Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

1978. augusztus 6„ vasárnap Külföldre, belföldre— — repülőgéppel, autóbusszal, hajóval Az IBUSZ Békés megyei irodájában kapott tájékoz­tatás szerint igen sok me­gyénkben tölti szabadságát külföldön, vagy éppen bel­földi túrán vesz részt. A Tiszántúli Talajjavító Vállalat 38 dolgozója, illet­ve családtagjaik augusztus 6-tól 13-ig a népszerű bol­gár üdülőhelyen, Albenán üdülnek, míg a medgyesegy- házi művelődési ház és az IBUSZ szervezésében 44-en tesznek hétnapos autóbusz- túrát Ausztriába, Olaszor­szágba és Jugoszláviába. Szintén az IBUSZ-szal közös szervezésben a Szarvasi Já­rási Hivatal 29 személyt üdültet Jaltában, ök repülő­géppel indulnak útnak augusztus 11-én és 17-én ér­keznek vissza. A dombegy­házi Petőfi Tsz 29 tagja fe­kete-tengeri hajóút részese lesz augusztus 15-től 24-ig. Nagy az érdeklődés a sze­gedi szabadtéri játékok iránt is. Többek között augusztus 6-án a Békéscsabai Kötött­árugyárból 67 dolgozó tesz autóbusz-kirándulást a „napfény városába”, hogy megtekintse az Állami Népi Együttes műsorát. Ugyan­csak erre az előadásra megy augusztus 12-én a vésztői Község az ingoványon A napokban Csorváson Szilágyi Menyhért tanácsel­nökkel és Tar Ferenc helyi népfronttitkárral a község lakosságát érintő kérdésekről beszélgettünk. Megemlítet­ték, hogy az augusztusi HNF- bizottsági ülésen a település egészségügyi helyzetét, vala­mint a környezetvédelemmel összefüggő tennivalókat fog­ják megvitatni. A tanácsko­zásra meghívják majd a KÖJÁL képviselőjét is. — Amikor fontos témákat tűzünk napirendre — kezd­te a tanácselnök —, egy jól bevált módszert alkalma­zunk. Általában meghívjuk a gazdasági egységek vezető­it, a társadalmi szervek kép­viselőit is ezekre a megbe­szélésekre. Legutóbb a ház­táji gazdaságok helyzetéről tartott értekezleten részt vett az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ főosztályvezetője. — Milyen ügy érdekében szeretnék mozgósítani az ak­tivistákat? — Községünkben a köz­művesítés nam a legmegfele­lőbb színvonalat ért el. A szennyvizet sokan az utcára öntik és gyakran előfordul, hogy a házak elé hordják a szemetet. Kertes házakban, ahol szilárd tüzelésű kály­hák vannak, többnyire el­égetik a háztartási hulladé­kot. A szerves anyaggal vi­szont a kertek talaját javít­ják. A törpevízmű megépítése után jelentkeztek a szenny­víz elhelyezésével kapcsola­tos gondjaink — folytatta a népfronttitkár. — A szik­kasztásé® rendszerű aknák az elzsírosodás miatt hamar megtelnek, és így a korábbi gyakorlattól eltérően több­ször kell igénybe venni a szippantókocsikat. A nép­front szeretne segíteni a ta­nácsnak azzal is, hogy fel­kutatja: hol használják az ásott kutakat szennyvízgyűj­tőnek. Azok a lakosok, akik titokban ezt a megoldást vá­lasztották, talán nem is gon­dolnak arra, milyen fertőzé­si veszélynek teszik ki ma­gukat és a szomszédokat. — Mi lesz a megoldás? — Ahol ilyen rendellenes­séget tapasztalunk, megtesz- szük a szükséges intézkedé­seket. Egyébként szennyvíz­gondjaink megoldására tár­sulást szervezünk, mert a tanács az anyagi fedezetet képtelen biztosítani ; egye­dül nem tudja megépíttetni a mechanikai és a biológiai víztisztító műveket. Már el­készült a tanulmányi terv és a költségvetés. Noha a léte­sítmény 52 millió forintba kerül, mégis hozzá kell kez­deni az építkezéshez, mert községünk területe egyre jobban eliszaposodik. — Milyen beruházásokat terveznek még a következő tervidőszakra? — Csorváson nincs bölcső­de, s a jelenlegi két óvó- dánkban a 280 jelentkező kö­zül — helyhiány miatt — 50 gyermeket nem tudtunk fel­venni. Az öregek napközi otthona több mint 10 éve nyílt meg, ahol jelenleg mintegy 20 idős emberről gondoskodnak. — Mennyi lakás épült itt évente? A kecskeméti négyes ikrek: Kállai Ferenc, Mária, Attila, Zoltán július 21-én voltak egyévinek (MTI-fotó, Branstetter Sándor felvétele — KS) Változások a MÍV-nál Szervezettebben az áruszállításért, a kulturáltabb utazásért Körösök Vidéke Termelő- szövetkezet 90 tagja. A kunágotai SERTÖV augusztus 10-től 13-ig dél­dunántúli autóbusztúrát szervezett 30 tagja részére. A kirándulók Pécsre és Za­laegerszegre látogatnak el. Szinte az ország valameny- nyi táját bejárják a Békés megyeiek, hiszen például az okányi költségvetési üzem­ből 44-en Harkány neveze­tességeivel ismerkednek. A békéscsabai Május 1. Ter­melőszövetkezet saját autó­buszával visz 36-tagú cso­portot augusztus 12-én két napra Hajdúszoboszlóra és Nagyváradra, a battonyai kézimunkaszakkör tagjai pe­dig — szintén augusztus 12— 13-án — Somogybán a bu- zsáki hímzésekkel ismerked­nek. Ezenkívül a bucsai Üj Barázda Termelőszövetkezet 40 tagja augusztus 13—14-én Egerbe és Szilvásváradra utazik autóbusszal az IBUSZ szervezésében. — Tizenkettő. Rövidesen tető alá kerülnek a szövet­kezeti lakások, melyek közül nyolcat a gerendási Munká­csy Termelőszövetkezet, né­gyet pedig a tanács költség- vetési üzeme épít. Jövőre újabb 12 lakás alapozási munkálatait kezdjük el. — Milyen létesítmények készültek el az utóbbi idő­ben? — Két évvel ezelőtt adtuk át rendeltetésének a tömeg­szervezeti székházat, ahol MHSZ-, HNF-iroda, nyugdí­jas- és ifjúsági klubok mű­ködnek — válaszolta a nép­fronttitkár. — Most folyik a sportpá­lya lelátójának a kialakítá­sa is, és az általános iskola udvarán mintegy 7,5 millió forintot érő tornatermet épí­tünk. A mezőgazdasági pane­lekből készülő épületet a miskolci AGROBER tervez­te. A 30 x 19,5 méter alapte­rületű tornacsarnokhoz or­vosi rendelő, tanári szoba és egyéb célokat szolgáló helyi­ségek is épülnek. — Milyen a pedagógus- és az orvosi ellátás a község­ben? — A pedagóguslétszám stabil, és a körzeti orvosi rendeléssel sincsenek nehéz­ségeink. Van viszont két fog­orvosi körzetünk; az egyik­ben az állás betöltetlen, a másikban a fogorvosnő szü­lési szabadságra ment. Ugyancsak üres a gyermek- orvosi állásunk is... Évtizedek óta hazánkban az egyik legnagyobb fuvarozó a MÁV. Tavaly csaknem négy­szer annyi árut szállított a vasút, mint a II. világhábo­rút megelőző utolsó béke­évben. De nemcsak a bel­földi áruk tömege lett na­gyobb : a fokozódó nemzet­közi kereskedelem és mun­kamegosztás révén a vasúti forgalom is egyre nő. A fo­kozódó feladatok szükség- szerűvé tették a vasút szer­vezettségének további kor­szerűsítését. Ezért a MÁV Szegedi Igazgatóságának te­rületén belül békéscsabai központtal megalakították a körzeti üzemfőnökséget. — Mit jelent az üzemfő- nökség, mi tette szükségessé létrehozását? — kérdeztük Valkó Pál üzemfőnököt. — Korábban a vasútüze­men belül — főnökségi szin­ten — a szakszolgálatok: mint például a forgalom, a kereskedelem, a vontatás stb — egymás mellé rendelt viszonyban működtek. Az új szervezeti forma, vagyis az üzemfőnökség fogja most össze, koordinálja munkáju­kat, így minden bizonnyal hatékonyabb tevékenységre lesznek képesek az üzemek a főnökség területén. A népgazdaság fejlődésével egy időben megnőttek a nemzetközi kereskedelmi és a munkamegosztásból szár­mazó feladatok. Évről évre nőnek a MÁV szállítási tel­jesítményei, s ennek beru­házásokkal és jobb szerve­zéssel képes napjainkban megfelelni a vasút. Ezzel együtt viszont a vasút egy­séges vezetése a korábbinál jobb lett, állomásonként, csomópontonként megszűnt a főnökségek egymás mellé rendeltsége. — Az új szervezés mi­lyen változásokat hoz a vas­út megyei munkájában? — Mint mondottam, az üzemfőnökség fogja össze az említett szakszolgálatokat. A békéscsabai vasúti csomó­ponton kívül a főnökséghez tartozik Gyoma, Csárdaszál­lás, Mezőberény, Murony, Békés, Szabadkígyós, Kétegy- háza. Lökösháza, Bicere, Gyula, Sarkad és Kötegyán állomások, valamint a bé­késcsabai vontatási főnökség is. Az üzemfőnökség egy évig kísérleti jelleggel működik, de már biztos: jövőre na­gyobb vonalhálózatot fog össze. Az egyéves munka ta­pasztalatai alapján további finomításra, kiegészítésekre kerül sor, s később megha­tározásra kerül majd, mi­lyen szakszolgálatok kerül­nek még az üzemfőnökség irányítása alá. Az elképzelések szerint 1979-ben Nagylapos, Mező­túr, Csugar, Kétpó, Tiszate- nyő. Dévaványa, Körösla- dány, Szeghalom, Vésztő, Komádi, Körösszakáll, Okány, Sarkadkeresztúr ál­lomások és Vésztő vontatási főnökség kerül az üzemfő­nökséghez. Az új szervezeti forma lehetőséget ad a vasúti kocsik fokozottabb biztosítására. Mindezzel pá­rosul az is, hogy az utasok­kal, a társszállítókkal. a megrendelőkkel a kapcsola­tunk szorosabb, élőbb lesz, a vasút, mint szolgáltató- egység hatékonyabb munká­ra lesz képes. A mintegy 2000 dolgozónktól lelkiisme­retes munkát követelünk meg. — Szavaiból az tűnik ki, hogy javítani szeretnék a partnervállalatokkal, az uta­zóközönséggel a kapcsolatai­kat, szolgáltatásaikat... — Így van! Alapállásunk: mi vagyunk az utasokért és a fuvaroztatókért, s nem pe­dig fordítva. Ennek szelle­mében akarunk dolgozni, egyre magasabb színvona­lon. Feladataink nagyok: az idén a vasút több mint 330 millió utas és mintegy 135 millió tonna elszállításával számol. Ebből jelentős fel­adatok hárulnak igazgatósá­gunkra. s az üzemfőnökség­re egyaránt. Kötelességünknek tartjuk az utazás színvonalát tovább javítani. Ami az áruszállí­tást illeti: szervezéssel, az állomások, a vasúti csomó­pontok munkájának koordi­nálásával a gondokat enyhí­teni tudjuk. Ehhez viszont szükséges a partnerekkel kapcsolataink javítása — mondta a békéscsabai MÁV- üzemfőnök. Szekeres András Visszatérve a szennyvíz­témára, le kell szögeznünk, hogy a község vezetői idő­ben észrevették ezt a prob­lémát. Jól látják azt is, j hogy évi 1 millió forintos * költségvetésből lehetetlen ezt a nagy összegű beruházást megvalósítani. Belső és kül­ső segítségre lesz szükség a víztisztítómű, s a csatorna- : hálózat megépítéséhez. Erre figyelmeztet a magas talaj­vízszint is, amely viszont az elsüllyedés veszélyével fe­nyegeti a települést. A tár­sulás létrehozása látszik az egyetlen reális és célra ve­zető eszköznek az ingolvány elleni harcban. Bukovinszky István : Másodvetések Békésben Belvízsújtotta mezőgaz­daságunknak az idén még fokozottabban ki kell hasz­nálni a másodvetések ter­méspótló lehetőségét. Me­gyénkben zöldborsó és ka­lászosok után vetettek má­sodszor is. Szálas takar­mány került 3300 hektárra. 300 hektárra pedig zöldség­növények. A másodvetésű területek kiválasztásánál figyelembe vették az ön­tözési lehetőségeket, a mun­kákkal a hét elején végeztek a gazdaságok. I---------------------------------------------------------------------------­-— N em száll a füst Én a téglagyárban la­kom, / Arról tudják, hogy ott lakom, / Téglaporos a kalapom. Éjfélkor indultam eleinte gyalogosan, majd amikor jobban ment, kerékpárral, a várostól 3—4 kilométerre levő gyulai téglagyárba, hogy idejekorán felfűtsem a kazánt, elegendő gáz le­gyen a behemót, majd két méter átmérőjű lendítőke­rék megindításához. Ez a fekvőhengeres — most úgy mondanák gázüzemű — masina látta el energiával a gyárat, hajtotta, mozgatta a berendezéseket. Hajnalo- dott az idő, amikor már összegyülemlett annyi gáz a generátorban, hogy indul­hatott a masina. A vén gé­pész vizsla szemekkel nézett körül, minden­ki a helyén van-e. Aztán jelt adott az indu­láshoz. Megindult a tég­lagyártó rendszer, a bányá­ból benyikorogtak az első, földdel megrakott csil­lék. A vágószerkezet egyen­letes csapásokkal szabdalta a nedvesre áztatott, tégla alakúra összepréselt föl­det. A kis kézikocsikat gyors mozdulattal rakták meg az elszedők, akik elő­zőleg homokkal, vagy apró salakkal szórták meg a desz­kákat, hogy a nyers tégla hozzá ne ragadjon. Amikor szép sorjában megteltek a kiskocsik, csühögő kuli húz­ta ki a színek alá, ahol már fáradt szemű lányok, asz- szonyok várakoztak a ko­csikra, éjjeli álmuk emléké­vel szemükben. Egy-kettőre lekapkodták a téglákat, svengbe — sorba — rakták, cserepekkel fedték a tete­jét a sornak, védve az idő­járás viszontagságai ellen. S a kocsik újra, meg újra fordultak. Kutya nehéz munka volt. A műszak végefelé mázsányi súllyal nehezedtek a téglák a gyenge női kezekre. Nem is csoda, hiszen hármasával, négyesével kellett leszedni a deszkákról. De nem volt semmivel könnyebb a ke­mencével sem. A pirosbar­nára égetett csengő hangú téglákat targoncára kellett rakni. Egy-egy műszakban 20—25 tonnányit emeltek meg ezek a szikár, cserzett bőrű emberek, akik télen- nyáron csak egy klott gatyát hordtak, de még így is el­viselhetetlen volt az 50—60 fokos meleg, ami a frissen kibontott kemencéből áradt. A téglákhoz alig le­hetett hozzányúlni csupasz kézzel, olyan forrók voltak. Egy bőr tenyérvédőt visel­tek, ezzel kapkodták úgy a téglákat, mintha azon ke­resztül is égetne. De azért vidám volt az élet, meg a munka. Ebédidőben gyor­san befaltuk a zsiroç kenye­ret, a fél liter tejet, a tehe­tősebbje kávét, aztán már rúgtuk a jobb sorsra érde­mes „bőrt”. Bütyök időn­ként nemcsak a labdába, a negyed- és féltéglákba is belerúgdósott, ilyenkor na­gyokat ordított, szidta sa­ját apját, anyját. A vasrácsos kapun lánc, rajta lakat. Az ég felé nyúj­tózó kémény üresen ásít, nem szállong rajta a víz­gőzzel fehérített füst. A ke­mence ajtaja is sötéten bá­mul. Mutatóban néhány ittmaradt tégla az udvaron. Hej, valamikor az öreg Tol­di tata milyen rendet tar­tott itt! ö adta ki az árut a fuvarosoknak, szigorú, de jó kedélyű ember volt. A kis noteszt állandóan ma­gánál hordta, abba jegyezte fel magának, kinek, meny­nyi téglát adott ki, de azért lehetett viccelni is vele. A munkában azonban nem is­mert tréfát. Ügy vigyázott mindenre — talán még job­ban is —, mint a sajátjára. Amikor nem volt nagy a forgalom, leült az árnyékba, panaszkodott a lábára: „Csak a nyugdíjig bírná ki velem”. A szín alatt, amely­ben egy tégla sincs, né­hány jérce kapirgál, nem rebbennek fel, hozzászoktak már a', ember nélküli csend­hez. A garathoz vezető sí­nek már birkóznak a rozs-

Next

/
Thumbnails
Contents