Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-06 / 210. szám
1978. szeptember 6., szerda Szeptember Van még napfény is, védettebb kis utcákon olyan, mintha pompás nyár lenne Siófokon, a tóparton azonban már nyargal az észak- nyugati szél, végigfut egészen Keszthelyig, néha visz- szafordul, perdül egyet-kettőt, aztán lecsap egy kimerészkedő vitorlásra, alaposan megrázza vásznait, és arra mutat, ahol a toronyszálló felső emeletsorai átnéznek a túlsó partra. A parthoz egymás után csapódnak fodrozódó, kis. hullámok, nem erősebb és nem gyengébb egyik sem a másiknál, de meg nem állnak. Ez már az ősz jele, mondják a bennfentes balatoniak. száz és száz nádszál bókolja rá az igent a part hosszában, a kövek előtt. Az utcákon még sok a külföldi autó meg a belföldi is, valahogy eltolódott ez a nyár, ki tudja azonban, hogy a vénasszonyok kedvére hoz-e még meleget, napos, szép időt; ki tudja, bemerészkedhetünk-e még a hullámok közé, a nyáron olyan bársonyos vízbe? Szeptember ez, de jön már valahol a fasorban az október is. Csak vár még egy kicsit, neki nem sietős. A hullámok csobognak, sustorognak, mindegyik helyett egy újabb születik valahol bent, a tó közepén. Mire kiérnek, talán kisüt a nap. (sass) Mai tévéajánlatunk: • • Örkény István Több mint tíz évvel ezelőtt játszották először a Thália Színházban Örkény István: Tóték című komédiáját, amely a háborúk elem- bertelenítő következményeit fogalmazza meg a drámai groteszk eszközeivel. A történet egyszerűen annyi, hogy amíg Tóték fia a fronton harcol, parancsnoka szabadságát tölti a kis hegyi faluban élő Tót családnál... A komédiát az elmúlt tíz év alatt a világ szinte minden nagy színpadán, Varsótól kezdve New Yorkig óriási sikerrel mutatták be. A 20 órakor kezdődő darab egyik főszerepét, az őrnagyot ezúttal Harsányi GáSZEBERÉNY! LEHEL: A RÉM Regény 37. — Valakit csak kérdeni kell! — Én ott nem voltam. — Hát a feleséged? — Arról se én nem tudtam ... Amikor megtudtam, megkapott magáét.. Na, gyí te! .A lovak rákanyarodtak a szerpentinre, ami az erdőkön át a városba visz. Matej nem nézett hátra az emberekre, akik ottmaradtak hallgatagon, mert jámborak voltak ők haragjukban is. Jó természetű nép lakja e falut. Tudott dolog ez. Sandi is megérkezett a térre, a trafikos, a kockás bricseszben. Nem tudott semmiről. A háza dolgában jött; mit kell ezzel is kilincselni ! A következő busszal megy a járáshoz. A trafik meg addig zárva. Nem érdekes. A kocsma is tart dohányneműt, ha postabélyeget nem is. — Jó reggelt, emberek! — köszönt jó nagyot. — De összegyülekeztek az urak! Nem nagyon kapott választ, egy-két kényszeredett bólintást. Volt még idő. Bement a kocsmába, s megitta a fél- decijét. — Mért lóg az orrotok? — kérdezte a bent ténfergőket. — Maga nem tudja? — szóltak azok nem éppen barátságosan. — Pedig magának tudni kell! — Na, mi van már megint? — Maga úgy tesz, mint ártatlan — mondta Králik Franyo, mert bejött ő is kintről. Meg Ondrej is. — Ne vicceljetek, atyámfiái, mit vétettem? — Kicsit meg is ijedt a szemek furcsa villogásától. — Kirámoltad az ördög kincsét — röhögött Martin, a borbély, ki a közelben ivott. — S nyitva hagytad a likat. — Mi?! — Akkorát nézett a kis ember, majd lenyelte a kocsmát. Franyóék meg sötéten hallgattak. — Tényleg azt hiszitek? Ondrej szólt, mert mind hallgatott: — Akkor mondja meg, mért ő jött ránk! Falura? Letiporta mind egész élet... Ránk hozott nagy szerencsétlenség ! — Ördögöt m ga kiengedett onnan ! csatlakozott Králik Franyo. Látszott rajta a megkönyebbülés, hogy Egészségügyi szakiskolát avattak fel Kubában A Camagüey tartományi székhelyen felépült új, csaknem kilencszáz hallgató befogadására alkalmas egészségügyi szakiskola felavatásán elhangzott ünnepi beszédével nyitotta meg Fidel Castro kubai állam- és kormányfő, a Kubai KP KB első titkára az 1978—79-es tanévet. Kiemelte annak a ténynek a jelentőségét, hogy ma már az ország lakosságának csaknem negyven százaléka vesz részt a szervezett oktatás valamilyen formájában. Fidel Castro elmondta: Kuba hatalmasat, lépett előre a közegészségügy terén, az orvosi ellátáshoz való állampolgári jog érvényre juttatásában. Az elkövetkező esztendőkben a most átadott iskolához hasonló egészség- ügyi tanintézetek épülnek fel minden tartományban. 1985- re ezekből az intézményekből harmincezer szakképzett ápoló és más egészségügyi szakember kerül majd ki. Tóték bor játssza, aki így vall a Tóték új megformálásáról: „Magától értetődőnek tartom, hogy ezt a komédiát felújították. Tíz évvel ezelőtt itt zajlott le az ősbemutató, és én, mint főiskolás, Cipriáni professzor inasának szerepét játszottam. Ha Lati- novits Zoltán vagy Somogy- vári Rudolf élnének (mindketten játszották ezt a szerepet) úgy vélem, drukkolnának nekem. Nem legendákkal akartam megküzdeni, amikor ezt a szerepet átvettem tőlük. Feladatom csupán az volt, hogy végigmenjek a megjelölt úton, és hozzáadjak valamit a magam egyéniségéből.” kimondta, szemébe mondta a trafikosnak. — Atyámfiái! — fuldoklott a kis ember, mert úgy kellett levegő után kapnia aztán a röhögés is ingerelte, amire Martin is biztatta. — Ez hülyeség! Babonaság! — Babonaság? — kérdezték az atyafiak fenyegetőn. De Sandi ismerte őket. Tudta, hogy darabos és ingatag az indulatuk, mint a jámbor ököré. S az esetlen hangjuk, úgy lehet, a szesztől is félrehord. — Csak nem akarjátok a vadkárt a nyakamba varrni? — kiáltott méltatlankodva. — Csapos!... Hányán vagyunk? öt, nyolc... Nyolc sört, paprikázva! Odaterelte a nyolc embert egy maiakart asztalhoz, s azok hagyták magukat terelni. Köztük volt Králik Franyo meg Ondrej, s Martin se maradt ki, a borbély. A söröket maga vitte az asztalhoz szétosztogatta. De az emberek úgy nyaltak csak bele, óvakodva, kéretve magukat. Röstellve maguk előtt magukat, a megalkuvásért. A tnafikos is leült, s azt mondta: — Vegyetek elő kicsit az eszeteket. Mondjuk, hogy úgy van, ahogy ti hiszitek, és csakugyan létezik ördög, és ott csücsül az aranyborjún, a luk mélyibe. így van, ugye? Ott csücsül? — Hát... úgy mondják. — S ti úgy hiszitek. No jó. Csakhogy most nem csücsül, mert itt garázdálkodik. — Ügy mutatkoz. — Márpedig, ahogy én tudom, a borjút nem lehet neki otthagyni, hacsak nem csücsül másvalaki a helyébe, hogy őrizze. Első nap az iskolában Tegnap, hosszú nyári pihenés után, először szólaltak meg az iskolák csengői. A nebulók még' nehezen adták meg magukat a kötelező rendnek, fegyelemnek. Egyedül az első osztályosok ültek kissé megszeppenve, tágra nyílt szemekkel rácsodálkozva szokatlan környezetükre. A Békéscsabai 1-es számú Általános Iskolában úttörők, pedagógusok fogadták és kísérték osztályukba a szülőkkel érkező első osztályos apróságokat. Érezhetően mindenki azon igyekezett, hogy átsegítse őket életük első nagy fordulópontján. A gyulai román tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium öreg falai között vidáman kergetőztek az első szünet örömeit élvező gyerekek. A 17 legkisebb és a 47 első gimnazista a többitől elkülönülve, csoportokba verődve ismerkedett az iskolával. Sarkadon, az Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában csend fogadott bennünket. A diákok kéthetes őszi munkával kezdik az új tanévet. Az iskola diákjainak egyik fele a békéscsabai Barneválnál, másik fele pedig Pósteleken, a konzervgyárban dolgozik. A dobozi általános iskolában megható kép fogadott bennünket. Az első környezetismeret-órán a tanító néni vezetésével a kis elsősök az iskola központi épületével ismerkedtek. (Első képünk.) Bejárták az osztályokat, rácsodálkoztak a rajzszaktanterem falaira kifüggesztett szép festményekre, hímzésekre, s szótlanul, lábujjhegyen lépkedve ballagtak körbe az osztályon. Tóth Józsefné, az első a osztály tanító nénije minden alkalommal gondosan figyelmeztette a gyerekeket az üdvözlés és tiszteletadás szép szabályaira. Számukra a szoktatás napjai ezek. Dobozon éppen ebben az évben érezhető a demográfiai mélypont. Tíz év távlatában most van a legkevesebb elsős, de jövőre már majdnem a jelenlegi létszám duplája várható. Búcsúzáskor jó munkát, jó tanulást kívántunk a kisdiákoknak és pedagógusaiknak. B. S. E. Az első szünet öröme — Az úgy van. — Akkor hát ki csücsül ott? — Aki kiengedte — mondta vigyorogva Martin —, így mondják. — Aki kiengedte? — szólt a kis ember megjátszott ál- mélkodással. — Ott is csücsül, meg itt is? És sört iszik?! Hát ez meg hogy lehet? — Felemelte a korsót, és kiitta. Az utolsó cseppig. S mind e sok sör a szemében nevetett egyszerre. — Sehogy — felelt előbbi kérdésére, s lecsattant az üres korsó a maiakart lapra. A dolog világos volt. Az asztal megelevenedett. Az emberek a sörük után nyúltak, sőt egyik-másik nevetett is. — No, és ha elhoztad magaddal kincset? — Emberfia! — kiáltott a trafikos. — Az nem lehet, azt ti is tudjátok. Élete végéig ott kell neki csücsülni. — Az egyszer igaz. Sandi tisztára mosva ült a többi közt, teljes békességben. S a következő rundót Králik Franyo rendelte. Aztán már Sandi el tudta magyarázni nyugodtan, hogy áll a dolog. — Az az igazság, a hét bükkfánál ott voltam én csakugyan, de én ott az égvilágon egyebet nem találtam, mint követ, meg zúz- mót, meg tüskebozótot. El is jöttem üres kézzel. Marisa meg Teréza pedig még odáig se jöttek, faképnél hagytak. Ez így volt... Egyébként a bajok elérik az embert. Engem is, mást is, mindenkit. Nem kell ahhoz semmi. Az év első orosz nyelvi órája a gyulai román tanítási nyelvű iskolában (Folytatjuk) ! Az érkezés pillanatai a békéscsabai 1. számú iskolában
