Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

1978. október 28., szombat

o

EöSHSlE}

Legfontosabb a búza vetése

Ülésezett a megyei mezőgazdasági szervezési bizottság

Tegnap Békéscsabán tartotta ülését a megyei mező- gazdasági szervezési bizottság Murányi Miklós mező- gazdasági osztályvezető elnökletével, Csatári Bélának, a megyei pártbizottság titkárának és a megye mezőgazdasággal kapcsolatban levő vállalatai képviselőinek részvételével.

Az ülésen elhangzottakból megállapítható, hogy a nehézségeket is figyelembe véve, kellő ütemben vetik megyénk mezőgazdasági üzemei a búzát, s takarítják be a termést.

A tervezett vetésterületnek 82 százalékán került földbe a jövő évi kenyérnek való magja. Ez a szám nagy szórásokat takar, ugyanis sok üzem egész területén végzett a vetéssel, sok pedig meglehetősen az elején tart. Oka ennek, hogy az előveteményt csak néhány napja takarították be, illetve csak ezután kerül le a földről — a 3-4 hetes késés miatt. Minden üzemben megfelelő mennyiségű és minőségű vetőgép áll a vetők rendelkezésére, géphiány tehát nem akadályozhatja a munkákat. Sok gondot jelent az üzemeknek a talajok minősége a magágykészítésnél. A szokásos 5-6 művelet helyett gyakran 14—16 műveletet is el kell végezni a kellő talajállapot eléréséhez. Ez jelentősen megnöveli a költségeket, de — mint az ülés résztvevői megállapították — a sietség nem mehet a minőség rovására. Továbbra is legfontosabb a búza vetése, hiszen a jövő évi termés megalapozásáról van szó.

A betakarítási munkák közül a cukorrépát jelölte meg a bizottság legfontosabbnak. A megyei vetésterület 63 százalékáról került le eddig ez a növény. Példás összefogás tapasztalható a cukorrépatermelő üzemek között, a munkát már befejezett üzemek átirányított gépekkel segítik az arra rászorulókat. Fontos, hogy minél előbb, a rossz idő beálltát megelőzve

lekerüljön a répa a földről, mert egy esős, sáros idő lehetetlenné teheti a gépek munkáját. Ezért a gyárak átvevőkapacitását is meghaladó mennyiségű répát a földek szélén prizmázva tárolják az üzemek, innen rossz idő esetén is könnyen felszedhető és elszállítható a cukorgyárakba. A terméskilátások kedvezőek, 340—440 mázsás hektáronkénti átlagtermés várható az egyes üzemeknél.

A rizsnek 70 százalékát sikerült learatni, a nyári hűvös, esős időjárás erősen érezteti hatását a betakarításnál, hiszen a szemek nagy része még mindig éretlen. Várhatóan a termésátlag sem éri el a tervezettet. A gazdaságok együttműködése nagy segítséget jelent az egyes üzemeknek.

Teljes üzemben dolgozik a sarkadi és a Mezőhegyesi Cukorgyár, kapacitásukat 10—15 százalékkal meghaladó mennyiséget dolgoznak fel naponta. A gyárak vezetői jónak találják az idei répa feldolgozhatóságát, kedvezően alakul a kivonható cukor mennyisége. Egy mázsa répából 12.3—12.5 kg cukrot nyernek átlagosan.

Nincs fennakadás az üzemanyag-ellátással, van elegendő műtrágya és alkatrész a megye üzemei számára.

Átmeneti hiányt okoz a vasúti szállításban, hogy •— az országos érdekek miatt a MÁV Záhonyba irányított tehervagonokat. A záhonyi csúcsszállítás várhatóan november 1-én befejeződik, s attól kezdve a korábbi vagonpark ismét a megye szállításában dolgozik.

összefoglalva, megállapítható. hogy az év sikere nagyban függ az el nem végzett munkák befejezésétől, minőségétől. Mezőgazda- sági üzemeink dolgozói tisztában vannak ezzel, s ennek megfelelő felelősséggel, akarattal teljesítik feladatukat.

—m. szabó—

hatatlan egyértelműségeket a föld tulaj donviszonyai- ban; egyszóval nem döntötte le jogi-gazdasági alapjukról a földbirtokos osztályokat, nem segítette a polgári rend stabilitását — úgy, ahogy az az utódállamok radikális földreformjai esetében történt.

A megoldatlan kérdések tehát halmozódtak.

Új forradalom felé

„Közben megjelent a Vörös Újság... új érzések támadtak az emberben. Any- nyit meg lehetett állapítani, hogy egész eddigi gondolat- világunkban és az egész munkásmozgalomban valami újszerű megnyilvánulásnak vagyunk tanúi, aminek jelentőségét és következményeit pontosan felmérni még nem tudjuk. Még teljesen hiányoztak a helyes fogalmak és elképzelések arról, hogy mi készül bennünk és körülöttünk. Az új mozgalmat nem is méltattuk kellően figyelemre, de ugyanakkor már féltünk is tőle. Nem tudtuk, hogy türelmesen kell-e szemlélődni, vagy vadul ellene kell-e törni ? !

Mai szemmel nézve az akkori helyzetet, a közöttünk alakuló viszonyt úgy tudnám meghatározni és jellemezni, hogy nekik' velünk szemben már a startolásnál is hatalmas fölényük, bizonyos hatalmas- erőtényezőjük volt, ami szerintem abból állt, hogy volt egy nagy titkuk: ők már ismerték az orosz forradalmat...”

A fenti sorokat a hazai szociáldemokrácia jobboldalának egyik vezéralakja,

Buchinger Manó írja emlékirataiban. ö pedig csak tudta, miről volt szó. A politikai és szociális haladás ugyan kétségtelen volt a népkormány uralma idején, a valóságban és tervekben nagy reformprogramok készültek a nehézségek, az antantblokád és a bizonytalanság átmeneti állandósulása miatt az élet mégis egyre nehezedett. Aligha volt véletlen, hogy ilyen körülmények között erősödött az osztályharc. Ez egyben azt is eredményezte, hogy a határozatlan SZDP mindinkább elvesztette monopolhelyzetét a munkásmozgalomban — november végén megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. (Ám intő jelek is sokasodtak a hadak útján: az osztályharc fokozódását nemcsak a baloldal erősödése és térnyerése jelentette. Sorra ütötték fel a fejüket az ellenforradalmi szervezetek is, az Ébredő Magyarok, a MOVE, a Gömbös Gyula-féle tisztek nyíltan ellenséges mozgalmai.) Mindenesetre a forradalmi proletárpárt létrejötte azt jelentette, hogy Magyarországon volt már következetes szorgalmazója a távlatokba vezető szociális megoldásoknak. A párt tevékenységének eredményeként is nőtt a szociáldemokrata pártvezetőség és a munkásság közötti szélesedő szakadék, amely annak volt köszönhető, hogy a régi gárda nem volt képes felismerni : a forradalom egyre inkább átlépi polgári kereteit. A polgári demokratikus talajon álló szociáldemokrata párton így rövid

Nem

revizori iroda csupán

Sajtótájékoztató

Debrecenben

A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága 1968-ban kezdte meg működését alapvetően azzal a céllal, hogy rendszeresen ellenőrizze a gazdálkodó egységek pénzügyi, gazdasági tevékenységét. Mint ilyen, a főigazgatóság szerves részét képezte és képezi az állami ellenőrzési rendszernek. Munkája lépésről lépésre fejlődött, tökéletesedett és a kezdeti időktől — amikor jószerével csak az adóbefizetés helyességét kutatták — jutott el a mai napig odáig, hogy a vállalatok, üzemek, szövetkezetek, intézmények működését teljes komplexitásukban vizsgálja.

Ezekről tájékoztatta a sajtó képviselőit dr. Sütő Dezső főigazgató a hét közepén Debrecenben. Elmondta, hogy a tervszerű vizsgálatok során a főigazgatóság hat területi igazgatósága által irányított megyei hivatalok ellenőrzik a gazdálkodás, a számvitel szabályosságát, teljes körű megítélést adnak magáról a gazdálkodásról, felmérik a gazdasági szabályozók és központi intézkedések hatásait, végül gyakorolják adóhatósági feladataikat. Vizsgálati

programjukat a " gazdálkodó egységek ismerik, tehát az ellenőrök ma már nem úgy szerepelnek a köztudatban, mint Gogol revizora.

Békés megyében az elmúlt esztendőben a 247 gazdálkodó egységből 114-re terjedt ki a pénzügyi, gazdasági ellenőrzés, az ezek során tett megállapítások jól mutatják, hogy sok még a tennivaló többek között a számviteli fegyelem erősítésében, a határidők megtartásában, a központi irányelvek érvényre juttatásában, s a jelenlegi gazdasági helyzet által megkövetelt szemléletváltozásban.

időn belül felülkerekedett a bolsevista (leninista) taktika és stratégia, amely elhódította a proletárság tömegeit. „Ha lehetséges lett volna négy hónap alatt az egységes Szociáldemokrata Párton belül való egységes forradalmi cselekedet... mi régi harcosai a a régi Szociáldemokrata Pártnak, nem szakadtunk volna el, hanem szívest örömest dolgoztunk volna együtt” — írta Kun Béla a Tanácsköztársaság kikiáltása után.

Ám mindez nem volt lehetséges, így nem maradt más hátra, mint új alapokra fektetni a munkásosztály harcát. Hogy milyen sikerrel történt ez, hogy a munkásegység „megbontása” milyen új típusú egységnek lett kiindulópontja, azt az októberi forradalom miniszterének, Juhász Nagy Sándornak az emlékei is bizonyítják: „Március hóban Budapest utcáin már együtt tüntetett a szocialista és a bolsevista tömeg és köztük minden különbség elmosódott. Kitűnt ez az anyagi természetű követelésekből, melyeket kétségtelen a kommunisták vetettek be köztudatba, azonban azt egyformán követelte minden proletár.”

Március második felére a megoldatlan szociális kérdések, az erősödő munkásmegmozdulások, a kettős hatalomban bekövetkezett eltolódások már egyértelműen a proletárforradalom lehetőségét ígérték.

Dérer Miklós (Folytatjuk)

Következik: 6. A nemzeti kérdés

Névadójuk: Achim L András

Beszélgetés a brigádmozgalomról — müszakváltáskor

„Achim L. András (1871—1911): a parasztság nagybirtokellenes, antifeudális harcának kiemelkedő képviselője, jómódú Békés megyei gazdálkodó. A Mezőfi-féle Szociáldemokrata Párthoz csatlakozott, annak programjával választották meg 1905-ben képviselővé Békéscsabán. Mandátumát osztályellenes izgatás címen megsemmisítették, 1906-ban megalapította a Magyar (Alföldi) Paraszt- pártot, s ennek hetilapjaként a Parasztújságot. 1910-ben újból megválasztották. Ez év májusában átvette a Parasztújság szerkesztését is, melynek hasábjain polgári demokratikus szabadságjogokat és különösen földreformot követelt. A felsőbb körök nem jó szemmel nézték tevékenykedését. Az őt körülvevő gyűlölködés légköre meggyilkolásában csúcsosodott. 1911-ben a Zsilinszki testvérek saját lakásán lőtték le.”

— Miért választották névadóul ?

— Brigádunk 1971-ben alakult. Éppen akkor jelent meg egy nagyobb cikk róla az újságban, abból az alkalomból, hogy száz éve született. Békés megyei volt. Hát ezért döntöttünk így.

— Mit tudnak róla?

— Föl akarta osztani a nagybirtokokat. Tevékenységével a későbbi forradalmat is előkészítette... de mi akar ez lenni? Vizsgáztatás?

1

Két óráig mindössze néhány perc lehet. A váltósok is felöltötték már a munkaruhát. Csúcsidőszak van most a Hidasháti Állami Gazdaság hibridüzemében.

— Ezer vagon vetőmag, ez az üzem éves teljesítménye — mondja Nagy István üzemvezető, majd így folytatja :

— Húsz évvel ezelőtt ez a szám alig haladta meg a 300-at, azért is fogtunk a rekonstrukcióba. Ha ez befejeződik, 1500 vagonra is képesek leszünk.

— De csak, ha nem lesz sorozatban olyan, mint a múlt héten — teszi hozzá Szöllősi Sándomé. Meg is magyarázza:

— Elromlott az új francia morzsoló. Nem tudtunk haladni.

— A morzsolónál dolgozik?

— Nem, de hát az embert csak idegesíti, ha nincs rendben valami az üzemben. Az mindannyiunk munkájára visszahat. Ilyenektől függ a teljesítés is.

— A brigádé, vagy az üzemé?

Kiss Jánosné, az Achim L. András brigád helyettes vezetője válaszol :

— Ez majdnem ugyanaz. Két-három dolgozó, ha akad még köztünk, aki nem brigádtag.

— Miért nem veszik föl őket is?

— Az nem úgy megy. Nálunk két év próbaidő van — szól most közbe Gyarak i Gábor, a brigádvezető és még kiegészíti:

— Irtózunk a formalitásoktól.

2

Egyre többen vagyunk a kis irodában. Kíváncsian nyitnak be egymás után az emberek. Szász Pál, Nagy Ferencné, Szabó Sándor, akik most tették le a műszakot a brigádvezetővel együtt. Szöllősi Sándomé, meg Kiss Jánosné már a délutáni műszakra jöttek. Valamennyien betanított munkások.

— A brigád nagy többsége betanított munkás. De a nyolc általánost már mindenki elvégezte. Ez nálunk fölvételi feltétel — magyarázza a brigádvezető.

— Ezt még akkor elhatároztuk, amikor a brigádot nyolcán megalapítottuk — jegyzi meg Kiss Jánosné.

— És ez nem csak elhatározás maradt?

— Nem bizony. Eddig legalább tizenöten fejezték be az iskolát így, nem beszélve a betanított tanfolyamokról.

A brigádvezető helyettese segítségére siet:

— Olyat szoktunk csak elhatározni, amit véghez is tudunk vinni. Nem haj- hásszuk a pontokat. Nem ez a brigádmunka lényege. Hadd mondjak egy példát. Tavaly részt vettünk a köz- művelődési vetélkedőn. Ottani teljesítményünk alapján harmadikok lehettünk volna. Hatodikok lettünk. A versenyző brigádok többsége már annyi pontot hozott oda magával, amit egyszerű adminisztratív módszerekkel szerezhettek meg, hogy a verseny tulajdonképpen már ennek alapján eldőlt. Mi meg úgy döntöttünk: amíg ezen nem változtatnak, a vetélkedőn soha többet nem veszünk részt. Mi egyszerre negyvenötén úgyse tudunk színházba menni, mint egy hattagú brigád, hogy maximális pontszámot szedjünk össze. Ilyenek után nem is csodálkozik az ember, ha akad olyan brigád, amelyik még a saját névadójáról sem tud semmit. Egyébként nemcsak az okoz nehézséget, hogy sokan vagyunk, hanem az is, hogy két műszakban dolgozunk.

— Miért nem alakítanak az egyből két brigádot?

3

:— Formalitás lenne az is — veszi át a szót Szabó Sándor — itt annyira egymás keze alá kell dolgoznunk, hogy a megosztottság csak bonyodalmakat okozna. Az egymásra épülő munkafolyamatokat figyelembe véve nem tudnék egészséges versenyt elképzelni két külön brigád között.

— Nem lenne értelme. Ez így alakult ki. Hét éve együtt a brigád. Lépcsőfokról lépcsőfokra léptünk előre címekben, eredményekben. Minden évben újra bizonyítanunk kellett. És a hét évet mi nagyon fontosnak tartjuk. Az alakulást követő két-három évben még köny- nyű produkálni, akkor még sok az újdonság, a nehezebbje ezután következik.

Nekünk sikerült, s ha az idei munkánkkal a Vállalat Kiváló Brigádja címet is elnyerjük — erre egyébként minden esélyünk megvan —, akkor azt nem csak azért kapjuk, mert a sorban most az következik — szögezi le a brigádvezető.

— Ez nagyon szépen hangzott — állapítom meg, s erre Nagy Ferencné is megszólal.

— Nézze, ezekről a dolgokról mi magunk között is szoktunk beszélgetni. Hallottuk, hogy sok baj van a brigádmozgalommal. Én egyet tudok mondani. Hét évvel ezelőtt halt meg a férjem, ott maradtam a három fiammal, egy lányommal. Nem is tudom, mi lett volna velünk, ha a brigád nem áll mellettünk.

— A másik meg: azelőtt is dolgozott itt mindenki, végezte a maga munkáját, de mással nemigen törődött. Ez most elképzelhetetlen — idézi Kiss Jánosné.

— Az összetartás a lényeg. Tavasztól őszig, amikor nincs idény az üzemben, a brigád szétszórtan dolgozik a gazdaság területein, de az összetartás megvan. Kommunista műszakokon, a brigádtagok építkezésénél találkozunk és ilyenkorra szervezzük a kirándulást is. Az idén az NDK-han voltunk — sorolja Szöllősi Sándomé.

— És még egy: ki-ki aláírásával pecsételi meg, amit vállal, ezt nagyon komolyan vesszük. Aki nem teljesít, kimarad a jutalomból. Most áprilisban 32 ezer forintot osztottunk. Bizony volt, aki nem kapott, volt akitől 800- ait, 600-at vontunk le a hiányzó társadalmi munkaóra alapján. Máshogy ennek nincs értelme — ez a véleménye Gyaraki Gábornak és ezzel mindenki egyet is ért.

4

A délelőttösök hazafelé igyekeznek. A déluitánosok munkához látnak a Hidasháti Állami Gazdaság hibridüzemében. A kapun csöves kukoricával megrakott teherautók gördülnek be. Járnak a felhordóláncok, szalagok, monoton dübörgésű motorok. Az üzemből évente kikerülő érték eléri a 250 millió forintot. Az Áchim L. András brigád munkájának ez ad igazán súlyt. A többiről ők beszéltek. Arra gondolok, ha ilyen lenne egy átlagbrigád ebben a mozgalomban. ..

És miért ne lehetne? Ez igazán nem a névválasztástól függ. Legfeljebb ott kezdődik.

Kőváry E. Péter

Naponta csaknem 100 sertést dolgoznak fel a Szarvasi Állami Gazdaság húsfeldolgozó üzemében. Házias módszerekkel, házias ízekkel készül belőle a kolbász, hurka és sok más húsipari termék Fotó: Veress Erzsi