Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-29 / 230. szám

1978. szeptember 29., péntek

NÉPÚJSÁG

A Televízióból jelentjük

Nemzetközi produkció Kálmán Imréről

JEGYZET

Ismerkedési est

Nyílt szín, hirdette a plakát, gálaest, mondogatták az emberek a Jókai Színház keddi műsora előtt. Bárminek nevezzük is, jó ötlet volt, és sikerült ez a hivatalos évadnyitást megelőző bemutatkozás. Mert az volt, és mert kellett. Hasznos ideák általában akkor támadnak, amikor szükségesek. A színházi vezetés is megérezte, hogy ezt a szezont másképp kell elkezdeni, mint az eddigieket, hiszen régen nem volt rá példa, hogy ennyi új tagot számláljon a társulat, de az utóbbi évek szépen fejlődő színház-közönség kapcsolata is valami újabb megerősítő gesztust kívánt. S a szokottól eltérő — majd kétórás — műsoros bemutatkozás, a közös fellépés a művészek számára is nyereség: közelebb hozza egymáshoz a „régieket” és az „újakat”.

A vendéghívogató nyitott ajtók hatása nem maradt el. öt órakor egy tűt sem lehetett leejteni a megcsinosodott nézőtéren, sokán kívülre- kedtek, s nem láthatták a kezdeti számok után egyre feljebb ívelő műsort, s nem lehettek részesei a mindjobban forrósodó hangulatnak. Pedig a kedvencek fölötti öröm és a még ismeretleneknek kijáró bizalom egyben kiváncsi vizsgálódással, mérlegeléssel párosult. A tapsra, helyenként vastapsra ütődő tenyereket nem az automatikus udvariasság mozgatta, hanem a tetszés mértéke. A fokozatokban a közönség ítélete fogalmazódott meg egy- egy produkcióról.

A műsor széles választékot nyújtott, hogy a különböző ízlésű publikumból mindenki megtalálja a magáét. Kupié, sanzon, népdal és virágének. Humor. Költők, köztük Ady és Vörösmarty. Dzsessz és ária a Denevérből. Majd az egész társulat közreműködésével. Mindent és mindenkit fölsorolni nehéz lenne. Egyet viszont felétlenül említeni kell: a legnagyobb tetszést a legrangosabb műveket hűen tolmácsolok aratták; és a könnyű műfajból is a javát, az igazán jót honorálta a közönség.

■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■«■a«

A budapesti Fészek klubot a filmesek vették birtokukba néhány napra. Egy elegáns estély felvételeit forgatják.

A bejáratnál ezen az estén hatalmas ágyúfilmfelvevő áll. A lépcsőházat teljes egészében befogja optikáival. Mellette az őszülő hajú, 'kimérten elegáns Günther Hassert rendező. Az asszisztens angolul veszi és továbbítja utasításait.

A lépcsőfeljárónál tarka és népes cigánysereg üldögél, semelyingben, vállken- dőben és lajbiban.

A jelre várnak valameny- nyien. A híres, európai rangú énekesnő, Anna Moffo még egyszer szemügyre veszi magát a tükörben.

Kezdődik a felvétel. Mindenki elfoglalja, a helyét. Indul a zene, a Csárdáskirálynő egyik jól ismert áriája. Igaz play back-ről. De néhány másodperc múlva, a lépcsőn lefelé lépkedő Anna Moffo a helyszínen is elhiteti mindenkivel, hogy tényleg énekel. Kellő szájmozgással, gesztusokkal kíséri a német nyelvű dalt. Mellette megmozdulnak a cigány táncosok is, szenvedélyes ritmussal kísérik a „csárdáskirálynőt”, amerre elhalad.

Nemzetközi, kooproduk- ciós tévéfilmet forgatnak Kálmán Imre születésének 100. évfordulója alkalmából. A forgatókönyv is kétnyelvű. A német címe így hangzik: „Ein Emmerich Kálmán Porträt”. A magyar változaté'pedig: „Ma önről álmodom”.

A rendkívül népszerű, magyar operettszerző emlékére készülő filmet három ország tv-társaságának, az NSZK-beli BR-nek, az osztrák ORF-nek és a Magyar Televíziónak összefogásával forgatják Budapesten.

A dalokat, az áriákat, keretjáték fogja össze.

— Az itt megrendezett nagy báli est végeredményben ezt a keretet nyújtja — magyarázza Anna Moffo a

forgatás szünetében. — Ezen a bálon lépünk fel mi, a több országból megjelenő énekesek ... Nem először játszom Magyarországon, nem most mutatkozom be a magyar közönségnek, hiszen a Csárdáskirálynő című filmben már főszerepet játszottam.

Kezdődik a bál. A házi- aszony rangos prózai színésznő: Nadja Tiller.

— Üdvözlöm önöket ezen az estélyen — mondja bevezetőjében. — Remélem jól érzik magukat vendégeink között, akik a világ minden részéből érkeztek ide. Közöttük ott szerepelnek Kálmán Imre operettjeinek halhatatlan hősei, diákok, táncosnők, hercegek és egyszerű kislányok is.

A nemzetközi kooproduk- cióban valóban neves külföldi operaénekesek lépnek fel. Anna Moffo mellett itt található Hermann Prey, Julia Migeres, Peter Karner, Karl Schütz és Elisabeth Kales. Ezenkívül sok kitűnő magyar színész és énekes is közreműködik, Márkus László, Pászthy Julia, Oszwald Marika, Berkes János, Németh Sándor, Harsányi Frigyes és Csákányi László.

Terítékre kerülnek a szerző leghíresebb, vagy talán kevésbé ismert operettjei, így a Tatárjárás, a Montmartre-i ibolya, a Zsuzsi kisasszony, a Holland asszonyka, no és persze a Csárdáskirálynő is.

A film készítői teljes értékű portrét igyekeznek felrajzolni a híres magyar operettszerző koráról, pályájáról, sikereiről és zenéjéről. S mindezt kellő tisztelettel Kálmán Imre életpályájának és származásának hazai motiváltsága iránt. Ahogy ezt a háziasz- szony, Nadja Tiller is megfogalmazza : „Kálmán

Imre nem a magyar folklórt dolgozta fel. Jól értett viszont ahhoz, hogy saját eredeti műveinek megadja a magyaros alaphangot.”

Szémann Béla

SZEBERÉNYI LEHEL:

A RÉMf \ 1 \ L. 1 1

Regény

57.

— Bort hozzál! — rendelkezett Matej. A régi volt. Es Teréza azon nyomban boldogan eltűnt.

Már hozta is a kancsót. Párás homály vonta be az üveget a hűs nedűtől, mely zavaros sűrű volt és zöldesbarna színű. Három poharat is hozott Teréza, s ott helyben a párát kitörölte belőlük. Majd maga is koccintott a férfiakkal.

— De rég láttuk — mondta Jánnak a bortól fényes szemmel.

Aztán Teréza bement, a férfiak pedig ott maradtak a bor mellett. Ján azt mondta:

— Jókor jöttem. Asztalos kell ide. — És mindjárt nekilátott ő is. Ketten rakták az ólat Matejj,al.

Néha egy kicsit megálltak, ittak.

— Mi újság odakinn? — kérdezte Matej.

— Mi volna? — mondta Jan. — Csend van.

— Sört kapni?

— Kapni — mondta Ján.

S tudta, hogy a kocsmáról kell hírt adni Matejnak, meg az emberekről ott.

— A kocsma megvan, az

emberek megvannak... —

mondta, csendeskés mosoly úszkált a szavai körül. — Mennek a beszédek. Králik Franyo a minap esküdözött, hogy megfogja a katonát. Ondref meg váltig, hogy őt a katona kerüli, mert tudja, hogy ő egy erős ember... Közben a térdük reszket, fogadok. Zabszem nem fér a fenekükbe !

Ivott Ján, és nevetett. S Matej a fejét csóválta, borostától sötétlő arccal.

A kőbányát karéjosan erdők vették körül. Csak a bejárata volt nyitott többé- kevésbé, a falu iránt. Lankás, világos táj terült el arra, ritkuló erdőfoltokkal. A megszelídült szekérúton nemcsak a kocsik gurultak, láncaiktól megszabadítva, hazafelé vidámabban; az em. bér is úgy neki tudott iramodni, mintha a hátizsákját eldobta volna, vagy legalábbis a lelke súlyát, a végtelen sötét erdőből kiérvén.

A ltőbánya úgy festett itt, ahogy a bozót kezdte birtokba venni, mint ősidőktől itt maradt őrhely az erdőség kapujában.

Évekig használaton kívül állott, s most újra hangos volt. Zengtek a vastuskók,

az acélfejű, hosszú ékvasak, csengtek-bongtak a maciik, a súlyos kalapácsok. És robaj lőtt a kő.

De az erdő sötét és mély csendjét ennél is élesebben felverték az emberi hangok.

Vidám társaság dolgozott a kőbányában. A meredek falak visszazengték a jókedvű kiáltozásokat, uram bocsá’ : tarzánüvöltéseket. S mint közibe keveredett aranyrögök, a kőgörgetegekkel kacagás gurult.

Buda tanító fiai megmász- ták a leglehetetlenebb helyeket. És egyáltalán nem gondoltak rá, hogy ez munka. Jó kis virtus, szórakozás

— így fogták fel. S Buda tanító is „harci cselekedetnek” nevezte inkább. S ők maguk szívesen buzdultak fel, de világért nem nevezték volna így, amit csináltak. Egymás előtt szégyellték a nagy szavakat. S ez általános jelenség volt az ifjúság körében.

Buda tanító azt is mondta, hogy a klubkönytár kövei „mindétig” megőrzik az ő emléküket, „magukba fagyasztva”. Mert a kő a legmaradandóbb anyag. S meglátják majd. ha öregek lesznek, és akárhányszor elmennek a klubkönyvtár előtt, eszükbe jutnak a régi napok; mintha csak ma lett volna. S azt fogják mondani: „Lám csak, az én kezem munkája is benne van”.

A fiúk nevettek: hiszen ma van.

— Lesz az még tegnap is

— mondta Buda tanító.

— Az is benne lesz, hogy leszedte a körmöm? — viA szülő szerepében

Beszélgetés az állami gondozás megyei központjának vezetőjével

Békés megyében a hatvanas évek közepén 1600 gyermekről az állam gondoskodott. Az utóbbi esztendőkben számuk 1100—1200 közöttire csökkent. Csecsemők, apróságok, nagyobbacskák, egészen a nagykorúságot jelentő 18. évig; olyanok mind, akiknek a családban annyira nincs biztosítva a nevelésük, hogy további ottmaradásuk több szempontból is káros. Elhelyezésüktől kezdve, számukra minden lényeges dologgal a Békés megyei Tanács gyermek- és ifjúságvédő intézete foglalkozik, s Jász József igazgatóval ezekről beszélgetünk.

— Milyen okból kerül ma leggyakrabban valaki állami gondozásba?

— Leginkább a szülő magatartása miatt, azért, mert az alkoholizmus vagy a rend- szertelen munkavégzés — nemegyszer munkakerülés — már úgy szétrombolta a családot, hogy a gyermeket nem lehet másképp megmenteni. Néha a gyermek magatartása ad rá okot, nagyon kevés esetben az árvaság és a lakásprobléma. A válások is teremtenek olykor olyan helyzetet, amelyben a csonka család képtelen ellátni elemi kötelességét: az ápolást, gondozást, nevelést és taníttatást, s mindezt a társadalomnak kell magára vállalnia.

— Mi hárul e sokrétű feladatból az intézetre?

— Minden gyámhatósági határozattal állami gondozásba vett gyermek először hozzánk kerül? itt a szükséges egészségügyi ellátást megkapja, majd a pedagógiai és pszichológiai vizsgálatok után a megfelelő elhelyezést biztosítjuk. Ez nemcsak a kor szerinti — csecsemő-, óvodás-, vagy általános iskolai nevelőotthon stb. — lehet, hanem ha kell, gyógypedagógiai például. De kerülhetnek nevelőszülőkhöz is, vagy kollégiumba. Mert bár magas szintű ellátásról gondoskodik az állam — ami csak megyénkben évente több mint 30 millió forintba kerül —, a családot csak helyettesíteni lehet, pótolni nem.

— A nevelőszülők viszont az elvesztett helyett új családot nyújtanak és az otthon

..........................................

t

■

gyorgott keservesen Kosz- £ novszki Feró.

— Bőven — mondta Buda ! tanító.

Anyicska is mosolygott, ö ! volt ott az egyetlen lány. i Szabadságot vett ki a gyár- £ ból, hogy ide jöhessen. A ki- | sebb köveket ölelgette, gyen- • ge hasához szorítva, s Ho- { lub Cipriánnak adogatta, ki ; fenn állt a szekérderékban, s j vén kecske módján virgonc- : kodott ott.

A lányra csikkangatott sű- ■ rű ráncainak bokrából. ■ Anyicskának muszáj volt ne- • vetnie, ahogyan mulatságos £ szeme golyója ki-be Ugrált. ;

— Húsz év csinálna vissza, j és volnák fiatal!

— Kevés lenne az, tata! — ; röhögték a fiúk.

Anyicska pedig édes mo- £ solyt küldött fel a szekérde- £ rékba. Harmatos kék mo- • solyt, a tekintete tükréről. £

— Ne hagyja magát, Cip- £ rián bácsi!

— „Cipri bácsi csak egy • van, az se baj, ha. fogatlan” :

— énekelték a fiúk.

— Ez ronda — mondta ! Anyicska csucsori szájjal, tré- : fás-duzzogón.

Hornyák Marci kereste a £ kannát, hogy meghúzza.

— Hol a kanna, gyerekek? £

— Elmentek vele vízért — £ mondta valaki.

— De mikor elment már! •

— Kosznovszki Feró megállt, £ kezében állt az ékvas, amivel £ ott nagyolta a követ. — Leg- • alább egy órája vagy még : több.

— Majd jön akkor — £ mondták, s elhalasztották a ! szomjúságukat.

(Folytatjuk)

légkörét. Mennyire élnek ezzel a lehetőséggel?

— A körülmények miatt kevésbé, mint szeretnénk, jelenleg 306 gyermek van csak nevelőszülőknél, mert állandóan csökken a hálózat. Nagy megyei hagyománya ellenére főleg azért, mert elöregedett, és a fiataloknak épp elég a saját gyerekük nevelése, olykor még az is nagy problémát okoz. Ma már szinte teljesen eltűnt az a háziasszony, aki az otthoni munkával és a gyerekek ellátásával, gondozásával foglalkozott csupán.

— Az eddigiek alapján tehát a rangsor: család, nevelőszülők, nevelőotthon. Ezt anyagi segítséggel is támogatják?

— Igen, az 1974 óta adható rendszeres nevelési segéllyel. Ennek az a célja, hogy ha nem muszáj, senki se kerüljön el hazulról. És vannak családok, ahol a nevelést az anyagi nehézségek veszélyeztetik, egyébként rendben van minden, szeretettel törődnek a gyermekekkel. Rokkantság, betegség, kis kereset.indokol- ja általában a segélyezést, s az elbírálást gondos vizsgálat előzi meg. A felhasználást pedig időnként ellenőrizzük, hogy valóban a célnak megfelelően történik-e? Tapasztalatunk az, hogy jó eredményt hozott, javult a gyermekek gondozási és nevelési színvonala. Ez utóbbihoz az is hozzájárult, hogy a látogatások alkalmával pedagógiai tanácsokat kapnak a családok.

— Az állami gondozottak számának csökkenése a rendszeres nevelési segéllyel van összefüggésben, annak a hatása?

— Részben hozzájárul és ez örvendetes. De nemcsak ez az oka, ami abból is látszik, hogy a csökkenés jóval előbb kezdődött, mint a segély bevezetése. S az utóbbi években inkább stagnál a létszám, vagy kevés az ingadozás. Magát a csökkenést, és hogy nincs emelkedés, felfoghatjuk úgy, hogy kevesebb a perifériára szorult család, s ezáltal az állami gondozást igénylő gyermek. De hátha azért kevesebb, mert valami miatt nem érjük el mindazokat, akiknek erre föltétien szükségük lenne? Ezt a gondolatot erősíti egy szomorú folyamat. Évről

évre gyengébb a „gyerekanyag”, a fejlődésben — főleg szellemiek terén — többen lemaradottabbak a hasonló korúaktól, mint azelőtt. Nagyobb a különbség köztük. Vagyis korábban kellett volna intézkedni, míg nem sérülnek meg ennyire. Általában hosszú az út, és sokféle segítő próbálkozással teli, míg a társadalom kiemeli a gyermeket a családból. Van amikor előbb lenne rá szükség.

— A végső cél az, hogy a gyerekeket akár a szülői ház, a felnőtt, önálló életre készítsék eől. Tanuljanak, szakmát szerezzenek saját boldogulásukra. Milyenek az eredmények?

— Jelenleg 141 középiskolás korú fiatal tanul, többségük szakmunkásnak készül 27-féle szakmában, de vannak szakközépiskolások és gimnazisták is. Sajnos nem mindőjüknek van kitartása, a lemorzsolódottakat aztán igyekszünk munkába állítani. Aki viszont tovább tanul, azt tovább segíti az állam, most is 21 egyetemi és főiskolai hallgató kap támogatást. Tavaly azonban már csak öten érettségiztek, az idén egy, jövőre meg 4-5 várható. Ez az előbb fölvetett kérdésre utal, és az még jobban, hogy 1978-ban 71 iskolaköteles gyermekből csak 35 kezdhette meg a tanulást, közülük is 15 korrekciós osztályban. Nagyon magas az iskolaéretlenek száma, pedig ez nem szükségszerű.

— Nagyobb megelőző tevékenységre gondol?

— Inkább hatékonyabbra, hiszen ez a munka igen nagy apparátussal folyik és sokféle eszközzel. Orvosok, védőnők, pedagógusok, társadalmi és hivatásos pártfogók, tanácsi és társadalmi szervek, gyámhatóságok küzdenek szívósan minden egyes veszélyeztetett gyermekért, fiatalért, családért. Van is eredmény, ezt igazán azok látják, tudják, akik naponta foglalkoznak ezzel a kérdéssel. De a munkahelyi közösségék segítségére is szükség van, felvilágosító, meggyőző és megelőző ténykedésükre. Fokozottabban! Mert ez az egész, sokrétű és nagy anyagi áldozattal járó tevékenység széles társadalmi összefogást kíván.

Vass Márta

Legkelendőbb a mesekönyv

Nagy forgalmat bonyolít le a békéscsabai Lencsés! úti lakótelepen a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat könyvespavilonja. A mesekönyvek a legkelendőbbek, s hogy a választék is kielégítő legyen, erről Szakálas Jánosné, jutalékos könyvterjesztő gondoskodik, aki havonta mintegy 25 ezer forint értékű könyvet ad el itt

Fotó: Gál Edit