Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-25 / 200. szám

1978. augusztus 25., péntek ■KHiUJKfiTcj Amit érdemes megnézni Thrák művészeti kiállítás Huszonhat bolgár múzeum anyagából került , ki annak a világjáró kiállításnak az anyaga, amely Párizs, Moszkva, Leningrád és New York, London és Mexikó után Budapesten is látható „Thrák kultúra és művészet” címmel október 1-ig, a Szép- művészeti Múzeumban. A közel ezer tárgyat felölelő kiállítás anyaga a mai Bul­gária területén mintegy százezer négyzetkilométeres körzetben került elő a föld­ből. A tárlat legkorábbi da­rabjai új kőkori leletek, de van benne rézkori, késő­bronzkori, vaskori és a gö­rög, perzsa, szkíta hatásokat magába olvasztó, időszámí­tás előtti V—VI. századból való sír- és kincslelet. A ki­állított tárgyak érdekes ház­és szentélymodellek, agyag­edények, kardok, ' -lándzsák, ivóedények, ékszerek, mell- páncéldíszek, * lószerszámdí­szek, lábvértek stb. A ma­guk korának sajátos emlék- anyagát képviselik bronzból, rézből, ezüstből, vasból, aranyból. A kiállítás gazdag képet ad e Fekete-tenger melléki táj éremművészeté­ről, a VI. századtól .az idő­számítás utáni I. századig. Ez az éremanyag a thrák ki­rályok érmein kívül a helle­nisztikus pénzek thrák után­zatait is tartalmazza. A ki­állítás anyagából kiemelke­dik a mitikus thrák királyok korának nevezett időből származó úgynevezett „Val- csitráni kincs”, ez a 12,5 ki­lós aranylelet. Phiale, aranytál, átmérője 25 cm, súlya 846 gramm Mai tévéajánlatunk: Budapest—Belgrád Kyzös jugoszláv—magyar szórakoztató műsor készül, ezt láthatjuk 20 órától. Szte- vanovity Dusán, a. szerkesztő mondja: Nem is annyira műsor lesz ez, hanem vállalkozás! Pél­dátlan eddig televíziónk tör­ténetében. Ugyanis nem Belgrádot és Budapestet kap­csoljuk, felváltva, hanem a kettőt egyszerre. Hogyan tör­ténik? Ott zenélnek, itt tán­colnak a zenére. Ott hegedül piivera Gyurgyevics, itt kí­séri a Liszt Ferenc Kamara- zenekar. Itt Vitray Tamás konferál, ott Ljubivoje Rsu- movic. Érdekesség, hogy a rendezők a zenei rendező­verseny díjazottjai: Alexan­der Mandió és Apró Attila. Füzesgyarmati popfesztivál ’78 SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény 27. Igaz, a kert nem Sandi kertje volt, hanem a temp­lom mögötti temetőkert, ahol a trafikos a csillagfényes éjszakában, midőn a hold éppen kapaszkodóban volt, egy bizonyos sírhoz vezette Zsabkát. A sírban Ján apó­sa nyugodott. Zsabka letette a szerszá­mokat, s ingujjra vetkezett. Sandi pedig megállt, koco­gott a foga a hidegtől, s az izgalomtól, és mindvégig csak azért rettegett, hogy a szerszámok össze ne koccan­janak. Ezt tragikusnak ta­lálta volna, sőt végzetesnek, mert a csend dióhéja ment­hetetlenül összeroppanna. Ezt a diót papíPhéjúnak képzelte, s még törékenyebb­nek, mikor már a fű sem surrogott a talpuk alatt, csak a közeli erdő nyögött fel olykor hűvös lélegzéssel, és a friss ezüstben derengő- dermedező cifra művű ke­reszt felett, a vadkörte ágai közt a madarak nyöszörög­tek, pittyegtek álmukban, s az éji bogarak motoztak kö­rös-körül. Sandi anyagelvűnek val­lotta magát, de ez most sű­rűbben eszébe jutott a kel­leténél. — Igyekezz — súgta —, be is kell temetnünk. — Iz­galmában hangja elrekedt. Zsabka megfogta az ásót. — Nyugi — mondta. — Hol kezdjem, elől, vagy há­tul? — Közepin — morgott bosszúsan a kis ember —, ahol akarod. Csak láss hoz­zá! Minden perc drága. — Hajnalra itt se voltunk — szólt Zsabka, különösebb hangfogó nélkül, hogy a trafikos gyér haja a mici­sapka alatt égnek meredt. Ráadásul újra letette az ásót: — Mit csinálsz?! Zsabka munkáltatójára vigyorgott, ki egész lyukat topogott idegességében a talpa alatt. — Ezt nem kell? — A virágokat kezdte lepakolni a sírról. — Jól van, no — morgott Ami az amerikai fiatalok­nak Woodstock vagy Alta- mont, a budapestieknek a Gellérthegy oldala, az a Bé­kés megyeieknek Füzesgyar­mat lehet. Hangsúlyozva, hogy minden hasonlat sán­tít, ez esetben egy kicsit groteszk . is, valahol mégis­csak igaz a párhuzam. Augusztus 20-án másodszor rendeztek egész napos pop- fesztivált a leginkább ter­melőszövetkezetéről híres sárréti nagyközségben. A ze­ne mellett lehetett enni-inni és fürödni egész nap. Mert, akárcsak két éve, ezúttal is a strandfürdőt választották helyszínül a lelkes szerve­zők. 8 Délelőtt kilenc óra. Nem irigyeltük a főrendezőket; Vigh Károlyt, a járási KISZ- bizottság munkatársát, Földi Lajost, a művelődési ház igazgatóját és Nagy Károlyt, a Vörös Csillag Tsz KISZ- bizottságának titkárát, ök kémlelték legnagyobb izga­lommal az eget, mert bi­zony hiába jövendőit erre a napra napsütést az időjós, felhőkből több volt. Ami pe­dig szabadtéri eseményről lévén szó, ugyebár baljós jel. Azért bizakodva gyülekez­tek a környékből érkező, ab­szolút amatőr együttesek ve­zetői, hogy megvitassák a verseny formáját. Kora reg­gel óta itt vannak már a hungáriások is, akik ezúttal nemcsak az esti főattrakciót jelentik, hanem a zsűri sze­repére is hivatottak. Fenyő Sandi. Visszakozott: per­sze, hát persze ... A falu réme rendre le- kopasztotta Ján apósának sírját, a bérmunkás közö­nyösségével a felvállalt munka célja iránt. Szán­dékos komótossággal dol­gozott, annyi legyen meg legalább neki. Nehogy téve­désben legyen a kis ember, hogy ő tesz szívességet. Meg aztán a gonosz mája élvezte, hogy amazt a frász töri. Pihenőre is fogta hamar az ásót, megtámasztva nye­lén a könyökét. — Maga féli az Istent? — Pimaszul pislogott a kis emberre. — Eredj a fenébe! — Menjek? A trafikos nyeldekelt. — Csináld! Ne töltsd az időt! — Hát a szellemeket? — Népi! — kiáltott a tra­fikos. Kicsit nagyot kiál­tott mérgében, meg is ijedt tőle. Zsabka röhögött. — Akkor mit inog a lá­ba? — Törődj a dolgoddal... amiért fizetnek. — De nagyra van vele! És ha azt mondom, hogy meggondoltam, nem csiná­lom ennyiért? A trafikos nem szólt. Zsabka pedig mégiscsak nekilátott, megpökdösve előbb tenyerét. De nem sokra haladt a' melóval, mely elég könnyű volt, a porhanyós inkább lapátot kívánt. Éppen nyúlt Miklós mindjárt azt kéri, játsszanak a fellépők lehető­leg egy szereléssel, azonos technikával, ez reálisabb fel­tételeket szab a járási hiva­tal négyezer forintos első dí­jának odaítéléséhez. Közben odakint techniku­sok serege szerel a színpa­don és környékén. A strand­bejárat előtt pedig mind több autó, motor parkol le, a 30 forintos belépő egész na­pos lubickoláshoz és minden­féle mennyiségű és minősé­gű zene élvezetére jogosít, és két élvonalbeli együttes koncertjére is. Földi Lajos még a megnyi­tó előtt elmeséli, hogyan is született az ötlet: — Mint más hasonló ki­sebb helyen, nálunk is kor­látozottak a szórakozási le­hetőségek. Amikor két év­vel ezelőtt elhatároztuk az egész napos popfesztivál élet­re hívását, egy fontos célunk volt : valamilyen, mindenkit érintő eseményt csináljunk. Találjanak a fiatalok hely­ben egész napos programot. Ez persze magával hozta azt is, hogy lehetőséget terem­tettünk az amatőr zeneka­roknak fellépésre. Annak idején a Piramist hívtuk meg. Som Lajosék bíráltak... — Miként sikerült ilyen neves közreműködőket meg­nyerni? Azt tudniillik még nem mondtuk, hogy ma az Apostol együttes is fellép. — Van Pesten egy bará­tunk, Hajnal Gábor, aki a Magyar Hirdetőnél dolgozik, és jó kapcsolatokkal ren­delkezik. utána, a hold sekély gödör­be sütött, mely térdig ért. És Sandi éppen azon mula­tott, hogy ez a Zsabka gye­rek nem akarta amúgy, hát így kaparja ki neki a gesztenyét, némileg kerülő úton, de mégiscsak kika­parja. Ha tudná! Ezen mulatott éppen, és jól em­lékszik, hogy előtte nézte meg az órát, s még fél ti­zenkettő se múlt. Azzal kezdődött, hogy odale ringani kezdett a holdfény. Zsabka benn állt a gödörben, érezte, hogy talpa alatt megmozdult a föld, és furcsamód elcso­dálkozott. A laza töltelékföld úgy hullámzott a sírban, az örökalvó fölött, mintha az csak evilági ágyában szuny- nyadna a jó meleg dunyha alatt, édesdeden. Szép egyenletesen. hul­lámzott, az egészséges szu- szogás ritmusa szerint, egy pókhas emelkedő-süllyedő mozgására. „Képzelődöm” — szólt magában Sandi, megdör­gölte a szemét. Ekkor látta, hogy Zsabka is képzelődik, mert mereven nézi a ringó holdfényt. Éppen mondta volna ma­gában, hogy ennek fele sem tréfa, mikor a ringás abbamaradt. Fél percig, ha tartott. Egy idegen szót ke­resett, valami természettu­dományos kifejezést a je- S lenségre. — Megvan — mondta —, | vízió. (Folytatjuk) * — A termelőszövetkezet támogatása is elengedhetet­len volt — említettük. — Hát igen, amikor az el­nök elvtárs meghallotta, egy kissé elcsodálkozott. Ezután még kíváncsibbak voltunk Csirik Imre elnök véleményére: — Olyan lelkesedéssel lát­tak neki a gyerekek, hogy miért is akadályoztuk volna meg? Csinálják, a fiatalok kulturális életét segítenünk kell. Persze, nem ártana más megmozdulásokat is hasonló lelkesedéssel szervezni... 8 Tizenegy óra 19 perc. Kez­dődik a fesztivál. Zahorán Róbert discós viszi a szót, biztatva a szemerkélő esővel is dacoló hallgatóságot: „a zsűri pártatlansága garan­tált, az itt fellépő zenekaro­kat még nem ismerik... A nagymedencében kellemes meleg víz párolog, kinyitott a büfé, sült kolbász és sör a park jobb sarkaban kapha­tó.” Aztán a némi helyzeti előnyt élvező mezőberényi Lyra együttes veszi át a szót. Nem először játszanak Gyar­maton, nem hat az újdonság erejével, hogy a Beatiesek a kedvenceik és a régi ha­gyományos rockzenét szeret­nék művelni. Programjuk után udvarias taps a juta­lom, mint ahogy az őket kö­vető kisújszállási középisko­lások produkcióját, az Integ­rál zenekar műsorát követő­en is. ök mellesleg a lehető legmodernebb discózenét szeretnék nyújtani. Visszhangzik a kellemes parkfürdő, s ha még kisütne a nap is, igazán minden együtt lenne a kellemes al­kotmányünnepi vasárnaphoz. Ehelyett elered az eső, az elő­relátó Zahorán ernyő alá húzódva hadarva lelkesíti a hallgatóságot: „Ügy érzem, a fesztivál igazi főszereplője a közönség, ne menjetek se­hová, úgyis eláll...” Egyelő­re azonban Mihály bácsi óhaja teljesül, ugyanis ami­kor a pénztárban jegyet vált, - emigyen fohászkodik : „Kell az eső. a tengeri már na­gyon elbírja!” ' » A közönség azonban hálás és kitart, egy kis égi áldás nem a világ, pláne, amikor eláll és egy igazi meglepe­tést okozó szolnoki együttes, a Fantom helyezkedik el a dobogón. Profikat megszé­gyenítő a játékuk és előadás­módjuk. Figyeljük Fenyőék reagálását; összenéznek, hí­zelgő jelzőket irkáinak az értékelőlapokra. Taps ju­talmazza a később be­mutatkozó nagyrádéi Che­ops és a gyulai Standard együttest is. Milyen kár, hogy a gyulaiak olyan áhí­tattal zenélnek, mintha mondjuk nem is kemény rockzenét, hanem Chopint tolmácsolnának. Mondja is később, az ered­ményhirdetéskor a 11 évvel ezelőtti Ki Mit Tud? döntő zsűrijének döntését éppen ilyen izgalommal váró Fe­nyő Miklós: „Nem hátrány, ha mozgás, lendület is van a színpadon, a jó zenét el is kell adni!” Dicséri a zsüri- elnököt, hogy megértőén kri­tikus. szeretné elfogadtatni a hiányosságokat is, elvégre ez elengedhetetlen zálog a to­vábblépéshez. Feltűnő, hogy néhány együttes túlságosan nosztalgiába esik a műsorvá­lasztásnál : harminc évvel ezelőtti stílus- és ízlésvilág tolmácsolásával próbálkoz­nak. Aztán nem árt, ha a megfelelő énektudás esetén érvényesül a szólisztikus sze­rep, egyáltalán több gondot érdemes fordítani az ének­lésre. Jó, ha a stílus vala­milyen egység felé törekszik, ettől az előadott zene még lehet sokoldalú, érdekes. A két győztes, a Standard — de főleg a Fantom — sok dicséretet kap, kiérdemli a Hungária őszinte elismerését. Igényes, jól hangszerelt szá­mokat játszanak, nagyon szórakoztatóan. Sokatmon­dó, amit Fenyő a nagy­díjas Fantom saját szer­zeményű, „Száguldás” című daláról mond: ott lehetne lenni vele a magyar rock- nóták élmezőnyében... Egy kérdés motoszkál csak bennünk, amikor az értéke­lést hallgatjuk: elég sok szó esik az amatőr együttesek között arról, hogy megoldat­lan menedzselésük, a patro­náló kultúrház erejéből szak­mai továbbfejlődés segítésére már nemigen nyílik mód. Akkor miért nem használják ki a bemutatkozási lehetősé­get, az ilyen alkalmakat? A kétévenkénti országos ama­tőr könnyűzenei fesztiválra legutóbb 10 Békés megyei együttes jelentkezett. Igaz, a Megyei Művelődési Köz­pontban nem tudtak a va­sárnapi füzesgyarmati ren­dezvényről, mégis úgy gon­doljuk, akiket érdekelt, el­utazhattak volna. A rendezők tetemes pénzt költöttek pro­pagandára is, megyeszerte hirdették plakátok az ese­ményt. Nyitott kérdés, miért csak a mezőberényi és a gyulai együttes élt az alka­lommal? Lassan alkony borul a parkra, de még nincs vége. Készülődik már az Apostol együttes, színes reflektorok villognak, profik veszik át a főszerepet. Ha kissé fárad­tan is, most már vagy ez­ren élvezik a magyar Demis Russos, Meződi József éne­két, majd nem sokkal ké­sőbb a piros-fehér selyembe öltözött Fenyőéket, ahogy messzire visszhangzik a bo­ro ngós gyarmati estében éne- kük: „Csavard fel a szőnye­get. .. még ma éjjel.” Hazafelé szemüveges fiú stoppol bennünket, Szegha­lomra igyekszik. Útközben el­meséli, hogy nem várhatja meg a buli végét, mindénből látott valamennyit, de most már egy kicsit elfáradt. Reg­gel pedig ötkor siet dolgozni a vésztői fűtőházba. Nem akar túl fáradt lenni. Fábián István Augusztus 27: A magyar filmek napja A Békés megyei Moziüzemi Vállalat az államosított ma­gyar filmgyártás és filmfor­galmazás 30. évfordulójának megünneplésére 1978. au­gusztus 27-én, vasárnap több filmszínházban megrendezi a magyar filmek napját. Ez alkalommal újra bemutatják — többek között — a Tal­palatnyi föld, a Körhinta, a Hannibál tanár úr, a Baka­ruhában, a Húsz óra, a Hi­deg napok, A tizedes, meg a többiek, a Szegénylegények című sikeres magyar filmal­kotásokat. Békéscsabán a Brigád mo­zi ezen a napon a Rab Ráby, a Szabadság mozi A hamis Izabella, a Terv mozi a Ba­karuhában című filmeket ve­títi, Orosházán a Fotó Há- ber, Gyulán, a Petőfi mozi­ban a Különös házasság, Szarvason a Valahol Euró­pában, Békésen pedig a Föl­támadott a tenger című fil­mekkel ünnepük az évfor­dulót. /

Next

/
Thumbnails
Contents