Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-11 / 161. szám
O 1978. július 11., kedd A 28. vasutasnap alkalmából a vasutas képzőművészeti iskola idén is megrendezte hagyományos kiállítását. Számos jól sikerűit festmény, grafika és szobor bizonyítja, hogy a kör tagjai munkájuk mellett hasznosan, alkotó módon töltik szabad idejűket. A műveket kiváló szakemberekből álló zsűri döntése alapján állították ki Fotó: Hauer Lajos — KS tWWWHWWWWWMWWWWMWWMWMMMW Jubileumi kiállítás a Dürer teremben „A tízéves jubileumához érkező gyulai művésztelep hét tagjának kiállítása a Dürer teremben másod ízben teremt alkalmat a város képzőművészet iránt fogékony közönségével való találkozásra. Azok a művészek adnak számot az első bemutatkozás óta eltelt két év munkásságáról, akik már a művésztelep létrehozásában is közreműködtek, részvételük folyamatos volt, jelenlétük pedig meghatározó a telep szellemi arculatának kialakítása szempontjából. A kiállított művek tematikája irányulásában eltér a hagyományosan festői témaválasztástól. Ennek megfelelően váltakozva szerepelnek a szándékoltan harmonikus, illetve disszonáns kompozíciók. Az alkotók célja, az őket körülvevő tárgyi világ és emberi viszonylatokat feltáró igényük pontos megismerése és bemutatása. Nemegyszer a műfaji határok fe- szegetéséig jutnak, mely a 60. Június első napjaiban már futásra volt állítva minden szükséges bugyrunk. Jött a parancsolat, hogy értékes emberek és értékeik vonuljanak a győri erődségbe. Mondom Bulanzsé Péternek, hogy hozza értékes irháját, egyet-mását ő is. Nevetett. Hanem mi megindultunk a család kíséretében hat lovon, három szekéren Győrnek. Lina velünk. De olyan vastag sugárban teli az út menekülő népekkel, civilekkel és katonákkal, hogy csak az árokparton tudtunk valamicskét előre mocorogni. Tusi egykor való szívszerelmát, gyalogos tisztjét találta meg a menekülésben. Leparancsolt bennünket lovunkról, majd következzünk be gyalog. Elváltak útjaink. Vidám cseverészéssel, már ahogy a hadizajos, hangos 6Óhajos menekülésben cseve- részni lehetett, tömegeitek Győr város tátott kapuján néző számára is feszültséget okoz.” Egyebek mellett ezeket adja tudtul az a kiadvány, amelyet a gyulai művésztelep tagjainak — Albrech Júlia, Balogh Gyula, Lakatos Gy. Péter, . Marosvári György, Szakái Agnes. Székelyhídi Attila, Tömpe Emőke — képzőművészeti kiállítására jelentettek meg. Valóban a kiállított művek széles skáláján mutatja be az ifjú művészek törekvéseit. Szerepel itt olaj, akvarell, ceruza, kerámia, tustoll és vegyes technikával készült alkotás. A fiatal képzőművészek kiállítását Koszta Rozália festőművész nyitotta meg, aki vázolta a művészek egy évtized alatt elért fejlődését, munkásságát. A viszonylag nem éppen kedvező — déli 12 óra — időpontban megrendezett megnyitón szépszámú közönség vett részt, akik érdeklődéssel tekintették meg a mindenképpen izgalmas kiállítást. Béla Ottó befelé. Mi ketten Linával, élelmes tarisznyáinkkal Kis- megyeren szorultunk, ott is egy fölfelé szaladó vadkörte- fás domboldalon. Vásári nyüzsgésben, színekben po- lyog alattunk a hadinép. Olaszoktól érkezett Ferenc császár katonái, vértesek és vértetlenek, kétoiadrágos huszárok, lófarok sisakosak. És tüzérség, lőpor os kocsik trénjei. Száz zsinórral tele- cifrított, öreg podagrás nemesi tisztek, kürtszavak és sorakozóra verő dobok. Linával fölhúzódunk egy ágas-bogas vén vadkörtefára, ahonnét mindent látunk. Ültünk, mintha valami előkelő nézőtérre fizettünk volna be, lábunk lelóg, sorakoznak előttünk a lovas svarumlé- niák. Sietésükön látszik, hogy nem parádéra állítják össze a sorfalakat. Amoda a francia seregek tán éppen hasonlóképpen állnak már, váll váll mellett. A csákók TÓTH BÉLA: Legendák a lóról „Ünnepre jöttünk” a várszínházi folklóresten Beszélgetés Born Miklóssal Békéscsabán is tíz évvel ezelőtt kezdődött... Egy őszi délutánon a fiúgimnázium tornatermében tíz-tizenkét diák összegyűlt, hogy a vegytantanár vezetésével népi táncot tanuljanak és táncoljanak. Ebből a kis csoportból nőtt és szélesedett ki az első békéscsabai néptánc- csoport, a Batsányi együttes, és a vegytantanárból, Rábai Miklósból, az ország Kossuth-díjas koreográfusa lett.” — Ezt az újságcikket Rábai Miklósról 1955 áprilisában a Táncművészet című folyóirat írta — emlékezik Born Miklós1, a békéscsabai Balassi táncegyüttes vezetője. — Az, hogy ma megyénkben ilyen fejlett a néptánckultúra, gyomai, gyulai és csabai együtteseink eny- nyit járják a világöt, azt mind Rábai Miklós hagyományt teremtő folklorista szenvedélyének köszönhetjük, hiszen mi, Békés megyei táncosok az ő munkáját folytatjuk. A fiúgimnáziumból 1945-ben kinőtt Batsányi-csoport már 1948- ban országos sikert aratott Gyulán, a népitánc-verse- nyek döntőjében. Elképzelhető, hogy milyen nagy jelentőségű volt ez a felszabadulás utáni első, a nép kultúráját felvonultató tömegméretű találkozó. 1945 után gomba módra szaporodtak gyárakban, üzemekben a néptánccsoportok ; lelkes gyűjtők próbálták az eredeti néptáncelemeket népszerűsíteni. A fényes szelek nemzedéke rendezte meg az 1948- as néptáncvensenyt is. Megyei, majd területi versenyek előzték meg a gyulai országos döntőt. A mieink: a Batsányi együttes, a gyulai gimnázium, a szarvasiak, a békésiek és a tótkomlósa ak Hódmezővásárhelyen versenyeztek a területi döntőben, s innen a Batsányi jutott tovább. — 1948. április 10—11-én olyan vendégeket vártak Gyulára, mint a köztársasági elnököt; Tildy Zoltánt, Ortutay Gyulát, Darvas Józsefet, Dobi Istvánt, az ország más vezetőit és a néptáncművészet jeles szakembereit. A zsürielnök Hantos János volt, az akkori Művelődési Szövetség képviselője. Ezt a 30 évvel ezelőtti eseményt nem szabad elei elejtenünk. Emlékeznünk, ünnepelnünk kell! Az idei Vár- színházi műsorok címe is ez: Ünnepre jöttünk. Emlékezünk a Batsányi együttes mellett 1946-tól felnövekvő Balassira, a Kossuth-díjas Rábai Miklós sikeres pályájára Békéscsabától az Állami Népi Együttes vezetéséig. Nem feledkezünk meg örökös riválisáról, Molnár Isijévé lett Molnár István és Rábai Miklós az Állami Népi Együttes vezetőjének korabeli koreográfiáival, a korszakban divatos népitánc- kompozíciókkal folytatjuk az estét. A folklórünnep egyik eseménye lesz a 30 évvel ezelőtti gyulai verseny egyik szólótáncosánaik, a Liszt-díjas Sajti Sándornak a fellépése. Rábai Miklós nevét viseli ezentúl a békéscsabai úttörő néptáncegyüttes, táncukkal ezt az eseményt ünnepük majd a várban, de a felnőttegyüttes is táncol A műsor második részében a néptáncmozgalom 30 év alatt megtett útját, a különböző stílusok jelenlétét szeretnénk bemutatni. Az eredeti paraszti folklórt megőrző együttest a szekszárdiak mM, i népi tancversenyek országos Hitiben elstt lett a csabai Balsáoyi csoport Nagyszerű hitvallás volt a népi tánc ünnepe a magyar népi kultúra mellett ván érdemes művész életút- járól sem, aki már a két háború között foglalkozott a néptáncelemek tudományos kutatásával, gyűjtésével. Egymással versengve, de egymást segítve dolgoztak együtt Rábaival, a néptánckultúra hagyományainak megőrzéséért — Ki tudja a mai fiatalok közül azt például hogy Jankovich Ferenc egy csángó népdal muzsikájára írta versét: „Sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják!” A gyulai várszínházi műsorral a fényes szellők korszakának ezt a hangulatát is megidézzük. A két vetélytáre: a Budapest Táncegyüttes vezetőalól kövér izzadságcseppek gurulgatnak, törülgetik verejtékező piros orcájukat az aranyzsinóras nemesi fők. A nap is süt, meg az izgatottság is hajtja. Egyszerre halálos csönd. Mi jelre vártak, megbeszélték, hogy mikor csaptatnak össze, ahogy egy párbajban szokás? Nem értettük mi a csönd jelét Linával Hanem váratlanul a franciák mögött eldördülnek az ágyúk. Tíz vagy száz, éles vagy vak, nem tudjuk, de hangjuk tömören kap körül bennünket, mintha gyapotbálákba fúrtuk volna a fejünket. S az ülőhelyül kiválasztott vadkörtefa apró levelei mind megzizzentek a dörejtől. A sorok előtt toporgó három nemes vezénylő tiszt ijedtében úgy esik le lováról, ahogy bagolyfióka az odúból. Lina harsányan fölkacagott. Hangja csengett, mintha kristálypoharakat csöndítenénk egymáshoz, és gurult, szaladt kacagása, akár elszakadt gyöngyfűzér kövér szemei a vikszolt pá- dimentumon. A lovasok sorai fölágaskodva fordulnak hátra, aztán fölhangzik a visszakozó- ra szóló kürtjei: Retirálj, re- tirálj, Komáromig meg se állj! Retirálj, retirálj, Komáromig meg se állj! képviselik majd (1948-ban ók is ott voltak a gyulai versenyen). Az újszerű irányzatot a Fáklya Központi Nemzetiségi Együttes fellépése jelenti: ők a középkori hangulatú, modem hangvételű Carmina Burania című, Kricskovics Antal koreogra- fálta táncot mutatják be. Budai Ilona népballadákat énekel, és Lukács József színművész lesz a narrátor. — A váTSzínházi fellépésünk jubileumához érkezett, ez az ötödik évadunk. Mára legelsőre, a Békési estékre is szívesen emlékszünk : izgalmas, új, ismeretlen feladatot jelentett ez a vár csodaszép környezetében. A táncot azonban soha nem lehet abbahagyni, a tánc nem ér véget, amíg szeretik az emberek a muzsikát. Ezt is szeretnénk éreztetni közönségünkkel augusztus 4-től, a négy nyári gyulai estén. Előadás után tábortüzek gyulladnak majd a vár körül és táncosaink szabadtéri táncházba hívják a közönséget. A műsor hangulatával, az emberek jókedvével szeretnénk elérni, hogy ne csak mi mondhassuk elégedetten : „Ezúttal valóban ünnepre jöttünk!” Bede Zsóka 1 Mai tévéajánlatunk : \ Művészeti I Magazin ! ■ Az ország műemlékeit, mű- [ vészeti értékeit bemutató S adásai sorában ezúttal Ta■ tára, a műemlékekben gaz- ! dag dunántúli városba láto- ! gat a ma este 21 óra 25-kor j kezdődő műsor, a Művészeti I' Magazin. Megismerkedhet- ! nek a nézők a tatai múzeum ! kincseivel, az ország egyet- ! len szobormásolat-gyűjtemé- I nyével. Ellátogathatunk a ta- ! tai várba, informálódhatunk j az ott folyó ásatások eredmé- j nyeiről és a további feltárá- ! sokról. Bemutatja a magazin i Tatát, mint műemlékvárost, I néhány szép középületével és ! lakóházaival együtt. Egymást törve, zúzva vágtatnak a zsinóros mundérok, a nyerítő lovak hátán úgy összekuszál ódva, mintha nem is emberek, csak csupa rongygöncök lennének a lovak nyergeibe kötve. A szomorú látványon nem tudtunk örülni. * * * Üj ágyútüzek durrogtak a messzeségben, s magja a vadkörtefaliget koronáit vitte, mintha karddal metszené valami óriási kertész. Nem vettük tréfára bámészkodá- sunkat. A kismegyeri rét kunyhói lángba borultak, fussunk, míg nem késő! Haditapasztalatok nélkül való civilek módjára odafelé futottunk, ahonnét hanyatt- homlok Komáromnak retirait a nemesi felkelők batali- onja. Meleg lókukók és elhagyott menték, gazdátlanná lett kardok, lódingok, kulacsok, dobok között bukdácsolva völgyelünk a lejtőnek, amerre szabad út látszik előttünk. De pár száz méterre megpillantjuk a francia lovasság első sorait, amint elegáns tartásban vágtáznak az elfutott mieink után. Két tűz között. Vissza már nem juthatunk. A földre vetjük magunkat. Most kacarássz, Lina! Nem volt megijedve. (Fnhitnt.iiils ) KÉPERNYŐ Nakonxipán és a gyerekek Táborozás, kirándulás, strand, sport, hancúrozás ideje a nyár. Kl a szabadba jelszó alatt fényre, napra, mozgásra, levegőre vágyik ilyenkor még az egyébként üldögélő, csöndes, hallgatag „könyvmoly” is. Ficánkolni vízben, szárazon, erdőn mezőn, hegyen át gondtalanul, nem törődve a sebesen ketyegő órával, hiszen most nem figyelmeztet szüntelen az egymást gyorsan követő kötelességekre. Épp ezért a tévé vasárnap délelőtti programját látva óhatatlanul is fölmerül a kérdés, vajon nézik-e azok, akiknek készült? S nyomban egy dilemma is: ml a jobb, bent ülni a szobában, vagy kint szórakozni egymás társaságában? A Cimborát, a gyerekek művészeti magazinját nézve egyértelmű válasz szóba sem jöhet, még akkor sem, ha valakinek meggyőződése, hogy az igazi nyári szabadság az, amiből minél kevesebb telik el négy fal között. Ez a műsor ugyanis — majd egészében — olyan volt, amilyet kívánni sűrűn, kapni viszont ritkán lehet. Képek, versek, dalok, egy pillanatra film, majd színház, könyvajánlás és a szerkesztő postája, végül elképzelt történetek. Egy mondatban ez történt a 45 perc alatt. Csakhogy! A képek Gulácsy Lajos művei voltak, a versek meg Weöres Sándor, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyeséi. Az egyik dal zenéjét pedig Szokolay Sándor szerezte; s a film- és darab- részlet Homérosz Odüsszeiáját idézte. Ez a fölsorolás így önmagában szinte hival- kodónak tetszik és a műsor ajánlását olvasva kétségeket ébresztett: hogyan is lesz ebből gyerekeket érdeklő, lekötő, élvezetes előadás? Nakonxipán — nekik? — A fantázia országa képen, szóban? Az, ahol érett gyümölcsre hull a hó, s amelynek nincs múltja, nincs jövője, csak lebeg álom és ébrenlét között, és mindig, mindegyre más és újabb képzeteket kelt ki- nek-kinek tetszése szerint, mint ilük egy olyan országtól, amely „Japán és a Hold között található.” Am mire idáig jut a gondolat, megértéssé váhk: ez a tündért tünékeny váltás gyermeki sajátosság, amit a művész, a költő _ megőrzött magában, hogy színek és szavak szárnyán röpködhessen felnőttként is a való és valótlan birodalmában. Olyan természetesen és korlátlanul, mint annak idején, amikor egy felhőfodor furcsa alakja igézte meg a képzeletét, vagy egy különös árnyék fenyegetése, így találkozhat, és találkozott is a felnőtt és gyermek a mese, a csoda, a fantázia világában, méghoz- áz egyenrangúként. Nem lekezelve, leszállva egy kimódolt gyermeki színvonalra, hanem az eredetit nyújtva át megértőn és értetően. A közreműködők és tolmácsolók közül először is a felejthetetlen La- tinovits Zoltánról. Általa a három vers csupa álom, emlékezés, szelídség és játékos mesehangulattá vált, s közben mindent tudó és látó szeme huncutsággal villant. Kormos István saját költeményét tolmácsolta és Gulácsy képeinek sorsáról beszélt. Szokolay Sándor Kodályt idézte: gyermekeknek a legjobbat kell adni. Sass Szilvia gyönyörűen énekelt, s a Pince Színház rövid részlete teljességet nyújtott. Csak a műsorvezető, Tahi Tóth László által előadott elképzelt történet — a befejező rész — volt gyönge és aránytalanul hosszú. Vass Márta A Békéscsabán megjelenő Viharsarok című napilap 1948. április 13-i száma is hírt adott a gyulai néptáncversenyről
