Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-20 / 222. szám
1978. szeptember 20., szerda Múzeumi hónap Békéscsabán Színházi nap M edgyesegyházán Száz éve született Upton Beall Sinclair „...Két szót talál majd bevésve: Társadalmi igazságosság...” Október hagyományosan a rangos, érdekes múzeumi események hónapja Békéscsabán is. Kiállítások, előadások, tárlatvezetések, művész-közönség találkozók és kirándulások szerepelnek ezúttal a Munkácsy Mihály Múzeum programjában. A Békés megyei művészek szobrait és plasztikáit és a megyénk népi kerámiáit bemutató kiállítás október 29- ig látható. A szobor- és plasztikai kiállításon október 22-én 16 órától tárlatvezetés keretében ismerkedhetnék az érdeklődők az alkotásokkal. Fotókiállítást is rendeznek a múzeumban, amely október 4-től 29-ig mutatja be megyénk népi műemlékeit. Goldman György és Szabó János József ásatási beszámolóját hallják a régészet iránt érdeklődők október 5- én 18 órától, október 11-én, pedig dr. Tábori György is- jpierteti kutatásait a békéscsabai cselédéletről a XIX. században. Békés megyei műemlékekről beszél v október 13-án Sisa Béla. A békéscsabai Pedagógus Klub vendége lesz október 18-án este dr. Grin Igor, aki a török kor emlékeit kutatta a hazai délszlávok népköltészetében. Dr. Czeglédi Imre, az üzemtörténetíráshoz nyújt hasznos segítséget október 23-i előadásán. Október 24-én dr. Bencsik János és október 30-án dr. Vas István előadása kapcsolódik még a múzeumi hónap eseményeihez. A 24-i esten a víz mitologikus szerepéről beszélgetnek a magyar néphit alakulása kapcsán, 30-án pedig a békéscsabai múzeum első világháborús és forradalmi emlékeit ismerhetik meg a látogatók. Október 2-án 15 órakor Grin Igor a szlovák tájházban tart történelemórát. Múzeumi és műemléki filmvetítésekkel emlékeznek meg az ország más tájainak értékeiről október 9-én és 10-én délután 3 órától. Mladonyiczky Béla, Trombitás Tamás és Varga Géza képzőművészek találkoznak kiállításukon a művészetbarátokkal szeptember 22-én fél 7-kor. Ifjúsági klubvezetőket várnak október 16-án, tanácsi vezetőkkel, múzeumbarátokkal rendeznek ankétet október 27-én, s október 29-én pedig a Tájak, korok, múzeumok megyei résztvevőivel beszélgetnek a múzeum munkatársai. Két kirándulás is élénkíti a múzeumi hónap programját; október 15-én Tótkomlósra, 21-én Szarvasra látogatnak a múzeumbaráti kör tagjai. A múzeumi hónap jó alkalom arra is, hogy az üzemi szocialista brigádok, egyéni érdeklődők jobban megismerjék a múzeum munkáját, s máskor is ellátogassanak a kiállításokra, hiszen érdekességekben nemcsak az októberi hónap bővelkedik. B. Zs. Színházi napot rendez a Békés megyei Jókai Színház szeptember 22-én, pénteken Medgyesegyházán. Az első olyan jellegű közönség-művész találkozó lesz ez megyénkben, amikor a hároméves óvodásoktól a nyugdíjasokig mindenki megtalálja a maga számára érdekes színházi produkciót. Az egész napos program az óvodákban kezdődik, ahol Dénes Piroska, Rudas István, Mártonffy Mária és Szilár- dy István verset, mesét mond a gyerekeknek. Az iskola alsó és felső tagozatosait is délelőtt látogatják meg a színészek. Máhr Ágnes, Papp Anna, Gyurcsek Sándor, Széplaky Endre, Fodor Zsó- ka, Ferencz Éva, Mezei Annamária és Kárpáti Tibor versekkel, népballadákkal, népdalokkal és prózával mutatkozik be a kisdiákoknak. Jurka László igazgató szerkesztette azt a műsort, amelyet 14 órától látnak a vasipari szövetkezet dolgozói. Humoros önéletrajzi részleteket, karcolatokat, dalokat, verseket, virágénekeket adnak elő a Jókai Színház művészei. A művelődési ház parkjában felállított színpadon délután 4 órától vidám kabaréműsor szórakoztatja a közönséget. Az elmúlt évad sikeres előadásainak fotóit szabadtéri kiállításon látják az érdeklődők. A könyvtárban 19.30 órakor irodalmi műsor kezdődik, amelyben a színházi nap többi rendezvényén is részvevő művészek lépnek fel. Az előadói estet beszélgetés követi majd, amelynek során a medgye- siek megismerhetik a színház újjászerveződött társulatának terveit és gondjait. A színházi nap célja az ismerkedés, hiszen a község és a helybeli üzemek vezetőinek segítségével a med- gyesegyházi közönség ezután Békéscsabára jár színházba. A közönséggel együtt töltött nap tapasztalatai alapján a Jókai Színház más községekben, városokban is tervezi hasonló napok rendezését. B. Zs. Francia Rákóczi tér A Párizs környéki Yerres városban, ahol II. Rákóczi Ferenc száműzetésének egy részét töltötte, vasárnap egy belső teret neveztek el a fejedelemről — itt áll a jövőben II. Rákóczi Ferenc emlékműve, amely eddig az út mentén kapott helyet. Az ünnepségen dr. Szigeti Pál, a Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet díszelnöke és Lucas Yerres-i polgármester mondott beszédet, megjelent Veress Péter, a Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete. Mai tévéajánlatunk: Apáink kenyere Ma délután 17.40 órakor kezdődik a szegedi körzeti stúdió műsora Apáink kenyere címmel. Kenyérünnep. Jelenti ez az aratás végeztét, az újkenyér megszegésének pillanatát. A műsorkészítők fellelni igyekeztek mindazt, ami a kemencebegyújtástól a kenyérszegésig tartó folyamatból máig is tovább élő vagy hajdanán szokásban volt. Hiedelmek, babonák kapcsolódnak a kenyérhez. Ezt is felelevenítik az emlékezők, közöttük Gémes Eszter őszeszéki parasztasszony és a tápéi népi együttes tagjai. Meséjükből kitűnik, hogy a babonás köntös lehullajtva, de a hagyományok jó része megmaradt.' A film mégis csupán emlékidéző. Nem akarja elhitetni, hogy ma így történik a kenyérsütés, de azt igen, hogy így volt. Pillanatkép a műsor felvételén Fotó: Kiss Róbert SZEBERÉNYI LEHEL: A R É Mí\ 1 \ 1— 1 » Regény 49. Holub Ciprián oly kicsire zsugorodott, mint a tűzben égett ember, vakargatta a füle tövét. — Hallottam valami ilyen — motyogta —, igaz-e, nem-e, én azt nem tudok. Ja nyevigyel, nyics... — Ezt egy kicsit hangosabban mondta, kerek beszédnek a nevetgéléssel szemben, mely körös-körül nyaldosta, kis tűszúrásnyi lángocskákkal 'égette az arcát. — No, jól van, Ciprián bácsi. — Melegség volt Buda tanító hangjában, a megértés melegsége. — Üldögéljen csak kicsit itt a tűznél. Aztán majd visszakísérjük ... Éjfél után. Holub Ciprián szót fogadott, s hogy körülményesen a gyepre ereszkedett: mintha a föld is elnjrelte volna. Az öreg igazgató azt kérdezte tőle: — Matej jobban van? Holub Ciprián pislogott száz ráncának jó búvó bokrából. Csapdát^ sejtett. — Azt én nem tudhatok — mondta, mert az a legjobb, ha az ember nem tud semmit. — ő maga csak tudhassa — tette hozzá, amiben pedig benne volt, hogy az ilyen bélyeges házat legjobb, ha az ember elkerüli, abból baja nem származik. — Ott ragadták el a lovak? — Ottan, mondanak, ha igaz... — A keresztútnál. — Ottanféleképp ... Hogy megláttak volna valamit, s attól. Igaz-e, úgye-e, nem- e? ... Beszélnek. Az öreg igazgató Buda tanító füléhez hajolt a tüskön. — Friss még a dolog, s a hatása alatt vannak. Buda tanító bólintott, miközben szalonnával kínálta az öreg Holubot. — Nem mondok: nem — vigyorgott a száz ránc. A kéz meg a kabátban botorkált. Előjött onnan egy üveg bor, viszonzásul. Az üveg körbejárt, s Holub Ciprián felmelegedett a tűznél, a szalonna meg a bor segedelmével, a szívesség tü- zénél is; s bátrabb szavakra is kapott. — Kettő megvolt — szólott, majszolgatván a szalonnát. — Odacsapja neki még harmadikszor is. Egyszerre odafigyeltek. — Kinek? — kérdezte Buda tanító, remegett száján a visszafogott mosoly. — Kinek csap oda? — Kinek... Matej... kinek más? — S meghúzta az üveget Holub Ciprián, a bor pirosa mind az arcára futott. Utána meg a bajszát törölgette a keze fejével. — És kicsap oda, Ciprián? — vallatta az öreg igazgató is. Ha már kiugrik a nyúl a bokorból, ugorjon nagyot. — Hát ki? 0. — Ki az ay. „ö”? — ö — mondta Holub Ciprián, s hozzátette: — Mindenki aztat tudja. Az öreg igazgató is tudta. S azt is tudta, hogy rettegnek szájukra venni a nevét, nehogy jóindulatát elveszítsék. De ő nem rettegett. — A Cserni Pán? Holub Ciprián szemében beszédes ijedelem villant. Látta ezt mindenki a tűz fényénél. S ha nem látta volna, azt már igen, hogy keresztet is vetett. Nem bántották az öreget, elégedettek voltak az eredménnyel. A boszorkányokról kezdtek beszélgetni. Hogy még ma is vannak a faluban boszorkányok. Akikről azt mondják. Hanka néni például, akinek száz macska nyávog a kiszáradt diófáján. Az ablaka pedig be van spalettázva. De több boszorkányt aztán nem mondtak, mert nem jó azokat se névről említeni, noha ez már csak illemként élt a fiúkban. Illetve egyet emlegetett az öreg igazgató, akit azonban a fiatalabbak nem ismerhettek, mert a háború után áttelepült Csehszlovákiába. — Ennek még több macskája volt, mint Hankának —mesélte. Körülvették az arra járót, és gyerekhangon nyávogtak. Egy sovány tehene volt mindössze, reggelente mégis kannaszám vitte a tejet a városba. Éjszaka röhögve megfejte a mások tehenét. Tudta, hogy nem merik megfogni. Emlékszel? — S Buda tanítóhoz fordult. Buda tanító is emlékezett. — Reggel mindig, mondták, ha keveset adott a tehén : itt járt a boszorkány. A fiúk unták, s hancúroz- ni kezdtek a gyepen. Hor- nyák Marci a tűzcsapóval megböködte Kosznovszki Ferót, s bírókra keltek. Mire a többi is betársult. Nagyokat löktek egymáson, s nagyokat nevettek. Az öregek nézték őket, mosolyogtak. Aztán valaki azt mondta: elég már. S akkor egyet- egvet löktek még egymáson, s abbahagyták. Felhevülten, lihegve heveredtek a helyükre. mint egy jó fürdő után. Feró azt mondta: — Éjfél... — S vetett a rőzséből a tűzre. Zsabka kijött a házból. (Folytatjuk) George Bemard Shaw — aki nemcsak drámáiról híres világszerte, hanem humoráról, frappáns, szellemes szólásairól és kíméletlen kritikáiról is — egy 1914- ben írt levelében így bókolt az amerikai Sinclair- nek: „Amikor megkérdezik tőlem, hogy az életem folyamán mi minden történt, az érdeklődőket nem az újságok archívumaiba küldöm, nem is a hatóságokhoz, hanem az ön könyveihez.” 1878. szeptember 20-án egy elszegényedett whiskykeres- kedő-család fiaként született Baltimore-ban Upton Beall Sinclair. A New York-i Columbia egyetem hallgatója, amikor már prózai műveket, elbeszéléseket és kisebb regényeket ír. Utópista szocialista eszmékért lelkesedik; 1906-ban egy termelői közösség keretében próbálkozik szociális reformok megvalósításával. Első világsikert aratott műve, A mocsár 1934-ben jelent meg magyarul, és Sinclair hamarosan előkelő helyet foglalt el a magyar olvasó világirodalmi ranglistáján is. A mocsár című regényében Jürgis Rudkus litván bevándorló családján keresztül azoknak a millióknak a sorsát mutatja be, akik elhagyva otthonukat és hazájukat, Európából Amerikába — „a korlátlan lehetőségek országába” — vándoroltak, azzal a a naiv hittel, hogy az új hazában minden ember előtt egyformán nyitva áll a gazdagság kapuja. Sinclair megrendí- tően ábrázolja, miként válnak ezek a szerencsétlen emberek a pénz utáni esztelen hajszában egyre embertelenebbé, a kegyetlen társadalmi gépezet tudatlan alkatrészeivé, gyakran bűnözőkké, amíg mások — főképp kisgyermekek és öreg emberek — magukra maradnak, mivel rájuk nem lehet szükség, hiszen ők csak hátráltatják az előretörést. Sinclairt személyes tapasztalata ösztönözte, hogy >■ megírja egyrészt a szenny, ■ a betegség és a bűn terjedé- S sét a szörnyű tömegszállá- S sokon, másrészt a nagy re• mények végleges összeomlá- j sát milliók számára Ame- 5 rikában. A kormány ugyan■ is bizottságot küldött a • chicagói vágóhidak mun■ kakörülményeinek felül■ vizsgálására, és Sinclair en- : nek tagjaiként tanulmá• nyozta a helyszínt, ismerke• dett a chicagói húsipari : üzemek és a konzervgyárak ■ mocskával, az ott dolgozók 5 tényleges kizsákmányolá• sával, az embert ölő kapita- : lista valósággal. A látotta■ kát sikerült olyan hűen ! megrajzolnia, és állításait : olyan hitelesen bizonyítania, • hogy — bár rágalmazási pe■ rekkel próbálták elhallgat- ! tatni, s az ilyen perek egész ■ életén végigkísérték — a • könyv hatására a kongresz- : szus kénytelen volt törvényt ; hozni a húskonzervipar S munkakörülményeinek ja- j vitására. A* mocsár jó példa ■ arra, hogyan lehet szépiro- ! dalmi műnek — az esztéti- ; kain és a tudatin kívül — ■ közvetlen, gyakorlati hatása : is. ■ ! Sinclair egész életét és ; munkáságát annak szen- ■ telte, hogy az amerikai mo- j nopolkapitalizmus másik ar- ; cát, mindaddig ügyesen ta- ; kargatott szennyeseit kite- ; regesse. (Innen ered a j „muckraker”, azaz „szenny- S ben turkáló” megjelölés, • amivel Roosevelt elnök illet- ! te Sinclairt és hasonló tö- ; rekvésű társait.) A „nagy• rablók” világáról írt, arról, • hogyan híznak áldozataik ; vérén az erősek, ránehezedve társadalmukra, majd az egész emberiségre és az emberiességre. Sorra vette a tipikus amerikai nagyvárosokat — New Yorkot, Bostont, Detroitot, Chicagót — és a kapitalista rendszer jellemzőit. Érdemes a címekre figyelni: A világváros, Pénzváltók (mindkét re-t gény pénzügyi visszásságokról, törvénysértésekről szól), Szén őfelsége ( a colo- rádói szénbányavállalat és az államigazgatás becstelen szövetségéről), Petróleum (a kaliforniai kőolajbotrányokról), Boston (a város előkelőségeinek csalásairól), Alkohol (a gensztervilágról és a szesztilalom tükrében), Tragacskirály és Jimmy Higgins (a munkások és a gyárvezetőségek viszonyáról). Sinclair többször beutazta a washingtoni és oregoni erdőkitermelő vidékeket, az oklahomai és kansasi olajmezőket, s michigani, montanai és arizonai rézbányákat, a nyu- gat-pennsylvaniai acélvidékeket. Művei — több mint hetven regény, sok dráma, riport és vitairat — megírásában mindenkor a pontos, széles körű dokumentáció vezérelte. Kétségtelen, tények és adatok ekkora mennyiségben sokszor ártanak a szépirodalomnak. Meg aztán túl sok az az átok és szenvedés, amit Sinclair egy-egy alakjára rázúdít; szinte egy-egy család sorsába belesűríti a kapitalizmus összes negatívumát. A részletező adatfelsorolást gyakran száraz elmélkedés, agitációs szöveg váltja fel, ahelyett, hogy a cselekmény élénkülne a jellemek és konfliktusok által. Na de, ne várjunk el olyasmit Sinclairtől, amit maga sem akart soha! Mindig is a naturalistákat vallotta tanítómestereinek, a valóság hű, részletekben kimerülő visz- szaadását írói küldetésének. Elvetette a valóságtól távol eső, „széplelkű” művészetet, az irodalmiaskodó fantáziát. Szenvedélyesen és bátran tiltakozott konkrét társadalmi jelenségek ellen, amelyek kiölik az emberből a bizalmat, megfertőzik az emberek közötti kapcsolatokat, gyűlöletet és bűnt szítanak. Sem a politikai, sem a művészi irányzat képviselői nem vallották Sinclairt egyértelműen magukénak. A riport- és dokumentumregény atyja nem is számított erre; tisztában volt naturalista módszerének és ellentmondásos (antikapitalista, de a szocializmus lényegét és filozófiáját félreértő) politikai állásfoglalásának kérdőjeleivel. Egy dolgot azonban fontosnak tartott: „...ha valakinek halálom után eszébe jutna, hogy ,a szívemet tanulmányozza, két szót talál majd bevésve : Társadalmi igazságosság. Mert életem nyolcvannégy esztendejében ebben hittem és ezért harcoltam hatvanhárom éven keresztül.” Niedzielsky Katalin
