Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-09 / 186. szám

1978. augusztus 9., szerda

0 HÉT FILMJEI

A harmincas években játszódik a Blöff című olasz filmvígjáték. Egy börtönben éppen ebédelned a rabok. Bang, -az egyik elítélt váratlan látogatót fedez fel — a levesben —, egy svábbogarat. Óriási műfelháborodással önti az egészet a börtönőr nyakába. Az őr dühöngve fenyegeti meg: még holnap egy másik telepre szállíttatja! Bang diadalmasan mosolyog — megnyerte a fogadást! Holnap elmegy!

A vonaton a mosdóba siet, de itt némi meglepetésben van része. Egy rabtársa, a fiatal és máris rettenetesen szemfüles Félix, Bang meglepődését kihasználva, egy gyors mozdulattal a tetőn át „angolosan” távozik. Félix az országút mellett ér földet, s már épp menekülni akar, mikor egy halottaskocsi vezetője kedvesen érdeklődik hogyléte felől. Magyarázkodásra nincs idő, s Félix hátul, a koszorúk árnyékában, már fel is ölt egy remek szmokingot. A kellemes meglepetéseknek még nincs vége, a fiút elegáns jachtra viszik, egy játékkaszinóba. A hamiskártyás Félix rögtön „veszi a lapot”, s egy halom pénzt nyer. Igazán kitűnően érzi magát, közben még egy szép lányra is szemet vet.

A változatos történet szereplői között olyan kiváló színészekkel találkozunk, mint Antony Quinn és Adriano Celentano. A Blöff című fűmet augusztus 10-től 16-ig vetíti a békéscsabai Brigád mozi.

Augusztus 12-én, szombaton éjjel fél 10-től a Brigád mozi műsorán szerepel A zöldségkereskedő című NSZK film. A német nyárspolgár sajátos elemzését nyújtja, az egyéni boldogság hiányának okát kutatja.

A társadalmi környezete, neveltetése, s köpcös termete miatt egyaránt gátlásossá vált fiatalember, Hans mellé tartósan odaszegődött a balszerencse. Anyja olyan iskolába kényszeríti, amelyet gyűlöl. A rendőrségnél helyezkedik el. Úgy tűnik, minden helyre jöhet, révbe ért. De elég egy apró kihágás, elég egyszer engedni egy kísértésnek, s máris nézhet újabb állás után. Az idegenlégióba menekül, s ez a kaland kis híján az életébe kerül. Itt csalódik másodszor környezetében, az emberekben.

Rainer Fassbinder rendezte és írta A zöldségkereskedő című filmet.

SZEBERÉNY! LEHEL:

A RÉM

Regény

14.

— Búcsúfiát kellene vinnünk a lányoknak, meg a segédmestemek — mondta. Vett néhány csavartra öntött színes gyertyát, hogy ha megint kialszik a villany, a segédmestemek ne legyen

problémája, s más értelemben is jó vicc lesz. Vett még egy huszárcsákót, meg egy dudát. A csákót Annus fejébe nyomta, a dudával meg a mögöttük sündörgő fiúkra trombitált, nyelvöltés helyett.

Anyicska fülig pirult, s elhúzta onnan Loncit. A temető képe tárult eléjük. Fekete berakásos fehér műkő keresztek zsúfoltsága. Vakított az erős fényben. Loncit a kegytárgyas sátorra emlékeztette.

A temetőben egy rövidre nőtt ember vizsgálgatta a kereszteket. „

— Ki az a fura alak? — kérdezte Lonci.

Anyicska is különösnek tartotta a látványt. Ezért csak kis idő múlva felelt:

— Sandi bácsi. A trafiko- sunk ... Mit kereshet?

Ekkor a harangok rázendítettek, a templomajtó két szárnya kétfelé csapódott, s kitódult előbb az ének, aztán a nép. Keresztekkel és zászlókkal.

Az ének túlharsogta a harangokat.

Szent Péter apostol

nagy dicséretét

énekeljük vígan,

ülvén ünnepét...

A nép elindult, hogy körüljárja a templomot. Anyicska és Lonci a lányokhoz csatlakozott.

Sandi bácsi is erre fordult, s előre jött néhány lépést, ahogyan Anyicska látta.

* * *

Ebéd után kiültek az udvarra. A baltacsapások szabdalta, görbe tuskóra ültek, az árnyékba, ahol a csene- vész erdei fák összefonódnak a szőlőindákkal.

Loncinak olyan jó helye volt a tuskó mélyedésében, hogy azt mondta, ki se mozdul onnan holnap estig. Nehéz volt a gyomra a zsíros tyúkhústól, és émelygett a a tortától, mert sok volt a krémjében a vaj.

Máskülönben szólni is lusták voltak, félig hunyt

Ez nemcsak köcsöggyüjtés

Nemzetiségi néprajzi

expedíció Eleken

A felcímbeli megállapítás dr. Grin Igortól, a néprajzi' tábor vezetőjétől származik, aki ezzel az egész világot bejáró régiséggyűjtő láztól kívánta elválasztani az expedíció munkáját. S míg a vendéglátó eleid művelődési ház egyik klubszobájában a tábor 20 részvevője ár. Ben- csik János, a gyulai múzeum igazgatójának népszerű előadását hallgatja, nyugodtan beszélgethetünk az expedíció múltjáról, céljáról, növekvő országos tekintélyéről. <

— Mikor a békéscsabai

Munkácsy Mihály Múzeum román—szlovák bázismúzeum lett, szükségessé vált — nagyobb erők bevonásával — változtatni egyoldalú nemzetiségi kutatómunkáján, néprajzi gyűjteményén. Szinte első fecskeként szerveztünk táborokat 1974-ben és 75-ben Kétegyházán, aztán Méhkeréken, tavaly Battonyán, hogy ezek segítségével kellő anyaghoz jussunk az 1980-ra várható nemzetiségi néprajzi állandó kiállításunkhoz. Szerencsénkre felismerte a Kulturális MinisztéHum is a tábor jelentőségét, s tavaly óta anyagi támogatásukat élvezzük.

Közben vendégek érkezének a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláról, akik a jövő évi expedíció kiszélesítéséről tárgyalnak dr. Grin Igorral. Mint dr. Pet- rusán György, a főiskola román tanszéke adjunktusának szavaiból kiderül, szeretnék szervezettebben megnyerni a Békés megyei néprajzi expedíció munkájához a román tanszék tanárait, hallgatóit, valamint néprajz szakos diákjait. Ezzel mintegy inspirálva is a jövő pedagógusait, népművelőit a tudományos gyűjtőmunkára. A táborban szerzett tapasztalatokat év közben speciális kollégiumokban dolgoznák fel. s ugyanitt történne a tervszerű felkészítés is.

— Szó van még a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, s a budapesti ELTE néprajz, román szakos hallgatóinak bekapcsolódásáról is — bővíti ki az előbb elhangzottakat dr. Grin Igor.

Közben az expedíció másik „apostola”, dr. Bencsik János muzeológus tovább

pilláik alól dúdolgatva nézték a falut, minthogy elég magasan voltak, hogy beláthassák.

Korántsem volt olyan kihalt, mint délelőtt. Különösen öregasszonyokat lehetett látni, amint a templom felé iparkodnak. A ba- bicska is kilépett a házból, csuklójára tekert fekete olvasóval, és csupán az orra sárgállott ki suhogó fekete ruhájának rengetegéből. Lonci a babicskán felejtette szemét. Eszébe jutottak a mendemondák a boszorkányokról.

Az utcán mások is jártak. De nem a templomba, a fut- ballpályára tartottak; egyikmásik vette csak útját a tér felé, megrögzött kocsma- lakók

— Lepényevést láttál? — kérdezte Anyicska.

— Nem, soha. — Lonci- ban felébredt az érdeklődés. — Hol lehet olyat látni?

— A futballpályán.

— Megyünk i— határozott Lonci. Feldobta magát a tuskóról.

Egykettőre ott voltak. Mert a falu maga is nyúlfarknyi volt. A kövesutca után mindjárt egy dűlőútra tértek. Kökénysövény szegélyezte az utat, s a krumpli és zab közt görbe szilvafák csenevész árnyékot vetettek. Egy völgyecske elnyelte, majd egy dombocska felvetette őket. A dombocska mögött ágas legelő terült el, akácfából rótt fut--' ballkapukkal. A legelőn embertömeg zajongott. Állt a mulatság.

fejtegeti az egyre sürgősebb cselekvésre ösztönző kutatómunka indítékait.

— Az életmódváltozás, modernizálódás folytán a néprajzi jelenségek egyre gyorsabban pusztulnak. Ezekkel a táborokkal igyekszünk minél több fiatalt megnyerni a néprajzi munka számára. Két irányban dolgozunk. Egyrészt a tárgyi, anyagi értékeket mentjük, másrészt a szellemi néprajzi értékeket.

Pihenőidőben

A három napig tartó elméleti, módszertani felkészítő előadások után augusztus 3-án először indulnak

sei kapcsolatos néprajzi értékeket vizsgálja. A dr. Grin Igorral tartók a szellemi néprajz: a népmese, népdal világát kutatják.

A szinte elviselhetetlen nyári forróság miatt délután négyig pihenés szerepelt a csütörtöki programban. így a diákok szálláshelyén volt időnk beszélgetni munkájukról, a mindnyájukat összefűző, s később talán hivatássá is váló szenvedélyről, a néprajzi kutatásról.

Nagy Veronika negyedéves néprajz—történelem szakos az ELTE-n. Tavaly Battonyán is részt vett a közös munkában.

— Feltétlenül érdemes eljönni. Megtanulhattam • a

— Két évvel ezelőtt a gyulai román gimnáziumban vetítettek nekünk egy filmet az expedíció kétegyházi munkájáról. Nagyon megtetszett a feladat, s így kerültem a következő évben Bat- tonyára. Engem érzelmi szálak is kötnek a román nemzetiségi néprajzkutatáshoz. Kicsi korom óta segítek édesapámnak. Ugyanis méhkerékiek vagyunk, s az ott fellelhető népszokásokat gyűjtöttük. Az emberek, akiket felkerestünk, nagyon szívesen segítettek, örültek, hogy anyanyelvükön szóltunk hozzájuk. Itt, Eleken is az egész falu tudja, hogy megérkeztünk, és várnak bennünket.

Csotyéné Gurzó Éva és férje, Mihály szintén méhkerékiek.

— Nagyon sokat profitáltunk már eddig is az előadásokból. Délelőtt ízelítőt kaptunk a néprajzi gyűjtés szépségeiből: a 79 éves Si- monka Tivadar bácsi ízesen, fantáziadús román népmeséket adott elő.

A férj rövidebben fogalmaz: — Többet tanulunk itt két hét alatt a folklórból, mint egy fél év alatt a főiskolán.

Az első gyűjtőút

Lonci megállt egy pillanatra a kitáruló táj előtt. Mint aki váratlanul nekiütközik valaminek.

A legelő szélén sötét falként magasodott az erdő. Máris árnyékot vetett a gyepre. Mögötte hegyek, azok mögött megint hegyek, és újra csak hegyek. Haragos színük távolabb mindinkább fakult, míg bele nem lebegett az égbolt halványkékjébe. Az erdő pedig szakadatlanul vonult odáig.

— Haláli — mondta Lonci elismerőn. — Hol ennek a vége?

Leszálltak a dombról, és egymásba karolva körbesétálták a legelőt. Nézegették a búcsúsok tarka népét. Még a hetedik határból is sereglettek ide, mert messze híres búcsúk voltak itt, nagy népmulatsággal. Nem is annyira Péter és Pál apostolokat ünnepelték e napon, hanem az erdőt. Az erdő nyílását.

A legelő sarkában banda húzta, s többeket a tűző nap se tartott vissza: karikába áltak, s verítékezve ropták a táncot. Mások sörösüvegek közt heverésztek, és zsíros papírokból falatoztak. Gallyak alatt csapolták a sört, sütötték a la- cipecsenyét. E helyen sohase nő ki a fű, mert minden évben letapossák. A bazáros is jobbnak látta a templom tövéből idevontatni kerekes sátrát. Dudái mindenfelé rekedten ordítottak. A fagyialtos kocsi — mert az is került — nem győzte túlcsilingelni.

(Folytatjuk)

Vendéglátó házigazdánk, Botás Pál

Érkeznek a tankönyvek

Fotó: Gál Edit

A napokban a tankönyv- árusításra kijelölt valamennyi üzlet és iskola megkapja az új iskolaév tankönyveit.

Az általános iskolai tankönyveket az évnyitó napjától szeptember 8-ig csak az iskolákban árusítják.

A gimnáziumi tankönyveket a forgalomba hozatalra kijelölt üzletekben lehet megvásárolni. A szakközépiskolai tankönyveket kizárólag az iskolában, Illetve az iskola tankönyvellátására kijelölt könyvesboltokban lehet beszerezni.

A főiskolai és az egyetemi tankönyveket, jegyzeteket a felsőfokú oktatási intézményekben létesített árusítóhelyeken, vagy a tankönyvjegyzék vásárlási utalványon feltüntetett

könyvesboltokban szerezhetik be a hallgatók.

Készül a felkeresett román parasztház alaprajza

három csoportra osztva a főiskolás, egyetemista és középiskolás diákok kutató körútra. Az első csoport dr. loan Godea, a Muzeul Tarii Crisurilor munkatársa vezetésével a település, lakásbelső és kerámiák felkutatására indul.

A másik csoport — s mindegyikbe kerül egy-egy eleki születésű diák is — dr. Bencsik János irányításával a paraszti állattartással, tej- gazdálkodással, földműveléstáborszervezés titkait, és jó tárgyi ismereteket szereztem. Nem tudok románul, de a néprajzkutatáshoz általános, jő módszereket kaptam. Különösen a körültekintően kidolgozott kérdőíves módszer tetszik.

Martyin Emília is második alkalommal dolgozik a Békés megyei néprajzosokkal. Most vették fel a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem bölcsészkarára.

A továbbra sem csökkenő forróságban, szemet csípő porban baktatunk magnóval, fényképezőgéppel. kérdőívekkel felszerelve a lökös- házi -úton Botás Pál házáig. A házigazda meg sem lepődik. Szeretjeit ő már a ívben is, sőt külföldön is. Román táncokat mutat be, de ért a zenéhez is. Bevezet házába, s már szedegeti is elő ajpok-sok fellépést dokumentáló képeket. Mesél a hajdani „zsokok”-ról (délutáni táncokról), ahol ellesték a nagyobbaktól a román néptánc minden csínját-bín- ját. ÁT magnó forog, záporoznak a kérdések. A kis csoport tagjai nótára kapacitálják a készséges házigazdát.

Mi csendben elbúcsúzunk. De kíváncsiságunk visszahúz a lelkes néprajzkutatókhoz, érdekes, vonzó munkájukhoz.

B. Sajti Emese