Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-21 / 249. szám
O NÉPÚJSÁG 1978. október 21., szombat Kezdődnek az ifjúsági hangversenyek Nem lehet elég korán gyermekeinket az irodalom, a zene és általában a művészetek szeretetére szoktatni. Nem egészen hároméves kisfiam már csillogó szemmel hallgatja Weöres Sándor verseit, s ha a magam módján — nem éppen művészien — dalra fakadok, kis kezével lelkesen tapsolja velem a dallam ütemét. Ám ha óvodába, majd iskolába kerül, szakképzett kezek egyengetik tovább az útját, hogy a művészetek kedvelőjévé váljék. Mindennek, tudom, rengeteg összetevője, ága-boga van, nem is szán- dékszom minden szálát végigvezetni, csak egy mozzanatot ragadok ki a következő beszélgetésből. Ambrus Zoltánnéval, az Országos Filharmónia Békés megyei kirendeltségének vezetőjével ez év augusztusában a felnőtt bérleti hangversenyek programjáról váltottunk szót. A kirendeltség azonban még sok más feladatot is ellát, így többek között ifjúsági bérleti hangversenyeket szervez az általános és középiskolás diákok, valamint a szakmunkástanulók számára. A kérdésre, hogyan szervezik e korosztályok hangversenyeit, s befejeződött-e már ez a munka, igenlő választ kaptunk: — A megye 24 városában, illetve községében lesz ifjúsági hangversenysorozat az idén. Több helyen a pedagógusok, máshol a helyi művelődési házak jó szervező munkájának köszönhető, hogy mintegy 10 ezer 500 általános, és 1200 középiskolás hallgatja meg az idei sorozat hangversenyeit. Békéscsabán további 300 szakmunkástanulónak szerveztünk még komoly zenei délutánokat. — Az elmúlt évekhez képest nőtt-e az érdeklődés? — Igen. Ez persze összefügg azzal, hogy az iskolák tanulólétszáma az utóbbi időkben ugrásszerűen megnövekedett. Ez számunkra is gondot jelent, hiszen Békéscsabán csupán 450 általános iskolás vehet részt egy-egy hangversenyen, s körülbelül ugyanennyien maradnak ki, hely hiányában. A jövőben szeretnénk ezen segíteni, hiszen nem egy általános iskolát kellett visszautasítanunk. — Sok éve szervez a filharmónia ilyen ifjúsági hangversenyeket. Az idén lesznek-e újdonságok a programban? — Tartalmában nem változtatunk a régi, bevált témakörökön. Az első évfolyamon „Az emberi hang” címmel tartjuk az első előadást, ezt követi az ismerkedés a fúvós és húros hangszerekkel, valamint a zenekarral általában. A második évfolyam a különböző népek muzsikájából kap ízelítőt. Következő két évfolyam pedig zenetörténeti áttekintést nyújt a gyerekeknek. E témakörökön belül azonban nem egy előadás programja, illetve előadója változott. A „Magyar zene” című előadásban Bige József népi fúvós és Pribolyszki Mátyás citeraművész kíséretével a Kolarovszky Mária —Mlinár Pál néptáncpáros is fellép. — Mindenütt egyformán várják ezeket a hangversenyeket? — Az előadásokat legtöbben — természetesen — Békéscsabán látogatják. Ezenkívül persze másutt is szívesen látják hangversenyeinket szülők, pedagógusok és gyerekek egyaránt. A ki- rendeltség valamelyik dolgozója mindig ott van az előadásokon. Különösen Nagyszénáson, Kondoroson és Orosházán meglepő, hogy mennyire felkészítik a fiatalokat egy-egy témakörben. Talán ez az, amiből leginkább látjuk e sorozat értelmét. Az Ifjú Zenebarát-sorozat hangversenyei október végén kezdődnek. A legjobb szervezőket november 8-án a filharmónia jutalomban részesíti. Ez is a kiemelt figyelmet bizonyítja. N. A. SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regén/ 76. Egyetlen ellenséges falnak tekintette a falut, ahogy reggel leszállt a buszról. Mintha ezer bizalmatlan, gyanakvó tekintet meredne rá a házak mozdulatlan ablakaiból. Majd a fiúk, Buda tanítóval! Az előítélet belső ellenállását kellett leküzdenie, hogy közeledjen hozzájuk. A mindent tudni akarás segített, bírta le benne a rossz emlék munkálását. Mert az a búcsúnap a baljós tekintetű, loboncos keresztes lovagokkal, kik mint sötét árnyak, kitartóan és fenyegetően követték mindenhová őket — rossz álmai közt is a legrosszabbak közé tartozott. S most egy-egy viszontlátott arc — noha a felismerésben kicsit bizonytalan volt, mert kereste a loboncot, meg a keresztet — szinte sokkosán hatott rá. De aztán csak odament hozzájuk, és ' bemutatkozott, mint akit bizonyára ismernek látásból, és aki az eltűnt leány városi barátnője. Még azt is megmondta, mert izgalmában nagyon bőbeszédű lett, hogy egy gépen dolgoztak a gyárban. A fiúk figyelmesen hallgatták. Figyelmesen és együttérzőn. S ugyanazzal a nyugtalan aggódással, sőt az izgalom marcangoló fájdalmával tekintetükben, amely Lonci szavait megszaggatta. Szomorú mosolyukban az idegen nő iránti félszeg udvariasság esetlenkedett, s ez külön is meghatotta Loncit. Szégyenkezve visszahúzta lelkének védekezőn maga elé tartott sündisznótüskéit. A rejtelmes szömyalakok- ról kiderült, hogy emberek, sőt barátok és szövetségesek a bajban. És Lonci nemcsak felengedett, de nem érezte többé magát egyedül. S úgy ragaszkodott hozzájuk, végig a nap folyamán, mint pulikutya — árvaságában. Kosznovszki Feró kötötte ezen a ragaszkodáson a legerősebb csomót. Mikor Lonci mindent apróra megtudott. ->zt kérdezte, a ozív húrjain reszkető ámulattal, s alig titkolt akaratlan büszkeséggel : — És miért pont ő ment? S míg a többi a földet nézte a leeresztett pillák Mit vásárolhatunk , a műszaki könyvnapokon? Ez év októberében tizennyolcadik alkalommal rendezik meg Magyarországon a műszaki könyvnapokat. A könyvkiadók külön e célra jelentetnek meg kiadványokat, a könyvterjesztőkkel közösen ankétokat, műszaki-gazdasági kérdésekkel foglalkozó író-olvasó találkozókat rendeznek. A könyvnapok újdonságai közül most néhány közhasznú kiadványra hívjuk fel a figyelmet. Egyre y többen vannak azok, kik önerőből, sőt saját kivitelezésben teremtenek otthont maguknak, s építenek családi házat — lehetőség szerint viszonylag távol a túlzsúfolt belvárostól; remélve, hogy ott nyu- godtabb, egészségesebb környezetben lesznek, saját csendjüknek urai. A telek kiválasztásában egyik legfontosabb szempont a közműellátottság. Ha van a területen víz, villany, gáz, csatorna, könnyebb a dolgunk, de akkor is — sajnos nem kevés — „hatósági eljárás”, illetve engedély szükséges bevezetésükhöz. Mindezek rengeteg utánjárást, időt igényelnek, különösen akkor, ha a szegény építtető nem tájékozott ennek menetében. Ebben segít Márton Pál— Simon Pál—Szántó Miklós: Családi házak műszaki berendezései című könyve, mely tanácsot, útbaigazítást ad arra az esetre is, ha netán valaki közművesítetlen területen kíván családi házat építeni. Az alapfokú — nem kizárólagosan szakembereknek szóló — munka áttekintést ad a legkülönfélébb vezetékek, csövek, huzalok, szerelési anyagok méreteiről, felhasználhatóságáról, előnyeiről, beépítési előírásairól. A Kőművesszerkezetek cí-> mű kiadványt, Pados Antal könyvét a Műszaki Kiadó képzett szakmunkások, technikusok részére jelentette meg. Egy magánépíttető számára talán túl sok időt és szellemi befektetést igényelne mindezek „megtanulása”, éppen ezért e témában elsősorban a szakembereknek ajánljuk, de a kisházak leendő tulajdonosainak is ajánlhatjuk átlapozásra, átböngészésre, mert e kötetből sok jó és új ötletet lehet meríteni, új technológiákat megismerni. Bán Lajos—Zeles Gyula: Épületburkoló munka című könyvéből az aljzatbetonkészítés, a különböző vakoló- és burkolóanyagok készítése és bedolgozása sajátítható el. Azt hiszem, sokan vagyunk azok, akik megpróbáltak már a ház körül valamiféle kőművesjellegű munkát elvégezni, több-kevesebb sikerrel. A probléma rögtön a nem helyesen megválasztott szerszámoknál kezdődik, s folytatódik a rosszul megválasztott munkamódszeren, s befejeződik az anyagok rossz kiválasztásán, a helytelen keverési arányokon, és így tovább. Az Ipari Szak- könyvtár legújabb kötete átfogó ismeretanyagot, sok hasznos gyakorlati tanácsot ad szakmunkásnak, sajátkezűig építőnek egyaránt. Hogy a gondolatsort tovább folytassam, a kész házat azután nagy örömmel berendezzük, és felszereljük a legkülönfélébb és szükséges háztartási felszerelésekkel és gépekkel. Ezek a kisgépek vagy a szórakozást szolgáló híradástechnikai felszerelések szinte kivétel nélkül elektromos árammal működnek. A ház, a lakás láthatóan vagy láthatatlanul át van szőve villamos vezetékekkel ; villamossággal szinte nincs oly perc, hogy ne élnénk, ne használnánk fel. Ezt dolgozta fel Szabó László Zsolt: A villamosság otthonunkban című munkájában. Könyve első részében összefoglalja mindazokat a tudnivalókat, melyek a modern lakás villamos berendezéseire, készülékeire vonatkoznak a mosógéptől, a hajszárítón át a vasalóig és a tv-ig. Részletesen ismerteti az egyes villamos készülékeket, balesetmentes használatukat, a helyes csatlakozás, dugaszolás, szigetelés, működtetés stb. módját. Könyvének balesetvédelmi, érintésvédelmi része elsősorban háziasszonyoknak szól, sok-sok hasznos gyakorlati tanáccsal. A kötet gazdag képanyaga nem díszítő illusztráció, hanem a praktikus tanácsok könnyebb keresztülvitelét segíti elő. Sajnos sokan vannak olyanok, kik az autóvezetői vizsga sikeres letétele után pár nappal máris azt hiszik magukról, hogy kitűnő gépkocsivezetők, s máris „élvezik a vezetést” — holott még jó pár évig csupán csak tanulók, óvatos kezdők lehetnek. A mesterség beidegzett, majd rutinná váló fogásait segít megtanulni, elsajátítani Al- mássy Tibor: Az autóvezetés mesterfogásai című könyve. A neves szerző röviden ismerteti a vezetői gyakorlati vizsgán elvégzendő feladatokat, majd a legfontosabb vezetéstechnikai ismérveket, fogásokat gyűjti egybe, s ismerteti azok elsajátításának módját. Hasznos tanácsokat, útbaigazítást ad Almássy Tibor könyve nemcsak a gyakorlati vizsga előtt állóknak, hanem a kezdő, nem gyakorlott vezetőknek is, mindenképpen megszívlelendő, hisz az autóvezetés nem gyerekjáték, a gépkocsi pedig veszélyes üzem. z. F. Eredményhirdetés : október 29-én Orosháziak a Moszkva rádió „Komszomol” pályázatán Szeptember 30-ig lehetett beküldeni a Moszkva rádió magyar osztályának azokat a válaszokat, amelyek a Komszomol megalaalól. Feró így felelt, beharapva ajkát az engesztelhetetlen harag függélyes szögesdrótjai között: — Mert mi gyávák voltunk. S Lonci rátalált az arcra az emlékei közt. A lepényevés győztese. Az igazi. Aki akkor félreállt, s ő megvetette érte. Az erdő ritkább lett, kivilágosodott. A nap előbb csak át-áttörte a lombokat, aztán erősen tűzni kezdett. A szálfákat cserjék váltották fel. S a cserjésből kiemelke- détt a tető. — Ott van! — kiáltott a trafikos a menet elején. Meeálltak. Mindenki feltekintett. Meglátták a függőleges sziklák fölött a hét bükkfát. Az égbolt széles kék mezejében. Hét kemény oszlop, tartották a mennyország boltozatát. Vén törzsük felkopaszodott, csak a hegyükben volt egy kis bojt, cirógatta a bárányfelhőket. Buda tanító a hét bükkről hátranézett. Nem tudni, milyen sugallatra. És tekintete Zsabkának ütközött. S nekiütközött Feró tekintete is. És Marcié is. Egyszerre három. Mint az eldobott, pörögve szálló kés — mikor mindhárom talál. Akaratlan rajtaütés. S e három villanás odarántotta a negyediket: Lon- ciét. Zsabka, :nt akinek hirtelen szemébe vakítottak volna valamely titkos tükrözők, elkapta arcát. Halálsápadt volt. Himlőhelyei nagy viaszfoltokként összemosódtak, s a szürke tónusból, melyet a rendőrségi háttér nyújtott, élénken, bántón kivirítottak. A víz- befúlt — adta volna e sárgának címül a festő. A vértelen ajak megrángó ostorán kétségkívül a félelem habja remegett, s a homlokon — odakapott idegesen, hogy letörölje — a félelem gyöngye. * * * Napnál világosabb volt, hogy Zsabka a következő percekben lelepleződik. És féltek az elodázhatatlan találkozástól a szörnyűségessel. — Én biztos voltam benne — súgta Lonci Ferónak, és suttogásában kalapáló szíve vergődött. Feró bólintott. — Most már én is. — Maga elé tekintett hosszan, mereven. — Pedig voltak pillanataim, amikor azt hittem, rossz nyomon vagyunk. Tudták, minden érzékszervükkel érezték, hogy itt... itt valahol a közeli bozótban várja őket a borzalmak borzalma: a hulla. A kis ember már függélyes sziklákon kapaszkodott, vakmerő zergeugrásokkal hatolván fel a tetőre. A pi- pás Maigret közvetlen a nyomában lihegett. Odafenn leültek a köves | laposon, a vékonyka humu- - szón tenyésző zuzmó bársonyára. Megvárták, míg mindenki felcihelődik. Sandi kénytelen volt ebben a várakozásban a tekintélyes Maigrethez igazodni, és csak a fejét forgatta körbe- körbe, nyugtalanul, pásztázva a satnya bozótot. Végül mindenki fenn volt. (Folytatjuk) kulásának 60. évfordulója tiszteletére hirdetett pályázattal kapcsolatosak. A Moszkva rádió október 8-án és 9-én közölte, hogy mind az egyénileg, mind a közösen pályázók sok jó feleletet küldtek be. A Békés megyei résztvevők közül — mint kollektívát — az Orosházi Üveggyár Puskás Tivadar Szocialista Brigádját említette meg a műsor szerkesztője. Eredményhirdetésre egyébként október 29-én, vasárnap. a Moszkva rádió második magyar nyelvű adásában kerül sor 21 és 22 óra között. A győztesek többek között szovjetunióbeli utazásra szóló jegyet és emléktárgyakat kapnak. A rádió magyar nyelvű adásai a 25, 31, 41 és 49 méteres rövid, valamint a 257-es középhullámon foghatók. Form adós táncbemutató Szarvason A Népművelési Intézet közreműködésével rendeznek október 22-én, délután 14 órakor Szarvason for- mációs táncbemutatót, a Krecsmarik Endre úttörőházban. A formációs táncok egyre nagyobb sikert aratnak a társastáncklubok programjában, és a közönség is nagy tetszéssel fogadja ezeket a bemutatókat, versenyeket. A szarvasi bemutatón a Tiszántúl legjelesebb klubjai vesznek részt, a békéscsabai, szeghalmi, szarvasi együttes mellett a debreceni Megyei Művelődési Központ, a jászberényi Déryné Művelődési Központ és a szentesi művelődési központ formációs táncosai is szerepelnek. MOZI 80 huszár Jó jel, ha híre megelőzi a művészi alkotást. Ez történt Sára Sándor 80 huszár című új filmjével is. Örömmel jegyzem: néhány vitatható részlet ellenére meg- rendítően szép, kicsengésében pedig igaz film született Csoóri Sándor és Sára Sándor forgatókönyvéből. Olyan alkotás, mely nem ereklyeként őrzi 48-as hagyományainkat, hanem az időn átívelve felvillantja tanulságul korábbi és későbbi nekibuzdulásainkat is. Sietek hozzátenni: mindezt látványosan, izgalmasan. Sára megérezte, hogy 1848 olyan popurális témát kínál, amelynek feldolgozásánál nem lehet számításon kívül hagyni a szélesebb közönségréteg igényét. A 80 huszár tulajdonképpen nemesített kaland- film, amelynek témája a hazaszeretet, hősei pedig a huszárok, akik férfias bátorsággal és elszántsággal küzdik haza magukat az idegen országból. A film első része szinte részletező módszerrel ábrázolja a hazatérés gondolatának érlelődését, azt a mindent vállaló elszántságot, amely mindig ott buzog a nagy tettek mögött. Okosan, szuggesztíven indokolja a film a hazatérés kollektív szándékát, felvillantva persze az aggályokat, az ellenérveket is. S bármily reménytelennek is látszott ez a kalandos vállalkozás, a huszárok nem tehettek mást: meg kellett kísérelniük a lehetetlent is. Pompás látványt kínálnak a tájak, szépek a lovas jelenétek, emlékezetesek az ember és a ló küzdelmét részletező képsorok. Ám Sárát, a rendezőt szinte lekörözi az operatőr Sára, akit magával ragad a látvány, a gyönyörködtető hegyek panorámája, a színek csodálatos pompázá- sa, s így bizony túlon-túl hosszadalmassá válik a kalandok sorozata. S mert az egymást követő etűdszerű kalandoknak mindig más a hőse, ily módon egyikhez sem tudunk valójában közel férkőzni. Vagyis, nincs központi hőse a filmnek. Sára a közösségre, pontosabban a közös akaratra helyezte a hangsúlyt, nem emelt ki, nem ábrázolt plasztikusan egyéni sorsokat, figurákat. Pedig egy történelmi kalandfilm is jobb és izgalmasabb, ha olyan központi hősök szerepelnek benne, akikért aggódhat, izgulhat a közönség. S ha az alkotók ily dicsérendő módon vállalták a kalandfilm „vádját” — és felelősségét! —, akkor talán jobban fel kellett volna csillantani a nézők előtt a sikeres hazatérés reményét. Mert így bizony már a film elején túlságosan nyilvánvaló lett: lehetetlenre vállalkoztak a huszárok. így is szép, helyenként to- rokszorítóan szép ez az új magyar film, amelynek stílusos zenéjét Szőllősy András szerezte. A fontosabb szerepeket Madaras József, Juhász Jácint, Cserhalmi György, Polgár Géza és Osz- ter Sándor alakítja. A huszárkapitányt Dózsa László, a főhadnagyot Tordy Géza, a császári parancsnokot Szabó Sándor formálja meg. Közreműködik Marosi László kaszkadőrcsoportja, és még sokan mások. Márkusz László
