Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-25 / 200. szám
1978. augusztus 25., péntek ■KHiUJKfiTcj Amit érdemes megnézni Thrák művészeti kiállítás Huszonhat bolgár múzeum anyagából került , ki annak a világjáró kiállításnak az anyaga, amely Párizs, Moszkva, Leningrád és New York, London és Mexikó után Budapesten is látható „Thrák kultúra és művészet” címmel október 1-ig, a Szép- művészeti Múzeumban. A közel ezer tárgyat felölelő kiállítás anyaga a mai Bulgária területén mintegy százezer négyzetkilométeres körzetben került elő a földből. A tárlat legkorábbi darabjai új kőkori leletek, de van benne rézkori, későbronzkori, vaskori és a görög, perzsa, szkíta hatásokat magába olvasztó, időszámítás előtti V—VI. századból való sír- és kincslelet. A kiállított tárgyak érdekes házés szentélymodellek, agyagedények, kardok, ' -lándzsák, ivóedények, ékszerek, mell- páncéldíszek, * lószerszámdíszek, lábvértek stb. A maguk korának sajátos emlék- anyagát képviselik bronzból, rézből, ezüstből, vasból, aranyból. A kiállítás gazdag képet ad e Fekete-tenger melléki táj éremművészetéről, a VI. századtól .az időszámítás utáni I. századig. Ez az éremanyag a thrák királyok érmein kívül a hellenisztikus pénzek thrák utánzatait is tartalmazza. A kiállítás anyagából kiemelkedik a mitikus thrák királyok korának nevezett időből származó úgynevezett „Val- csitráni kincs”, ez a 12,5 kilós aranylelet. Phiale, aranytál, átmérője 25 cm, súlya 846 gramm Mai tévéajánlatunk: Budapest—Belgrád Kyzös jugoszláv—magyar szórakoztató műsor készül, ezt láthatjuk 20 órától. Szte- vanovity Dusán, a. szerkesztő mondja: Nem is annyira műsor lesz ez, hanem vállalkozás! Példátlan eddig televíziónk történetében. Ugyanis nem Belgrádot és Budapestet kapcsoljuk, felváltva, hanem a kettőt egyszerre. Hogyan történik? Ott zenélnek, itt táncolnak a zenére. Ott hegedül piivera Gyurgyevics, itt kíséri a Liszt Ferenc Kamara- zenekar. Itt Vitray Tamás konferál, ott Ljubivoje Rsu- movic. Érdekesség, hogy a rendezők a zenei rendezőverseny díjazottjai: Alexander Mandió és Apró Attila. Füzesgyarmati popfesztivál ’78 SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény 27. Igaz, a kert nem Sandi kertje volt, hanem a templom mögötti temetőkert, ahol a trafikos a csillagfényes éjszakában, midőn a hold éppen kapaszkodóban volt, egy bizonyos sírhoz vezette Zsabkát. A sírban Ján apósa nyugodott. Zsabka letette a szerszámokat, s ingujjra vetkezett. Sandi pedig megállt, kocogott a foga a hidegtől, s az izgalomtól, és mindvégig csak azért rettegett, hogy a szerszámok össze ne koccanjanak. Ezt tragikusnak találta volna, sőt végzetesnek, mert a csend dióhéja menthetetlenül összeroppanna. Ezt a diót papíPhéjúnak képzelte, s még törékenyebbnek, mikor már a fű sem surrogott a talpuk alatt, csak a közeli erdő nyögött fel olykor hűvös lélegzéssel, és a friss ezüstben derengő- dermedező cifra művű kereszt felett, a vadkörte ágai közt a madarak nyöszörögtek, pittyegtek álmukban, s az éji bogarak motoztak körös-körül. Sandi anyagelvűnek vallotta magát, de ez most sűrűbben eszébe jutott a kelleténél. — Igyekezz — súgta —, be is kell temetnünk. — Izgalmában hangja elrekedt. Zsabka megfogta az ásót. — Nyugi — mondta. — Hol kezdjem, elől, vagy hátul? — Közepin — morgott bosszúsan a kis ember —, ahol akarod. Csak láss hozzá! Minden perc drága. — Hajnalra itt se voltunk — szólt Zsabka, különösebb hangfogó nélkül, hogy a trafikos gyér haja a micisapka alatt égnek meredt. Ráadásul újra letette az ásót: — Mit csinálsz?! Zsabka munkáltatójára vigyorgott, ki egész lyukat topogott idegességében a talpa alatt. — Ezt nem kell? — A virágokat kezdte lepakolni a sírról. — Jól van, no — morgott Ami az amerikai fiataloknak Woodstock vagy Alta- mont, a budapestieknek a Gellérthegy oldala, az a Békés megyeieknek Füzesgyarmat lehet. Hangsúlyozva, hogy minden hasonlat sántít, ez esetben egy kicsit groteszk . is, valahol mégiscsak igaz a párhuzam. Augusztus 20-án másodszor rendeztek egész napos pop- fesztivált a leginkább termelőszövetkezetéről híres sárréti nagyközségben. A zene mellett lehetett enni-inni és fürödni egész nap. Mert, akárcsak két éve, ezúttal is a strandfürdőt választották helyszínül a lelkes szervezők. 8 Délelőtt kilenc óra. Nem irigyeltük a főrendezőket; Vigh Károlyt, a járási KISZ- bizottság munkatársát, Földi Lajost, a művelődési ház igazgatóját és Nagy Károlyt, a Vörös Csillag Tsz KISZ- bizottságának titkárát, ök kémlelték legnagyobb izgalommal az eget, mert bizony hiába jövendőit erre a napra napsütést az időjós, felhőkből több volt. Ami pedig szabadtéri eseményről lévén szó, ugyebár baljós jel. Azért bizakodva gyülekeztek a környékből érkező, abszolút amatőr együttesek vezetői, hogy megvitassák a verseny formáját. Kora reggel óta itt vannak már a hungáriások is, akik ezúttal nemcsak az esti főattrakciót jelentik, hanem a zsűri szerepére is hivatottak. Fenyő Sandi. Visszakozott: persze, hát persze ... A falu réme rendre le- kopasztotta Ján apósának sírját, a bérmunkás közönyösségével a felvállalt munka célja iránt. Szándékos komótossággal dolgozott, annyi legyen meg legalább neki. Nehogy tévedésben legyen a kis ember, hogy ő tesz szívességet. Meg aztán a gonosz mája élvezte, hogy amazt a frász töri. Pihenőre is fogta hamar az ásót, megtámasztva nyelén a könyökét. — Maga féli az Istent? — Pimaszul pislogott a kis emberre. — Eredj a fenébe! — Menjek? A trafikos nyeldekelt. — Csináld! Ne töltsd az időt! — Hát a szellemeket? — Népi! — kiáltott a trafikos. Kicsit nagyot kiáltott mérgében, meg is ijedt tőle. Zsabka röhögött. — Akkor mit inog a lába? — Törődj a dolgoddal... amiért fizetnek. — De nagyra van vele! És ha azt mondom, hogy meggondoltam, nem csinálom ennyiért? A trafikos nem szólt. Zsabka pedig mégiscsak nekilátott, megpökdösve előbb tenyerét. De nem sokra haladt a' melóval, mely elég könnyű volt, a porhanyós inkább lapátot kívánt. Éppen nyúlt Miklós mindjárt azt kéri, játsszanak a fellépők lehetőleg egy szereléssel, azonos technikával, ez reálisabb feltételeket szab a járási hivatal négyezer forintos első díjának odaítéléséhez. Közben odakint technikusok serege szerel a színpadon és környékén. A strandbejárat előtt pedig mind több autó, motor parkol le, a 30 forintos belépő egész napos lubickoláshoz és mindenféle mennyiségű és minőségű zene élvezetére jogosít, és két élvonalbeli együttes koncertjére is. Földi Lajos még a megnyitó előtt elmeséli, hogyan is született az ötlet: — Mint más hasonló kisebb helyen, nálunk is korlátozottak a szórakozási lehetőségek. Amikor két évvel ezelőtt elhatároztuk az egész napos popfesztivál életre hívását, egy fontos célunk volt : valamilyen, mindenkit érintő eseményt csináljunk. Találjanak a fiatalok helyben egész napos programot. Ez persze magával hozta azt is, hogy lehetőséget teremtettünk az amatőr zenekaroknak fellépésre. Annak idején a Piramist hívtuk meg. Som Lajosék bíráltak... — Miként sikerült ilyen neves közreműködőket megnyerni? Azt tudniillik még nem mondtuk, hogy ma az Apostol együttes is fellép. — Van Pesten egy barátunk, Hajnal Gábor, aki a Magyar Hirdetőnél dolgozik, és jó kapcsolatokkal rendelkezik. utána, a hold sekély gödörbe sütött, mely térdig ért. És Sandi éppen azon mulatott, hogy ez a Zsabka gyerek nem akarta amúgy, hát így kaparja ki neki a gesztenyét, némileg kerülő úton, de mégiscsak kikaparja. Ha tudná! Ezen mulatott éppen, és jól emlékszik, hogy előtte nézte meg az órát, s még fél tizenkettő se múlt. Azzal kezdődött, hogy odale ringani kezdett a holdfény. Zsabka benn állt a gödörben, érezte, hogy talpa alatt megmozdult a föld, és furcsamód elcsodálkozott. A laza töltelékföld úgy hullámzott a sírban, az örökalvó fölött, mintha az csak evilági ágyában szuny- nyadna a jó meleg dunyha alatt, édesdeden. Szép egyenletesen. hullámzott, az egészséges szu- szogás ritmusa szerint, egy pókhas emelkedő-süllyedő mozgására. „Képzelődöm” — szólt magában Sandi, megdörgölte a szemét. Ekkor látta, hogy Zsabka is képzelődik, mert mereven nézi a ringó holdfényt. Éppen mondta volna magában, hogy ennek fele sem tréfa, mikor a ringás abbamaradt. Fél percig, ha tartott. Egy idegen szót keresett, valami természettudományos kifejezést a je- S lenségre. — Megvan — mondta —, | vízió. (Folytatjuk) * — A termelőszövetkezet támogatása is elengedhetetlen volt — említettük. — Hát igen, amikor az elnök elvtárs meghallotta, egy kissé elcsodálkozott. Ezután még kíváncsibbak voltunk Csirik Imre elnök véleményére: — Olyan lelkesedéssel láttak neki a gyerekek, hogy miért is akadályoztuk volna meg? Csinálják, a fiatalok kulturális életét segítenünk kell. Persze, nem ártana más megmozdulásokat is hasonló lelkesedéssel szervezni... 8 Tizenegy óra 19 perc. Kezdődik a fesztivál. Zahorán Róbert discós viszi a szót, biztatva a szemerkélő esővel is dacoló hallgatóságot: „a zsűri pártatlansága garantált, az itt fellépő zenekarokat még nem ismerik... A nagymedencében kellemes meleg víz párolog, kinyitott a büfé, sült kolbász és sör a park jobb sarkaban kapható.” Aztán a némi helyzeti előnyt élvező mezőberényi Lyra együttes veszi át a szót. Nem először játszanak Gyarmaton, nem hat az újdonság erejével, hogy a Beatiesek a kedvenceik és a régi hagyományos rockzenét szeretnék művelni. Programjuk után udvarias taps a jutalom, mint ahogy az őket követő kisújszállási középiskolások produkcióját, az Integrál zenekar műsorát követően is. ök mellesleg a lehető legmodernebb discózenét szeretnék nyújtani. Visszhangzik a kellemes parkfürdő, s ha még kisütne a nap is, igazán minden együtt lenne a kellemes alkotmányünnepi vasárnaphoz. Ehelyett elered az eső, az előrelátó Zahorán ernyő alá húzódva hadarva lelkesíti a hallgatóságot: „Ügy érzem, a fesztivál igazi főszereplője a közönség, ne menjetek sehová, úgyis eláll...” Egyelőre azonban Mihály bácsi óhaja teljesül, ugyanis amikor a pénztárban jegyet vált, - emigyen fohászkodik : „Kell az eső. a tengeri már nagyon elbírja!” ' » A közönség azonban hálás és kitart, egy kis égi áldás nem a világ, pláne, amikor eláll és egy igazi meglepetést okozó szolnoki együttes, a Fantom helyezkedik el a dobogón. Profikat megszégyenítő a játékuk és előadásmódjuk. Figyeljük Fenyőék reagálását; összenéznek, hízelgő jelzőket irkáinak az értékelőlapokra. Taps jutalmazza a később bemutatkozó nagyrádéi Cheops és a gyulai Standard együttest is. Milyen kár, hogy a gyulaiak olyan áhítattal zenélnek, mintha mondjuk nem is kemény rockzenét, hanem Chopint tolmácsolnának. Mondja is később, az eredményhirdetéskor a 11 évvel ezelőtti Ki Mit Tud? döntő zsűrijének döntését éppen ilyen izgalommal váró Fenyő Miklós: „Nem hátrány, ha mozgás, lendület is van a színpadon, a jó zenét el is kell adni!” Dicséri a zsüri- elnököt, hogy megértőén kritikus. szeretné elfogadtatni a hiányosságokat is, elvégre ez elengedhetetlen zálog a továbblépéshez. Feltűnő, hogy néhány együttes túlságosan nosztalgiába esik a műsorválasztásnál : harminc évvel ezelőtti stílus- és ízlésvilág tolmácsolásával próbálkoznak. Aztán nem árt, ha a megfelelő énektudás esetén érvényesül a szólisztikus szerep, egyáltalán több gondot érdemes fordítani az éneklésre. Jó, ha a stílus valamilyen egység felé törekszik, ettől az előadott zene még lehet sokoldalú, érdekes. A két győztes, a Standard — de főleg a Fantom — sok dicséretet kap, kiérdemli a Hungária őszinte elismerését. Igényes, jól hangszerelt számokat játszanak, nagyon szórakoztatóan. Sokatmondó, amit Fenyő a nagydíjas Fantom saját szerzeményű, „Száguldás” című daláról mond: ott lehetne lenni vele a magyar rock- nóták élmezőnyében... Egy kérdés motoszkál csak bennünk, amikor az értékelést hallgatjuk: elég sok szó esik az amatőr együttesek között arról, hogy megoldatlan menedzselésük, a patronáló kultúrház erejéből szakmai továbbfejlődés segítésére már nemigen nyílik mód. Akkor miért nem használják ki a bemutatkozási lehetőséget, az ilyen alkalmakat? A kétévenkénti országos amatőr könnyűzenei fesztiválra legutóbb 10 Békés megyei együttes jelentkezett. Igaz, a Megyei Művelődési Központban nem tudtak a vasárnapi füzesgyarmati rendezvényről, mégis úgy gondoljuk, akiket érdekelt, elutazhattak volna. A rendezők tetemes pénzt költöttek propagandára is, megyeszerte hirdették plakátok az eseményt. Nyitott kérdés, miért csak a mezőberényi és a gyulai együttes élt az alkalommal? Lassan alkony borul a parkra, de még nincs vége. Készülődik már az Apostol együttes, színes reflektorok villognak, profik veszik át a főszerepet. Ha kissé fáradtan is, most már vagy ezren élvezik a magyar Demis Russos, Meződi József énekét, majd nem sokkal később a piros-fehér selyembe öltözött Fenyőéket, ahogy messzire visszhangzik a boro ngós gyarmati estében éne- kük: „Csavard fel a szőnyeget. .. még ma éjjel.” Hazafelé szemüveges fiú stoppol bennünket, Szeghalomra igyekszik. Útközben elmeséli, hogy nem várhatja meg a buli végét, mindénből látott valamennyit, de most már egy kicsit elfáradt. Reggel pedig ötkor siet dolgozni a vésztői fűtőházba. Nem akar túl fáradt lenni. Fábián István Augusztus 27: A magyar filmek napja A Békés megyei Moziüzemi Vállalat az államosított magyar filmgyártás és filmforgalmazás 30. évfordulójának megünneplésére 1978. augusztus 27-én, vasárnap több filmszínházban megrendezi a magyar filmek napját. Ez alkalommal újra bemutatják — többek között — a Talpalatnyi föld, a Körhinta, a Hannibál tanár úr, a Bakaruhában, a Húsz óra, a Hideg napok, A tizedes, meg a többiek, a Szegénylegények című sikeres magyar filmalkotásokat. Békéscsabán a Brigád mozi ezen a napon a Rab Ráby, a Szabadság mozi A hamis Izabella, a Terv mozi a Bakaruhában című filmeket vetíti, Orosházán a Fotó Há- ber, Gyulán, a Petőfi moziban a Különös házasság, Szarvason a Valahol Európában, Békésen pedig a Föltámadott a tenger című filmekkel ünnepük az évfordulót. /
