Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

1978. szeptember 2., szombat Wi?W*y■■■; V A.Ä*& Különlegesen érzékeny jelzőkészüléket készítenek az MMG Automatikai Művek Vezérléstechnikai Gyárában. Ezek — az egy cigaretta füstjét is érzékelő műszerek — őrzik a mú­zeumok műkincseit, az üzemek, olaj- és gázvezetékek érté- kés berendezéseit a tűztél és a robbanáskároktól (MTI-fotó — KS) Meddig tart még a hagymaháború Nagykamaráson? A nagykamarási hagy­matermesztők joggal biza­kodtak egészen augusztus közepéig. Július 24-én a Ságvári Termelőszövetke­zet 150 tagja megkezdte a vöröshagyma szedését. Augusztus 5.: a 40 hektár háztáji területen a munkát elvégezték. Augusztus 22. : aláírás nélküli levél érke­zett a Népújság szerkesz­tőségéhez: „Tagjaink 3—4 hete felszedték a hagymát... A ZÖLDÉRT felvásárlóte­lepe azonban mind a mai napig nem vette át. Azóta sem intézkedtek a ZÖLD­ÉRT és a tsz vezetői.” Augusztus 29.: a helyszí­nen tájékozódunk. A termelőszövetkezetben 70 hektáron termesztettek vöröshagymát. Ennek több Kérdőjelek a Kner Nyomdában Baj van a Kner Nyomdával — legalábbis a számok ezt bizonyítják. Féléves tervüket 9800 tonna helyett 9124 tonnára teljesítették, a 185,5 millió forintos anyagmen­tes termelési érték helyett csak ennek 98 százalékát hozták. Nem érték el a tervezett 46,5 milliós nyereséget sem. Jól mennek a dolgok a Kner Nyomdában — legalább­is a számok ezt igazolják. 430 millió forintos féléves ár­bevételi tervüket 1 millió forinttal túlteljesítették, 9,3 százalékkal nőtt a termelékenység, és csaknem 10 millió forintnyival végeztek több munkát, mint tavaly. Ugye nyilvánvaló az el­lentét a fenti adatok között? Jól bizonyítva ezzel azt a régi igazságot, hogy a szá­mokkal mindent, és min­dennek az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani. De akkor mi a valóság? Jól vagy rósz- szul mennek a dolgok a Kner Nyomdában? A kér­désre nem is olyan könnyű a válasz. I Hol a határ? Tény, hogy a békéscsabai Kner Nyomda az utóbbi években sok szépet produ­kált. Több éven keresztül 10 százalékot meghaladó ütem­ben növelte termelését, ki­váló minőségű termékeket gyártott, méltán kapta meg a gyár kollektívája a IV. öt­éves tervben a Miniszterta­nács és a SZOT Vörös Zász­laját. Szinte természetes, hogy mindenki a jó sorozat folytatását várta, és kevesen gondoltaik arra, hogy 10 szá­zalék feletti növekedést nem lehet a végtelenségig elérni. Határt szab ennék, hogy a nyomdaipari rekonstrukció eredményeként új kapacitá­sok jöttek létre, és az ország csomagolóanyag-szükséglete sem növekedhet korlátlanul. Valamikor tehát meg kell törnie a lendületnek. Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy a nyomda ve­zetői mindezt nem gondol­ták végig, ök is tudták, hogy a növekedésnek, határai van­nak, de úgy gondolták, ezt csak később, az V. ötéves terv vége felé érik el. Több belső és külső tényező sze­rencsétlen összejátszásaként azonban már az idén szembe kell nézniük a nehézségek­kel. A legfőbb nehézség pilla­natnyilag a munkaerőhiány. A Kner Nyomdában mintegy 30 ember — főleg segéd­munkás hiányzik a gépek mellől. Emiatt a gépmesterek kénytelenek anyagmozgatás­sal foglalkozni, és amíg ezt teszik, állnak a drága gépek. Ez egyben azt is érthetővé teszi, hogy növekvő terme­lékenység ellenére miért ma­radtak el a tervtől. Hiány vagy többlet? Ha őszintén szembenézünk a tényekkel, akkor ki kell mondanunk, hogy a terme­lést nehezítő létszámhiány tulajdonképpen csak látszó­lagos. A nyomda igazgatója — Huszár Mihály — becslé­se szerint az átlagos munka­idő-kihasználás körülbelül 80 százalékos, de vannak olyan munkahelyek, ahol — ugyan­csak jól alapozott becslés szerint — a dolgozók 40 szá­zaléka felesleges. Ha mindezt tudják, miért nem tesznek ellene? — fo­galmazódik meg rögtön a kérdés. Kérdezni azonban könnyű, megoldást találni azonban szinte lehetetlen, mert számos gátló tényező nehezíti — országos mére­tekben is — a létszámtaka­rékossági intézkedések beve­zetését. Az egyik közülük a bér- színvonal. A Kner Nyomda ugyan hivatalosan bértömeg­gazdálkodást folytat, de ha a bérszínvonal több mint 5 százalékkal nő, akkor olyan progresszív adóterhet vesz­nek a nyakukba, mely elvi­szi a vállalat egész nyeresé­gét. Így nem tudják megten­ni azt a legkézenfekvőbb megoldást, hogy kevesebb emberrel változatlan bér­mennyiségért végeztessék el ugyanazt a munkát. De ha tudják, hogy keve­sebb ember is elég egy mun­kára, akkor miért nem cso­portosítják őket át fizetés- emelés nélkül? Azért, mert látszólag mindenhol min­denkire szükség van. A már említett üzemrész, ahol mintegy 40 százalékkal van­nak többen a kelleténél, a legjobb példa erre. Senki sem teljesít 103—105 száza­léknál többet. De miért is tenné, mikor ha jobban dol­goznak, egy ideig többet kap­nak ugyan, de aztán jön a normakarbantartás, és ismét csökken a kereset. Inkább szép kényelmesen maradnak a 100 százalékot alig megha­ladó teljesítménynél, és ha mégis bántanák a normáju­kat, akkor igényt tarthatnak a „jogos” védelemre. Aki járt már üzemben, vállalatnál, az tudja, hogy egyes helyeken a dolgozók elég tekintélyes hányada unatkozással, cigarettázással, kávézással tölti a munkaidő jelentős részét. Felelősségre vonni mégsem lehet őket, mert akkor elmennek, és még annyi ember sem lesz, mint most. A Kner Nyom­dában is felmondtak néhány italozónak, lógósnak, és ez­zel tulajdonképpen öngólt rúgtak. Helyettük — válto­zatlan bérért — még rosz- szabbakat kaptak. Mint gaz­daságpolitikai hetilapunkban, a Figyelőben folyó vita résztvevői szinte egyöntetű­en megállapították, a fő baj, hogy a létszámot és nem a munkát fizetjük meg. A munkafegyelem lazaságáért a feszült munkaerőhelyzet és az ezt elősegítő központi ke­resetszabályozási rendszer is a felelős. Hogyan tovább? A fentiek természetesen nemcsak a Kner Nyomdára, hanem — mint a már emlí­tett vita résztvevői kifejtet­ték — csaknem valameny- nyi üzemünkre, vállalatunk­ra elmondható. Ez ügyben már nem halogatható soká a döntés, de addig a vállala­toknak kell valahogy meg­oldani a helyzetet. Erre a Kner Nyomdában nem ké­szültek fel. Varga András, a pártszer­vezet titkára egy határozatot mutatott, melyet még 1976 februárjában hoztak. Esze­rint be kell vezetni az üzem­részenkénti önelszámolási rendszert, mely anyag- és munkaerő-takarékosságra, jobb minőségi munkára ösz­tönzi a dolgozókat. Sajnos, a határozat megvalósítása elég lassan halad. Ennek vannak objektív okai is. A bizony­lati rendszer és az admi­nisztráció átszervezése, az elszámolási árak megállapí­tása, valóban nagy munka. De nézetünk szerint egy szubjektív ok is közrejátszik a késedelemben, mégpedig az, hogy eddig jól mentek a dolgok. Győztes csapaton ne változtass — mondja a sportnyelv, és ez vállalata­inkra lefordítva azt jelenti, hogy kár bolygatni a már bevált mechanizmust. Ha vi­szont vesztésre áll a csapat, nem lehet halogatni a vál­toztatásokat. A Kner Nyom­dában is ezt teszik most. Ha hamarabb teszik, akkor a külső nehézségék ellenére is most könnyebb helyzetben lennének. De még most sem késő! Lónyai László mint felét a háztáji földön. A korábbi években a tsz tagjai a ZÖLDÉRT-tel kö­töttek szerződést, ebben az évben a szövetkezettel. Ez merőben új helyzetet te­remtett. — Dughagymát pénz nél­kül is szerezhettünk volna, hiszen annyi termett az elmúlt esztendőben a me­gyében. A ZÖLDÉRT azon­ban csak akkor volt hajlan­dó velünk szerződést kötni, ha tőle vesszük meg a sza­porítóanyagot. Ezért 1,4 millió forintot fizettünk az év elején. Abban bíztunk, hogy ezzel a termés, a tsz és a tagok hagymájának ér­tékesítése is megoldódik. Nem így történt — hallot­tuk Demeter Istvántól, a háztáji bizottság elnökétől. Kukla Péteréknek 2400 négyszögölön termett hagy­májuk. „Már augusztus első hetében kiszedtük a hagy­mát. Itt voltak a ZÖLDÉRT- től a tsz vezetőivel. Meg­mutatták, hogyan végezzük a válogatást. Azután ami­kor ezzel készen voltunk, közölték velünk, hogy így mégsem jó, nem tudják át­venni.” — Most már mindenki a maga útját járja. Keresi, hol tudja eladni a termést. A kecskeméti ZÖLDÉRT-nél jártunk, azt mondták, meg­vennék a hagymát, de né­melyiket már válogatni sem érdemes — mondja Baran- kai Károly. — Eddig csak hitegettek bennünket. Augusztus 20-a után 11 termelő hagymájá­ból a nagykamarási átvevő­helyre vittünk be egy-egy ládával. De nem vettek át semmit. Végül is egy másik tsz-ből már átvett hagymá­val teli ládát tettünk az át­vevő elé. Azt is leminősí­tette, mondván, nem felel meg a szabvány előírásá­nak. Amikor elmondtuk, ezt már egyszer átvették, szó nélkül otthagytak ben­nünket — vélekedik Sipos Sándor. — Azt beszélik, állami támogatást akarnak rá kap­ni, ezért megvárják, míg mind a földön tönkremegy. Eddig többen Szegeden, Makón első osztályúként adták el • azt a hagymát, amit itt nem vettek át. Hogy mi lesz ebből, még nem tudjuk. De az már biz­tos, Nagykamaráson 150 embernek egy időre elvették a kedvét a zöldségtermesz­téstől — bosszankodik Bart- ha István. A ZÖLDÉRT átvevői készségesen nyilatkoznak. Horváth József, nagykama­rási átvevő: „Csak az or­szágos szabványnak megfe­lelő hagymát vehetjük át. A nagykamarási hagyma fertőzött. Az Élelmiszerel­lenőrző és Vegyvizsgáló In­tézet megállapítása szerint a hagyma 40 százaléka egészséges, 40 százaléka rö- videbb ideig tárolható csak, a fennmaradó rész pedig fogyasztásra alkalmas.” — A szövetkezetben csak háromszor permeteztek. Egyébként minden egész­séges hagymát felvásárolunk — egészíti ki az előbbieket Kardos József, a ZÖLDÉRT medgyesegyházi kirendelt­ségének vezetője. — A tsz- ben nem hajlandók kiválo­gatni a hagymát. Ha meg­fogadták volna tanácsain­kat, már régen nem lenne vele gondjuk. Mint hallot­ttik, a vezetőség saját hagy­máját már értékesítette. Valóban a termelőszövet­kezet főagronómusa és még néhány vezető Szege­den értékesítette hagymá­ját. A tsz-tagok elkeseredé­se ezt követően csak foko­zódott, a főagronómus végül is felmondott. De vajon mi az igazság? Mi húzódik az eddig elhangzott ellenté­tes vélemények mögött. Hallgássuk tovább az érde­kelteket. — A ZÖLDÉRT monopol­helyzetben van.' Azt tesz a termelőkkel jóformán, amit akar. Látszólag át akarja venni a hagymát, de eddig minden kísérletünket meg­hiúsítottak. Pedig a mi hagymánk sem rosszabb a többinél: Hogy háromszor permeteztünk volna, mint ahogy azt ők állítják? Nem igaz. Tizenegyszer. Mást mondok, mert úgy néz ki, pert indítunk a , ZÖLDÉRT ellen, a tőlük vásárolt sza­porítóanyag már fertőzött volt — magyarázza szenve­délyben Demeter István. — Három évre kötöttünk szerződést hagymatermesz­tésre. Csaknem egymillió forintért vásároltunk gé­peket. A hagymaügy egyéb­ként is nehéz helyzetünket tovább súlyosbítja. Ebben a? évben már 35 milliós belvíz- és viharkár érte a szövetkezetét. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a tsz-ta- gok háztáji földön termesz­tett hagymájára is ilyen sors vár, akkor ne csodál­kozzon senki, hogy a köz­ségben rossz a hangulat — mondja Nádudvari István tsz-párttitkár. Tájékoztatásul néhány adat: 800 négyszögöl hagy­ma egy tagra eső költsége 12 ezer forint volt. Mivel a szövetkezetben sok fiatal dolgozik, 70-en termelési kölcsönt vettek fel a helyi takarékszövetkezettől. En­nek visszafizetési határideje szeptember első fele. Nem sok reményük van azonban arra, hogy ezt a hagymáért kapott pénzből fizessék visz- SZa> Érthető tehát a nyugta­lanság, hiszen mindent meg­tennének már, hogy meg­mentsék a 4 millió forint értékű hagymát. De már maguk sem tudják biztosan, kinek van igaza. — A ZÖLDÉRT szabvány­előírása olyan szigorú és annyira önkényesen alkal­mazható, hogy azoknak ak­kor felelhet meg a Nagy­kamaráson és a másutt ter­mesztett hagyma, ha azt valóban át akarják venni — panaszolja Mikoly János, az ellenőrző bizottság elnö­ke. — Jelenleg már az a helyzet, hogy a tagok örül­nének, ha a hagyma érté­kesítése után visszakapnák befektetett pénzüket. Szá­momra is érthetetlen, miért húzódik ez az ügy ilyen sokáig — tájékoztat Gazsó János, a községi pártbizott­ság titkára. Augusztus 29-én, a megyei zöldségtermesztési operatív bizottság ülésén Tömösi Károly, a ZÖLDÉRT főosz­tályvezetője a következőket mondta: „Senki sem korlá­tozza az átvételt. Nagyka­maráson a hagyma átvétele a tsz vezetőinek merev el­lenkezése miatt hiúsult meg.” — További engedménye­ket nem tudnuk tenni. A termelő feladata, hogy olyan árut termeljen, amely mi­nőségileg elfogadható, tá­rolható és fogyaszható. Más mulasztásainak következ­ményeit nem vállalhatjuk magunkra. Mi mégis fel­ajánlottuk a tsz-nek, hogy hagymájukat feldolgozásra előkészített állapotban Sze­geden értékesíthetik. Ezt munkaerőhiányra hivatkoz­va nem fogadták el. Arra törekszünk, hogy a szerző­désben vállaltaknak ele­get tegyünk, és ezt várjuk a nagykamarásiaktól is. Gondos válogatás után az ottani hagyma egy része is megmenthető, ha a szab­ványnak megfelelően kivá­logatják, megindulhat az átvétel — hallottuk Török Imrétől, a ZÖLDÉRT igaz­gatójától. Homlokegyenest-» ellenté­tes vélemények. A hagyma­háború tehát láthatóan még nem ért véget. A nagyka­marási 150 tsz-tag megke­seredett szájízzel mérlegeli, mit rejthet még számára néhány ütközet a tsz és a ZÖLDÉRT között. És befe­jezésül még egyetlen meg­jegyzés: Jó lenne, ha vég­re a hagymatulajdonosok is megtudnák, valójában mit is várnak tőlük, hogy hagy­májukat minél hamarabb átadhassák. Köpenyes János Tej, hús, tojás Szarvasról Szarvason mind a két ter­melőszövetkezetben — a Táncsicsban és a Dózsában is — fejlődőben van a te­henészet. Az elmúlt év első felében a két szövetkezet együttesen 9000 hektoliter tejet értékesített. Az idén ez a szám megközelítette a 13 ezret, ami annál is figye­lemreméltóbb, mivel a ter­vek szerint az évi összes tej­termelés nem éri el a 20 ezer hektolitert. Szarvason je­lentős a háztáji gazdaságok tejtermelése is, a kisterme­lőktől már 1975-ben is több mint 6,5 ezer hektoliter te­jet vásároltak fel, tavaly pe­dig már a portákon kifejt tej mennyisége meghaladta a 8000 hektolitert is. Figye­lembe véve az átlaghozamok növekedését, várható, hogy Szarvas város az 1975. évi 20,5 ezerrel szemben az 1980-as esztendőben csaknem 40 ezer hektoliter tejet ad majd lakossági ellátásra. Nem rosszabbak a város­ban a hústermelés eredmé­nyei sem. Az állami gazda­ság telepein kívül egy hiz­lalótársulás is foglalkozik itt sertéshústermeléssel. A négy mezőgazdasági nagyüzem ál­tal létrehozott társulás te­lepéről tavaly már több mint 6000 sertés került ki. Min­dent egybevetve a felvásár­lók az elmúlt esztendőben már több mint 15 ezer ser­tést vehettek át Szarvason az egy évvel korábbi, 7,5 ezerrel szemben, idén az el­ső félévben pedig megköze­lítette a 8,5 ezret a felvásá­rolt sertések száma. A kis­gazdaságokban összesen 820 kocát tartanak, ez az állo­mány 30 százalékkal na­gyobb, mint az 1975-ös. A baromfitenyésztés sem ismeretlen megyénk leg­északibb városában: a Tán­csics Termelőszövetkezetben libaneveléssel foglalkoznak, a helyi ÁFÉSZ pedig a kis­gazdaságok baromfitenyész­tését szervezi. Az 1975-ös 1280 mázsával szemben ta­valy már 1374 mázsa ba­romfihúst vásároltak fel a háztájiból, az átvett tojás mennyisége pedig megköze­lítette az 5 milliót. Óriás kompresszor A világ földgázkészletét 200 billió köbméterre be­csülik. Ennek kb. egyhar- madát a Szovjetunió földjé­nek méhe rejti magában. Napjainkig mintegy 570 gáz- előfordulást jegyeztek be a Szovjetunióban. Az elmúlt két évtized so­rán csaknem 70,000 kilomé­ter hosszú gázszállító cső- hálófst épült e kivételes természeti kincs elszállításá­ra, elosztására. A legutóbbi időkig a távvezetékekhez 1000—1200 milliméter át­mérőjű csöveket használtak. Az újabban alkalmazott 1400 milliméteres, 75 atmosz- férásra méretezett csövekkel háromszor annyi gázt lehet szállítani, e vezetékek át­bocsátó kapacitása évi 30 milliárd köbméter. Jelenleg már az évi 90 milliárd köb­méter átbocsátó kapacitású vezetékek tervezési munkái is folynak, ezt a problémát 2500 milliméteres csövekkel kívánják megoldani.

Next

/
Thumbnails
Contents