Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

1978. augusztus 27., vasárnap KHilUMTd A gyalogosok védelmében Gördülő játszótér I __ál________________; Ne hogy azt higgyük, hogy csak hazánk nagyvárosaiban kevés a park és a játszótér, így van ez világszerte min­denütt. A játékra, kikapcso­lódásra, pihenésre és felüdü­lésre alkalmas szabad térsé­gek ugyanis a testi-lelki egészséget szolgálják. A gyermekek számára azonban be is kell rendezni, játszó­parkokká kell alakítani e szabad térségeket. A játszó- eszközök célja az, hogy az élet különféle feladatait gyer­mekméretekben előállítva fölkészítsenek a későbbi helytállásra. De a játéktér ne korlátozza az egyéniséget, a képzeletet. Az élet úgyis eléggé uniformizált, már a gyermek élete is. Hogyan le­hetnének szárnyaló képzele- tűek, megfelelően aktívak, a gyermekek ha a gondolkozá­sukat és mozgásukat korlá­tozzák? — teszik fel a kér­dést a kutatók. A kész játékok nem tanít­ják meg a gyermekeket az igazi játékra, a játék szere- tetére, és örömére; nem ta­nítják meg az életre sem, csupán időtöltésre szoktatják. Ez pedig eltorzítja az egyé­niség fejlődését és a művelő­dési igényeket is eltorzítja majd — mondják. Az a gyer­mek, aki kiskorában egyre csak csúszkál a-csúzdán, búj- kál a betoncsőben, felnőtt ko­rában sem lesz hajlandó azon fáradozni, hogy — mondjuk — megértsen egy verset, egy műalkotást, elgondolkozzék egy szobor láttán. Amennyi­ben szűk a játék tere, be­szűkül az ember maga is. Méretétől függetlenül is szűk­nek hat a tér, ha sivár, ha csak egy-két játszóeszköz ta­lálható rajta. Ha sort kell állnia a gyereknek a játék­szerekhez, indulatokat éb­reszt benne. Aki birtokba vette a játszószert, hatalmas­kodó lesz, ,aki pedig hiába vár rá, az agresszív. Kert — háztáji Növényvédelem augusztusban a 10 nap várakozási idejű Satox 20 WSC 0,4 százalékos oldattal permetezhetjük. A zöldségeskertben most nagyon fontosak a növény­ápolási feladatok. A talajt igyekezzünk gyommentesen tartani, mert ezzel is csök­kenthetjük a betegségek és a kórokozók terjedését. . A káposztaféléket Ditrifon 50 WP 0,2 százalékkal per­metezzük, ezzel ugyanis a bagolylepke hernyóinak kár­tételét tudjuk megakadá­lyozni. Okvetlenül ismételjük meg a paradicsom és burgo­nya fitoftora elleni védeke­zését. Dithane M—45 0,2 szá­zalékot használjunk. A bur­gonyabogár kártételét Safi- don 40 WP 0,25 százalékkal megelőzhetjük. Az uborkát, dinnyét, tököt is érdemes a takácsatkák és a lisztharmat ellen permetezni. Nagyon fontos azonban itt is az élel­mezés-egészségügyi várako­zási idő fokozott betartása. Az őszi hajtatásra szánt 'karalábét, az áttelelő kel­káposztát és a fejeskáposztát most kell vetni. A palánta­dőlés veszélye miatt a talaj- fertőtlenítés szükséges. A spenótot — már szikleveles korában — a peronoszpóra veszélye miatt Dithane M— 45 0,2 százalékkal permetez­zük. A petrezselyem gyökerének a rozsdásodását a gyászszú­nyogok lárváinak a kártétele okozza. Besudin 5 G-vel vé­dekezzünk ellene (5 g/m2, il­letve 1,5—2 g/fm.). Kalocsay Klári A kenyér becsülete Fociznak a gyerekek a ház előtti járdán. Egy jókora kő­vé száradt kenyérvég a lab­da. A galamboknak szánta, aki kihajította az ablakon. A srácoknak jó hecc ez a ke­nyérfoci, önfeledten rúgják, míg csak morzsákra nem hullik. „Csak annyit kérj, ameny- nyit megeszel!” „A szemed többet kíván, mint a szád!” Elfelejtett szentenciák ezek, ma már nem hangzanak el az étkezésnél. Ami megma­rad, megy a szemétbe. Érde­mes szót vesztegetni azért a néhány forintnyi ételért? Napközis és kollégiumi ne­velők a megmondhatói, mennyi kenyér kerül a mos­lékba egy-egy étkezéskor. A gyerek harap belőle egyet, s nagyúri mozdulattal bevágja a moslékosvödörbe. Takaré­koskodni vele? Hogy a né­hány forintos kenyér érték? Érthetetlen számukra. SZOT-gyermeküdülőből hazatérő kisdiákokkal utaz­tam a vonaton. Elővették az úticsomagot, és egykettőre parázs célba dobó verseny alakult ki. A síneket övező oszlopokat főtt tojással, zsömlével, sajttal vették cél­ba. Ma már nem tudják a gyerekek, hogy a kenyeret, a búzát életnek is nevezték hajdanában. S egy emberöl­tővel 'korábban sokak számá­ra a kenyérrel jóllakni is elérhetetlen álom volt. Ta­lán nem is értenék meg iga­zán. Ám feltétlenül meg kell tanítanunk gyermekeinket arra, hogy megbecsüljék ér­tékeinket. S ezekhez tartozik az étel, a kenyér is. — á — Milyen jó is lenne, ha életünk minden napja örö­möt, nyugalmat, kiegyensúlyozott boldogságot hozna mindnyájunk számára. Ha nem lennének elfecsérelt évek, pokolra kívánt, megkeseredett korszakok. Ter­mészetes vágyunk, hogy mindig jobbra törekszünk, s az elért eredményeken igyekszünk túlhaladni. Am az élet néha bakugrásokkal tarkítottan zajlik, s energiá­ink jelentős részét azért emésztjük, hogy el tudjuk vi­selni saját kudarcainkat. Gondolatban szépen felépít­hető az olyan töretlen ívű életpálya, amelyben a napok, s az évek eredményei lelket gyönyörködtetőn épülnek egymásra, ám a valóságban csak a szerencsés kevesek­nek adatik meg a zsákutcákat elkerülő, szakadatlan fejlődés. Nem a biológia alapvető törvénye ellen tilta­kozom, mely szerint a csúcsokra eljutott életekre a meg nem állítható hanyatlások kora vár, hanem a le­hetőségekkel okosan számoló, gazdag harmóniát hiá­nyolom. Sose irigyeltem például azokat az élsportolókat, akik hamar hozzájutottak mindazon földi javakhoz, amelyet más ember egy élet munkájával is csak nehezen tud megszerezni. Mindent megkaptak a világtól, mégis sok­szor megkeseredettek vagy üres örömöket hajszolok lesznek, hiszen ha csak a sporteredményeikkel mérik önmagukat, akkor törvényszerű, hogy amint „kiöreg­szenek” — valójában még mindig fiatalon — hanyat­lás vár rájuk. Persze, az emberi alkalmazkodóképesség végül mégis segít átvészelni azokat az időket, amikor elkerül a napfény. Es ez szerencsére nemcsak a spor­tolókra vonatkozik. A testi-lelki bajokkal való kény­szerű beletörődés egyik szomorú példáját tapasztaltam a közelmúltban, egy törékeny kis öregasszonnyal való találkozásom idején. Kellemes augusztusi délutánon Gyoma mellékutcáin kerékpároztam, s a régi hangulatok bódulatában egy­szer csak úgy éreztem, mintha egy furcsa, ízig-vérig mai mesevilágba csöppennék. Roggyant kis házikó előtt papírvékony nénike álldogált, s egy kopott lavórból tikkadó virágait öntözte. — Kezét csókolom, Giza néni. örülök, hogy látom — köszöntöttem a csendesen pihegő, hófehér hajú kis jelenséget. Soká kellett várnom, amíg megismert. — Szervusz fiam. Látod, hová jutottam. Eladtam ma­gam. / . Éppen harminchárom éve, hogy néhány hónapot Gi­za néniéknél töltöttem. Akkoriban szokás volt, hogy a háború utáni éhínségben a fővárosi gyerekeket a mó­dosabb családok magukhoz vették, s így kerültem Gyomára. Érdekes, mindig úgy emlékeztem kenyéradó­imra, hogy ők voltak a „Giza néniék”, pedig a férj is tisztességes iparosember volt. Igaz, néha alaposan fel­öntött a garatra, s olyankor az is előfordult, hogy har­cias kis feleségé alaposan eldöngette a ház urát. Sose felejtem el, milyen furcsa volt hallanom Géza bácsi keserves óbégatását. Most viszont a csöpp kis öregasszony panaszkodik konok meggyőződéssel: — Eheztetnek! Nem kapok csak reggelit és vacsorát. A házat se tatarozzák, vizet is magamnak kell horda­nom. Télen tüzelőm sincs. Pedig, amikor a szerződést kötöttük, ígértek ezek fűt-fát. Most pedig el akarnak pusztítani. Ó, azok a balul sikerült eltartási szerződések! Bizony az emberséget, az öregek tiszteletét nagyon nehéz pa­píron rögzített pontokba foglalni. — Hát miféle népek ezek, akik úgy elbánnak ma­gával, kedves Giza néni? — Az ördög tudja. Nem ismertem őket. Valahonnan a tanyáról jöttek be. A férj rendes volna, de az asz- szony, ha iszik, még bánt is. Látod, milyen piros a sze­mem? Az asszony öntött le lúggal, mert részeg volt. Nagyon rossz sorom van nekem. Szegény kis öregasszony. Bár lehet, hogy ha most azokkal az „ördög tudja kiféle, miféle” népekkel be­szélnék, ők meg bizonyára a maguk igazát fújnák. De milyen igazság az, amelyik arcra öntött lúggal meg éheztetéssel érvel. Csöndes mellékutcában szemtanúk nélkül pereg egy néma dráma. Az ember sötét indulatainak szikár kis tanúja egy öregasszony, aki éhezik, maró lúgtól égő szemmel nézi virágait és tanácstalanul áll életének omladozó emlékei előtt. Vajon hányán vannak ilyen Giza nénik, akik figyelmeztetnek emberi felelősségre, s az idő múlására. Andódy Tibor 1 Köszmétebokrainkat is a kaliforniai pajzstetű és a ta­kácsatkák ellen kell védeni. Foszfotion 0,3 százalékkal permetezzünk. A szőlő növényvédelméről sem szabad megfeledkezni. Itt azonban már a közeli szüretre is gondolni kell. A peronoszpóra és a liszthar­mat nyár végi fertőzésének a veszélye fenyeget, azonkí­vül a szürkerothadás és fa­kórothadás veszélyét is meg kell előzni. Azokat a fajtá­kat, amelyeket szeptember­ben szüretelhetünk, Rézoxi- klorid 50 WP 0,5 százalék + Thiovit 0,3 százalék + Ditri­fon 50 WP 0,2 százalékos lé­vel permetezzük. Az augusz­tus közepe táján érő cseme­geszőlőket azonban már csak Filatéliai hírek Az immár több, mint két éve életbe lépett új KRESZ bevezetőjében egyebek mel­lett az alábbiakat tűzte ki célul: „A közúti közlekedés biztonsága fontos társadalmi érdek.” A hatályos KRESZ rendelkezéseit a gépjárműve­zetők döntő többsége ismeri — azokat általában tanfolya­mon és önképzés formájában — elsajátította, majd vizs­lalkozik a gyalogosok közle­kedésével. Hányszor, de hányszor találkozunk me­gyénk közútjain is — külö­nösen Békéscsaba és Gyula belterületén — annak a sza­bálynak a megszegésével, hogy „tilos előzni kijelölt gyalogos-átkelőhelyen és köz­vetlenül a kijelölt gyalogos­átkelőhely előtt.” A széles, párhuzamos közlekedésre al­S végül még egy fontos jogszabály „a sok közül”, amely a gyalogosok védel­mében ide kívánkozik. Neve­zetesen a KRESZ 43. parag­rafusának 2. bekezdése, amely tiltja a gyalogosok zavarását is az elsőbbségi helyzetükben. Az ilyen helyeket fokozott óvatossággal és mérsékelt se­bességgel kell megközelíteni á járművezetőnek úgy, hogy az Képünkön egy NSZK-beli „gördülő játszótér” egyik szóra­koztató eszköze. Szeptember 1-én jelenik meg hármas kisívben a „Prága ’78” nemzetközi bé­lyegkiállítást köszöntő 3,— forint névértékű bélyeg, me­lyet itt mutatunk be. A bé­lyegképen és a szelvényen látható a kiállítás emblémá­ja. a prágai városrészlet, a Szojuz 28. csehszlovák piló­tájának, Vladimir Remeknek arcképe is. A levélfeldolgozás alkal­mából szeptember 11-én új forgalmi bélyeg jelenik meg, amely bemutatja az automa­tikus levélfeldolgozást. Ez forgalmi bélyeg lesz és 30-as ívekben jelenik meg. Terve­zi : Dudás László. A színe fe­hér, okker, vörös, fekete és zöld. Yáss Tibor Vk> Rólunk van szó és a gondtalan felnőttekről gán adott számot az önkép­zés ismereteiről. Az „igazi” gyalogosok, vagyis, akik sem­miféle járművezetésre jogo­sító vizsgával nem rendelkez­nek, bizony nem nagyon is­merik a közlekedés rendjé­nek szabályait. Tehát ezekre a gyalogosokra szinte a gép- járművezetőknek kell vigyáz­ni. Valószínű, nem véletlen, hogy az érvényben levő KRESZ több helyen is fog­kalmas úttesteken — pl. Bé­késcsabán — pedig különö­sen gyakran tapasztalni an­nak a KRESZ-rendelkezésnek a megszegését, mely szerint „tilos kijelölt gyalogos-átke­lőhelyen és közvetlenül a ki­jelölt gyalogos-átkelőhely előtt másik jármű mellett el­haladni”. Az egyik legbal- esetveszélyesebb szabálysér­tés, amely még az amúgy is óvatos gyalogos elgázolásá- hoz is vezethet. elsőbbségadási kötelezettség­nek — a szükséghez képest — megállással is eleget tud­jon tenni. A napi közlekedés során minden járművezető annak tudatában vegyen részt a forgalomban, hogy elsősor­ban gyalogos és csak másod­sorban járművezető. A gya­logosok biztonsága a többség, valamennyiünk biztonsága. — B. — l/OACVf-MCLfrt, Szerződés

Next

/
Thumbnails
Contents