Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-27 / 228. szám
1978. szeptember 27., szerda NÉPÚJSÁG A kertbarátok barátja Beszélgetőtársu n k: Boross László kertészmérnök Ha mostanában Magyarországon feltennék a kérdést a 30 éven felülieknek: mi az a kedvtelés, ami egészséges testmozgással párosul a szabad levegőn, s nemcsak a tevékenykedőnek szerez örömet, de a családjának is, sőt, ha tágítjuk a kört, még a népgazdaságnak is hasznos; nos, nem hiszem, hogy nem tudnának nyomban válaszolni, hogy a kertészkedés az. Legyen az tenyérnyi föld, vagy hosszan terpeszkedő kert egy ház mögött, talán több száz négyszögöles hobbi-kert; ha növényt, virágot, gyümölcsöt szerető-termelő ember kezébe jut, kincsesbánya lehet. Persze senki nem úgy születik, hogy azonnal tudja, mit hogyan ültessen, mivel permetezzen, miként gondozza a növényeit? Valakitől vagy valakiktől meg kell azt tanulni. Ezt az ébredő igényt ismerte fel már az 50-es évek közepén Boross László, békéscsabai kertészmérnök, aki nemrégiben Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott. — A nagyapám, az apám is gazdasági iskolai tanár volt — meséli Boross László. — Belém oltották a természetszeretetet és a jóleső kényszert, hogy másokat is megtanítsak arra, amit én tudok. Kertészeti középiskolába, egyetemre jártam, s a legjobban mindig a gyakorlat érdekelt. Diákkoromban állandóan vállaltam kerteket, metszettem, permeteztem. Békés megye híres volt a korai zöldség és a szabadföldi zöldségtermesztéséről, így a szívem is, az érdeklődésem is hazahúzott. Most már 23 éve dolgozom megyei kertészeti felügyelőként Békéscsabán. — A tanítás, az ismeretterjesztés igazi értelmét 1959- ben láttam meg először, amikor az alakuló tsz-ek tagságát hívtuk az Ezüstkalászos tanfolyamokra, s a mező- gazdaság korszerű ismereteit soha nem unták meg hallgatni. Rájöttem, hogy csak akkor állom meg a helyem, ha soha nem szakadok el a gyakorlattól és az üzemekkel, a kistermelőkkel mindennapos kapcsolatot tartok. Legelőször alaposan Fotó: Gál Edit meg kellett ismernem az egész megye lehetőségeit, mezőgazdasági tapasztalatait, hogy majd tanácsot adhassak a hozzám fordulóknak, Ügy igaz, ahogy mondom: tanulva kezdtem tanítani. Tanfolyamokat vezettem, vizsgáztattam, TIT-előadáso- kat tartottam. Arra mindig vigyáztam, hogy mindenki számára érthetően beszéljek, s amit mondok tapasztalatokkal támasszam alá, diaképekkel szemléltessem. Tizenöt éve már, hogy Gécs Jenő bácsi megkérdezte: vezetnék-e házikert-tanfolya- mot a művelődési központban? Azóta állandóan 80— 100—150 tagja van a csabai kertbarát szakkörnek. — Csillapíthatatlanul támad fel újra és újra az érdeklődés a kertészkedés iránt. Bármerre járok a megyében, mindenhol szeretnének kertbarát szakkört szervezni, vagy már dolgoznak is benne. Az ilyen körökben foglalkozásra való tekintet nélkül találkoznak munkások, orvosok, mérnökök és gazdálkodók. Évről évre nagyobbak az igények a növényfajták kiválasztásánál, a kertvédelemben és a berendezésben. Olvasottab- bak a kertbarátok, talán olyan nincs is közöttük, akinek ne jáma a Kertészet és Szőlészet, vagy ne vásárolna szakirodalmat. Amikor kéthetenként találkozunk, arról is beszélgetünk, hogyan hasznosítsuk az olvasottakat. Minden fontos, amit a szak- irodalomban találunk, de egy-egy könyv, vagy újságcikk nem a mi vidékünkön íródik, úgyhogy a saját tapasztalatainkra kell építeni a tanulságokat. Mi is végzünk kísérleteket a szakkörben, s ha beválik, mindenfelé terjesztjük a tudnivalókat. Olyan nagy tudású „törzsgárda” tagok járnak hozzánk, mint például Lipták Pál is, aki állandó önképzéssel lett a szakma jó mestere. — A kutatóintézetek és a kistermelők között egyre szorosabb a barátság. Gyakran látogatunk a Kertészeti Egyetem gyöngyösi főiskolai karára, a kecskeméti, a budapesti, a pécsi, a fertődi kertészeti kutatóintézetekbe. Fajtakísérleteket nézünk, kaptunk már szaporító anyagot is a kutatóktól, szívesen veszik, ha a kísérleteinket elmondjuk nekik. Bizony nem olcsó mulatság a kertészkedés, drága a felszerelés, a műtrágya, a növényvédő szer. Ezért a szakkörben sokat beszélünk az ésszerű anyagfelhasználásról. Az előadásokat főként télen rendezzük az otthont adó művelődési központban. Nyáron egy-egy kertben találkozunk, ahol egymás munkájából tanulhatunk. — A szabad időm nem sok, az igaz. Éjszaka és hajnalban olvasok, esténként a csorvási kertbarátokhoz járok. Olyan emberek közé megyek akkor is, akik szívesen fogadnak, visszavárnak. Megfordult már a fejemben, hogy kevesebb elfoglaltság kéne, de ha bejön egy nyugdíjas bácsi, akinek gondja van az egy-két gyümölcsfájával, s tanácsot kér, azonnal elfelejtem a saját bajom. A kertbarátok számítanak ránk, szakemberekre, s ez kit így, kit úgy, kötelez. Bede Zsóka Az útikönyv — ablak a világra Míről ismerik meg egymást a magyar turisták Európa-szerte? Kis túlzással el lehet mondani, hogy a vastag útikönyvekről, amelyek váronézés, múzeumlátogatás, de még utazás közben is általában mindig kéznél vannak, hogy eligazítsák az először arra járókat. Újabban szinte nemzeti szokássá lett, hogy külföldi út előtt az útra készülődök még az éppen olvasott regényt is félreteszik és hosszasan tanulmányozzák a majdani úti célt — egyelőre Panoráma útikönyvben. A rekorder: Itália Már-már úgy hozzátartozik a külföldi úthoz, mint az útlevél, vagy a deviza. Csakhogy míg ezeket állampolgári jogon és egyenlőség alapján megkapja az utazni vágyó — az útikönyv gyakran hiánycikk. Némelyik kötetet rongyosra tanulmányozzák a kölcsönkérő rokonok, jó barátok. Pedig a külföldi országokat bemutató, úgynevezett útikönyvek kiadásánál a legkisebb példányszám 60 ezer volt (a Be- nelux-államokról szóló köteté), a többinek jó része százezernél is nagyobb példányszámban jelent meg. A rekorder mindmáig Fajth Tibor: Itália című, hangulatában és tárgyismeretében egyaránt kitűnő könyve, amely öt kiadásban 156 700 példányt ért el. Ezen csak a hazai tájakat, városokat bemutató, egy munkaközösség által írt Magyar útikönyv tett túl 178 900 példánnyal, ugyancsak öt kiadásban. — Európának csaknem minden országáról jelent meg nálunk nagy útikönyv — mondja Kosály Márta, a Panoráma szerkesztőség vezetője. — A „csaknem” az NSZK-t, Portugáliát és Albániát jelenti. Könyvesboltba került ezeken kívül az Egyesült Államokról, Japánról és Indiáról szóló nagy útikönyv, a következő évekre, vagy a 80-as évek elejére várható ebben a sorozatban Kanada, Egyiptom, Peru, Argentína és Ausztrália. Ugyancsak tervezzük a Közép-Ameri- kát és Mexikót bemutató útikönyvek kiadását. Húszéves a könyvsorozat. 55. Ondrej nagyott szörtyen- tett a pipáján. Králik Fra- nyo se tűrhette. A bársonykalapot felnyomta a homloka fölé. — Én aztat már montam, hogy csak egyszer ővele találkoznék! De ha nem gyün nekem, hiába én akarom aztat ! — Mert ő igazából nincs is. — Martin szemében bi- tangság bújkált. — Vagy nem mégy a közelibe. Kurta röhögés. — Nem mégy, nem mégy, fenét nem! — morgott Fra- nyo. S Ondrej : — Elbúvik az... ha embert ő észrevesz. No, igazi embert... nem gyerek, meg öreg. Én már látnék csak őt, járkálok egész határ. — Meg kellene mégis fogni — v$te Martin. S hozzátette: — Egy igazi embernek. Králik Franyo is úgy találta, hogy az kellene, megfogni. Ügy okoskodott, hogy „kettő haszon volna belőle”. $ a jó öreg miavai szlovákra váltott, mert azon könnyebben kifejezte magát, és mert az öreg hitet öreg szavakkal jobban^ el lehetett mondani. — Lida bi v pokojnye ve hrobe — mondta —, a ná- rod bi sza uszpokojil. Lyeba tyraz darmo zasztóva Lidu Panna Maria, tyeraz csertőm nyevie csorobity, lyeba jeipu szluzsi katona. Aie kebi nyeszluzsil jemu katona, v tedi Panna Maria z anjeli bi prekonala cserta, oszlobogyila bi národ. A Lida v pokojnye bi otpocsi- vala ... Velymi bi urobil ten szmeli, ktori bi sza nye hóm hityií katona. (Vagyis: „Lidi is békében aludna sírjában, s a nép is megnyugodna. Mert most hiába pártolja Lidit Szűz Mária, nem bír el az ördöggel, mert neki szolgál a katona. De ha nem szolgálna neki a katona, akkor Szűz Mária az angyalokkal legyőzné az ördögöt, és megoltalmazná a népet. És Lidi is békén pihenne ... Nagy jót tenne az a bátor, ki fülön csípné a katonát.’’) — Katona kell megfogjátok — fejezte be magyarul. — Nosza — szólt oda Ján a sarokasztaltól, a söre mellől. Ezek meg, akik ott álltak, a fülüket vakarták. Hiszen szépen el tudja mondani Králik Franyo: mi, meg hogy. Csendeskén vigyorogtak hozzá. Mert hitték is ezeket, meg nem is. E napok álmos csendje a trafikra is ráterült. Sandinak nem sok dolga volt 'a trafikkal. Nem is élt meg belőle. Naponta néhány, többé-kevésbé rapszo- dikus órát töltött lakásának abban a zugában, amelyet trafiknak kinevezett, és ahová csak néha vetődött be vevő, az is inkább a tele- zióhoz, vagy mosógéphez hívta. Sandi tulajdonképpen technikai érzékéből, s keze ügyességéből élt. Mindent vállalt: rádiót, villanyt, mosógépet, apró-cseprő javításokat. Monopolhelyzetben volt, mert rajta kívül nemigen konyított ezekhez más a faluban. így aztán csur- rant-cseppent. Miből is győzte volna a kincskeresés költségeit, s legújabban Zsabkát, a hallgatás fejében? Ott üldögélt Zsabka szoknyaőrizőben Bocsáéknál éppen, a Verőn lány mély tüzű szemének igézete alatt, a kissámlin, a tűzhely mellett, mikor Sandi betoppant vasalót javítani. — Á! Jó napot! — Jó napot! Jó napot! így köszöntötték egymást, könnyed éllel, s némi meglepődéssel. — Komolyodunk, látom — mondta Sandi. Egyet a lányra, egyet a Zsabka gyerekre pislantott. A kis ember nekifogott a vasalónak, gyors, ügyes ujjakkal. Csak a szétszedés volt egy kicsit kacifántos a berozsdált csavarok miatt. Már rakta össze. Zsabka nézte, szája alatt a gúny kis fénycsíkja. — A trafikos úr nem kér érte semmit — fordult Zsabka fennen a háziakhoz, szeme vigyorgott. — Szívességből tette. Igaz, mester? A mester nagyjából Zsabka felé pislantott. Kissé melege lett. — Ügy is van — mondta. Vidoran mondta, s azt gondolta: „Fene a bőröd!” Majd ezt: „Nagy akarsz lenni a nő előtt, te csibész, az én kontómra?” A csibész gúnyos, merev késtekintete a bőre alatt forgott: „Fizetsz, és mindig fizetsz !” De Sandi mester most állta, mint a fakírok. Más fúrta belül, talán ezért. Itt az alkalom a teljes megbizonyosodásra. — Máskülönben mi van? — kérdezte mintegy mellékesen. — Találtál valamit? — Hol? — Az erdőn. Nem kapott választ. A nyílni készülő száj megremegett és bezáródott, egészen összeszorult. (Folytatjuk) amely tarka, képes borítóival sok ezer család könyvespolcát díszíti. A kötetek szerkesztése befejezéséhez közeledik — a sorozat nem törekszik teljességre. Lehet, hogy az említett kötetek kerülnek ki utoljára a nyomdából. Gyorsabban, frissebbet Általában az egyetlen panasz az útikönyvek sorozat kötetei ellen az szokott lenni, hogy adataink egy része elavult. Némelyik benne szereplő szálloda időközben bezárta kapuit, vagy éppen újak épültek. S a leggyakoribb : az útikönyvekben szereplő árak többszörösét kell fizetni külföldön árucikkekért, szolgáltatásokért. Az ilyenfajta elavulás oka: a szerző külföldi útjá- tól idő telik el a könyv megírásáig, további időt vesz igénybe a szerkesztés, a kiadó munkája, a legtöbbet pedig a nyomdai „átfutás”, ami — mint országszerte a legtöbb nyomdai terméknél — inkább át- cammogásnak mondható. Legújabban a Panoráma és a Franklin Nyomda szerződést kötött, amelynek értelmében gyorsabban készülnek a jövőben az útikönyvek. Vonattal, vagy repülőgéppel, meghatározott úticéllal utazók számára adták és adják ki a Külföldi városkalauzok sorozatot. Ebben eddig 19 kötet jelent meg, további kettő most megy nyomdába. A megjelent, illetve rövidesen megjelenő kötetek között szerepel valamennyi európai szocialista ország fővárosa — kivétel Tirana —, továbbá több olyan nagyváros, amely műemlékeiről híres. A tengerentúlt így Kairó és New York képviseli, a legalacsonyabb példányszám 14100, de Velence, Róma és Párizs városkalauza 40 ezer fölötti példányszámban jelent meg — és hozzátehetjük: fogyott el. Nem olcsók az útikönyvek — különösen a nagyok —, hiszen a terjedelműk is tekintélyes. Mégis elkelnének akár mégakkora példányszámban is. Egy-egy kötet „felszívódási” ideje lényegesen rövidebb, mint a kézirattól a megjelenésig eltelt idő: általában néhány hónap, legfeljebb fél év. Aki később szánja rá magát a külföldi utazásra, három megoldás közül választhat: vagy megvárja az újabb kiadást, vagy elindul útikönyv nélkül (ez a legritkább), vagy a Mini útikönyvek megfelelő kötetével kárpótolja magát. Ez utóbbiak lényegesen fiatalabb sorozatát jelentik a Panoráma kiadónak, mint az előzőek, s nevükhöz méltóan sokkal kisebbek is. Egy-egy tájegységet, útvonalat mutatnak be — a tapasztalatok szerint nagyjából megfelel ez a felosztás a magyar turisták külföldön szokásos útvonalainak. Ebben a sorozatban jelent meg eddig a szlovákiai, erdélyi, moldvai, türingiai utazások, a Velencétől Rómáig. Nyomdában van a Csehországi utazások, a Rómából Szicíliába és a Londontól Londonig. Készül a Szászországi utazások, ukrajnai, skóciai, a Provence és a Francia-Riviéra, az Elzásztól Párizsig kötet. Mutassuk be magunkat Feladatának tekinti a Panoráma — mondhatjuk: elsőrendű feladatának — Magyarország bemutatását. Ezt szolgálja a nagy útikönyvek sorozatában megjelent Magyarország, Balaton és Budapest is. A Mini sorozatban útvonalszerű- en, részletekben az egész országgal megismertetik az érdeklődő turistái — legyen akár hazáját megismerni kívánó, vagy akár külföldről hazalátogató magyar. Ebben a sorozatban jelent meg a Budapest, Balaton, Dunakanyar kötet, nyomdában van az Észak-Ma- gyarország és a Dél-Dunán- túl, írják az Észak-Dunán- túl és az Alföld című köteteket. Egy-egy magyar városról adnak teljes képet a megyei idegenforgalmi hivatalok által kiadott Városkalauz sorozat kötetei, amelyeket ugyancsak a Panoráma gondoz. A jelenlegi szabályozás szerint ezeket és az ugyancsak idegenforgalmi hivatalok által terjesztett szóróanyagokat kiadhatja a Panoráma idegen nyelven is. Most van először komolyan szó arról — pedig egymagában az a tény, hogy évről évre több. sok millió külföldi fordul meg Magyarországon, régen időszerűvé tette —, hogy más, nagyobb kiadványokat is megjelentetik idegen nyelveken. Természetesen ez nem megy máról holnapra, hiszen ehhez elsőrangú, anyanyelvi szintű fordítók kellenek — és még sok minden más. Nem utolsósorban pénz. Ami ugyan megtérül a bizonyára külföldiek körében is nagy érdeklődést keltő könyvek árából — de ez már más kérdés, messzire vezetne taglalása. A Panoráma mindenesetre már eddig is — immár évtizedek óta — nevéhez méltó széles panorámát tárt és tár az olvasói elé. Segít a külföldre utazóknak — s azok is sokan vannak, akik idős korban vagy családi, anyagi okok miatt nem vállalkoznak utazásra, s e könyvből ismerik meg a nagyvilág ezernyi szépségét. Várkonyi Endre Koncert Békéscsabán Különleges esemény volt hétfő este Békéscsabán az evangélikus nagytemplomban tartott Händel-koncert. Az Országos Filharmónia idei első bérleti hangversenyére több mint ezer hallgató jött el, nemcsak a megyeszékhelyről, hanem a távolabbi városokból, községekből is. Händel : Messiás című oratóriumát Gulyás György vezényletével a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar és a debreceni Kodály kórus adta elő, az énekes-közreműködő Andor Éva, Gregor József, Keönch Boldizsár és Mészöly Katalin volt. Mint a nagy hangversenyeken lenni szokott, Békéscsabán is a legkülönbözőbb foglalkozású és érdeklődési körű emberek jöttek el felfrissülni a muzsikától. Különösen sok fiatal — köztük általános iskolás gyerek — szorongott a padsorokban. Gulyás György egykor a bé- késtarhosi zeneiskolában munkálkodott azért, hogy e zene a legszélesebb tömegei szellemi éltetője legyen. Nos a mostani gyerekek annak a tarhosi nemzedéknek a fiai lányai, a világnak példái adó, Kodály Zoltán névévé! fémjelzett, magyar zenepedagógia neveltjei. Több mint kétszáz év távlatából üzent Händel muzsikája a mának, s a jöv< korok gyermekeinek is a: élet teljességéről, sokszínűségéről, az új erejéről, győzedelmeskedéséről. Gulyái György karmesteri pálcájának intésére vendégek lehettünk a szépség birodalmában, s amikor a hangverseny végén a csodás utazásból visszacsöppentünk a mába, percekig zúgott a taps, t köszöntés. A ráadáskén megismételt Halleluja-téte elhangzása után se ért vége a koncert, hisz az est emlé ke ott él nagyon sok zene szerető emberben. A. T
