Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-14 / 243. szám

197«. október 14., szombat NÉPÚJSÁG Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról) Japán Szocialista Párt és a Belga Szocialista Párt ha­zánkba érkezett küldöttsé­geivel, részt vettek a Jamai­cai Népi Nemzeti Párt és az Angol Munkáspárt kong­resszusán. A megbeszélések elősegítették egymás helyze­tének és álláspontjának köl­csönös, alaposabb megisme­rését, az együttműködés to­vábbi lehetőségeinek feltárá­sát a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, az egyetemes emberi hala­dásért folytatott tevékeny­ségben. O Hazánk külpolitikai céljait, az enyhülés és a társadalmi hala­dás ügyét az elmúlt idő­szakban is jól szolgálta a Hazafias Népfront, a béke­mozgalom, a magyar szak- szervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség fs más társadalmi, tömegszervezetek és mozgalmak széles körű, ak­tív nemzetközi tevékenysége. Jelentős esemény volt a ha­vannai Világifjúsági Talál­kozó, amely előmozdította a társadalmi haladás, a béke, a népek közötti barátság és az imperializmus elleni harc ügyét. A találkozón a ma­gyar fiatalok küldöttsége méltóképpen képviselte ifjú­ságunk, népünk törekvéseit. A Központi Bizottság átte­kintette az építő- és építő­anyagipar helyzetét, megha­tározta továbbfejlesztésének feladatait. Megállapította, hogy az építőipar munkájá­ról szóló 1964. évi határozata elérte célját, az iparág fejlő-" dése meggyorsult. Nagy tel­jesítményekre képes építő- és építőanyagipar jött létre, amely növekvő arányban já­rul hoz & a nemzeti jövede­lemhez, a nemzeti vagyon gyarapításához. O Az építőipar terme­lésé 1960 óta meghá­romszorozódott. Az utóbbi években a termelés növekedése a munka terme­lékenységének emelkedéséből származott. Ipari és mező- gazdasági üzemek százai épültek fel, köztük olyan je­lentős létesítmények, mint a Gagarin Hőerőmű, az Ajkai Timföldgyár, a Péti Műtrá­gyagyár, a Hejőcsabai Ce­mentgyár, a Dunaújvárosi Hullámpapírgyár, a Gyulai Húskombinát, a Zalaegersze­gi Hűtőház. Felújult és bő­vült az ország úthálózata, megkezdődött az autópályák építése. A már kiépült met­róvonalak lényegesen javí­tották Budapest tömegközle­kedését. Az építőipar eredményei­ről tanúskodik a 15 éves la­kásépítési terv túlteljesítése, az egészségügyi, oktatási, kulturális és sportintézmé­nyek bővülő hálózata és sok más, a lakosság életkörül­ményeit javító létesítmény. A nagyarányú építkezés nyo­mán városaink fejlődtek, nagy részük korszerű város- központtal és lakótelepekkel gazdagodott. Több új szo­cialista város született. So­kat változott a községek ar­culata is hazánkban. Lényegesen előrehaladt az építés iparosítása, emelke­dett műszaki színvonala. Szé­lesebb körben alkalmazzák a korszerű építési módokat és technológiákat. Az építő­ipari gépek teljesítménye négyszeresére nőtt. Tíz ház­gyár létesült, amelyek össz- kapacitása évi 30 ezer lakás felépítését teszi lehetővé. Megkezdődött a könnyűszer­kezetes építési program vég­rehajtása. Építőanyagipari üzemek rekonstrukciója és új üzemek létesítése lehetővé tette a népgazdaság és a la­kosság igényeinek jobb ki­elégítését. Az építő- és építőanyag- ipar fejlődésével egyidejű­leg javultak az ágazat dol­gozóinak élet- és munkakö­rülményei, növekedett a szakmai hozzáértésük, poli­tikai és általános műveltsé­gük. A Központi Bizottság elis­meréssel állapította meg, hogy az építőipar jelentősen hozzájárult társadalmi, gaz­dasági és településfejlesztési céljaink megvalósításához. Az eredmények fő forrása az építő- és az építőanyagipar dolgozóinak mintegy a felét kitevő törzsgárda, valamint a szocialista brigádok helyt­állása, példamutatása. A Központi Bizottság az építő- és építőanyagipar nagy eredményeinek elis­merése mellett rámutatott arra is, hogy objektív és szubjektív okok miatt az ágazat fejlődése nem volt egyenletes, és elmaradt az igények növekedésétől. A feladatok teljesítését ma is nehezítik az építőipar belső aránytalanságai. Elmaradás főleg a szak- és szerelőipari, a közművesítési, a mélyépí­tési és az épületfenntartási tevékenységben mutatkozik. Az építőipari gépek sokféle­sége miatt nehéz az alkat­részellátás. A munka szerve­zettsége nem igazodik kellő­en az építés iparosodásának követelményeihez nem meg­felelő a gépek és a munka­idő kihasználása, még sok a jogos minőségi kifogás. A feladatok tervszerű tel­jesítését, a beruházások programszerű megvalósítá­sát hátráltatja, hogy sok­szor nem megfelelő a beru­házások előkészítése, az épí­tésben részt vevő vállalatok együttműködése. A rendel­kezésre álló építőipari kapa­citáshoz képest még mindig sok a megkezdett beruházás. Az indokoltnál hosszabb a kivitelezési idő, gyakran túl­lépik az előirányzott költsé­geket. A lakásépítés tervsze­rűségét, folyamatosságát ne­hezíti a hiányos területelő­készítés. A lakosságnak sok gondot okoz. hogy a lakás­építés ütemével nem tart lénést az iskolák, az egész­ségügyi és a szoleáltatóléte- sítm^nvek megépítése. O A Központi Bizottság megállapította : a XI. kongresszus határoza­taiban, a párt programnyilat­kozatában kitűzött célok megkövetelik az építőipar teljesítőképességének jelen­tős növelését, az irányítás, a szervezettség színvonalának emelését. Az építő- és az építőanyagiparnak az eddigi­nél tervszerűbben, hatéko­nyabban, jobb minőségben kell kielégítenie a gazdaság fejlesztését és az életkörül­mények javítását szolgáló építési igényeket. Az építőipar erőforrásait mindenekelőtt az állami nagyberuházások, az export- árualapok bővítését szolgáló beruházások meggyorsításá­ra, a lakások és a hozzájuk kapcsolódó létesítmények fel­építésére kell összpontosíta­ni. Ezzel egy időben na­gyobb figyelmet kell fordí­tani az épületfenntartási, felújítási munkák meggyor­sításához szükséges feltéte­lek biztosítására. Folytatni kell az építés iparosítását. Hazai adottsá­gaink és a szocialista nem­zetközi munkamegosztás le­hetőségeinek jobb kihaszná­lásával javítani szükséges az építő- és építőanyagipar technika felszereltségét, műszaki színvonalát, anyag- és alkatrészellátását. Ösztö­nözni kell a korszerű építé­si módok gyorsabb és na­gyobb arányú elterjedését. Alapvető követelmény a vezetés, az üzem- és munka- szervezés színvonalának emelése, a rendelkezésre ál­ló eszközök és munkaerő ésszerűbb felhasználása. Az építőipar termelésének a nö­vekedése a jövőben is a munka termelékenységének emelkedéséből származzék'. Halaszthatatlan teendő a munkaerő-gazdálkodás javí­tása, a tervszerű foglalkoz­tatás biztosítása. A szakmai képzés és továbbképzés, a közép- és felsőfokú szakok­tatás igazodjék méginkább a gyakorlati követelmények­hez. Az anyagi és erkölcsi elismerés az eddigieknél jobban fejezze ki az elvég­zett munka minőségét, a ki­emelkedő teljesítményt. Szé­lesebb körben kell alkalmaz­ni a teljesítménybérezés olyan formáit, amelyek a szervezettebb, a jobb minő­ségű és a hatékonyabb mun­kára ösztönöznek. Lényege­sen javítani kell a munka- fegyelmet, a munkaidő ki­használását. A gazdasági és műszaki tervezésben, a kivitelezésben egyaránt szigorúan érvénye­síteni kell a takarékosságot. Az építőanyagipar fő fel­adata, hogy az építőipar és a lakosság igényeit egyenle­tesebben, javuló színvonalon elégítse ki. Hasznosítsa job­ban a hazai nyersanyagva- gyont, bővítse az építőanya­gok kínálatát, növelje a gaz­daságos exportot. Fejleszteni kell az építési ágazat ipari hátterét. A ko­hászat, a gép- és a vegyipar, a fa- és a textilipar gondos­kodjék az ehhez szükséges kapacitásokról. Az ipar, a kereskedelem és a szállítás magasabb színvonalon elér gítse ki az építőipar szükség­leteit. Tovább kell javítani az építő- és építőanyagipar dolgozóinak élet- és munka- körülményeit, szociális, kul­turális ellátását. A változó munkahelyből, a családtól való távollétből eredő hátrá­nyok ellensúlyozására intéz­kedések szükségesek. Foly­tatni kell a munkásszállók építését és a meglévők kor­szerűsítését. O Az építési igények és az építőipar kapacitá­sa közötti jobb össz­hang megteremtése megkö­veteli a központi tervező- és irányítómunka színvonalá­nak emelését. A népgazda­sági terv jobban alapozza meg az építőiparnak a többi ágazattal arányos, össze­hangolt, a szükségletekhez igazodó fejlesztését. A gaz­dasági szabályozó rendszer segítse elő, hogy az építő­ipar fejlődése és munkája szorosabban kapcsolódjék a népgazdasági tervben elő­irányzott feladatokhoz; szá­moljon az építési ágazat sa­játosságaival. Nagy figyelmet kell fordí­tani a beruházási folyamat szervezettségének javítására, a beruházók, a tervezők és a kivitelezők kölcsönös érde­keltségének fejlesztésére, együttműködésük erősítésé­re, a szerződések fegyelme­zett teljesítésére. A beruhá­zó, a tervező és a kivitelező közösen alakítsa ki a meg­valósítás programját. Érde­keltségük és felelősségük szorosan kapcsolódjék az el­fogadott program végrehaj­tásához. Az építő- és építőanyag­ipar előtt álló feladatok ma­gasabb követelményeket tá­masztanak az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­um irányító munkájával szemben is. A minisztérium fordítson megkülönböztetett figyelmet a műszaki-techni­kai fejlődés meggyorsításá­nak elősegítésére, az állami, a szövetkezeti, a házilagos építőszervezetek arányos fej­lesztésére. Ösztönözze és tá­mogassa a vállalatok kezde­ményezéseit. A minisztérium erősítse kapcsolatait az egyes építő­ipari szervezeteket irányító, felügyelő főhatóságokkal és a tanácsokkal. Az építőipar országos vál­lalatai összpontosítsák tevé­kenységüket a népgazdaság legfontosabb beruházásainaK megvalósítására. A területi állami építőipari vállalatok készüljenek fel növekvő és többirányú feladataik ellátá­sára, fejlesszék az ehhez szükséges szerelő, szakipari és egyéb kapacitásaikat. A mezőgazdasági építkezések jelentős részét ezután is a mezőgazdasági üzemek épí­tőszervezetei végezzék. Az építőipari szövetkezetek, a tanácsok irányítása alatt működő vállalatok továbbra is elsősorban a lakosság épí­tési igényeit elégítsék ki. Az építő- és építőanyag­ipari vállalatok az eddigiek­nél szélesebb körben alkal­mazzák a korszerű irányítási és vállalatszervezési módsze­reket. A szakosítás előnyei­nek kihasználása érdekében erősítsék és fejlesszék to­vább a vállalatközi együtt­működést. O A tudományos kuta­tás jobban kapcso­lódjék az építőipar igényeihez, feladataihoz. Az ágazati kutatómunka a ren­delkezésre álló kapacitások ésszerűbb, koncentráltabb felhasználásával segítse a korszerű gyártási eljárások megalapozását. A kutatóin­tézetek aktívabban vegyenek részt tudományos eredmé­nyeik gyakorlati bevezetésé­ben; fordítsanak figyelmet a külföldi kutatási eredmények átvételére, alkalmazására, továbbfejlesztésére. A műszaki tervezés fontos feladata: az új technológiák, az anyaggal és energiával takarékoskodó építészeti megoldások, a tipizált és szabványosított elemek szé­les körű alkalmazása, az anyagi lehetőségeinkkel arányban álló, rendeltetésük­nek jól megfelelő létesítmé­nyek tervezése. A műszaki tervezők, az építőművészek mindezt fi­gyelembe véve törekedjenek esztétikus, változatos, a kör­nyezettel összhangban álló építészeti megoldásokra. III. A Központi Bizottság meg­tárgyalta és jóváhagyta a la­kásépítés és -gazdálkodás 1990-ig szóló tervének irány­elveit. Megállapította, hogy a la­káshelyzetben fordulatot eredményezett az 1961—1975 közötti 15 éves lakásépítési terv sikeres befejezése, 1 millió 50 ezer új lakás fel­építése. Ebben az időszak­ban az ország lakosságának egyharmada, több mint egy­millió család költözött új la­kásba. A lakásépítés az utóbbi években is lendülete­sen folytatódott: az idei vár­ható teljesítéssel együtt az V. ötéves terv első három évében több mint 270 ezer lakás épül fel. A lakásviszonyok további javítása a jövőben is fon'.os feladat. Arra kell törekedri, hogy az állam és a lakosság együttes erőfeszítésével 1990- ig a lakásigények nagy része fokozatosan kielégíthető le­gyen. Az új lakások építésé­vel egyidejűleg meg kell gyorsítani a régi lakások felújítását és korszerűsíté­sét; javítani kell a lakás- gazdálkodást. O A második 15 éves lakásépítési terv 1976 —1990 között 1 millió 200 ezer új lakás felépítését irányozza elő. A népgazdaság teherbíró­képességével összhangban kell növelni a lakások átla­gos alapterületét, és javíta­ni kell felszereltségüket, mi­nőségüket. A sokrétű és vál­tozó igények kielégítése vé­gett növelni szükséges mind a nagy családok elhelyezé­sére, a többgenerációs együttélésre alkalmas több szobás lakások, mind a gyer­mektelen házaspárok és az egyedülállók részére megfe­lelő kisebb lakások arányát. Folytatni kell a nyugdíjas­házak építését is. Az új lakások nagyobb része koncentráltan, korsze­rű kivitelezésben és mint­egy 50—60 százaléka több­szintes épületekben létesül­jön. A nagyvárosok és álta­lában a városok lakáshely­zetét gyorsabb ütemben kell javítani. Az új lakásoknak mintegy kétharmada a vá­rosokban, ezen belül Buda­pesten 300 ezer lakás épül­jön fel. A városi lakások növekvő hányadát városrész nagysá­gú negyedekben kell felépí­teni. Az oktatási, egészség- ügyi, kereskedelmi és más szolgáltató létesítmények az új lakásokkal egy időben készüljenek el. A községek­ben a jövőben is zömében egyedi családi házak épül­nek, de elő kell segíteni a beépíthető területek éssze­rűbb hasznosítását, a telep­szerű, több lakásos családi házak számának növelését. O A lakások fenntartá­sa, felújítása, korsze­rűsítése az eddiginél több figyelmet, tervszerűbb munkát igénylő fontos fel­adat. Gyorsítani kell az el­maradt és az esedékes fel­újításokat.- A folyamatos karbantartás­sal egyidejűleg — 1990-ig — 100—120 ezer komfort nélkü­li, állami tulajdonban levő lakásból mintegy 50—60 ezer jól felszerelt, nagyobb alap­területű lakást kell lérehoz- ni, 70—80 ezer félkomfortos lakást pedig komfortossá kell átalakítani. Elő kell se­gíteni, hogy a lakosság a sa­ját munkájával is fokozot­tabban vegyen részt a laká­sok karbantartásában. O A lakásépítés és -fenntartás olyan tár­sadalmi feladat, amelynek anyagi terheit az állam és a lakosság a jövő­ben is közösen viseli. A te­herviselés arányait gazdasági lehetőségeinkkel, életszínvo­nal-politikai céljainkkal összhangban kell megállapí­tani. A lakásigények kielégítésé­ben a továbbiakban is több­féle formát kell alkalmazni. Ezek ösztönöznek a lakosság, a vállalatok, szövetkezetek és intézmények erőforrásai­nak fokozottabb bevonására; segítsék elő a lakásépítési terv biztonságos teljesítését. Az állami bérlakások szá­ma fokozatosan emelkedjék. A VI. és a VII. ötéves terv éveiben — a jelenlegi 23 százalékkal szemben — a felépülő új lakásoknak mint­egy 30 százaléka állami bér­lakás legyen. A személyi tulajdonú la­kások építésének formái a jövőben is a lakosság igé­nyeinek differenciált kielégí­tését szolgálják. Jobban ki kell használni a szövetkezés­ben levő előnyöket. Növelni kell a lakásépítő szövetkeze­tek szerepét a személyi tu­lajdonú többszintes lakóhá­zak és a családi házak épí­tésében. A magánlakás-épí­tést megfelelő hitelekkel, elő­készített területek biztosítá­sával, a hatósági eljárások egyszerűsítésével, a típuster­vek választékának bővítésé­vel, építőgépek kölcsönzésé­vel továbbra is segíteni kell. Növekvő mértékben kell tá­maszkodni a lakosság azon készségére, hogy saját eszkö­zeivel és munkájával is hoz­zájáruljon a lakásépítéshez. A lakásigények gyorsabb és differenciáltabb kielégíté­se érdekében a lakáscsere le­gyen intézményes, és váljék a lakásgazdálkodás szerves részévé. A tanácsok az új ál­lami lakások egy részét köz­vetlenül használják fel a lakáscserék ösztönzésére. A lakásépítésben és -gaz­dálkodásban a jövőben is biztosítani kell, hogy a több- gyermekes családok, a fiatal házasok és az ipari munká­sok az átlagosnál gyorsab­ban jussanak lakáshoz. O Az előirányzott lakás­építés, felújítás és korszerűsítés járuljon hozzá településfejlesztési cél­jaink eléréséhez, mérsékelje az alapellátásban meglevő különbségeket a települések között. Az V. ötéves terv lakás- építési és -gazdálkodási cél­jainak megvalósítása ered­ményesen folyik. A követke­ző évtized lakásépítési és lakásgazdálkodási feladatait az ötéves népgazdasági ter­vekben kell konkrétan elő­irányozni. * • * Az építő- és az építőanyag­ipar, a lakásépítés eredmé­nyeihez nagy mértékben hozzájárultak a pártszerve­zetek, a tömegszervezetek, társadalmi mozgalmak. A feladatok sikeres teljesí­tése érdekében tovább kell erősíteni a párt gazdaságirá­nyító, politikai szervező és ellenőrző munkáját. Az épí­tő. és az építőanyagiparban dolgozó pártszervezetek tá­mogassák a vállalatok gaz­dasági vezetését a tervsze­rűbb, hatékonyabb munka feltételeinek megteremtésé­ben, mozgósítsák a párttag­ságot és az egész kollektívát a határozatokban foglalt feladatok megvalósítására. A vállalatok vezetői jobban támaszkodjanak az üzemi demokrácia intézményeire, igényeljék és hasznosítsák a dolgozók észrevételeit, ja­vaslatait. A szakszervezetek a ter­melést segítő tevékenysé­gükkel, a munkaverseny- mozgalom felkarolásával, ér­dekvédelmi és nevelési fel­adataik jó ellátásával járul­janak hozzá az ágazat dol­gozóinak eredményes mun­kájához. A Kommunista Ifjúsági Szövetség fokozza felvilágo­sító és szervező tevékenysé­gét, befolyását az építő- és építőanyagiparban dolgozó fiatalok körében. Segítse a fiatalok beilleszkedését a munkába. Mozgósítsa tagsá­gát, az ifjúmunkásokat a vál­lalati tervek határidőre és jó minőségben való teljesí­tésére. A sajtó, a rádió és a tele­vízió segítse elő a tervek megvalósítását, az eredmé­nyeket és a gondokat reáli­san ismertesse, a közvéle­mény formálásával járuljon hozzá az építő- és építő- anyagipar dolgozóinak meg­érdemelt, nagyobb társadal­mi megbecsüléséhez. A Központi Bizottság fel­hívja a kommunistákat, a társadalmi, az állami, gaz­dasági vezetőket, az építő­ipar és építőanyagipar dol­gozóit, munkásosztályunkat, népünket, segítsék elő az ország gazdasági fejlődését, a dolgozók életkörülményei­nek további javulását bizto­sító építési feladatok sikeres megoldását. IV. A Központi Bizottság úgy határozott, hogy a magyar munkásosztály marxista—le­ninista forradalmi élcsapatá­nak, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának 60 év­vel ezelőtt történt megala­kulásáról, a dolgozó magyar nép történetének e kiemel­kedő eseményéről novem­berben ünnepi ülésen emlé­kezik meg. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents