Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1978. augusztus 20., vasárnap Egyetértésben, együtt, egymásért írta: Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke hogy pártunk a nemzetiségi politika végrehajtását alapvető elvi kérdésnek tekinti. Ez szövetségi politikánk fontos része. Jelentősége nemcsak belpolitikai. Az imperializmus napjainkban éppen a nacionalizmus felszításával — miután sok más eszköze csődöt mondott már — igyekszik a szocialista országok közé éket verni. Ehhez a nemzetiségi kérdést is felhasználja. Csak a politikai rövidlátók nem veszik észre, hogy nem a nemzetiségiek ügyét viseli szívén az imperializmus, hanem a szocializmus megsemmisítését. A mi nemzetiségi politikánk, amely a marxizmus—leninizmus tanítására épül, egyértelműen és határozottan visszautasít minden soviniszta megnyilvánulást. Űgyszintén ellene vagyunk az erőszakos asszimilációnak is. A hazánkban végbement nagy társadalmi és politikai átalakítás a szocialista társadalom építése, a párt által kidolgozott helyes politika, a munkásosztály hatalma megteremtette a nemzetiségi kérdés végrehajtásának alapját, amelyben részt vettek a nemzetiségiek is. Ide tartozik a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a megyénkben végbement iparosítás, a kommunális, kulturális, egészségügyi téren elért eredmények, s mind-mind ezek együttvéve nemzetiségi politikánk mindennapi felszínen tartását is szolgálták. A munkában, a jogok gyakorlásában nincs különbség magyar, szlovák, német, délszláv anyanyelvet beszélő állampolgár között. Az emberek társadalmi megbecsülését mindenkor a végzett munka, a közösségért való fáradozás alapozza meg. A megye 15 országgyűlési képviselője közül ilyen mérce alapján négy nemzetiségi, Békéscsaba városban, Tótkomlós nagyközségben a tanácstagoknak 40—50 százaléka szlovák, Méhkeréken 90 százaléka román nemzetiségű. A nemzetiségi kulturális élet gerincét az öntevékeny csoportok alkotják. Kiemelkedik ezek közül a békéscsabai Balassi táncegyüttes, amely több országban figyelemreméltó sikereket ért el, vagy a kedves színfoltot jelentő tót- komlósi úttörőzenekar. A nemzetiségi kultúra megbecsülését mutatja a kedvező feltételek megteremtése mellett, hogy Tomasovszki Mihály- né szarvasi szlovák énekes a Népművészet Mestere kitüntetés tulajdonosa. Nyisztor György, az eleki művelődési otthon igazgatója, Lipták Pál, a megyei könyvtár vezetője a legmagasabb elismerésben részesültek, a Kossuth- díj tulajdonosai. Elmondhatjuk azt is, hogy Békés megye igen gazdag a nemzetiségi, népr rajzi hagyományokban, amelyek gyűjtése az ut bbi időben fellendült. Három tájház is felépült, szlovák nemzetiségi Békéscsabán, Tótkomlóson és Szarvason, rövidesen elkészül a román és német táj ház, amelyek a nemzetiségi hagyományok méltó őrizői és ápolói lehetnek. Büszkék vagyunk arra, hogy jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki a megyénkben megrendezett I. nemzetközi néprajzi nemzetiségi kutató konferencia. Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban külön nemzetiségi osztály segíti ezt a tevékenységet. De 19/7-ben a „Békés megyei románok” című kiállítás is jól szolgálta a nemzetiségi közművelődés céljait. Az országos rangú gyulai Várszínház a nemzetiségiek anyanyelvén tartott előadásai a szomszédos szocialista országok művészeinek közreműködésével szintén az anyanyelvi kultúra ápolását, nemzetiségi politikánk gazdagítását szolgálták, a barátság hídját építették. Megfelelő módon és formában segíti a hagyományok ápolását a megyei Jókai Színház is. A történelmi körülmények alakították megyénk népességének arculatát több nemzetiségűvé. A százados együttélés során az itt letelepedett szlovákok, románok, németek és délszlávok alapvetően megőrizték etnikai sajátosságukat: nyelvüket, kultúrájukat. Mindezt a kizsákmányoló uralkodó osztályok politikájának ellenére, amelynek egyik jellemzője az az elfogult nacionalizmus volt, amelyet már száz éve túlhaladott a történelem. A melldöngető dzsentri nemzetieskedés, az illúziót kergető sovinizmus — asszimiláló törekvésein túl — a dolgozó osztályok megosztására is törekedett. A felszabadult Magyarországon megteremtődött munkáshatalom ilyen történelmi örökséggel volt kénytelen többek között szembenézni. Már első alaptörvényünk biztosította az országunkban élő nemzetiségiek teljes politikai, társadalmi és gazdasági egyenjogúságát, anyanyelvűk, népi eredetű kultúrájuk hagyományainak ápolását, és fejlesztését. Ahogyan a dolgozó emberek világosan látó többsége nemzetiségi hovatartozandóságuk ellenére együtt küzdött az elnyomás ellen, úgy a felszabadulás után még inkább erősödött együvétartozásuk a boldogabb jövőt építő munkában. Az új államhatalom hátat fordítva a széthúzást, viszályt hozó, népünket is a sír szélére taszító reakciós politikának, az egyenrangú, együtt és egymásért élés szocialista tartalmát kifejező lenini nemzetiségi politika elvi, és azt megvalósító gyakorlat útjára lépett. A hazánkban élő nemzetiségek fejlődése sem volt töretlen. 1956 előtt az ország politikai életében, gazdasági te- 'rületen elkövetett hibák, a személyi kultusz, a törvénysértések, s ezek kedvezőtlen hatása érződött az itt élő nemzetiségiek körében is. Igaz, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége az 1954—55-ös években na- pirender tűzte a hibák kijavítását, de alapvető változást az ismert politikai és egyéb okok miatt megvalósítani nem tudott. Nemzetiségi politikánkban dinamikus fejlődést az MSZMP 1958, illetve 1968-ban hozott határozatai teremtettek. Lényegében ettől kezdve sikerült Békés megyében is az itt élő négy nemzetiség számára számottevő eredményeket elérni és biztosítani maradéktalanul a kisebbség alkotmányban lefektetett jogait. Saját körülményeink, politikai tapasztalataink is igazolják, hogy a nemzetiségi politika lenini megvalósítása csak a szocializmus általános fejlődésének függvényében lehetséges. Ott, ahol a szocializmus építése problémákkal küzd, ott a nemzetiségi politika megvalósításában is gondok támadnak. Az MSZMP XI. kongresszusának beszámolója hangoztatta: „Pártunk azt vallja, hogy a lenini nemzetiségi politika érvényesítése nélkülözhetetlen feltétele a szocialista országok belső szilárdságának ugyanúgy, mint a szocialista országok összeforrottságának, a népek barátságának. Arra törekszünk, hogy a hazánkban élő német, szlovák, délszláv, román és más nemzetiségek, valamint a szomszédos országok magyar nemzetiségű lakossága hidat alkossanak országaink között.” Békés megye lakosságának összetételére jellemző, hogy a hazánkban élő négy nemzetiség mindegyike megtalálható itt; szlovákok, románok, délszlávok, németek. Az összlakosság 14— 15 százaléka beszéli a négy nemzetiségi nyelv valamelyikét. Ez is indokolja a velük való rendszeres törődést. Ez év elején az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága tekintette át a megye nemzetiségi kulturális tevékenységét. Még ez évben a megyei tánács végrehajtó bizottsága a Politikai Bizottság 1978. január 10-i határozatából adódó állami feladatokat tárgyalja meg. Megyénk, de az ország más területén is a nemzetiségiek és a magyar lakosság között teljes az egyetértés minden vonatkozásban. Az itt élő nemzetiségiek számtalan esetben, különböző fórumokon kifejezésre juttatták és juttatják, nemzetiségi politikánk legfőbb eredménye abban van, hogy a lenini nemzetiségi politika alapvető elvei és az alkotmányban biztosított jogok a gyakorlati életben helyesen valósulnak meg. Kifejezésre juttatták azt is, hogy minden területen érvényesül a párt és a kormány programjában a szó és a tett egysége. Ebből a szempontból semmi nem indokolná, hogy rendszeres időközönként a nemzetiségi feladatok napirenden szerepeljenek. Azonban a kongresszusi megállapításból egyértelműen kitűnik, E leken, ahol három nemzetiség lakik, a tanácstagok 20 százaléka román, 14 százaléka német, és 11 százaléka szlovák nemzetiségi dolgozó, de ehhez hozzátesszük, hogy a városokban és nagyközségekben párt- és állami vezetők is szép számmal találhatók köztük. Ezt az is mutatja, hogy az irányítók között nincs különbség magyar, vagy nemzetiségi között. Teljes egyetértés jellemzi az itt élő nemzetiségiek egymáshoz való viszonyát, a magyar és a nemzetiségi lakosság közötti összhangot, együttműködést. A párt politikája mellett a magyar és nemzetiségi lakosság e nagyszerű együvé tartozásához hozzájárult az is, hogy a magyar lakosság elvileg, politikailag egyaránt tudatosan érti és- támogatja a nemzetiségi politika sikeres végrehajtását. Hasznos és megemlítésre méltó, hogy a jelzett politika értelmében megyénkben a nemzetiségi lakosok számarányának figyelembevételével hoztuk létre a nemzetiségi nyelven és nemzetiségi nyelvet oktató iskolákat. Általános iskolák és óvodák mellett szlovák és román tanítási nyelvű gimnáziumok működnek Békéscsabán, illetve Gyulán, továbbá délszláv nyelvű iskola és német nyelvet oktató iskolák is tevékenykednek a megyében. Az elmúlt öt esztendőben a nemzetiségi nyelvet oktató iskolák száma ugyan nem növekedett, sőt egy-két területen (a kültelki általános iskolák megszűnése miatt) csökkent, de a tanulócsoportok és a tanulók száma 50 százalékkal nőtt. Hasonló a fejlődés a nemzetiségi óvodák tekintetében is. Az oktatói munkát segítő személyi és tárgyi feltételek általában biztosítottak, nem jobbak, de nem is rosszabbak a magyar intézményekénél. Feladatnak tekintjük az elért eredmények mellett továbbfejleszteni a nemzetiségi iskolákban tanító pedagógusok irodalmi, nyelvtörténeti, pedagógiai, módszertani felkészültségét, amely minden tekintetben nagyon fontos. Mindemellett a nemzetiségi oktatás tartalmi színvonalát nagyban segítené, ha a ’ pedagógus-utánpótlás biztosítása- érdekében a tanárképző főiskolákon, egyetemeken, a román, szlovák, a szerb, a horvát és a német nyelvszakon jobban figyelembe vennék a jelentkező nemzetiségiek számarányát. Az oktatással párhuzamosan a nemzetiségi dolgozók körében folytatott kulturális tevékenység a megye közművelődési munkájának szerves része, melynek fejlesztésében újabb fellendülést hozott a Központi Bizottság 1974. márciusi határozata. A közművelődés színvonalának és tartalmának további javítása érdekében azonban biztosítanunk kell, hogy ne csak általában a nemzetiségi kultúra, a népi hagyományok terjedjenek — bár önmagában véve ennek is nagy a jelentősége —, hanem a tartalmasabb szocialista eszmeiségű művek, alkotások és hagyományok is. Tovább kívánjuk folytatni a nemzetiségi településeken, a közintézményekben — tanács, könyvtár, iskola, művelődési ház, — két vagy több nyelvű feliratok mellett az utcák és terek elnevezését kiemelkedő nemzetiségi történelmi személyekről. Támogatni kell az olyan kezdeményezéseket is, — főleg azokban a községekben, ahol többségben nemzetiségiele élnek —, hogy a családi eseményeket (névadó, esküvő, temetés) anyanyelvükön rendezzék. Szembe kell szállni a helyenként megnyüvánuló nézetekkel — melyek szerint nem szükséges a több nyelvű felirat, hiszen ezt nem igénylik —, nehogy mindez ellentéteket szüljön a magyar és a nemzetiségi lakosság között. Pártunk és kormányunk változatlanul azt a lenini elvet követi, mely szerint a többségi nemzet, ha őszintén híve az emberi egyenlőségnek, az igazi szabadságnak, demokratizmusnak, a kisebbségi kérdés végleges és helyes megoldásának, nem tűrheti, nem fogadhatja el a teljes egyenlőség csak formális biztosítását. Nemzetiségi politikánk alapvető elveinek kidolgozása mellett figyelemre méltónak tartjuk a nemzetiségiek országos szövetségeinek a gyakorlati végrehajtás szempontjából végzett tevékenységüket és munkájukat. ' Nagy érdeklődéssel tekintünk ez év őszén sorra kerülő kongresszusaik elé. Meggyőződésünk, hogy ezen tanácskozások általában elősegítik a nemzetiségiek és a magyar lakosság közötti testvéri-baráti együvétartozást. Erősíti a szocialista nemzeti egységünk szervezeti, és tartalmi színvonalát, a nemzetiségiek összekötő szerepét a népek közötti barátság fejlesztésében. Fontos hídépítő szerepet töltenek be, erősítik az internacionalizmus szellemét. T udjuk, augusztus 20.: az alkotmány, a kenyér ünnepe. A kenyéré, amelyet „életnek” is hívunk. A mi életünk kenyere a szocializmusban testet öltő, nem formális, hanem lényegi emberi szabadság. Alkotmányunk ezt deklarálja, s a kenyeret teremtő dolgos mindennapok során ezt valósítjuk meg magyarok, szlovákok, románok, németek, délszlávok egyetértésben, együtt egymásért. Képek a nemzetiségiekről Nyisztor György, az eleki Kétnyelvű felirat Békéscsaművelődési báz Kossuth- bán díjas igazgatója Szlovák tájház Békéscsabán Az eleki nemzetiségi együttes « Részlet a tótkomlósi tájházból
