Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

1978. augusztus 6., vasárnap o Uj tanév—új iskola Orosházán Mint arról már pár hó­nappal ezelőtt a Mini Maga­zin hasábjain is hírt adtunk, KISZ-védnökséggel " új 8 tantermes általános iskola épül Orosházán, az üveggyá­ri lakótelepen. A napokban érdeklődtünk Varga Imrétől, az üveggyár KISZ-szervező titkárától; mi újság az isko­laépítkezésen ? Megtudtuk: a létesítmény műszaki átadását augusztus 14-re tervezik, jó ütemben haladnak a munkákkal, na­ponta 80—90-en is dolgoznak azért, hogy a környékbeli gyerekek az új tanévet a va­donatúj iskolában kezdhes­sék szeptember 1-én. Jelen­leg a gázt szerelik az épü­letbe, és megkezdődött már a termek berendezése is... Az iskola építéséhez nyári építőtábort is szerveztek, ahol három oktató irányítá­sával az orosházi ipari szak­munkásképző iskola 38 diák­ja, valamint 2 békési szak­munkástanuló — kőművesek, festők, lakatosok — dolgoz­tak. A június 19-től 30-ig tartó építőtáborban komoly munkával járultak hozzá a fiatalok a beruházáshoz: a kőművesek csaknem 800, a festők 560, a lakatosok pe­dig 1362 óra társadalmi mun­kát végeztek összesen. A fel­adatuk aljzatbeton-készítés, oldalfalvakolás, menyezet- és falmeszelés volt, a lakatos tanulók segédmunkát végez­tek. A szorgos diákkezeknek is köszönhető tehát, hogy tervszerűen halad az építke­Fotó: Gál Edit Vaker a télakről Nemrég durrantam át a sulis koron. Ma még értem a dumát, de néha nekem is izzadnom kell, hogy felfog­jam utánpótlásunk szövegelését. Különösen akkor, ha olyan magas fokon művelik a mai nyelvzsenik a jassz nyelvet, akár egy angol szakos tanár a tanultakat. Íme egy nemrégiben lezajlott „vaker”, amelynek fültanúja lehettem a grasszálón: Július 16-án reggel izga­tott kis csoport gyülekezett Békéscsabán, a KISZ me­gyei bizottsága előtt. A VIT- re utazó küldöttek cso­portjával együtt indultam a fesztiválvárosba. ök első nekifutásra Gödöllőig men­tek, ahol országos felkészí­tésen vettek részt. A gépko­csiban mondtam is nekik, úgy látszik, kétféle fiatal van, az egyik, akit fel kell készíteni, a másik, aki anél­kül is utazhat Kubába. A Ferihegyi repülőtéren a szo­kásosnál is nagyobb volt a zsibongás, az Expressz If­júsági és Diákutazási Iroda szervezésében utazó, 160 fiatalból álló turistacsoport is növelte a zsúfoltságot. Az Aeroflot IL—62-es kü- löngépe 16.30-kor szállt fel velünk. Utunk első állomása Casablanca volt, ahol nagy örömünkre a marokkói ha­tárőrök szívesen megenged­ték, hogy kíséretükben a re­pülőtér előtt igazi afrikai földre lépjünk. Innen „csu­pán” kilencórás repülés állt előttünk, amelyet ta­karókba csavarva tettünk meg, mert olyan erős volt a repülőgép hűtése. Magyar idő szerint reggel fél 8-kor — kicsit álmos szemekkel, pillantottuk meg a XI. VIT városát: Havan­nát. A repülőtéren minden értelemben forró hangulatú fogadtatásban részesültünk, a Cubatur képviselői me­leg szavakal, az időjárás 23 fokkal. A kubaiak Petőfi­jéről, José Martiról elneve­zett repülőtérről légkondi­cionált autóbuszokkal utaztunk szálláshelyünkre, a Havannától 25 kilométerre fekvő Guanábo tengerparti üdülőfaluba. Szálláshe­lyünkben kellemesen csa­lódtunk; kétszemélyes kő­házakban, úgynevezett ca- banákban helyeztek el ben­nünket, minden házban zu­hany, hűtőszekrény és ven­tillátor, valamennyi olyan kellék, amely a trópusi hő- mérséketet könnyebben el­viselhetővé teszi. Házigaz­dáink részéről az első ked­vesség az volt, hogy az egyébként hajnal 3-ig nyit­n távolság: 24 óra va tartó büfét kinyitották, így első szomjunkat csilla­pítani tudtuk. Alvás he­lyett mindannyiunk első út­ja a tengerhez vezetett, ami a táborunktól 5 percnyire volt. A bátrabbak azonnal meg is fürödtek — a hely­beliek csodálkozására — szerintük ilyen „hidegben” nem lehet a tengerbe men­ni. Reggeli után a Cubatur vezetője köszöntötte a tu­ristacsoportot. Kedves sza­vai - után fesztiválkoktél elnevezésű itallal koccintot­tunk, amelyből természete­sen nem hiányzott a kubai rum sem. Délelőtt ismét fürdés következett, majd ebéd után az első ismerke­dés Havannával. Ekkor ta­lálkoztunk először a „Min­den kubai a fesztivál akti­vistája” és a „Világ ifjúsá­ga, Kuba a te hazád” felira­tú transzparensekkel, ame­lyek igazságáról a későbbi­ekben bőven volt alkalmunk meggyőződni. Az utcákban mindenütt vendéglátóink szorgoskodtak, díszítették a házakat, szerelték a VIT- emblémás fényreklámokat. Itt, a tengerparton láttuk először, milyen jó dolguk van a kubai fiúknak: fel­tűnt, hogy nem egy, újsá­got olvasó, szivarozó fiút a társaságában levő lány si­mogatott, becézett kedve­sen. Rövid városnézésün­ket a meleg trópusi eső za­varta meg. Azt már a busz­ból láttuk, hogyan tanulják a gépkocsivezetést Havan­nában. Az érdekes az volt, hogy a tanulóvezető lezse­ren lógatta ki a bal ke­zét, mintha világ életében járművet vezetett volna. Idegenvezetőnk aztán fel­világosított bennünket, hogy is van előírva a kubai KRESZ-ben. íme néhány fontosabb jelzés: a bal kéz kinyújtva — balra kanyaro­dási, a tetőre feltéve jobbra kanyarodási, lefelé integetve megállási szándékot jelöl. Irányjelzőt csak sötétedés után használnak. Persze a kétszer négysávos úton ezekkel a jelzésekkel is le­het boldogulni. Első esténk kellemesen telt el, először ízlelgettük a kubai ritmusokat, amelyről népes kubai együttesek gon­doskodtak. Kibédi-Varga Lajos (Folytatjuk) o — Herótom van már ettől az ótvaros kéglitől. Télakolni kellene. Különben is annyit tépi a csőrét a mutter, hogy durran már az agyvelőm. — Gizda vagy hapsikám. Ilyen fájintos kérőd nem lesz soha, hiába küzdesz utána: Meg különben is, a mutterod olyan vagis, bár­mikor szólsz neki, villantja a bíborost. Na itt a szöm- csöpp. gurits meg! — Te is csak púderolsz, mert. komálod a rétesét, s nem akarsz leesni róla. Ezért oltod a fejem. — A. Hangyás vagy. Én már nem rovázhatok hozzá­tok, a mutterod meszelt en­gem, amikor megfújtuk a szajrét, s átlöktük a zac- cantóba. De azért jó fej. Neked nem szabad onnan le­pattanni, mert berezelnek az őseid. S különben is hová rongy ólnál? 1 — Kiveszek egy ágyast, vagy csőre járok. Akkor nem bugyborékol nekem senki. — S honnan karcolsz zso- zsót? Nem lesz egy kum- mányi korpád sem, s feldo­bod a hakkancsot. Koszos és redves leszel, hogy a gö­rény is hozzád jár majd pi­tizni a licenszért. — Á. Jól ugatsz. Egyelőre maradok. o Fordítás: — Nem szeretek már ebben a lakásban lak­ni. El kellene költözni. Kü­lönben is annyit beszél anyám, hogy elfáradok tőle. — Bolond vagy. Ilyen jó lakásod nem lesz soha. hiá­ba keresel jobbat. Meg kü­lönben is, anyád olyan ren­des, bármikor szólsz neki, ad egy százast. Na itt a pia, igyál belőle. — Te is azért beszélsz, mert szereted a főztjét, s szeretnél még abból enni. Ezért beszélsz nekem. — A. Hülye vagy. Én már nem mehetek hozzátok, anyád kitiltott engem, ami­kor elloptuk a holmit, s el­vittük a zálogházba. De azért rendes velem. Neked meg nem szabad elköltözni, mert megijednek a szüleid, hogy mi van veled. S kü­lönben is, hová költöznél. — Kiveszek egy albérletet, vagy csövezni fogok. Akkor nem zavar senki. — S honnan lesz pénzed? Nem lesz pénzed, s akkor éhen halsz. Koszos és büdös leszel, hogy a görény is jobb szagú lesz nálad. — A, jól beszélsz. Egyelő­re maradok. A tábor neve: Napfényes tisztás Mint évek óta mindig, az idén nyáron is repülőre ült 20 Békés megyei úttörő — a megye legjobbjainak egy csoportja —, hogy jutalom­képpen jó munkájukért, magatartásukért, három he­tet a testvéri Penza megyé­ben tölthessenek. Az idén július 3-án indult, Zsibrita Mária békéscsabai városi út­törőelnök és Bencsik Ilona, az ifjúsági és úttörőház igazgatója vezetésével a 20- tagú csoport, és július 257én érkeztek haza. Az utazásról, az úttörőtáborban töltött há­rom hét élményeiről, a pen- zai pajtásokkal kötött ba­rátságokról szól Hegedűs Ildikó, Miklós Attila, Baji Ildikó és Bordás József kis élménybeszámolója, amely­ből' a következőkben idé­zünk. „Július j)-án volt a talál­kozó Békéscsabán. Este a nagy izgalomtól alig tudtunk elaludni. Reggel korán kel­tünk, és indultunk Buda­pestre, a repülőtérre. A re­pülőgépen nagyon jól érez­tük magunkat, fentről cso­daszép volt a kilátás. Ha­mar megérkeztünk Moszk­vába. Mielőtt vonatunk to­vábbindult Penzába, meg­néztük a Kremlt, sétál­tunk a Vörös téren. Ez a séta különösen emlékezetes marad, ugyanis éppen szem­bejött velünk Tyereskova asszony ! Penzába vonattal utaztunk tovább.” Hegedűs Ildikó, Hunya. „Moszkvától Penzáig 12 órán át tartott az út. A szov­jet úttörők már az állomá­son virággal fogadtak ben­nünket. Érkezésünkről a penzai körzeti tv-stúdió fel­vételt készített. Táborunk a várostól 40 kilométerre vo’t, a neve: Szolnyecsnája PoL- jánka, azaz Napfényes tisz­tás. Orosz szokás szerint kenyérrel és sóval fogadtak a táborban. Az ételek kissé szokatlanok voltak, de per­sze megettük. Amint kipi­hentük az utazás fáradalma­it, másnap a városba láto­gattunk. Megnéztük az Ul- janov házaspár — Lenin szüleinek —'■ szobrát. Penzában színházban is voltunk, megnéztük a Ci­gányszerelem című operet­tet. Miután a közelben még több tábor is működik, ahol nyaranta a penzai gyerekek vakációznak, egyik nap el­látogattunk a „szomszédba”. Itt „vidám vásáron” vet­tünk részt. Az utolsó hétre maradtak a vetélkedők, no és a Neptun-ünnep! A tá­borban minden rajnak aján­dékkal kellett kedveskedni Neptun istennek. A gyere­kek elmondhatták panaszai­kat a tanárnak és a Neptun azzal büntethetett, hogy az úszómedencébe dobatta a „bűnösöket”. A táborban, amit szép fé­nyes, nyíres erdő vett kö­rül tele szamócával, volt sportpálya, játszótér, uszoda, s ezeket természetesen ki is Zászlófelvonás használtuk. Az ott táborozó szovjet pajtásokkal foci­meccset játszottunk, sajnos 2—1-re kikaptunk, de emi­att senki nem búslakodott. Jól sikerült a magyar nap, ahol magyar népdalokat, út­törődalokat és népi táncot mutattunk be. Ugyancsak a magyar napon rendeztünk kiállítást is, ahol népvisele­tet, s különböző tárgyakat mutattunk be. Tanulságos volt az a félnapos autóbusz­kirándulás, amelyet Bellnsz- kijbe tettünk. Itt megnéztük a Lermontov-házat, a vá­rost.” Miklós Attila, Újkí­gyós. „Egyik nap ebéd után In­dultunk egy közeli erdőbe egy kétnapos kirándulásra. Mindenki a hátán vitte a hálózsákját, amikor megér­keztünk, felvertük sátrain­kat. Sötétedésig rőzsét gyűj­töttünk a tábortűzhöz. Nap­lemente után meggyújtottuk a farakást Egész este a tűz körül énekeltünk, játszot­tunk. Ez a kirándulás min­denkinek nagyon tetszett. A szomszédos táborbeli pajtá­sokkal együtt nagyszabású sportnapot is rendeztünk tá­borunkban, hol igen szé-. pen szerepeltünk.” Baji Il­dikó, Gyula. „Egyik nap találkoztunk annak a szovjet úttörőcso­portnak a tagjaival, akik cserelátogatásra Békés me­gyébe utaztak. Ezen a na­pon volt még egy érdekes esemény: a tábori szakács- verseny. Az utolsó napon mindnyájan szomorkod- tunk: búcsúzni kellett, in­dultunk haza. Sok jó ba­ráttól, szép élményektől kö­szöntünk el.” Bordás Jó­zsef, Zsadány. Havanna — napról napra Mikor indulnak, mikor érkeznek, milyen programokon vesznek részt, egyáltalán, mi történik ezekben a meleg na­pokban Havannában? A napi teendők mellett főleg ezek a kérdések foglalkoztatták az elmúlt hetekben az orosházi Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár KISZ-eseit, dolgo­zóit Éppen ezért az üzemi KISZ-bizottság VIT-híradót készített, ahol az eseményekről megjelent információkat, híreket, képeket láthatták-olvashatták a gyáriak. Felvéte­lünk a VIT első napjaiban készült Teenagerként én is így löktem a vakért, de azért igyekeztem más nyelvet is tanulni. Hiszem, hogy ma már inkább az utóbbira van jobban szükségem, s nem ártana, ha ti is, srácok, legalább egy nyelvet elsajátítanátok mindemellett. —jP— A vidám vásáron a házigazdákkal: Jemeljával és Világszé­pével, az orosz népmeséi figurákat megelevenítő színészek­kel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents