Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-26 / 227. szám
1978. szeptember 26.. kedd •JgHíWkfAd Október I. — zenei világnap Az UNESCO nemzetközi zenei tanácsának határozata alapján idén immár negyedik alkalommal ünnepli október 1-én a zeneszerető népek közössége a zenei világnapot. Az ünnepségek központi gondolata a zeneművészet népeket, országokat összekötő ereje. A zenei világnap előestéjén, a korunk zenéje fesztivál megnyitó hangversenyén Ferencsik János főzeneigazgató méltatja a muzsikának életünket szebbé, nemesebbé tevő hatalmát. Másnap délelőtt, a nemzetközi orgonaverseny díjnyerteseinek koncertjén Far- kasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese mond világnapi köszöntőt. A Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Kórusok Országos Tanácsa hét hangversenyt rendez október 1-én az országban, amelyeken nemzetközi énekkari versenyeken díjazott amatőr együtteseink szerepelnek. Szombathelyen a világnapon nyitják meg a zenekari évadot, a debreceni MÄV filharmonikusok kortárs magyar zeneszerzők müveiből rendeznek hangversenyt, Miskolcon a szimfonikus zenekar és a Magyar Zeneművészek Szövetsége észak-magyarországi csoportja két iskolában tart világnapi koncertet. A rádió a nap folyamán több műsorban is foglalkozik a zeneművészet nemzetközi ünnepével: a Kulturális Magazinban A zene szava címmel Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettessel készített interjút sugároz, s bemutatja Ránki Dezső új- hanglemezfelvételét, Ének, édes hatalom című összeállításában pedig a társművészetek jeles hazai képviselőit szólaltatja meg. A televízió a Várszínházból a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Rádiókórus hangversenyét közvetíti a zene világnapján. A nemzetközi zenei tanács a zenei világnap 1977. évi magyarországi eseménysorozatát példamutatón értékesnek ítélte. Az előzetes tervek szerint az idei ünnepi megemlékezések az elmúlt évinél is gazdagabbak, sokrétűbbek lesznek. Iskolai kötelező és ajánlott olvasmányokat árusítanak Békéscsabán, az István király téren. Dómján József pedagógus — ezúttal könyvárusító — szívesen ad tanácsokat a vásárló szülőknek, s diákoknak egyaránt. A jó szándék persze kevés, sajnos több könyv már elfogyott, vagy még meg sem érkezett, így a „Kirándulás az ÁBC-hegyre” című, amelyet nagyon sokan keresnek, hiába Fotó: Gál Edit SZEBERÉNY! LEHEL: A RÉM Regény 54. Eszükbe jutott a vízhordó gyerek, hogy Homyák Miso szekerét látták kővel rakot- tan eldöcögni a kocsma előtt, társadalmi fuvarban. Idehordják a követ a tér végébe. Azazhogy csak Miso hordja, mert a többi szekeresnek nem akaródzik kimenni a kőbányához. — Nem találkoztál vele? — kérdezték, mikor Miso visszafelé betért a megérdemelt sörét felhajtani — Nem én — mondta Miso, a Marci gyerek apja. Pisla szemekkel nézett a többiek arcába, míg kézfejével eldörgölte a sör maradék cseppjeit csupasz felső ajkáról. (Itt nem volt szokásban a bajusz viselete.) A többiek elvigyorodtak, hogy ne nagyon mutatkozzanak gyávábbnak Misónál. — Várj csak, várj! — Várok — mondta Miso. Erre Martin, a borbély kacsintott neki. — No, egy férfi legalább! Erre már Ondrej, a csősz kivette foga közül a pipát. — Iszen egyszer ha aztat én elkapnák... — Kit te? — Kit, no! Aztat katonát. Nevetés támadt. De egyikmásikat mintha böködték volna hátulról a kacarászás- ra. — Elkapott az már téged. — Engem? — vörösödöttel Ondrej. — Engem soha! — Akkor Králik Franyót, azt elkapta már — mondta Martin, a szeme nevetett, — Honnan te azt veszed? — tiltakozott Králik Franyo, ő is elvörösödött a bársonykalapja alatt. — Beszélik. — Jobban tudnak, mint én! Králik Franyónak a nyaka is bíbor lett. Dühösnek látszott, megmutatta a nagy markát. Amit ő ezzel már életében megfogott! „Ne akarja senki, hogy próbáljanak.” — Nem kell szégyellni aztat, másokat is kapta el — mondta Holub Ciprián. — Ördögtől van annak erő. — Tán téged is? — Engem nem. — Nono! — De most is elkapta kettő személy, nohát! — mondta Holub Ciprián. — Mikor most? — kérdezték. Beszél Ön „világnyelvül?” Pillantás a Világ és Nyelv folyóirat szerepe és céljai mögé Köntösében, tartalmában színes folyóirat az öt éve kéthavonta megjelenő Világ és Nyelv. Már sokan ismerik, kedvelik, de még sokkal többen azt sem tudják, hogy létezik a Magyar Eszperantó Szövetség e lapja. Pedig még egyetlen ország eszperantó mozgalma sem rendelkezik ilyen új típusú és színvonalas anyanyelvű lappal, melyben tekintélyes akadémikusok, nyelvész professzorok, írók és újságírók szólalnak meg. Szerkesztését egy évvel ezelőtt Szenes Imre, a Népszava főmunkatársa vette át. Beszélgetésünk során válaszát kértem néhány kérdésre. — Vajon a Világ és Nyelv csak az eszperantistákhoz szól? — Nem csak. Természetesen hozzájuk is, hogy mindig tisztán lássák a mozgalom hazai és nemzetközi helyzetét, s egyben segítséget kapjanak felvilágosító munkájukhoz. De még inkább szólni kívánunk a kívülállókhoz. Ezért a népszerű ismeretterjesztés módján főként a világ soknyelvűsé- gének problémáival, érdekes és gyakran meghökkentő társadalmi vonatkozásaival foglalkozunk és csak ezekkel összefüggésben tárgyaljuk a nemzetközi nyelv kérdéseit. Hiszen az eszperantó soknyelvűségünk szülötte. Ugyanakkor a soknyelvűség, a sokszínű emberi kultúra természetes állapota, amit ha lehetne, sem szabadna megszüntetni. Szükségünk van tehát a nemzeti nyelvek közötti „hídnyelvre”. Csak egy ilyen nemzetközi segédnyelv teremthetné meg a különböző kultúrák igazán gyümölcsöző kapcsolatát. — A múlt év elején az angol parlamentben tekintélyes szakszervezeti, szövetkezeti vezetők és képviselők részvételével megalakult a Szakszervezeti és Szövetkezeti Eszperantó Csoport — angol rövidítése szerint a TVCEG. De miért? Mikor az angol a legelterjedtebb, úgynevezett világnyelv. A folyóirat ez évi 4. száma zászló ötágú zöld csillaggal. Megállapítják, hogy az angol nyelv elfogadhatatlan nemzetközi nyelvként, és nem is alkalmas rá mert a világ lakossága kilenctizedének kellene ezt a nehéz nyelvet megtanulnia; és eleve az angolul beszélő országoknak adna érdemtelen előnyöket — elősegítve az angol—amerikai kultúra rá- erőszakolását az egész világra. Viszont az eszperantó egyetlen nemzetet sem részesít előnyben, s bármely másik nyelvnél könnyebben megtanulható. Vagyis: „Demokratikus és praktikus!” Mindenütt alkalmasnak tartják a második nyelv szerepére és a megoldásról így vélekednek: „Ha az eszperantót á világ minden iskolájában első idegen nyelvként tanítanák, a nyelvi probléma egyetlen generáció alatt megoldódna.” Ezért hangoztatják, hogy a munkásmozgalom aktív támogatására van szükség. Minthogy e gondolatok éppen Angliában fogalmazódtak meg és a közélet magas rangú vezetőiből álló testület dokumentumában — ennek különleges nemzetközi jelentősége van. az angol TVCEG létrejöttének és állásfoglalásának? — Folyóiratunk idei 1. és 2. számában szakszervezeti és szövetkezeti vezetők nyilatkozatban üdvözölték. Mégpedig abban a szellemben, hogy nálunk régi munkásmozgalmi hagyományként az eszperantó szövetség a szakszervezetek védnöksége alatt, anyagi és erkölcsi támogatásával működik. A SZOT vezetői közül már korábban is állást foglaltak a nemzetközi nyelv céltudatosabb népszerűsítése és hasznosítása mellett. E témáról Gáspár Sándor elvtárs már 1974-ben interjút adott lapunknak. Szövetségünk tavalyi közgyűlésén pedig Vas János titkár az alábbi ajánlást tette: „Az eszperantó szövetség területi bizottságai és helyi csoportjainak vezetői keressék fel a szakszervezetek megyei és vállalati vezetőit. Kérjenek tőlük tanácsot, támogatást, hogy a nagyüzemek, a hivatalok és az intézmények eszperantó csoportokat szervezhessenek nyelvtanulással párosítva.” Arra is módot nyújt a SZOT, hogy a szakszervezetek szakmai központjaiban és megyei tanácsainál is alakulhassanak csoportok. Törekszünk hát minél több művelődni vágyó munkást, szocialista brigádot megismertetni ezzel a gyors gyakorlati haszonnal járó tanulási lehetőséggel. — Igen! De ehhez a Világ és Nyelvet is jobban kellene propagálni, hogy eljuthasson mindazokhoz, akiknek szánják. — Erre is törekszünk, de sajnos nincs elég pénzünk lapunk reklámozására. Pedig sok érdekes mondanivalónk van például azok számára is, akik idegen nyelveket tamilnak, vagy tanítanak és különösen azok részére, akik egy vagy többszöri nekirugaszkodás után abbahagyták a nyelvtanulást. Hogy megtudják, milyen logikus és könnyű az eszperantó szerkezete, s milyen öröm, hogy gyorsan lehet sikert, eredményt elérni, s hogy ennek külföldi útjaikon milyen nagy hasznát veszik a turizmust kedvelők. Persze, hogy mindnyájukhoz szólni tudjunk, ahhoz szükséges lenne, hogy a Világ és Nyelvet a művelődési házakban, munkahelyi könyvtárakban, klubokban mindenütt megtalálják, olvashassák. Vass Márta Mai tévéajánlatunk : Donna Juanita hét kalandja A több részes, most induló NDK-filmsorozat egy olyan hölgyről szól, akinek az alakjában — férfikollégája — maga Don Juan támadt fel. Persze a kép ezúttal fordított, — Donna Juanita különböző kapcsolatairól szól ez a játékfilm. Anita, az építésztervezőnő — úgy hozza az élet —, sorozatos kudarcot vall kalandjaival. Magatartása sok szóbeszédre, pletykára ad okot. Eközben ismerkedik meg egy fiatal építész-tudóssal, akinek elmeséli történeteit: szerelmi ügyeit, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy Anita távolról sem eldurvult lelkületű teremtés. Anita életsorsából, kalandjaiból kiderül, hogy miként keresi a szerelmet, az egyéni boldogulást, s eközben milyen csalódások érik. Donna Juanita modem, mai nő. Kalandjai végű is társadalmi töltésű, korunkat tükröző drámává állnak össze. A rendező Frank Beyer. A film főszerepét, Anitát, Renáta Blume játssza. A nézők ezen az estén 20 órától az elsőkét kalandot láthatják a képernyőn. — Meggyőző választ maga a TUCEG röpirata ad, amelynek emblémája a vörös — Múltkor. — Azokat te mondod? No hiszen! — Ondrej áttette szája egyik sarkából a másikba a pipát, mintha csak a féltett tekintélyét billentette volna át egyik lábáról a másikra. — Gyerekkel te minket teszel egy kalap? Meg no, öreg Jankó! a dilinkós... no hiszen ! Látott ő furcsa fa, halálra megijedte. • • * De a szava csendbe poty- tyant, mint amekkorát számított, s a pipa elvesztette szájában az egyensúlyát. — Nohát! — mondta, hogy helyreigazodjon. De valami csak nem igazodott helyre. Martin ekkor azt mondta, igyanak még egy kört, ő fizeti. Homyák Miso pedig a fejét csóválta. — Attól féltek, hogy találkoztok vele... — Fene — dünnyögtek, ez is, az is. Dombaj Josko, Kosznovszki Péter. Králik Franyo is köpött egyet. — .. .hogy nem akaródzik kőér gyónni ? — Dolog van — mondta Králik Franyo. — Látom. A népház nektek is lesz. Miso erdészeti dolgozó volt, s ott ilyen meg olyan gyűlésekre is járt. így természetesnek vették az efféle szót a szájából. Králik Franyo kivigyo- rintotta a rozsdabarna fogait. — Mérnek ottan valami? Sör, bor, pálinka? — Mérnek — mondta Martin, akkor jött meg a sörökkel. Nem is tudta, mi— Nekünk, a nyelvileg is kis országnak — mint Ady írta egyik cikkében — létérdekünk az eszperantó. Milyen hazai visszhangja volt ről van szó. — Buzogsz, Miso? Miso elpirult. • — Kedvibe kell tenni gyerekeknek. Erről mindenki ráismert Misóra. El is mosolyodtak nyomban egymás közt. Mert Miso híres stréber. Fő „kedvűbe tevő ember” papnak, párttitkámak, tanácselnöknek. De most bonyolódott a dolog. Mert lám csak, Holub Ciprián is odaállt az oldalára. Nem a kitárt mellű, nagy hitvallók módján. Csak úgy, lefele sunyítva a bakancsa közé. Mintha morfondírozna. — Hónap befogok — szólott, félig-meddig a maga furdalására, hogy eddig nem tette. — Megmondhatsz a tanító úrnak. — Megmondom. — S felhajtotta sörét Hornyák Mihály, hátrabicsakló tarkóval. Aztán sorban mindenkivel kezet rázott. Hogy elment, kis üresség maradt utána. Ebben az ürességben muszáj volt inni. Majd Holub Ciprián bizonygatni kezdte, hogy tényleg az ördögtől van az ereje a katonának. — Ha ugyan létezik — felelte rá Martin. — Létezik — feleltek neki mindjárt —, mert a késeket is elveszi. Ján, az asztalos mosolygott rajtuk. Magában sörözött az ajtó mellett, a törzshelyén. — Akkor meg nincs a faluban egy bátor ember — mondta Martin. (Folytatjuk) Mindent bele? Nehéz lenne eldönteni, vajon a televízió különböző sportműsorai milyen hatásfokkal érik el céljukat? Talán a legnépszerűbbek közé tartozó esti torna az, amely leginkább képes a nézőket is aktív mozgásra serkenteni. Ám a sportversenyekről történő helyszíni közvetítések is bizonyára sokakban felébresztik a sportolás iránti vágyat, s különösen a fiatalok körében gyakori, hogy egy-egy kimagasló teljesítmény láttán maguk is kedvet kapnak a versenyzéshez. A képernyőn vissza-visszaté- rő tömegsportakciók az utca emberének sportfórumai lettek, gyerekeink számára pedig a játékos sport- vetélkedők jelentik a kedvcsinálót. Elgondolkodtató tehát, hogy a minden újra fogékony fiatalok kedvéért miért nem ügyelünk jobban a képernyőre kerülő sportműsorok színvonalára? Legutóbb, amikor a Mindent bele! című játékos sportvetélkedő előzetes ismertetőjében azt olvastam, hogy egy-egy Békés, Csongrád és Bács megyei iskola csapata lesz a résztvevő, magam is a képernyő elé telepedtem. Már a nyitókép is szívfájdííó volt a Békés megyei ember számára: fényesen csillogó parkett körül zsúfolt nézőtér, sportmezbe öltözött harsány gyermekhaddal. A látott kép alapján Kecskemétről, vagy Szegedről is sugározhatták a műsort. Egyetlen helyszín nem jöhetett számításba : Békéscsaba. Bizony, szomszédos megyéink alaposan megelőztek bennünket a sport- létesítmény építésében (Debrecenben is szemet, lelket gyönyörködtető sport- csarnok várja a közönséget). Nekünk pedig tudomásul kell vennünk, hogy a lassan nemzetközi hírű tornászlányaink, hagyományosan jó kézilabdázóink, asztaliteniszezőink, vívóink — folytathatnám a sort — itthon szinte a nézők kizárásával versengenek ; hogy számos Békés megyei szakosztály azért nem tud előbbre lépni, mert az iskolák amúgy is túlzsúfolt tornatermeiben tarthatja csak edzéseit, versenyeit. Pedig széles körű társadalmi összefogással, az anyagi lehetőségek hatékonyabb kihasználásával bizonyára a Viharsarokban is fel tudnánk építeni egy sportcsarnokot ... Akkor tőlünk is közvetíthetnének rangos eseményeket és játékos sportversenyeket. Talán még annál is színvonalasabbat, mint amilyen a szombati vetélkedő volt. Mert akadták ennek a szegedi gyerektalálkozónak gyermeteg, jócskán színvonaltalan percei is. Nagyon nem tetszett, amint a szép környezetben a váltó tagjai egy élő pontyot szorongatva rohangásztak, alaposan összevizezve a csarnok parkettáját — az égjük résztvevő el is csúszott a tócsában, a vergődő halról nem is beszélve, ízléstelen volt az az „evőverseny” is, amellyel a falánk, szendvicset habzsoló gyerekek egymás szájából kapkodták ki a falatokat. A bugyuta „hajósversenynél” is jóval különbet kitaláltak már a Vidám Parkban. A megyénket képviselő 3-as számú iskola csapata egyébként harmadik lett. A riporter többször említette, hogy a békési pajtások az utolsó pillanatban „ugor- tak be” a versenyből visz- szalépett egyik békéscsabai iskola "helyett. Arról nem volt szó, miért mondták le a részvételt a csabaiak. Talán megérezték, miféle vetélkedő vár rájuk? Vagy másért? (Andódy)
