Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-16 / 192. szám
1978. augusztus 16., szerda HÉT FILMJEI Olvasók és könyvforgatók A századforduló Lengyelországában játszódik a Bűn története című kétrészes lengyel film, amelyet a békéscsabai Brigád moziban augusztus 17-től 23-ig vetítenek. Ewa polgári családban él. Szülei, ízlésüket, igényeiket kénytelenek szerényebb anyagi körülmények közé szorítani. A lakás egyik szobáját kosztos diáknak adják ki, s Ewának is dolgoznia kell. Ewa végzetesen beleszeret albérlőjükbe, Lukasz- ba. A fiatalembernek felesége van, s a szülők ezért nagyon rossz szemmel nézik a két fiatal között kibontakozó szenvedélyes szerelmet. Lukasz elutazik, hogy véget vessen az áldatlan helyzetnek. Ewa elhagyja szüleit, s Lukasz után utazik egy poros, barátságtalan vidéki kisvárosba. Így kezdődik a me- lodramatikus hangulatú, sajátos stílusú lengyel film. A vakációzó gyerekek filmje a Szarvacska — má- nócska című új szovjet film, amelyet augusztus 17-től 21- ig láthatnak a békéscsabai Szabadság moziban. Oleny- ■ka városi kislány, így még sokkal nagyobb öröm számára. hogy falun nyaralhat a nagymamájánál. Hát még amikor találkozik a ház régi lakójával, a csodálatos manóval. Kalandok sorozatát élik át együtt, s a manó még a városba is elkíséri a kislányt. Iskolakezdéskor nehéz a búcsú, de a következő nyáron Olenyka újra visz- szatérhet barátjához. 20. — Jaj, hát nekem megy már biztosan a buszom — mondta, és kilesett az ablakon. Zsabkáék a villany- oszlop alatt ültek, őrizték az utcácska kijáratát. Anyicska látta Lonci arcát, és ő is kilesett. — Elmégy a későbbivel — mondta. — Istenem, mikor kerülök haza! — Sóhajtva ült le Lonci a székre, amit Teréza a szobából kihozott. Anyicska is, ő is újra kinéztek az ablakon. A magas konyhai ablak odatekintett éppen az utca torkolatára, s a szürkületben a villanykörte éppen kigyulladt. Zsabkáék a fény alatt ültek, s úgy látszott, sohasem akarnak onnan felkelni. Az asszonyok folytatták, ahol abbahagyták, míg Lonci ujjai a farmer zsebét tép- desték idegesen. Anyicska is így játszogatott a kezével; s inniok is kellett, meg enniök, pedig tulajdonképpen tűkön ültek. Ugyanezeken a napokon a Szabadság mozi esti előadásain amerikai filmet láthatnak a nézők. A címe: A jónevű senki. Martin Ritt, a rendező az ötvenes évek Amerikájáról, a hidegháborús McCarthy-korszakról, a kommunisták elleni „boszorkányperek”, a feketelisták korszakáról szóló filmet készített. Woody Allen játsz- sza a sötét korszakot köny- nyed hangvétellel, szellemesen megidéző film főszerepét, a strómant, a jónevű senkit. Gazdag Gyula és Győrffy Miklós új filmjét tűzte műsorára a békéscsabai Szabadság mozi augusztus 22— 23-án. A kétfenekű dob című új magyar film elején a televízió filmet forgat Charles Adam: „A longjumeaui postakocsis” című vígoperájából. Helyszínt keresve megérkezik a stáb vezérkara egy faluba, ahol Petőfi- emlékház működik. Az épület eredetileg vendégfogadó volt, és erre van szükség a vígopera felvételeihez. A Petőfi Múzeum igazgatója, Czakó Dénes készségesen áll a tévések rendelkezésére, már csak azért is, mert arra számít, hogy a forgatáson szereplő színészek közreműködésével parádés műsort rendezhet, amelyre a megyei vezetőket is meghívná. és amely így mind anyagi, mind erkölcsi szempontból lendítene a falubeli művelődési ház felépítésének régóta vajúdó ügyén. De az élet még a filmeken sem ilyen egyszerű. A beszédekből nem sokat értettek. Figyelni se tudtak, de még az előzményeket sem ismerték. Hermina néni szerint azt a fekete macskát meg kellett volna fogni, a lábán vágást csinálni, és másnap megláthatták volna, ki volt, a vágásról a lábán. Sokára rakták össze, hogy egy Ondrej nevű embert elédesgettek a feleségétől, s az illető nőszemély fekete macskává változva járkált a házukba. Lonci csak az ablakot le- segette, és fel se fogta, hogy vérbeli boszorkányhistóriát hall. — Hát aztán hol jártatok, mit láttatok? — kérdezte Teréza a lányokat. Néhány szóval elmondtak a mulatságot a futballpályán, a tisztesség végett inkább, mert a mesélgetéshez nem sok kedvük volt. Mikor az erdei keresztet említették, és úgy, hogy a patakmederben jöttek haza, az asszonyokban meghűlt a vér. A szürkületi homályban is látni lehetett a sápadásukat. Popfesztivál Füzesgyarmaton A szeghalmi járási KISZ- bizottság, a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet, valamint a művelődési ház augusztus 20- án másodízben rendez egész napos popfesztivált a füzesgyarmati strandfürdőben. A fesztiválon, amelyet reggel 10 órakor nyitnak meg, Hajdú-Bihar, Szolnok, Csongrád és Békés megyei együttesek mérik össze tudásukat. A félórás bemutatkozások közötti szünetekben Zahorán Róbert disc-jockey műsorát hallgathatják a résztvevők. Az együttesek bemutatója 17 óráig tart. Hogy kik a legjobbak — s kik részesülnek a 4 ezer forintos fődíjban —, zsűri dönti el. A zsűri szerepét a Hungária együttes tagjai látják el. A 17 óra 30 perckor kezdődő eredményhirdetést követően az Apostol együttes tart koncertet, majd a bíráskodás fáradalmait kipihenve a Hungária együttes lép fel. A két bemutató után ismét a lemezlovasé a mikrofon, s a táncosoké a „parkett”, illetve a strandfürdő egész területe. A popfesztiválra — amelyet a jövőben minden második évben szeretnének megrendezni — az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda autóbuszokat indít. Kiállítás a paraszti életről Az alkotmány ünnepének tiszteletére rendezik meg Szarvason az V. országos fotókiállítást, amelynek címe: A paraszti élet — ma. Az ünnepélyes megnyitó augusztus 18-án, pénteken 15 óra 30 perckor lesz a járási-városi Vajda Péter Művelődési Központban. A megnyitó beszédet Ambrus Zoltán, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának közművelődési csoportvezetője tartja. A kiállításon — amelyet szeptember 11-ig nézhet meg a közönség — 26 alkotó műveiből mutatják be a legjobbakat. Pedig a lányok csak mellékesen említették a dolgot, és még hiányosabban szóltak róla, mint a többiről. Egyáltalán nem említették Z&ab- káékat. A szűkszavúság Anyicská- tól eredt, mert ő tisztában volt a hatással. Lonci különösen a babics- kán csodálkozott. Hogy mosolya eltűnt. Azt gondolta pedig, kikaparni se lehet a ráncai közül. — Nem jó fiatal lánynak arrafelé járkálni — mondta Hermina néni fakó hangon. Szavát csend követte, míg újra csak ő fogott bele. Fejcsóválva. — Anyicska, Anyicska... ti nyevies Göndör Lidi? Kto bola? — Viem — mondta Anyicska, s engedelmes mosoly mögé húzódott pogány szívével. Bűntudatot illett éreznie, amiért Loncit oda vitte. A szürkület birtokba vette a konyhát. S az öregasz- szonyok birtokba vették a szürkületet. Mintha két lámpást gyújtottak volna, s a fejek fölött birtokba vették volna a teret. A babicska és Hermina arca a szokottnál erősebben sárgállott, a helytelenítés viharától dúltan. Míg Teréza és Marisa szinte elbújtak a rossz lelkiismeretükkel, mert nem volt még feledve, hogy nekik van a rovásukon. ✓ — Maga nem hallott, kedves — fordult Herminka a vendég lányhoz, csont-bőr A naptári nyár második felében, a valódi nyár kellős közepén — éppen most kell az olvasásról töprengeni ? Akkor, amikor a szabadságra utazók legrosszabb esetben semmiféle olvasnivalót, jobb esetben kalandregényt, s a legjobb esetben is csak lektűrt csomagolnak a fürdőruha, a vászonnadrág, a fényképezőgép mellé (no persze tisztelet a kivételnek)? Azt hiszem: igen, éppen most. A közművelődési évad kezdete előtt kell erről beszélni, azaz most, amikor nem torlódnak egymásra a kulturális események, figyelmünk tehát nem apró- zódik többfelé. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy olvasni nyáron, vagy hogy különösképpen nyáron kell, mert olvasni mindig kell, azazhogy. .. Egyszóval : kellene. De hát jól tudjuk, hogy szinte annyiféle olvasó van, ahányféle ember, s az olvasási módok és szokások, az olvasás okai és céljai any- nyira eltérnek egymástól, hogy semmiképpen nem lehet egy kalap alá venni őket. Egy kalap alá nem, de szemügyre venni mindenképpen szükséges. Az olasótábor kettéválása Nincsen egységes olvasótábor — ezt nemcsak a könyvtárosok és a könyáru- sítók tudják. Az olvasótábor kettévált, most már több mint száz esztendeje, méghozzá valódi olvasókra és könyvforgatókra. Az ideál természetesen az olvasó, • s hasznos lenne mindenki számára ezt az ideált megközelíteni. Az olvasó típus ért ahhoz, amit olvas — hadd használjam ezt a kifejezést: műértő (s ami ebből következik : műélvező ; élvezi az olvasott művet, akkor is, ha a nehezen olvasható Thomas Mannról, vagy a még nehezebben olvasható Ca- mus-ről van szó.) Világos, hogy e szint elérése hosszú gyakorlatot kíván, s olvasói tapasztalatot. ujját kinyújtva felé. — Ez kell fiatal lányoknak jól odafigyelni. Göndör Lidi ki ő. Az volt nagyon szép lány, katona meggyilkolta árokba. Volt neki haja hosszú, szőke. Ako Anyicska ... Anyicska odanyúlt a hajához, ideges ujjával a vállára görbülő fonatot mor- zsolgatta. — Katona hajával megfojtott őt. Mikor megtaláltak, haja néki nyakra volt tekerve. Szoknya volt nyakába, ahogy őt illető megmocskolta. Holtába. — A búcsúra jött be a faluba — mondta Marisa, amire a babicska is bólintott. — Volt Péter-Pál, ako teraz. De ahogy kimondta, a szó is elsápadt fogatlan szájában. Herminával egyszerre vetettek keresztet. — Pána Boha! — mondta Herminka. — Éppen máma az volt !... Teréza is, Marisa is belesápadtak. Teréza gondolatban magához ölelte a lányát, szeme nedvesen függött rajta: „Milyen jó. hogy már itthon van”. Anyicska érezte a szemeknek ezt a féltő, aggodalmas ölelését, a fogadalmat a tekintetben : „Soha magam mellől el nem engedlek.” Érezte, és elfordította kissé fejét. De annyira nem merte, hogy lesütött szemének útjába beleessen az ablak is, melynek üvegén az az egy szál villanykörte remegve esett darabjaira. (Folytatjuk) A valódi olvasóvá válás útjának buktatója a sznobizmus verme; kellő önismeret, tehát kellő válogatás nélkül olvas nem egy olvasóvá válni akaró ember; szíve, a könnyen emészthető felé húzza, de nem nyúl hozzá, mert meggyőződése, hogy az nem illik, s közben gyötrődik a számára még emészthetetlen, mert rossz módszerrel adagolt nehéz, nagy fajsúlyú irodalom terhétől. Pontosan ellenkező módon olvas az úgynevezett könyvforgató, aki egyébként egyáltalán nem lenézendő fajta: mindenesetre többet ér az önmagát meddőén »kínzó sznobnál. A könyvforgató a jelenben él, ítéletet nem hoz semmiről (s ezt nem is várja tőle senki) —, ő csak olvas. Maga dönti el, hogy mit olvasson, kritikára nemigen ad, egyszerűen azt olvassa, ami örömet szerez neki. A könyvforgatók tábora persze jóval számosabb, mint az olvasóké, de sok könyvforgatóból vált már valódi olvasó, mert ez a „naturalista” olvasási mód természetesen nem zárja ki a jó érzéket, s a tisztánlátást. Érdekes kérdés az olvasás okának és céljának keresése. Miért olvas az, aki olvas? Az, amit funkcionális olvasásnak lehetne nevezni, a legcélirányosabb olvasás: a szándék az ismeretszerzés; ide sorolhatjuk a tudományos, szakmai és ismeretterjesztő könyvek, s a tankönyvek olvasását, kezdve a középiskolától, folytatva a főiskolán és az egyetemen, végezve a tanulókörön túl, az úgynevezett szakmai önképzés fogalomkörében. Most azonban nem erről van szó, hanem az irodalmi művek olvasásáról. Ismerjük és valamennyien nyögjük a rohanó életmód átkait. Olvasást kiváltó ok ez is lehet. Okozta az a fajta olvasás, ahol gyógyszer a könyv. Figyelemelterelőként, kikapcsolódást jelentő eszközként nyúlnak a könyvhöz egyesek, hogy feledjék rossz kedvüket, feloldódjanak szorongásaik alól (ebbe a kategóriába vág az esti krimiolvasás, sőt furcsa módon az olvasásnak nemigen nevezhető keresztrejtvényfejtés is). Mások éppen ellenkezőleg, egyhangúnak, unalmasnak ítélt életük színesítésére olvasnak, egyszerűen stimuláló, izgatószerként használva a könyvet. Kábítószert pótol, idegizgalmat okoz a horrorirodalom, az erotikus irodalom, az egymást hajszoló kalandok sorozata, sőt az ismételten nevetésre ingerlő, mechanikus nevetést kiváltó irodalom is (ez utóbbi válfaj kivételével az összes megelőzőt bőségesen tartalmazza például a Pillangó című kalandregény, amelynek olvasói statisztikája az elmúlt években szinte minden más regényét felülmúlta). A könyv és az olvasó között megszülető esztétikum A gyomai Katona József Művelődési Házban az új közművelődési évadra irodalmi bérletet hirdetnek. A bérlet keretében hat alkalommal fogadnak neves színművészeket irodalmi esten. A sorozat vendége lesz Bálint András, Koncz Gábor, Oszter Sándor, Pécsi Ildikó, Tolnay Klári és Vá- radi Hédi. kedvéért — tehát áttételesen az önépítésért — olvas az említett szűkebb, valódi olvasótábor. Számukra tehát nem közvetlen eszköz, hanem közvetlen cél a könyv. Az már azután egyáltalában nem változtatja meg ezt a magatartást, hogy ez a cél magasabb nívón igen hasznos eszközzé válik. Ez a fajta olvasás ideiglenesen megszakítja a világ és az olvasó kapcsolatát, tehát mintha antiszociális tevékenység volna, holott ez csak látszat: az olvasó intenzív kapcsolatba kerül így a könyv által reprezentált világgal, azaz az emberi társadalommal, s ebből a világból gazdagabban tér visz- sza a maga hétköznapi világába, amikor becsukja a könyvet. Az ilyen olvasás tehát éppen ellenkezőleg: szociális. társas tevékenység. A harmadik fontos kérdés az olvasás időpontja és mikéntje. Mikor és hogyan olvasunk? Távirati jellegű felsorolásként: a tanulás időszaka nagyrészt a funkcionális, a célirányos olvasásé. Érdekes egyébként, hogy valódi olvasóvá a legtöbben harmincéves korukban válnak, s mert az írói karakter, az író irodalmi személyisége, írói programja, stílusa is erre a korra alakul ki általában, ez nem lehet teljesen véletlen. Függvénye az olvasás elsősorban a szabad időnek. A modern ember menthetetlenül elvesző szabad ideje (evés, vásárlás, utazás, közlekedés, házimunka. stb) csak némiképp csökkenthető, illetve nehezen szerezhető ebből vissza valamicske olvasás céljaira (autóbuszon lehet olvasni, de boltban sorba állva nemigen). Az időszakos szabad periódusok (munkaszüneti nap, szabadság, esetleg betegség) kitűnően felhasználhatóak, de például gyerekre ügyelve, fodrásznál sorunkra várva — ez inkább a könnyű olvasnivalónak kedvez. Egyre tömegesebbé, s jó értelemben vett kollektívvá alakuló életmódunkban is szükség van azonban magányos időszakokra — s ez persze nem azonos a magányossággal —, és ezekre a néha üggyel-bajjal megszerzett időszakokra eshetik a leggyümölcsözőbben a valódi olvasásra szánt idő. Az ágy mellett, vagy a kényelmes fotel mellé tolt asztalkán várakozó könyv tükrözi leginkább az olvasó ízlését, igényeit, mert a szoba magányában érvényüket veszítik a társadalmi tabuk, feloldódnak a kötöttségek: az ember otthon, s különösen, ha egyedül van, nemigen színlel. Kár, hogy a statisztika számára ezek a fajta adatok teljesen hozzáférhetetlenek. A művelődési ház ifjúsági klubja augusztusban is több alkalommal találkozik. Az ünnepen, augusztus 20- án Debrecenbe utaznak a virágkarneválra, augusztus 24-én délután pedig társadalmi munkában a kultúr- ház és környékének csinosítását vállalták. A havi program augusztus 31-én nagyszabású discó-esttel zárul. SZEBERÉNY! LEHEL: A RÉM Regény Kemény Dezső Irodalmi bérlet Gyomon
