Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
1978. augusztus 27., vasárnap o Fogyó deszkapalánk, költséges állványozás Hányszor, de hányszor elhangzott már az a rezignált kijelentés, hogy Magyarország a környező államokhoz képest élő fában elég szegény. Kétségtelen, a kapitalista rablógazdálkodás is közrejátszott abban, hogy a kiirtott erdők helyén újakat nem telepítettek. Mivel ez a hiány néhány évtized alatt nem pótolható, sok millió forint értékű fát kell behoznunk évente. Ha tékozlást tapasztalunk, elhangzik a kérdés: miért nem takarékos- kodnak jobban az egyes felhasználók az értékes faanyaggal? Környékünkön az egyik vállalat hozzákezdett egy ki- lencemeletes lakóház építéséhez, s vadonatúj deszka- kerítéssel vette körül a területet. Kíváncsi voltam: mi lesz a sorsa ennek a gyantaillatú, drága fenyőpalánknak? Elpusztul? Vagy szétbontják, hogy a deszkákat később is felhasználják? Azóta az épületet felhúzták, de a lakók állítólag azért nem költözhetnek be, mert nincsen kazán. Egyébként a kerítés egy részét az építők lebontották, a másik részét azonban otthagyták. Eleinte csak néhány deszka hiányzott a megmaradt kerítésből, ám mostanában mind több darab tűnik el reggelre. Ha így haladunk, előbb vagy utóbb valakik teljesen széthordják a palánkot. Kis erőkifejtéssel bárki le tudja szakítani a deszkákat, s ha akarja, haza is viheti — többnyire sötétben. Ily módon sok ezer forint megy veszendőbe. Vajon nem lett volna-e célszerűbb azt is elszállítani? Vagy még előtte a deszkákból olyan táblákat készíteni, amelyeket azután könnyedén lehetne összeszerelni, szétszedni és a következő építési helyre átvinni? Szerintem még így is jelentős értékű faanyagot takaríthatnának meg a vállalatok. Az nem megoldás, amire néhányan hivatkoznak: „Deszka van bőven; majd új fenyőből építjük a következő palánkot, meg minek bajlódjunk a régivel.. Ha már a felvonulási építményeknél tartok, szeretnék néhány szót szólni egy másik költséges munkáról is. A csőállványok felpakolása, lerakása, felállítása, szétszedése sok időt, jelentős munkaerőt; vagyis rengeteg pénzt emészt fel. Nem lehetne-e indokolt esetben nálunk is bevezetni azt a módszert, amelyet Kijevben láttam. Hatalmas épületek tatarozását és csempeburkolását állványerdő nélkül (!), mindössze csak néhány ember csinálta. A tetőre erősített, csigákkal felszerelt vastag gerendákról drótkötelek lógtak, s rájuk — megfelelő biztonsági berendezéssel ellátott — állványt erősítettek. A kőművesek maguk állították megfelelő magasságba a „kast”. Miután befejezték a munkát, jó pár méterrel odébb vitték, majd rögzítették a szerkezetet és könnyedén dolgoztak tovább. Mondom: az özön pénzt és időt igénylő állványzat kiiktatásával csak néhányan tatarozták az énületóriást. Ennek ellenére elég gyorsan haladtak a munkával. , Bukovinszky István Megfogni minden fillért Elhárítják a viharkárokat A fennállásának negyed- százados jubileumát ünneplő kétegyházi Béke Tsz-ben több mint 13 millió forintos kárt okozott a vihar. Szinte nem találni olyan táblát, amely nem szenvedett volna viharkárt. A szövetkezet vezetői azonban az elkeseredés helyett kiadták a jelszót: megfogni minden fillért, takarékoskodni, ahol csak lehet. Ügy folytatni az időszerű mezőgazdasági munkákat, mint még soha. Csakhogy túljussanak a bajokon. A tagság egyetértett a vezetőséggel. Soha nem látott szorgalommal dolgoznak a földeken. Eddig mintegy ezer hektáron végezték el az aratás utáni időszerű talajmunkát, 100 hektáron szórták ki az istállótrágyát, jól haladnak a műtrágyaszórással is. A jelenlegi felmérések azt mutatják, hogy a rendkívüli természeti csapás ellenére a Béke Tsz teljesíti az 1978-ra előirányzott termelési tervét, s 55. millió forint termelési értéket produkál a kollektíva. Kutatók, laboránsok a lucernaföldön Társadalmi munkában a Tessedik Szocialista Brigád A KGST-tagállamok lu- cemamaggal való ellátására Magyarország kapott megbízatást. A nagy jelentőségű program végrehajtásában sokat segít a Szarvasi Öntözési Kutató Intézet. Űj, bőtermő, betegségnek ellenálló, magas karotintartalmú fajtákat nemesítenek, az intézetben szuperelit vetőmagot állítanak elő. A kutatók szaktanácsadásával hazánk különböző tájain több ezer héktáron termelnek elit, első- és másodfokú lucerna- vetőmagot. — A szaktanácsadáson kívül a gyakorlatban is sokat segítünk a partnergazdaságoknak — mondja erről dr. Tóth Sándorné kandidátus, az ÖKI osztályvezetője. — Tartson velünk. Legközelebb a Közép-tiszai Állami Gazdaság karcagi kerületébe megyünk a Tessedik Szocialista Brigáddal. Ellenőrzésként végigjárjuk az elitve- tőmag-termő táblát, s kiszedjük a káros idegen anyagokat, a lósóskát, a vörös herét és az arankát. A népgazdaságnak, az állami gazdaságnak és a mi intézetünknek is nagyon fontos, hogy valóban elit vetőmaggá minősítsék a kijelölt tábla termését. Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha tiszta lesz a termés. Ezért a brigád szívesen nyújt segítséget, hiszen közös érdekről van szó. Mi nem sajnáljuk a fáradságot, anyagilag, erkölcsileg ez többszörösen visszatérül. A Tessedik brigád pontban hat órakor' indul két mikro- busszal Karcagra. A 33 tagú szocialista brigádhoz tudományos kutatók, mérnökök, technikusok laboránsok, és fizikai dolgozók tartoznak. Jó kedvvel indul a társaság, bár tudja, mi vár rá. Korábban már Gyomán és Tisza- buron idegenelték. A rekkenő hőségben fel s alá járni a nagy táblán, százszor és ezerszer lehajolni napjáhan az idegen anyagért, bizony nem könnyű, főleg a kutatóknak, a laboránsoknak. De dr. Tóthné elsőnek veszi a fehér vászon zsákot, amibe menetközben összegyűjtik a káros növényeket, s az árokba hordják. Az arankát pedig lekaszálják, s helyben elégetik. Különösen az irodában dolgozóknak nehéz 9—10 órát tölteni a mezőn, mégis szívesen jönnek. Miért? — Tóthné. Erzsikétől tudjuk, hogy ha a káros idegen anyagokat kiszedjük, akkor elit vetőmag terem ezen a táblán — magyarázza Búzás Mihályné, laboráns. — ő tanított meg minket arra, hogy felismerjük az idegen anyagot. A mi brigádunk társadalmi munkában vállalta ezt a megsegítést. Hétköznap jövünk a partnergazdaságokba, s ehelyett odahaza szabad szombatokon dolgozunk. — A társadalmi munka akkor igazán értéke^ ha a népgazdaságnak minél nagyobb hasznot hajt — veszi át a szót dr. Tóthné. — A mi brigádunk névadója Tessedik Sámuel, csaknem 200 évvel ezelőtt honosította meg hazánkban ezt a fontos takarmánynövényt. Mi méltó utódai akarunk lenni abban, hogy minél nagyobb területen elszaporodjék ez az értékes pillangósnövény. A brigádtagok az idegelés tudorai. Ahol ők végigmennek, ott nem marad káros növény a lucemaföldön. — örülünk, hogy eljöttek hozzánk a Tessedik Szocialista Brigád tagjai — mondja elismeréssel Popovics Antal, a Közép-tiszai Állami Gazdaság V. kerületi igazgatója. — Mi már végigjártuk a táblát, de az idegen anyagok kiszedéséhez ők jobban értenek. Ez a tábla, ahol most dolgoznak, mindössze öt aranykorona értékű. Az első kaszálásból szénát készítettünk, a második növedéket hagytuk magra. Az egészséges szemekkel telt csigák szép fürtöket alkotnak. Én úgy látom, hogy hektáronként meglesz a 2,5—3 mázsa mag. De ne legyen több a 48 hektáron, mint 100 mázsa. Mi ez esetben egymillió kétszázezer forintot kapunk a magért. Ezen a földön nincs más olyan növény, ami hasonló eredményt produkálhatna. A tudományos kutatóintézettel évek óta igen jó a kapcsolatunk. Az idén 193 hektáron fogunk különböző fokozatú lucernamagot, de egyéb területen is kikérjük a kutatók véleményét. Most például egy új telepítési táblán ritkán kelt a lucerna. Megvárjuk, hogy Erzsiké mit mond aztán döntünk abban, hogy kiszántsuk vagy meghagyjuk. Nagyon jól tudjuk, hogy jelenleg Magyarországon a lucernatermesztésnek ő az egyik legjobb szakértője. A tiszaörsi Petőfi Tsz-ben szintén nagy örömmel fogadták dr. Tóth Sándornét. A növénytermesztési főágazat- vezető mutatta meg az elit- vetőmag-termő táblát. Amikor Tóthné bejelentette, hogy néhány nap múlva eljönnek és társadalmi munkában kiszedik az idegen anyagot, a főágazatvezető nagyot lélegzett: — Nagy kő esett le a szívemről. Örömmel látom magukat, mert legalább hozzáértők szedik ki a nem kívánatos növényeket. — Elmegyünk jó szívvel Tiszaörsre is — vallja valamennyiük nevében Szatmári Ilona brigádvezető. — A mi brigádunkban igen jó a kollektív szellem, nagy az egyetértés. Tavasztól őszig naponta 9 órát dolgozunk, mert nincs elég munkaerő. A kártevők ellen a kísérleti parcellákon éjszaka permetezünk, gyakran kell szabad szombaton és vasárnap is ügyeletet tartani, dolgozni. Soha nincs vita közöttünk. Ha valaki beáll közénk, rendszerint innen megy nyugdíjba. A brigádtagok 80 százaléka törzsgárdgtag. Kutatók, Laboránsok, fizikai dolgozók egy nyelven beszélnek a közös célért, és ezért érdemes dolgozni. Ary Róza Bz ötlettől a megvalósításig H fantázia korlátlan lehetőség A papucs egyike a legősibb és legmodernebb lábbeliknek. Hosszú pályafutása alatt alapjaiban nem változott: könnyű, kényelmes viselet, ezért is maradt a nők kedvence. Az utóbbi évtizedekben valóságos reneszánszát éli; felkapta a divat, és változatosnál változatosabb formákban kilépett a konyhából, a hálószobából, a lakásból az utcára, bebocsátást kért és kapott még a báltermekbe is. Reggeltől estig, sőt késő éjszakáig elfogadott viseletté vált.' Magyarország papucsszükségletét belföldi termékből egyedül a Körösvidéki Cipész Szövetkezet látja el; ugyanakkor versenyképesek a külföldi piacokon is. Termelésük 40 százaléka exportra megy, most főleg Nyugat- Németországba és Csehszlovákiába, azonban 1962 óta eljutottak a belga, francia vásárlókhoz, de még Európán kívülre is, például Barbados szigetére. Tervezőjük Rózsavölgyi Mártonná, a modellezési csoport vezetője, eredetileg szabónő, de dolgozott már kárpitosként, érti a kalap- és virágkészítést. Papucsokat pedig másfél évtizede tervez. megkötöttség, hiszen a tervezés lényege: az ötlet. Ennek megszületése után kerül a gondolat papírra, mikor abban a pillanatban, mikor meg úgy, hogy nyugodtan végigviszi az ember az elképzelést, mit is akar tulajdonképpen. — Mi indítja el a gondolatot. egy konkrét kívánság vagy kiválthatja egy véletlen mozzanat? — Rendelésre is dolgozunk, amikor bizonyos szempontok szerint kell tervezni, de leggyakoribb, hogy egy spontán folyamat indítja el. Egy szép ruha látványa szinte magával hozza az ötletet, vagy egy anyag, amelyhez már kívánkozik is valamilyen forma. De fordítva is lehetséges, hogy a fazon követeli meg a hozzáillő anyagot. így aztán utcán, társaságban, de még tévénézés közben is számtalanszor jut olyasmi az eszembe, amit nyomban le szoktam skicceim. Ezért állnak halomban a rajzok, amikből szintén sokkal több kell, mint ahány modell elkészül. — Ha megvan az ötlet és papírra került, utána mi történik? — Maga a modellkészítés — amelyet héttagú csoportunk végez —, majd a hozzávaló anyagok felkutatása, a kereskedelmi igények felmérése,- aztán a szerződéskötés és a gyártás. Lehetőleg minél nagyobb szériában, mint most az NSZK-ba szállított gyógy jellegű divatpapucsok esetében. — Már régen a fatalpak a legdivatosabbak. Miért ez a nagy népszerűség? — Valóban, mióta a hatvanas évek elején az egész világon divatba jött, azóta tartja magát, az utóbbi években egyre jobban és sokféle változatban: agyógytalpaktól a magasított talpú és sarkúig. Kényelmes és egészséges is, mert megdolgoztatja a lábat. Persze, mi nők, nem mindig ezt tekintjük főszempontnak, sokkal inkább, hogy lépést tartsunk másokkal. — Ebben a tervezők is ludasok, elég ha a sok kényelmetlen, lábrontó — persze mindig a legújabb divat szerinti — cipőkre gondolunk. S ha ilyenekkel van teli a kirakat és a bolt, akkor még az is kénytelen megvenni, aki nem akarja. — Ez igaz, de csak részben, mert mindig van sportos, trottőrfazon is, amiben az érzékeny lábúak is járhatnak. Aztán meg minden a rendeltetés szerinti használaton múlik. A papucsra is vonatkozik az, ami a cipőre: másmilyen kell a konyhába, szobába, kertbe; másmilyen egy alkalomra, ahova taxival megy valaki, és megint más az utcára, strapára. Az a nő, aki tudja és megtartja, hogy mikor mit vegyen föl, az nem rontja el a lábát, inkább pihenteti. — Voltak-e már egészen különös ötletei? — Igen, mint a háromféleképp viselhető papucs és szandálterv. Vagy a férjemmel közösen kidolgozott fűthető lábmelegítővel ellátott óriás papucs, amibe a két láb belefér, azoknak, akik hideg helyen ülve dolgoznak. Ezzel egyébként az országos termékbemutatón harmadik díjat nyertünk. Sajnos, egyik terv sem valósult meg — nem kellett a kereskedelemnek. Vass Márta Papucsforma-tervezés közben Fotó; Orbán Károly A szövetkezet békéscsabai székházának mintatermében az egymás fölött sorakozó polcokon akár a tavaszi- nyári mezőn a virágok, úgy virítanak a színes papucsok. Fazonjuk más és más, akár a rendeltetésük. — Itt most csak körülbelül 250 mintadarab van, ennél sokkal több modellt csináltunk. Majdnem háromezret. Nincs ebben semmi különös, hiszen a neve is utal rá. hogy ezek mintának készülnek, hogy legyen bőségesen miben válogatni. Aztán 50—60-féle modellt gyárunk, azokat, amelyekre megrendelést kapunk. Élmény nézni ezt a papucsbirodalmat. Az autóformájú, meg játékfigurás, matricás gyerekholmiktól a hagyományos házi posztópapucsig; a kézi és gépi hímzéses farmertől az estélyi viseletig itt minden megtalálható. És persze gyógypapucsok is, speciális rétegezett fatalppal. Anyaguk szintén változatos: mű- és valódi bőr, hímzett bársony, velúr, műszál, textíliák, még zsákvászon és fakított farmermatéria, sőt műszőrme is. Talpuk többnyire fából és bőrből készült. — Mindig a divat diktálja az anyagot és a formát. És a divat most szinte korlátlan lehetőséget enged a fantáziának. Ez sokkal jobb, mint a > Szaxofon zenéjére legel a nyáj a Bakonyban. Heszler And- • rás, a Városlődi Állami Gazdaság juhásza, aki nemrég még \ a hét végeken a környező falvak lakodalmaiban fújta a tal- ■ palávalót, ma birkáit „szórakoztatja” i (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS)
