Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-05 / 209. szám

1978. szeptember 5., kedd ÍZ UslU Kfitá Az összekötő kapocs: Gyula Megalakult a Budapesten élő Gyulaiak Baráti Köre A gyulai Városi Tanács vezetői régi óhajt valósítot­tak meg a Gyulaiak Baráti Köre megalapításával. A Hazafias Népfront Buda­pest, VI. kerületi székházá­ban már otthonra is lelt a baráti kör. A makói példán sokat ta­nuló gyulai kezdeményezés célja: a Budapest és kör­nyékén élő gyulaiak szülő­földjük iránt érzett szere- tetének, érdeklődésének fenntartása, s új, szervezet­tebb kapcsolat kialakítása a várossal. Az alakuló értekezleten már meg is fogalmazták a kör működésének főbb cél­kitűzéseit: a kör tagjai a szervezett kapcsolat kiala­kítására, meghatározott he­lyen és időben rendszere­sen tartanak összejövete­leket, s állandó kapcsolat­ban állnak majd Gyula vá­ros állami, párt- és tömeg­szervezeteivel. Évente né­hányszor szervezett kere­tek között hazalátogatnak, hogy figyelemmel kísérhes­sék a város fejlődését, és megismerkedhessenek an­nak gondjaival. Vállalták, hogy segítséget nyújtanak a Budapesten rendezendő gyulai vonat­kozású kiállítások szerve­zésében. A célkitűzések egyik szép pontja, hogy a forradalmi évfordulók al­kalmával a Budapesten és környékén lakó régi párt- és munkásmozgalmi elvtár­sakat meghívják az ünnepi összejövetelekre. Feladatul választották, hogy Gyula város történelmének kor­szerű, és a város munkás- mozgalmi történetének megírásában részt vesznek. Azon igyekeznek, hogy a Gyulaiak Baráti Köre ösz- szekötő kapocs legyen Gyu­la lakossága és a Budapes­ten, valamint környékén élő gyulaiak között. Ki lehet a baráti kör tag­ja? Éppen a széles körű célok miatt nemcsak a Bu­dapesten és környékén élő gyulai születésűek és csa­ládtagjaik, hanem minden­ki, aki hosszabb ideig Gyu­lán élt és sok szállal kötő­dik a városhoz, vagy egy­szerűen, aki gyulainak vall­ja magát. Az alapító okmány tehát elkészült. Szeptember vé­gén pedig már sor kerül az első találkozóra is. Bízzunk benne, hogy a Gyulaiak Ba­ráti Köre tagjainak nemes kezdeményezése hasonlóan nemes tettekben fog reali­zálódni. B. S. E. Először a megyében Olajbányászokat képeznek Orosházán, a 612-es szá­mú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetben jól végezték a pályaválasztási munkát. Az iskola vezetői és pedagó­gusai a múlt év utolsó két hónapjában 24 általános is­kolát kerestek fel, hogy részletes tájékoztatást ad­janak az intézményben el­sajátítható szakmákról. Az eredmény nem maradt el: 19 osztályban, összesen 534 szakmunkástanuló vég­zi tanulmányait idén az orosházi ipari szakmunkás­képzőben, közel százzal töb­ben, mint tavaly. Megyénkben elsőként is­merkedhet egy harmincas létszámú osztály az olaj­bányász szakmával. Ugyan­ekkor ehhez kapcsolódóan indították be a csőhálózat­berendezést szerelő szak­mát is. Nagy érdeklődésre tarthat számot a jövőben az érettségizett fiatalok szá­mára indított kétéves irá­nyítástechnikai műszerész szak. SZEBERÉNY! LEHEL: A RÉM Regény 36. — Ügy lesz. Mi is ott le­szünk — biztosította az el­nök, türelmetlenül váltogat­ta meztelen talpát az ablak­nál. — De most hadd öltöz­zem fel. — És búcsúzóul só­hajtott. — Mennyi baj! Ekkor egy Verőn nevezetű, meszelőnyélforma asszony eres nyakát kinyújtva oda­kiáltott az elnöknek: — Tudjunk mink, ki hoz­ta ránk! Az elnök visszafordult kí­váncsian. A mende-mondák eljutottak a füléhez, de csak rébuszokban és közvetve, most hát első szájból hall­hatja. — Ki, csakugyan? — kér­dezte felcsillanó szemmel. De Verona behúzta a nya­kát, és piros gyűlöletben for­gó szemét is elbújtatta a pillái mögé nagy bátortalan. — Tudjunk mink... — dünnyögte, és többet nem mondott. S az asszonyok mind hall­gattak, nagyon is különös volt, ahogy elhallgattak, s ahogy maguk közé bújtatták Veront. „Ezek ugyan- nem mondanak többet — gondol­ta az elnök. — Kár.” De végre meg is szabadul­hatott tőlük, zavaruk jóvol­tából. • Az asszonynép öregebbje a papra verte rá az ablakot. — Pán farár! Pán farár! Nagy szerencsétlenség! Jött ki ördög. A pap megtörölte álmos szemét. — Hogy ki jött ki? Hon­nan jött ki? — Csert... csert — jajgat­ták a nénikék. Mint fekete fürt, csüngtek a párkányon. Kendőik mélyéből aszott, sárga rémület, ugrott elő az orruk. Megannyi vasorr — mond­ta magában a pap. — Likból kijött, hol van pokol... Ô, Bozse, Ö Bozse!... Mondj mise gyorsan, vissza ő menjen likba! A pap, ki rövid esztendő óta pásztorkodott e nyáj fö­lött, elnyomott a tenyerével egy tolakodó ásítást, s vele az ajkán átsuhanó mosolyt is elnyomta. r Óvodás-búcsúztató Az elmúlt évben búcsúz­tatta először Békéscsabán a TÜSZSZI azokat az iskolába induló gyerekeket, akiknek annak idején névadó ünnep­séget szerveztek. Vasárnap Iánk Róka Rózát, s — máso­dik kalandjában — a gonosz Kígyó Kázmért. — A fiam még az elején nyitva hagyta a száját, az­óta is úgy van — súgja az két az ajándéktarisznya: csak már vihetnék a szüleik­hez, megmutatni. Vidovenyecz Misi tarisz­nyájába én is belekukkan­tok, amikor édesanyjának di­Az irodalmi színpad műsorát nagy figyelemmel hallgatják a gyerekek Fotó: Nagy Lajos délután fél 4 és 6 órai kez­dettel megint mintegy 200 apróságtól köszöntek el az iroda dolgozói. Délután fél 4 van. — Anyu! Ugye, te is ott leszel velem? — szorongatja az egyik szöszke kislány édesanyja kezét, a városi ta­nács kapujában. Amikor fel­érünk a nagyterembe, egy copfos lányka szalad oda hozzájuk, elkapja a szöszi kezét, s már húzza is: — Gyere! Mi ott elöl ülünk, hogy mindent jól lás­sunk — a szorongásnak már­is vége, s anyu mosolyogva ingatja fejét, amikor leül az egyik hátsó székre. Kezdődik a műsor. A gyermeksereg izgatottan sut­tog, egyik-másik hátranéz, látják-e az övéi, hogy most őt búcsúztatják? A csillogó szemek aztán Szemenkár Mátyásra, az iroda vezetőjé­re szegeződnek, aki köszönti a vendégeket, s bemondja az első műsorszámot: „Cini Sa­mu kalandjai”. Az ifjúsági ház Tücsök bábszakköre most is nagy sikert arat. Ci­ni Samunak drukkol minden gyerek, s vele kacagnak, ami­kor furfanggal legyőzi a fa­— János pápa eltörölt minden ilyesmit. — Nem baj, mond mise csak... S hogy a pap nem ment, majd csak a szokásos reggeli misét ígérte, Marina, a templomszolga kinyitotta a templom nagy tölgyfaajtaját a maga kulcsával. Az öreg­asszony betódultak, s ki­ki elfoglalta helyét a pa­dokban. Hermina máris ki­nyitotta csatos könyvét, és elkezdte vékony, reszketeg fejhangon: — Uram, irgalmazz ne­künk! — Krisztus, kegyelmezz ne­künk! — morajlott fel a templom, mint az erdőkön a fűrész éneklőn felsír. — Uram, irgalmazz ne­künk! — jajgatta ismét Her­mina vékonyka hangján, mely mintha a poklok mélyéről szüremlene föl. — Krisztus, hallgass min­ket! — zúgták rá az asszo­nyok, s a falak meghosz- szabbították a hangot. — Az ördög cseleitől! — kiáltott fennhangon Hermi­na. — Ments meg, Uram, minket! — kiáltották az asszonyok az ég felé. A Fő téren pedig hallga­tagon álltak a férfiak. Itt is, ott is csoportok verődtek össze, s mind többen voltak. A tanács még nem nyitott, a kocsma viszont máris any- nyit forgalmazott, mint csak estére. Az emberek nem beszél­egyik apuka a mellette ülő­nek. Vége a bábműsornak, a viharos taps sem marad el. A TÜSZSZI kisdobos és út­törő irodalmi színpada 'kö­vetkezik. A születés, a név­adó ünnepség és az iskolai élet pillanatait idézi a. ver­ses-zenés összeállítás, melyet Betkó Katalin, az iroda ve­zető munkatársa vezet. A műsor adta élményt csak né­ha zavarják meg kisebb „technikai akadályok” — uram bocsá’, gyerekek — de az iroda dolgozói ezen is segítenek. Kézenfogva viszik ki a „bajba jutottat”, s már jönnek is vissza, megnyu­godva. — Ti elmentek, mi mara­dunk — búcsúzik Szemenkár Mátyás —, útravalóul fo­gadjátok el ezt a kis batyut... — és kezdődik a névsorolva­sás. Tomka Pisti félénken, Za- horán Miki nagy hanggal, merészen nyújtja neve hal­latára a kezét, hogy ki ne maradjon a sorból, legyen mit hazavinni. A gyerekek nevében egy hosszú hajú kislány búcsú­zik, bátran kiáll a többiek elé, meghajol és szaval: „Csizmám kopogó, táncom dobogó...” A többiek —vall­juk be — már nem nagyon figyelnek, szinte égeti kezű­«■■■■■■■■■■■■■■■■■at tek, csak odalökték a pénzt ■ a csaposnak, és felhajtották ■ a féldecit. Aztán kimentek. S Borús nap volt, és a csend ■ aggasztó. Mi jön még? Mi : vár még a népre? A csendben szekérzörgés ; közeledett. De inkább csak ■ a kerekek sírása, nyikorgá- | sa. A fával rakott szekér be- : kanyarodott a Fő térre, az ; emberek félreálltak az útjá- ■ ból. ■ Matej ült a fa - tetején, ■ frissen beretváltan, s kord- » ban. Meglökte a fején a ka- S lapot. A városba viszi el- £ adni a fát, amit a Közbir- • tokosságból jussolt — tud- ■ ták. ■ De Matej nem állt meg a ■ Fő téren, nem mert meg- £ állni, hogy lehúzzon egy : féldecit. Előre nézett, a lo- £ vak farára. Ezért vagy má- ! sért a fejét kissé leszegve : tartotta, s a kalap karimája £ jól beárnyékolta a szemét. — Matej — szóltak rá az £ emberek -r-, te mit szólsz £ ezekhez a dolgokhoz? Matej nem szólt, oda se g nézett. Nem mert odanéz- S ni. A válla rándult kissé. • Mert a gyeplőn is húzott, | tán azért. — Mégis, mit szólsz? — £ forszírozták az emberek. Matej csak nézte, mikor ! ér a tér túlsó oldalára. — Engem kérdtek? — £ mondta. — Engem ne kérd- £ jetek! (Folytatjuk) csekszik az újonnan szerzett kincsekkel: TÜSZSZI-emblé- más pólóing, könyv és egy doboz színes ceruza kerül elő. — Lerajzolom neked a pó­ruljárt Çtôka Rózát — mond­ja édesanyjának. Többen még megnézik Horváth Zsolt „Első osztá­lyosok az iskolában” című fo­tókiállítását, aztán indulnak hazafelé... Nagy Agnes Októbertől Kilencrészes tv-sorozat Az Uraitól a Kárpát-me­dencéig, a finn-ugor népek szétválásától a magyar ál­lamalapításig kíséri nyo­mója a magyar történelem első három évszázadát a televízió új, 9 részes, „A magyarok elődeiről és a honfoglalásról” című film­sorozata. Székely Orsolya és stáb­ja a film készítésekor a magyar ásatások színhelye­in kívül forgatott a Szov­jetunióban, Bulgáriában, Olaszországban és német földön is. A sorozatban — amelyet várhatóan október­től sugároz a televízió — megszólalnak népünk ős­történetének kutatói — többek között Győrffy György és Szűcs Jenő tör­ténészek, valamint Troma- yer Ottó régész —, akik a legújabb tudományos ered­ményekkel ismertetik meg az érdeklődőket. Mai tévéajánlatunk: Küzdelem A Kötekedő műsorsoro­zat valójában az 1977 nya­rán bemutatott Ipi-apacs folytatása. Témája ezúttal is a munkafegyelem, a munkaidő kihasználása, amely semmit sem veszített aktualitásából. A riportala­nyok ezúttal is munkások, akik szót emelnek a lógás, a szervezetlenség, a hiába­való munka ellen. Az egy­mást követő adásokban a nézők is véleményt mond­hatnak tapasztalataik alap­ján. A ma este bemutatás­ra kerülő 35 perces film­ben arról lesz szó, hogyan vezetik be egy üzemben a folyamatos termelést, s kö­vetkezményeként a vasár­napi műszakot is. Ezt kö­veteli a vállalat és a nép­gazdaság érdeke. Az ott dol­gozóknak azonban nem könnyű feladniuk szokásai­kat, bár tudják, hogy raj­tuk áll, vagy bukik az egész gyár bérfejlesztése. Az adás riportere Kovalik Károly lesz, a kezdés ideje 21 óra 35 perc. KÉP­ERNYŐ Szép magyar tánc Ötödik adásához érkezett szombaton este a televízió új műsora, sorozata, a Szép magyar tánc. Nemcsak azért érdemes tollat fogni, mert az ötlet és megvalósítás hiányt pótló és látványos, azért is, mert ritka dicsére­tes az, hogy a nép művé­szetének megőrzött táncos- játékos-muzsikás gyönyörű­ségei a szombati főműsor­ban kaptak helyet, hetente öt-öt percet; azért is meg­érdemli a figyelmet, mert általa néptáncművészetünk színe-javát ismerheti meg ország-világ. Mint ahogy most leg­utóbb a békéscsabai Balas- si-együttes hírneves tánco­sait és Born Miklós koreog­ráfust, az együttes művésze­ti vezetőjét, aki néhány he­te a Kiváló Népművelő ki­tüntetést is megkapta. Át­lapozva a jövő hét műsorát is, a szeptember 9-i Szép magyar táncból újból is­merős név tűnik a sze­münkbe, akkor a gyomai Gyalog László mutat be Ritka tempó és legényes címmel szívet-lelket me­lengető szép magyar táncot. Azt hiszem, tízszer öt percre tervezték ezt a soro­zatot, kívánnám persze, hogy minél több legyen, mert tiszta forrásból fel­buzgó szépség ez az öt perc, és az sem rossz, ha éppen a szombat esti krimikre és másra készülve egyszer csak azok elé is odarepülnek tán- cos-nótás lányaink és legé­nyeink, akiknek nem igé­nyük az effajta mulatság; akik még nem érzik, de nem is tudják, hogy évszázadok lelke sóhajt, derül, büszkél­kedik és mulat ezekben a táncokban, és olyan üzene­teket közvetítenek ezt a mait is előkészítő elmúlt világokból, melyeket seho­gyan másképp elmondani nem lehet, csak a mozdula­tok és a zene nyelvén. Mondják és mi magunk is tapasztalhatjuk lépten-nyo- mon, hogy mennyire újabb fénykorát éli a népművé­szet; hogy mennyire bartó- kian tiszta forrása újra a hivatásos művészetnek is; milyen elsöprő híre és sike­re van a legkülönbözőbb népművészeti napoknak, búcsúknak és vásároknak. Közben egyre-másra ala­kulnak, dolgoznak és ren­deznek kiállításokat a díszí­tőművészeti körök, gyűjtik a községek, tájegységek sa­játos és hagyományos mo­tívumkincseit, és ha már itt tartunk, a Röpülj páva-kö­rök százai (vagy ezrei!) is mondhatnak valamit arról, hogy a népművészet egy idő­ben kissé el is felejtett és el is torzított értékeinek fel­ismerése, élményeinek át­élése mostani önbecsülé­sünk példái, hagyománya­inknak méltó tisztelete. Amikor a Szép magyar tánc szerkesztői először gondoltak erre a műsorra, erre a semmi mássíd nem pótolható ötpercekre, bizo­nyára mindezt, amit fen­tebb említettem, sorra vet­ték. Ha pedig sorra vették, nem volt nehéz dönteni, hogy népi együtteseink, tán­cosaink legjobbjainak fő na­pon és főműsorban kell kép­ernyőt adni. így került oda a minap a békéscsabai Ba­lassi Born Miklós koreográ­fiájával; és kerül oda a hé­ten az Amerikát is megjárt Gyalog László, Gyomáról. Hogy utánuk esetleg pont Kojak, vagy Colombo jön, miért ne? A Szép magyar táncok ötperceit a nagy nyo­mozások, krimibonyodalmak, vígjátékok után sem fe­lejthetjük el. Bennünk ma­rad az élmény észrevétlenül, mert művészet és igaz. Tisz­ta forrásból fakadó. Mint valamennyi szép ma­gyar tánc. Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents