Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
1978. július 9., vasárnap. Humor Reklám a köbön Az alkohol közellenség az utakon Felszívódik, elég, távozik Fiahordó Zsiguli a szarvasi parkolóban Fotó: Ambrus György Tartalmat a vakációnak! Békés megyében 1977-ben az előző évekhez képest 32,2 százalékkal emelkedett az ittasság miatt a közlekedési balesetek száma. Az összes személyi sérüléses közlekedési balesetek 21 százalékánál — szám szerint 156-nál — a járművezető ittasságát is megállapították, vagyis minden ötödik baleset következett így be. Ezek az adatok azért is megdöbbentőek, mert az ittas vezetés jogi megítélésével és következményeivel minden járművezető tisztában van. Tudjuk, hogy az alkohol felszívódása az emésztőcsatorna hyálkahár- tyáin át történik. A felszívódás perceken belül megkezdődik, s általában egy óra alatt végbemegy. Töményebb, vagy szénsavtartalmú ital — például pezsgő — sokkal gyorsabban, 30—40 perc alatt is felszívódhat. Egyéni eltérés is lehetséges: az alkoholtűrő-képessé- get illetően elég nagy egyéni különbségek fordulhatnak elő. Az alkohol iránti érzékenység egyébként sok mindentől függ. A pillanatnyi idegállapottól — ugyanaz a mennyiség ugyanazon embert „felhangolja”, vagy „ledönti a lábáról” —, attól, hogy az illető éhgyomorra ivott, vagy hosszabb idő alatt fogyasztotta el az italmennyiséget. Kedvezőtlenül hatnak az al- koholtűrő-képességre bizonyos gyógyszerek — Seduxen, Pipolphen stb. is. Az alkat is fontos: a piknikus. kövérkés ember könnyebben berúg, mint a szikár, sovány testalkatú. És természetesen attól is függ, az ital hány százalék alkoholt tartalmazott. A hazai csapolt sörökben 3, a csemegeborban 16—20, a kevertben 40, a kommersz pálinkában 40—45, a kisüsti pálinkában pedig 50 százalék alkohol van. A szervezetbe került alkohol felszívódik a vérkeringésbe, majd eloszlik a sejtekben. Nagyobb része elég, kisebb része pedig eltávozik a szervezetből. Ehhez azonban sok idő kell. Több óra. A szervezetben levő alkohol a vérben és a sejtekben azért marad meg hosszú ideig, mert az emberi szervezet mindössze hét gramm alkoholt képes lebontani óránként. Vagyis: csupán 0,15 ezreléket. Egy ezrelék véralko- hol-tartalom : a vizsgált vér minden milliméterében 1 milligramm alkohol van. Ha valaki 3 korsó sört, vagy fél liter bort, vagy egy deci pálinkát ivott, az említett mennyiségeknek megfelelő alkoholtartalom hét óra alalt bomlik le és távozik el a szervezetből. Ennyi idő alatt is csupán az alkoholtartalom: a keletkezett idegrendszeri hatás — szintén egyenként változóan — még sokáig megmarad. Vegyünk példát: Egy átlagos középkorú, 70 kilogramm súlyú férfi este 10 órakor megiszik egy liter bort. Az alkoholmennyiség csak 14 óra nlatt bomlik le a szervezetéből, azaz — csak másnap délre. Ha viszont reggel kocsiba ül s vezet, még mindig annyi alkohol van a szervezetében, hogy ittas vezetésért nem szabálysértési, hanem büntetőeljárást indíthatnak "ellene és a jogosítványát is bevonják ... Az említett példában tehát csak másnap délre múlik el az alkohol hatása. Az idegrendszeri károsodás viszont egy ideig még fennáll. A köznyelv ezt másnaposságnak, a szakirodalom pedig posztalkoholos állapotnak nevezi. Ellentétben a közhiedelemmel, ebben az állapotban legalább olyan veszélyes a forgalomban való részvétel, mintha az illető ittas lenne... — B — Itt a nyár, a várva várt vakáció, a szabadság, a változatos, kellemes, és hasznos szórakozások ideje. Sok-sok program kínálja magát és — sajnos — mégis találkozunk lépten-nyomon csellengő, tengő-lengő, unatkozó gyermekekkel, akik egyszerűen nem tudnak mit kezdeni szabad idejükkel. Sok gyermek magától nem tudja változatosan elfoglalni magát. Ezeknek programot kell adni, lehetőleg minden napra. Nem is jut eszükbe, hogy mennyi kedvtelésnek számító foglalkozás fér bele a szabadság napjainak 8—10 órájába. De nézzük meg szép sorjában, hogy milyen érdekes elfoglaltságra szoktathatjuk rá gyermekeinket. Jó könyvet kell a kezébe adnunk, amit szívesen olvas. Biztassuk arra, hogy vezessen „Olvasónaplót”, amibe beírja az olvasott könyv címét és szerzőjét, feljegyez egy-két szép gondolatot, bölcs mondást és — ha ügyesen rajzol — készít a tartalomhoz illő illusztrációt. Nem elég a kezébe adni a könyvet, érdeklődni is kell esténként az olvasmánya iránt, dicsérni a naplót és biztatni a további olvasásra. Szívesen leveleznek a fiatalok. Ha idegen nyelvű levelező partnere van, akkor is gyakorolja, de magyar nyelvű levelezés is jó fogalmazás és helyesírás gyakorlat. Nyáron több időt fordíthat a gyermek gyűjtésre, az év folyamán gyűjtött anyag rendezésére. Gyűjthet: képes levelezőlapot, bélyeget, növényt, kőzetet, bogarat, lepkét, naptárt, gyufacímkét, cigarettás dobozokat, sportolók fényképét, különböző autók képét és még sok minden mást. Az a lényeg, hogy rendben is tartsa gyűjteményét. Nyáron jól lehet fényképezni. Legtöbb tizenévesünknek van már fényképezőgépe. A fényképezés és í fényképek rendezése, albumba ragasztása is kedves elfoglaltság. A sport, a séta, a kirándulás és a játék is szerepeljen a nyári tervben. Szorgalmazzuk, hogy legyenek barátai, barátnői gyermekünknek. Hárman-négyen elmehetnek együtt uszodába, strandra. Esetleg az érdekelt családok egy-egy felnőttje velük mehet felügyeletképpen. A munkának is szerepelnie kell a nyári programban. Legyen a gyermeknek határozott feladata, legyen valaminek a felelőse. Ilyenek lehetnek : apróbb, válogatást nem igénylő dolgok (tej, vaj, tejföl, kenyér) bevásárlása, a saját ágyának a beágyazása, holmijának a rendben tartása, az újságok rendezése dátum szerint, a szobanövények öntözése meghatározott napon, a szemetesvödör kiürítése, stb. Ahol kiskert van, abban is legyen munkája a gyermeknek. Nagyon helyes, ha néhány négyzetméteres területet teljesen ő gondoz. Kis kapával, ásóval, gereblyével a nagy kertben is segíthet. A gazdag, változatos programmal eltelt napoknak kedves, szép emléket állíthat a gyermek, ha estéként a „Nyári naplójába” beírja egy-két mondattal a nap legérdekesebb eseményét. Nem szóltam még a tévéről. A nyári műsorban bőségesen gondoskodnak a gyermekeknek szóló programokról. Nézzük át közösen a műsort és tervezzük meg együtt, mi az, amit megnéz rossz idő esetén, ha nem mehet a játszótérre, uszodába, sétálni, vagy kirándulni. Nemcsak a tervezésbe kell segíteni, de következetes ellenőrzéssel, dicsérettel, bírálattal kell ösztönözni a tevékeny életre. Sok, nyugdíj előtt álló idős embertől hallottam már, hogy fél, nem tudja mivel tölti majd el az idejét. Azt hiszem, ezek olyan tengő-lengő, unatkozó gyermekek lehettek, akiket nem tanítottak meg gyermekkorban az idejük tartalmas eltöltésére. f Dr. Gergely Károlyné Amikor a gyár kidolgozta új termékét, a Butaiont, Rachedly, a propagandaosztály vezetője kijelentette: — Ma már semmire sem megyünk reklám nélkül. Száz szónak is egy a vége: 'hirdetni fogunk! Az osztályértekezlet közös mű létrehozása mellett döntött. — „Emberek!”, ezzel kell kezdeni a reklámszöveget — mondta Rachedly. — Ez jelzi majd, hogy másképp csináljuk, mint a többi ■ cég, akik idegengedtek a vásárlótól, és talán nem túlzás, ha azt állítom, önmaguktól is. Jelzi a mi vállalatunk mélységes humanizmusát, hitét a tömegekben. — És feltételenül legyen benne az is, hogy Butaion — sietett hozzátenni Bradányi, a helyettese. Kernács, az osztály ötletmestere gondterhelten dör- zsölgette a homlokát: — Valami blickfangos szöveg kellene. Olyan erős, már megbocsássatok a kifejezésért, tökös valami. Ugye elnézitek ezt a kis elszólást, hiszen egymás között vagyunk. — „A Butaion csoda” — valami ilyesmire gondoltál? — csapott le rá Rachedly. — „A Butaion micsoda? A Butaion a csoda!”, no, mit szóltok hozzá? — derült fel Kernács. — De micsoda valójában a Butaion? — kérdezte Fürj, az osztály legfiatalabb tagja, aki mellesleg marketing szakon végzett a közgazdasági egyetemen. — Persze, te még akkor nem is voltál a cégnél, nem tudhatod — mondta nyűgösen Rachedly. — Mondhatnám, egy újszülöttnek minden vicc új. Hehehe! Ezen aztán jót derültek. — És egyébként is eladni vagy megismerni akarjuk a Butaiont? — sietett hozzátenni Bradányi. — Hát ezzel megvolnánk — mondta Bradányi. — Viszont erkölcsi kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy egy-egy jól sikerült reklám kidolgozásáért külön- jutalom jár az osztály dolgozóinak, amelyet a végzett munka arányában osztunk el. Erről mindig eszembe jut megboldogult édesapám kedvenc szavajárása: aki nem dolgozik, az ne is egyék. És a szöveget átvitték a Hűha Gyorshirdető Vállalat reklámgrafikusához. A grafikus lehunyta a szemét, ízlelgette, mormolgattá a szöveget. „Emberek! A Butaion micsoda? A Butaion a csoda!” — Nem rossz, nem rossz — mondta. — De valami még kellene bele. Közben arra gondolt: a megrendelő szava szent, nem szabad megbántani, alkotókedvét elsorvasztani, mert az a hirdetések számának csökkenésével jár, akkor pt - dig nincs prémium, sőt, fizetés sincs. — Én nem a toll, hanem a ceruza és a radír embere vagyok — törte meg aztán a csendet —, de hadd szúrjak bele csak egyetlen monda- tocskát: „Emberek! A Buta- Ion micsoda? A Butaion a csoda!” most jönne az, hogy: „De kicsoda gyártja, kicsoda?”, ide kérdőjelet rajzolnék, mintegy szünetet tartva, s jöhetne, hogy: „A Ruggyantó és Vízöblítőművek Kartácsüzeme”. — Te jó ég, hogy feldobta ez a néhány szó az egészet! — álmélkodott Rachedly. — Nem hiába, profik nélkül nem megy a szekér. Ezért is fordultunk hozzád. Meg tudod, nálunk a jelszó: reklám a köbön! Mindenki elégedett licit. S ontani kezdték a szöveget a kirakatokban, a filmhíradó után, a fényújságokon, a televízióban. Az esti mese előtt a gyerekek kórusban énekelték: „De kicsoda gyártja, kicsoda?” Mindenki felvette a jutalmát is (kivéve a lusta Fürjét, aki csak‘ akadékoskodni tudott). Egyedül Kreutzer bácsi, a gyár raktárosa kért a szakszervezettől védőruha gyanánt gázmaszkot, mert a raktárban hegyekben rothadó Butalontól munkaidő alatt már többször elvesztette az eszméletét. Marafkó László Gyerekeknek Bors Péter újabb kalandjai Miután Bóján úrtól megszerzetté a sok pénzt, apjától kért egy aranyat, hogy a városban vehessen hat szekér vasat, amivel a ház körül levő lábasjószágot megpatkolhatja, a macskától- kutyától egészen az ökrökig. El is ment a városba, ott megrakodott, és hazatérve a kovácshoz tartott. Tőle előbb azt kérte, hogy készítsen ne- kie egy ölnyi hosszúságú kétélű szablyát, meg egy parittyát, hozzá egy akkora vasgolyóval, mint egy görögdinnye. A próbára tett kovács előbb elkészítette a parittyát egy akkora golyóval, mint egy juhfej. Bors Péter vette a szerszámot, elhelyezte a golyót, megpörgette a feje fölött néhányszor, s fölröpítette az égbe, föl a fellegek fölé. A golyó olyan magasra repült, hogy időközben Péter megpatkoltat- ta a macskákat, kutyákat, juhokat, kecskéket, disznókat, lovakat, ökröket, s mire az utolsóval is végezteképpen akkor esett vissza a golyó. Amikor a kard is készen lett, kézbe vette, megforgatta néhányszor s a magasba röpítette úgy, hogy a Holdat éppen elszelte, azóta csonka. Néhány nap elteltével a Körösre ment fürödni. A víz mellett egy tehéncsorda he- verészett. Nagy meleg volt, s hogy árnyékot találjon, betelepedett az egyik tehén fülébe, ott elaludt. A tehén aztán megunván a heveré- szést, felkelt, átment a folyón, hogy legelészhessen. Amikor Péter felébredt és látta, hogy átkerült a Körösön, ugyancsak vakargatni kezdte a fejét. Mit is csináljon? Hogyan térjen visz- sza? A víz mély, ő meg úszni nem tud. Hát amint kesergett magában, látja, hogy jön egy pópa és a tanító, temetésre igyekeztek a közeli faluba. Amikor a vízhez értek, a tanító letelepedett és vetkőzni kezdett. Magas, nagydarab ember volt, nem úgy a pap, aki reverendába bújtatott csont, bőr és szakállból állt. Péter látván mihez készülnek, gyorsan bebújt a pópa zsákjába. A tanító aztán hóna alá kapta a ruháit, a pópát meg a nyakába, az pedig a zsákot a vállára vetette, s már indultak is. A tanító már derékig benne állt a vízben, amikor a zsák vége is beleért. Péter erre így kiáltott: — Feljebb atyám a zsákkal, mert elázik az evangélium. v Amikor meghallotta a hangot, gyorsan keresztet vetett és a feje fölé emelte a zsákot. Amikor átértek, így szóltak : — Hallotta? Ez csoda! — Hallottam atyám. Nézzük, vizes lett-e az evangélium? A tanító kivette a könyvet a zsákból, és látta, hogy az egyik sarka vizes. Száradni tették. Közben a meglapult Péter is kibújt a zsákból, és fütyörészve elindult hazafelé. Alig telt el egy-két nap, amikor Péter a bolhák ellen csalánért ment az erdőbe. Keresgélvén, hát tizenhét betyárral találkozott. Azok azon tanakodtak, hogy az éjjel miután leitatják az őröket, elnémítják a kutyákat, a grófi magtárból elviszik a búzát eladni. Ahogy mondták, úgy is tettek. Péter közben az egyik öreg betyár bocskorának orrába telepedett. Amikor beesteledett, a -betyárok elindultak. Az egyik betyár, akinek varázserejű vasfüve volt, meglegyintette a lakatokat, így minden ajtó kitárult. Előbb azonban egy másik betyár minden őrnek adott egy-egy üveg jó erős pálinkát, mondván, hogy a gróf küldi a névnapja alkalmából, a kutyáknak pedig pálinkába áztatott sült kolbászt adott. Így aztán mindnyájan elaludtak. Éjféltájt a tizenkét megrakott szekér útra készen állott. Péter időközben a raktár mögé osont, elkezdett ekkor kiabálni. — Kapjátok el! Zsandá- rok! Ötven erről, ötven arról támad! Üsd, vágd, ne sajnáld ! Hallván ezt a betyárok úgy elfutottak, mintha puskából lőtték volna ki őket. Péter pedig betelepedett az első fogatot húzó ökör fülébe, elkiáltotta magát, s megindult a sor, s addig mentek, amíg a vásárba nem értek. Itt aztán búzát, szekeret, ökröt, mindent eladott. Olyan vásár csapott, hogy amíg Péter túl nem adott a portékán, a többi kereskedő csak ült. Így tört borsot az orruk alá. Amikor aztán az utolsó szekeren is túladott, vette a zsáknyi pénzt és eltűnt az emberek szeme elől. Hiába is keresték, nem találták. Fordította; Fülöp Béla
