Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
1978. augusztus Z., szerda Élő néphagyomány Múzeumot kapott Dudás Juló G alga völgyében élő nép évDélelőtt a szarvasi gyermekkönyvtárban Gyurik Erzsébet könyvtáros szívesen eljátszik a gyerekekkel Fotó: Gál Edit Vamkôné Dudás Juló ma már világhírű népművész; de ritka természeti tünemény is, amelynek megértéséhez nem árt felidézni, mennyire kivesző emberi tulajdonsággá vált korunkban a sokoldalúság, a tartalmas egyszerűség, az elmélyültség. A napjainkban percenként feltűnő új felfedezések, találmányok, események, technikai-tudományos vívmányok közegében arra kényszerül az ember, hogy szüntelenül hajszolja magát — vagy szűkítse érdeklődési körét, hogy ne érezze lemarad ottságát. De ellenpontként ezért fordulunk megújult nosztalgiával a természet és a természetesség felé; ezért vonzanak a szabad természet, a kertészkedés, a kis falusi házak, a gyerekrajzok, a naiv művészet, a népművészet megnyilvánulásai. A fővároshoz közel esik Galgemácsa. Időben mérhető földrajzi közelsége azonban nem bolygatta meg az ott élők világának bioszféráját. Látnivalóan nem élnek világtól elmaradott módon: életük modernizálódott, építkeznek, tollasodnak. De a G alga völgye hűséges tegnapjaihoz is — ami, sajnos, nem mondható el minden fejlődő vidékről —, becsben tartja, megőrzi, és továbbadja mindazt, amit a nép tehetsége hozott létre. Galgamácsán született, Ott vált világhírűvé, ott él ma is Dudás Juló. Hírét sokan hallották, de azt már kevesebben tudják, mennyire sokoldalú; déhát őrá nem is illik ez a kifejezés, annyira magától értetődő, elválaszthatatlan tevékenysége a rajzolás, festés, írás, kórusvezetés, a táncegyüttessel való foglalkozás, a dalolás. Fiatal lány korában népi együttest alakított falujában aligha véletlen, inkább ennek egyenes folytatása, hogy az effajta tévéműsorok indulásakor olyan emlékezetesen szerepelt a galgamácsai együttes. Ma pedig ott található a zeneműboltok polcain a negyvenperces Hungaroton lemez: „Sej, Galgamácsa eszembe se jutna” — énekli Dudás Juló a mácsai felnőttek és gyerekek kórusá8. Az erdőről kezdték beszélgetni. Hogy a vadak menynyire kijárnak. Hamar odakanyarodott a szó az erdő titkaihoz, minthogy a trafi- kos feje tele volt velük. A Vaskapu-szikláról az asztalos is hallott, és tudott is róla egyet és mást. — Várj csak — szólt közbe a trafikos. Pálinkát rendelt, beleöntötték a sörbe. — Most mondjad. De aztán kiderült, hogy Ján se valami sokat tud. Azt is úgy keresgélte össze az emlékezetében. — Követ dobtak bele, és nem jött vissza a hang. — Ilyenéket tudott. — Hogy tán nincs is feneke, ezt mondják. Hogy pontosan hol van, ő se tudta, mert még sohase volt ott. De vannak, akik már voltak. — Kicsoda? — Többen is, de nem beszélnek. — Ide figyelj, Ján — új sör jött, s vele új 'kísérő. — El kellene oda egyszer menni. vaL „Songs of Juli Dudás Vankó” — olvasható a szép színes borítón (az angol mellett oroszul, németül is). Dalok a farsangról, a böjtről, a tavaszról, nyárról, őszről, télről, rajta Dudás Juló rajzainak reprodukciói; és fotók: Kodály és Juló 1953-ban — a nagy zenetudós már korán felfigyelt rá —, Juló munka közben, családja körében, egy szép faragott kapu a faluban. Sokat foglalkozott művészetével Moldován Domokos is, aki mint fotóművész és mint filmrendező a nép- hagyományok, a néphvt- és hiedelmek felé fordult érdeklődésével ; filmjei, kiállításai, publikációi, s a nemrég elkészült lemez szerkesztése: mind elkötelezettségét szemléltetik. Nemrég film készült Dudás Jutóról. Mostanában már nehezére esik, hogy „idegenforgalmi szenzációként” szerepeljen — mondja. És igaza van. Hiszen nem ő maga a látnivaló, hanem mindaz, amit teremt. S aihhoz háborítatlan nyugalomra van szüksége, mert Juló rajzait, képeit békés, gyermekien tiszta, zavartalan figyelem jellemzi, s ha van mit csodálni mindabban, amit Dudás Jutó ad a világnak, hát éppen ez a csodálatraméltó. Sosem tűzött ki maga elé külön célokat, nem akart feltűnni, nem vágyott elismerésre, pénzre, csak énekelt, rajzolt, írt, a munka öröméért; s azért, hogy el ne tűnjön nyomtalanul mindaz, amit a — Hát eriggy... Ha ugyan megtalálod. Nehéz. Felemelték a korsókat, s a korsók fölött egymást nézték. — Segíts, Ján — mondta a trafikos. — Hogy segítsek? A trafikos szétrajzolta a maiakarton a sörkarikát. — Mondtad egyszer, hogy az apásod egy régi könyvet dugdosott. — Az igaz — állította most is az asztalos. — Magam is láttam, mert megmutatta. — Kezedbe fogtad? — Azt nem. Nem adta ki a kezéből. Azt mondita: „Nem adom ki a kezemből, neked se, Ján.” Volt az a könyv százéves is, meg még több is. Meg volt benne írva minden. A kincsek, amik el vannak rejtve a hegybe. Meg le volt rajzolva minden. — Hol van most a könyv? — nyelt ■ a kis ember, az ádámcsutkája meg le-, meg fölszállt; tudta, hogy az asztalos apósa esztendeje meghalt. századokon át létrehozott. Egyetemes — mondhatnám Dudás Juló művészetére, tevékenységére, életére; tavalyi könyvhéten jelent meg, és aratott nagy sikert könyve, a Hej, Galgamácsa, amelyben nemcsak személyes életrajzát írta meg, hanem feleleveníti az őt körülvevő tájat, embereket, régi és mai népszokásokat —, aizt a környezetet, amelyben tehetsége gyökerezik. Színes reprodukciók teszik még érzékletesebbé sokrétű képességeinek ösz- szetevőit, s azt, hogy miben rejlik az az ihlető erő, amely egy parasztasszony kezébe tollat, ceruzát, ecsetet ad. Dudás Jutót nem zavarta meg a hírnév. És nincs nagyobb dolog, mint amikor egy — nincs rá igazabb szó — naiv művész megőrzi eredeti, tiszta, gyermeki Látás- és életmódját. Dudás Juló nem azért jár ma is a régi parasztruhában, fején kendővel, mert a folklórművész- től ezt várják eL ö ebben a viseletben érzi magát önmagának. Ország-világ gyönyörködött már munkáiban. Békésben is több helyen látták, csodálták képeit. A megyei tanács nemrégiben megvásárolt Galgamácsán egy régi parasztházat, amelyet azért hoztak rendbe, hogy azok is láthassák Dudás Jutó képeit, akik eddig csak hírből ismerték a Gaiga völgyét, és fáradhatatlanul munkálkodó szülöttét. Péreli Gabriella — Ez az, hogy sehol sincs — felelt Ján. — Kerested egyáltalán? — Néztem a szekrényeket. Meg a szalmazsákot is kiráztam. Nem éppen ezért, szokása volt, hogy a pénzt is dugdosta. De az is kihullott volna akkor. — A padláson nézted? — Ott éppenséggel nem néztem... Nem nagyon néztem. Nem is nagyon bíztam én ehhez, hogy hihető dolgok ezek. Az az igazság, az öreg se tudta olvasni. Volt itt egy pap valamikor, az silabizálta, mert latinul volt és aztán nem is olyan betűkkel, mint máma vannak a könyvek... — Keresd meg Ján, keresd meg... — kérlelte alig leplezett izgalommal a kis ember az asztalost. — Érzem, hogy a törökök kincsét megtaláljuk. .. S akkor felezünk, Ján ! Gazdagok leszünk. — Fene vigye el! — méltatlankodott Ján, súlyosabb lett kissé a feje, de éppen csak. — Hová tehette azt a fránya könyvet?... Látod-e, a bankók is abban lehetnek, a lapok közt. ddig nem jutott az eszembe. Az új fordulót a kísérő pálinkával az asztalos fizette, azzal, hogy ő nem foszt ki egy éhenkórász tra- fikost. — Előleg csak — mondta a trafikos a maga grundóira közbevetőleg, mert belemelegedett a témájába. Egyáltalán, beszédesebb lett mindkettő és közlékenyebb. MéJátékok. meselemezek, ér- érdekesebbnél érdekesebb könyvek. Mind-mind egy felfedezésre váró új világ. S mikor van a kisdiáknak ideje ilyen felfedezésekre, ha nem a nyári szünetben? Hogy hol van minderre lehetőség? Ezt minden gyermek tudja Szarvason : a gyermekkönyvtárban, ahol Gyurik Erzsébet és Doma Mária könyvtárosok mindenkit szívesen fogadnak. * A levegősnek éppen nem mondható helyiségben egész- gyermeksereg : a napközisek egyik csoportja tölti itt a délelőttjét. Többen a polcok mellé telepednek, olvasgatják a könyveket, mások a lemezjátszót veszik körül, Illyés Gyula „Hetvenhét magyar népmese” című válogatásából hallgatnak egy- egy történetet. Akinek máshol nem jut hely, a földre telepszik játszani. László Márti, Kemény Andrea és Veszter Ági barátnők, ök az egyik sarokba húzódnak," 6 játék mackóval, babával felszerelve színes mesekönyvet nézegetnek. lyen az asztal fölé hajoltak, a poharak fölé. Kis híján leverték a korsókat, a kezük is annyira magyarázott. A trafikos hévvel, meggyőződéssel beszélt a török kincsekről, bizonygatta, hogy valóság, és nem legenda. Konstantinápolyban van egy régi térkép. Azon rajta van a titkos alagút, pontosan berajzolva a kincs rejtekhelye. És biztos forrásból tudja, hogy a török kormány tárgyalt is a magyar kormány- nyál. Felajánlották, hogy felépítik a visegrádi várat, ha mi kiadjuk a kincset, aminek csak ők tudják a helyét. Persze, ha mi bolondok volnánk annyi kincset kiadni, ami nekik megéri egy vár felépítését! Ján annyira belelkesedett, és annyi pálinkás sört ivott, hogy egészen éles lett az emlékezete, és elmosódott benne a hallott dolgok és a fantázia határa. Állította, hogy a Vaskapu-szikla ürege fölött nem is vasajtó, hanem vasrács van, hét erős lakattal lezárva. De nagyon nehéz megtalálni a bozótban, mert egy nagy kő is rá van hengerítve. — Szellőzőlyuk, holtbiztos! kiáltott izgalmában a trafikos, akkorát mozdult a széken, hogy kis híján eldőlt vele. Ezután mély hallgatásba süppedtek. Hirtelen rájuk tört az elfáradás. Az agyuk azonban tovább működött. (Folytatjuk) — Szeretnek ide jönni a gyerekek — mondja Paraszt Ferencné. a napközisek ta- náménije. — Kultúrfoglal- kozásaink nagy részét is itt töltjük év közben. Nekünk pedagógusoknak is köny- nyebb, hiszen ez a környezet eleve fegyelmezi a társaságot. A sok könyv, játék, ami itt van, teljesen leköti a figyelmüket. Most csak 16-an vagyunk, de van úgy, hogy 20—30 gyermek is eljön velem. Kőváry Pisti egyedül jött. Leadja a kiolvasott könyveket — A fáraó átka, Horgászbottal négy földrészen át —, s már indul is újat keresni. Otthonosan érzi magát, látszik mozdulatain, sűrűn megfordul itt. Amikor a könyvtárosok kicsit fellélegezhetnek, közéjük ülök beszélgetni. — Ha több helyünk lenne, nem lenne okunk panaszra. Nyáron még csak megvagyunk, hiszen a raktározási nehézségeket csak- csak megoldjuk valahogy, de télen... Van úgy, hogy 80— 100 gyerek is megfordul itt egy délután, s alig férünk egymástól — mondja Gyurik Erzsébet. Doma Mária kellemesebb témára vált. — A felszereltségre viszont nem lehet panasz Játékokat évente kétszer vásárolunk, 1500 forint értékben. Itt aztán minden korosztály megtalálja a neki ABBA minden mennyiségben a békéscsabai Szabadság moziban augusztus 3-tól 9-ig. Délelőtti, délutáni és esti előadásokon élvezhetjük a népszerű svéd együttes zenéjét, amelyben 25 ismert slágerüket éneklik el. A történet maga nem túl értékes művészi alkotás, de a melód ikus, pop-rock stílusú zene mindenért kárpótolja a nézőket. így nyilatkozott a film rendezője, Lasse Hallström: „Az együttes nagyon keveset tudott a tervedmrőL Azt akartam, hogy a film a le- 2 hető legélethűbb legyen. ■ Amikor Ausztráliába értek, • elmondtam nekik, hogy mi S van a forgatókönyvben, de megfelelőt. Vannak kirakok, építő- és társasjátékok minden mennyiségben. A sláger most a szín- és betűpóker. — Könyvállományunk lassan eléri a tízezret, ebből 7800 kötet szépirodalmi, a többi ismeretterjesztő irodalom. Ez utóbbit különösen az iskola ideje alatt viszik, ilyenkor nyáron inkább a kalandregények, útleírások a keresettek. A könyvtárhoz 5 fiók- könyvtár tartozik. Egyik az úttörőházban, a többi az általános iskolában működik. — Híz a kapcsolatteremtés alapja — mondja Gyurik Erzsébet —, amélyet igyekszünk a lehető legszorosab- bá tenni mindazokkal, akikkel együttműködhetünk a cél érdekében: a gyerekeket irodalomszeretőkké tenni. A könyveket a pedagógusokkal közösen vásároljuk. Télen helyet és persze anyagot adunk rendhagyó órák, őrsi foglalkozások megtartására. Ezzel is ideszoktatjuk a gyerekeket. # A vidám kis társaság búcsúzik. Lassan itt az ebédidő. A kölcsönző elnéptelenedik, a folyosóról még felfelcsendül egyik-másik gyerek hangja. Délután minden elölről kezdődik... első koncertjük előtt olyan idegesek voltak, hogy azt hiszem, mindaz, amit akkor mondtam, az egyik fülükön bement, a másikon pedig kijött Mindennél jobban titkoltam előttük azt, hogy kik lesznek a partnereik, a színészek. Két jelentősebb szerep van a filmben: az egyik a testőrük, a másik a dlsc-jockey, aki mindenáron interjút akar készíteni velük. Hagytam, hogy ez a két színész úgy mozogjon az együttes körül, mintha civilek lennének. Így az együttesnek fogalma sem volt arról, legalább is az első néhány napban, hogy kik is ők valójában.” Aprószentekelés (Dudás Juló festménye) SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény
