Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-12 / 215. szám
1978. szeptember 12., kedd o lEHil'MTd I • - - ----- ...................----- - - - ■ "■■■' ■ -*■ ■— ■ T ovább a répa körül, avagy: mibe kerül egy koncepció? Augusztus 31-i számunkban „Kihúzzuk-e a répát?” című cikkem — többek szerint, kimondva, sejtetve — arra a következtetésre jutott: némely, talán egyébként is rosszul gazdálkodó termelőszövetkezetünknek azért lesz egyre keserűbb a szája íze répa- és cukorügyben, mert keveslik a Herriau gépsorra átmenetileg még megkapott 40 százalékos állami támogatást. A korábbi 70 százalékos helyett... Tovább nyomoztam hát répaügyben, s most igyekszem legjobb tudásom szerint az olvasó elé tárni, miről van szó. *8* Akarják, kedvelik, szorgalmazzák a cukorrépatermesztést termelőszövetkezeteinkben. Látszik ez már abból is, hogy mindenütt a legjobb földjeiket vetik be répamaggal. Tudják: az, hogy meglesz-e az ország cukra — közte amit Békés megyétől vár a népgazdaság —, egyáltalán nem kis dolog. Csupán arról van szó néhány téeszben — mint például a dobozi Petőfiben, a csabai Május 1-ben —, hogy a csaknem évente ismétlődő belvizesedés arra inti a gazdálkodókat: jobban meg kell gondolni, mennyi és milyen földet vetnek be répával. Több éves tapasztalat után döntötték el a csabaiak, hogy a 300 hektáros vetésterületet 200-ra csökkentik. Hasonló mértéknél célszerű maradni Dobozon is: az idén, a hatalmas tavaszi esőzések miatt 65 hektáron kellett a répát tőrothadás miatt a földből kiforgatni. A fő gond mégsem ez, hanem az, hogy nem megoldott a gyors betakarítás, a legfőbb munka gépesítése. Nem elhanyagolható veszteséggel takarítják be a répát a csehszlovák, az NDK- beli és az egyéb gépek. Sok mindent tudó, kitűnő gépsor a francia Herriau, de nem tökéletes tőbeállítású földre, gyomos, egyenetlen talajra nem való, túlságosan az elvont, ideális munkakörülményekhez szabott. Ám ez csak a kisebbik baj vele — a nagyobbik az, hogy sokba kerül. Évekig százszázalékos állami támogatást élvezett. A kedvezmény az idén 40 százalék erejéig még megvolt, de vajon meglesz-e jövőre? Nem valószínű, hiszen az állam — ezt tudomásul kell venni — nem fejőstehén. Lássuk azonban, mit kezdenék a répával téeszeink ilyen feltételek esetén. Nézzünk egy jól, nyereséggel gazdálkodó téeszt, a gyulai Munkácsyt. Náluk a mostani 320 hektáros területen mintegy 350 mázsás átlagtermés várható. Szívesörömest növelnék — legalább négyszáz hektárra — a répa vetésterületét. Ha megtennék, 400 mázsás átlagterméssel, 15 százalékos cukorhányaddal számolva, 3 millió forint lenne — optimális esetben — a cukorrépán a tiszta nyereség. Milyen arányban áll ez az ösz- szeg a gépesítés költségével? Nagyon kedvezőtlen arányban. Van egy Herriau gépsoruk, ez azonban két éven belül biztosan elhasználódik. Már most is csak nehezen bírja el a 320 hektáros területen a munkát, minthogy egy gépsor 3—4 éven át, körülbelül 200 hektáron képes a répát gyorsan, tehát kis cukorveszteséggel betakarítani. Ha tehát vennének is egy újabb Herriaut 3 millióért, egy évre rá ott állnának, hogy még egyet kellene venni, ami összesen már 6 millió. Két év alatt ennyit költenének tehát arra a 400 hektáros cukorrépa-vetésterületre, ami éppen két év alatt hoz — ha nagyon jól alakul minden ! — hatmilliót. Jogos, és indokolt a kérdés: gazdaságos ez?? Kérem, a megoldáshoz nem kell más, csak olcsóbb és jobb gép — fogalmazott Sótyi János, a szövetkezet elnöke. Egy napra rá Csá- nyi Sándor, a MEZŐGÉP Tröszt kereskedelmi igazgatója pedig így tájékoztatott: két irányban is folynak ugyan kísérletek magyar cukkorépa-betakarító gépsor kifejlesztésére, ezek azonban 1980-nál előbb biztosan nem hoznak eredményt. Magyarán: 1980-ban, vagy 81-ben lehet majd jó cukorrépa-betakarító gépsort kapni... Ha a kísérletekkel minden jól alakul... S8S Néhány évvel ezelőtt államunk hallatlan nagy erőfeszítéseket tett : milliár- dokat költött a cukoripar fejlesztésére. Kérdés: nem vész-e kárba aránytalanul rövid idő alatt mindez? Nem vész-e kárba azért, mert a támogatás abbamarad — néhány karhosszal a cél előtt? Vagy azért, mert az új gépsorról az illetékesek nem gondoskodtak előre, idejében ? Még súlyosabb kérdés: hogyan, milyen áron lehet majd az iparágat — később, ha a világpiaci helyzet más lesz, a cukorár ismét másképp alakul — újból föltámasztani? Mert minden végig nem gondolt, vagy végig nem vitt: meg nem valósított koncepciónak ára van. S borsos ára lehet — a cukornak is. Varga János Hz „aranyos” újító „Szeptember—október: Munkavédelmi újítási hónap” ... adja hírül egy kifüggesztett plakát Békéscsabán, a Volán 8. sz. Vállalat központi telepén. „Olyan témájú munkavédelmi javaslatokat várunk dolgozóinktól, amelyek: — növelik a biztonságos munkavégzést, javítják a munkakörülményeket, csökkentik a fizikai erőkifejtést, minimálisra csökkentik a kézi anyagmozgatást és kézi rakodást...” A lehetőség tehát adott, csak élni kell vele! Zúgnak, zakatolnak az esztergagépek. Itt sem lesz magnófelvétel, a mondatokat a modem gépek túlharsogják. Így hát jegyzetelek. Homyák Béla a műhely egyik sarkában éppen ipari tanulóknak magyaráz. — Hány újítást adott be és hányat fogadtak el? — Ha jól emlékszem, 1960 óta „újítgatok”, és körülbelül hatvan az, amit „jegyeznek”. — Melyiket tartja legjelentősebbnek? — Ne haragudjon, de az embernek mindegyik gyereke kedves... Ügy gondolja inkább; melyik hozott legtöbbet a konyhára? Hát... elég sok van, nehéz kiválasztani — töpreng, majd így folytatja: — Közismerten rossz nálunk a Roman gépkocsik alkatrészellátása. Az anyaghiányos állások csökkentése érdekében megoldást kellett találnunk, mint például a távtartó rudak felújítására. A távtartó rudak gui.ná ;yazásának felújítása ugyanis lehetővé teszi a megkopottak újbóli felhasználását. így tehát készítettünk egy gumisütő formát, amibe a régi golyóscsapszeget fémtisztára letakarítva belehelyeztük nyersgumival ellátva. A vulkanizáló asztalon szorító bilincscsel megszorítva, 1,5—2 órai melegítés után a gyárival azonos minőségű alkatrészt kaptunk. — Ez idáig mintegy 30 távtartó rudat újítottunk fel az említett módon. Az egyéves előkalkulált eredmény 280 Hornyák Béla az „aranyos” újító Kép, szöveg: Béla Vali ezer forint. Nem kevés az összeg sem, de a lényeg: nem kell anyaghiány miatt a kocsiknak állni. — Egy-egy újítással a cél mindig több irányú: a saját munkánk megkönnyítése, a krónikus anyaghiány megszüntetése, és nem utolsósorban, ha az embert „megcsapja” az alkotás öröme, már nehéz lenne nem gondolni mindig valami köny- nyebb, jobb megoldásra ... — Mióta dolgozik a vállalatnál? — Engem a 8-as Volán még a Belspedtől „örökölt”, 1953 óta dolgozom itt. Csoportvezetője vagyok az esztergaműhelynek. És amit nem mondott el: Jó munkája elismeréseként 1974-ben és 1977-ben „Kiváló Dolgozó” kitüntetésben részesült és sok esetben kapott pénzjutalmat. Az ipari tanulók közül számos szakmunkást nevelt. Érzékenyen reagál az új technológiai eljárásokra. 1971-ben kapta meg a „Kiváló Üjító” bronz fökozatot, az idén pedig a kitüntetés arany fokozatát. A Volán 8. sz. Vállalatnál 1974-ben benyújtott újítási javaslatok száma 105 volt, ebből 52-t elfogadtak. A gazdasági eredmény 759 ezer forint, a kifizetett újítási díj meghaladta a 91 ezer forintot. 1977-ben már csak 47 elfogadott újítást jegyeztek, a gazdasági eredmény viszont 1 millió 250 ezer forint, a kifizetett újítási díj pedig 86 ezer forint volt. Beruházás és termelés — Csak már egy évvel idősebbek lennénk — sóhajtja Szögi Antal, a vízgépészeti vállalat II. számú gyulai gyáregységének vezetője. _ ? — Tavaly az év elején indult meg egy nagyszabású beruházás gyáregységünknél. Jelenleg a Béke sugárúti telephelyünkön folyik a termelés, kint az északi ipartelepen pedig beruházás. Ez a kettősség nem kis feladatot jelent a gyáregység kollektívájánál® Szeretnénk ha a beruházás is jó ütemben haladna, de azt is, hogy az idei évre tervezett 137 millió forintos tervet is teljesítenénk. Eddig nem panaszkodhattunk, úgy tűnik, Nagy átmérőjű csövek készülnek a paksi atomerőmű részére Fotó: Béla Ottó mind a kettőt sikerül valóra váltani. Pedig jelentős meny- nyiségű és értékű berendezéseket készítünk a kiemelt beruházásban épülő Borsodi Vegyi Kombinát részére, amelynek a finn UPO céggel együttműködve, egyebek mellett hét kotróhidat kell gyártani, a kombinát szennyvíztisztító telepéhez. Ennek helyszíni szerelési munkálatait is dolgozóink végzik. A kapacitásunk 60 százalékát köti le az a munka, amit a paksi atomerőmű részére végzünk. A hűtővíz-berendezéseket gyártjuk mintegy 70 millió forint értékben. Folytatjuk a már korábban elkezdett csehszlovák megrendelés alapján a 100 és 200 köbméteres víztornyom szerkezeti elemeinek gyártását, amelynek végső összeszerelését a 3-as számú gyáregység végzi. Ebből ebben az évben 70 darab készül. — És a beruházás? — Amint már említettem, tavaly az év elején kezdődött a hozzávetőlegesen 85 millió forint értékű beruházás az északi ipartelepen. Eddig elkészült az iparvágány, a szennyvíz-, csapadékvíz-, ivóvíz- és úthálózat, és jól halad — úgy gondolom a megyében legnagyobb szerelőcsarnok — a 4200 négyzetméteres alapterületű háromhajós daruzott csarnok, második és harmadik hajójának építése. Előreláthatóan novemtílrben készül el. Az acélszerkezeteket saját kivitelezésben gyártottuk és a békéscsabai ÉPSZER Vállalat szereli össze. Ugyancsak jó ütemben épül az 500 személyes szociális épület. Szeretnénk, ha határidőre, december 31-re ez is elkészülne. Épül egy bakdaru- pálya, és egy 2200 négyzet- méteres térburkolat. Megérkezett a svéd Bäckman cég által gyártott felülettisztító berendezés. A DÉMÁSZ megkezdte az egy megawattos transzformátor építését, az ÉPSZER-vállalat jó partnernek bizonyul, nekik is köszönhető, hogy aránylag rövid idő alatt ’megvalósul a beruházás, amellyel megkétszerezhetjük a termelésünket. Gyémánt, rubin, zafír — az iparban A drágakövek nem különleges anyagok: a földünkön nagy mennyiségben található ismert elemek kristályos ve- gyületei. A szikrázóan csillogó gyémánt a szénnek egy különlegesen kristályosodott változata, a többi drágakő pedig a szilíciumnak, az alumíniumnak, a magnéziumnak egy-egy kristályos vegyüle- te. Szép színüket a bennük levő csekély mennyiségű idegen anyagtól (króm, vaná- dium stb.) kapják. A drágaköveknek sok olyan tulajdonságuk van, amelyekre nem is olyan régen figyelt fel a tudomány: keménységük, hővezető képességük, savakkal, gőzökkel szembeni jó ellenállóképességük értékes tulajdonságok a technika számára. Régen a drágakövek csak az ékszerészeket foglalkoztatták, ma azonban felhasználásuk az élet minden területén jelentős. Persze ezeket nem a természetben található nagy értékű darabokból állítják elő, hanem a mesterséges úton létrehozott apró kristályokat használják fel. Az üvegvágótól a fogorvosi fúróig, az órától a számítógépekig mesterséges drágakövek növelik a berendezések élettartamát, megbízhatóságát. A mesterséges gyémánton kívül ma már számos mesterséges „drágakő” nyer felhasználást. A rubin és a zafír például édestestvérek : különböző színük ellenére mindkettő anyaga ugyanaz: alumínium- oxid. A rubin mesterséges előállítása közel sem olyan nehéz, mint a gyémánté. Minden olyan esetben, amikor egy tengely forog egy csapágyban, akkor a legkisebb a súrlódás, ha a tengely acélból, a csapágy rubinból készül. Ezért kerül órákba, műszerekbe igen nagymeny- nyiségben. Ma már a zafaírt is mesterséges úton, timföldből állítják elő, s főként az ipari célokra készülő szintetikus zafír a hőállóság és a szilárdság tekintetében túlszárnyalja a természetes zafírkristályokat. A zafír nem futott be olyan látványos karriert, mint a gyémánt vagy a rubin, mégis jó hasznát veszi a technika. A modern lemezjátszók pick-up-fejében kis, tűhegyes, zafírkristály helyettesíti a hajdani gramofontűt. Nem rongálja a lemez finom barázdáit s csak hosz- szú használat után „csorbul ki”. Jelentős mennyiségű zafírt használ fel erre a célra az ipar. A zafír a számítógépek memóriaegységében is szerepet kap: újabban olyan parányi memórialemeket fejlesztenek ki, amelyék a zafírlapocskára növesztett szilíciumkristályból állnak. Több szakember kellene A kétegyházi Béke Tsz- ben az utóbbi években sokat javult a szakember-ellátottság. Egyre több fiatal diplomás dolgozik a szövetkezetben. A jelenlegi vezetők közül hárman agráregyetemet, négyen üzemmérnöki főiskolát, négyen mezőgazdasági technikumot, hatan egyéb technikumot végeztek. Mindezek ellenére még több szakember kellene, különösen gépészmérnökökre, energetikusra, üzemgazdászra és pénzügyi szakemberre lenne szükség. JEGYZET II józan ész diktálja Gazdasági közhely, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek a fejlődés intenzív módszerei. Mivel a hagyományos módszerek eredményessége állandóan csökken, jelentős változás csak új módszerek alkalmazásával érhető el. Ilyen, viszonylag új módszer az értékelemzés. Viszonylag új, hiszen elméletét és technikáját már mintegy három évtizeddel ezelőtt kidolgozták, ám elterjedtségét tekintve sok helyen — nálunk is — újnak nevezhető. Az érték- elemzésnek az az alapgondolata, hogy a költségek csökkentését a gyártmány- tervezésnél kell kezdeni, mert már ebben a szakaszban jelentős megtakarítások érhetők el. Az USA-ban ma több mint tízezer mérnök és mintegy ötven különleges kutatóközpont foglalkozik értékelemzéssel, de jelentőségét hamar felismerték az angol, francia, nyugatnémet nagyvállalatok is. A szocialista országokban a hatvanas évek közepén jelentek meg először az értékelemzés lényegét, módszereit ismertető tanulmányok. A módszer gyakorlati bemutatkozása sikeres volt. Az Ózdi Kohászati Műveknél például egy jelentős — egymilliárd forint költségben tervezett — beruházást vizsgáltak felül kísérletképpen értékelemzéssel. Az értékelemzés beruházási költségekben 80 millió, az évi üzemeltetési költségekben 20 millió forint megtakarítás lehetőségét tárta fel. Ugyancsak néhány évvel ezelőtti példa: a MÁV egyik javítóműhelyében 500 milliós beruházási programot irányoztak elő, ebből 250 milliót számoltak az építésre. A funkcióvizsgálat során derült ki, hogy a kívánt kapacitást a műhely meglevő állóeszközeivel és technológiájával is el lehet érni, megfelelő szervezési változtatásokkal. Itt nem elsősorban a költségmegtakarítás nagysága érdemel említést — bár az is —, hanem az a szemléletmód, mely az értékelemzést jellemzi, s melyet alkotó kételkedésnek nevezhetnénk. Az értékelemzés olyan alkotó tevékenység, melynek célja a felesleges költségek feltárása, kiküszöbölése, végső soron az önköltség csökkentése. Feleslegesek azok a költségek, melyek nem befolyásolják az élettartamot, a minőséget, a használati értéket, a külső megjelenési formát, vagy más olyan tulajdonságot, melyet a vevő megkíván. E meghatározásból is kitűnik az értékelemzés „vevőszemlélete”, az a sajátossága, hogy a felhasználó, a fogyasztó igényéből indul ki. Egy megvásárlandó rádiótól a vevő elsősorban azt kívánja, hogy szépen szóljon, esetleg minél több állomást foghasson vele. További szempont a külső megjelenés, hogy beilleszkedjen a szoba többi tárgyai közé. Lehet beleszerelni például ébresztőórát is, ám ez a rádiónak nem alapvető funkciója: kérdéses, hogy a vevő hajlandó-e a többletszolgáltatás nagyobb költségét megfizetni. Az értékelemzés haszna a már jelzett költségcsökkentés, de ez csupán rövid távra szóló előnye. Legalább ennyire lényeges az, hogy a hatására kialakuló szemlélet és gondolkodásmód — sokan ezt alkalmazott józan észnek nevezik — a vállalat egészére kiterjed, s nemcsak a hivatásos értékelemzőket. hanem a műszaki és termelési apparátus vezetőit, dolgozóit is alkotó kételkedésre, a racionális megoldások keresésére — alkalmazására készteti. Föld S. Péter
