Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-13 / 216. szám
1978. szeptember 13., szerda o IgUiWkfiM-----------------------------------Községi tanács- és vb-ülésekrűl jelentjük Fájdalmas gondolatismétlés Zsadány A zsadányi Nagyközségi Tanács nemrég végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalta meg az általános iskola és az óvoda helyzetét. Ezen többek között szó volt a nevelő-oktató munka színvonala, valamint az iskola és szülői ház kapcsolatáról. A felsorolt adatokból kitűnt: a község iskolájában az átlagosnál is magasabb a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett tanulók száma, amely megnehezíti a szülőkkel tartható kapcsolatok, de még a jó osztályközösségek kialakítását is. Ugyanakkor példaként állítható a zsadányi iskola személyi ellátottsága. A község visszavárja a főiskolát, tanítóképzőt végzett friss diplomás helybelieket, s többek között ennek is köszönhető a testület stabilitása. Battó József tanácselnöktől — egy későbbi beszélgetés során — azt is megtudtuk, hogy minden pedagógus lakásigényét a községi tanács eddig ki tudta elégíteni, s többnyire komfortos lakások biztosításával. A tárgyi feltételek azonban csak nagyon lassan, helybéli erőfeszítések útján kezdtek néhány éve elfogadhatóvá válni. A körzeti ÁFÉSZ és a helybéli vadásztársaság jóvoltából szűnhetett meg három éve a váltótanítás. Idén pedig sor kerül az így kapott két szükségtanterem felszámolására is. Az óvoda — a jelentős társadalmi segítség következtében — ebben az évben már jó körülmények között működhet. A Magyar—Lengyel Barátság Termelőszövetkezet mintegy 35 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá az óvoda felújítátős előrelépést tett: iskolás lett. Mi tagadás, büszke szülői szívem, boldogan vette tudomásul, hogy lányom belépett a tudományok kapuján. Maholnap hivatalosan is írni, olvasni tudóvá válik. Azért emeltem ki, hogy hivatalosan, mert illegálisan már óvodás korában is értett az olvasáshoz, sőt a betűvetéshez is. Az első komoly munkanapja után szomjasan figyeltem rajta a változás jeleit. Látni akartam; viszi-e valamire? Dicsérte-e elégszer tanító nénije, kitűnt-e társai közül talpraesettségével? Büszkén állíthatom — mert jó barátok vagyunk — könnyen nyílt meg kis szíve előttem. Elégedetten hallgattam beszámolóját. Igen, megdicsérte a tanító néni, mert igazán szépen ült, míg mesét olvasott nekik. Sőt. még vázlatosan az elhangzott vidám kis mesetörténetet is felidézte. Közben, megérkeztünk kisebbik lányomért az óvodába. ö is előrehaladt, hiszen nagycsoportos lett. Nem szabad ugyebár ezt sem lebecsülni. No, de egyelőre maradjunk első osztályos nagylányomnál. Az óvodába érve ragaszkodott hozzád hogy hátitáskával, azaz teljes iskolai menetfelszereléssel jelenjen meg volt óvodájában. Kellő nyugalommal zsebelte be a „kis pisisek" ál- mélkodó felkiáltásait, s fel- nőttesen beszélgetett — az egyébként nagyon szeretett — óvó nénikkel és dada nénikkel. Kiértékelték a helyzetet, s lányom pozitívan nyilatkozott új „munkahelyéről’’. Talpraesettsége, tisztelettudó modora könnyeket csalt a szemembe. Hát, igen. Mégiscsak az év. lányom. A lakótelep ABC-jében letudott napi sorban állásom után már-már visszazökkensához. Az iskola is jó támogatóra lelt a Budapest, XXI. kerületi Építőipari Vállalatban. A nyári tatarozási, festési munkákat is a budapesti vállalat 7 tagú, zsadányi brigádja végezte el. Az iskola sporttevékenységén a 200 ezer forint költséggel épült új sportudvar sokat javított. A pedagógusok és a község összefogását dicséri, hogy a 40 ezer forintos tanácsi támogatáson felül minden más társadalmi munkában készült el. Az eredmények mellett azonban még gond is van bőven. Nincs megoldva megnyugtatóan az iskolai napközis foglalkoztatás, vagy ugyanígy az óvodai tálaló kérdése sem. Újabb és újabb erőfeszítésekre lesz szükség. De e két oktatási intézmény dolgozói, az elmúlt év tapasztalatai alapján, képesek lesznek továbbra is. az adott körülmények mellett, jó szakmai, pedagógiai munkát végezni. Gerla Javuló körülmények a ger- lai általános iskolában. Gerlán két évvel ezelőtt jelentős változás következett be a tanácsi és az általános iskolai vezetésben. A közelmúltban tartott községi tanácsülésen Sárándi Zsófia igazgatónő az általános iskola elmúlt évi tevékenységéről számolt be a tanácstagoknak. E rövid időszak alapján is jelentős előrehaladásról szólhatott. Javult az iskola személyi ellátottsága, amit az is bizonyít, hogy jelenleg egyetlen képesítés nélküli pedagógus sem tanít intézményükben. A régi kastélyépületben működő iskola a tárgyi feltételek javításában is' sokat lépett előre. Ehhez a község lakosainak tem a szürke hétköznapok hangulatába, mikor lányom csillogó szemmel bejelentette, hogy tanult bizony ő még más valamit is az iskolában. .. No, gondoltam, most teszi rá a koronát széppé sikeredett napomra. S ekkor szabatosan, édes anyanyelvűnk gazdag nyelvi fordulataival élve: viccet kezdett mesélni. A vicc egy Pestre felkerült paraszt bácsiról szólt, aki valahogy elkeveredvén a nagy forgatagban, szállás híján egy nászutas pár ágya alatt kötött ki. A felhevült, még igen lelkes kezdő férj ifjú hitvese lankás tájait sorolgatva, illogikusan a következő megállapítást tette: — Ha a telkedbe nézek, az egész világot látom! Erre a paraszt bácsi érdeklődő basszusát megeresztve sietősen rákérdezett elveszett kecskéje tartózkodási helyére. Nagyjából így festett a vicc. Természetesen, méltóságomat megőrizve, illedelmes mosollyal jutalmaztam lányom ismeretszerzésének legújabb bizonyítékát. Óvatosan feltett kérdésemre barátságosan felvilágosított, hogy szünetben az osztálytársaitól jobbakat is hallott, de sajnos azok most nem jutnak az eszébe. Nem tudom mi történt velem, de fennkölt hangulatom a vicc mesélése után hamar elpárolgott. Láttam sötét jövőm, amint kétségbeesetten igyekszem — a tízpercekben lezajló intenzív „korrepetálások” ismeret- anyagát — a jólneveltség, tisztelettudás, tiszta gondolatok beplántálásával legalább semlegesíteni. Azon is törtem a fejem, hogy ezek az apróbbnál is apróbb „hátitáskások” honnan szerzik a korosztályukhoz egyáltalán nem méltó kifejezéseket, s a meglehetősen komoly élettapasztalatot feltételező vicceket? Ténylea. kedves felnőttek! Kitől hallhatják? B. S. E. áldozatos munkájára is szükség volt. A nyáron új műanyag burkolattal fedték be az olajos padiakat, s az iskola dolgozói a szülőkkel közösen, társadalmi munkában varázsolták újjá a megkopott padokat, s festették ki az iskolaépületet. A korszerű víz- öblítéses illemhely építése is befejezéshez közeledik. Helyi gazdasági egység híján az iskola sok segítséget kapott a békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezettől, az Erdei Termék Értékesítő Üzemtől, s a 611-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet fiataljaitól, akik a vízvezetékek szerelését vállalták el. A felújítási munkák javával el is készültek a tanévkezdésre. A 188 gerlai diák a korábbiaknál jobb körülmények között kezdhette meg ebben a tanévben tanulmányait. Az igazgatónő szóbeli kiegészítésében még elmondotta, hogy a javuló tárgyi és személyi feltételek által megerősödött tantestület ebben a tanévben fokozott fegyelemmel, hivatás- tudattal indult neki az új tanévnek. A napokban jelent meg irodalmi és művészeti folyóiratunk ez évi 2. száma. A szokásosnál terjedelmesebb számban rangos névsor található a tartalomjegyzékben. A költők közül Papp László „Rosszerdei rapszódia” című költeményével indul az első blokk, melyben igen izgalmas olvasmány még Krupa András: „Elmondta egy idős szlovák parasztasszony” című írása, melyet a szerző 1977-ben rögzített hangszalagra. G. Vass István Weisz Sándor visszaemlékezéseit adja közre, a Téli Palota elfoglalásáról és más forradalmi eseményekről. majd Ruzicskay György „Szerelemkereső” című rajzdrámája következik. A továbbiakban Czipri Éva, E. Kovács Kálmán, Káldi János, Szokolay Zol-’ tán, Sass Ervin, Bencze József, Miskolczi Ottó, Szúdy Fotóvásár Százmillió forintos készletből választhatnak keddtől a fotózás kedvélői az QFO- TÉRT hagyományos őszi vásárán. A szeptember 30-ig tartó akcióban — amely főleg a fényképezési idény meghosszabbítását és a házi laborálás további népszerűsítését szolgálja — 20 százalékos engedménnyel árusítanak fényképező- és nagyítógépeket, dia- és filmvetítőket, valamint különböző egyéb fotó- és optikai cikkeket. A mostani vásár választéka minden eddiginél gazdagabb. Egyebek között 13-féle szovjet és NDK gyártmányú fényképezőgép kapható kedvezményes áron, 79-től 1824 forintig; közülük kilencfaj- ta készülék ára 500 forint alatt van. A kedvezményes, 1000 forinton felüli fotócikkek hitellevélre is megvásárolhatók. Az OFOTÉRT szakboltjain kívül az áruházak a megyei iparcikk kiskereskedelmi vállalatok és az ÁFÉSZ-ek kijelölt boltjai is megadják a 20 százalékos árengedményt az akcióba bevont cikkekre. Géza, Kovács György, Vaj- nai László. Puszid Sándor, Vojtech Kondrót és Rudolf Cizmarik (fordította Filadel- fi Mihály) verseit, valamint Csoór István novelláját olvashatják az irodalomkedvelők. A kötet záróblokkjában Ady Endre emlékét idézik Fábián Zoltán, Szász János, Dobossy László, Karol Tomis, Jerzy Robert Nowak, Puszta Sándor, Kulin Ferenc, Kiss Tamás írásaival. Ezt követi Pogány ö. Gábor írása Somogyi Árpád szobrász- művészről, Araczki János ünnepi megnyitója a békéscsabai grafikai biennálén, 1978. április 2-án, ugyancsak a biennáléval foglalkozik Aba Novák Judit. Végül Kemény E. Gábor ír Mocsáry Lajos szlovák paraboláiról, Földeák Iván pedig Valerij Povoljajev fiatal szovjet írót mutatja be, és közli magyar fordításban Povoljajev „Hét apa”' című novelláját. n mmár 30 éve valljuk, társadalmi szinten magunkévá tesszük : a társadalmi tulajdon erejét, a beléjet vetett bizalmat, az ősök álmodta szocialista jövő emberközelbe hozásának lehetőségét. Rangot, fényt, de nem talmi csillogást kapott e szó, s lett a ma alapja, a jövő forrása, záloga. Az ország szinte minden állampolgára hozzájárul gyarapításához, ki közvetlen munkával, ki közvetett úton. Törvények írják elő évről évre kötelező növelését, felosztását, felhasználásának módját. Bizonyára sokan tudják, hogy a megyei lakásépítési program azért gyorsulhatott fel, mert a takarékszövetkezetek az OTP-nél tartósan lekötötték betétjeik jelentős részét. A falu így nyújt anyagi fedezetet a százával épülő új városi lakásokra. Honnan áramlik ez a pénz a takarékszövetkezetekbe? A falvak és községek szorgalmas lakóitól, akik a napi kötelező munka utáni jövedelmük egy részét takarékosság címén helyezik el valamelyik pénzintézményben, másik részét felélik, s egy bizonyos hányadát pedig a szabad idő okos, tartalmas eltöltésére, termelésre fordítják. Ugyanezt teszi nagyobb összeggel a szövetkezet is, legyen ipari, mezőgazdaság^ vagy éppen fogyasztási típusú. Valamennyi közösség előre megtervezi, hogy az előző évi gazdálkodás bevételeit hogyan osztja fel. A szövetkezetek politikai és társadalmi vezetése — a demokrácia kiteljesülése jegyében — a tagság egészét bevonja ebbe a nagyon fontos munkába. A szövetkezetekben tehát mindenki tudomására hozzák a gazdálkodás eredményét, hasznát az egyén és a közösség számára. A szövetkezet tagsága így tudja, tudomása van arra vonatkozólag is, hogy a fejlesztési alapba csoportosított anyagi eszközöket mire fordítják, s ezek jövőre és az azt követő években hogyan segítik a közösséget. Ilyen pénzből épült és épül a kondorosi takarmánykeverő, s fejlődik most kon- cenlrátumgyártó üzemmé. Mondhatnánk példákat a fogyasztási szövetkezetek területéről is, hiszen az a sok-sok új üzlet, takarékszövetkezeti üzletház, melyből ugyan sok épült az utóbi időben, de még mindig nem elegendő. Ezek közös, eredményes erőfeszítéseink révén szolgálják, hogy a sok közül csak egyet említsünk, a mezőgyániakat. Miközben az üzemek, vállalatok, intézmények hathatós erőfeszítéseket tesznek az emberekről való gondoskodásra, hiszen a betegségben szenvedők részére még táppénzt is folyósít a társadalom, egyesek irányt tévesztenek éppen, amikor tízezer forintok kerülnek kezük ügyébe. Saját zsebükbe teszik. Ezek az emberek hallatlanul rövidlátók. Azt hiszik, sőt meg vannak arról győződve, hogy „okosan sikkasztanak,1 csalnak, lopnak”, tettükre sohasem fog fény derülni. A mi társadalmi rendünkben minden forintnak megvan a maga helye. Még csak szőrös szívűnek sem kell lennie a megyei szövetségek revizori iroda dolgozóinak, hogy fényt derítsenek a szó- banforgó esetekre, a közösség vagyonának hűtlen kezelőire, dézsmálóira. Van annak már két éve is,, amikor a kovácsházi CITÉV igazgatóját, aki hasonló ügybe keveredett, megkérdezték : „Mennyire szereted munkádat, családodat, a szövetkezeti mozgalmat, s tiszteled azokat, akik. fiatalon e magas és jó jövedelmű beosztásba emeltek ! Becsaptad, megcsaltad őket, s hozzányúltál, saját céljaidra fordítottad a közösség dolgozóinak verej- tékes munkájából eredő hasznot.” Fáj, hogy most ugyanezeket a gondolatokat a szövetkezeti mozgalomban dolgozó három igazgatónak kell elismételni, tudomására hozni: vétettél, önző szándékaiddal megkárosítottad a közös vállalkozást, a takarékszövetkezetet! S el kell mondjuk ezeknek az embereknek azt is, hogy tettükkel lényegében fékezték, lassították építőmunkánkat. Talán kettő, esetleg három lakással is épülhetett volna több, vagy óvoda, bölcsőde, iskola bővülhetett volna egy-két teremmel, ha nem vágják zsebre, ami nem is az övéké. Szükséges azonban azt is elmondani, hogy egy igazgató egy személyben kevés a visszaélések sorozatban való elkövetésére. Társak kellenek hozzá, akik valamilyen ek miatt segítenek is a társadalmi tulajdon megszerzésében. A közvetlen környezet ezt nem veszi észre, nem látja? Miért csak pusmognak, miért nem szólnak nyíltan még az ügyeskedések kezdetén: állj meg, ne bántsd boldogulásunk forrását! Ha így lépnének fel, bizonyára a helyzetek most másképp alakulnának. De ki mer szólni egy igazgatónak? lörvény védi a jó szándékú embereket, ebI bői következik, hogy egy-egy gyanús ügy tisztázását sohasem szabad „haveri” alapra helyezni. Minden szövetkezetben és intézménynél megtalálható az a fórum, amely fogadja a jelzéseket, de ha netán valaki ezzel nem lenne megelégedve, fordulhat a felügyeleti szervekhez. Megelőzni a bajt, védeni, szeretni az embert, ez a mi legfőbb célunk, ez munkánk, életünk lényege. Kóstoló guggolva Fotó: Veress Erzsi Dupsi Károly Elhunyt özv. Tomasovszki Mihályné, a népművészet mestere Elhunyt özv. Tomasovszki Mihályné, a népművészet mestere, akit életének utolsó éveiben is a szlovák népdalok bű tolmácsolójaként ismertek lakóhelyén, Szarvason, de mindenhol szívesen emlékeztek rá, ahol csak bemutatkozott énekével. özv. Tomasovszki Mihályné a felszabadulás után azonnal bekapcsolódott a nőmozgalomba. Fáradtságot nem ismerve, igen lelkesen vette ki részét az MNDSZ keretében végzett kulturális munkából. A járási-városi Vajda Péter Művelődési Központban, Szarvason 1971-ben alakult meg a nemzetiségi Röpülj páva kör. Ennek létrehozása elsősorban Tomasovszki Mihályné érdeme. A nemzetiségi Röpülj páva kör nemcsak helyben, hanem Békés megye különböző városaiban és községeiben is sikeresen szerepelt. Tomasovszki Mihályné 1973-ban kapta meg ,a Népművészet Mestere kitüntető címet. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a szlovák népdalkultúra ápolása és terjesztése terén. Részben a szarvasi nemzetiségi Röpülj páva körrel együtt, részben önállóan aratott nagy sikereket Vésztőn. Eleken, Endrődön, Kondoroson, Sarkadon, Szeghalmon, Gyomán, a Csillebérci Úttörőtáborban, Kalocsán, ebben az évben pedig Baján, a Duna menti nemzetközi folklórfesztiválon. A „korrepetálás” Elsőszülött lányom jelenB. S. E. Megjelent az Új Aurora ez évi 2. száma
