez nem egyfor­ma, van amihez több, más­hoz meg kevesebb, átlagban 60 százalékra jön ki. Érde­kes, hogy ez a költségmeg­osztás nagyobb rangot adott a dolgoknak, értékesebbé tett mindent. Vonzóbbá. És ami a legfontosabb: el is jönnek az emberek a ren­dezvényekre, nem maradnak otthon. Vass Márta visszatérése vei a műkincsrablók ellen. A. Bobrovszkij szovjet ren­dező filmje egy nem min­dennapi képrablás bűntetté­nek izgalmas ábrázolására vállalkozik ma este 20 órá­tól. A cél természetesen, mint minden bűnügyi film­nél, a műfaj törvényei sze­rint, a tettesek kézre keríté­se. Menet közben persze az is kiderül, hogy nem egyedi eset elkövetőiről van szó. A filmet 1974-ben forgatták.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents