Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-25 / 200. szám

1978. augusztus 25., péntek ■KHilin&Td Könnyű utólag bölcsnek lenni T udtam, hogy ez lesz a vége. Nem ritka eset, sőt mi több, lassan közhelyszámba megy az lyenfajta utólagos „jóslás”. Nem is ütközünk meg rajta. A kaján hangsúlyán sem. A napokban az egyik vállalat mérnökétől hallottam. Az történt, hogy olyan termék gyártását kezdték meg, amelyről úgy vélték, sikere lesz a piacon. Természete­sen, csak óvatosan, csak kis szériában. Időközben azon­ban kiderült, hogy egy má­sik vállalat ugyanezt az áru­cikket sokkal korszerűbb ki­vitelben és olcsóbban állít­ja elő. A ráfizetés elég ha­mar észhez térítette a válla­latot. Aztán napirendre tér­tek a dolog felett, mondván, ennyi kockázatot bármelyik gazdálkodó szerv megenged­het magának. Való igaz, a kockázat a gazdasági fejlődés velejárója. Még a megalapo­zottabb döntésnek is számol­nia kell ezzel. Csakhogy eb­ben az esetben nem ez tör­tént. — Ha tudta, miért nem szólt időben? Utólag köny- nyű bölcsnek lenni! — Kétszer szóvá tettem, de eredménytelenül. Aztán nem firtattam a dolgot, mert ke­nyértörésre került volna a sor. A válasz meghökkentett. Már azért is, mert az új ter­mék gyártásával kapcsolat­ban eléggé pontos informá­ciókkal rendelkezett. Az egyik volt egyetemi évfo­lyamtársa abban a gyárban dolgozott, ahol már koráb­ban kidolgozták az új ter­mék technológiáját. Azt is tudta, hogy korszerű gépso­rokkal rendelkeznek, és elő­reláthatólag nemcsak a ha­zai piac szükségleteit fogják kielégíteni, hanem export­igényeket is. Még számításo­kat is végzett, hogy ugyan­azt a terméket az ő vállalata mennyivel drágábban állítja elő majd, mint a másik. Va­ló igaz, hogy ennyi ismeret birtokában sokkal bátrabban kellett volna szót emelnie. Igen ám, de a javaslatot az új termékre éppen az osz­tályvezetője dolgozta ki, s a vállalat vezetői szinte ellen­vetés nélkül elfogadták. A tanácskozáson a mérnök szó­vá tette a javaslat ioghíjait. Az ő szava azonban keveset nyomott a latban. Elsősorban azért, mert csak másfél éves munkaviszonya volt a vál­lalatnál. Az osztályvezető vi­szont az alapító tagok közé tartozott. Beosztottja felveté­sét személye elleni kritiká­nak fogta fel. Mivel koráb­ban számtalan indítványát az élet igazolta, most is helyt adtak javaslatának. Bizonyára úgy számítottak, hogy ezúttal is beválik. Jól­lehet, az új termék előállítá­sát csak szűk keretben kezd­ték meg, csupán kísérleti jelleggel. Amikor kiderült, hogy rossz úton járnak, az új termék gyártásával leáll­tak. A ráfizetés csupán nyolcvanezer forint volt. Aligha fér kétség ahhoz, hogy a javaslat nem volt kellőképpen megalapozva. A tanácskozás sem korrigálta. S ebben az is közrejátszott, hogy a mérnök kifogásaira nem szenteltek kellő figyel­met. Vitathatatlan, hogy szinte minden tanácskozáson szerephez jutnak az emberi tényezők. Egyesek szavai szimpátiát keltenek, másoké ellenkezőleg. Hol erőteljeseb­ben, hol kevésbé a beosztás­nak, a korábbi magatartások pozitív, illetve negatív érté­kének is súlya van. Nem egy esetben komiszkodó hátsó gondolatok is felvillannak. „Talán azért kritizálja főnö­ke javaslatát, mert okosabb akar lenni nála, s a poszt­jára pályázik.” Minél hatá­rozottabban kerülnek előtér­be az ilyenfajta tényezők, annál inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a tanácskozás nem fogja betölteni a célját. Tapasztalatok igazolják, hogy csak akkor lehet ered­ményes, ha a javaslatot tényszerűen és sok irányban mérlegelik. Gazdasági éle­tünknek számtalan idegszála van. A piac kívánalmait, a ráfordítás nagyságát, a vár­ható bevételt épp úgy mér­legre kell tenni, mint a tech­nika legújabb vívmányait, és a munkaerőhelyzetet. Akár­melyiknél csúszik be egy hi­bás adat, utólag aligha lehet kiküszöbölni a tévedést. •gy olyan vállalatnál, ahol millióban gon­dolkoznak, 80 ezer forint nem nagy összeg. Tandíjnak azonban jelentős, s okulásul kell hogy szolgál­jon: jobb előre bölcsnek len­ni, mint utólag. (Serédi) E Miről ír a Béke és Szocializmus nyolcadik száma? Dr. Ilizarov „csodái” Egy szovjet kisvárosban, az Uraitól alig valamivel kelet­re fekvő Kurganban, külö­nös fényképeket lehet látni dr. Gavril Ilizarov orvosi rendelőjében. Az egyik fény­képcsoport „előtte és utána” készült egy észt kislányról, akinek egyik lába lényege­sen rövidebb volt, mint a másik — így született. Dr. Ilizarovnak sebészi beavat­kozás nélküli csontkezelési módszerével fokozatosan több mint 50 centiméterrel sikerült meghosszabbítania a csenevész lábat. Dr. Ilizarov betege volt Valerij Brumel, a korábbi magasugró világcsúcstartó is, aki súlyosan megsérült egy közúti baleset alkalmával. Brumelen két és fél év alatt 13 műtétet végeztek, elfogad­ható eredmény nélkül és már úgy látszott, hogy egész életére reménytelenül nyo­morék marad. De egy hóna­pon belül járni kezdett dr. Ilizarov klinikáján, négy hónap elteltével már nehéz súlyokat emelt és újabb hó­nap múltán átugrotta a 175 centiméteres magasságot. Le­het, hogy újabb világcsúcso­kat állított volna fel, de egy baleset véglegesen visszavo­nulásra kényszerítette a sportolástól. Dr. Ilizarov meg van győ­ződve arról, hogy a csont­szövetek regenerálódó ké­pessége gyakorlatilag korlát­lan. A kaukázusi pásztor fia tízéves korában határozta el, hogy orvos lesz, amikor sú­lyos betegségből gyógyítot­ták ki. A sztavropoli orvos- egyetem hallgatója lett és a második világháború idején helyezték a kurgáni kórház­ba, arra a vidékre, ahol szü­letése óta élt. Idestova 26 éve már, hogy először meg­hökkentette az orvosi vilá­got, műtét vagy gipszkötés nélkül összeillesztette a tö­rött csontokat és mindezt olyan hatékonyan, hogy a beteg törött sípcsonttal már sétálhatott egy kicsit a má­sodik vagy a harmadik na­pon. Ezreket kezelt-gyógyí- tott Kurganban, módszerét más szovjet klinikákon, to­vábbá bolgár, cseh és más országok gyógyintézeteiben is felhasználják. „A legfontosabb dolog a törött csontvégek helyes il­lesztése és biztonságos rög­zítése csonttörések esetében, de ugyanilyen fontos az ízü­letek és izmok normális mű­ködésének biztosítása is. Ha a törést gipszkötéssel rögzí­tik, ez az izmok'és a vérke­ringés kárára van. Mi ezért vékony huzalokat vezetünk át a csontok nyílásai között, és a készülékhez kötjük őket, így biztosítva a kellő távolságot és ugyanakkor elég erőssé téve a törött lá­bat, hogy a beteg járhasson rajta, vagy a törött kart, hogy a beteg súlyt emelhes­sen fel vele. Az észt kislány esetében is ezt a módszert használtuk fel a deformáló­dott csont növekedésének ki­váltására.” (Megjelent a Del­ta augusztusi számában.) „H mi világunkért” Beszélgetés Szűcs Istvánnéval, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkárával ősz közeledtével a termé­szet megadóan készül az el­múlásra. Az oktatási intéz­mények, közöttük az általá­nos iskolák is, éppen ellen­kezőleg, ilyenkor újhodnak meg. Az öreg vagy éppen­séggel frissen emelt falak kö­zött ezekben a napokban új és új tervek születnék, vára­kozástól vibrál a levegő. En­nek a sajátos, éppen ősszel virulni kezdő világnak egyik meghatározó, éltető ereje az úttörőmozgalom. Szűcs Istvánnéval, a Ma­gyar Úttörők Szövetsége fő­titkárával beszélgettünk azokról az elképzelésekről, amelyek segítségével minden eddiginél színesebbé, tartal­masabbá, hasznosabbá kíván­ják tenni a gyerekek életét. — Milyen alapvető, fon­tos feladatok teljesítését tűzte ki célul az úttörő- csapatok elé 1978—79-reaz úttörőszövetség? — Az előttünk álló tanév­ben szövetségünknek az a feladata, hogy változatlanul kövesse az elmúlt esztendők­ben kialakított fő irányvona­lát, továbbra is törekedjen a társadalom és a gyerekek igényeinek összekapcsolására. Olyan programot biztosítson az úttörőcsapatok tagjainak, amelyekben egyaránt lehető­ségük nyílik a közösségi, köz­életi tevékenységük kibonta­koztatására, az egyéni fele­lősségtudatuk fokozására, az iskolán kívül szerzett isme­reteik alkalmazására és bő­vítésére, a számukra előírt alapkövetelmények teljesíté­sére. Továbbá játékra, test­edzésre, a tudománnyal, a technikával és a művésze­tekkel való érdekes találko­zásokra, a felnőttekkel való kapcsolatok további erősíté­sére. 1979 — a gyermekek nemzetközi éve — Jövőre az egész világ figyelme hatványozottan fordul a gyerekek felé, hi­szen 1979-et az ENSZ a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította. Mi­lyen módon jut szerephez ez az esemény a Magyar Úttörők Szövetsége prog­ramjában? — Áthatja és meghatároz­za azt. Központi kérdés lesz a gyermekek helyzetének elemzése, élet- és tanulási feltételeinek biztosítása, a gyermekek jogainak, érde­keinek képviselete, védelme. A felnőttek cselekvő aktivi­tása, törődése mellett, a kis­dobosoknak és az úttörőknek is módjuk lesz arra, hogy ne csak elfogadják a segítséget, hanem aktívan részt vegye­nek saját közösségük életé­nek megszervezésében, kör­nyezetük alakításában, sok­féle módon erősítsék a világ gyermekeivel való együttmű­ködésüket, barátságukat. A gyermekek nemzetközi évével összefüggésben érde­mes megemlítenünk az út­törőév fontos politikai ese­ményeit — a KMP, aKIMSZ megalakulásának, a Tanács- köztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját —, amelyeknek nevelési lehetősége ott kez­dődik, hogy fel kell ébresz­teniük a gyerekek kíváncsi­ságát a történelmi kor iránt. Igyekszünk felfedni előttük az akkori kor és mai életünk tartalmi kapcsolatát. Ehhez a munkához biztosít lehető­séget „A mi világunkért” el­nevezésű mozgalom, amely a gyermekek tennivalóit fog­lalja keretbe. A mozgalom lehetővé teszi, hogy a kisdo­bos- és úttörőközösségek megismerjék szocialista va­lóságunkat, tettekkel bizo­nyítsák, készek dolgozni, ál­dozatot vállalni a mi vilá­gunkért, hogy kifejezzék együttérzésüket, szolidaritá­sukat az elnyomott országok népeivel, gyerekeivel, hogy érzékeljék, vannak olyan everekek, akik nem élnek olyan boldogan, mint ők. Mó­dot nyújt ahhoz, hogy tettek­kel bizonyítsák, méltók elő­deik munkájához, életéhez. A mozgalmat Zánkán hirdet­tük meg a közelmúltban. „A mi világunkért” mozgalom kiemelkedő, központi rendez­vénye lesz a nemzetközi gyermeknaphoz közel eső időpontban megrendezendő nagyszabású, országos játék, amelynek célja a különböző országok, népek játékainak, dalainak, kultúrájának meg­ismerése. Nincs két egyforma csapat — A mozgalom, mond­hatnánk, ajánlás, amely lehetővé teszi, hogy az út­törőcsapatok fejlettségi szintjüknek, sajátosságaik­nak, lehetőségeiknek meg­felelően határozzák meg feladataik sorrendjét, a tevékenység formáját. Ha­sonló önállóságot már ko­rábban is biztosítottak a csapatoknak. Hogyan él­tek eddig ezzel a lehető­séggel, előbbre lépnek-e jövőre az úttörőcsapatok ezen a területen? — Nincs két egyforma út­törőcsapat. Az a tapasztala­tunk, hogy érdekes progra­mot csak ott valósítottak meg, ahol messzemenően fi­gyelembe vették a gyerekek igényeit, a csapat körülmé­nyeit. A legtöbb helyen jól éltek ezzel a lehetőséggel. Igaz, akadnak olyan közös­ségek, ahol adósak az önálló kezdeményezéssel. Ügy tűnik azonban, hogy az elmaradók is felzárkóznak, ösztönzi őket több példa is, néhány érdem­leges helyi ötletet ugyanis országos szintre emeltünk. Így történt ez többek között a „Kék nyakkendőért” és a „Vörös nyakkendőért” felvé­teli próbával is. — Milyen akciók, próba- rendszerek, szemlék és ve­télkedők teszik teljessé a kisdobosok, úttörők jövő tanévi szervezett, közössé­gi programját? — Ezek tulajdonképpen „A mi világunkért” mozgalom részeként ajánlások, sokféle­ségük a gyerekek érdeklődé­sét tükrözi. Mindenki megta­lálhatja saját érdeklődésé­nek, tehetségének megfelelő tevékenységi formát. A tu­dományos-technikai szemlék, a különböző tudományok, a technika, a mezőgazdaság iránt érdeklődőknek nyújta­nak hasznos elfoglaltságot. A „Művészetek vándorútján” kulturális játék, amely ér­dekes, vonzó művészeti ágak megismerését, gyakorlását biztosítja, fejleszti az anya­nyelvi kultúrát. A „Barátunk a könyv, a múzeum, a film...” közművelődési játék, célja az önművelés. Az 1978—79-es úttörőévben is sor kerül a kulturális szemlére, az ének­lő rajok országos találkozó­jára, az úttörőzenekari fesz­tiválra, a riportervetélkedő­re, a Kazinczy-versenyekre, a gyermekhősök találkozójá­ra. Folytatjuk a Teremtsünk értéket! akciót, az Edzett if­júságért tömegmozgalmon belül az ügyesség-bátorság sportjátékot, az úttörőolim­pia versenysorozatát, a Szü­lőföld-expedíciót, és ezúttal is sor kerül honvédelmi ver­senyekre, az úttörőgárda szemléjére. Ezek a progra­mok folyamatos, egész éves elfoglaltságot teremtenek a gyerekeknek. R11 napos tanítási hét — Hogyan tudja segíteni a Magyar Úttörők Szövet­sége az új nevelési-oktatá­si dokumentumoknak meg­felelő nevelőmunkát az is­kolákban, miként kívánnak közreműködni a tizenegy napos tanítási ciklus ered­ményessé tételében? — Az úttörőcsapatok so­kat tehetnek azért, hogy a tanulással kapcsolatban po­zitív vélemény alakuljon ki a gyerekek között, ösztönöz­zék az iskolai kötelezettségek elvégzésére az úttörők tár­saikat, és bátran marasztal­ják el azokat, akik nem ta­nulnak, hiszen tanulni nem­csak „gyermeki”, hanem ál­lampolgári kötelesség. Az úttörőmozgalom sok olyan formát teremt, amelynek tág határai között a gyerekek a tanítási órákon szerzett tu­dásukat szinte rendszeres egységbe foglalhatják, össze­függéseiben ismerhetik meg környezetüket, ugyanakkor a csapatos kutatások, munkák a társadalmi beilleszkedésre készítik fel a gyerekeket. A tizenegy napos tanítási hét bevezetésével jobban össze kell hangolnunk tevékenysé­günket a különböző művelő­dési intézményekkel, hogy a tanórán kívüli nevelési al­kalmak, események valóban jól szolgálják a gyerekeket. — Az előzetes tervek sze­rint a gyermekek nemzet­közi éve alkalmából ha­zánk ad otthont a CIMEA által megszervezett euró­pai gyermektalálkozónak, valamint Budapesten ta­nácskozna egy kormány- szintű fórum a gyermekek helyzetéről, jogairól. Mi­lyen teendők várnak mind­ezzel kapcsolatban a Ma­gyar Úttörők Szövetségé­re? — 1979 augusztusának első felében az úttörőszövetség központi táboraiban biztosí­tunk helyet az európai gyer­mekek találkozójának. Igyek­szünk felhasználni az I. nem­zetközi gyermekfesztivál ta­pasztalatait. Azt szeretnénk, ha programunk kifejezné az európai enyhülés, a béke és barátság gondolatát. A mint­egy tíznapos táborozás során baráti találkozókra, kulturá­lis és sportrendezvényekre kerülne sor. Terveink sze­rint vendégeink három-négy napot megyékben, csalá­doknál töltenének el, így közvetlen benyomásokat sze­rezhetnének életünkről, ala­posan megismerhetnék a ma­gyar pajtásokat, szüleiket. A kormányszintű tanácskozás­sal kapcsolatban: a Magyar Úttörők Szövetsége tagja az előkészítő bizottságnak, és természetesen részt vesz a program előkészítésében. Szeptemberben minden út­törőcsapathoz eljut a Ma­gyar Úttörők Szövetsége le­vele. Érdemes idézni: „...Ér­dekeljen minden, ami a csa­ládban, az iskolában, lakó­helyeteken, hazai tájakon és a világ különböző országai­ban történik. Akarjatok, tud­jatok beleszólni a kis és nagy közösségek dolgaiba, és ne mulasszatok el semmit, ami­vel tenniakarásotokat bizo­nyíthatjátok, s ami gazda­gabbá teheti a most kezdő­dő úttörőével A mi vilá­gunkért azzal tehettek a leg­többet, ha megértitek örö­meit és gondjait, ha akartok érte — ma még gyerekként, de holnap már felnőttként — cselekedni.” Bocs Ferenc tényleges kulturális forrada­lom továbbfejlesztésének egyes kérdéseiről. George Harris. Kanada Kommunista Pártja KB tag­ja, a kanadai munkásmozga­lomban tapasztalható új ten­denciákat ismerteti. (KS) A kommunista és munkás­pártok elméleti és tájékozta­tó folyóirata vezető helyen közli Borisz Ponomarjovnak, az SZKP KB Politikai Bi­zottsága póttagjának, a KB titkárának „Veszélyes irány­vonal” c. cikkét, amely az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakával pár­huzamosan tartott NATO-ta- nácsülés határozatainak isme­retében elemzi a jelenlegi nemzetközi helyzetet, az eny­hülés, a leszerelés kilátásait. Enrique Pastorino. a Szak- szervezeti Világszövetség fő­titkára a IX. szakszervezeti világkongresszus munkáját, határozatait ismerteti. A tudományos-technikai haladásnak, mint a fejlett szocializmus építése fontos tényezőjének szerepéről fejti ki gondolatait Antonin Ka- pék, a GSKP KB Elnökségé- : nek tagja. Sri Lanka Kom-' : munista Pártja X. kongresz- ; szusáról Pieter Keuneman, a ; párt főtitkára ; a Svájci Mun- : káspárt XI. kongresszusáról ^ pedig Otto Schudel, a párt ! ellenőrző bizottságának tagja ; tájékoztatja a folyóirat olva- ; sóit. ; Köpeczi Béla akadémikus, - a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkárhelyettese i „Kultúra, értékrend, élet- 1 mód” c. cikkében a szocializ- ; mus fejlődésének mai szűk- ; ségleteiből kiindulva szól a ­A kis csóka még a földrengéskor esett ki a fészekből a békési múzeumban. Azóta felnőtt, megbarátkozott az emberekkel, és produkálja magát. Képünkön napozási tudományát mutatja be a vendégek nagy derültségére Fotó: Orbán Károly

Next

/
Thumbnails
Contents