Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

NÉPÚJSÁG 1978. szeptember !.. péntek A Televízióból jelentjük Se vele, se nélküle? A békéscsabai nyári napközis tábor eredményeiről, gondjairól Képernyőn a A stúdióban a zenét és az énekhangot mindössze a magnetofon szolgáltatja. Leoncavallo Bajazzók cí­mű operájának zenei fel­vételei ugyanis már napok­kal ezelőtt elkészültek a rá­dió 6-os stúdiójában. A szí­nészeknek itt a felvételeken csúpán tátogniuk kell, imi­tálni az éneklést. A televí­zióban most a látványossá­got rögzítik elektronikára. A látvány ezúttal majd­hogynem eszköztelen. A te­repet az operaénekesek uralják. Döntő az emberi arc, a mimika. A stúdió­ban egyetlen keskeny fe­kete posztóval letakart do- dobogóféleség áll a lám­pák kereszttüzében. Fehér György rendezőnek leg­főbb gondja ezekben a per­cekben a tökéletes megvi­lágítás kidolgozása. A dísz­letek téren és időn kívüliek. A jelenetek végeredmény­A televízió I. műsorában ma délután 17.20 órakor je­lentkezik a Dél-alföldi Kró­nika szeptemberi kiadása. A szegedi körzeti stúdió által készített műsorban a többi 33. Mire Gyúró kicammo­gott a házból, a szarvast már rég elnyelte az erdő, ő ijedt meg legjobban az asszonyi visítástól. Ondrej, a mezőőr fejét csóválgatta a pipája mögött. — Jól őrizted mezőt — szólt oda neki Gyúró. — Ez nem ott jötte — fe­lelt Ondrej. — Hát? — Hipp-hopp, jötte föld alól. — Pislogott hozzá fon­tosán. Akik ott voltak, ba- zsalyogtak, és tudták, amit tudtak. Marisa pedig még mindig a kerítés tetején sírdogált. — Meddig hagytok itt vé- rezni? Levették. Hát volt vala­micske hasadás a farán, a vér már alvadozott rajta. Az asszonyok, mert ők is elő­jöttek hamar, nem enged­ték a férfiak# Marisához, jajgatva körülvették, lefek­tették az oldalára. — Eriggy már — tuszkol­ták Gyúrót —, orvos ide kell! Míg Gyúró mackósán szed­te a lábát, az emberek az utcán társalogtak. Volt mit. — Szarvat az viselte, nem vitás — jelentette , ki Králik Franyo arcizom- rándulás nélkül. Tekintetét nyomatéknak végighordta a többieken. Bajazzók ben egy sötét helyiségben — amelyet azonban ala­posan megvilágítanak — készülnek. A dobogóra fel­álló Sass Sylvia és Miller Lajos operaénekesek fe­kete-fehér sziluettje a vé­kony, kifeszített függöny előtt élesen kirajzolódik. Ugyanezt a képet a moni­toron nézve már könnyű kék mezőben láthatjuk. Szilvio, a szerelmes pa­rasztlegény fejére húzza kö­penyének csuklyáját, hogy ne ismerjék fel a komédiá­sok. — Én sohasem bírnám elfeledni mindezt — énekli megrendültén. A világhírű opera tragi­kus sorsot érő szerelmes párja egyetlen jelenetének beállítása is meglehetősen sok időt és energiát vesz igénybe. — Tévéoperát készíteni egészen más, mint egy kóláról, a kisteleki sajtgyár­ról, a csongrádi kubikos­találkozóról és a Dél-Alföld kulturális életéről láthatnak riportokat. Képünkön : Zelé- nyi Zoltán műsorvezető fel­vétel közben. ták. — Meg patája vót — mondta Ondrej. — S fekete a háta. Szőrös. Pipázgattak, bazsalyogtak. Nem lehetett tudni, mit gon­dolnak komolyan, mit nem. Gyúró gyámoltalan ember volt. Hogy lelje az orvost, amikor a városban lakik, s egyszer jön ide egy héten? Szerencsére találkozott Ján- nal, az asztalossal. Ján el­ment vele a traf ikba, ott van telefon. Mikor Sandi meglátta Jánt, elsápadt: a Zsabka gyerek beszélt. De aztán látta, hogy Ján nem tud semmit. És egy­szerre biztos volt benne, hogy a Zsabka gyerek nem fog beszélni. Eddig is biz­tos volt, fene tudja, miért. Nem is szövetkezett volna vele másképp. Valahol biztos volt benne. A betyárbecsü­letében. Lám, nem is be­szélt, s ha eddig nem tette, ezután se fog. Megnyugodva kérdezte: — Mi járatban vagytok? Megmondták, hogy telefo­nálni akarnak az orvosnak, mert Marisával baj történt. A trafikos kicsit megdöb­bent. — Komoly? — Hát... — Gyúró zavar­opera színházi előadását el­játszani — mondja Miller Lajos, miközben újra át­hangszerelik a világítást. — Más műfaj! A forgatást éppen hogy elkezdtük, még csak most alakul ki bennem valamilyen kép erről a te­levíziós feldolgozásról. A Bajazzók Szilvióját per­sze sokszor énekeltem már színpadon. Tapasztalatom van elegendő, de itt a te­levízióban jobban kell kon­centrálni. Ami a színészi játékot illeti; apró mozdu­latok, kis gesztusok is je­lentőséget kapnak. Le kell faragnunk az erőteljesebb mozgást. S bár énekeltem már néhányszor tévéopera- feldolgozásban, ezt a mes­terséget még tanulnom kell. — Melyik nehezebb? A hangfelvétel vagy a képfel­vétel ? — A hangfelvételek a rá­dióban 10 napon át készül­tek. És ez volt a nagyobb munka. A tévéforgatások 9 napig tartanak majd. A rádióban az énekes még kevéssé értheti meg a tévé­rendező későbbi elképzelé­seit, s idekerülve a stúdió­ba, gyakran ellentmondásos helyzetben érezheti magát. — Hogy lenne jobb té­véoperát készíteni ? — A legideálisabb meg­oldás az lenne, ha a hang- és képfelvételek egyidejű­leg készülhetnének a tévé­stúdióban. Az operaszíné­szek őszintébbnek éreznék a játékot. Történtek már erre is kísérletek, de ma még ezt nem könnyű meg­valósítani. — Melyik érdekesebb, a színházi előadás vagy egy tévéopera-f elvétel ? — Véleményem szerint az operaelőadás lényege­sen mozgalmasabb, de min­dig izgalmas szerepelni a tévében is. Operafilmet for­gatni nehéz vállalkozás, de azért érdemes ! Az asszisztens felvételre szólítja az énekeseket. Be­kapcsolják a magnót. Nedda és Szilvio egymás felé for­dulnak. Fejük felett izzó fény ragyog. — Már nem szeretsz ... — énekli Szilvio, azaz Mil­ler Lajos A Zenét, az éneket a mag­nószalagról halljuk, de a színészek hűségesen követik szájmozgással a szöveget, és az illúzió a felvételen bi­zonyára tökéletes lesz. Szémann Béla ban volt kissé. A zavara úgy tűnt, a trafikosnak szól, a szeme nagyon kerülte a találkozást. Sandi pedig bosszúsan ki­fakadt: — Köszönöm, ez kellett még! Amilyen bolond ez a falu, meg babonás... — Doktor úr! — Kiabált Gyúró a telefonba. — Fele­ségem popsiját kicsikét megszúrta szarvas. Nevetett Ján, nevetett Sandi, s nevetett a doktor a telefonba. — Kicsikét? — hallották távolabb is. — Kössék be! — Dől tor úr... — hebe­gett Gyúró — mondtak, szóljak doktor úrnak. — Hát szólt. — De hogy tetszene kijön­ni. — Kijönni?! — nevetett az orvos, csak úgy recsegett a készülék. — Ha én minden incifinci szúrásért kimen­nék. .. — Röhögve letette a kagylót, Gyúró meg állt sze­rencsétlenül, balga marká­ban, mint bakelit játékszer, a telefonkagyló. Most mi le­gyen? — Semmi. Meggyógyul — mondta Sandi. Még mindig ott ugrált a nevetés a fo­gain. Gyúró lomha pilláit a tra- fikosra emelte, bárgyún, el­lenségesen. És Ján se na­gyon mosolygott már. Ilyes­mit morgott: — Máma is csak úgy van, a tót, az csak tót. . Sandi rosszkedvű lett. — Ugyan, Ján, ki törődik máma ezzel? Nem axaród- zik neki kijönni. Messzi va­gyunk, a világ végén. — Ott, fene ki megesz — ismerte be Ján. Gyúró kapujában most is ott álltak az emberek. Ma­Tanév végén a „mi legyen a gyerekkel ?” kérdésre ország­szerte sok-sok szülő nyarát keseríti meg. Érthetően vo­nakodnak az iskolákban in­kább csak felügyeletet biz­tosító nyári napközis foglal­kozásoktól. Hiszen a gyer­mekeknek szüksége van az új környezetre, a frissen szerzett barátságokra, a vál­tozatos nyári programokra. Az iskolai napközi lehetősé­gei azonban rendszerint, ki­merülnek egy ilyen-olyan já­tékokkal felszerelt napközis terem, az iskolaudvar, s az adott település játszóterének igénybevételével. A megyeszékhelyen tanuló általános iskolásak szülei azonban t szerencsés helyzet­ben vannak. Nem kell této­vázniuk a két megoldás; a „nyakba a lakáskulcsot”, vagy az előbb említett le­hetőség között. (A legszeren­csésebbekről, a nagyszülők­nél nyaraló gyermekekről most nem szólunk.) Békéscsabán több mint tíz éve működik — állandóan megújuló körülmények kö­zött — a nyári napközis tá­bor. Mégis, a maximális igénybevétel ellenére sok szülő fenntartással, sőt el­lenérzéssel nyilatkozik róla. Kényszermegoldásként, szük­séges rosszként tartják szá­mon. Pedig, ha kevesebb előítélettel, s nagyobb odafi­gyeléssel kísérik gyermekeik tábori életét, sok megnyug­tató, biztató tényről, pedagó­giai törekvésről hallhattak volna. A tábor augusztus 20-án zárta kapuit. Az elmúlt két hónap tapasztalatairól, a szülőket talán még ma is izgató kérdésekről Sándor Ferenc táborvezető pedagó­gussal beszélgettünk, aki egy évtizedes napközis tábori ta­pasztalatával már fejlődésé­risa bepólyázott fenékkel, s buzgólkodó asszonyok baljós sopánkodásai közt odabe va­cogott a dikón. Most jött ki rajta az ijedtség. Már ő is látta, hogy támadója nem közönséges szarvas volt. Gyúró széttárta tehetet­len, ügyefogyott tenyerét, e két lapátot. — Orvos nincs. Nem is lesz. Nem gyón — közölte az emberekkel. — Ezt megmondtuk volna előre — bólintottak az em­berek. Ondrej, a mezőőr azt mondta a pipája mögül: — Pedig már út is van. — Fene ki megesz — mondta Ján. — No — lépett előre Krá­lik Franyo, ezer ránc mé­lyéből vihogott a pajkos szeme —, akarsz, hogy do­log legyen elintézve? Akarsz, vagy nem akarsz? — Akarok — szólt Gyú­ró. — Az kell csinálni, amit én, harmincba. Nekem már járta akkor OTI, dolgoztam bányánál. Mondom orvos; nak: gyűjjön ki feleségem­hez, nagybeteg vót. „Fene megy oda” — azt mondta. No, nékem vót fifikám, el­vittem magammal baráto­mat, mondja még egyszer. Mondta: „Fene megy oda.” No, akkor vót már tanúm Akkor híttam privát orvost. Ami kőtség volt, mindről kértem írást, a bíróságon meg benyújtottam, meg kel- j lett neki fizetni. Hű, de f mérges volt! * A történetet már ismer­ték, százszor is hallották, de jót nevettek most is. — Ezt kell csinálni — biztatták Gyúrót. (Folytatjuk) ben értékelhette az idei nya­rat. — Bevallom, bennünket is meglepett a nyár eleji 550 jelentkező. Ez azt mutatja, egyre népszerűbb a napkö­zis tábor. De a bennlakó gyermekek számát nem nö­velhetjük a végtelenségig. Hogy ne kelljen egyetlen szülő kérelmét sem vissza­utasítani, néhány éve beve­zettük a hazajárós rend­szert. Idén éppen ezeknek a csoportoknak a száma volt a legnagyobb. Ha egy kicsit a jövőbe tekintünk, további létszámnövekedésre számít­hatunk. — Milyen program, lehe­tőség várja a kis táborlakó­kat? — A napközis tábor neve­lő, üdülő jellegű. Ez eleve meghatározza pedagógiai te­vékenységünket. Már tavaly elkezdtük a szakirányú fog­lalkoztatást, és idén már nö­veltük is a szakkörök szá­mát. Volt játékkészítő, go­kart-, csecsemőgondozó (en­nek volt a legnagyobb sike­re), hímző-, népi játszó és sakkszakkörünk. Célunk az, hogy a foglalkozásokba be­kapcsoljuk és aktivizáljuk a gyerekeket. Bár jó lehetőség nyüt a sportolásra, az idei tábor fő erőssége mégis a kulturális program volt. A közös daltanulások, tábori „Ki mit tud”-ok, rendszeres filmvetítések már hagyo­mánynak számítanak. A tá­bori karnevál — idén 160 jelmezesünk volt! —, s a tábori vidám vásár volt programjaink fénypontja. — A nyár folyamán két­szer is rendeztünk népművé­szeti napot. Ezeken a kör­nyékünkre jellemző népmű­vészeti foglalkozásokat mu­tattuk be. A népművészek segítségével boldogan ismer­kedtek a gyerekek a fazekas­ság, kosárfonás tudományá­val és aktívan részt vettek a fafaragás, játék- és népi- hangszer-készítés fortélyai­nak elsajátításában is. — Járt nálunk az Univer­sitas együttes, a Szörny cí­mű darabot mutatták be. (Bár kiderült, a darab nem époen általános iskolásoknak való...) Annál nagyobb si­kere volt Sólyom Katalin színművésznő mondókákból, énekekből összeállított mű­sorának. A gyerekek nem akarták elengedni. Régi is­merősként üdvözölték Ke­- mény Henrik bábművészt is. : A sikerhez nagyban hozzájá­rult a Megyei Művelődési Köznont rendszeres szakmai segítsége is. — Vannak olyan gyerekek, akik szinte az egész vaká­ciót a táborban töltötték. Nem találja ezt túlzásnak? Év közben az iskola, nyáron a napközis tábor. Kicsit sok ez a felelősségátvállalásból. A gyerek szempontjából mégis mennyi a pedagógiai­lag is hasznosnak tartott tartózkodási idő a táborban? — A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a gyerekek há­rom hétig valóban élvezik a tábori életet. Aztán, mivel óhatatlanul ismétlődnek a programok, kezd számukra unalmassá, megszokottá vál­ni. Jó volna, ha ezt nem várnák meg a szülők. Mint gyakorló szülő javaslom, hogy egyszer-kétszer küldjék A közelmúltban, augusztus 26-án Orosházára látogatott a Gyulai Harisnyagyár szo- ! cialista brigádlklubja. Ven- ; déglátójuk, az orosházi Pető- S fi Művelődési Központ szo- • cialista brigádklubja kalau­el gyermekeiket a táborba. Például itt fel tudjuk készí­teni őket a nyári önálló SZOT-üdülésekre és az út­törőtáborozásokra is. Nálunk mindent megtanulhat, ami az önálló tábori élethez szük­séges. Hiszen nem felügyele­tet biztosítunk, hanem foly­tatjuk az otthoni és az is­kolai nevelést tábori körül­mények között. — Az idei nyár mostoha volt a táborozókhoz is. Gyakran esett, vagy hűvös, borús idő volt. Hogyan tud­ták megoldani — az alapo­san megnövekedett létszám mellett — különösen a ha­zajáró gyerekek tartalmas foglalkoztatását? Egyáltalán volt hova bújni az eső elől? — Ilyenkor bizony bajban voltunk. Éppen meg nem áz­tak a gyerekek, hiszen akis házak előtt védett folyosók vannak, s ott az ebédlő is, de mert nagy tömegről volt szó, tartalmas foglalkozáso­kat nem tarthattunk. S ha már a problémák szóba ke­rültek, hadd tegyek hozzá én is: a bejárók még ma sem tudják* hová letenni a holmijukat. Az is elég kel­lemetlen, hogy nincs keríté­sünk, és egy nagyobb fedett teraszra is szükség lenne. Az utóbbira, úgy tudom, egye­lőre nincs pénz. Ezek a problémák sokszor elront­hatják 4—5 nap pedagógiai sikerét is. Pedagógiai siker... Nem tudjuk meggyőzni a szülőket arról, hogy csak dél­után 4-től jöjjenek a gyere­kekért. Hiszen akit már két órakor elvisznek, kimarad a délutáni programokból. Ezek a gyerekek csak félig élvez­hetik a tábor adományait. És még valamit! A bentlakó gyerekek szüleinek szerdai látogatása... Hétfőn még szipog a gyerek. Ez termé­szetes. Hiszen nincs jobb, mint otthon a családdal együtt lenni. Keddre beil­leszkedik, de szerdán jön anyuka, apuka, s újból fel­szakadnak a „sebek”... Nem hiszem, hogy jót tesznek ezek a látogatások. * * * A napközis tábor idei, el­ismerésre méltó munkáját kellemetlen esemény árnyé­kolta be. Az egészségügyi zárlat, amelyet sok szóbe­széd, a valóság szokásos fel­nagyítása, de ugyanakkor természetes szülői aggódás is kísért. A valóságos helyzet­ről dr. Juhász László, a vá­rosi tanács egészségügyi osz­tályának vezetője .adott rö­vid tájékoztatást. — A napközis táborban — mint a vizsgálatok kiderí­tették — enyhe lefolyású ví­rusos, hasmenéses - megbete­gedés történt. Az előírások erre az esetre teljes zárlatot írnak elő. A szülők zöme ezt fegyelmezetten tudomásul is vette. A 300 gyerekből mind­össze 15—16 került kórház­ba. őket is több negatív eredmény után hamarosan kiengedték. A zárlat mind­össze egy hétig tartott. Ugyanakkor a városban is hasonló megbetegedéseket észleltünk. A napközis tá­bor megfelel az egészség- ügyi előírásoknak, de a jö­vőben mi is fokozott figyel­met fordítunk rá. zolta a gyulaiakat az üveg­gyári látogatáson, majd a két klub tagsága sikeres ta­lálkozót rendezett. A nap záró programja­ként felkeresték Gyopáros- fürdőt is. Mai tévéajánlatunk: A Dél-alföldi Krónikából között az új kiskunhalasi is­SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény — Az vót neki — mond­B. Sajti Emese Szocialista brigádklubok találkozója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents