Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-30 / 231. szám
O _j_978. szeptember 30., szombat Első helyezett: az orosházi könyvtár [ A színházi felnőtté válás útján... Beszélgetés Nagy András László főrendezővel csapata Megyénkből is sok szocialista brigád, egyéni versenyző vesz részt a „Kell a jó könyv!” országos olvasópályázaton. Közülük 31 csapat versenyzett tegnap délelőtt Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban rendezett irodalmi vetélkedőn. Balogh Ferenc, a megyei könyvtár munkatársa vezette a hat részből álló versenyt. A pályázóknak szellemi totót kellett kitölteniük, hibás szöveget javítottak, irodalmi idézeteket ismertek fel, s még több más próbán bizonyították felkészültségüket. A színvonalas verseny elbírálásánál nem volt könnyű dolga a könyvtárosokból álló zsűrinek, s elnöküknek, dr. Vass Istvánnak, aki a Hazafias Népfront megyei bizottságát képviselte. Nagy pontszámkü• m 58. De Laco nem jött. Csak délre jött — kanna nélkül. Nem is jött, támolygott lefele a meredek meddőhányón, belekapaszkodott minden bozótba, amely keze ügyébe esett. Odalenn a rakodón két kő között, kormos bográcsban Totyogott a lebbencsleves. Sok krumpli, tészta és még több szalonnadarabka ugrált a piros lében. S körülötte kuporogtak már mindnyájan. Dédelgették a tüzet, kóstolgatták a levest. Zsabka már nem fért oda. Távolabb ült egy kövön, mint akit kirekesztettek. De Zsabkát senki se rekesztette ki. ö változott meg nagyon. Magának való lett és szótlan. Ez a nagy lógós dolgozott egész délelőtt, mint egy barom. Buda tanító sokszor elnézte. Oda kellene menni hozzá — gondolta, aztán mégse ment. Kissé rándított a vállán — a bizonytalanság rándítás,a volt, mert nem értette a dolgot —, mások munkája után nézett. lönbséggel első lett az orosházi városi könyvtár csapata, a három könyvtároslány: Kiss Márta, Kádár Imre és Szemenyei Emma. Három csapat ért el második helyezést: az orosházi ruhagyár versenyzői ; Kunstár Mária és Tyepák Ilona, egy békési csapat Fuckner doktor vezetésével és a mezőberényi Orosz Pálné csapata. Mindnyájukat elkísérték a felkészítő könyvtárak vezetői is. Az orosháziak lelkiismeretes olvasását, tanulását bizonyítja, hogy a harmadik helyezett is közülük került ki. Az orosházi gimnázium tanulói Szántó Máriával az élen érték el ezt a helyezést. Az elsők képviselik majd megyénket október 15-én, a kecskeméti területi döntőben. B. Zs. » Most is oda-odapillantott a fiúra a fűztől, de nem érkezett egyébre, meg fene tudja, halogatta is. Mint fő-fő tűz- őrparancsnok, dirigálta a lebbencsleves dolgát. — Még egy kis sót... Paprikát is lehet... A hagyma még nem eléggé puha... Egyszerre néztek fel, mert a zúzalék megmozdult, s néhány kődarab legurult a meddőhányó meredek lejtjén. Meglátták Dacot. — Most jössz?! — kiáltottak fel neki. — És mért nem az úton? — Buda tanító csóválta a fejét. — A kannát hol hagytad? — tudakolta Dombaj Gyurka. Ekkor már Laco közel volt. mert bozót se volt ott, amit megfoghatott volna. S Laco előbb az egyik kezére nézett, aztán ,a másikra, de egyikben se találta a kannát. Ezek meg nézték, hogy Laco észreveszi: nincs nála A rendszeresen színházba járók többsége bizonyosan keveset hallót Kruczkowski lengyel íróról, pedig hazájában a, legjelentősebbek 'közé tartozott. Halálakor, 1962ben úgy írtak róla, hogy távozásával lezárult a lengyel drámaírás háború utáni, 17 éven át tartó, fontos szakasza. A szabadság első napja című színművét . 1960-ban mutatták be először Varsóban, s azóta több mint 30 bemutatót ért meg saját hazájában. Nálunk is sikerrel játszotta a Katona József Színház; Kálmán György, Szirtes Ádám, Mányai Lajos, Bara Margit, s több más jelentős művész szereplésével. Legutóbb 1975-ben a kaposvári színház tűzte műsorára, a Békés megyei Jókai Színház műsorterve pedig a most induló évad nyitányának szánta Kruczkowski művét. A rendező: Nagy András László. öt kértük, be- szélien az évadkezdés gondjairól, főrendezői terveiről. — Tavaly óta bizonytalanabb, de „okosabb” is lettem. Akkor még nem ismertem a lehetőségeinket, kevesebb volt a tapasztalatom is. A színházvezetésről asztal mellett megálmodott ideális elképzeléseim voltak, s a célokat a magam vágya szerint terveztem. Ma már rájöttem, hogy az élő színházban másként kell alakítanunk a céljainkat. Az elmúlt évadban megismertük egymást színészek és rendezők, megláttuk a rossz szakmai beidegzettség következményeit, felmértük egymás jó és rossz tulajdonságait, tehetségét, a közönség igényét. Közönségünk szereti színházát, a halványabb produkciók után sem lett hűtlen hozzánk, és mi is ugyanazt éreztük sikernek, amit a nézők. Most újra kezdhetjük az ismerkedést, hiszen többen elmentek, s még többen jöttek hozzánk. Nem könnyű erre az első bemutatóra készülni, mintha vendégként lennék a saját színházamban. Olyan művészekkel dolgozom, akikkel eddig nem volt közös munkánk, s a szereplők sem ismerik még egymást „játszva”. Mondhatom, hogy sok örömünk telik egymásban a a kanna. És az arca olyan volt, mint aki ébred. Közéi volt már Laco, néhány lépésre. Jól látták a tejszínű arcát, mely zavaros volt, mint az álomkórosoké. Fiatalabb volt Laco náluk egy-két évvel, alig egy hónapja, hogy megszabadult az iskolától. Eszes gyerek volt. s Buda tanító szerette volna, ha tovább tanul, de Laco a szemébe röhögött: elmegy segédmunkára, s egyből a dupláját kapja, mint most a tanító úr. Pedig a tanító úr már régen tanít. Odaért Laco a tűzhöz, és látták, olyan, mint a fal. A térde rogyadozni kezdett. S ketten felugrottak, mert látták, hogy mindjárt eldől. Megfogták a karját, s érezték. hogy reszket. Mindjárt leültették. — Vizet! — mondták. De víz meg nem volt. Csak annyi volt, amennyi a leveshez kell a bográcsban. Laco, hogy leült, s kipihegte magát, jobban lett kissé. — Mi történt? — kérdezték tőle, de nem kaptak választ. — Csak nem találkoztál te is vele? — kérdezte Kis Pista, gunyorkás szeme a társak tekintetét kereste. Laco válasz helyett bólintott. krétafehér arca még mindig nem nyerte vissza a színét. — A kannát elvette? Laco hitetlenül nézte köFotó: Gál Edit próbákon. összeszokottság nélküli vadonatúj mozdulatokat, reakciókat, indulatokat ébresztenek egymásban a szereplők, s én is friss szemmel látom meg a hibáikat és erényeiket is. — Nagyon szeretem Kruczkowski darabját. Diákként láttam a Katona József Színházban. Az általános európai színjátszási hagyományokra épülő színmű ez, intellektuális kalandozások nélkül. Nagy szerencsénk, hogy olyan művészeink vannak, akiknek jelleme, karaktere teljesen egyezik az író által megírt figurákéval. A történetről annyit árulok el, hogy a fel- szabadulást követő első napon öt lengyel tiszt találkozik a volt ellenséggel; egy német orvossal és a lányaival. Hogy mit mondhat ez a mű a ma közönségének? A rendezés óriási konfliktusa: valahogy az egyszeri történelmi szituáció fölé emelni a darabot, miközben azt kutatjuk: mit tesznek, vagy tehetnek a történelemben egymással szembeállított emberek az emberségért? Lehetetlen-e a történelem feje felett különbékét kötni, hiszen az adott helyzetben a szereplők mindegyike először vagy lengyel, vagy német és csak azután ember. Az is sorsdöntő kérdés a darabban, hogy mit kezdhetünk a frissen nyert szabadsággal: szabad-e gyilkolni, szabad-e bosszút állni, szabad-e erőszakosan élni, szabad-e állatnak, vagy embernek lenni ? ! Megpróbálunk segíteni a közönségnek, hogy velünk: Ferencz Évával, Mezei Annamáriával, Szűcs Andrással, Gálfy Lászlóval, Lengyel Istvánnal, Kovács Lajossal és a többiekkel együtt alkosson erről véleményt. A próbákon pontosan megbeszéltünk mindent, egy-egy hős jellemét, tetteinek indítékát, de a művészeket hagyom dolgozni és szabadon gondolkozni. Az én feladatom az, hogy a medret kivájjam, ahol az előadás folyik, de ebben a mederben nekik kell a lépéseket, az utat megtalálniuk. — Egyre alkotóbb műhelyhangulat alakul a színházunkban. Néhányan elmentek, sokan jöttek, s mindenki tudja, hogy együtt lesznek majd igazi társulattá. Arról persze ezután sem mondunk le, hpgy súlyos, jelentős szerepre, vagy rendezésre vendégeket hívjunk. Ropogh Józsefet már tavalyról ismerik a csabaiak, Gyurkovics Zsuzsát is újra látják az idén, Galambos Erzsivel pedig a Lysistrate címszerepéről tárgyalunk. A meghívott rendezők közül két ismerős név: Sík Ferenc és Csiszár Imre. — A színházunkat nyitott fórummá szeretnénk tenni, ezért volt a medgyesegyházi színházi nap, ezért a Nyíltszín békéscsabai gálaműsora. Színészeink fejében olyan kincsesbánya van, amiből bárki meríthet, gazdagodhat „műsoron kívüli” irodalmi esteken, rendhagyó órákon, stúdióelőadásokon. Az új színházi évad próbatétel lesz: ha társulatunk felnőttnek bizonyul, bátran behozunk bármilyen lemaradást, amely az „igazán jó” színháztól elválaszthat bennünket. Bede Zsőka ■ I ■ rül magát újra. Az előbbi • zavarodottsággal. Sejtelme sincs, hová lett — S állapították meg magúkban • a többiek. — Látott egy árnyékot, s j ijedtiben eldobta — gúnyolódott Kis Pista. De nem társult hozzá senki. Éppen csak vigyorogtak, mintha timsó húzná össze a szájukat. Holub Ciprián éppen indulni akart a kővel. De most csak állt, maga is kővé vál- tan a megrakott kocsi tetején. Csóválta a fejét. — Igaz-e mondtam, felső forrás ne menjetek? Göndör Lidi katonája ottan kóborolja ... — Maga is hiszi ezt, tata? — Dombaj Gyurka fordította Ciprián bátyó felé a hirtelenszőke fejét. — Hisz, nem hisz — mormogott Ciprián bátyó —, láthatod, e! — Lacóra bökött. Kis Pista megnevettette a népet. így szövegelt: — Hol van az a katona már?! Rég disszidált, vagy megrágták a kukacok. Holub Ciprián nem nevetett velük, noha még Laco is ■ megszínesedett kissé, s kezd- ï te hinni, hogy álmodott. Ho- • lub Ciprián morózus ma- • radt, s a megbántottságot ; alig titkolta. — Csak azt én mondhatok : —. szólott —, emerrefele is • van kút. ■ S a falu iránt mutatott a ■ világos, berekfoltos lankák- ! ra. (Folytatjuk) Operaelőadás és gyermekműsor Békéscsabán A budapesti Népszínház gyakran látogat majd megyénkbe a most induló színházi évadban. Főként olyan előadások szerepelnek műsorukban, amelyek műfaj- pótló jellegűek; a gyermek- és a felnőttopera-produkci- ók, daljátékok. A megyei munkásbrigádok közművelődési vetélkedőjének zenei anyagát, Kodály: Háry János című dal játékát is ők mutatják be az új évadban. Legközelebb október 1-én, vasárnap látogat Békéscsabára az ifjúsági és úttörőházba a Népszínház társulata. Délelőtt 10 óra 30 perckor óvodásokat és kisiskolásokat várnak az ifjúsági ház nézőterére, ahol a Regélő című zenés, játékos műsorokat mutatják be. A gyerekekkel együtt játszanak, közösen táncolnak és zenélnek a színészek. A műsorban szerepel játék, népmese, tréfás mondóka, vers és próza is. Ugyancsak vasárnap, este 19 órától a Népszínház operatársulata lép fel az ifjúsági és úttörőházban. Mozart: Szöktetés a szerájból című operáját mutatják be két részben. Kertész László rendezte az előadást, amely négy szerelmes sorsát, küzdelmét idézi a nézőknek. Izgalmas pillanatokat élnek át a békési versenyzők a vetélkedőn Fotó: Gál Edit SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény MOZI Pokoli torony Az igazság az, nagyon sokat vártam ettől az amerikai filmtől. A mozinéző számára új műfajban, kiváló szereplőkkel, Csabán húsz előadáson vetítik — meg kell nézni! A film meséje egy lehetőség továbbgondolása. Egyszerűsége profánul az: kivitelezési hanyagságok, csalások miatt kigyullad San Francisco 135 emeletes, éppen átadásra kerülő szálloda-irodaház felhőkarcolója. Már az első képsorok is igazán amerikaiasak : frissére vasalt előkelőségek gyülekezője, az átadás előtti „mindent az utolsó pillanat- ban”-feszültsége itt-ott sejteti: az ördög keze megjelent. Aztán kigyullad a 81. emelet raktára ... Aki még nem látta a filmet, annak elárulom, hogy végső soron nem lesz akkora a katasztrófa, mint amit elképzelni lehet. Egy kis iróniával még happy-end- esnek is nevezhetnénk a háromórás film befejeződését. A forgalmazók műfaji megjelölésként a „katasztrófafilm” fogalmát használják. De a jól számító gyártók is számítottak valamire: az első kockákon ajánlásfélét lát a néző: a tűz megfékezésének hősiességét hivatott reprezentálni alkotásuk. Kettősség ez? Egyáltalán nem az. Üzleti fogás, az utolsó pillanatban cseppentett reklám, kiszámítva pontosan azt, amit hatásnak nevezünk. Mert ki kell mondani: a Pokoli torony szuperfilm, a trükkmesterek nagystílű, precíz alkotása. Teltházas film, amely mágnesként vonzza a rémséget és izgalmat szerető közönséget. Mestermunka és nem művészet. Az amerikai filmipar olajozottan forgó gépezetének egyfajta terméke. Bevált, régen kidolgozott recept után készülő film, amelybe dollármilliókat öltek, hogy a forgalmazás során annak sokszorosát hozza készítői zsebébe. A Pokoli torony-tói az első pillanatban talán minden élményt megkapunk, amit egy filmtől elvárhatunk. Aztán órák és napok múltával vesszük észre, hogy az élmény csak talmi csillogás, a máz nem sokat takar. Izgultunk és rettegtünk, csodáltunk és elámul- tunk a vetítőterem sötétjében, de amikor felgyújtották a villanyt, csak annyit tudhattunk magunkénak: a beléptidíjért csak háromórás szín- és hangözönt kaptunk, nem többet. Hiába végzett kitűnő munkát a stáb, nem hozott létre igazi műalkotást. John Guillermin bizonyára értő kezű rendező, Fred Koenekamp ördögien jó operatőr, akkor is: ez a film sohasem nőheti igazi élménnyé magát. A háromórás sokkolás után ugyanúgy állunk föl a kényelmes székekből, ahogy oda korábban leültünk. Parádés a szereposztás. Paul Newman, Steve McQueen, William Holden, Richard Chamberlain, Fred Astaire, Faye Dunaway és a tv-ben legutóbb látott amerikai filmsorozat főhősnője, Susan Blakely játéka itt-ott felcsillantotta annak a lehetőségét, hogy szereplésük nemcsak eszköze a torony kiégésére ösz- szedolgozott produkciónak. De ebből a lehetőségből is csak a nevük, a közönségcsalogató hírük maradt. N. L.
