Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-19 / 195. szám
1978. augusztus 19., szombat o Tanul a paksi atomerőmű üzemeltető „törzsgárdája” Tanfolyamok az NDK-ban, Csehszlovákiában, Bulgáriában Tudományosan kidolgozott program szerint tanul a Pakson épülő első magyar atomerőmű üzemeltető „törzsgárdája”. összesen három- és fél százan vesznek részt a képzésben, mérnökök, üzemmérnökök, technikusok akik közveltenül irányítják majd a technológiai folyamatokat, az atomerőmű kezelői és karbantartói lesznek. A paksi atomerőmű magyar—szovjet államközi egyezmény alapján, szovjet tervek és technológia alkalmazásával épül fel. Ezért a szakemberképzésben is nagy részt vállal a szovjet fél. A novo-voronyezsi atomerőmű oktató- és gyakorlóközpontjával kötött szerződés alapján a magyar szakemberek tanulmányozhatják az ottani berendezéseket, amelyek azonosak a Pakson felszerelésre kerülő reaktorokkal. A hazai intézmények közül a Központi Fizikai Kutató Intézet és a Budapesti Műszaki Egyetem is segíti a paksi szakembergárda kiképzését. De tanulnak magyar atomerő- művesek az NDK „atomiskolájában”, Csehszlovákiában és Bulgáriában is. Az üzemeltetők Pakson részt vesznek az atomerőmű technológiai szerelésében, ott vannak a minőségi munkák ellenőrzésénél, a kész egységek próbájánál, az üzembe helyezéseknél. Ugyanakkor már mesz- szebbre is gondolnak a szakképzés irányitói, a középfokú atomenergetikai képzés megalapozása céljából két szak- középiskola kapta feladatul atomerőműves tagozat szervezését, a budapesti már működik, a pécsi 1979-től indul. A szekszárdi szakmunkásképző iskola a hagyományosszakmákat tanuló fiataloknak nyújt atomerőműves képzést. Ezek a tanulók gyakorlatuk egy részét a paksi atomerőműben tölthetik, az olyan zónában levő üzemekben, ahol 18 éven aluliak foglalkoztathatók. A Sebes-Körös szürke aranya 1978. augusztus 11., reggel 7 óra. A szeghalmi Sárréti Tsz homokkitermelő brigádja megkezdi a munkát a Sebes-Körösön, a Szeghalomtól délkeletre eső folyószakaszon. Szivattyús berendezéssel homokot termelnek ki a folyóból. A gép: egy hathengeres, 100 lóerős Csepel Diesel. Az emberek: Boruzs István, Boruzs Sándor (”... az öcskös... — mondja István — ; igaz, ő a nagyobb, én kisebb vagyok».”) és Réti József. Még hárman dolgoznak a brigádban, de ők most költözködnek; egyik helyről a másikra a folyón. Meg a brigádvezető. Délelőtt 10 tájban tönkremegy a szivattyúház, le kell szerelni. Fél tizenkettő körül érkezik az újságíró. Mezőhegyes — isméi az élen N A termelőüzemek, vállalatok, így a mezőgazdasági üzemek munkája is évről évre mérlegre kerül. Az adott gazdasági év eredményei alapján a legjobbak elnyerhetik a Minisztertanács és a SZOT vörös zászlaját, illetve a Kiváló Vállalat, vagy Kiváló Szövetkezet címet. A kitüntetések sorában most egy újjal ismerkedhetünk meg, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium termelési nagydíjával. A termelési nagydíj odaítélésének fontos sajátossága, hogy nem egy év munkáját, hanem a gazdálkodás hosszabb távon elért tartós eredményeit veszi figyelembe. Az ország öt nagy tájegységében évenként egy-egy üzem érheti el a kitüntetést. A tiszántúli tájegység mezőgazdasági nagyüzemei közül elsőként a Mező- hegyesi Állami Gazdaság kapta meg ezt az elismerést. A gát és a folyómeder közt fényben fehérük a homokprizma. A tetejére botokkal alátámasztott cső vezet, ebből ömlik a finom, barnásszürke homok, némi vízzel elegyesen. Ha ömlik. Mert most áll a gép. A brigád a kerekes kalyiba árnyékában. Éppen ebédhez készülődnék. Boruzs István jön le velem a folyóhoz. Alacsony, mokány kis ember; munkaruhája: fürdőnadrág és sapka. Hajában, szakállábán ősz szálak; hamiskásan mosolyog. A hajónak, mint * minden valamirevaló vízi járműnek, neve és száma is van: TM 4297 Irén. Körülötte üres olajoshordók a vízen: ezek tartják a nyomócsövet, amiben partra fut a homok. A munkások sem akárkik. Szakemberek: folyamrendészetből és úszó munkagép kezeléséből tettek vizsgát. Folyókanyarban vagyunk, annak is a belső oldalán; itt rakja le a Sebes-Körös a finom, építkezéshez való homokot. * — Kétezer köbméter homok lehet itt alattunk; eny- nyi lesz, ha mindet ki tudjuk szippantani. Hajtja a víz magával. Ezt a homokpadot már kiszedtük egyszer, de a folyó újból ide hordta. — Így hát a folyó adja a kenyerüket... — Az. — Könnyű kenyér? — Nem. A homok, az nehéz... Irénhez közel, a parton egy másik hajó: a Jutka. Belsejében vas, cső, szerelékek, láncok, létrák, bunkók. — Ezek a „lányok” a szeretőik? — Mint munkaeszközt, szeretjük őket valóban. Szeretni kell, ha kenyeret ad, még ha nehéz is... Én már tízéves koromban húztam a faternak a talicskát. Akkor négyen szedtük egy hajóra a homokot, s pallón talicskáz- tuk ki. Később jött a szállítószalag, de még mindig lapáttal szedtük a folyófenékről. Csak ezután jött a szivattyú... * Vége az ebédidőnek; jönnek a többiek, hozzák a szivattyúalkatrészeket. Irén karcsú derekára felkerül a járópalló; beszállnak, neki- ál'lnak, rakosgatnak. — Hány éves, Pista bácsi? — Most 51 éves vagyok. — Mennyi homokot termelt ki 40 év alatt? — Régen napi három-négy köbmétert, mostanában meg 16—18-at hozunk felszínre. Számolja ki... ! Megfogják a meghibásodott szivattyúházat, a hajóból vigyázva a part szélére teszik, viszik fölfelé. — Fogd meg! Most emeld...! Óvatosan... ! Odafönt megfogják a jót, s hozzák viszgrillsütő Az év végéig még több mint 3000 grillsütőt gyárt a kereskedelemnek a VBKM. Így összesen az idén körülbelül tízezret szállítanak belföldre, bár az eredeti éves igény csak 6000 volt. A gyár ezt a mennyiséget a gyorsan növekvő igények kielégítésére nagy részt már az első félévben legyártotta, ezek el is fogytak az üzletekben. A grillsütők előállításában részt vevő kollektívák munkaversenyben vállalták a több ezres terven felüli gyártást és szállítást. A VBKM ebben az évben több mint egymilliárd forint értékben szállít a kereskedelemnek fogyasztási cikkeket, elsősoran a fent említett grillsütőkből és a különböző típusú villanytűzhelyekből. Ez utóbbiból tavaly 17 ezer készült a gyárban, az idén december végéig 23 ezret adnak át. sza. Nem bíbelődnek vele; a part szélére dobják, a puha homokra. Mielőtt beemelik, lemossák. — Rossz időben mit csinálnak? — Várunk. Vicceket mesélünk, rádiót hallgatunk, főzünk. — Mit főznek? — Paprikáskrumplit, lebbencset, betyárost, zsírba^ sült krumplit, halat. — A betyáros milyen? — Zsíros tészta paprikásán, krumplival. Megfőzzük, utána megsütjük. De ne csak ezt írja meg, hanem azt is, hogy tizenhat kilométerre jövünk, megyünk, nem bírnak bennünket szállítani. Ha eső van, ha sár, gyalog kell jönni, menni. Azt ígérték: lesz motorcsónak. Volt már egy, de tönkrement, öt éve ment tönkre — most már biztosan lesz új... Évek kérdése az egész. Közben, ki jobbról, ki balról, ki hátulról körülfogják a beteg masinát. Húz- zák-vonják, tépik, ütik, csavaroznak rajta. Nincs olyan, aki feliből-harmadából állna hozzá, aki ne mozogna. Teljesítményre dolgoznak. Tóth Gábor a munkavezető: a gépész. * A parti, kerekes házikó ajtaján lakat fityeg, a kulcscsomón sörbontó. Odabent Egy csaknem 20 ezer hektáros gazdaság minden területén kiváló eredményt elérni nem kis dolog — ezt a laikus is azonnal láthatja. A szántóterület 17 ezer hektárját művelni, a gazdaság 13 ezres állatállományát gondozni, az egyes ágazatok munkáját összehangolni hatalmas, szerteágazó feladat. A gondokat csak növelte, hogy tavaly, január elsején Mezőhegyeshez csatolták az elég gyengén gazdálkodó hálók, varsák felakasztva; oldalt a falon gumicsizmák, középen vizesbödön ; kis kályha, nagy üst. Bográcsban : a déli étel. várja az estét. A kocsi árnyékában kis sámlik, fahulladék. És egy vas ágas a bográcsnak. Nemrég égett alatta a tűz. — Azért egy jobb kalyibát is megérdemelnének —mondom, amikor visszamegyek. — Azzal nincs bajunk — mondják. — Csak egy motorcsónak lenne, vagy egyGAZ- kocsi. Dolgoznak. — A házat kell hátrább ütni...! Nézzük csak! Egyszerre üssük csak...! Én az előbb meg se bírtam mozdítani... * ■ Néhány kilométerrel lejjebb teherautók rakodnak egy másik, nagyobb homokprizmából. Egy 17 tonnás utánfutós első kocsija épp most lett tele. így, homokkal púpozva rátolat a még üres pótkocsira, amely az előbb tengelyig süllyedt a puha homokban. A motoros kihúzza a pótkocsit, de vesztére, mert tíz méterrel ar- rább maga' süllyed el. — Karcagra vinnék a homokot; itt vannak éjszaka óta. Tegnap este érkeztek, de mindenütt azt kérdezték, merre van a föveny, így aztán nem találtak ide. Arrafelé fövenynek hívják a homokot... * Elmondom Szeghalmon a brigád problémáját az elnökhelyettesnek. A válasz: — Három GAZ-kocsink van a tízezer hektáros területen, amelynek átmérője 32 kilométer. Ezzel a három kocsival a főagronómus, meg a két főágazatvezető járnak, tőlük nem vehetjük el... Csak mostanában kezdtek ott termelni, ahol találkozott velük, korábban nem messze, a hídnál dolgoztak. Dolgozóink maguk járnak ki munkahelyükre, de a homok- ki terhelőkkel már így is kivételt tettünk: nekik kifizetjük a benzint. Ettől függetlenül mindent megmozgattunk, hogy a tavaly lerobbant terepjáró helyett egy újat kapjunk. Ha meglesz, az őket fogja vinni rossz időben. Bánkúti Állami Gazdaságot, de az összeforrott kollektíva ezzel a feladattal is megbirkózott. Acélos búza A termelési nagydíj elnyerésének feltételei között, első helyen szerepel a következő : azok a nagyüzemek kaphatják meg az elismerést, melyek élenjárnak a legjobb kenyérminőséget adó búza termelésében. De van emellett egy másik követelmény is; a jó minőséget gazdaságosan, nagy mennyiségben kell előállítani. Aki jártas a mezőgazdaságban, az tudja, a két feltételt nagyon nehéz összeegyeztetni. Viszonylag könnyű kis területen alacsony termésátlaggal kiváló minőséget produkálni, sőt nagy mennyiséget is elő lehet állítani magas ráfordítással, de megtalálni az ellentmondásos tényezők között az optimumot — ez minden mezőgazdász álma. No persze a mezőhegyesi szakemberek nem álomfejtéssel érték el, hogy az 5000 hektáros búzatermő-területen két év alatt 50 százalékkal emelték a termésátlagot úgy, hogy közben javult a minőség is. Ehhez az kellett, hogy tudományos alapon megállapítsák, hol mit érdemes termeszteni. A növénytermelési főágazat struktúráját gondos elemzések után négy fő növényre szűkítették le: a búzára, a kukoricára, a cukorrépára és a lucernára. E szerkezet kialakításában nagy szerepe volt, hogy olyan növényeket válasszanak, melyek a talaj, az éghajlati és az ökonómiai viszonyoknak megfelelnek, és a vetőmag- termesztés lehetőségét a legjobban kihasználják. A fenti elvek szerint foglalkozik a gazdaság a szántóterület 17 százalékán vetőmagtermesztéssel, évente mintegy 450 vagon búza- és 300 vagon hibridkukorica-vetőmagot állítanak elő. Egy másik, és egyben döntő tényező a meglevő nagyszámú állat takarmányszükségletének biztosítása volt. Ezenkívül a cukorgyár közelsége tette indokolttá és egyben gazdaságossá a cukorrépa nagy területen történő termesztését. Répából például már tavaly elérték a 400 mázsás átlagtermést, de az idén ennél is jobbra, 450 mázsa körüli hektáronkénti termésre számítanak. Nem csak a ló Aki nem ismeri közelebbről a Mezőhegyesi Állami Gazdaságot, annak a név hallatán először a lótenyésztés, a méltán híres ménes jut eszébe. Több mint évszázados beidegződés ez, de napjainkban már régen idejét múlta. Az állami gazdaság — jórészt hagyománytiszteletből — természetesen ma is foglalkozik lovakkal, kiváló tenyésztési eredményeket is érnek el, de a 800 darab körüli lóállomány nem sokat nyom a latban az éves mérleg készítésénél. Annál inkább lényeges a 7500 darabos szarvasmarha- és 56 ezer darabos sertésállomány. Különösen igaz ez a szarvasmarha-ágazatra, mely rendkívül dinamikus növekedést produkál az utóbbi években. A termelés például 28 százalékkal nőtt egy év alatt úgy, hogy a tejtermelés az 1976-os 3200 literről 1977- re csaknem 4100 literre nőtt. Szinte elképzelhetetlenül nagy mennyiséget, 12 millió 200 ezer liter tejet értékesített a gazdaság az elmúlt évben. A tejtermelés ilyen nagyarányú felfutásában döntő szerepe volt a jól végrehajtott keresztezéseknek, az állományt Holstein-Friz- zel és NSZK-lapáüyal javították. A szarvasmarha-ágazat nagyarányú fejlődése ellenére a gazdaság legjelentősebb ágazata továbbra is a sertéstenyésztés. A 926 millió forintos termelési érték 23 százalékát és a nyereség 16 százalékát ez az ágazat adja. Egy év alatt 7810 tonna húst adott részben élő, részben feldolgozott állapotban. És ez a szám rövidesen tovább növekszik, mert rekonstrukció alatt áll az ágazat. Ennek gyors befejezése után további létszámemelkedésre és hozamjavulásra számítanak a szakemberek. Száz iv ugrás Tavaly a Mezőhegyesi Állami Gazdaság fennállása óta a legmagasabb termelési értéket és jövedelmet érte el... Az egy évvel ezelőtti 777 millió forint 19 százalékkal nőtt, és 926 millió forint lett, a nyereség pedig 40 millióról 100 millió fölé nőtt. Átlépték tehát a bűvös ’határt, hiszen a 100 milliónak eddig a közelébe sem tudtak kerülni még soha. És mindezt kizárólag a termelékenység növelésével érték el, minden dolgozójuk 21 százalékkal termelt többet, mint egy évvel ezelőtt, és az egy munkaerőre jutó termelési érték — 332 ezer forint — olyan magas, hogy ipari üzemeink többsége megirigyelheti. A magas- jövedelemből jutott bőven beruházásokra, mely a későbbi jó eredmények alapja. Egy év alatt 109 millió forintot költöttek a termelés korszerűsítésére. Ma már 163 traktor dolgozik a földeken, közülük 50 száz lóerősnél erősebb. Száz tehergépkocsijuk, 35 kombájnjuk és számtalan egyéb gépük munkálkodik a feladatok gyors elvégzésén. A gépesítés tehát rohamléptekben halad előre, de még a technikánál is nagyobb figyelmet fordítanak az azt irányító emberekre. Mezőhegyes a régi időkből rengeteg földes, minden komfortot nélkülöző cseléd- lakást örökölt, melyekben szinte embertelen körülmények között laktak a dolgozók. Amit lehetett, korszerűsítettek, de a „lakások” többsége előbb-utóbb buldózer alá kerül. Lakóik viszont korszerű, összkomfortos, központi, vagy gázfűtéses lakótelepre kerülnek. Tavaly már 30 lakást adtak át, most szeptemberben újabb 180-ba költözhetnek be a boldog tulajdonosok, de már megkezdődött a következő 180 lakás építése is. A gazdaság határozott szándéka, hogy 1980—81-ben az öszszes földes lakást felszámolják. Száz év lemaradását hozzák így be néhány év alatt. *** Mit lehetne még mondani Mezőhegyesről? Nyilvánvalóan nagyon sokat, kötetekét tölthetne meg a rövidesen 200 éves gazdaság története, eredményei. Írhatnánk arról, hogy száz mérnökük van, de keveslik ezt a számot, vagy arról, hogy növelik a sertéshús-feldolgozást, megemlíthetnénk a takarmánykeverő üzemet, a hosszú távú meliorációs programot, de minderre az egész újság terjedelme is kevés lenne. Amikor azonban a termelési nagydíj odaítéléséről döntöttek, ezeket is figyelembe vették. És mikor értékelték az adatokat, egyértelmű volt; az elismerésre a Mezőhegyesi Állami Gazdaság bizonyult a legméltébbnak. Lónyai László Az újságíró délután háromkor megy el. Fél négykor felpördül a motor, beindul a szivattyú. Dolgoznak. Alkonyodik. Varga János
