Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
1978. szeptember 17-, vasárnap o igimul-fiM„Fogadjunk, hogy győztetek!” Gyakran adunk hírt lapunkban szakmai-politikai vetélkedőkről. így nemrégiben rövid hírben számoltunk be arról, hogy országos első , helyezést ért el a Szarvasi Állami Tangazdaság öntözőcsapata. Az eredmény nagyszerű, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy immár harmadik alkalommal sikerült az ország legjobb öntözői címet elnyerni. A háromtagú csapat a Szarvasi Állami Tangazdaság rózsási kerületében dolgozik. Tagjai : Molnár György, Varga Mihály és Filyó János. Mindhárman érettségizett, fiatal szakmunkások, Varga Mihály megszerezte a technikusi oklevelet is. — Hogyan sikerült ezt a jó eredményt elérni? Varga Mihály: — Megnyertük a megyei öntözőversenyt, és ezzel a jogot arra, hogy részt vehessünk az országos döntőben. Augusztus 25-én érkeztünk meg Hajdúszoboszlóra, a döntő színhelyére. Másnap, nagyon rossz, hideg időben kezdődött a verseny. Először a politikai totót oldottuk meg. Ügy éreztük, sikerült, bár az eredményt csak délután tudtuk meg. Ezután következett a gyakorlati versenyszám. Pechünk volt a sorsolásnál, egy Rainrol öntözőberendezés összeszerelését kaptuk feladatul, ilyennel még soha nem dolgoztunk. Ráadásul műhibák nehezítették a munkát, nagyon oda kellett figyelni, hogy a húszperces szintidőt ne lépjük túl és a gép is működjön. Ezéket a váratlan akadályokat is elhárítva, jóval az adott időn belül megindítottuk a vizet a szórófejekből. Délután jött az utolsó próbatétel; a szakmai-elméleti verseny. Itt se volt szerencsénk, mert általános jellegű kérdést húztunk, és csak 17 pontot szereztünk vele, egy másik csapat 2 ponttal többet. A végeredményt még nem ismertük, s a jól sikerült gyakorlati és politikai feladatmegoldások ellenére úgy éreztük, nem nyertünk. Ott is hagytuk a verseny színhelyét, és megfogadtuk, hogy a versenyről többet egy szót sem beszélünk. Szoboszlón sétálgattunk, mikor összetalálkoztunk az egyik csapattal, ok mondták, hogy elsők lettünk. Azt hittük, ugratnak. Fogadtunk egy láda sörben, hogy nem mi nyertünk. ..Szerencsére” elveszítettük a fogadást. Hát így történt. — Hogyan készültek a versenyre? — Átnéztük a napi politikát, a KISZ-szel kapcsolatos dolgokat. Jó előkészítő volt a megyei döntő, megadta az irányvonalat a felkészülésünkhöz. — Hogyan fogadták a munkatársak a győztes csapatot? — Nagyon örültek, mindenki gratulált. Ügy érezzük, őszintén szurkolt nekünk mindenki. A gazdaság vezetősége mindhármunknak adott ezer forint jutalmat, és egy hét szabadságot, hogy részt vehessünk a versenyen nyert egyhetes ausztriai tanulmányúton. — A gazdaság vezetőitől hallottam, hogy nagyon jól dolgoznak. Végeznék a munkájuk mellett egyéb tevékenységet is? Filyó János: — Én vagyok az alapszervezet KlSZ-titká- ra, Gyuri a sportfelelős, Mihály pedig a szocialista brigádunk vezetője. Aktívan dolgozunk háromszoros kiváló klubunkban, rendezvényeket szervezünk. — Indulnak a jövő évi versenyen is? Molnár György: — Nem valószínű, mert már a mostan in is volt olyan csapat, amely eleve győztesnek könyvelt el minket. Szeretnénk átadni a helyet a fiatalabbaknak. A mi gazdaságunkban is van már két ilyen csoport, őket segítjük a felkészülésben. Sokat olvasunk, szakmailag képezzük magunkat, mert olyan gyorsan fejlődik az öntözés is, hogy aki nem figyel az újdonságokra, az könnyen lemarad. A szakmáhkat nem hagyjuk abba, sőt igyekszünk még jobban művelni. Van itt a gazdaságban egy 18 fős mongol csapat, nekik is segítünk a szakmát megtanulni, és természetesen programokat készítünk a számukra, hogy jól érezzék magukat Magyarországon. M. Szabó Zsuzsa Presser Gábor zenéje A magyar beatzene meghatározó egyénisége : zeneszerző, szövegíró, korábban az Omega, 1972 óta a Loco- motiv GT billentyűs játékosa és vezetője. Presser Gábort zeneszerzői munkásságáért 1977-ben Erkel Fe- renc-díjjal tüntették ki — elsőként a műfajból. — Bevezetőként az indíttatásról. Milyen zenei irányzatokkal ismerkedtél meg gyermekkorodban, melyek voltak rád különös hatással? — Tulajdonképpen mindegy, hogy milyen zenei világon nevelkedtem. Elvégeztem a konzervatóriumot, s ez szakmai szempontból nagyon sokat jelentett. Ebben a műfajban nincs olyasfajta lecke, mint a komoly zenében a klasszikus repertoár. A tanulás és a fejlődés egyetlen lehetséges módja, hogy állandóan újabb és újabb zenéket hallgatunk — és igyekszünk is odafigyelni arra. ami legalábbis bennünket érdekel. — Hogyan határoznád meg ennek a műfajnak a lényegét? Milyen szerepet tölt és tölthetne be a beatzene? — Nem szeretem „meg- ideologizálni” azt, amit csinálok, a zenéről sem szívesen beszélek. Nem az elemzés a fontos, hanem az, hogy ha valaki feltesz egy lemezt, mit ért és érez belőle. A lényeg a zene, amely egyre bonyolultabbá válik. Üjabban a mondanivaló is nagyobb hangsúlyt kap, a szövegek sokat javultak. Egyfajta magatartás, a fiatalokra jellemző életszemlélet fogalmazódik meg bennük. — Visszatérő szó dalaitokban a „mindenki”. — Kulcsszó ez, amit megpróbálunk mindenhol visz- szahozni. Idáig a szerelem, a csók, az éjszaka, a telihold voltak a fő témák. Ezek ma már lejártak. A „mindenki” jellemző a mai életre és erre a nemzedékre. Mindenki : mindenkinek, mindenkihez. mindenkiről. — A zene és a hallgatók viszonyára értitek, vagy egyfajta kollektivitáseszményt jelképez? — Elsősorban arra vonatkozik, hogy mi szeretnénk, ha mindenkié lenne, amit játszunk. Mindenki megértené, mindenki szeretné. — Számaitok gyakran valamilyen történetet, élményt mesélnek el; a viszonyítást, az értékelést viszont kevésbé tapasztalhatjuk. Törekedtek arra, hogy a hetvenes évek magyar valóságából fogalmazzatok meg jelenségeket úgy, hogy egyúttal állást is foglaltok? — Szerintem mi megállás nélkül állást foglalunk, csak a sorok között kell olvasni. A számaink engedélyezésekor is nagyon éreztük, hogy jelen van az értékelés. — Szilágyi János „Kettesben ...” című rádióműsorában Bródy Jánost a fiatalság ideológusának nevezte. Szükségesnek látjátok-e, hogy egy beat- zenész ilyen szerepet töltsön be? — Szükség van erre, csak ezt éppen nem a mi személyünkben látják az illetékesek. Hivatalból nem mi vagyunk az ifjúság képviselői... — Hogy érted ezt? — ... Hanem azok, akik a fiatalság túlnyomó' többségét képviselik. Egyrészt a szakmai képviseletek, másrészt a mozgalmi szervek. — Ti mennyire vállaljátok ezt a szerepet? — Amennyire lemezeinken ez hallható. — Ti kezdtétek el ezt a zenét Magyarországon, s még mindig ti vagytok az élvonalban. Van-e utánpótlás? — A mai viszonyok között ez kilátástalannak tűnik. Ma már nem állhat össze 4—5 húszéves gyerek, hogy játszani akarnak. Annak idején mi lépésről lépésre fejlesztettük tovább, amink volt; kölcsönökből; akárhogyan, de végül eljutottunk oda, hogy már ki sem merem mondani, menynyibe kerül mindaz, amink van, amit hurcolunk és rongálunk. Most ezt nem lehet megtenni, mert olyan szintre fejlődött a hangminőség és a látvány, hogy a nulláról lehetetlen elérni. Hiába a tehetség, a szándék, felszerelés nélkül nem lehet kiállni. Nincs elég nagy zenekar, amely a fiatalokat felkarolja. A piac teljesen telítődött, s a közönséget nem különösebben érdekli a második vonal. — És benneteket? — Bennünket annyiban, hogy nekünk kell mindezt helyettesítenünk. És ez megoldhatatlan. A lemezgyárnak kellene pénzt áldoznia, tehetségkutatásra és felszerelésre. — A sajtóban azzal „vádolnak” benneteket — akik elkezdték —, hogy érdeközösséget alkottok, s elzárjátok az utat a fiatal együttesek elől. Za- latnay legújabb lemezét Somló és Demjén szerezte, Zorán albumában pedig neked volt nagy részed. Miért? — Nekünk az a kedvező, ha mindenki jó lemezt készít, mert akkor a közönség is megszeret egy bizonyos színvonalat. — Kétségkívül akadnak olyan előadók, akik a műfaj álarcában bóvlit adnak el, ami az igényesebb, őszintébb törekvések hitelét rontja. — Ez tény, de az ítélkezéssel óvatosabban bánnék, mert aki ebből pénzt tud csinálni, az sokkal nagyobb művész nálunk. Ezen a pályán csak azok maradtak meg idáig, akik nagyon hittek abban, amit vállaltak. Túri Gábor 1 Szeretni kell a szépet Az apró kis virágok forró homokba mártva nyerik el antik jellegű színezésüket Nagy figyelmet igényel az intarziakészítés Röfler László a nevem, 25 éves vagyok. A Békéscsabai Bútoripari Szövetkezetnél dolgozom. foglalkozásom intarziakészítő. Korábban asztalosként dolgoztam, futószalag mellett. Ez a munka nem elégített ki, szerettem volna egyénibbé tenni, díszíteni a bútorokat, amelyek a kezem alól kerülnek ki. Megismerkedtem az intarziakészítéssel. Megszerettem és kitanultam a szakmát. Munkám változatos, jó tér- és formaérzéket követel. A fa olyan anyag, amiből sok mindent ki lehet hozni, csak szeretni kell a szépét. Szabad időmben is szívesen készítek intarziás képeket, ezeket elajándékozom L. a barátaimnak. Másfél éve vezetek egy tizennégy tagú brigádot. Én vagyok a legfiatalabb, de jól megértjük egymást. Úgy érzem, szeretnek a munkatársaim. Így készül az akantusz virág Veress Erzsi képriportja Es ez a végeredmény
