Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-07 / 211. szám
1978. szeptember 7., csütörtök NÉPÚJSÁG Úttörők a közművelődésben A nemzetközi gyermekév megyei előkészületeiről tárgyaltak Békéscsabán Kedden tanácskoztak a megyei úttörőelnökség és a megyei közművelődési intézmények képviselői Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházban. Az úttörőcsapatok közművelődését tervezve megbeszélték közös tennivalóikat, kijelölték a múzeum, a mozik, a színház, a művelődési házak és a könyvtárak legfontosabb feladatait. Az 1979-es nemzetközi gyermekévben a gyerekek művelődésének legfontosabb színtere továbbra is az úttörőcsapat lesz, ahol a pajtások többek között a Művészetek vándorútján című kulturális közösségi játékban vesznek részt.. A játék során valamelyik művészeti ág barátaivá válnak és közelebbről is megismerkednek a színház, a könyv, a film, vagy éppen a képzőművészetekkel. A Korok és gyermekek című pályázat keretében versekkel, novellákkal, rajzokkal, mese- és játékhagyományok felkutatásával, díszítőművészeti tárgyakkal és játékkészítéssel, helyi színháztörténeti emlékek gyűjtésével versenyezhetnek a gyerekek egyé- nileg, de őrsi és raj közösségekben is. A tanácskozáson az öntevékeny művészeti gyermek- csoportok munkájáról is beszélgettek a részvevők. Jövőre az úttörő-fúvószenekar és éneklő rajok találkozóját rendezik meg megyénkben. Tervezték már a májusi gyermeknap programját is, valamint a jövő évi különböző gyermekpályázatok kiírásának lehetőségeit. Az eredményes úttörőév legfontosabb feltétele pedig az, hogy a közművelődési intézmények támogatását kérjék és igényeljék is megyénk úttörőcsapatai. Filmek Gyuláról A gyulai Városi Tanács tervei között szerepel egy. a közeljövőben létesítendő gyulai filmtár. Ezért a városi tanács megállapodást kötött a Magyar Televízióval az általuk készített, Gyulát bemutató filmek megvásárlására. A közelmúltban érkezett meg. Gyulára a televízió munkatársai által forgatott „Garabonciások” című kisfilm is, amely a legutóbbi EDÜ eseményeit rögzítette filmszalagra. A MAFILM gyulai várról készített filmje is már a városi tanács tulajdonában van. A közeljövőben a televízió Magyar városok című sorozata keretében rövidfilm készül a város gazdasági, kulturális, helytörténeti értékeiről. (Az előbb említett kis- filmet valószínű a televízió november elején sugározza majd.) A gyulai Városi Tanács ezzel a törekvésével szeretné a városhoz kötődő hagyományokat, a mai életet és eseményeket megőrizni a későbbi korok számára. Mai tévéajánlatunk: A Finn Televízió estje Ebben az évben is sort kerítettünk a Finn .Televízió estjének megrendezésére — mondja a műsor egyik szerkesztője, Torday Aliz. — összeállításunkból 18 órától először egy dokumentumfilmet láthatnak a lappföldi emberek életéről, amelyet „Rénszarvaspásztorok” címmel mutatunk be. Bepillantást kaphatnak az északi emberek küzdelmes hétköznapjaiba, a farkasokkal, a hideggel és a sötétséggel folytatott állandó harcukban. Nagyon szép, de kemény hangulatú film. Ezután Finnország hétköznapjai címen ugyancsak egy dokumentumfilmet sugárzunk. Gazdag mozaik- gyűjtemény ez az ezer tó országáról : a fakitermelésről, az iparról, a hadseregről, az építészetről, a gyerekekről és sok másról. Főműsorunk egy játékfilm: Manilakötél a címe. Hőse Joose, egy Svejkhez hasonlatos, derék, egyszerű finn katona, aki a fronton nagy értéknek számító manilakö- telet talál és azt haza akarja menteni. Az író, Veija Meri, a mai finn irodalom képviselője a hétköznapi ember háborúhoz való viszonyát ábrázolja. Könyvét tizenhat nyelvre fordították le, mielőtt filmet forgattak belőle. A késői órákban kerül sor egy ugyancsak balettfilmre, amelyet Väinö Linna művéből készítettek a Taatikko Táncszínház fiataljai. Végezetül egy bur- leszket is láthatnak a finn szaunáról. 38. Aztán egy kicsit csend lett. és Ondrej felnézett a poharából. Szemének tükrén lomha csökönyösség úszott. ■ — Akkor meg kicsoda őt kiengedte? — Kicsoda lehetett? — vetette fel homályvert tekintetét Králik Franyo is. A harmadik kriglinél tartottak, és visszacsúsztak oda, ahonnan indultak. Bele voltak ebbe bogozódva. Most törték a makacs fejüket: kicsoda hát? Egyikük, egy Pista nevezetű középkorú paraszt, szikkadt és görcsös, akár az erdei fák, ki ott volt mindig mindenütt, de nemigen vetette magát észre, mert nemigen szólt sose, most megkockáztatta: — Hát én mondanék egyet. — Bátortalanul bugygyant ki belőle a szó. Mo is félt, hátha rosszat mon De a többiek csodálkozta hogy megszólalt, és kíváncs 'an várták. Ettől Pista felb torodott. — À Zsabkát láttak tenni az erdőn... Arrafelé... M\ gába láttak surranni. A szemek kidülledtek, kezek megálltak az asztalo a söröskorsók közelében. — Ami azt illeti, itthon . látta? — kérdezte Martin. Senki. Senki se látta. És senkiből se jött ej hang se. Sandiból se. összeomold ült a többi közt: Zsabk,a e ment hát a törökök kincséé! az ördög vigye el! Megelő: te. Ki gondolta volna, hoj hiába vár a sok nép a b ren? Hogy nem kerül ráji Körséta az Építők békéscsabai munkásszállásán Milyen is az ideális -mun- kásszálló? Bizonnyal olyan, mint ,az ideális, a modem kornak megfelelő lakóház, ahol a lakásokon kívül közös használatú helyiségek — tévészoba, könyvtár, társalgó, hobbizó —, de még mellette sportpálya is található. Az Építők békéscsabai munkásszállója nem ilyen, ahogy a városban sincs egyetlen olyan lakóépület, amely a fenti követelményeket kielégítené. Talán még az országban sem épült ilyen. De munkásszálló már van ennél jobb. Mégis a szép, világos, kelet-nyugati fekvésű, 15 éve épült négyszintes Trefort utcai létesítmény mindig tele van. és jól is érzik itt magukat a vidéki dolgozók. Ügy körülbelül kétszázötvenen. És otthonának érzi majd a napokban beköltözött harminc, volt kisegítő iskolás gyerek is a földszinten számukra fenntartott szobákban, ök már itt fejezik be tanulmányaikat, a rendes 7. és 8. osztályt. Addig segédmunkásként dolgoznak munkaidőkedvezménnyel, és tanulás közben szakmai oktatást is kapnak : betanított munkások lesznek. Ezután már rövidített tanfolyamon szakmunkásvizsgát tehetnek az építőipar és szakiparból választott szakma szerint. Az előző csoport — 20 fiú — már elvégezte a 7. osztályt, s csak kettő morzsolódott le, viszont a többi jó eredményt ért el, sőt, volt, aki ötösre vizsgázott. A szálló háromágyas szobái tiszták, barátságosak, otthonosak. De ma már ennél nagyobb a követelmény, és ennek a földszinti nagy ebédlő egy televízióval, és az egyetlen, első emeleti klubszoba, amely egyben tévé- és kártyaszoba, meg könyvtár, nem képes eleget tenni. Vagyis, igen kevés a kulturális célt szolgáló helyiség. Ez a klubszoba is három másikból lett később átalakítva, mert az ebédlőben a tévénézést zavarja a későig elhúzódó vacsorázás. Igaz hogy csak egy lépés választja el ,a szállót a vállalat saját kultúrotthonától, és többen idejárnak szórakozni, előadásokat, tanfolyamokat hallgatni, de ba a közművelődési mozgalom jobban beérik, az már kicsi lesz. És egyébként sem tudja pótolni azt, ami itt hiányzik: az emeletenkénti klubszobát. Vasas Pál vállalati szak- szervezeti titkárral és Szombati András szállógondnokkal beszélgetünk. Elmondják, hogy a szálló építése óta sokat változtak az igények, de maga a lakók összetétele is: most legalább fele fiatal az itt élőknek, ök már szívesen töltik együtt, egymással az idejüket, s ha fáradtan hazajönnek, itthon szeretnének tévét nézni. Erre a célra az ebédlő csak szükségből jó, nemcsak a vacsorázás miatt, de hatalmas mérete miatt is, a meglevő klubszoba pedig kicsi ennyi embernek, pláne többféle célra. De hát valamilyen megoldásnak csak kell lenni? — Mást egyelőre nem tudunk tenni, minthogy a második és harmadik emeleten két-három szobát feláldozunk erre a célra. Talán kettő-kettő is elég lesz a köz- falat kivéve, és akkor egy- egy takaros tévé- és klubszobát kapunk — mondja az szb-titkár. Könyvet, napilapot, folyóiratot mindenki olvashat a szobájában is. kényelmesen, akár ágyban fekve. Rádiózhat is. De a televízióról sem mondhatunk le, hiszen szerves része a köz- művelődésnek. Rengeteg hasznos ismeret forrása, mégpedig szórakoztató formában. Nemegyszer játékosan, észrevétlenül tanít, és alakít ki új szokásokat és újabb igényeket. V. M. Értelmes életet Ülést tartott a Hidasháti Állami Gazdaság vállalati közművelődési bizottsága Egy esztendeje sincs, hogy az illetékes felsőbb szervek határozata alapján megalakult Hidasháton, az állami gazdaságban a 14-tagú vállalati közművelődési bizottság. Az összetétel rendkívül szerencsés: titkár Lakatos Zoltánné, a Hidasháti Állami Gazdaság Petőfi Művelődési Házának igazgatója, társelnök: Brachna János általános termelési igazgató és Berta György főállattenyésztő, a szakszervezet vezető propagandistája. A bizottság a napokban ülést tartott, amelyen értékelték a végzett munkát, megvitatták a további feladatokat. A téma fontosságát mi sem igazolja jobban, a sor még jó soká? A vadkárra. És nem azért, mert kicsi az apparátus, (két személyből állt, a hivatalsegéd a harmadik), hanem mert egy váratlan esemény mindent felborít. A tanácselnök még nem nyitotta ki a belső szoba ajtaját. A napi postát bontotta. De a hivatali idő mégiscsak elkezdődött, mert a hivatalsegéd kijött a lépcsőre, maga mögött félig nyitva hagyta az ajtót és fontos arccal megkérdezte, mint akit ezért alkalmaznak: — Mi járatban, emberek? Megkérdezte, noha :tudta. Miközben csontnyelű kiské- sével kanyarintott a kenyérből meg szalonnából, mit baljában tartott, s teli pofazacskója ide-oda mozgott. Az emberek eleje egymás szavába vágva mondta. Mindegy volt, kinek, csak mondhassa, csak könnyítsen. À hivatalsegéd evett, és közben a szemében értő fontosság forgott. — Na — mondta teli szájjal a lépcső tetejéről — mindenkire sor kerül. Az emberek a vadkerítést szidták, mely akár a pókháló, „a nyúl is átszakíjja”. mint a rendkívüli aktivitás. A felszólalók többek között elmondották: a gazdaságban 41 szocialista brigád működik. A termelésben kimagasló eredményeket produkálnak, a kulturális vállalásaik azonban semmitmondóak. Különösen az állattenyésztésben dolgozó szocialista brigádok maradnak el a követelményektől. Vállalják ők, hogy egy-egy kiránduláson részt vesznek, szakmai továbbképzésre eljárnak, de ez édeskevés. A bizottság azt szeretné, ha értelmesen töltenék életüket, a szabad időben többet szórakoznának, olvasnának, filmet, színházi előadást néznének anélkül, hogy órákig tartó utalásra kényszeríte- nék őket. A bizottság ülésén elhatározták többek között: kísérleti jelleggel több fordulós házi vetélkedőt rendeznek a szocialista brigádok között. Minden brigádtag feladatlapot kap, amelyet saját észrevételei alapján tölt ki. A felkészülésre egy-egy hónapot kapnak. A legfőbb forrás a tv lesz, már az adatlaposztáskor felhívják a figyelmet arra, milyen • előadásokat kísérjenek figyelemmel. öt hónapon át írásban közük véleményüket a látott színházi és filmelőadásokról, az elolvasott könyvek tartalmából. Az olvasnivalót úgy válogatják össze, hogy a gazdaság könyvtárában megtalálhassák a könyvet a brigádtagok. Valaki azt beszélte, hogy a disznó annyira elszemtelene- dett, hogy megvárja, míg a szekér a farkára lép, akkor odább sétál. A hivatalsegéd éppen a szalonnáját nyiszálta, s úgy tetszett, mintha a beszéd madzagját is elnyisszantotta volna a csontnyelű kiskés- sel, mert a szó hirtelen elakadt, egyik-másik éppenséggel feliben. Odébb, a téren különös mozgolódás keletkezett. Fojtott, s izgalommal teli. Olyasféle zaj, mint a zsúfolt templomban, ha elájul valaki, s közelében felborul : az áhítat csendje. Mindenki odafordult. S a szalonnában is megáUt a csontnyelű kés. A téren egy gyereket vezettek át. A gyerek sápadt volt, és remegett. Szája csupa kék volt a hidegrázós vacogás- tól. Két ember támogatta, a kőbányából valók. Sovány, szikkadt emberek, mint két, napon száradt, porlepett szíjdarab; morcak és szót- lanok. Arcuk fekete a borostától. Míg a gyerek szőke és fehér.. Utat vágtak maguknak a nép között. (Folytatjuk) Lesznek irodalmi, külpoü- tikai kérdések, a napi politikáról és a történelmi eseményekről „vallatják” majd a brigádtagokat. Nem maradnak el a sportban sem. A sporttörténeten kívül az olimpiára való felkészülés és az időszerű mérkőzések adják a feleletekhez a témát, i Mindent egybevetve: a kérdések gondolkodásra késztetik a versenyzőket. Állandóan figyelemmel kell kísérjék a tv és a rádió műsorait, sokat kell olvasniuk. Az írásos adatlapkitöltés öt hónapon át folyik, a hatodik hónapban szóbeli beszámoló lesz az elmúlt öthónapi munka alapján. A legjobb adatlapkitöltő brigádtagok jutalmazására ösz- ! szesen húszezer forintot szán t a Hidasháti Állami Gazda• ság. Menet közben természete- ; sen nagy gondot fordít a bi■ zottság a dolgozók szakmai : és politikai továbbképzésé■ re, az általános és középis■ kólái oktatásra. A bizottság ! egyöntetűen elhatározta, • hogy minden lehetséges esz• közzel segíti a gazdaság dol- : gozóinak közművelődését. A. R. HANGSZÓRÓ Mit üzen a Rádió? A sajtót, rádiót, televíziót figyelő embert nehéz már meglepni, megborzasztani. Edzettek vagyunk. Hozzászoktunk az.élet kiszámíthatatlanságához, s a legkülönbözőbb emberi magatartásokhoz — melyekről a hírek és események gondoskodnak — s azt is tudjuk jól, hogy a regények, filmek kitalált történeteire a valóság legtöbbször rálicitál. Nemegyszer úgy és annyira, hogy azt mondjuk, nem lenne aki ezt meg merné írni. Ki hinné el papíron, filmen a mindennapos rémtörténeteket, lenne-e egyáltalán hitele az írónak? Az élet azonban nem olyan szemérmes, mint az alkotók, naponta produkálja, sőt ismétli — még az egyhangúsággal sem törődve — a maga dolgait, melyekkel közvetlen közelről találkozva mégis kibillen a lelki nyugalmunk. Így jártak azok a rádiósok is, akik nemrég egy este tíz óra után kiléptek az utcára, és egy eszméletlen, magatehetetlen kislányt vonszoló két fiúra lettek figyelmesek. A Keletiben ismerkedtek össze, a gyerek öngyilkos akart lenni, de csak a nála levő fél liter császárkörtét itta meg, ettől volt eszméletlen. Rendőrség, mentők, kórház. Még a szülőket sem tudták értesíteni, mert a nevére sem emlékezett, s iratai sem' voltak nála. Másnap beszélgetés a rémült szülőkkel és a kijózanodott tizenhat éves lánnyal, aki nem akar hazamenni, s kéri, vegyék állami gondozásba. A család — józan életű, nehéz sorsú munkásemberek, még három kisebb gyerek otthon. Igaz, szigorúak, nem szeretik, ha elcsavarog, de mégis sok mindenbe beletörődtek már, csak tanuljon, szakmája legyen, dolgozzon. És ne rémítse őket, mint most, és már máskor is, amikor öngyilkos lett a gyógyszerekkel. Gyors intézkedéssel intézetbe került, a szülők ellenére. Régi iskolája jót és rosszat mond róla. Végül — egy hónap múlva — az intézetben keresik föl a rádiósok, de ott már nem találják. Nem bírja a kötöttségeket, mint mondják, elemi alkalmazkodásra képtelen. Otthon lenne a legjobb helye. A másik hasonló korú gyerek levélben fordult a Rádióhoz. Egy bakonyi kis faluból. Tíz testvér, ő, a tizenhat éves a legnagyobb, még csak hatodik osztályos, és azt sem tudja befejezni. Az apa any- nyira iszákos, hogy képes télen késsel kikergetni a családot az utcára. Az anya is dolgozik, alig van együtt a gyerekkel. Mindent a két nagyobb kislány végez el rájuk iskola előtt és után. Szó szerint ezt írja levelében: rossz az életem, szeretnék messze kerülni a szüleimtől. És elmondja, hogy az apa a múltkor rájuk gyújtotta a padlást, és az anyja nem vesz ruhát, cipőt. A tanács már sokat segített, s most van folyamatban az apa beutalása Nagyfára. A tanári kar is mindent megtett, volt amikor ők adtak otthont az utcára zavart gyerekeknek. A kislány dolgozni szeretne, ebben kér segítséget. És kap is gyorsan: olyan munkahelyet szereznek neki a városban, ahol tanulhat is, elvégezheti az általános iskolát. A társadalmi összefogás célt ért. De mit üzen a Rádió, Ke- rényi Mária és Sípos Tamás egyszerűségében is jól megformált, drámai erejű műsora? Nemcsak üzen, sugall is egyben. Sugaü a gyors, eredményes cselekvésre, a mindenkori segítségadásra, és üzeni a pesti kislánynak, hogy a sok feléje nyúló kézből valamelyiket ragadja meg. Addig, míg végképp nem késő. Vass Márta
