Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
o 1978. augusztus 13., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Néhány Békés megyei adalék a népi kollégiumok előtörténetéhez Bessenyei Antal: Élétszimbólum TÉKA A beszélő disznó Moldova György új könyve Féja Géza azzal kezdte a „Magyarország felfedezése” sorozat első, korszak-kezdő munkaként számon tartott kötetét, a Viharsarok című szociográfiáját, hogy Sárközi György kérdésére: „melyik tájhoz ragaszkodom, gondolkodás nélkül mutattam a déli Tisza-vidékre, Tiszántúl, s egyben Magyarország .viharsarkára’, ahol az elmék és a szívek sohasem tudtak belenyugodni a meglevőbe, a megvalósult Magyarországba”. Nem lehet véletlennek mondani azt sem, hogy a falukutatók, a Márciusi Front társadalomváltoztató törekvései után az egyetemekre-főiskolákra került paraszt és munkás származású ifjú értelmiségieknek a tanulási lehetőségeihez biztosítani kívánó szervezkedése, a Parasztfőiskolások Közössége (a későbbiekben : PFK), az ebből kinőtt Bolyai Kollégium, aztán a Györffy István Kollégium — majd ennek debreceni követője — hasonlóképpen, egyik gyökerét a Viharsarok társadalmi talajába eresztette. A nemrégiben az Akadémiai Kiadónál megjelent Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják ... Népi kollégiumok 1939—1949 című gyűjteményes kötet végén található (nem egészen a teljesség igényével készített) személy jegyzék tanúsága szerint a PFK legrégebbi tagjai közül szeghalmi Fehér Gyula és Fehér Lajos, békési Gulyás György, Lovas László, Szűcs László Gábor, Gyulán született Barla Szabó Ödön. A fel nem soroltak közt békési születésű Vetési Sándor békési ny. gimnáziumi tanár, a Bolyai Kollégium tagja, békéscsabai Komlósi Sándor, a debreceni PFK egyik alapító tagja. És nem illendő megfeledkezni arról sem, hogy a népi írók műveinek kiadását 1939-ben megkezdő Magyar Élet Könyvkiadó (nem tévesztendő össze a Turul Szövetség „Magyar Élet” című folyóiratával, sem a kormánypárttal) a Békésre való dr. Püski Sándor kezdeményezése Vs „vállalata”. A Viharsarok küldötte a PFK egyik első „vezéregyénisége”, a szentesi kubikosfi Boros Lajos is. A gyűjteményes kötetben található kronológia szerint 1939-ben alakult meg Budapesten a Parasztfőiskolások Közössége, melynek első vezetői Boros Lajos és Fehér Gyula voltak. E táblázat szerint október 28-án határozta el a PFK népi kollégium létesítését a parasztszármazású egyetemisták és főiskolások számára. A fényképdokumentumok 1. száma szerint ez a határozat az 1939. X. 22-i ülésen született. Kár, hogy a jegyzőkönyvkészítő nevét nem tüntették fel. Ugyanaz a Lovas László, akinek két levele a birtokomban van. Nem kell írás- szakértőnek lenni az azonosság megállapításához. A PFK már az első hetekben megkezdte a parasztfőiskolások szervezését nemcsak Budapesten, hanem a vidéki egyetemeken, Szegeden, Debrecenben is. A Békésen 1917-ben született, ko- sárfonó-fi Lovas László nyolc éven át osztálytársam volt a békési ref. gimnáziumban, egymás melletti padban ülvén együtt olvastuk Turóczy László vallástanárunk kezdeményezésére az 1936/37-es tanévben a „Viharsarok”, a „Néma forradalom” című falukutató könyveket, a kolozsvári Erdélyi Fiatalok című falukutató folyóiratot. Érettségink idején Lovassal együtt jártunk az Eötvös Kollégiumban felvételizni is. Másodéves bölcsész korunkban levelezni kezdtünk, s mivel Lovasék több írásom olvashatták a Magyar Üt című hetilapban, mindjárt a kezdetkor bevontak a PFK debreceni szervezésébe. Lovas Lászlótól négy levél maradt meg, az 1939—1943 közötti időből. Több elveszettről van emlékem. A két első segít a PFK eszmei, világnézeti, politikai célkitűzéseinek, bizonytalankodásainak, tisztázatlanságainak megértésében, a szervezkedés módszertani fogásainak, oly- kori naivitásainak ismeretében. Lovas László levelei módosítják a gyűjteményes kötet 85—86. oldalán található, Balázs Béla 1971-ben adott visszaemlékezését a debreceni PFK szervezéséről. Balázs szerint 1940 tavaszán kereste fel Fehér Gyula öccsét, Fehér Lajost, s társait a debreceni ref. kollégium tanárképzőjében, és akkor alakították meg a debreceni PFK-t. Jószerint Balázs akkor nem volt ref. tanárképzős, és a szervezkedés eleinte szigorúan a kollégium tanárképzőjében, majd egyetemi internátusában indult meg, ahol különben a debreceni Márciusi Front egyetemista káderei (Fehér Lajos, Szabó Kálmán, Balogh Elemér, Barla Szabó Ödön, Gyárfás Imre. Dobos József) menhelyet találtak. Am Fehér Gyula és Boros Lajos már 1939 őszén, októberben vagy novemberben jártak a kollégiumban, és Csókái Imre (három évtizede elhunyt karcagi tanár). Komlósi Sándor (kandidátus, a pécsi pedagógiai főiskola tanára) és e sorok írója vállalták a szervezkedést. Sokra nem mentünk, mindhárman alapvizsgára készültünk. Eleven emlékem viszont, hogy a narod- nyik kifejezést ez idő tájban először hallottam kis csoportunkra vonatkoztatva. Hogy azért valamire mégis juthattunk, jelzi az a körülmény, hogy a tudományegyetem bölcsészkari Árpád bajtársi egyesületének Üj Vetés című havi lapjában Suutari (finnül: varga) álnéven Paraszt Kollégium címmel vezércikket írtam. Tudomásom szerint Fehér Gyula és Boros Lajos tanácsára nem került alá nevem, mert ők nem akarták, hogy újabb konfliktusom származzék. (Előzőén a tanárképző intézet vezetősége figyelmeztetett: nem ildomos egy ingyenes helyen tanulótól, ha a Magyar Útban megtámadja a kollégiumi kántust holmi cigány- nótázás miatt (Fehér Gyulá- ék ezt tudták.) A cikk 1940 márciusában megjelent, s kifejezte azt, amit Balázs Béla a 86. oldalon mond: „Debrecenben ugyan még nincsenek meg a kollégium megteremtésének objektív feltételei”. Fehér Gyulával kapcsolatom nem szakadt meg, mert 1940 szeptemberében, mivel tanári alapvizsgám után nem vettek vissza a tanárképzőbe az ingyenes helyre, újságíró-gyakornoknak bejuttatott Beregszászon egy hetilaphoz, ahol dolgoztam is az 1940. decemberi katonai bevonulásomig. Lovas László aláírása a Györffy István Kollégium alapító oklevelén megtalálható, de a későbbi fotókon már nincs ott, csak Szűcs (László) Gábor osztálytársunké. Lovas 1943. márc. 24-i levele szerint éppen székely tanoncok nevelőotthoni tanára volt, s arról számolt be: néprajzi előadást tartott állatorvos-hallgató főiskolásoknak. Kiss Mihály, volt vasöntő-tanonc, a Görgey zászlóalj harcosa, filmdramaturg szerint Lovastól kapta első világnézeti alapeligazítását. Aztán még 1944 nyaráról emlékszem levelére, katonaként írta, valahová vitték őket. Értesülésem szerint 1944-ben a szajoli nagy légitámadás során vesztette életét. Milyen kár, hogy a Györffy István Kollégium 1948-as nagy tablójára nem tették oda fényképét! Varga Imre Moldova György kivételesen népszerű és sokat olvasott írója jelenkori prózairodalmunknak. Néha úgy érezzük, mintha nem is egy, hanem több író lenne Moldova személyében, aki 3-4 műfajban változó színvonalon ugyan, de termékenyen dolgozik. A magyar szociográfia új hullámát gazdagítja az őrség panasza, Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott. Más jellegű, de emlékezetes a Verhetetlen tizenegy, a gyengébbre sikerült Az elbocsátott légió. Az idegen bajnok novellistája nemcsak a fiatalok elismerését vívta ki. Az olvasók számára élményt jelentett Az Elátkozott hivatal, A „Lakinger Béla” zsebcirkáló. De írt ő szabályos regényeket is. Jelentős A változások őrei, a Szent Imre- induló. A legértékesebb a Negyven prédikátor, amelyben egyeztetni tudja a szo- ciográfikus valóságérzéket és a korszerű mondanivalót. Legújabb könyvében a komikum változatait jól ismerő, az iróniát társadalomjavító célzattal kamatoztató Moldova ötletgazdagságát .élvezhetjük. Humoros, szatirikus írások gyűjteményes kötete A beszélő disznó. Moldova a klasszikus értelemben vett komikus jelenségeket figyeli, a hibát, torzulást, amely ' viselőjének nem okoz fájdalmat, de esetlegesen annál több kárt a társadalomnak, a közösségnek. A beszélő disznó komikus hatásának forrása a merész témaválasztáson túl az eredeti szemléletben, az embe- riesítésben keresendő. A tárgyak, állatok önmagukban nem komikusak, csak az emberhez fűződő viszonyban válhatnak azzá. A komikum mindig az értelemhez szól, a rációhoz, mint döntőbíróhoz fellebbez. Látszatértékek omlanak össze Moldova írásaiban. Kicsinyes, illúziós érdekek foszlanak szét a valósággal összeütközve. Mesterien él a kontraszthatásokkal. Nála a kisszerű, silány komikus „hős” lelepleződése hirtelen, átcsapásszerűen következik be. Kiemelkedő írás könyvében a főnök és beosztott viszonyának múltba kivetített példázata. Ebben Thurzó Ervin, az „önszorgalmú kutya” nevetségesen kicsinyes, az aljasságig korlátolt módon, a hivatali pontosság látszatában belső ellenőrként számoltatja el az egri várkapitányt, Dobó Istvánt, a győztes csata után. Packázhat Dobóval, akit a rátermettség, a saját tehetsége emelt kapitányi rangra és a helytállás igazolt. A várkapitány bánhatja, hogy vétek volt, hogy azokkal egy hiten élt, akiknek vitéznél több a ringyó, s frázisoknál kevesebb a tett. Moldova felfogásában a nevetés a kollektívum figyelmeztetése, enyhe büntetés, eszköz a hamis látszatok leleplezésére. A humor bizonyos mértékig elveszi a nyomasztó tényezők tekintélyét. Aki a tréfáig emelkedik, az megszerzi a szellemi fölény érzését, érvényt szerez valós értékbeli nagyságának. Az életkedv tör magának utat a nevetésben. Moldova tudja, hogyan kell dicsérni a kedélyhibás embert, hogy rossz kedvét hiúsága túlragyogja. Vallja azt is, hogy az irónia csak öniróniával szövetkezve lehet eredményes. A gúny igazi mércéje az öngúny, amely az önismeret fokát tükrözi. Hisz a nevetés humanizáló erejében, a felszabadult értelem diadalordításában. A komikumban, a ráció pontosságában, a humánum, a társadalomi avító tudatosság lehetőségeit látja. Ezért ajánlhatjuk Moldova új könyvét a derűs és tanulságos időtöltés bizonyosságával az olvasók figyelmébe. Cs. Varga István Vajnai László Látszólag.. Mikor számlálhatatlan, szétosztom magamat és siettetnek miértek, mikről álmaim lekéstek, s ajkamon átok-pecsétek: Látszólag jól vagyok! ahogy lehet... Nálad feledtem szemeimet beszőtt homlokomat, ujjaim csontépületét, pikkelyes bőröm redőzetét, s torkig töltve minden részem, mennék hozzád, térden: ó lépés percek, lépes nap, egyszer már megtaláltalak látszólag-voltál enyém. A dolgok azóta helyedben élnek, félnek, remegnek, helyet cserélnek. S föld s ég két lapja közt látszólag jól vagyok! Sejtjeim lázában égek, mint a csillagok, de gondolataim vak denevérek csapongnak míg hozzád nem érnek, és bennem minden összekavarva, magányom inggombja bőrömre varrva: s látszólag jól vagyok — esztelen [kóborlásaimmal : — Jöjj igazíts el mindent, Csókjaiddal. Takáts Gyula Csak azt látom Ki jár a nádas folyosóján? Ki fürdik csendes öblibe? Csak azt látom, remeg a nád és csattog hinaras - vize ... Csak jár a nád ... Remeg... Lesem, reszket a folyosó s a varsák, mint eltűnt Vén halászok arcuk lent is iszapra hajtják. Hallgatják, mérik, hol lakik? Ki jár a nádas folyosóján s hiába vár fölöttük a ladik s tornyok titkán a néma gólyák ... Bessenyei Antal: Öregasszony háza
